Reggeli Sajtófigyelő, 2001. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-04-07
2 U KRAJNA Veszélyben Kijev ETtagsága – Bíráló határozatokat és ajánlásokat fogadtak el elsősorban „az elnökkel kapcsolatban” (MH 2.o.) http://www.magyarhirlap.hu/ A RÉGIÓ HÍREI ➢ V ILÁGTÜKÖR ETfelhívás a romák jogaiért (Nsz 3.o.) http://www.nepszabadsag.hu/ Cikkek: Amnéziás International Magas kártérítést kellene kérni a felelőtlen játszadozásért nemzeti érdekeinkkel Tőkéczki László Szerző Felküldve: 2001. április 07. 6 . oldal Úgy tűnik, hogy a haladó emberiséget ki fejező szervezetek nem képesek a tényszerűségekhez ragaszkodó működésre. Így volt ez a kommunista és társutas szervezetek esetén – a tudatosan beszervezett nagy nevek szégyenére! – , s így van ez ma is, amikor a bukott szocialista humanizmus után a „haladás t” a libertinus „emberjogi” alakulatok diktálják. Az ezekben aktívkodó hölgyek és urak – ha érdekeik úgy kívánják – ugyanúgy nyugodtan erőltetik hazug koncepcióikat a közvéleményre, mint kommunista elődeik (netán egykori önmaguk vagy testvéreik a fejlődési szükségszerűségben). Mostanában úgy látszik, hogy a hazai baloldal közérdekű megtámogatását határozták el a „nemzetközi haladás” bizonyos csoportjai, s a tényektől szinte teljesen függetlenül. Ami egyébként persze logikus, hiszen eme urak és hölgyek főleg Keleten, általában független értelmiségiként harcolnak önös csoportérdekeiért – s bizonyos „haladó” nyugati körök régi, Trianonhoz vezető magyarkritikai hagyományainak folytatásaként is, Magyarországnak rossz hírét keltik. Olyan primitív módon azonban, ho gy az emberben ennek nyomán óhatatlanul felmerül az a gyanú is, hogy eme „haladó erők” esetleg még a nyilvánvaló diktatúrák esetén is hazudtak vagy legalább is célzatosan torzítottak. Saját érdekeik és rokonszenveik szerint lettek megismert és elfeledett á ldozatok s a hóhérok ugyanúgy. Vagyis az emberben természetes módon megrendül a bizalom olyan szervezetek iránt, amelyekről kiderül, hogy a szavakban igazságot és humanizmust követő, kikövetelő magatartás a valóságban partikuláris politikai és csoportérdek eket szolgál. S ez még akkor is így van, ha sok ügyben az Amnesty International biztosan valódi áldozatoknak is segít. Egyértelműnek látszik immár, hogy ez a szervezet is szelektál, mérlegel és hogy saját súlypontjai vannak, amelyeket jórészt a velejéig ha zug politikai korrektség kritériumai határoznak meg. A politikai korrektség hazugsága abban áll, hogy – mint egykor és ma is a kommunisták – ellentmondást nem tűrően megmondja azt, hogy például aktuálisan éppen kik lehetnek áldozatok és kik nem. Vagyis van nak csoportok, akikkel szemben a bűn nem bűn, akiknek sérelmei nem sérelmek. A kommunista variánshoz képest csak annyi a különbség, hogy azokhoz képest az ilyen nem támogatandó csoportokkal szembeni terrort, erőszakot nem dicsőítik („osztályharcként”), ink ább csak tolerálják. Hogy világos legyen: egy afroamerikaiak (vagy mássági csoportok) által fehér, angolszász, protestáns egyénnel vagy csoporttal szembeni erőszak nem téma, ahogyan cigányoknak nem
