Reggeli Sajtófigyelő, 2001. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-08-04
5 2002ben lehetséges kormányváltáshoz újabb indokokat szolgáltasson, de intellektuálisan kevéssé érdekes. Intellektuálisan az igazán érdekes kérdés az, hogy - összevetve a szomszédokkal - hosszú távon miért olyan sikertelen a magyar nac ionalizmus? Mert bizony sikertelen. A XIX. századból eredő térségbeli nemzeti áramlatok közül a szlovákoknak mára önálló nemzeti államuk lett. Románia függetlenségét csak 1878ban ismerték el, s a román állam története során ugyan elvesztette Besszarábiát , de megszerezte Erdélyt. (A mai Moldávia képében pedig gyakorlatilag még egy román állam jött létre.) Ukrajna - XVII. századi státusa után - mára újra kivívta területileg is megalapozott függetlenségét. A szerb nacionalizmus is - lényegében az 1870es éve k óta - csak erősítette Szerbiát, s egészen az 1990es évekig megállíthatatlannak tűnt. Napjainkra - úgy tűnik - némileg kifulladt, de bizonyosan nem most vagyunk a történet végénél. A szerb nacionalizmus lankadása viszont sikert hozott a horvátok és a szl ovénok számára. Ausztriáról most nem ejtenék szót, mert a sajátos történelmi helyzet miatt az osztrákoknak nem volt olyanféle nemzeti identitásuk, mint a felsorolt népeknek. Magyar szempontból az utolsó sikeres akció a kiegyezés volt. A magyar nacionalizm us - jelentős - kompromisszum árán stabilizálta az akkori ország területén fennhatóságát, befolyását, ami nem volt elég az egykori függetlenségi ellenzék számára, de kétségkívül - egy darabig - nyugalmi helyzetet teremtett. A helyzet tarthatatlansága a XX. század elejére egyre nyilvánvalóbb lett - még a dinasztia is elkezdett föderatív tervekben gondolkodni. A magyar nacionalizmus azonban sem korrekcióra, sem önkorrekcióra nem volt képes. (A korrekcióképtelenség szimbóluma az a Tisza István volt, aki ma hiv atalos kormányzati kultuszfigura.) A XX. század pedig - legalábbis ami a magyar nacionalizmus önérvényesítését illeti - egyenesen a folytonos kudarcok története. Sem a területi revízió, sem a kooperatív viszony tekintetében nem sikerült tartósan stabilizál t eredményeket elérni. A két háború közti - eredményében teljességgel sikertelen - próbálkozásokat a háború utáni "kollektív felelősség" elv részben magyarellenes kora követte. A szovjet korszak pedig nem megoldotta, hanem befagyasztotta a problémák jelent ős részét. Jellemző, hogy a XIX. századnak azon időszakában, amikor a nemzeti érdek érvényesítése sikeres volt, a magyar nacionalizmus egyik fő vonulata a nemzethalál víziója volt. A XX. századra - amikor is általánossá vált a kudarcpolitika - ezzel szem ben a nemzeti nagyképűség vált domináns szólammá. A "magyar kultúrfölény" bűvöletében a honi nacionalizmus alól eltűnt az ország kétharmada. Azért ez sem múlt el nyomtalanul: aki aggódva s kritikusan figyelmeztet, az könnyen belecsúszhat a nemzetáruló sze repkörébe; aki nagy hangon mondja az ostobaságokat, az lehet a melldöngető - ámde impotens - hazafi. A szöveg éppen arról szól, hogy leplezze a képesség hiányát. A kérdés azonban továbbra is válaszra vár: miért e nagy ragaszkodás a sikertelenséghez, s pol itikusaink egy része miért is nem tud a kudarcnacionalizmus korlátoltságától megválni? Miért nem sikerül nekik feltalálni a nekünk inkább testhezálló - emberjogi, gazdasági, kooperatív - alternativitást? Gerő András vissza E rdélyi föld – bagóért Az olasz, osztrák, német tulajdonosok mellett ma még csak elvétve találni magyarokat Az egyik budapesti napilap terjesztette el a hírt, hogy miközben Magyarország hadat üzent azoknak a zsebszerződéseknek, amelyekkel nyugatiak magyar földeket szereztek meg, Romániában magyarországi
