Kanadai Magyarság, 1962. július-december (12. évfolyam, 28-51. szám)
1962-09-01 / 34. szám
XII. évfolyam, 34. szám, 1962. szept. 1, szombat KANADAI MAGYARSÁG 2 KANADAI MAGYARSÁG CANADIAN HUNGARIANS 996 Dovercourt Road, Toronto 4, Ont., Canada Telefon: LE. 6-0333 Főszerkesztő: KENKSEI F. LÁSZLÓ Megjelenik minden szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: 996 Dovercourt íd., Toronto 4 Hivatalos órák: reggel 9-től délután 5.30-ig. Il6fizetési árak: egész évre $5.00, fél évre $3.00, egyes szám ára: 10 cent. Külföldön: egész évre $6.00» fél évre $4.00 (USA dollár). Válaszbélyeg nélkül érkezett levelekre nem válaszolunk I 'elhívás nélkül beküldött kéziratokat, képeket nem érzünk meg és nem küldünk vissza, még külbn felhívás, vagy portóköltség mellékelése esetén sem. A közlésre alkamasnak talált kéziratok esetében is fenntartjuk magunknak a jogot, hogy azokba belejavítsunk lerövidítsük, vagy megtoldfűk, ha arra szükség mutatkozik. Csak ritkán gépelt kéziratot fogadunk el. Minden névvel aláirt cikkért, nyilatkozatért a szerző felelős. CANADIAN HUNGARIANS Editor in Chief: LÁSZLÓ F. KENESEI Published every Saturday by the HUNGARIAN PRESS LIMITED 996 Dovercourt Road, Toronto 4, Ont., Canada Nyári álmok a nyirfalombok alatt A hétvégét egész nyáron kint töltöttem a Simcoetó partján. Otthonosan érzem ott magamat, mert fehértörzsű nyirfák bólongatnak felém s a tó -nevét olyan ismerősen lehet kiejteni: Simkó száz is élt a nyíregyházi tanyavilágban. Az ablakomból látom az országutat, pénteken este tiz- és tízezer autó rohan ismeretlen célja felé, dohos "katics"-ok ajtói nyílnak, sátorkarókat vernek a tóparti erdők tisztásain, vagy a túlzsúfolt motelekben kutatnak üres kabin után. A tó tükrén síelnek, vizisárkánnyal repülnek, a hölgyek "bikinidben sétálnak a közelii városka aszfaltján és a tánctermekből olyan érzéki taktusok szűrődnek ki, mint a táncosnők buja barna bőre. A nyirfák suhogása álomba ringat s amig száraz törzse az augusztus végi hideg estén pattog a kandallóban, hétmérföldes léptekkel már otthon járok. A régi nyiri urak éppenígy nyaraltak, a Sóstó volt kedvenc fürdőhelyük. A lányos mamák már tavasszal lefoglaltatták szobáikat, hiszen itt táncoltatták eladó kincseiket az Okolicsányi, £lek, Vay, Mikecz, Gencsycsaládok ifjú gavallérjai. Ötösfogatokon érkeztek, melyek néha gazdát cseréltek a kártyaszobában. A ferblicsaták szombaton este kezdődtek és gyakran a következő szombatig tartottak. Egy-egy zsinórnál súlyos bankók hulltak a pinkapohárba, melyen pincérek, cigányok és kibicek osztozkodtak. Talán nem is -nyert senki, mert a veszteség ezeken a furcsa csatornákon át kiszivárgott az alvilágba. Legendás kártyások voltak a Nyírségben, mint Juszá Etele rendöralkapitány, aki nélkül valamire való ferbli-parti nem verődhetett össze a vármegyében. Csak az éjszakában élt, nappal alig lehetett látni hivatalában. Kora délelőttig tartó kártyacsata után hazafelé ballagva egyszer szemrevaló cselédlányt látott az utcán. Szép kis gyermeket kocsikáztatott a napsütésben. Az ördög incselkedett vele, hogy megszólítsa: — Mondd csak húgom, kié ez a szép kis baba a kocsiban? — kezdte volna az ismerkedést. A cselédlány buta zavarral válaszolt: — A tekintetes űré ! Hát nem tetszik megismerni? Bizony az Európa szálloda kártyaszobáiban nem sokat gondoltak a családra, inkább a festett dámák szerelmét keresték. A vendéglősné, Rózsakertiné Kálló Manyi, világszép asszony volt. Parázs tekintete furcsa vendégeket csalt az ivószobába. Az egyik asztalnál vásározó iparosok az orosi szőlők bicskanyitogató vinkóját itták, vastag aranylánc csüngött potrohos hasukon, a másiknál állami hivatalnokok bírálták a politikai életet s ha a közeledő hivatalvizsgálat pénztári hiánnyal fenyegetett, gyorsan elvitorláztak Amerikába. A harmadiknál a vándorszínész társulat tagjai ültek, séfrányszinü hajú, vörösszeplős primadonna, kézitáskájában egy pirositó nyullábba^ és a kalandoröltözetü jellemszínész, aki a "Peleskei nótárius"-sal nevettette este a közönséget. Nem messze tőlük huszártisztek ültek, osztrák bárók és grófok, akik egy szót sem tudtak magyarul, csak a sampányer lázas hevületét érezték és Rózsakertiné szemeiből akarták kiolvasni a biztatást. Csak az igazi nyíregyházi ember hiányzott ebből az áporodott levegőből. A földművelők nem szerették a kucséberkosár szagát, a vándorszínésznők ibolya csokrait, melyeket egyenesen Pestről hozattak a szabolcsi gavallérok. Az igazi nyíregyházi polgárnak mindig a kakasszó volt az ébresztőórája s mikor a vendéglőkből hazafelé szállingóztak a lumpok, ő már frissen tisztított csizmában, reggeli imádságra, a templom felé ballagott. De az Európában zajos cigányzene mellett még elkényeztetve forgolódott a szép Rózsakertiné. Egy hajnalon a bizalmaskodó Stádium gróf dragonyos főhadnagyot, az akkori osztrák miniszterelnök fiát, rózsás kezeivel hirtelen arculütötte. A főhadnagy eltávozott az ivóból, hazament a lakására és karabélyával főbe lőtte magát. Akkor még voltak ilyen bolond férfiak, akik egy kocsmárosné hagymaszagu pofonja miatt a halált választották. Ma nem találunk olyan félórás televíziós műsort, melyben a többpisztolyos cowboy arcán ne csattanna el egy—egy egészséges női pofon. A vándorszínésztárs'ulatok a Hárs vendéglőben játszottak. Az igazgatók már megérezték, hogy a görögtüzes drámák helyett a vígjátékot és a könnyű táncos múzsát kell a színpadra engedni. A műsorban hamarosan megjelentek Kisfaludy Károly vigjátékai. "A kérők"-ön, mikor utoljára láttuk a Nemzeti Színházban, éppenugy mulattunk, mint apáink és ükapáink. Az ősi tréfák semmit sem változtak évezredek óta, csak modem köntösbe öltöztek. Kisfaludy meg tudta tölteni azokat magyar tartalommal s a színpadról olyan levendula illat áradt a nézőtérre, mintha nagyanyáink fehérnemüs szekrényét nyitottuk volna ki. Elnyomta az öltözők pacsuli szagát és a petróleum lámpák kormos bűzét. Csokonai csikóbőrös kulacsa itt is divatba jött a "Simkó" partján. Nálunk csak az őzagancson függ a vizitszobában, a házigazda vadásztrófeáján. Az ilyen háromszemélyes kulacsot apáink valaha a hintóládában vitték a Sóstóra, hátha nem mér a kapzsi vendéglős iható bort a szomjas vendégeknek. Itt este táncolni jár mindenki, de az álszent fináncok jóvoltából alkohol tilalom van. A nők táskájában és a férfiak nadrágzsebében lapos kulacsok húzódnak meg, tele a likőrboltok ezerféle termékével. ■Éjfélre égigcsap a jókedv s az ilyen alkoholos mámor rossz tanácsadó. Hiszen a századforduló derekán is feljegyeztek a krónikások hires lányszöktetéseket. Nyíregyházán egy snájdig huszárfőhadnagy megszöktette a pol-Őszinte beszélgetés Vass Ferenc ügyvéddel A TORONTOI MAGYAROK “VÉDŐJÉVEL” IRTA: SZÉKELY MOLNÁR IMRE A foglalkozása nem a legszimpatikusabb, a modora, a megjelenése annál inkább. Ezzel az adottsággal minden lehetne: diplomata, orvos, pap, mérnök, tudós, feltaláló ... Vass Ferenc ügyvéd, s most, amikor beköltözött modern saját házába, érdemes riportot Írni róla, hiszen küzdelmes pályafutása példázza az itteni életet. S mint Ő maga mondja : "kitartással, szorgalommal, munkával és becsületességgel lehet csak előremenni". Szerényen kihagyta, hogy mindezek mellé tehetségre és szerencsére is szükség van, mert ezek nélkül még itt is "nehéz" boldogulni. Vass ügyvéd régi barátom. Koptattam én is nála a küszöböt ügyes-bajos dolgokkal s most a házigazda szívélyességével — egy kis ki nem hangsúlyozott büszkeséggel is — vezet végig a birodalmában. Tágas, nagy ablaku szobák, bőrfotelok ... és kattognak az Írógépek, tanúsítva a munka lázas tempóját és a személyzet nem lankadó sürgés-forgása bizonyítja, hogy akad itt dolog elég: sok az elintézni való, ide fut be egy lázas élet töméntelen kérdése, amit neki kell eligazítani a törvényes rend szabályai értelmében. — Még a pincém is tele van — mondja — az akták tömegével. És ezek az akták tanúskodnak a mi életünkről: ide van temetve minden bánat, keserűség, vagy öröm, ami megrövidíti, vagy meghosszabbítja a kliensek életét. De kezdjük elölről. 1927- ben a békésmegyei Békésről a vasutas apa vándorbotot vesz a kezébe, me ft reménytelennek és kilátástalannak ítéli a helyzetet odahaza. Kicsi a család, csak hárman vannak: az apa, az anya és Feri, a kis, 13 éves fiúcska. Feri komoly, megbízható diák, aki otthon elvégezte a 3-ik gimnáziumot. Winnipegen telepednek le s megküzdenek a pionér élet minden kezdeti nehézségével. A nyelv nem tudás akadályával, aminek velejárója, hogy az apát kiuzsorázzák a munkaadók. Kergeti, hajszolja őket az uj világ gyilkos tempója: az örökös szüntelen harc a megélhetés mindennapi falatjáért. Erről nem beszél mostan Vass Ferenc, de ez a hajsza él az idegeiben, ez a megszokott tempójú robot kormányozza ma is, mert 15— 16 órát, sőt néha többet is dolgozik naponta. Ezt már ő mondja: Az iskoláimat a magam erejéből, a keresetemből végeztem el. Voltam favágó, dolgoztam aranybányában, de nem fogott ki rajtam semmiféle munka: megragadtam minden alkalmat, hogy pénzt keressek. A tanulmányaimat évekre megszakítottam, mert nem volt elég pénzem tandíjra és az iskoláztatás költségeire. Nyolc évig jártam az egyetemre, mert itt Kanadában előbb a négy éves filozófiai fakultást kell elvégezni és doktorálni s csak gármester menyasszony unokáját. Vágtában robogtak lóháton Tokajig s ott megesküdtek a plébános előtt. Itt gyorsabbak az autók, de betegebbek az emberi lelkek. A kis lengyel lányt a napokban szíven lőtte ismeretlen lovagja s az autó ablakán át kidobta holtan az országút árkába. Csak az anyák sírtak egyformán tegnap és ma. Ilyenkor Adyt idézem, borzongó nyári estén, fehértörzsű nyirfák magányában, a földgolyó túlsó oldalán : "Ránk lép a nyár győzelmesen s szól lomhán, vígan, könnyedén, az én gyermekem volt ez is, de sietett szegény". összehúzom magamon a szvettert, ökölbeszorul a kezem, viharra gyűlnek a felhők az éji égbolton. Nyírceyházy Pál azután lehet valaki jogász, ami megint négy egyetemi évet követel. — Te ugye a magyarok ügyvédje vagy? — Többnyire ..., de sok az angol kliensem, sőt akad német és francia is. Fizikai elfoglaltságom mellett nyelveket tanultam — mondja szerényen — és beszélek a magyaron kivül angolul, németül és franciául .. . Óh Quebec — és sóhajt egyet. — Milyen ügyekben kérik ki főleg a jogi tanácsodat? — Jóformán mindenben. 40 részvénytársaságnak vagyok az ügyésze, ezéket én képviselem : minden ügyesbajos dolgukat én intézem — és mutatja a hatalmas pecsétnyomókat. — Van közöttük festékgyár, textilüzem, a világhírű volt Gamma-gyár tulajdonosai is itt kezdtek uj életet s ma már több száz munkással dolgoznak. Örömmel mondom : igen sok magyar karrierről tudok, akik megvagyonosodtak: építészek, mérnökök, orvosok, nagy vállalkozók .. . — Mi magyarok milyen fajtájú bűnügyekben kerülünk összeütközésbe a törvénnyel? — Bünügy?... — s elgondolkozik. — Lopás, csalás, csekkhamisítás a legtöbb. Érdekes, hogy nem csak az egyszerű emberek esnek bele a bűnbe, de a végzett, intelligens osztálybeliek is sokszor engednek a kisértésnek. Mert nagy a csábítás. Az önkiszolgáló üzletek tele vannak portékává I, szebbnél-szebb csecsebecsékkel ... és látszólag nincsen semmiféle ellenőrzés. De ez csak látszat, mert a valóságban nem Így van! A tolvajt rendszerint már az első alkalomnál lefülelik. A tisztviselők és a detektívek titkos tükrökben figyelik a vásárló közönséget, s aki lop, már az ajtóban várja a detektív s "pardon egy szóra" máris tessékeli "biztos helyre". — Persze — folytatja — sokan foglalkoznak a könynyü pénzszerzés módjával, a csekkhamisítással. Ezt úgy csinálják, hogy több bankba helyeznek el pénzt és játszanak... De ez is olyan "üzlet", amire hamarosan ráfizetnek. A vége a börtön. Foglalkozom hagyatéki ügyekkel. Itt túl sok az olyan fórum, ahol szeretik befagyasztani, el kezelni a dolgokat. A pénz az mindenkinek egyformán jó, a rokonok nem sietnek kiadni a részesedést, a just! Vannak konok, megátalkodott emberek, akikhez többször ellátogat a sheriff ... A mi dolgunk kiharcolni, előkaparni az elrejtett vagyont. Kis szünet után Így folytatja : — Az 56-os menekültek friss vérkeringést hoztak az emigrációs magyarság életébe. Vállalkozó szelleműek, olyanok, akikre itt szükség van. Bátrak, nem riadnak vissza semmiféle akadálytól s ha az egyik vállalkozásuk balul üt ki, holnap egy másikkal kísérleteznek. Megszűnt a magyarok egy tömbbe való tömörülése. Széjjel szóródtak az egész városba. Ezt látom az adásvételi szerződésekből: meglepően szép arányban vásárolnak honfitársaim ingatlanokat. Ez pedig rangosodást, vagyonosodást jelent. Sokan készpénzben lefizetjük a házvételt, 20—25 ezer dollárt is lepengetnek az asztalra, vagy adnak csekket ... Jó csekket, amire fizet a bank I — Gyilkossági ügyeid is vannak? — Lennének, ha elvállalnám, de ezeket a specialistákhoz irányítom, ellenben sok a válóperes ügyfelem Sajnos ez tipikus magyar betegséggé kezd válni. A régi boldog családi élet szépséges harmóniája már csak keveseknél — főleg az öregebbeknél — található maradéktalan tisztaságban. Azoknál, akik még őrzik a hagyományokat, akiknél szent a házasság törvénye s minden porcikájukkal ragaszkodnak a múlthoz, az emlékekhez, akik eggyé váltak a közös életben ... — A válóperek elszaporodásának sajátos okai vannak. Bizonyosfoku erkölcsi hanyatlást látok ezen a téren, ami a lélek bajaira, betegségére vezethető vissza A fiatalok olyan társadalomba csöppentek bele itten, ahol nem találták fel magukat s az is baj, hogy sok házasságot a kényszer hozott össze. Gyors megismerkedés után összeházasodtak. A pokollá változott együttélés eredménye a válás. A lelkiségnek megszűnik a kapcsolata közöttük, mire szétválnak. Sajnos sokan akkor jönnek erre rá, amikor két—három gyermek is született a házasságukból. Aztán gyermek és asszonytartás miatt folyik az eljárás közöttük. Kanadában nehéz a válás, csak házasságtörés esetében —, amit bizonyítani kell — hoznak elválasztó ítéletet. — Milyen az erkölcsrendészeti statisztikánk? — ez most szinte adódó kérdés, ■mert ilyen esetekben el szoktak merülni a posványbán, a fertőben... Már csak azért is, hogy bosszút álljanak vélt, vagy jogos sérelmükért... Vagy azért, hogy vigasztalódjanak?! — A magyarok erkölcsi statisztikája — mondja az ügyvéd — nagyon jó. Azért, mert egypár magyar lány pénzre éhesen sétál az utcán, még nem lehet erkölcsi züllöttségről beszélni. Elenyészően kevés ... szinte semmi százalékban kifejezve. — Politikai síkra térelődik a beszélgetésünk. — A kanadai lovas rendőrség, a Mounted Police résen van. Egyike a világ legjobb rendőrségének: mindenről tudnak, ami a hatáskörükbe tartozik. Mindenhová befészkelik magukat, mindenhol vannak beépített embereik. Ezek a legügyesebbek és a legmegbízhatóbbak. Mindenkiről meg vannak a pontos adataik s állítom: nálunk magyaroknál is jobban tudják, hogy ki, kicsoda közülünk?! Kifürkésző módszereik egyenesen csodálatosak. Pontos és megbízható nyilvántartásuk van úgy a kommunistákról, mint másokról s csak az alkalomra várnak, hogy lecsapjanak. Náluk nincsen mese, nincsen népámítás, le kell mondani a hazudozásról I — ök foglalkoznak a kábítószer kereskedelemmel és a csempészéssel. Ezekben nincsen magyar képviselve. Ez keleti specialitás. Ellenben akadnak "Boot leggerek", tiltott szeszérusitók, akik a "holdvilágnál" készítik az italt. Hordószámra csinálják a bort s a seprőt "nincs szivük" kiönteni... Pálinkát főznek belőle. Törkölyt és szilvapálinkát . . . S a jó aroma odavezeti a rendőröket, de sokszor a szomszédok a nyomravezetők . . . Ebből az "ipar"-ból jóegypáran meggazdagodtak. Rendszerint úgy derül ki a turpisság, hogy a gazda együtt iszik a vendégekkel s mikor jól berúgnak, agybafőbe verik egymást s az "illemre" nagy a csődület s kivonul a rendőrség ... A nyugati részeken ismertem olyan magyar településeket, akik pálinkafőzésből éltek nagyobbára. Ma nem tudom mi a helyzet arrafelé?! Az irodalomra terelődik a beszélgetésünk. — Minden rendü-rangu újságban látom a hirdetésedet? — Ez igaz, szívesen hirdetek, hiszen a lapoknak is élni kell valamiből, nemde? Sok magyar lapot járatok is, mert pártolni, segíteni kell a magyar szót, a magyar betűt, mert így sem nagyon tudnak megélni, s nagy baj lenne, ha elhallgatnának. Meghalásra van ítélve az a nép, amelyik nem pártolja a maga Íróit, művészeit! Büszke vagyok a magyarságomra, a nyelvemre, szeret-Étienne Brule francia felfedező, aki valószinüleg az első -fehér ember volt, aki mind az öt nagy tavat látta, kevés elismerésben részesül az első francia felfedezőkről szóló feljegyzésekben. Utazásairól nem hagyott hátra Írásbeli beszámolót, de szóban úgy nyilatkozott azokról Champlainnak, valamint Recollet-nak és több jezsuita misszionáriusnak, kik az indiánokat igyekeztek keresztény hitre téríteni, hogy általuk ő tulajdonképpen "az északamerikai Ujfranciaország Atyja lett". Brule ugyanis, aki mint Champlain szolgája jött Kanadába. 1608-ban (1592-ben született), "bennszülötté lett", ami azt jelenti, hogy élete nagyrésze folyamán együtt élt az indiánokkal, elfogadta és átvette szokásaikat, amelyek nagyrésze visszataszító volt a misszionáriusok számára. Brule életmódja nevetségessé tette a hittérítők tanítását, akik nem egy esetben mártírhalált haltak hitükért a vad indián törzsek kezén. Bátorságához nem fér kétség. Champlain ösztönzésére önként jelentkezett, hogy elmegy a húron indiánok közé és együtt él velük. A huronok ugyanis Champlain szövetségesei voltak a vad és kegyetlen irokézekkel szemben. Az utóbbiak a mai New York állam területén éltek, főleg a Champlain tó környékén. Azáltal, hogy Brulet a huronok közé küldte, Champlain pontos értesüléseket szerzett indián szövetségeseiről, feltárta az ország még ismeretlen részeit és egy ügyes tolmácsra is tett szert. Annyit tudunk, hogy Brule 8 évig élt a huronok között, majd később a montagnais és az algonquin törzsekkel töltött hoszszabb időt. Az előbbiek a Szent Lőrinc folyam és az attól északra levő folyók mentén éltek, mig az algonquinok az Ottawa folyó mentén tanyáztak, fel egészen a Georgian Bay-ig. A huronokkal visszatérve az ő terűvé szeretem a magyar költőket, Adyt, Petőfit, Babitsot, Szabó Lőrincet, Illyés Gyulát ... A prózairók közül Jókait, Mikszáthot, Móricz Zsigmondot. Nagyon megrendített és mély hatással volt rám a falukutatók munkája. Kovács Imre "Néma forradalom", Féja Géza, Szabó Zoltán és a többi munkája. Hallatlan bátorság kellett ahhoz, hogy meg merjék Írni a mágnások, a grófok, a hercegek és főhercegek Magyarországában az igazságot. A nyomort, a szegénységet, ami az én családomat is elhajtotta — idegenbe I . . . — Te szegény ember voltál — szegezem neki a kérdést —, hogy kezeled máma a szegény embert?! — Igaz, hogy én nyolc emberrel dolgozom, sok a rezsim, nagy az üzemi fenntartási kiadásom s nagyon meg kell fogni a munka vé-Etiénne Brule létükre, Brule tovább haladt velük az Ottawa folyón fölfelé, az előbb említett öböl partjáig. A Georgian Bay északi csatornáján felevezett a Szent Mary folyóba, áthaladt annak zuhogóin és beért a Felső Tó hatalmas vizébe. Annak partján továbbhaladt mígnem elérte nyugati csücskét, ahol a mai Duluth és Superior városok állnak. Valószínű, hogy viszszatérőben Brule átevezett a Michigan tó felső végén is. Később felkereste az u. n. neutral, semleges indiánokat, akik azért kapták ezt a nevet, mert a huronok és irokézek közötti harcban semlegesek maradtak. Ez a törzs az Erie tó északi partján lakott. Brule volt valószínűleg az első fehér ember, aki a mai Toronto helyén elsőnek pillantotta meg az Ontario tavat. Egy Georgian Bay-i útról visszatérőben a baráti indiánokkal a Simcoe és Couohiching tavakon át haladt dél felé. A Simcoe tóból az indiánok a Holland folyón haladtak fölfelé, ameddig tudtak, azután huszonnyolc mérföldes portage után, amelyet "a Toronto átszállítás! helynek neveztek" elérték a Humber folyót, amelyen lefelé haladtak torkolatáig. Ez a folyó az Ontario tóba ömlik. Azután a parthoz közel evezve elérték a hamiltoni öblöt és onnan a Niagara folyót. Viszont ugylátszik Brule soha sem látta meg a Niagara vízesést. Mind e sok utazás azonban korántsem volt végig békés felfedezés. Brule nem egyszer hajszál hijján kerülte el a halált, amely az irokézek részéről fenyegette őt, akikkel Champlain összeveszett. Később az irokézek az angolok öldalára állottak a franciák elleni küzdelemben, amely Észak-Amerika birtokáért folyt. Egyszer Brulet az ellenséges seneca indiánok elfogták és kínozni kezdték, de szerencséjére szörnyű vihar kerekedett, gét, de ha igazi szegény ember jön hozzám s érdemleges ügye van, készséggel rendelkezésére állok! Sokszor mondják is: "nem tudok fizetni ügyvéd ur!" . . . Nem kértem pénzt magától — válaszolom ilyenkor. Egyik-másik megköszöni a segítségemet, amiből látom, hogy legalább értékelte a munkámat ... A többi?... Köszönés nélkül eloldalog . . . Hát ilyenek is vannak . . . Utoljára a szenvedélyéről beszél. — Az utazás és a fotografálás az én hobbim. Ismerem Kanada minden zegitzugát: Amerikát és Afrikát. Láttam Algériát, Marokkót, Tuniszt, Tanganyikát, Libériát, Kongót, Etiópiát, Egyiptomot, Szudánt, Izraelt, Görögországot s minden európai országot. Megcsodálom a népi és táji különlegességeket s olyan, prakszisom ETIENNE BRULE, FRANCIA FELFEDEZŐ volt valószinüleg az első fehér ember, aki körülbelül a mai Toronto helyén megpillantotta az Ontario tavat. Az elhunyt C. W. Jefferys festő a híres felfedezőt egy 28 mérföldes portage ut végén ábrázolja, amidőn éppen eléri a Humber folyót. A Humber tudvalevőleg az Ontario tóba ömlik. Az Imperial Oil társaság jóvoltából. amelyet a babonás és megrémült indiánok az istenek haragos megnyilatkozásának tekintették és ezért szabadon engedték. Ez a bátor felfedező annak köszönhette rossz nevét és azt, hogy az első feljegyzések alig emlékeztek meg róla, mert nem igen ismert gátlásokat. 1629-ben például az angolokat segítette Quebec elfoglalásában régi gazdájával Champlainnel szemben. Ő vezette fel az angol hajókat Tadoussacból a Szent Lőrinc folyón. Ezután valószinüleg viszszatért a huronök közé, akikkel előzőleg oly jóban volt. Ettől kezdve csak annyit tudunk róla, hogy hirtelen és szörnyű vége lett: 1652- ben barátai a huronok, akik nek tolmácsa is volt, rátámadtak, megölték és megették. Canadian Scene Rövid jelentéseink... FRANCOIS MISSOFFE, Franciaország 42 éves kereskedelemügyi minisztere bizonyságot tett, nemcsak arról, hogy egy mészáros fiából miniszter lehet, hanem arról is, hogy egy miniszterből mészáros lehet. Mivel szépszóval, Ígéretekkel, sőt fenyegetésekkel sem sikerült Francois Missoffe-nak rávenni a párizsi mészároso- Ikat, hogy szállítsák le a húsárakat, felvásárolt hat nagy párizsi mészárszéket, ahol a különféle húsárukat 17 százalékkal olcsóbban, árusítja, mint a többi mészárosok. — Lehet, hogy politikai karrierem rá megy erre — jelentette ki a francia kereskedelemügyi miniszter —, de abban biztos vagyok, hogy Párizsban olcsóbban lehet majd húst vásárolni. • LORD RUSSELT, a 90 éves angol filozófust kizárással fenyegette a munkáspárt, mert többszöri felszólítás ellenére, adós maradt ez évi hat shillinget kitevő tagsági dijával. Az agg lord, mint ismeretes, egyik vezére az atom- és hidrogén-bomba elleni harcnak és munkáspárti körökben azzal is népszerűtlenné tette magát, hogy a kommunista részről szervezett moszkvai békekonferencia mellett is állást foglalt. Lord Russel tagdíjfizetési nehézségeivel kapcsolatban azt is közölték, hogy az angol Labour Partynak több, mint 150 ezer tagja hátralékban van. • HARMADSZOR VIRÁGZIK AZ AKÁC A KŐRÖSÖK MENTÉN. Karcagon, Gyulán és a Fekete Kőrös menti erdőkben s Szarvas és Békéscsaba környékén idén harmadszor virágzik az akác. • Van Cliburn, a zongoratörő Van Cliburn Csajkovszkíjdíjas amerikai zongoraművész Dortmundban egy hangversenyen olyan erővel ütötte le a billentyűket, hogy közülük több eltört. Nem jött zavarba; kijavította a töréseket és a közönség viharos tapsától kísérve fejezte be a hangversenyt. van már, hogy ha egy négert meglátok megmondom hova való, melyik országból, melyik törzsből származik ... pedig mindegyik ismertetőjele a fekete bőr... Mégis külön lehet választani őket: egyik sem olyan, mint a másik... És fényképezek rendületlenül. Otthon, a lakásomban egész kis múzeumom van a világ minden tájáról — a képeimből . . . Kint a várószobában már türelmetlenek a kliensek, Paula, a titkárnő gondterhelten jön be immár sokadszor. Vass Ferenc az aranybányász, erdőkitermelő és vasúti munkásból lett ügyvéd kikisér. Én még gratulálok neki a sikerhez. Egy magyar ember, aki a tehetség fegyverével legyőzött minden akadályt s ma kimagasló büszkesége a magyarságnak ...
