Reggeli Sajtófigyelő, 2001. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-06-01
6 támogatni egy olyan politikai erőt, am ely nem teljesíti érdekvédelmi kötelezettségeit. A szövetség hovatovább nem bennünket képvisel a hatalomban, hanem a hatalmat képviseli velünk szemben. Sajnos gyakran úgy néz ki, hogy nem az RMDSZ lépett be a kormányba, hanem a kormány lépett be az RMDSZb e. 1986 óta fokozatos balra tolódás figyelhető meg a szövetségben, különösképpen azóta, hogy a románmagyar alapszerződést aláírták. – Szomorú, hogy ez így van. Van megoldás a rendeződésre? – Erdélyben erősödik az egyházi alternatíva. A kétmilliárd forintn yi költségvetési támogatást a magyar kormány nem a szövetségnek, hanem a történelmi egyházaknak adta azzal, hogy alapítsanak egyetemet. Úgy érzem, jó kezekbe került az erdélyi magyar tudományegyetem ügye. Másfelől erősödik a civil szféra. Eddig a művelődés i életet és a civil életterünket is az RMDSZ monopolizálta. Jó ideje azonban egyre erőteljesebben nyilvánul meg az az igény az erdélyi magyar kistársadalomban, hogy a politika és a közélet differenciálódjék, és az egyes civil szervezetek, valamint a különf éle politikai erők artikulálják önállóan magukat. Ezért én azt remélem, hogy a monolitikus, egypártelvű RMDSZ- vezetés, az egyházi és a polgári szféra megerősödése által fokozatosan kiszorul, és egy egészséges magyar kistársadalmi szerkezet alakult ki, ame ly be tudja tölteni a hivatását a magyarság fennmaradásának érdekében. – Nem önben van a hiba? Nem túlságosan radikális? Nemrégiben felavatták Nagyváradon a Partium Keresztény Egyetem Arany János Kollégiumának felújított és kibővített épületét. Az avatóünn epségen többek között jelen volt Orbán Viktor magyar kormányfő felesége, Lévai Anikó, Pokorni Zoltán oktatási miniszter, Fideszelnök, Német Zsolt külügyi államtitkár. Ön mint házigazda, az erdélyi magyarság nemzeti autonómiája kivívásának szükségességét h angsúlyozta. Nem szaladt túl előre? – Románia csapdában vergődik: elkezdte ugyan a rendszer átalakítását, de nem tudja azt véghezvinni. Egy helyben topog, egyre inkább visszacsúszik. Magyarországon okkal jelentette be Orbán Viktor miniszterelnök egy évvel ezelőtt, hogy a magyaroknál a rendszerváltozás "elérte azt a fokot", ahonnét már nincs visszatérés. Ennek véghezviteléhez radikalizmus kellett. Itt van a kisebbségi kérdés. Van, aki azt hiszi, hogy megoldódott a kisebbségi kérdés Romániában? Mégha jó lépés ek történtek is, véleményem szerint az egész román kisebbségpolitikát kell alapvetően megváltoztatni, egyébként oda jutunk, hogy a börtönviszonyokon javítottunk, de a börtön fennmaradt. A börtönt magát kell lerombolni, mint ahogy a Bastilet is lerombolták . A rendszerváltozást illetően nincs helye a meghátrálásnak. Ami az autonómiát illeti: nemhogy én sietnék előre, hanem az erdélyi magyar politika esett annyira vissza, hogy ahhoz képest az én magatartásom sietségnek tűnik. 1921ben – amikor az erdélyi magy arságot mély letargiájából ébresztgette – írta a Kiáltó szóban Kós Károly, hogy legfőbb végső célunknak az erdélyi magyarság nemzeti autonómiájának kell lennie. Ugyanezt fogalmazza meg az RMDSZ programja, és ugyanezt hallgatja el a mostani vezetés. Nem les z itt magyar élet, s nem lesz magyar túlélés, hogyha nem vesszük a kezünkbe oktatásügyünket, kultúránkat, egyházaink és a magyar többségű területek ügyét. Nem kívánunk határmódosítást, de ezt egyenértékűen csak egyetlen módon tudjuk kiváltani: a nemzeti au tonómiával. – Mintha erodálódott volna a temesvári hős református püspök alakja. Megvádolták, hogy a hírhedt Securitate ügynöke volt. Nemrégiben viszont hivatalosan is beigazolódott, hogy nem volt szekus ügynök, sőt a román főváros második kerületi bíróság a hétszázmillió lejes – mintegy hétmillió forintos – erkölcsi kártérítést ítélt meg önnek. – Nem csoda, hogy a hírnevem és az 1989ben, Temesváron szerzett tekintélyem megkopott, ennek szétrombolására ugyanis az elmúlt évtizedben komoly erőket összpontosít ottak. Az 1989 óta eltelt időszak legnagyobb teljesítményének azt tartom, hogy egyáltalán még a felszínen vagyok. Arról van szó, hogy a Securitate, illetve annak utószervezete, összefogva a pártnómenklatúrával és a visszarendeződő román rezsim erőivel, min dent lehetőt megtett, hogy politikailag és erkölcsileg ellehetetlenítsen. A román forradalom ötödik évfordulóján a kollaboráns román sajtó ezt tételes formában is meghirdette, amikor is "Tőkés László lebontását" (románul: Demolarea lui T. L.) tűzte ki célu l. Tulajdonképpen ennek lehetünk tanúi tizenkét év óta. – Mégis kiderült az ártatlansága. Mit jelent ez önnek? – El voltam készülve a legrosszabbra – a politikai boszorkánykonyhában ugyanis mi sem könnyebb, mint hamis adatokkal, fals bizonyítékokkal valaki t eláztatni. Egyébként is tudnivaló, hogy a Securitate mi mindenre képes, és az előzőleg lezajlott gyilkos rágalmazási kampányok semmi jót nem ígértek. Nagy meglepetésemre azonban – s ez igazi elégtételt jelent számomra – az átvilágítóbizottság azt mutatta ki, ami megfelel a valóságnak. – Hogyan lehet mindezt
