Kanadai Magyarság, 1962. július-december (12. évfolyam, 28-51. szám)
1962-10-06 / 39. szám
XII. évfolyam, 39. szám, 1962. okt. 6, szombat 2 KANADAI MAGYARSÁG CANADIAN HUNGARIANS 996 Dovercourt Road, Toronto 4, Ont., Canada Telefon: LE. 6-0333 Főszerkesztő: KENÉSEI F. LÁSZLÓ M*gf«Untk mindan szombaton SiorkosztSsig is kiadóhivatal: 996 Dovercourt Id., Toronto 4 Hivatalos órák: reggel 9-től délutón 5.30-ig. Il6fizetési órak: egész évre $5.00, fél évre $3.00, egyes szóm óra: 10 cent. Külföldön: egész évre $6.00, fél évre $4.00 (USA dollór). Vólaszbélyeg nélkül érkezett levelekre nem vólaszolunkl ►elhívó« nélkül beküldött kéziratokat, képeket nem irzünk meg és nem küldünk vissza, még külön felhívás, vagy portóköltség mellékelése esetén sem. A közlésre atkamasnak táléit kéziratok esetében is fenntartjuk magunknak a jogot, hogy azokba belejavítsunk lerövidítsük, vagy megtold|uk, ha arra szükség mutatkozik. Csak ritkón gépelt kéziratot fogadunk el. Minden névvel alóirt cikkért, nyilatkozatért a szerző felelős. CANADIAN HUNGARIANS Editor in Chief: LÁSZLÓ F. KENESEI Published every Saturday by the HUNGARIAN PRESS LIMITED 996 Dovercourt Road, Toronto 4, Ont., Canada Szomorú magyar október Ködös októberi reggeleken már másfél évszázad óta remegve ébred lidércálmából az üldözött magyar. Dédapánk felvette 1849. október 6-án reggel kopott zsinóros ruháját, melynek nyilvános viselete már magában is börtönt jelentett és félve haladt végig Pest város sáros utcáján, melyet később a hálás utókor Kossuth Lajosról nevezett el. Valahol a Szép utca sarkán, ahol az előző tavasszal még Jókai szónokolt a szabadsajtéról, Erdély felől érkező gyorsparasztok szekerei álltak és dideregve hozták a hirt, hogy Haynau Aradon ácsoltatja az akasztófákat. A pesti polgár akkor még büszke volt Táncsics kiszabadítására, nem gondolta, hogy ez egykor majd a kommunizmus szimbólumává válik. Mindenki ismerte már Paskievics jelentését I. Miklós orosz cárhoz: "Magyarország felséged lábainál fekszik!" A gyorsparasztok álruhás utasai borzalmas híreket hoztak az osztrákok bosszuszomjárói. Haynau főparancsnok százával végeztette ki a magyar hazafiakat. Őrült vérszomjas szadista volt, a hessen-casseli nagyherceg és egy szép zsidó nő törvénytelen gyermeke. Ilyen szerelemfiakkai fojtatta vérbe Ferenc József a magyar szabadságot. Az álnok hajnal hamar megérkezett, egy esztendő múlva már a császár aranyos hintóján beutazta az országot, szülőföldem is őrzi ennek októberi emlékét a "császárszállási" pusztán. Aztán az októberi diploma újra felrázta a nemzetet, melyet "az állam állandó és visszavonhatatlan \ alaptörvényének" deklaráltak. Minden rossz októberben borult szegény nemzetünkre. Tizennyolc esztendő múlva pedig elérkeztünk a 67-es kiegyezéshez, melyben Deák államalkotó politikája győzött a kossuthi szabadság dicsfényével szemben. Ha a történelem megismételné önmagát, ez a tizennyolc esztendő éppen most jár le az 1944-es összeomlás óta. 1918 októberében Wrendl fegyvereket osztanak ki a Margit-szigeti hidőrség és a föld alól morajló pesti patkány nemzedék között. A háborúban kifáradt polgár azt hiszi, hogy a fegyvereket nem meri elsütni senki. Ismerte még azoknak a vadászpuskáknak a legendáját, melyeket ötven évig hurcoltak erdménytelenül a bakonyi körvadászatokra. De ezek már csipős, nyomorult októberek voltak, a kiosztott Wrendl fegyverekkel lőtték agyon mindjárt az első napon Tisza Istvánt. A 48-as hősök utódait megfélemlítették. A Pilvaxkávéház helyett most a "Balta" pirosteritékes asztalai mellett politizáltak s ma talán már nem is tagadták volna meg a Budavár visszafoglalásánál elesett Hentzi osztrák tábornok szobrának megkoszorúzását. Az öreg honvédek egykor bátrabbak voltak, ők lajtorján és kézitusával nyomultak be valaha Buda várába. Az oroszországi októberi forradalomtól felbátorodva ezen az őszön már dübörögnek a pesti utcán Szamueli lánctalpas autói, akit először vidéki gyilkosságok miatt letartóztatnak, de hat nap múlva a Károlyi kormány elrendeli szabadlábrahelyezését. Lenin levelét mutogatja, melyben történelmi feladatot bízott rá: Berlinbe küldte, hogy alakítsa meg ott a kommunisták németországi pártját. A berlini szégyen falaknál vérző német nép ma talán nem is tudja, hogy ez a nemzetgyilkos vörös hóhér rakta le ott a kommunizmus első alapjait. Az oláh hadsereg csatái is belenyúltak az őszbe. A mai párttörténelem szerint mi rosszul ismerjük az eseményeket. A székely hadosztály katonáiról azt tanítják, hogy hűségesek voltak a tanácsköztársaság eszméihez. Csak a vezetők árulása miatt szenvedtek vereséget. Pedig tudhatná az egész világ, hogy a székely katona sohasem volt kommunista. Hiszen az átkos Szamueli nemzedék is később mind Székelyre változtatta nevét, mint a nemzeti ellenállás jelképére. A vörös harcokkal fenyegetett Tisza-menti nép sírva emlegeti ma is — a kolhoz élet hasonló nyomorában : — Lökött, dobott bennünket a Tisza, mint mostoha anya a gyermekét.- A rázompusztaiakat pedig az éhség rázta. — így szenved ma is Tiszalök, Tiszadob és Rázonpuszta becsületes magyar népe. 1956. októberében aztán előkerült újra a háromszinü nemzeti kokárda és megint Wrendl fegyverekkel lövöldözött a hős magyar ifjúság a szovjet tankokra. Az őszi ködben magára hagyott nemzet harcát nem segítette senki sem. Talán elég lett volna egy amerikai katonai gépkocsi megjelenése a pesti utcán, hogy biztosítsa a magyar szabadságot. Ma már csak arról vitatkoznak kommunista politikusok, hogy mi volt 1956. októberében Magyarországon? Forradalom vagy ellenforradalom? A vörös tudósok szerint ezt a kérdést már a francia forradalomban megszövegezték s ez nem változott azóta semmit : — Forradalom az, amely megváltoztatja a tulajdonviszonyokat, elveszi a földesuraktól, a papoktól a földet és szétosztja a parasztok között, elveszi a gyárat, a bányát, a bankot a kapitalistáktól és a nép tulajdonába adja. Ha valaki ennek az ellenkezőjét akarja megcsinálni, akkor az ellenforradalom. Károlyi Mihály álmodta először ezeket a világfelforgató őrült kommunista eszméket fényűző pesti palotájában, amelyben egyszer— másszor felhangzottak Haynau sarkantyus léptei is, hogy innen osztogassa a vértanuk halálos Ítéleteit. Az íróasztalt sokáig mutogatták a palotában. Mellette lakott évtizedekig Apponyi Albert, akit pedig lángoló szive a magyar függetlenség dicsőségébe ragadott. A természet rendje ősidők óta az volna, hogy pihenni térjen minden ősszel. Mégis a magyar népre a vig szüretek októberében mindig “halálhörgés, siralom" szakadt. Az emigráció magyarsága megdöbbenve nézi, hogy akad szolgai magyar toll, mely igy dicsőíti 1956. október emlékeit: "A sarló-kalapácsos vörös gyászlobogókon a magyar KISJÓKAI ERZSÉBET: A GYERMEK Ijedten ült fel a kopogásra. Görcsösen markolt a takaróba. Visszafojtott. lélegzettel várt. A kopogás ismétlődött. Mindenre elszántan ugrott ki az ágyból, magára kapta a kopott, sötétkék köntöst és az ajtóhoz lépett. Előrenyujtott nyakkal állt ott, hallgatózott, azután megkérdezte, fojtott hangon : "Ki az?" "Én vagyok, instállom, Borza János". A torkát, szorító rémület ideges nevetést lökött ki a száján, olyan furcsa, sivitó hangot, amilyet Lexi gumibáránya hallat, ha megszorítják. "Nyitom már, jöjjön, jöjjön". Öreg Borzas csizmás lába keményet dobbantott a padlón, mikor belépett. Ez amolyan köszönésféle volt, katonás. Posztóködmöne átázott, nyirkos-dohos szag áradt belőle. Sárgás arca csupa ránc, de a tekintete bátor, a hangja erőteljes. "Csak annyit mondanék, báró ur, instállom, hogy hét órára tessenek felkészülni. A hídnál tanálközunk". "Köszönöm, Borza bácsi, a jó Isten áldja meg. De a feleségem . . ." "Beszólok én a méltóságának is. De a kisfiút melegen kell őtöztetni. Foga van mán a szélnek". Fordult is mindjárt kifelé. Csak a sáros lábnyoma maradt meg utána a padlón. Félix összekapta a ruháit és átment a fürdőszobába, Közben az órára nézett: tiz perc múlva hat. Van idő elég. Behúzta maga után az ajtót. Levetette csikós pizsamáját, odadobta a zöld székre. A tükör előtt nagyott nyújtózott, de reszketve összerándult. A hidegtől is, de megriadt csontvázszérűén sovány testének torz képétől is. Lehunyta a szemét, hogy ne lássa. Most jó volna lefeküdni fürdősótól illatos, meleg yizben, feloldani a dermedtséget, elcsigázottságot, az idegek feszültségét. De nincs fürdőkád, csak zuhanyozó. Kis szégyenkezést érzett, hiszen annakidején Klotild kádakat akart felállítani a személyzeti fürdőszobákban is, de ő ellenezte. És most tudja, milyen jótétemény a negyedórás, langyosmeleg üdülés, a pihentető kábulat, a viz puha karjaiba simulás, amiben már hosszú ideje nincs része. Dehát még mindig mennyei állapot ez, a deportálás alatti Ínséghez viszonyítva. Ott a hideg rázta csontig leaszott testét, ha esténként ágyba került a fütetlen kamrában. Itt, a régi személyzeti szobában emberi életet élnek. Titokban ugyan, álnéven, de élnek. Dömösné, a pártember felesége jóindulatú asszony. Hálás, mert Klotild kiszolgálja, öltözteti, haját, körmét ápolja. Még tanitgatja is. És fog rajta a nevelés. Ezért bujtatja őket az inaslakásban. A kis Lexit becézgeti, jó falatokkal tömi. Csak az utcára nem ereszti v^<«^w^^wvvwww szabadság glóriája lobog. A magyar honvédők és a másodszor is szabadságot hozó szovjet katonák hősiessége ragyog örök fényeséggel a magyar októberek ege alatt". Fekete októberek ezek, temetni készülnek a bűnben fogant kommunizmust. A rab magyar mély lélegzetet vesz a lusta és kényelmes ősz levegőjéből s vallja a költővel, hogy leverjük kezünkről a bilincseket, mert "szabad nép tesz csuda dolgokat". Miért tűri a szabad világ, hogy a moszkovita Kádár jelentheti Hruscsovnak, a véreskezű zsarnoknak, mint egykor Paskievics üzente lovaskozák küldöncökkel I. Miklós cárnak: — Elvtárs, Magyarország a lábaid előtt fekszik! Októberi áldott napsugár, ragyogj le már egyszer védelmezőn hűséges magyar fiaiadra! NYIREGYHÁZY PÁL ki őket. Hiszen ő inná meg a levét, ha kiderülne, hogy a volt uraság itt lapul. Dömös sejti biztosan, kik húzódnak meg itt, de hallgat, mert Klotild Írja meg helyette a jelentéseket, ezért dicséretet is kapott már Dömös a pártban. De most mégis futniuk kell. Dömösné súgta meg Klotildnak, hogy keresik őket a környéken. Csobogva zuhogott hátára a viz, jól megresztette, most már mindegy, ha ekkora pancsot csinál, hiszen úgyis továbbállnak ma este. Éjfélre talán el is érik a határt... És holnap? Holnap már talán Bécsben lesznek. Ott Miskának étkezője van. Salzburgban Dodóék kézimunkaüzletet nyitottak. Skóciában Emil lovaglótanár, jól keres. Mindenütt van lehetőség, segítség. Vállalhat fordítást, titkári állást, pincemesterséget. Fényképeivel régen dijakat nyert, esetleg ezen a vonalon .. . Leült. Gondosan vágni kezdte a körmét a kisolióval. Keskeny, kékeres lábafejét megtámasztotta az ölében, vizsgálgatta, tapogatta a bőrkeményedéseket. Hozzászokott, hogy mindent ráérősen csináljon, mert úgyis hosszúak a napok. Klotild csak hat után jön meg minden este, Lexi is, aki jól érzi magát odaát. Csak ő él úgy, mint a rab, ha sötétedik, be kell huzni a zsalut, a függönyöket is, ki ne szűrődjék a fény valahogy. Milyen is a kivilágított szoba? A kártyaparti? A tréfás beszélgetés? A tánc? A szabadság? Bécsben, ha majd Bella . .. Belevágott a nagyujjába. Felszisszent, aztán sántikálva ment a gyógyszeres ládikóért, összeturta, mig ráakadt a tapaszra. Óvatosan ragasztotta a kivágott csikót a lábujjára. Aztán felvette ügyesen megfoltozott alsóneműjét, zokniját. Az alsónadrágja még tisztaselyemből van, csak megszürkült a sok mosástól. Cipője otromba, kitaposott. Vasalatian a nadrágja, lyukaskönyökű a pulóverje, ezt szándékosan nem foltozza meg Klotild, ha mégis meglátná valaki, igy keli mutatkoznia a külvilág előtt. Jó volna borotválkozni, de nem lehet. Igy kell maradnia, sörtés ábrázattal, mert ma este kint jár majd, az utcán. "Édesapám !" Sietve tárta ki az ajtót. Ott állt a gyerek a kis szoba közepén. Mellette Klotild. Már letette a fejkendőjét, mert parasztasszonynak öltözik, mióta itt vannak. Most a lámpa fénye a hajára hullt. Érdekes, ez az aszszony nem öregszik, nem hervad, nem törik le. Az országúton is kitartóan menetelt, mikor deportálták őket. A kastélyban egész nap tesz-vesz, mikor hazajön, rendbehozza a kis szobát, mos, foltoz, a gyerekkel bajlódik. Még nem látta senki félni, vagy sírni. Arca nyugodt, majdnem vidám, egy ránca sincs, csak a haja őszül. "Aludtál, Félix?" "Mit csinálhattam volna? felelt kedvetlenül, de aztán felderült. "Borza vert fel, előbb azt hittem, más... Mondja, hogy hétkor..'." "Hétkor", ismételte Klotild, de a gyerekre nézett. Most már mindegy, a kis Lexinek is el kell mondani, hogy indulnak. Gyorsan lehajolt, az ágy alól kihúzta a faládát, amiben irataikat tartották, a krumpli alatt. Vászonzacskóba rakta, mellé a maradék pénzecskét. "A nyakadba kösd, Félix. Az inged alá. Vigyázz, meg ne csomózd a zsinórját". A gyermek figyelmesen nézte őket. Értelmes arcán szokatlan komolyság. Haját rövidre nyírták, ezért tűnik úgy, mintha a füle elállna, a halántéka beesne. Homlokát és sötét szemét az anyjától örökölte. "Hová megyünk?" 'IMindjárt, mindjárt elmondom, kisfiam", felelte az anyja és gyorsan a karjába ölelte. Meleg szvettert adott rá, lábára húzta a jobbik cipőjét, amit kíméltek eddig, de mert nagy volt neki, dupla harisnyát húzott bele. Közben sietősen, szaggatottan, halkan mesélt, nyugtatgatni akarta és nem vette észre, hogy a hangja most nem fegyelmezett, hanem izgatott, elfulladó. "Utrakelünk, szivem . . . Borza bácsi segít. Innen menni kell .. . Nem érted még, de kell. Csak senkinek nem szabad megtudni, hogy megyünk. Ezért egyenként indulunk, nem együtt. A hídhoz. Ott vár Borza bácsi szekérrel. Te mégy legelőbb. Édesapád mindjárt indul utánad. Senkivel szóba ne állj. Ha bárki megszólít, belédköt, kérdez, csak ennyit mondj: Dömös elvtárs küld a szabóhoz. Érted: Dömös eivtárs. Erre vigyázz, fiam. A műhely ott van a hídnál. Ismered? Vasárnap este, nem hiszem, hogy sokan járnak arra. Csak vigyázz azért. De félned nem kell. Nem szabad. Érted? A jó Isten lát minket, mindenütt. Tudja, hogy nem akarunk rosszat. Csak elmegyünk. Ugye, nem félsz? Isten erősebb, mint az emberek". "Nem félek én, édesanyám". A csengő hang szinte megütötte Klotildot. Visszhang ez, igen, a múltból. Valamikor ő felelt igy, kisgyerekhangján, mikor a románok . .. Magához szorította a vézna kis testet, aztán gyorsan eltolta : "Menj most, kisfiam, indulj. Borza bácsi vár". A kisfiú begombolta vásott, kockás' kabátját, fejébe nyomta a sapkáját és kiment. Klotild úgy érezte, sötétség és üresség maradt utána. "Te következel, Félix". De a férfi nem mozdult. "Tudom, nincs időnk . . . Biztosan tudod, miről akarok beszélni. Csak igy, gyorsan, sietve . . ." Klotilddal fordult egyet a szoba. Mégis . . . Jól sejtette. Félix búcsúzni akar. A Belláéktól kapott levél óta hallgatag, ingerült, titokzatos. Bella miatt. Az egyetlen kis lámpa gyéren világította meg a parányi szobát. A kis fészket, ahol eddig boldogok voltak. Boldogok? Mi a boldogság? A nyomor keserves hónapjai után, a rájuk uszított ávósok üldözése után ez a majdnem-bizonyosság, béke, betevő falat, rév. Csak annyi, mint űzött vadnak a barlang. De valóság. Élet. Békesség. Esténként a gyermek tanitgatása. A gyermekbe vetett közös remény, az elvesztett közös múlt után. Alig vette észre, hogy az ura beszél, beszél, egyhangú, fojtott hangon, sietve, hogy még eljuthasson a hídhoz. A hidhoz! Ami szinte szimbólummá vált, mert átvisz a szabadulásba, a gondtalanságba, az életbe. "Meg kell értened, Klotild. .. Én inkább egyedül .. . Mint a kényszerű kötöttségben. Hol van már a múlt, a két család hagyománya? Ami eddig összekötött, ami régen sokat jelentett, de ma már. . . Érted? iEzeken felül is kell valami, ami kézzelfogható, ami erőt ad, ami célt ad, ami megacélozza az élniakarást . . ." Az asszony úgy érezte, rázuhan valami, sötét, mindent elborító áradat, mely elzárja a külvilágtól, melyben csak fuldokolni lehet, védekezni már nem. Ki kell törnie a fojtogató hullámokból, kiáltania kell ... De csak furcsa, rekedt hang jött ki a torkán. "Bella .. .?" A férfi elfordult. Az ablak felé, pedig ott nincs látnivaló, ahol csak a sűrű vászonfüggöny sárgállik. "Bécsben vannak . .. Gergő a múlt héten megint kapott hirt azoktól, akik . Úgy csikorgóit a szava, mint a nagy terhet hordozó szekér kereke. Klotild falfehér arcán még viaskodott a keserű felháborodás az elomló részvéttel. Nem nézett az urára, a saját ujjait figyelte, érdes, kidolgozott, ideges kezét. KANADAI MAGYARSÁG TÉLI TÜZELŐ MAGYARORSZÁGRA BUDAPESTEN ÉS VIDÉKEN Irínyírak: 10 q I. o. «énbrikett, 1 q aprított tűzifa és hízhozszállités: U. S. $20.70. Ezenkívül hasonló összeállításban és árban kapható diókoksz, háztartási szén, fűrészelt tűzifa, stb. Tüzelőanyag befizetések szabadválasztásként küldendők. AZ IKKA KANADAI FŐKÉPVISELETE KÉRJE AZ UJ EREDETI KÉPES IKKA ÁRJEGYZÉKET TRM BUREAU LTD. A FIVE ROSES LISZT MINDEN CÉLRA EGYFORMÁN ALKALMAS .. . AMIT EZZEL SÜT, TÖKÉLETES ! Ma már mindenki tudja Torontóban, hogy a legfinomabb édes és sós cukrászkülönlegességek a Royal Pastry Shop-nál kaphatók. Tulajdonos: VADNAI HENRIK, aki hosszú éveken át dolgozott a budapesti GERBEAUDNÁL. TELEFON : LE. 4-8972. 732 ST. CLAIR, WEST Alapítási év: 1926. 296 QUEEN STREET, WEST, TORONTO 2B, ONTARIO TELEFON : EM. 2-3226 Kanadai útlevél beszerzése. — Repülő és hajó- Pénzátutalások és idegen bankjegyek. — Gyógyjegyek 24 havi részletre is. — Bevándorlási, Iá- sierk0|dés _ TUZEX _ Forint utalványok — Hitogatas: engedélyek, kivándorlás. — Magyar Iá- . , , .... , „................... ' togatási vízumát IBUSZ-kupon nélkül is elintézzük; vatalos ford,tasok — Közjegyzői iroda — B.zto-IBUSZ-kuponnal kb. 3 hét. sitások — Ingyenes tájékoztatás. HOZASSA KI MAGYARORSZÁGI ROKONAIT LÁTOGATÓBA 36 éves tapasztalatunk garantálja a jó és pontos kiszolgálást ''Mennünk kell, Félix". Az ura megrezzent és rábámult. "Hát nem értesz, TiIi? !" A régi becéző szó váratlanul gördült ki a száján, de hidegen, mint éles kavicsdarab, ami nem simogat, hanem sebez. "Hát nem értesz? Normális körülmények között válópert indítanánk, de igy csak . . . Lehet, hogy gyávaságnak mondod, hogy éppen az utolsó percben .. . De kérlek, légy belátó, engedj utamra . . "És Lexi?" "Odakint emberi életet é| majd. Jövő áll előtte, gondoskodom majd arról, 'hogy .. ." És én? gondolta Klotild, velem mi lesz? De fontos-e, mi lesz egy halottal? Mert az ember nem akkor hal meg, ha a szívverése megáll, hanem akkor, mikor megszűnik az életcélja. "Megértettem, Félix. Elengedlek. De a hídig veled megyek most, nehogy baj legyen". Mikor kiléptek az utcára, arcukba csapott az őszi eső. Úgy osontak tova a falu felé, mint tolvajok, akik kincset rejtegetnek. Az októberi szél duzzadt fel legeket görgetett az égen. Zizegve verődtek össze a fűzfa ágai a patak mentén. Már a főutcán jártak, mikor a toronyóra elütötte a hetet, lassan, kongva. A kocsmából fény szűrődött ki és muzsikaszó. A hidnál elébük toppant az öreg Borza. "Na, végre!" A kisfiú szepegve vetette magát az anyja karjába. vSziidj meg, csúfolj ki! Mert félek ! Félek ! Jó, hogy papa itt van, de csak te . . . Ne engedd el a kezemet! Édesanyám, hadd fogjam; igy!" A csendesedő esőben, a mély homályban igy álltak, négyen, sokáig. "Ha foghatom a kezedet, akkor nem félek . . . Akkor minden jó... Édesanyám !" Klotild hiába akart kiszabadulni a fia öleléséből. Most nem látta senki, hát sírhatott, szabadjára engedhette a könnyeit. Az ura meg ott topogott mellettük,’ átázott cipőjén, érezte, beszivárog a sáros viz, ez is] idegesítette, a sötétség is, a félelem is. Meg a keserűség, hogy nem tudja leküzdeni lovagias becsületességét, felelősségérzetét, mely most váratlanul, nagy erővel feltámadt benne. "Ha foghatom a kezedet..." Ezt mondta Lexi, a nyolcesztendős gyermek. És ő, a felnőtt férfi, a családfő ezt a kezet akarta félrelökni, mint feleslegessé vált tárgyat. A két család hagyománya ma már nem jelent semmit? Az adott szó, a becsület? Ki lehet-e vonni magunkat a vállalt kötelesség, a feladat alól? Meg lehet-e magyarázni a gyermeknek, mit jelent a fellángoló szerelem, mely elhomályosítja a feleség iránt érzett .. . barátságot? Mivel lehet indokolni, hogy itthagyják az édesanyát, mikor a gyermek azt sírja, hogy "ne engedd el a kezemet!" Most szólni kell, határozni, tenni! "Tessék mán beszállni, instállom !" Félix megfogta a felesége karját. "Szállj be, Tili". "Szálljak be . . .? hülede-ALSÓRUHA- ZOKNIK -T-INÜEK Most megveheti ANGOL BARÁTAINAK az amerikai könyvpiac szenzációját CLAIRE KENNETH ANGOL REGÉNYÉT THE LOVE RIDDLE a világsikerek Írónőjének legszebb alkotása. Luxus kiadásban, közel 400 oldal. Ára: $5.95. Published by: APPLETON-CENTURY-CROFTS Inc. Kapható minden könyvüzletben. "Hát szállj Indulzett az asszony, nem . . .?" "Nem! Mondom, be. Lexit beemelem, nunk kell". A mindig lágy, halk hang most kemény volt és érdej. De noszogatott, indulásra késztetett! "Van ott pokróc is, instállom, tessék betakarni a kisfiút. És ő csak hallgasson mindig! Bárki kérdez: mi az ángyamékhoz megyünk, temetésre. Ne tessék félni, igazából temetnek ők holnap. A sógorom halt meg, Kőris Mátyás". Félixet megütötte a szó: temetés. Most valamit el kell ásni jó mélyre. A titkos, szivetmelegitő tervet, a boldog viszontlátás örömét, az uj élet minden Ígéretét. Temetni megyünk. A reménykedés meghalt és csak ez maradt: a család, a feladat betöltése, a munka vállalása. A szive körül mintha hűvösség lengedezne. De agyában meggyőző érvek sorakoznak már,, azt bizonygatják, hogy csak igy lehet élni, emelt fejjel járni, csak igy tud majd a fia arcába nézni. A harcot még nem küzdötte végig, de minél tovább haladnak, annál érthetőbb és világosabb, hogy ez a helyes ut. Nem : ez az egyetlen ut. Az öreg Borza megcserditette ostorát és a sovány, vén lovacska ijedten ügetni kezdett. "Tessék csak amarra nézni, instállom, ott ni, nyugat felé mán tisztul az ég!" Nyugat felé! Félix szive nagyot dobbant. A határ, a szabadulás. Holnap már nincs rettegés, oda már nem ér el a politikai rendőrség karja. És már hálát érzett, már adnivágyás feszítette a szivét : "Nem . . . nem fáztok?" fordult Klotild felé. És ez a néhány szó nem volt más, mint láthatatlan, kicsi palló, amit a közöttük ásító szakadék fölé helyezett. EREDMÉNYT AKAR? ITT HIRDESSEN!
