Kanadai Magyarság, 1963. január-július (13. évfolyam, 1-30. szám)

1963-03-02 / 9. szám

Még j&ni kell, még jőnl fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty Authorized as Second Class Mail by the Post Office Department Ottawa and for payment of postage in cash. Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto Phone: LE. 6-0333. KANADAI (fauzdiOK *%cM$anlci*M PRICE 10 CENT* Canada’s Larges! and Oldest Weekly in the Hungarian Language ARA! 10 CENT Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toronto Telefon : LE. 6-0333. XIII. évfolyam, 9. szám. Vol. XIII. No. 9. Szerkeszti: KENESEI F. LÁSZLÓ Toronto, 1963. március 2, szombat Zavar az USA politikájában! Erélyesebb dél-amerikai akciót-követel minden szabadság­­szerető ember -nemcsak Dél- Ameri kában, illetve az egész nyuga-ti kontinensen, hanem az egész világon. Azok, akik szivükön viselik a kommunizmus elleni küz­delmet — más szavakkal az emberi szabadság eszmé­jét — nincsenek megeléged­ve Washington politikájával, mert úgy érzik, hogy az a nagyszerű erély, az a -lendü­let, amely a tavaly októberi kubai krízis alkalmából jel­lemezte Kennedyt és kor­mányát, valahol megtor­pant. Amikor Hruscsov meg­hunyászkodva az amerikai fölény előtt kivonta Kubából a rakétákat és atombomba­­szállitó repülőgépeket, s amikor éppen emiatt a gyen­gesége miatt talán végleg elvesztette Vöröskina támo­gatását is —, ami-kor a kom­munizmus egyik kudarcot a másik után kénytelen volt lenyelni —, akkor úgy lát­szott, hogy a kerék forgási iránya végre-valahára -meg­változott s a kommunista pestis kiirtása közel van. Az ellenség lényegében meg volt verve —, csak az üldö­zés maradt volna hátra, s ezt kellett volna folytatni a vflág 'legutolsó zugáig. Nem állítjuk, hogy a -kom­munisták kiheverték volna a tavaly szenvedett csapáso­kat, sem azt, hogy a szovjet és Vöröskina közötti ellen­ségeskedés alábbhagyott volna. Még ma sem volna késő a helyzetet kihasznál­ni, s a tavaly októberihez hasonló fiatalos hévvel és a tényleg meglévő katonai és politikai fölény teljes beve­tésével ma is fel lehetne göngyölni a moszkvai lázi­­tókat és szabotőröket a nyugati kontinensen, Afri­kában és folytatólag fel le­hetne szabadítani KeletJEu­­rópát is. Ehhez azonban el­határozás kell, beleértve a kockázat vállalását is. Az az USA, amely teljes joggal érzi magát a világszabadság vé­delmezőjének, s amely az ezzel kapcsolatos védelmi kötelezettségeit mindenkor teljesíti, nem állhat meg nyitott kapuk előtt. Ha az amerikai fegyveres erő Európában, Ázsiában és Afrikában készenáil arra, hogy a kommunisták hódítá­si kísérleteit visszaszorítsa, akkor ennek a védelmi poli­tikának logikus következ­ménye az, hogy a kommu­nisták elleni támadás utján is meg kell védelmezni az amerikai országokat ott, ahol. a védekezés egyetlen eszköze a támadás. Ezt a tá­madást meg kell indítani el­sősorban Kubában, másod­sorban pedig a többi latin­­ámérikai ország' kommunis­ta -tűzfészkei ellen.-Hogy egyes délamerikai országok ultranacionalista körei "beavatkozásának ér­zik és ezért ellenzik a fegy­veres beavatkozást Kubában, ez részben a kommunista bujtogatásnak, részben az ezekben az országokban fennálló szociális igazságta­lanságnak, részben történel­mi emlékeknek köszönhető. A délamerikai országok nagy részében a kormány nem birja a nép teljes bizal­mát, illetve a nép nagy ré­sze nem tudja pontosan, mi az érdeke. Sok helyen irigy­séggé! néznek az amerikaiak­ra és a kormány különböző posztjain ülő barátaikra. Az amerikai vállalkozókat, pénz­embereket, szakembereket és turistákat Vagy féliste­neknek nézik — s akkor nem értik, miért nem segítenek azonnal és mindenütt a gaz­dasági nehézségeken —, vagy közönséges, minden­napi embereknek tekintik őket, s akkor nem értik, miért oly gazdagok azok s -miért oly szegények ők ma­guk? Ez a tipikusan délameri­kai magatartás az, amely tápot ad az úgynevezett castroizmusnak, s az csak természetes, hogy a kom­munisták világhóditásra irányuló politikájukban tel­jes mértékben kihasználják ezt a helyzetet. A tavaly októberi kubai krízis azzal ért véget, hogy Kennedy ígéretet tett arra, 'hogy Kubában nem fogja erőszakkal meg-dönteni a kommunista rendszert mind­addig, amig Castroék nem fenyegetik az Egyesült Álla­mok, vagy más amerikai or­szágok függetlenségét. Az USA elleni katonai fenyege­tés — katonai szakértők szerint — ma nem áll fenn, annak ellenére, hogy Kubá­ban 17.000, mások szerint 30.000 orosz katona állomá­sozik. Hogy azonban a töb­bi amerikai állam elleni fel­forgató tevékenység fenn­áll, Kubából indul ki, orosz pénzen táplálkozik, arról minden nap újabb, egyre megdöbbentőbb adatok ér­keznek. Itt volt mindenekelőtt Betancourt venezuelai állam­elnök washingtoni látogatá­sa, amely most éppen folya­matban van. A látogatást, amelynek hivatalos célja a Kuba elleni össz-amerikai politika megbeszélése volt, műfelháborodás özöne előz­te meg, mindenütt a rube­lekkel pénzeit hivatalos és nem-hivatalos délamerikai 'kommunisták és szuper-na­cionalisták részéről. Ennek a hullámnak egyik főepizódja volt az Anzoategui nevű ve­nezuelai gőzösnek kommu­nista kalózok által való erő­szakos birtokbavétele. Mint tudvalevő, a vörös kalózok fegyverrel foglalták el a ha­jót, kapitányát és legénysé­gét fogságban tartották, s kijelentették, hogy tettüket Betancourt amerikai látoga­tása elleni tüntetésként te­kintik. Ezután a hajó a nyílt tengerre szállt és Kuba felé vette az útját. Castro nyom­ban kijelentette, hogy a ka­lózokat — és minden hason­ló "felszabadító jellegű" ka­­íóztett elkövetőit védelme alá veszi. Ennél élénkebb bizonyíték nem kell arra, hogy az egész hajórablás Kubából volt finanszírozva, illetve végrehajtva. A kaló­zok végül is nem jutottak el Kubába, hanem irányt vál­toztatva Braziliába hajóztak, ahol a hajót visszaadták, az egyébként sértetlen foglyo­kat szabadonengedték, majd a brazil hatóságok rendelke­zésére bocsátották magukat. Az egyébként éretlen ka­land furcsa része az, hogy Brazília nem adta ki a kaló­zokat Venezuelának, hanem nekik "politikai menedékjo­got" biztosított. Miután a kalózkodás nemzetközileg üldözendő bűncselekmény, a brazil kormány tulóvatos határozata mögött a nagy­szájú kommunistáktól való félelem húzódik meg. A he­lyes az lett volna, ha a bra­zilok a vörös kalózokat azonnal kiszolgáltatják Ve­nezuelának, s azokat azon nyomban nyilvánosan fel­akasztják^ a holttesteket pe­dig elküldik Castro címére. Lehet, hogy az ilyen megol­dás középkori izü, vagy ke­gyetlen, de enyhe gyermek­mese lett volna ahhoz ké­pest, amit Castro tett, egy­re tesz és tenni fog, hogy Moszkvának szállást csinál­jon Amerika földjén, s hogy saját népét minél hamarabb huszadrendü szovjet rab­szolga-polgárrá változtassa. Adjuk azonban át a szót Betancourt elnöknek, aki a castroizmus elleni küzdelem legavatottabb vezére Latin- Amerikában. Betancourt a Kennedy vei folytatott tár­gyalásai során 3 fő pont­ból álló programot javasolt a nyugati táborba tartozó minden ország számára: 1. A Castro-féle kormány ellen egyre fokozódó gazda­sági blokádot kell felállítani és könyörtelenül végrehaj­tani. 2. Kubát úgy a tengeren, mint a levegőben blokád alá kell venni, hogy igy akadá­lyozzuk meg az onnan ki­induló orosz eredetű judás­­pénzek áramlását és az ott kiképzett szabotőrök expor­tálását a többi amerikai or­szág felé. 3. A kubai nép Castroval szemben érzett gyűlöletének kihasználásával aktivan tá­mogatni kell a diktátor kor­mányának felszámolására irányuló helybeli kubai moz­galmakat. A program végrehajtásá­hoz tartoznék egyebek kö­zött: mindennemű hajó- és légijárat megszüntetése Ku­ba felé —-, a Kubába irányu­ló minden utazás azonnali megtiltása —, a kubai fegy­vereket kicsempésző hajók feltartóztatása és elkobzá­sa és a világ minden részén a kubai követségek és egyéb úgynevezett kormánykül­döttségek vesztegzár alá he­lyezése. Nem tudjuk, hogy Kenne­dy megigérte-e a Betancourt által előterjesztett program végrehajtását. Valószínű, hogy valamilyen megállapo­dás létrejött a két államfér­fi között, s hogy ennek ko­moly hatása lesz a közeljö­vőben. Az is lehet, hogy az ese­mények 'további fejlődése során végül mégis elindul a Kuba elleni katonai akció. Castro saját eszelős szemte­lenségében valószínűleg nemsokára bő alkalmat fog erre szolgáltatni. Erre való tekintettel a Kennedy— Betancourt találkozóról a következő közös nyilatkoza­tot adták ki: "Mindkét ország elnöke az Amerikai Országok Szö­vetsége (OAS) utján kíván­ja elérni azt, hogy minden amerikai ország minden ha­talmában lévő eszközt fel fog használni, hogy az ame­rikai kontinens minden álla­mában továbbra is demok­ratikus kormányzási rend maradjon fenn. Ezzel kapcsolatban min­den ország teljes hozzájáró lásá't adja a nyugati konti­nens gazdasági kifejlesztésé­re és szociális berendezkedé­sének javítására irányuló minden programhoz. Külö­nösen vonatkozik ez a ve­nezuelai olajforrások termé­keinek a nyugati kontinen­sen való értékesítésére". Itt jegyezzük meg, hogy Kanada az egyetlen ország ezen a kontinensen, amely nem tagja az OAS-nak. Le­het, hogy a közelgő, válasz­tás során ez a kérdés is egyike lesz a választási programnak valamelyik párt részéről. A zavart tehát, amely je­lenleg az amerikai politikát jellemzi, sokféleképp lehet magyarázni. A mi vélemé­nyünk szerint, ha Kennedy nem folytat erélyesebb poli­tikát, teljesen elveszíti a szabadságszerető népek tiszteletét — beleértve ma­gát az amerikai népét is. A kommunizmussal nem meg­egyezni kell, hanem el kell pusztítani. U VILÁG KÖRÜL Woodrow Wilson Népszövetség es a Az ország hangulata refor­mokat követelt, amikor Woodrow Wilsont 1911-ben elnökké választották. Az uj elnök előzőleg a Princeton Egyetem elnöke és New Jer­sey állam kormányzója volt, ahol igen üdvös változtatá­sokat léptetett életbe. Elnökségének első évé­ben Wilsonna-k tényleg sike­­* rült radikális újításokat be- I vezetnie. A behozatali vámo­­j kát leszállította, hogy a I megélhetést olcsóbbá tegye, a Federal Reserve System-t bevezette, hogy a pénzügyi világban rendet teremtsen. ) Uj, fokozatos jövedelmi adót 1 valósított meg, a méltányos I teherviselés érdekében-. Az I élelmiszerek forgalombaho- i zataíát higiénikus feitéte­­! lekhez kötötte. A "sors iro- I májának" nevezte, hogy ide­­íjének nagy részét a. külpoli­tikának kellett' szentelnie. De, amikor 1914-ben az első világháború kitört, amely kilencmillió ember életébe került.,, Amerikának is be kellett avatkoznia. Wil­son igazi tragédiája azon­ban akkor kezdődött meg, amikor az ágyuk már elhall­gattak és a győztes hatal­mak Versail lesben gyűltek össze, a békeparancsok meg­fogalmazására. Wilson olyan békére tö­rekedett, amely az ő 14 pontjára helyezkedett volna és a világ békéjét biztosít­ja. Olyan békét akart, amelyben nincsenek győzte­sek, sem legyőzöttek. A győ­zelmiittas hatalmak azonban nem hederitettek Wilson in­tő szavára. A Versailles! bé- ] ke nem volt igazságos és a Népszövetség sem az lett, amit Wilson javasolt. Otthon azonban még nagyobb ki­ábrándulás várt reá. A kong­resszus elvetette a Népszó, vétség ideáját, amelyet az amerikai függetlenséggel összeférhetetlennek tartot­tak. Az ellenzék egyik vezé­re : Henry Cabot Lodge, mas­­sachusettsi szenátor igy szó­nokolt : "Amerikainak szü­lettem és az voltam egész életemben! Csak. egyféle hű­séget ismerek, amelyet meg­osztani ezután sem vagyok hajlandó". Woodrow Wilson nem nyugodott bele a vereség­be. 1919. julius 10-én be­nyújtotta a szenátushoz a békejavaslatot és jóváha­gyást -kért a Népszövetség­hez való csatlakozásra. Az­után, városról-városra járva, személyesen utazta be az or­szágot, a nép támogatását kérve önzetlen és józan el­veinek keresztülviteléhez. A nehéz küzdelembe be­lefáradt és letört. A három­éves tu léről tetés megbosz­­szu'ta magát. Szeptember­ben összeesett és súlyos be­tegen szállították vissza Washingtonba. Még három hónapig feküdt félhoitan, miközben a szenátus úgy a békeszerződést, mint a Nép­­szövetség eszméjét elvetet­te. 1924. február 3-án halt meg Wilson, anélkül, hogy á világot megjavította vol­na. De eszménye, a népek világszövetségének szerve­zete, a második világháború után megvalósult. Ma már több mint 100 nemzet tartó-Az angol és francia nyelv csatája Nekünk nem idegen nyelvek egymásközötti csa­tája. A québeci franciák is kisebbségben érzik magu­kat és követelik a francia és angol nyelv egyenlőségét. Most az egész világon fű­ti ezt a csatát De Gaulle ve zető nagyhatalmi törekvése. Csúcspontjára Németország­ban érkezett, ahol dr. Bruno Heck nevelésügyi miniszter, miután Párizsban aláírták a francia—német barátsági! szerződést, elrendelte, hogy ezentúl a német iskolákban1 az angol helyett a franciát tanítsák első idegen nyelv­ként. A rendelet azonnal ellen­kezésre talált egész Német­országban. Előszöris azért, mert az iskolaügy nem a központi, hanem a tartomá­nyi kormányok hatáskörébe tartozik. Másodszor azért, mert a második világháború után az ország összes isko­láiban az angol volt a köte­lező idegen nyelv s ennek megváltoztatása megro'nta­­ná az Angliával és az Egye­sült Államokkal fennálló ba­rátságos viszonyt. Heck miniszter réndelete ellen azonnal tiltakozott Willy Dehnkamp szenátor, aki azt állítja, hogy még a francia határ melletti német tartományok sem kívánják ezt ' a nyelvváltoztatást s amiről szó sem lehet a mosta­ni hét éves nevelésügyi terv lejárta, 1965 előtt. Durva po­litikai hibául róják fel Ade­­nauernek a francia nyelv favorizálását. A párizsi szerződésnek ezt a rendelkezését nem tekintik ■másnak, minthogy De Gaulle elnök a francia nyelvet vissza akarja á11itani megint régi nagyságába. Hiszen az első világháború idején a francia volt az egész világ diplomá­ciai nyelve, amit lassan-las­­san máig az angol yáltott fel. A francia nyelv mintegy 65 millió embernek anya­nyelve az egész világon. Ez­zel szemben a kínai 510, az angol 290, az orosz 170, a spanyol 150, a japán 90, a portugál 76, az arab 65 és az olasz 50 millió embernek anyanyelve. De Gaulle nyeivcsatája sikeres területre talált az Európai Piac szervezetében, ahol a brüsszeli tárgyaláso­kon a hat nemzet keretében tulajdonképpen a francia a hivatalos nyelv. Angol és amerikai mondatok itt alig hangzanak el. zik a kebelébe és az Egye­sült Nemzetek sok súlyos válságot sikerrel oldott meg. Hogy a világ, egy nem­zedékkel később sem tudott ] jobb intézményt találni a ] béke biztosítására, mint! amit Wilson javasolt, mutat-] ja Woodrow Wilson igazi; nagyságát. CSIKÁGÓBAN GYERMEK INFLUENZA JÁRVÁNY DÜHÖNG A csi'kágói Cook County kórházban 48 óra alatt mint­egy 1600 gyermeket -kezeltek enyhe influenza fertőzéssel, mely eddig 18 államban terjedt el s folytatja útját lassan nyugati irányban. Dr. Karl Meyer főorvos jelenti, hogy az utolsó két nap alatt naponként leg­alább 825 csecsemőt és gyermeket kezeltek a kór­­aházban. Az Egyesült Államok köz­egészségügyi szolgálata je­lenti, hogy az influenzával fertőzött szokásos terület­hez most Indiana állam is csatlakozott. Öt államból és a Columbia körzetből ázsiai influenzát jelentenek. Dr. Meyer főorvos szerint a csikágói gyermekek fertő­zése igen enyhe és ázsiai tipusu vírust még nem ta­láltak. A fertőzési veszély azonban igen nagy, mert az érintkezés utján személyről személyre terjed. • BULGÁRIA VÖRÖS FŐNÖKE HRUSCSOVHOZ UTAZOTT Moszkvából jelentik, hogy Todor Zsivkov, a bolgár kommunista párt fjőnöke, váratlanul Moszkvába uta­zott, hogy ott az afrikai eoyetemi - hall ga tők szóf i a i tüntetéséről jelentést te­gyen. Az afrikai diákokkal; akik az afrikai népek független­ségét követelve felvonultak Szófia utcáin, olyan ember­telenül bánt el a bolgár rendőrség, hogy a diákok elhatározták Bulgária azon­nali elhagyását. Legnagyobb részük csehszlovák egyete­mekre költözött át. Moszkva felfogása sze­rint az afrikai diákok a tün­tetést kínai biztatásra ren­dezték. Hruscsov az esemé­nyeket veszélyesnek látja, mert a bolgár kommunisták J nagy többsége amúgy is ro- j könszenvezik a kínai ideoló-j giával. GALBRAITH VISSZAMEGY A HARVARDI EGYETEMRE John Kenneth Galbraith, az Egyesült Államok indiai nagykövete úgy határozott, hogy az idén nyáron, vagy legkésőbb ősszel lemond nagyköveti tisztségéről és visszatér a Harvard egyetem katedrájára. Galbraith kanadai szüle­tésű, Iona Station nevű köz­ségben látta meg a napvi­lágot, St. Thomas mellett, Ontarioban. Professzor volt a Harvad egyetem közgazda­­sági tanszékén, mikor Ken­nedy elnök kinevezte őt in­diai nagykövetté. Április­ban lesz két éve, hogy New 'Delhiben tartózkodik. Az a hir terjedt el, hogy Galbraith helyére újból Chester Bowlest fogja Ken­nedy elnök kinevezni, aki már Galbraith előtt is indiai nagykövet volt. • ADENAUER JULIUSBAN VISSZAVONUL A nyugatnémet Keresz­tény Demokrata párt, mely­nek parlamenti vezetője Konrad Adenauer kancellár, úgy határozott, hogy legké­sőbb julius hónapra 'ki kell jelölni a párt uj parlamenti vezetőjét, ami egyet jelent az uj kancellár kijelölésével is. Igy a 87 éves Adenauer 14 évi kancellári működése után júliusban minden va­lószínűség szerint visszavo­nul. A keresztény demokrata párt a nyugatnémet parla­ment legnagyobb pártja s igy ennek a jelölése fogja eldönteni az uj kancellár személyét. Két esélyes jelölt van erre a tisztre: az egyik Ludwig Erhard gazdasági miniszter, a másik pedig Gerhard Schröder külügy­miniszter. • ÚJABB MERÉNYLETET LEP­LEZTEK LE DE GAULLE ELLEN Francia közbiztonsági szer­vek jelentik, hogy újabb me­rényletet lepleztek le De Gaulle elnök élete ellen. A merénylők Párizstól 60 mérföld'nyire délnyugatra fekvő Poitiers nevű város fegyverüzletéből öt telesz­kóppal ellátott fegyvert lop­tak el. Ugyanilyen fegyverekkel követték el a múlt héten az Eiffel-torony mellett lévő katonaiskolai merényletet is. A rendőrség szerint a fegy­vereket azért lopták el, Hogy azokat felhasználják a De Gaulle elleni újabb merény­letre. Mióta 1958. májusá­ban De Gaulle visszatért a politikai életbe, ez már a nyolcadik merénylet élete ellen. • ZÁSZLÓK LOBOGTAK ANDREW HERCEG HARMA­DIK SZÜLETÉSNAPJÁN Andrew herceg, Erzsébet királynő fiatalabbik fiúgyer­meke most ünnepelte har­madik születésnapját, ő az angol trón második örökö­se. London középületein és a Buckingham palotán, a kirá­lyi család lakóhelyén zászlók lobogtak. Bár Erzsébet ki­rálynő és Philip herceg hi­vatalos utón Ausztráliában vannak, de tá vol létükben is tea-partit rendeztek a há­rom éves herceg tiszteletére, melyen feltálalták a szokásos születésnapi tortát a három gyertyával. MEGSZŰNT KONGÓ ÉLELMI­SZER BLOKÁDJA Leopoldvil léből jelentik, hogy Kongó fővárosának élelmiszer blokádja meg­szűnt. Meggyőzték a Ba­­kono törzset, hogy az élel­miszer zárlat éhínséget oko­zott a fővárosban, ami csak növelte a belpolitika viszá­lyait. A rendőrség ultimátum elé állította Közép-Kongó tartományainak földműve­seit : "Megnyitják jószántuk­ból a lezárt országutakat, vagy a nemzeti hadsereg fogja megtisztítani azokat". A felhívás után megindul­tak az élelmiszert szállító te­herautók a főváros felé. A tartományi rendőrség eddig a Bakongó törzs veze­tőinek engedelmeskedett és teljesen ellenőrzése alatt tartotta Leopoldville környé­két. A főváros előtt mintegy 15 mérfölddel elzárták az országutakat s a kiéheztetés­­sel akarták rákényszeríteni politikai kívánságaik telje­sítésére a kormányt és a fő­város lakosságát • WILSON ELFOGADTA HRUSCSOV MEGHÍVÁSÁT Harold Wilson, az angol ellenzéki Munkáspárt újon­nan választott vezetője, a Press Association jelentése szerint, elfogadta Hruscsov meghívását, hogy látogas­son el Oroszországba. Wilsont megválasztása után Hruscsov azonnal üd­vözölte s egyben kifejezte reményét, hogy rövidesen meg fogja látogatni. Az utazás időpontját ma még nem állapították meg. Hugh Gaitskell, az angol Munkáspárt korábbi vezető­je, aki a múlt hónapban meghalt, szintén tervezett egy ilyen oroszországi láto­gatást s abban csa'k beteg­sége akadályozta meg. Félreérthetetlenül megvi­lágítja az angol Munkáspárt politikai állásfoglalását az a tény, hogy uj vezetője első hivatalos látogatásra Moszk­vába készül. EGYIPTOM VISSZAVONJA CSAPATAIT YEMENBÖL Abdel Nasser f Gamal Abdel Nasser egyiptomi elnök bejelentet­te, hogy Yemenben állomá­sozó mintegy 20.000 főnyi egyiptomi csapatot vissza­vonja az anyaországba. Kairóban most ünnepel­ték az Egyesült Arab Köztár­saság megalakulásának öt éves évfordulóját, melyen különösen kiemelték az arab nacianalizmusnak yemeni és iraki győzelmét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom