Reggeli Sajtófigyelő, 2001. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-06-02
4 Mircea Geoana román külügyminiszter szerint Magyarország azért volt hajlandó a készülő státustörvényről Romániával tárgyalásokat folytatni, mert a készülő jogszabály több európai országban is kérdéseket vetett fel. A külügyminiszter egy bukaresti napilapnak nyilat kozva leszögezte: Románia nagy fontosságot tulajdonít a Magyarországhoz fűződő viszonynak, és a kétoldalú kapcsolatok elmélyítésében érdekelt. Viszont éppen a partnerség okán kell idejekorán tisztázni a felvetődő problémákat, és azokra – az esetleges későb bi negatív hatások elkerülése végett – megfelelő megoldásokat kell találni. Victor Micula román külügyi szóvivő bejelentette: a státustörvénnyel kapcsolatos román – magyar konzultációk a jövő héten Bukarestben folytatódnak. Ezen a román fél azokat a kérdése ket kívánja megvitatni, amelyeket a legutóbbi tárgyalásokon nem sikerült tisztázni. Markó Béla RMDSZelnök úgy vélekedett: érdemi egyeztetésre a státustörvény parlamenti elfogadása után kerül majd sor. vissza Tibori Szabó Zolt án Szövetségesek vagy versenytársak? 20010602 (a nyomtatott MH cikke) Bush elnökké választása óta kiéleződtek az Egyesült Államok és az Európai Unió közti ellentétek mind a gazdasági verseny, mind a külpolitika terén. Ami az utóbbit illeti, az ellentétek lényegét egy kitenő francia politológus a Liberation április 6ai számá ba írt tanulmányában a következőképp fogalmazta meg: az Egyesült Államok és Európa egyaránt törekszik arra, hogy megszemélyesítse az egyetemes értékeket, de a világ csendőre szerepének betöltésére mindkét fél inkább saját magát tartja megfelelőnek. Valójáb an azonban csak az Egyesült Államok rendelkezik a szerep betöltéséhez nélkülözhetetlen hatalommal. Viszont Európa, és főleg a franciák, kénytelenkelletlen elfogadják ugyan az USA primus inter pares szerepét, de egy multipoláris, multicentrikus világ kiépí tésére törekszenek, és ez a koncepciójuk közel áll az oroszok és a kínaiak szemléletéhez. Tény az, hogy a republikánusok nem mindenki által elfogadott legitimitású győzelme óta az amerikaiak egyre határozottabban s néha kihívóan hangsúlyozzák - még a szöv etségesekkel szemben is - nemzeti, illetve imperiális érdekeik elsőbbségét, amelyeket azonosítanak az egész emberiség érdekeivel. Az utóbbi időkben Európa és Amerika között fölmerült ellentéteknél felsorolhatjuk a rakétaellenes védőpajzs tervét, amelyet a szövetségesek megkérdezése nélkül szövegeztek meg, kiváltva ezzel azok ellenkezését, az Oroszország által is aláírt nukleáris leszerelési program felmondását, politikájuk megkeményedését Oroszországgal és Kínával szemben, a levegőszennyezés megakadályozásá t célzó kiotói egyezmények önkényes felmondását. A végrehajtott halálbüntetések megszaporodása Amerikában az egész nyugati világ tiltakozását idézte elő. Amerika gátolja Európa terveinek megvalósítását, amelyek az adócsalások egyre nagyobb méretét és a két es jövedelmek fehérre mosását megkönnyítő országok bankrendszerének ellenőrzésére irányulnak. A németek különösen kifogásolják, hogy az amerikaiak, a véleménynyilvánítás abszolút szabadságára hivatkozva, hagyják, hogy az USAba beférkőzött neonáci elemek a z internetet soknyelve, de főleg német propagandára használják. Hozzátehetjük még, hogy mind a balkáni válság rendezésére vonatkozó tervekben, mind az Irakkal, Líbiával, ÉszakKoreával, Afganisztánnal és egyéb államokkal való viszonyt illetően is nem könny e az amerikai és az európai szempontok összeegyeztetése. Az amerikaiak azt vetik az európaiak szemére, hogy országaikban semmi erőfeszítést nem tesznek az egyre erősebb Amerikaellenes propaganda megfékezésére, hogy legutóbb Genfben, az Egyesült Államokna k az ENSZ emberjogi szervezetének vezetőségéből való kizárásáról a franciák együtt szavaztak Kínával, holott e szervezet megalakításában, munkájában és finanszírozásában az USA vitte a vezető szerepet, és ez a kizárás valósággal kétségbeejtette az amerikai ak által támogatott kínai demokratikus ellenzéket. Végül az angolok és a franciák egyaránt követelik, hogy Európa védelmét bízzák az amerikaiak vezetése alatt álló atlanti szövetség alól kivont európai haderőre. Az ellentétek keletkezésében, sőt elmérgese désében nagy része van annak, hogy sem az Egyesült Államoknak, sem az Európai Uniónak nincsen egységes külpolitikai koncepciója. Az USAban a nemzetközi ügyekben tapasztalatlan Bush elnök vezetése alatt olyan vezérkar "csinálja" a politikát, amelynek tagja i - Rumfield hadügyminiszter és Condoleezza, valamint Powell külügyminiszter - elsősorban személyes befolyásuk növelésére törekednek. Az USA vezető szerepéről és a szövetségesekkel való viszony újrarendezéséről szinte homlokegyenest ellenkező véleményt val lanak. Ami pedig az Európai Uniót illeti, az annak elejétől kezdve fő motorját képező németfrancia kapcsolatok megromlottak, a németek egyre erőteljesebben kidomborodó önállóságra való törekvése, mind Párizsban, mind Londonban, sőt Washingtonban is zavar t és idegenkedést keltett. Rendkívüli jelentőséget tulajdonítok az amerikai közvélemény alakításában nagy szerepet játszó, Párizsban székelő amerikai publicista, William Pfaff vezércikkének, mely az amerikai sajtóban jelent meg (majd az International Hera ld Tribune május 2627ei számában). Ennek a cikknek már a címe - Európa nem méltó arra a világpolitikai szerepre, amelyre áhítozik - általános megdöbbenést keltett, William Pfaff ugyanis már évek óta
