Reggeli Sajtófigyelő, 2001. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-07-31
4 összekötni. S talán még azt is mondanám: ez a szálcsomózás, ez a civil diplomácia olykor még fontosabb is lehet, mint a hivatalos diplomáciai erőfeszítések, hiszen egy magánember éppen a közvetlen emberi kapcsolatok okán töb bet engedhet meg magának, mint amit a hivatalos diplomáciai protokoll. S hogy mennyire fontos ez a civil diplomácia, a segítőkész, jószolgálati ténykedés, arra talán elég, ha példaként fölidézem a kezdeti Ceausescurendszertől, az 1969es első utamtól az a zóta évi egykét látogatás alkalmával, három évtizeden át bekövetkezett erdélyi változásokat, a magyarság romló helyzetét, egyre kiszolgáltatottabb életvitelét, amelyet persze rajtam kívül több millió odalátogató is megtapasztalhatott. És akkor még nem szó ltam a Kelet felé süllyedő európai szellemiségnek kiszolgáltatott felvidéki magyarokról vagy a háborús pusztítás közepette és etnikai nyomás alatt túlélésükért küzdő délvidéki magyarokról. De ezen történelmi változások idején azt is észre kellett vennünk, hogy az elcsatolt területek – főként értelmiségi foglalkozású – polgárai miként keresték a hazai párt- és politikai megosztódások szerinti viszonyok között saját lehetőségeiket. Hogy miként próbálkoztak és próbálkoznak a különböző ellentétes világlátású al apítványoktól anyagi támogatást szerezni, legyen az nemzeti elkötelezettségű vagy internacionalistakozmopolita gondolkodású. Az erdélyi és más, elcsatolt területek magyarságának, de még a nyugati magyarságnak sem lehetne követendő példa a hazai álliberáli sok, vagy mostanság politikai hatalom helyett anyagi hatalommal bírók által gerjesztett állandó társadalmi feszültség. Hiszen tíz évvel a rendszerfordulás után egyre inkább elfogadhatatlan az, hogy hétköznapi életünket cinikusan rágalmazók, évek óta „csoma golásra kész” bőrönddel, magas, nyugati ösztöndíjakkal, előadói körutak meghívottjaiként ügyködő civil diplomaták befolyásolják a külhoni magyarok véleményalkotását. Mert mi különbség van ezen civil diplomácia és aközött, hogy mondjuk, Adrian Paunescu, Cea usescu egykori udvari költője a státustörvény kapcsán lefasisztáz bennünket? S hogy ez a gond nem mai gyökerű, arra jó példa Németh László 1935ös romániai látogatása utáni következtetése, mely szerint, ha el is ítéli a románság vezetőinek és a románoknak a viselkedését az elcsatolt területek magyarjaival szemben, de az akkori „Magyarország beteg közszellemét” átvevő erdélyi magyarságot is hibáztatja, akárcsak az erdélyi magyarság számára követendő társadalmi mintát adni nem képes hazaiakat. A külhoni magya rok, és elsősorban az elcsatolt területeken élők saját boldogulásuk ellen a legroszszabb, amit tettek és tesznek, hogy a hazai pártpolitikai és szervezeti csatározások szerint megosztják önmaguk szellemi egységét. Sajnos, erre már személyes és csoportos pé ldákat is láthattunk. A környező országokban járva megtapasztalhattuk azokat az apró emberi változásokat, amelyek bekövetkeztek némely elcsatolt terület közszereplőjénél, ismertebb személyiségénél. Persze tudjuk, ez olykor törvényszerűen az emberi túlélés érdekében történik, bár egyáltalán nem helyeselhető, hogy a civakodó, hazai politikai élet körülményeihez kívánnak igazodni. Az pedig végképp szomorú, bár logikus, hogy ehhez a hazai politikai és hatalmi harchoz igazodni kivánó külhoni közszereplőket és is mert személyiségeket utánozzák az egyszerű emberek is. De miért ne lett volna ez logikus következmény, ha a rendszerfordulás után azt láthatták a határon túli magyarok, s főként az elcsatolt területek esetében fontos ez, hogy az úgynevezett szocialista ren dszer lebontásának érdekében oly sokat tevő, nemzeti elkötelezettséget szem előtt tartó közszereplőket, ismertebb személyeket a sok kicsinyeskedés, alantas pletykálkodás, jellemhibás karrieristák és szlogeneket pufogtató pódiumszónokok szorították ki a köz életből, esetleg választott pozíciójukból. Vagy pedig az emberi gáncsoskodás miatt elment a kedvük a köz érdekében való munkálkodástól és visszavonultak. Holott sokan közülük annak idején vitték Erdélybe az élelmiszert, a könyveket, a kéziratokat, szemben néhány mai közszereplővel, akik jó, ha az utóbbi évtizedben egyszeregyszer ellátogattak valamely elcsatolt területre. Akik nem tudják, hogy a Tolvajostető felé folyó Tolvajospatak vize olykor kaolintól sárga, akik nem tudják, milyen eltölteni néhány nap ot a még augusztusban is hűvös éjszakában egy fabódéba bújva a HidegSzamos mellett hegynek felbuszozva, majd gyalogolva, Havasnagyfalu közelében, Rakatóban (Trianontól Racatau) a Hajtás és Hideghegyekkel szemben,
