Kanadai Magyarság, 1963. január-július (13. évfolyam, 1-30. szám)
1963-07-06 / 27. szám
XIII. évfolyam, 27. szám, 1963. jul. 6, szombat 6 KANADAI MAGYARSÁG -—Globe and Mail, Toronto. Ontario virágjelvénye a trillium. Azelőtt e szép, fehér és rózsaszín színekben pompázó virág tavasszal majdnem szőnyegszerűen borította az erdők alját. Ma már a városi lakosság is gyönyörködhetik benne kertjében. Sikeres ültetésének titka: sok páfránnyal és zöld növénnyel együtt kell ültetni. Globe and Mail foto FÉRFINAP BERLINBEN Berlinben csütörtökön ünnepelték meg a “férfiak napját”. Tréfás ruhákba öltözött férfiak csoportjai járták be a várost, különösön pedig a várost környező tavak mentén levő üdülőhelyeket és zenéltek, táncoltak, mulattak reggeltől estig. Mindenütt harmónikaszó hallatszott. A hata'mas kiterjedésű terp. towi park környékén például egy egész dzsessz-zenekar, pianinóval és dobbal együtt lovass!zekéren járta be az utcákat, és tánczenével szórakoztatta a járókelőket. A tavakon 53 kisebb-nagyobb hajó 23 ezer kirándulót szállított ezen a napon. Az S-Bahn (a magasvasút), a földalatti, a villamos és az autóbusz útvonalain megerősített járatok közlekedtek. Úgy látszik, a berlini férfiak jó barátságot tartanak fenn a meteorológiai intézettel, vagy magával az időjárással, mert ez volt az első igazi meleg nap az idén. Lakása-Háza KIVUL-BELUL ISMÉT UJ ÉS GYÖNYÖRŰ LESZ, HA AZT VELÜNK ÁTFESTETI! Áraink a legolcsóbbak, a legjobb anyagokat használjuk ás SZÁZ SZÁZALÉKOS GARANCIÁT VÁLLALUNK MUNKÁNKÉRT. Ha ön akarja kifesteni lakását, akkor vegyen nálunk TONE CRAFT - PERMA TONE. INTERNATIONAL INTERLUX festékeket, amelyek 948 színben kaphatók és amelyekkel köny. nyű a festés. — Színtartók, tűz- és vizállók — gyorsan száradnak. — Képkeratezést vállalunk. HARRY A. CLARKE — PAINT AND WALLPAPER STUDIO — 207 LAKESHORE RD. E., PORT CREDIT — PHONE: CR. 8-9944 ÉLET — ERŐ ÉS EGÉSZSÉG Igyon mindennap friss tejet ! A TEJ Cooksville Jersey Dairy Ltd. QUALITY DAIRY & ICE CREAM PRODUCTS CENTRE ROAD — COOKSVILLE, ONT. — Telefon szám: 277-2713 — EURÓPAI BARÁTAINKNAK, ISMERŐSEINKNEK ÉS KEDVES VEVŐINKNEK ezúttal hozzuk szíves tudomására, hogy FÉNYKÉPÉSZETI SZAKÜZLETÜNKET vevőink kényelmére egy sokkal nagyobb és Oakville közepén lévő modernebb üzlethelyiségbe HELYEZTÜK ÁT. Jöjjön és látogassa meg uj üzletünket. McCutcheon’s Camera Shop Oakville Ltd. 226 COLBORNE ST. — Phone: Victor 4-6991 mSSSSiSmB A tisztító az ön ruháinak a legjobb barátja Teljes száraz eljárással tisztítjuk ruháit és fehérneműit. Átalakítjuk és megjavítjuk. Láthatatlan műstoppoiás. Tökéletes ruhafestés. Téli ruháit és szőrmebundáit kitisztítjuk és molymentesen megóvjuk. Teljes garancia. PARKER’S CLEANERS BURLINGTON. Hivja NE. 4-2363 és mi ruháit háztól házig szálIitjük díjmentesen. ÜZEM: 480 GUELPH LINE. ÜZLET: 1470 LAKESHORE ÉS BRANT STREET OAKVILLE. Hivja : VI. 5-2462. 67 Inglehart Street és A & P Plaza sarok. L . . . . ■ ■. . ■ ■ ».»,», ■- L i.». ■ « ■ ». VE V. \». ■. TC j I3SSL» IRODA ÁTHELYEZÉS! Tisztelettel értesítem kedves üzletfeleimet, hogy IRODÁMAT ÁTHELYEZTEM. Uj címem: 455. SPADINA AVENUE. Szobaszám: 411. TORONTO 2-B, ONT. Telefon számok: Iroda: 923.2185 — Lakás: WA. 2-5640 D. DEMETROVITS Döbbenten ülök egy csomó irat mögött — egy ügy hat esztendő alatt összegyűlt papirhalmaza. Megfájdult a fejem, amig végigolvastam ezt a rengeteg jogi csürés-cfavarást. Képzeljék el, hogy -megfájdulhatott a feje, hogy elszállhatott az életkedve annak a két vak embernek, akik szenvedő alanyai e hatesztendős tortúrának ! S ha most kissé részletesebben belemegyek Canossa-járásuk ismertetésébe, nem azért teszem, hogy olvasóimnak is főfájást okozzak, ellenben olyan társadalmi tanulsággal szolgál e két szerencsétlen ember ügye, amelynek megszivlelése, meggyőződésem szerint napjainkban igen fontos. Az idegen segit — rokonok nem Ugorjunk vissza néhány mondat erejéig 1947-be, mikor az alábbi történet kezdődött. Élt Budapesten a VII. Thököly ut 17-ben, kétszobás lakásban egy idős, egyedülálló, beteges aszszony, özv. Tamási Lászlóné. Közvetlen hozzátartozói nem támogatták, magára hagyták. A néninek volt egy — nála jóval fiatalabb — barátnője, Szalay Teréz. Önálló lakással rendelkezett. De nagyon megsajnálta idős barátnőjét, lemondott saját lakásáról a hatóságok javára és odaköltözött Tamásinéhoz. Ápolta, segítette. A kétszobás lakásban a szobák egymásba nyíltak — az akkori lakásügyi hatóság kiutalta az egyik’ szobát Szalay Teréznek, aki meg sem nézte a határozatot. Tamásinét sem érdekelte a kiutalás és annak módja, hiszen önszándékukból költöztek össze. S most ugorjunk át kilenc évet. 1956 elején Szalay Teréz — üzemi baleset folytán — megvakult. Az idős aszszony segítette a vakot, a lakást már jól ismerő vak Szalay Teréz pedig ápolta Tamási nénit. A rokonok néha-néha ugyan felugrottak özv. Tamási Lászlónéhoz, de sem anyagi, sem egyéb segítséget nem adtak neki. Ritka látogatója volt felnőtt unokája, Petrikás Lászlóné pénzügyőr őrmester is . . . Csak akkor nézett fel a nagymamájához, amikor mint sportoló, edzés után nála hagyta a szerelést. 1957 elején Tamási néni egészségi állapota hirtelen romlott. A rokonok ismét nem segítettek — a vak Szalay Terézre hárult most is az ápolás gondja. 1957. február 8-án a néni már nagyon rosszul volt. Elborult az elméje — kórházba kellett szállítani. S most figyeljék, kedves olvasóim, a fejleményeket: az unoka, Petrikás Lászlóné bejelentkezett a lakásba, de továbbra is a szüleinél lakott. Szalay Teréz mit sem tudott a bejelentkezésről, csakúgy, mint az elborult elméjű nagymama. A bejelentkezés nyilvánvalóan a lakás megszerzésére irányult, özvegy Tamásiné a kórházban meg-EZ IS MAGYARORSZÁGON TÖRTÉNIK... (KOMMENTÁR NÉLKÜL) Ml VAN A SZIVÜK HELYÉN? halt. Az unoka egyetlen napot sem lakott a lakásban — de most mégis jogcímet formált a kiutalásra. A VII. kerületi Tanács — igen helyesen — észrevette Petrikásné fondorlatos szándékát, s nem utalta ki neki a lakást. Már csak azért sem, mert a szobák egymásba nyíltak, tehát társbérletet teremteni oly módon, hogy a lakók egymás szobáján átjárjanak, az újabb lakásrendelet szerint nem lehet. Az unoka fondorlata és a lelketlenség A vak Szalay Teréz közben férjhez ment a szintén vak Jámbor Istvánhoz. Most. már kettejük ellen — hangsúlyozom: két vak ember ellen— irányult az unoka, Petrikás Lászlóné pénzügyőr őrmester támadása, hogy megszerezze a lakást. A kerületi tanács észrevette ezt, s a helyszíni vizsgálat, valamint a ház lakóinak meghallgatása után a vak aszszonynak, vagyis Jámbornénak utalta ki a lakást abból a meggondolásból, hogy tárbérletet létesíteni e lakásban úgysem lehet, viszont egy vak embernek a kimozditása megszokott, ismert környezetéből, egyenértékű a halállal! Gondoljuk el, milyen szörnyű bizonytalansággal megy egy világtalan ember még azon a helyen is, amelyet ismer. Nos, ezt a kiutalást támadta meg 'Petrikásné, az unoka, mondván, ő egyenes ági rokon, jogos a követelése. A Fővárosi Tanács jóváhagyat a kerület határozatát. S ekkor jött a bíróság! Mert Petrikásné odafordult. A pesti Központi Kerületi Bíróság tényként állapította meg, hogy az idős Tamásinét még akkor is Jámbor Istvánná ápolta, amikor már vak volt, a rokonok — Így a lakásra jogot formáló unoka — viszont semmit nem tettek az idős asszony beteg napjainak megkönnyítéséért. Tanuk igazolták a bíróság előtt, hogy Petrikásné egyáltalában nem lakott a lakásban és bejelentkezése is csak akkor történt meg fondorlatosán, amikor Tamásiné már a halálán volt... Ilyen tényállás megállapítása mellett első fokon, másodfokon — Petrikásnénak adtak igazat-A két vak ember szaladt emberségért, megértésért fühöz-fához. Uj tárgyalások tömege. — kérésüket elutasították. Közbelépett a Legfőbb ügyészség és törvényességi óvást emelt a Legfelsőbb Bíróságnál, és a Legfelsőbb Bíróság elutasította az emberségtől vezettetett törvényességi óvást és citálta a paragrafust: Petrikásné egyenes ágú rokon, ő a várományos, a halál napján az említett lakásban lakott, tehát joga van a nagymama lakrészére. Hogy Petrikásné valójában nem is lakott a lakásban, s hogy itt nem lehet társbérletet létesíteni? Költöztessék el a — vak házaspárt . . . Papíroktól körülbástyázva Hat éve dagad az akta, s hat év alatt száz-egynéhány ember foglalkozott ezzel az üggyel. A száz-egynéhányból mindössze kettő akadt — a kerületi tanács lakásosztályának vezetője és a Legfőbb Ügyészség illetékes osztályvezetője —, aki megpróbálta egy kissé az életet keresni a paragrafusok holt betűi mögött. Tévedés ne essék, szó sincs arról, hogy törvénysértő lenne az, ha a bíróságok a vak házaspár javára döntenének. Ellenkezőleg! Felkerestem a Legfelsőbb Bíróságon annak a tanácskozásnak a vezetőjét, amely ez ügyben elutasította az óvást. Igyekszem szó szerint idézni, amit mondott : —- Sajnos, ezekben az ügyekben nem lehet pontosan értelmezni a törvényt. Van is vita e körül éppen elég. — Ilyen esetekben, amikor már a törvény is vitára ad okot, az értelmezése sem egyértelmű, nem lehetne humánus szempontokat figyelembe venni? Mondjuk, az életet. És bizonyos emberi szempontokat. —- Kérem, nekünk a törvényhez kell tartani magunkat ! Én nem tudhattam, hogy ez a vak házaspár hogyan él . . . De van még egy lehetőség : a legtöbb ügyész szupéróvása . . . Szuperóvás! Még egy lehetőség ! Újabb futkosás a szerencsétleneknek. Mi más ez, mint az élettől, az élet nagyon is sokszínű, de mindig gondos mérlegelést, naqyfoku humánumot követelő valóságától való elrugaszkodás, merev papírokkal, törvényhelyekkel körülbástyázott lelketlenség? Vajon a Legfelsőbb Bíróság tanácsának nem lett volna módja az életben ellenőrizni, tényleg megalapozott-e a Legtöbb Ügyészség óvásának az indokolása? Mert az ügyész az életben tanulmányozta az ügyet, mielőtt óvást emelt volna. De ha a bírónak a legkisebb kétsége támad egy ügy igazságossága körül, szintén módja van, sőt kötelessége a valóságot megvizsgálni. Egyébként is vitatott paragrafusokról van szó. Ám ha nem igy lenne, akkor is mindig, minden körülmények között a nagyfokú emberségnek kell érvényesülnie a törvény alkalmazásánál. Már az első éves joghallgatót is arra oktatják, hogy törvényeinket nem lehet betűrágó módon alkalmazni — a mi törvényeink nem nyújthatnak segédkezet embertelenség törvényesitéséhez I Amikor a Polgári Törvénykönyvet országgyűlésünk elfogadta, igy szóit a miniszter a képviselőkhöz a törvény indokolásának 'kapcsán : "A törvénykönyv nem elvont és öncélú és nem is törekszik arra, hogy a "pártatlanság" színében tűnjék fel, hanem beleilleszkedik azokba az állami és társadalmi törekvésekbe, amelyek a szocializmus felépítését szolgálják". A VII. kerületi Tanácsnál széttárják a kezüket, amikor erről az ügyről faggatom őket. — Paragrafus minden emberség nélkül? Mi már Ponciustól 'Pilátusig elmentünk, hogy segítsünk a va-' kokon. Nem és nem ! Nekik ez a lakás kell! Kell azért, mert jól tudják, hogy az ilyen átjáró társbérletben kiszekálhatnák a vak házaspárt ! őszintén megvallva — értem Petrikásék harcának lényegét: lakást akarnak. Emberi dolog ez! De csak addig, amig nem jár mások idegtépő agyonzaklatásával. Addig, amig nem önzőén embertelen ez a küzdés. Addig, amig az emberi megértés kétoldalú, hiszen vak emberekről van szó, akiknek már az is megbolygatja a normális életét, ha csupán egyszer kell elbotorkálniuk a bírósághoz, a tanácshoz, az ügyészséghez — az újság szerkesztőségéhez. De hat éve jóformán mást se csinálnak : lótnak-futnak egy kis megértés után, megpróbálnak ragaszkodni az egyik legfontosabb életfeltételükhöz, a megszokott környezethez, lakáshoz. Ahhoz a lakáshoz, melyhez nem jogtalanul jutottak. A törvénykönyvön átsugárzik az élet ügy érzem, törvényt alkalmazni nemcsak Petrikásné merev szabályokba gyömöszölt, nagyon is kétes jogaiért lehet, hanem egy vak házaspár életének a nyugalmáért is. Mert hiszen többről van itt szó, semmint egy szimpla törvény alkalmazásáról. Ha kissé részletesebben tártam a nyilvánosság elé ezt a szomorú históriát, melyből árad az emberi megértés hiánya — csupán azért tettem, mert jó példának, nagyon éles tükörnek tartom mindennapi életünkhöz. Nem lehet úgy élni, dolgozni, dönteni emberek sorsáért felelős embereknek, hogy csak a törvény holt betűjét lássák, s közben megfeledkezzenek a törvénykönyvön is átsugárzó sokszínű életről. Elvégre a törvényt is az életben kell alkalmazni, mint ahogy az élet szüli a törvényeket is ! Ehhez viszont nem csupán ész — szív is kell. Szabó László AZ OROSZOK KIVONULÁSÁT SÜRGETTE A BUDAPESTRE UTAZÓ U TANT, U. N. FŐTITKÁRÁNÁL AZ AMERIKAI MAGYAR SZÖVETSÉG A VARSÓI PAKTUMRA HIVATKOZÁS NEVETSÉGESSÉ VÁLT AZÁLTAL, HOGY KITUDÓDOTT: KÁDÁRT VÉDIK A MEGSZÁLLÓ CSAPATOK A NÉPTŐL, NEM AZ ORSZÁGOT A NYUGATTÓL MENEKÜLÉS A HALÁLBÓL 22 PERCIG VOLT A VIZ ALATT, MÉGIS MEGMENTETTÉK EGY NORVÉG KISFIÚ ÉLETÉT Az orvostudomány nagyszerű eredményéről számolt be a minap tudományos szaklapokban két norvég orvos: sikerült megmenteniük egy norvég kisfiú életét, aki jeges folyóba zuhant, s 22 percig volt a víz alatt, mire sikerült kimenteni. Ehhez hasonló “rekordot” eddig nem ismert az orvostudomány, s elmé’eti kutatások, továbbá kísérleti megfigyelések alapján ma is azt tartjuk, hogy ha az emberi agy öt percnél hosszabb ideig nem jut oxigénhez — jóvátehetetlenül károsodik, beáll a halál. Végső soron ilyen folyamat megy végbe a vízbefulók szervezetében is: a belélegzett víz behatol a vörös sejtekbe, melyek így alkalmatlanná válnak az oxigén szállítására. A vfc oly gyorsan hatol be a véráramba ozmózis útján, hogy 2—3 perc alatt 50 százaléknyira is felhígul a vér. A szív nem jut elegendő oxigénhez, “túltöltődik”, szenved a nátriumionok hiánya miatt is — végül beszünteti működését. Hasonló tünetek mutatkoznak akkor is, ha a testet 24 C fok alá hűtik. A szív ilyen természetű károsodása, továbbá az egvseitek oxigénellátatlansága okozza a vízbefúlók halálát. A norvég kisfiú az elméletileg lehetségesnél jóval hosszabb ideig volt a víz alatt, méghozzá 0 C fokos vízben, mégis megmenekült. Hogyan ? Az orvosok szerint két beavatkozás eredményeként: a külső szívmasszázs hatására, s azért, mert vérét, — amelynek vörös vérsejtjei károsodtak — transzfúzió útján teljesen kicserélték. A külső szívmasszázst mostanában mind több orvos ajánlja a hagyományos mesterséges lélegeztetés helyett olyan esetekben, amikor megszűnt a szívverés. A vízből kiemelt gyermek érverése sem volt tapintható, s amikorra legközelebbi kórházba értek vele, már az elektrokardiográf sem mutatta a szívműködés jeleit. Hanem a bátor rendőr, aki kimentette a kisfiút, már a folyóparton megkezdOsváth Sándor: EGÉR A KÓRHÁZBAN 1 1 1 Már, mint gyermek De én vártam 1 1 szekrény alatt, azután is; világosban, betegen is pincében, vártam én: 1 toronyiján és tizennégy év oltár mögött alatt egyszer minden zugot sem ültem a átnéztem. tenyerén. Háborúban Tegnap éjjel ezer halál egy kis egér között is csak belekóstolt őt vártam: étkembe, Mindhiába; fényt gyújtottam, Istent soha, néztük egymást: sehol megnem Isten nézett találtam. szemembe. London, 1962. te a gyermek szívtájékának masszírozását, s ezt a kórháziban is tovább folytatták. S ime, két és fél órai megfeszített munka után megtörtént a “csoda”: a gyermek szíve újra dobogni kezdett. Válószínűleg agy sejtéinek hosszú ideig tartó oxigénellátatlansága miatt néhány napig vak volt a gyermek, de végül teljesen felépült. Aligha lehet kétséges, hogy a kisfiú az azonnali külső szívmasszázs eredményeként menekült meg, hiszen ha a beavatkozással mindaddig várnak, mire kórházba kerül, már késő lett volna. A bátor helytállás elűzte a halált, noha elméletileg már övé volt a győzelem. U Thant, az Egyesült Nemzetek főtitkára eredeti tervét megváltoztatva nem julius 6-án, hanem már elsején Budapestre indult, ahol háromnapot tartózkodik. Ismeretes körülmények következtében rá hárul a feladat, hogy a megbízatásától megfosztott Sir Leslie Munro utódaként helyszínen vizsgálja meg a helyzetet a United Nations határozatai dolgában. Elutazása előtt az Amerikai Magyar Szövetség egy újabb memorandummal fordult U Thanthoz, melynek szövege a következő: “Excellenciád küszöbön levő budapesti útjára tekintettel szabadjon az Egyesült Államok magyar származású polgárai nevében az alábbiak ismételten szíves megfontolását kérnünk. “Az Egyesült Nemzetek nemes célkitűzéseit ■tallálóan tükrözte vissza az a 14 politikai határozat, amelyet Magyarország ügyében óriási többséggel szavazott meg a Közgyűlés. Ezek legfontosabbika a megszálló szovjetcsapatok kivonását és az alapvető emberi 'jogok jtéljesí visszaállítását sürgette. Ön, Főtitkár Ur, még mint Burma nagykövete és fődelegátusa jelentette ki a magyar vita során, 1958 december 12-én: “Az Egyesült Nemietek egyetlen feladata ebben a kérdésben, hogy a magyar nép jólétét és törvényes életcéljainak megvalósítását előmozdítsa.” ‘“Érthető, hogy Excellenciád magyarországi tapasztalatairól a Közgyűlésnek 'beadandó jelentését szívszorongva várj ák mindazok, akik a magyar kérdésnek az Egyesült Nemzetek határozatai szellemében, a Világszervezet alapokmányának megfelelő megoldását kívánják. “Főtitkár Urra hárul a kényes feladat, hogy a helyszínen állapítsa meg, milyen mértékben teljesítették Magyarországon a vonatkozó U. N. határozatokat. Magas méltóságával jár eszerint az a nemes kötelezettség, hogy a külvilág hű képet kaphasson a Magyarországon uralkodó állapotokról és Nagyméltóságod feladata lesz azok megjavítására a Közgyűlésnek javaslatokat tenni. “Mindenekfelett elsősorban nagyon hálásak volnánk Exeellenciádnak, hogy venné magának a fáradtságot annak megállapítására, miért is tartják orosz csapatok ma is megszállva Magyarországot? A több hadosztályfőnyi idegen haderő ugyanis Budapestet és a nagyobb városokat gyűrűszerűén veszi 'körül; ez a hivatalos ürügy ellenkezőjét bizonyítja, tudniillik azt, hogy bel. és nem külpolitikai okokból vannakmagyar földön. Tehát nem az országot óvják külföldi támadástól, hanem a kormányt igyekeznek biztosítani a lakosság elkeseredésével szemben, így már a megszállók elhelyezkedése is azt igazolja, hogy a magyar nép megfélemlítése a céljuk — ugyanazé a magyar népé, amelyet pedig meg sem kérdeztek, vájjon belenyugszik-e az idegen megszállásba és költségeinek viselésébe, továbbá hozzájárul-e a kezét-lábát gúzsbakötő Varsói Paktumhaz. “Tisztelettel Ikéménk ezennel Főtitkár Urat, ne csupán a hazaárulás révén, orosz szuronyok segítségével hatalmon levőkkel tárgyaljon, hiszen ezek a lakosság elenyésző töredékét alkotják. De keresse a kapcsolatot Magyarország lakosságának nem-kommunista többsé.gével is, amelyet az uralmát féltő kommunista kisebbség állandó rettegésben tart, az idegen megszálló haderők fegyvereire támaszkodva. “Tisztelettel kérjük Főtitkár Urat, hozza vissza magával a legutóbbi amnesztia révén szabadlábra helyezettek névsorát. Ugyancsak olyan hitelt érdemlő kimutatást, mely feltünteti, hogy a politikai elítéltek közül hányán nem részesültek még közkegyelemben. Az Egyesült Nemzeteknek, mely határozatban mondotta ki ezek szabadlábra helyezését, joga van ezt pontosan tudni! ‘“Esdeklünk önhöz, tegye latba minden hivatali befolyását, hogy azokat a szabadságharcosokat is helyezzék szabadlábra, méghozzá a legsürgősebben, akik sohasem voltak kommunisták. Továbbá, hogy a deportáltakat és hadifoglyokat sokévi száműzetés után mind engedjék vissza a családjaikhoz! Mindenütt nagy aggodalom tölti el az érdekelteket ezek életbenléte és biztonsága dolgában, s ugyancsak általános az óhaj, hogy ez a rég húzódó kérdés végrevalahára humánus alapon elintézést nyerjen. ‘"Még egy másik közügy, mely Excellenciád személyes betekintését érdemli ki, már abból a szempontból is, hogy mint az Egyesült Nemzetek főtitkára a nép-irtás elleni nemzetközi egyezség legfőbb őre is egyúttal. A GENOCIDE fogalmát ugyanis teljesen kimeríti a születéseknek az a katasztrofális csökkenése, mely Magyarország lakosságát az utolsó évek során valósággal megtizedeli. Az egész földkerekség valamennyi népe között ma már a magyar pusztul a legrohamosabb mértékben és egyre több jel mutat arra, hogy a kommunista kormány azért segíti a népirtást intézményesen elő, hogy ezzel is a megszálló államhatalomnak kedveskedjék. így gyengítik az ellenállóképességét annak a nemzetnek, mely 1956-ban éppen az Egyesült Nemzetek alapokmányában lefektetett emberi jogokért szállott síkra és érdemelte ki a Közgyűlés óriási szavazattöbbségét, összeegyeztethetetlen tehát, hogy kettős értelmezéssel alkalmazzák a nemzeti önrendelkezés jogát és míg azt újonnan alakulóban lévő nemzetek részére biztosítják, ugyanakkor vislzont megtagadják azt egy ezerév óta alkotmányosan létező ország lakóitól! “Kérjük Nagyméltóságodat, hogy magyarországi látogatása során legyen elővigyázatos, hogy félre ne vezessék azok, akik mindenképen hatalmon akarnak maradni az ország lakossága óriási többségének akarata ellenére. A Világszervezet tekintélye, talán egész léte függhet attól, hogy Főtitkár Ur magyaroszági látogatása milyen kézzelfogható eredménnyel jár és a Közgyűlésnek adandó jelentéséből a valóságnak megfelelő adatok alapján milyen segítséget tudnak nyújtani a sokat szenvedett magyar népnek.”
