Reggeli Sajtófigyelő, 2001. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-04-05
7 Rasim Ljajic jugoszláv kisebbségügyi miniszter azt ígéri, az újabb törvényi szabályozás után visszatérhetnek a kétnyelvű helységnévtáblák a Vajdaságba. Lja jic, aki szandzsáki bosnyákként kapott helyett a jugoszláv kabinetben, úgy véli, az új kormány képes lesz szavatolni a kisebbségek kulturális autonómiáját. - Miniszter úr, Milosevic rezsimje elsősorban a kisebbségi kérdésen bukott meg. Mit tesz az új vezet és, hogy változtasson a helyzeten? - Több pozitív lépést tettünk. A magyar és a bosnyák pártok részesei lettek a demokratikus koalíciónak. Ez minőségi változás a korábbiakhoz képest, amikor az ellenzék gyakorlatilag csak etnikai alapokon szervezkedett. El ső ízben a DOSnak (Szerbiai Demokratikus Ellenzék) sikerült olyan heterogén struktúrát létrehozni, amely nagymértékben tükrözi a lakosság összetételét. A nemzetiségi és etnikai közösségek minisztériumának felállítása pedig annak a ténynek az elismerését j elenti, hogy a kisebbségi kérdés nem tekinthető megoldottnak. A volt rezsim idején nem működött ilyen minisztérium. Pusztán a tárca megalakításával és Milosevic távoztával természetesen nem szűnnek meg egy csapásra a kisebbségek gondjai, amelyek évek óta h almozódnak. Mi most teremtjük meg az alapot ahhoz, hogy e problémákat demokratikus légkörben megoldjuk. Másrészt elfogadjuk, hogy a kisebbség nemcsak statisztikai adat, hanem politikai kategória is. Állandó kommunikációra törekszünk a kisebbségi közösségek kel. Milyen a többségiek és a kisebbségiek aránya Jugoszláviában? - Azon öt európai ország közé tartozunk, ahol a legmagasabb a kisebbségek aránya. A lakosságnak több mint egyharmadát, 33,7 százalékát alkotják. A legtöbb az albán, a magyar és a bosnyák. Hivatalosan 16 kisebbséget tartunk számon, a Vajdaságban pedig nem kevesebb, mint 26 kisebbségi közösség vagy etnikai csoport él. - Hogyan alakul a kisebbségiek létszáma? - Akárcsak egész Európában, Jugoszláviában is általában csökken a számuk, kivéve a romákat és az albánokat. A milosevici rezsim elnyomó politikája még inkább előidézte a kisebbségiek fogyatkozását az elköltözések által. - Mennyire felel meg a készülő kisebbségi törvény a nemzetközi mércéknek? - A napokban járt küldöttségünk Strasbourgb an, és az ott folytatott tanácskozások alapján nyugodtan állíthatom, hogy a mi törvénytervezetünk a kisebbségi jogok tekintetében meghaladja azokat a mércéket, amelyeket a kisebbségi keretegyezményben fektettek le. Mellesleg az a konvenció nem megy tovább az egyéni jogoknál, mi pedig szavatolni kívánjuk a kollektív jogokat is, kiváltképp a művelődés, a tájékoztatás, az oktatás területén. Ezen felül gondoskodunk a végrehajtás mechanizmusáról és a jogi védelemről is, az ombudsman és a nemzeti tanácsok intézmé nyének bevezetésével. Ezzel egy lépéssel meghaladjuk a nemzetközi dokumentumok szintjét, hisz azok, legyünk őszinték, nem is mennek túl messzire a jogok védelme tekintetében, a nemzetközi mércék nem olyan magasak, ahogyan azt azelőtt itt hangoztatták. - M iként viszonyul majd az új kisebbségi törvény a kisebbségek autonómiaköveteléseihez? - Egyfajta kulturális autonómiát irányzunk elő, ám természetesen nincs univerzális kulcs, amellyel minden kisebbségi közösség kérdéseit megoldhatnánk. Olyan jogi helyzete t szeretnénk teremteni, amelyben ezeket a gondokat tisztázni lehet. Így próbáljuk enyhíteni a népcsoportok között kialakult ellentéteket, hogy a kisebbségiek is sajátjuknak érezzék az államot. Ezt segíti majd elő az általános decentralizáció, amikor az ill etékességet átruházzuk a községekre, ahol nemcsak az oktatás, a kultúra, az egészségügy és pénzügy kérdéseiben dönthetnek, hanem a rendőrséget is helyi alapon szervezik meg. Ez a fajta lokális autonómia beleilleszkedik a nemzetközi követelményekbe. - Miké nt kezeli a kormány a válságos délszerbiai helyzetet? Vajon az ottani problémák az albán kisebbség megoldatlan helyzetéből fakadnak? - DélSzerbia egy végsőkig elhanyagolt problémát jelent. A helyzet az utóbbi hónapokban eszkalálódott, de nekünk sikerült elkerülni azokat a csapdákat, amelyekbe a katonai és rendőri erőszakkal próbálkozó korábbi rezsim folytonosan belebukott. Kormányunk maximális tartózkodással kezeli a dolgot, és hosszú távon igyekszik megtalálni a megoldást. Ez valóban specifikus eset, ös szetettebb a klasszikus kisebbségi kérdéseknél. Megpróbáljuk kielégíteni a helyi albán közösség igényeit, és közben bevonni őket a hatalmi szervekbe. Széles körű helyi önkormányzatot ajánlunk fel. Ám nagy munka árán állíthatjuk csak vissza az egymás közti bizalmat. - Hogyan tekint Koszovóra? - Koszovó jelenleg a nemzetközi közösség protektorátusa alatt áll, és nem reális azt várni, hogy gyors megoldás érhető el. Először is arra van szükség, hogy a jugoszláv állam konszolidálódjon, és hogy kialakuljanak a demokratikus intézmények. Kormányunk tulajdonképpen DélSzerbiában vizsgázik a koszovói probléma jövőbeni megoldásához. A legfontosabb elérni, hogy megszűnjön az erőszak, és egy valószínűleg igen hosszú tárgyalási időszak alatt megtaláljuk a közös megoldás t. - A Szandzsák kérdése is minduntalan felmerül, még mindig nem dőlt el például a vita arról, hogy az ottani többségi lakosságot bosnyáknak vagy muzulmánnak hívják? - A kisebbségi törvény egyik újdonsága, hogy megalkotjuk a kisebbségek regiszterét, és e bben a bosnyák elnevezés szerepel majd. Voltak javaslatok, hogy a muzulmánokat is iktassuk be, mivel egy részük így nevezi magát, ám minden bizonnyal csak a bosnyák kategóriánál maradunk. Ezzel elismerjük e közösség jogát, hogy egy meglevő nemzet részének tekintse magát, és maga döntsön elnevezéséről. Hasonló a helyzet a
