Kanadai Magyarság, 1963. január-július (13. évfolyam, 1-30. szám)

1963-05-11 / 19. szám

Még jóni kell, még jőni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakén. Vörösmarty Authorized as Second Class Maii by the Post Office Department Ottawa and for payment of postage in cash. Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto Phone: LE. 6-0333. KANADAI PRICE 10 CENT« Canada’s Largest and Oldest Weekly in the Hungarian Language ARA; 10 CENT Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toronto Telefon: LE. 6-0333. XIII. évfolyam, 19. szám. Vol. XIII. No. 19. Szerkeszti: KENESEI F. LÁSZLÓ Toronto, 1963 május 11, szombat PÁRIZS Ül ARCA Párizs örökké fiatal akar maradni s ezért történelmi épületeit korhűen állítja karba. A világ- Párizsban gyülekező turistái így gyönyörködhetnek a 17. és 18. század hires épületeiben, melyeket szakértő építőmű­vészek eredeti valóságukban .varázsolnak újra a láto­gatók szemei elé. Képünk a Louvre palota keleti osz­lopos homlokzatát mutatja be régi és megfiatalított állapotában. •••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••I»« FÉLMILLIÓ FÉMMUNKÁS SZTRÁJKOL NYUGAT­N ÉM ETO RSZÁG BÁN NyugabNémetországban a fémmunkások szakszerve­zete béremelési sztrájkot kezdeményezett, mely hó­labdaszerűen terjed az egész országban. Harminc eszten­deje nem volt ilyen súlyos sztrájkmozgalom Németor­szágban. Baden-Württenberg tar­tományban több mint öt­százezer fémmunkás hagyta ott a gyárakat, ami munka­­beszüntetéssel fenyegeti a Ruhr-vidéket, Európa gazda­sági központját. A szakszervezetek tagjai tulnyomótöbbségben a sztrájk mellett szavaztak. Aztj követelik, hogy a jelenlegi heti tiszta 135 márka (31.25 dollár) munkabérüket nyolc! százalékkal emeljék. A munkaadók három és fél százalék béremelést aján­lottak s azzal fenyegetik a sztrájkolókat, hogy vissza­utasítás esetén ki fogják zárni őket a munkából. A nyugatnémet kormány mindent elkövet, hogy a sztrájkot gyorsan kiküszö­bölje. Ludwig Erhard gazda­sági miniszter, alkancellár megkezdte a kiegyenlítő tár­gyalásokat Otto Brenner-rel, a szakszervezet vezetőjével. A Baden-Württenberg-i fémmunkás sztrájk a vállal­kozóknak napi 25 millió dollár termelési veszteséget, a munkásoknak pedig napi 5 millió dollár bércsökkenést okoz. Provokációs játék ANYÁK NAPJÁRA ! IZRAEL BEMUTATJA MODERN FEGYVEREIT Haifa, Földközi tengeri kikötő városban, Izrael füg­getlenségi évfordulóján fel­vonultatták az ország mo­dern légi, szárazföldi és ten­geri fegyverzetét. Mintegy 300.000 ember; tekintette meg a legmoder­nebb harci-bombázó repülő­gépeket, a tank-pusztitó ra-| kétákat és a kikötőben vesz­teglő rombolókat és egyéb; kisebb hadihajó egységeket. Az ünneplő tömeg óriási lelkesedéssel és éljenzéssel kisérte a felvonuló ejtőer-j nyős és különféle fegyveres katonai osztagokat. Ez a szokatlan háborús propaganda erőteljes válasz és elrettentés akar lenni az-; zal az arab törekvéssel szem­ben, melyet ők "Palesztina felszabadításának" nevez­nek s amelyet a néhány hét-í tel ezelőtt megalakult Egye-; sült Arab Köztársaság nem-; zeti céljául tűzött ki. J ÚJRA ADOLF SCHAERF LETT AZ OSZTRÁK KÖZTÁRSASÁ­GI ELNÖK Adolf Schaerf osztrák köz­­társasági elnököt újra meg­választották a második hat évi időtartamra. Schaerf, a 73 éves szo­cialista 2,473.694 szavazatot kapott, ami az összes leadott szavazatok 55.41 százaléka. Ellenfele a 72 éves konzer­vatív Julius Raab volt kan­cellár 1,813.787 szavazatot kapott, ami az összes le­adott szavazatoknak 40.63 százaléka. A választásnak volt egy harmadik jelöltje is, a 66 éves Josef Kimmel, volt csendőr tábornok, aki azon­ban mindössze csak 176.648 szavazatot kapott, tehát az összes leadott szavazatoknak csupán 3.96 százalékát. A választás az osztrák konzervatív párt veresége volt, akik pedig az elmúlt őszön megnyerték a parla­menti választásokat. Raab most mintegy 5 százalékkal kevesebb szavazatot kapott, mint az elmúlt ősszel. PEARSON MINISZTEREL­NÖK londoni hivatalos láto­gatásával kezdődött meg Ka­nada uj külpolitikai prog­ramja. A miniszterelnök már az első napon megkezdte többnapos megbeszélését Macmillan brit miniszterel­nökkel, éspedig a hírek sze­rint mindenekelőtt a brit— kanadai külkereskedelem to­vábbi kiépítéséről. Még az­nap időt szakított arra, hogy Dirk Stikkerrel, az Északat­lanti Egyezmény főtitkárá­val beszéljen, éspedig Kana­da szerepéről a NATO atom­hadseregében. Pearsont nagy lelkesedéssel ünnepelte csak­nem a teljes angol sajtó. A Daily Express, amely még ma is a brit világbirodalom eszméjét képviseli, vezércik­kének ezt a cimet adta: "A kanadai miniszterelnök láto­gatása fordulópont az angol­kanadai viszonyban —, s egyúttal a Nemzetközösség újjászületésének kulcsa". A MOSZKVAI VÖRÖS MÁ­JUS ELSEJE csupán annyiban különbözött a megelőző kardcsörtető tüntetésektől, hogy ezúttal Castro is jelen volt a tribünön Hruesov mellett. Castro volt a-Tdisz­­páholy" egyetlen szakállas alakja és torzonborz 'külsejé­vel, pojácás magatartásával ő képviselte Moszkvában egyedül a "forradalmárt", mert a többi orosz főhóhér és bandita, akik ma a szov­jetet vezetik, simára borot­válva, a nyugati fővárosok­ban készített ruhákban dí­szelegtek annak jelképe gya­nánt, hogy a mai orosz kommunizmus se nem ön­megtartóztató, se nem pro­letár-barát, se nem forradal­mi, hanem egyszerűen egy imperialista hatalom kény­szerű államvallása. AZ A NAGY ÜNNEPLÉS, amelyben az oroszok Cast­rot részesítik (miután tőle a támadásra alkalmas katonai támogatást az USA közbe­lépése óta megtagadták) nem Castronak, s nem is az oroszoknak szól, hanem egyenesen Vöröskinának. A hangsúly azon van, hogy Castro, legalábbis a moszk­vai sajtójelentések szerint, állandóan azt ismétli, hogy a világkommunizmus felépi­­j Lésénél a szovjetre (s nem I Kínára) kell támaszkodni. ! Ennek kommunista szem- 1 pontból azért van jelentősé- I ge, mert éppen Castro és a i hozzá hasonló "forradalmi" ' tipusu kommunisták azok, akiknek a megnyerésére Pe­­: king pályázik, hogy előké­szítse pozícióit a Szovjet el­leni küzdelemben, amely ma még ideológiai síkon fo­lyik, de amely elkerülhetetle­nül atomháborúra fog vezet­ni. KUBA, MINT SZOVJET előnyomulási támaszpont, nem ér semmit. Mint a dél­amerikai országok kommuni­­zálására hivatott támasz­pont : szintén megbukott, j mert ma már sehol nem gyű­lölik annyira Castrot, mint a latin-amerikai országokban (beleértve Kubát is). Értel­me a castroizmusnak a kis kubai szigeten csak annyi­ban van, hogy leköti Ameri­­; ka figyelmét, s hogy esetleg í egy más, fontosabb ponton. MOSZKVÁBAN! például Berlinben, lecseré­lésre alkalmas bábunak le­hessen felhasználni. Persze Castronak más a felfogása. Ő azt hiszi — ha ugyan hi­szi —, hogy ő valóban nép­szerű ember Kubában, s ta­lán egyes dél-amerikai or­szágokban is, s hogy a kom­munizmuson keresztül vala­milyen missziója van. Mint lelkesedéstől fütött, véreskezü forradalmár első­sorban azokra kell támasz­kodnia, akik kommunista lé­tükre még mindig szegé­nyek, proletárok és nincs­telenek, akiknek tehát vesz­tenivalójuk nincs. Ilyen ma Vöröskina, s ezért ideológiai­lag a kínaiak, nem pedig az oroszok volnának Castro ter­mészetes szövetségesei. Ezt akarja megtorpedózni Hrus­csov a moszkvai Castro-ün­­nepléssel. Nem vitás, hogy Castro, aki őrült hatalom­vágyból már elárulta Kuba népét, elárulta a dél-ameri­kai szegénytömegeket —, most el fogja árulni lelki szövetségesét, Vöröskinát is. Ha ez bekövetkezik, a szov­jetnek nem lesz többé sem­mi előnye Castro rendszeré­nek fenntartásából —, mert Castronak ma csak egy hasz­na van Moszkva részére: az, hogy rajta keresztül pofono­kat lehet osztogatni a kí­naiaknak és az Egyesült Ál­lamoknak. Ha a pofon el­csattant, Castrot elejtik, s végre el fogja érni méltó sorsát az akasztófán, amely­re kevés ember érett meg annyira, mint ez a szakállas tömeggyilkos. HA MÁR MEGTORPEDÓ­ZÁSNÁL TARTUNK: be kell számolnunk egy különös eseményről, amely Dél-Ko­­rea vizein játszódott le. A 10.000 tonnás vöröskinai te­­herszá11itóhajó, a Yue Jin, három torpedólövéstől talál­va elsüllyedt, de legénységét egy közeli japán őrhajó megmentette. Kérdés: mi­lyen nemzetiségű tenger­alattjáró süllyesztette el a kínai hajót. Mindenekelőtt Keresztény demokraták koalíciója kormányozza továbbra is Olasz­országot Olaszország kétnapos par­lamenti választásaiból ismét Amintore Fanfani miniszter­­elnök Keresztény Demokrata Pártja került ki győztesnek. Abszolút többsége ez alka­lommal sincs ugyan, de a Pietro Nenni szocialista párt­jával együtt elnyerték a sza­vazatok 51.7 százalékát s igy továbbra is urai marad­tak a kommunisták által moszkvai pénzen szított po­litikai helyzetnek. A szavazatok összeszám­lál ása a következő ered­­j ményt mutatja : Keresztény Demokraták 37%, Kommu­nisták 25.1 %, NenniSzocialis­­; ták 14.7%, Liberálisok 7.4 százalék. A szavazatok vég- i leges összeszámlálása már| nem okozhat lényeges váltó-; zást. j Fanfani kormánya kitűzte feladatai közé a villamos áramtermelés államosítását | és a tartományi kormányok felállítását. E kérdésben egyetértenek a Nenni-féle; szocialista párttal s igy a : koalíció megköthetőnek és tartósnak minősül. A kommunisták némi sza­vazatot nyertek ugyan, de politikai jelentőségük a par­lamentben nem változott. Nem jöhet olyan fordulat, hogy kormányalakításra ké­pesek volnának. Bár rendkí­vül fájdalmas és veszélyt jelentő tudat, hogy minden negyedik olasz, választó pol­gár a kommunista pártra szavazott. A választásokat, mint mindenütt, ahol a kommu­nisták keze is benne van a politikai mozgalmakban, óriási propaganda, erősza­koskodások és bomba rob­banások előzték meg. A mi­lánói központi vasutállomá­­! son három bomba robbant, } mely kilenc rendőrt és egy ; tűzoltót sebzett meg. Áz ország más helyein is talál- I tak előkészületeket robban­­, tásra. Dél-Tirol határterületein újra fellobbant az Ausztriá­hoz csatlakozás kérdése. Ezeket a területeket ugyan­is az első világháború után szakították el Ausztriától és csatolták Olaszországhoz. HORVÁTH FERENC, . akit a torontoi ügyészség j szomszédja meggyilkolásá­­! val vádolt, április 30-án az ; esküdtszék határozata foly­­! tán a Penetang-i elmegyógy­intézetbe kerül, ahol a köz­­veszélyes elmebetegeket ápolják, illetve tartják a kül­világtól biztos távolságban. A határozat mindenkiben j megnyugvást kell, hogy keltsen. Ez a szerencsétlen! hazánkfia, akit négy elme-j orvos jelentett ki beszámít-; hatatlannak, talán nem is követte el a gyilkosságot, amiért, ha épelméjű volna és j ha az esküdtszék elitélte j volna, az akasztófára kellett volna kerülnie. De éppen olyan borzal­mas lett volna, ha esetleg az esküdtszék bizonyítékok hiá­nyában felmenti, s szabad­lábra kerül, mert ez a sze­rencsétlen ember az egész társadalomra nézve veszélyt jelentett. Elég szomorú, hogy az 1956-os magyar szabad­ságharc alkalmából kikerül­hetett Kanadába, anélkül, hogy a szokásos orvosi és rendőri vizsgálaton átesett volna. Horváth ügyének tár­gyalásánál érdembeli bizo­nyításra nem is került sor, csupán az elmeorvosok val­lomása alapján született meg az esküdtszék verdiktje. tudnunk kell, hogy a Yue Jin titkos katonai műszaki anyagot szállított Vöröskina felé, egyesek szerint a ké­szülő kínai atombombákhoz szükséges alkatrészeket. Hogy ezek ne juthassanak el Kínába, az az egész világon egyedül a szovjet érdeke le­hetett. Az USA-t nem érdekli, hogy Vöröskina kezében van-e néhány kezdetleges atombomba, mert Amerika minden atomtámadás ellen képes védekezni, s főleg összehasonlíthatatlanul na­gyobb erővel nyomban visz­­szaütni. Japánnak, Nemzeti Kínának nincsenek teger­­alattjárói. Kétségtelen, hogy a torpedók orosz eredetűek voltak. Azt a célt szolgálják, hogy megmutassák Mao kor­mányának, hogy a világon nem születhet újabb kommu­nista atomhatalom —, s hogy a tényleges fölény a vörös táborban: csak Moszkva kezében lehet. A gyanút fokozza az, hogy a moszkvai május else­jei diszfelvonuláson Vörös­kina részéről csak a követ­ség egy harmadrangú be­osztottja jelent meg (három évvel ezelőtt még maga Csu-En Lai volt jelen) s ugyanakkor hiányzott az er­kélyről Frol Kozlov szovjet miniszter, akit a közhit Hruscsov kiszemelt utóda­ként ismer. Kozlov azonban annak a. politikai iránynak a képviselője, amely a Pe­­kinggel való barátság hely­reállításáért és a vöröski­­naiak visszaédesgetéséért harcol. Hogy Kozlov meg­bukott-e, az nyílt kérdés. De, hogy a szovjet—kinai barátság megbukott, affelől nincsen kétség. UJ-GUINEA NYUGATI FELE, a pápuák országa május el­sején hivatalosan átkerült Indonéziához West-lrián név alatt. Ezt a hatalmas, ember­evőktől és kőkorszakban élő népektől lakott dzsungelszi­getet Hollandia nem volt képes tartani, az Egyesült Nemzetek pedig nem vállal­ta az ottani protektorátus fenntartását. Indonézia nem­zeti konc gyanánt kapta meg a szigetet, illetve annak nyugati felét, annak bizony­ságául, hogy amit egy or­szág erővel nem képes megtartani, annak megtar­tásához idővel a jogait is el­veszti. HAITI ÉS DOMINICA KÖ­ZÖTT elsimult a háborúval fenyegető diplomáciai vi­szály. A diktatúrában élő Haiti kiürítette a már meg­szállott dominiciai követség épületét, s a korlátolt jelle­gű nemzetközi viszályt most az Amerikai OrszágokSzövet­­sége vizsgálja felül. A do­log mögött azonban mélyebb problémák húzódnak meg. Duvalier, Haiti elnök-diktá­tora rendkívül népszerűtlen. A börtönök tele vannak po­litikai ellenfeleivel, s a vé­res jelenetek nap mint nap ismétlődnek a különböző városokban. Mint minden bomlásban lévő diktatúrá­nál, Haitiban is félni lehet attól, hogy a diktátor után vagy másik diktátor követ­kezik, vagy forradalom üti fel a fejét, amelyből csak a kommunistáknak lehet hasz­nuk. A kegyetlen, kemény tél zordonsága után, a májusi nap melege, friss, uj életkedvet lop be a szivünkbe. Ilyenkor már nem látjuk oly kietlennek az életet —, mert nem is az — és időnk van emlé­kezni csetlő-botló állomá­saikra is. Mert minden ember életének vannak szép és rossz emlékei. Amire azonban mindany­­nyiunk (legalább is min­den tisztességes ember) egyforma szeretettel gon­dolunk, az a szülő, de kü­lönösen édesanyánk em­léke. E sorok írója 8 éves volt, amikor meghalt az édesanyja. Gyermekéveit tehát e koron túl, nem aranyozta be az édesanyai szeretet, még is könnyes szemmel emlékezik a ked­ves arcra, akinek születé­sét köszönheti, aki botla­dozó kisgyermek évei alatt fogta a kezét, aki járni, beszélni és imád­kozni tanította. Mindig irigyeltem azokat, akik­nek az életét az anyai szeretet, az édesanya fél­tő, vigyázó szeme kisérte végig életutjukon. Sokan talán semmire sem vitték volna az életben, elestek, elzüllöttek volna, ha az édesanyjuk nem vigyáz rájuk, nem fogja meg a kezüket, nem segíti őket át az élet nehezebb ré­szén. Az anyai szeretet mér­hetetlen gazdag: érté­két szinte lehetetlen fel­becsülni, talán csak azok tudják igazán értékelni, akik közben maguk is anyák lettek és gyerme­keiktől nem kapták meg azt a szeretetet, amit ne­kik ajándékozott az édes­anyjuk. Persze, vannak olyanok is, akik méltatlanná váltak az anyai szeretetre, akik az anyai jóságért, kö­szönet és hála helyett, durvasággal, hálátlanság­gal fizettek. Sajnos, sok olyan csalá­dot ismertem, ahol a megöregedett szülőt, édesanyát, akik egész éle­tük szeretetét (esetleg vagyonukat is) gyerme­keiknek adták, tehernek tartják és alig várják ha­lálukat. Olyanról is hal­lottam, aki megverte az édesanyját. Az ilyen hit­vány embert a törvény szigorával kellene büntet­ni, mert ennél gyalázato­sabb bűnt nem is követ­hetett volna el. Hála Isten nem sok van az ilyenekből. A legtöbb gyermek szeretettel gon­dol a szülőre, az édes­anyára. Legtöbben tuda­tában vannak az anyai szeretet értékének és so­ha el néni múló hálával emlékezünk az'élö, vagy már meghalt édesanyák­ra. Szeressük, becsüljük az édesanyákat! Nincsen ná­la kedvesebb, értékesebb személy a mi életünkben. Ha megöregedett —, mig mi felnőttünk — aranyoz­zuk be szeretetünkkel életét. Tegyük széppé, boldoggá öreg napjait, hogy azzal a büszke tu­dattal, elégtétellel huny­hassa le majd a szemét (ha az idő elérkezik), hogy a gyermekei vissza­fizettek valamit abból a sok-sok aggódó szeretet­­ből, amit nekik ajándé­kozott. Mert, ha szivünk minden kincsét Édes­anyánknak adjuk, akkor sem fizettünk vissza sem­mit sem az életünkért, amit Ő adott nekünk. KENESEI F. LÁSZLÓ Rusk amerikai külügyminiszter meglátogatta az iráni sahot r~y Dean Rusk Rusk amerikai külügymi­niszter 24 órát töltött Tehe­ránban, ahol az iráni sahhal megvitatta a közép-keleti helyzetet és az újonnan lé­tesített Egyesült Arab Köz­társasággal kapcsolatos kér­déseket. Rusk külügyminiszter tu­lajdonképpen Pakisztánba repült, hogy ott résztvegyen a Központi Védelmi Szerve­zet konferenciáján. Teherán­ban megszakitotta az útját s az iráni sahhal folytatott tárgyalások után azt mond­ta a repülőtéren összegyűlt újságíróknak, hogy a sah vázolta előtte földbirtok re­form programját, melyet "nagyvonalúnak, merésznek Shah Pahlevi s igen hatásosnak" tart. A sah a királyi földbirtokok felosztását tervezi a párasa­tok között. A tervezetnek ki­csiny, de forradalmi hangú ellenzéke van. AMERIKA VÁLASZOL A SZOVJETNEK A május elsejei moszkvai ünnepségeknek az a legna­gyobb szenzációja, hogy azon az amerikai nagykövet­ség egyetlen tagja sem je­lent meg. Az Egyesült Álla­mok nem vesz részt olyan kommunista parádén, mely nyilván a bolond Castro ün­neplését szolgálja. Bátor : amerikai pofont jelent ez a j szovjet arcán. Sok, sok év I után most először hiányzott , Amerika képviselője a Vörös Jéri díszpáholyból.'

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom