Reggeli Sajtófigyelő, 2001. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-04-07
5 pedig ugyanolyan természetes módon a magyar érdekeket képviselik. A magyar társadalomnak elemi érdeke, hogy polgárai a csatlakozás pillanatától kezdve szabadon vállaljanak munkát az unió bármelyik országáb an. Ha jól meggondoljuk, a magyar állampolgároknak NyugatEurópában a harmincas évek óta folyamatosan számolniuk kell vagy kiutazási, vagy letelepedési korlátozásokkal. Bő hat évtized után nemcsak munkaalkalom, hanem a megkésett igazságtétel ügye is, hogy ugyanolyan szabadon éljünk és mozogjunk Európában, mint a nyugati emberek. Az unió ugyanakkor a magyarországi föld- és ingatlanvásárlás szabadságát szeretné biztosítani a tizenöt tagország állampolgárainak. Ez olyan szakmai kérdés, amelyben a lehetséges me goldás kialkudása magyar részről a kormány feladata. Ellenzéki politikusként őszintén remélem, hogy a választási és koalíciós szempontokat félretéve az ország legjobb érdekeit képviselik: de tárgyalási pozícióikat alapvetően elfogadom. Kisebb szóváltás bo ntakozott ki a kergemarhakórral kapcsolatos uniós beviteli korlátozásokról is, amelyekben mindkét fél a maga természetes érdekeit képviseli. Három kérdésben, a cigány kisebbség, a médiakuratóriumok és a szociális párbeszéd ügyében azonban Prodi és Verheu gen szokatlan keménységgel és határozottsággal bírálta a magyar kormány politikáját. Szókimondó, szinte nyers stílusuk világossá tette, hogy ezekben a kérdésekben botrányközeli állapotokat érzékelnek, s elérkezettnek látják az időt a komoly figyelmeztetésr e. Míg a külföldi munkavállalás, a földvásárlás vagy a marhavész ügyében mindannyiunknak támogatnunk kell a kormány tárgyalási pozícióját, addig ebben a kérdésben teljes mellszélességgel azonosulhatunk az EU vezetőinek kritikájával. Nem az unió, hanem Magy arország válna jobb és élhetőbb országgá, ha a kormányzat fellépne a diszkrimináció ellen, ha a közszolgálati médiumoknak kiegyensúlyozott kuratóriumuk lenne, és ha helyreállna a Fidesz által szétrombolt szociális párbeszéd. Ami a cigánykérdést illeti, Pr odi nyíltan kimondta: ha Magyarország valóban aggódik a határon túli magyar kisebbségek sorsáért, akkor ugyanekkora figyelmet kell fordítania saját kisebbségei, elsősorban a cigányok helyzetére is. (Első magyarországi látogatásán II. János Pál pápa is ezt mondta, de az akkori "keresztény" kormányzat szavait elengedte a füle mellett.) A parlament 63as termében az Európai Unió vezetői a magyar politikusok okulására Csehországot, Szlovákiát és Bulgáriát (!) hozták fel jó példának, mondván, hogy e három ország vezetői már felismerték a cigánykérdés fontosságát. "Az unió számára a legkisebb diszkrimináció is aggasztó" - hangsúlyozta Romano Prodi. A zámolyi romák és a szlovéniai Amnestyhirdetések ügyében önmagát hergelő és hiszterizáló, az "óva intjük Angliát" s zellemében önsorsrontó dühvel kapálózó kormányzatnak legfőbb ideje lenne lehiggadnia. A cigánykérdést nem lehet egy év, még egy évtized alatt sem megoldani. De a politikai és törvényhozó szándékot néhány hónap alatt ki lehetne nyilvánítani a jelen állapoto k tényszerű kritikájával és a diszkriminációellenes törvénycsomag elfogadásával. A médiakuratóriumok ügyében Romano Prodi laza csuklómozdulattal borította fel a kormányzati kártyavárat. Röviden kijelentette, hogy ez nem egyike a sok részletkérdésnek, ez a magyar csatlakozás egyik legfontosabb problémája. Egyszerűen arról van szó, hogy Magyarország megfelele az uniós tagság elemi politikai feltételeinek, vagy sem. Alapvető politikai ügy, hogy a kérdés megoldódjon, és a kuratóriumokban az ellenzéki pártok k épviselői is jelen legyenek. Mit lehet ehhez hozzátenni? Talán csak annyit, hogy akik a helyzetet behatóbban ismerik, azok tény szerint tudják, hogy a jelenlegi botrányos helyzetért a Fidesz felelőssége a MIÉPénél is nagyobb. Akik nem ismerik a hátteret, azok is sejthetik, hogy abszolút többség és a házelnöki poszt birtokában a koalíció azon a napon oldja meg ezt a kérdést, amelyen Orbán Viktor elszánja magát erre. Kizárólag az ő személyes felelőssége, hogy ebben a tekintetben Magyarország megfelele a de mokratikus országok iránt támasztott alapvető politikai feltételeknek. A szociális párbeszéd ügyében Verheugen nemcsak megismételte Michael Lake budapesti EUnagykövet figyelmeztetését, hanem meg is emelte a tétet. A szociális párbeszéd akadozik Magyarors zágon, sok panaszt kapunk a különböző nemzetközi szervezetektől is - mondta. Ez a kérdés rendkívüli fontosságú - tette hozzá a bővítési biztos. Szavait olyan figyelmeztetéssel zárta, amelyet fenyegetésnek is tarthatunk. Az unió azt fontolgatja, hogy emiatt ismét megnyitja a tárgyalásokon egyszer már lezárt szociális fejezetet. Ilyesmi még nem történt meg, figyelmeztetett, s ha sajnálatos módon bekövetkeznék, akkor új helyzet állna elő. Döbbenetes belegondolni, hogy három hosszú esztendeje hányan hányjuk ebb en az ügyben az Orbánkormány gumifalára a borsót. Az rendben van, hogy a szakszervezeteket utálják. De érdemes annyira utálniuk őket, hogy infantilis ellenszenvüket kiélve szántszándékkal kárt okoznak első számú nemzeti ügyünknek, az uniós csatlakozásnak? Némi cinizmussal fogalmazva, ennyire azért nem fontosak a szakszervezetekÉ Amit Prodi és Verheugen csütörtökön az üres udvariaskodást félretolva egyértelműen kimondott, azt az ellenzéki képviselők, a nem kormánypárti újságírók, a független szakértők és a közéleti érdeklődésű állampolgárok évek óta mondogatják. Sokan még a jobboldalon is, hiszen a csak kormánypártiakból álló médiakuratóriumot a tisztességes konzervatív politikusok (élükön az igazságügyminiszter asszonnyal) is elfogadhatatlannak tartják. D e mégis számít, hogy ki és mikor mond ki valamit. Az EU vezetői most világossá tették, hogy e három kérdés rendezésében fogytán a türelmük, s a magyar nép szenvedheti meg kormányának dölyfös makacskodását. A cigánykérdés rendezéséhez a diszkriminációellen es törvényen túl százmilliárdok is kellenek. A médiakuratóriumok kiegészítése és a szociális párbeszéd intézményeinek helyreállítása viszont azonnal
