Kanadai Magyarság, 1962. július-december (12. évfolyam, 28-51. szám)

1962-08-11 / 31. szám

XII. évfolyam, 31. szám, 1962. aug. 11, szombat KANADAI MAGYARSÁG 996 Dovercourt Road, Toronto 4, Ont., Canada Telefon: LE- 6-0333 Főszerkesztő: KENKSEI F. LÁSZLÓ Megjelenik minden »zombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: 996 Dovercourt Rd., Toronto 4 Hivatalos órák: reggel 9-től délután 5.30*ig. előfizetési árak: egész évre $5.00, fél évre $3.00, egyes szám ára: 10 cent. Külföldön: egész évre $6.00, fél évre $4.00 (USA dollár). Válaszbélyeg nélkül érkezett levelekre nem válaszolunk I 'elhívás nélkül beküldött kéziratokat, képeket nem örzünk meg és nem küldünk vissza, még Icülttn felhívás, vagy portóköltség mellékelése esetén lem. A közlésre alkamasnak talált kéziratok esetében is fenntartjuk ma­gunknak a jogot, hogy azokba belejavítsunk lerövidítsük, vagy megtold­­fuk, ha arra szükség mutatkozik. Csak ritkán gépelt kéziratot fogadunk el. Minden névvel aláirt cikkért, nyilatkozatért a szerző felelős. CANADIAN HUNGARIANS Editor in Chief: LÁSZLÓ F. KENESEI Published every Saturday by the HUNGARIAN PRESS LIMITED 996 Dovercourt Road, Toronto 4, Ont., Canada A régi kutak is beomlottak... Homlokán lázas izzadtság­­cseppek fénylenek, apró kö­högés kínozza, fülébe cseng a Tüdőbeteggondozó Inté­zet főorvosának reményte­len panasza: — Még mindig népbeteg­ség a tüdővész, nincs orvos és nincs gyógyszer. A falusi lakosságnak csak a fele je­lentkezik a röntgenautók tüdőszűrő vizsgálatára s mindig azok hordozzák ma­gukban a betegséget, akik távolmaradnak. A gyárak munkakörülményei egész­ségtelenek, a paraszt ember szalmával dugja be az ab­lakát. Apja is tüdőbeteg volt, a harci kürtöt fújta az első vi­lágháborúban. Montenegró­ban kirabolta a lakosságot, hadbíróság elé állították, négy évre ítélték. De tizen­kilencben már a vörösökkel harcolt Beregszásznál. Köny­­nyen eltanulta a kommunis­ta hazugságokat, holtáig me­sélte, hogy a Degenfeld ura­dalomban karóba akarták huzatni. A vockereki erdőben bosz­­szuból hajnali szürkületkor rálőtt az erdőőrre. Nem ta­lálta el. Azzal vádolta az er­dészt, hogy gallyat-szedő feleségét elfogta az erdő­ben s kocsisával az erdész­lakhoz kisértette. Már több asszony volt ott, a rozséból tüzet rakatott velük és bé­lyegzőt akart a combjukba süttetni, mint a marháknak. Meztelen testüket csalánnal verette. A sikertelen lövés után másnap kakastollas csendőrök vitték el a falu­ból. Téli estéken sokat hall­gatta a kemence padkáján ezeket a hazug történeteket. Évről-évre terjedelmesebbek lettek, már nem is keresték a valóság látszatát. Az ösz­­szeomlás után hatan szorul­tak be egyetlen földes szo­bába, ahol három nemzedék élt egymás mellett. A rossz táplálkozás a tüdővész me­legágya. A kommunizmus tehetetlennek bizonyult a lakásínség enyhítésére. ötvenhatban szakított a vörös múlttal és Kanadába disszidált, öreg apját, aki egykor harci riadót fújt a munkácsi vörös zászlóalj­nak a csizaji erdőben, mér­hetetlenül bántotta a lelki­ismeret : talán nem beszélt fiának eleget a régi világ nyomorúságé ról. A kocsmaasztal körül már gyülekeztek a mihaszna ba­rátok, ahol a folyton köhé­­cselő,- lázas szemű Varga László mesélte élete történe­tét : — Kanadában hamar kap­tam munkát. Óriási gyárban dolgoztam. Iszonyatos ter­heket kellett cipelnem, szörnyű bűzös levegőben. A tüdőm majd meg pattant. Egyszer aztán váratlanul ezer munkásnak mondtak fel, a szakszervezet nem védte a fiatal bevándorló munkásokat. Megértettem. Beteg lettem, a testem tü­zelt, a fülem zúgott s a kar­jaim olyan erőtlenek lettek, mint a gyermeknek. — Munkanélküli segély­ből éltem Torontóban. Bor­zasztó nagy város. Hallot­tatok már a felhőkarcolók­ról? A sok autótól járni sem lehet az utcán. Mikor már nem telt belvárosi szobára, kiköltöztem a nagy házak mögé egy hullámbádogból készült kamarába. Munkát nem kerestem többé, hamar rőjöttem, hogy ott százezrek élnek vidáman a munkanél­küli segélyből. Kórház biz­tosításom is volt havi két dollárból, hófehér ágyban feküdtem, gyönyörű nylon­ruhás nővérek hordták a hat-nyolc fogásos ebédet­­vacsorát. — Később magyar ember­nél laktam, aki kábítósze­rekkel élt, éjjel titokzatos utakon járt, talán lopott is. A környéken négerek lak­tak, egy ősz néger mosónő gondozott. Sohasem hittem volna, hogy a négerek is megőszülnek. Szörnyű ol­csón, szinte ingyen mosott, nem volt érdemes senkinek a környéken a mosógéppel bajlódni. Teákat főzött ne­kem, keserűt, mint az epe: elmúltak a kis lázak, meg­szűnt az alattomos köhögés. — A néger asszony gyer­mekei mindig ott ültek az ágyam körül. Utolsó cent­jeimért cukorkát vásárol­tam nekik, bánatosan töröl­­gették szememről a könnye­ket. Ekkor határoztam el, hogy hazamegyek. Akármi lesz, hazamegyek. Újra töltöttek a poharak­ba, arra a boldog világra gondoltak, ahol a farmer szabadon szánt a saját föld­jén, ahol az ősz néger asz­­szony is el tudja tartani gyermekeit a hófehérre mo­sott ruhákból. — Aztán a lengyel kö­vetségen hazatérő vízumot kaptam. Csak annyit kellett mondanom, hogy nem bí­rom tovább ezt a kapitalista kizsákmányolást, vágyom haza, ahol a munkás az ur! Kivert kutya voltam. Hazát­lan, beteg, rongyos kuvasz. Néger asszony főzte a ke­serű teát, s éjjelkóborló, ká­bítószerekkel élő titokzatos magyar volt a házigazdám. — Falunkban furcsa el­lentmondó világot találtam. Még mindig sokat adnak a régi dicsőségre. Hétszilva­­.fás és kutyabőrös nemesek voltak a nagyapák, az uno­kák sokat emlegetik őket. Őrizgetik itt-ott a kutyabőrt és szinte dédelgetik a ker­tek néhány öreg szilvafáját. Mindenki magának él, visszahúzódva, mogorván. Ma már nem járnak át Keme­­cséről Beszterecre. Ki merné kiönteni idegen fülekbe bá­natát? A kommunista iroda­lom panaszkodik, hogy a falvak között húzódó gya­­logutat belepte a fű. A békés gyalogutat, me­lyen megállt és fülelt a nyúl, melyen vezette arany­­pelyhes fiókáit a buzaalj­­ban síró fürj, melyen az asszonyok vitték hosszú sorban férjüknek aratáskor a füstölt hússal főzött leb­bencslevest, melyen holdvi­lágos estéken annyi forró csókkal pecsételték meg a boldog jövőt — ezeket a gyalogutakat most beszán­tották a nagy közös táblák­ba. A kutak is beomlottak, melyekből szomjukat eny­hítették az aratók. A terme­lőszövetkezeti munkás most szabadságra szomjazik. Nincs enyhülés, kötél szo­rul száraz torkára. _______Nyíregyházy Pál A BIBLIA változatlanul a [ világ elsőszámú bestsellere. Legújabb adatok szerint, részben vagy egészben, 1181 nyelvre fordították le. A teljes Biblia 226 nyelven j olvasható. Á Kéretlenül sok lap érke­zik hozzám hazulról. A bará­tok küldik épülésre-okulás­­ra. Szegény Karinthy Frici így kiáltana fel láttukra: "így írtok ti"... Keserű bosszankodás, ahogyan ezek a kitartott firkászok mennyi­re semmibe sem nézik az ol­vasó közönséget. Nekünk, itteni magyaroknak jó orvos­ság ez a honvágy ellen. Pél­dátlan, szemérmetlen az a sok hazugság, amit a rend­szer kitartott haszonélvezői minden erkölcsi gátlásnélkül le mernek írni: körül lel­kendezve a legsivárabb va­lótlanságot. Olvasva ezeket a cikkeket ökölbeszorul a kezünk a mérgelődéstől. Hát már ennyire kilúgozták az emberi agyakat, ekkora semmibevevést csak azokkal lehet csinálni, akikből kiöl­ték a teljes véleménynyilvá­nítást, akiket az orruknál fogva lehet már vezetni. Forgatom-nézegetem a "Képes Magyarország" című magazint. Ez a mindenre ké­pes újság a kirándulást, a nyaralást van hivatva propa­gálni. Ilyen című riportok vannak benne: "Országjá­rók között", vagy "Várják vendégeiket az ország há­zigazdái". .. Hát így várják a vendégeiket az ország "há­zigazdái" . . . "így láttuk a Dunaka­nyart" című riportjukból me­rítjük ezt a jó szatírának va­ló anyagot, ami hű tükörké­pe az ország jelenlegi álla­potának. A lap egyik olda­lán is egy riport erről, a má­sik oldalon is ugyan ez a téma. Ezután szóról-szóra idé­zünk mindkét irásműből: — Szentendrén megállít a szerb templomok hűvösen komor pompája. A camping sátrai úgy ülnek a Papsziget fáinak tövén, mintha óriási gombák játszanának "ko­­mámasszony hol az ollót" a tisztáson. Az autó pompás uj utakon gördül. Tahiban malterkeverőgép verset zümmög (bár egész életé­ben ezt a zümmögést hall­gatná !) épül, emelkedik — majd, ha elkészül az autós­csárda. A Dunakanyar gyön­gye, ékköve, Visegrád. A Salamon-tornyát tatarozzák. (S most jön az óriási szen­záció !) Betonból és üveg­ből készül egy modern, cso­dálatos, miniatűr üvegvár az Idegen Forgalmi Kirendelt­ség. Kell is, mert évente fél­milliónál több a látogató. Hozza a HÉV, az autóbusz, a vasút, de legelsősorban a hajó. Feketéllik a tömeg a Mátyás Király Múzeumban, a római őrtorony környé­kén . . . mert Visegrád gyö­nyörű, páratlan, a természet műhelyének remeke ! A vá­ros az Anjouk idejében fő­város, itt székel a királyi ud­var, itt tartják Lajos herceg­nek, a későbbi Nagy Lajos királynak a kézfogóját. Itt j raboskodik Salamon király, majd Vitéz János esztergomi j érsek. Itt volt az udvara Má­tyás fiának, Corvin János­nak, itt tárják fel Mátyás ki­rály 350 teremből álló cso­dálatos palotáját: ma a munkások ezrei munkálkod­nak azon, hogy Visegrád mindnyájunk paradicsoma legyen . . . Ez az egyik riport. A má­sik oldalon, szemben vele ezt a beszámolót olvashat­juk : Budapesttől Visegrád­­ig számtalan a látnivaló, mégis . . . megkeseredik az utas szája. Hogy miért? . . . Szentendrén zárva vannak a szerb templomok, a város értékes műemlékei (Misézés már úgy látszik régen nincs bennük!). Négy harangozó húz olyan kicsi fizetést, hogy "hivatalukat" csak má­sodállásnak tekintik s nem törődnek az érdeklődőkkel. Legtöbbször a püspöki temp­lomot sem lehet megnézni. Legalább egy rácsot tehetné­nek ide, hogy bekukucskál­hasson a kíváncsi utas. Pest felől jövet az első benzin­kutat Szentendrén találjuk, de vasárnap nincs nyitva, egyébként is "bélyeges"­­kut, pénzért nem lehet ben­­,zint venni. Visegrádon egy­általán nincs benzin-kut. A Dunakanyar jobb partján tehát Esztergomig nem lehet benzint vásárolni. Tahiban építik ugyan az uj csárdát, de szembe vele az ugyneve-DUNAKANYAR ÁLLEGENDÁJA IRTA: SZÉKELY MOLNÁR IMRE zett "vikend-ház-együttes" I hétvégi kirándulók zöme. A MAHART mégsem újítja meg a hajóparkot; kivén­­hedt Noé-bárkák, lapátos gőzhajók vánszorognak négy és fél óra hosszat Budapest­től Visegrádig. A hajó állo­más bonyolítja le a Duna­kanyar legnagyobb forgal­mát. Megérdemelné, hogy a környékét rendezzék, szeb­bé, kulturáltabbá tegyék. Még valamit a Fellegvárról. Egy alkalommal franciák gyönyörködtek az onnan nyíló panorámában. Nem vették észre, hogy zápor közeledik és amikor esni kezdett, hanyatt-homlok futni kezdtek. Természete­sen bőrig áztak. Egyáltalán nem volt hízelgő, amikor véleményt mondtak: ho­gyan bánnak itt azzal a ven­dégsereggel, aki szereti a szépet. Érthetetlen, hogy miért nincs itt valami fedett helyiség?! éktelenkedik: kopott, ki­­mustrált autóbuszok, meg egy fabódé a lélekemelő látvány! (Ennek az újság­írónak már nem zümmög verseket a malterkeverőgép, nem bágyad illúziókba!) Visegrádon a Salamon­­tornyát (1950-ben égett le) már három éve restaurálják, ennek ellenére ma sincs kész. Egy-egy vasárnap 15.000 ember utazik Viseg­­rádra. A Fellegvár évenkint 200.000 embert lát "ven­dégül". Közben gátlásnél­kül pusztul, legépebb része a keleti kapu. Aki a kilátás­ban akar gyönyörködni, az életével játszik. Miért nem épít kilátót az idegenforgal­mi hivatal? A római őrto­ronnyal szemben levő kőbá­nya zúzdája éktelen zajt és porfel leget termel. A leg­népszerűbb közlekedési esz­köz : a hajó. Ezzel érkezik a így állítottuk szembe az egy témáról Írott riportokat, így nézik hülyének, ostobá­nak az olvasót, akiről azt hiszik, hogy szellemileg is sikerült nyomorékká tenni. Mindenkit máriás huncutnak tartanak, pedig előbb-utóbb utói lehet érni, rajta lehet kapni őket a hazugságon, mint a sánta kutyát. .. csak át kell szaladni egyik újság­­oldalról a — másikra. Ebből a két útleírásból viszont kö­vetkeztetni lehet, hogy néz ki a többi idegenforgalmi nevezetesség, amelynek nem csapnak ekkora reklámot?! Mert hírességben, természe­ti szépségekben messze el is maradnak ' Visegrádtól. így foszlott le az állegenda a Dunakanyarról ! Egyszer min­den hazugságról lehull majd a lepel. Mert nem esik soha­sem annyi hó, amivel egy szerecsent fehérre lehetne mosdatni . . . »OOuOCSCOQOOOQOOOOOOOOOOOaOOOOOOOOaOOOOCX KÖNYVEKRŐL VÍG BÉLA: "FÖLDRENGÉS" Kétszer jött hozzám Víg Béla. Először 1961. őszén váratlanul és ismeretlenül. New Orleansból indult ha­jója Európába és indulás előtt felkeresett engem. Mindketten nagyon őröltünk az első találkozásnak. Másodszor egy impozáns vaskos könyv hozta hozzám Vig Bélát a költőt. "Földrengés" mondja a könyv címe. Meglepetve nézem a szép külsejű könyvet. Gondos, íz­léses munka. Mindjárt az első oldalon meglep a költő kedvessége, amikor a dedikálást olva­som. "Csighy Sándornak, ara­nyos öreg költő barátomnak igaz szeretettel Vig Béla". Mintha egy óriási virágos kertbe nyitottam volna, úgy árad a könyvből a versek nehéz illata. Előbb csak itt-ott nyitot­tam rá egy-egy versre, majd rendszeresen kezdtem olvas­ni sorjában a fejezetekbe sorolt verseket. így ismertem meg a költő gazdag lelkivilágát, bolyon­gásait a nagyvilágban, csa­lódásait az emberekben, erős hitét Istenben és önmagá­ban. Nem egészen fiatal, de mégis fiatalnak mondható szerzővel ismerkedünk meg, dacára, hogy fejéről egy kis tisztás világít. Ez a kis ko­paszság korai és nem illik fiatal arcához. Arra enged következtetni, hogy Vig Bé­la nehéz időket élt át. és mert a költő másként éli át a fájdalmakat, a csalódá­sokat, azok nyomai sokkal jobban meglátszanak rajta, mint az átlag emberen. Kiforrott költő és dacára, hogy neve nem annyira is­mert, mint szerencsésebb költőtársainak, ez a könyv mégis irodalmi érték. A 243 vers és számos kiváló mű­fordítás, melyekben a né­met és angol irodalom leg­­kiválóbbjaival találkozunk, olyan sok oldalról mutatják be a költőt, hogy igazán semmit nem von le értéké­ből, ha elvétve egy-egy gyengébb versére bukka­nunk. Vétek lenne itt kákán csomót keresni, amikor any­­nyi a gyönyörködtető és lé­­lekbe markoló vers, hogy az olvasó nem is tudja, melyi­ket szeresse jobban. A mindenáron hibát kere­ső kritika azt mondhatná, hogy talán egyik-másik ver­sén megérezhető a József Attila hatás, vagy azt, hogy Ady stílusban ostorozza a mai szellemtelen társadal­mat. Vig Béla maga mondja j egyik versében, hogy József Attilához áll a legközelebb. Mégis utánzásról beszélni felületes megítélés lenne. Nem is keresem sem a rosszindulatú, sem a költői féltékenység nagyítójával a hibákat. Hibát mindig lehet találni, ha másként nem, hát ráfogással. De mert kicsi­nyeskedés nem lehet a kri­tikus feladata, én se bíbelő­döm ilyesmivel. Tény az, hogy Vig Béla könyve olyan verseknek a foglalata, melyek nagyrész­ben a világgal való kapcso­latát tükrözik vissza. És ez a kapcsolat sok csalódást idé­zett elő a költő életében. Azért találunk olyan sok, de őszinte és nyers kitörést úgy a társadalom, mint az egyes emberek vétkes közömbös­sége ellen. Sok versében fájlalja a saját személyének és értékének mellőzését, mert úgy érzi, hogy a mai kor embere nem ismeri el a szellem felsőbbrendűségét. "Igaz, hogy itt a semmiből üvöltő, Kiéhezett beteg sakál a költő, Kit eltaszít, lehurrog és ki­zár e Szellemtelen, halálos ember­öltő". __________ De számos olyan vers is található a könyvben, ahol szelíd szavak, találó képek, megkapó hasonlatok gyö­nyörködtetik az olvasót. Ezekben a versekben, mint a hegyi patak tiszta zengése úgy ömlik ki szivéből a köl­tőnek az öröm, vagy a bá­nat érzése. Mégis van egy hibája a modern verselés 'rajongói előtt, hogy versei egyszerűek és nagyon érthe­tők. Nem keresztrejtvények, ahol az olvasó fantáziájára van bízva, hogy mit is akart a költő mondani. Vig Béla verseibe nem lehet semmit belemagyaráz­ni, mert mindegyiknek meg van az értéke és karaktere. Egyik helyen azt mondja, hogy verseit nem forma te­szi, mégis azt kell monda­nom, hogy a kicsiszolt fi­nom forma művésze is Vig Béla. Néha szereti pengetni a szavakat, mint a gitár húr­jait, máskor meg lágy jarn­­busok sima hulláma viszi feléd a költő érzelmeit. Az élet csaknem minden prob­­lémája megszólal verseiben és minden igény megtalálja benne a megszívlelni valót. És ha én nem értek minden versével egyet (a papokról és az oroszokról szóló ver­sek), mégis ki kell jelente­nem, hogy ez a könyv úgy tartalmánál, mint művészi verselési formájánál fogva a költőt a magyar irodalom nevesei közé emeli. Vig Béla fel a fejjel, mert "Rajtad emberen áll a jövő". Sze­ress, lelkesedj továbbra is és hasznosítsd a lelkedet. Csighy Sándor Ügyeljünk gyermekeinkre IRTA : MATTHEW B. DYMOND, M. D. ONTARIO EGÉSZSÉGÜGYI MINISZTERE A szülők sok módot találnak az iskolai szünidő alatt arra, hogy oktassák gyermekeiket a biztonsági szabályokra. Mikor júniusban bezárták az iskolák kapuit, a boldog gyermekek ezrei indultak el nyári szünidőre a különbö­ző táborokba és nyaralókba. Mindegyiket eltölti a re­mény, hogy megnövekedve, egészségesen tér vissza szeptemberben az iskolába. Miért nem sikerül ez min­denkinek? Igen, mert nem mindegyik ifjú tér vissza szeptember­ben az iskolába, ahonnan ju­nius végén nagy remények­kel indul el a szünidő bol­dog örömeinek élvezetére. Sok meghal közülük, vagy súlyosan megsebesül a reá­juk leselkedő számtalan ve­szélytől. Sokat autóbaleset ér, mások csónakázás és úszás közben vízbe futnak, sokan leesnek a fáról vagy más magas helyekről, so­kan megmérgezik magukat és egész sereg más veszede­lem vár reájuk. Mindazok, akik táborok­ban és nyaralóhelyeken töl­tik szünidejüket, legyenek nagyon óvatosak úszás és csónakázás közben, ügyelje­nek a mérges növényekre, rovarokra és állatokra. E veszélyek legnagyobb ré­szét biztosan elháríthatjuk magunktól, ha kellően fel­készülünk a szünidőre. Ha a gyermekeket beoltják Teta­nus ellen, akkor nem fenye­geti őket a nyílt sebek gya­kori veszélye. Gyermekeket és felnőtteket védőoltások­kal meg lehet menteni kü­lönböző növények nyári al­­lergiklk hatásától. Beszélje­nek házi orvosukkal, akiktől igen értékes gyakorlati ta­nácsokat fognak kapni. A szünidei táborok és nyara­lóhelyek egészségügyi tiszt­jei megbízható felvilágosí­tást nyújtanak az ivóvizek tisztaságáról és az úszási lehetőségekről. A szülők sok módot fog­nak találni a szünidő élve­zetére, miközben oktatják gyermekeiket a biztonság feltételeire. A legfontosabb az, hogy a gyermekek tisz­tában legyenek vele, milyen veszélyek fenyegetik őket, és miként kell azok ellen védekezniök. Sok fiatal nem képes arra, hogy táborokba vagy nyara­lóhelyekre menjen. A szülők és gondozók különösen vi­gyázzanak az ilyenekre, mert a szünidő sok vesze­delmes balesetre csábítja az ifjúságot. Mindenkit fenyegetnek útjában különböző veszé­lyek, ne féljünk azokról be­szélni és legyünk tisztában vele, hogy miképpen véde­kezhetünk ellenük. Segítse mindenki az Egészségügyi Minisztérium működését. Védelmezzük gyermekeink életét és egészségét. FORDÍTSON legalább annyi gondot lakóházára, MINT SAJÁTMAGÁRA CSINÁLTASSA MOST, fizessen júniusban. MODERNIZÁLJA A BEAVER LUMBER LTD. UTJÁN • KONYHÁK • FÜRDŐSZOBÁK • BŐVÍTÉSEK • GARÁZSOK • BELSŐ DÍSZÍTÉSEK • KÜLSŐ TATAROZÁS BEAVER LUMBER 388 DUNDAS STREET, NORTH] VI. 53448, OAKVILLE, ONT.' TANULJON FORRASZTANI! • Nappali és esti tan­folyamok. • Mindenféle forrasztás. • Könnyű heti lefizetés-GENERAL WELDING SCHOOL 61 Jarvis Street at King. EM. 3.7635. PHONE: CL 9-9635-6 RO. 7-5602 7 Banquet terem < > 1200 személyre Restaurant FINOM ÉTELEK! OLCSÓ ÁRAK I < Nyitva reggel 7-től éjjel 2-ig. — Ingyen parkolás t 2 LAKESHORE ROAD, MIMICO, TORONTO 14 BMV 700-AS A nagy autók minden kényelmét nyújtja Önnek a legolcsóbb áron. ÁRAINK MÁR $1795-TÓL KEZDŐDNEK Európai kiszolgálás — Mielőtt autót vesz. nézze meg árainkat — Uj és használt autók nagy választékban. 25 RONCESVALLES AVE. — TELEFON: LE. 7^167. Z. A. MARTINÉK Nagy nyári kiárusítás j 40.000 dollár értékű bútort árusítunk ki 50%-os engedménnyel. Ha örömet akar szerezni családjának, akkor minden vétel kötelezettség nél­kül látogassa meg a legmodernebb kiállítási ter­meinket, ahol a leggyönyörűbb bútorokat vásárol­hatja meg, hihetetlen olcsó árakon. Az olcsó áraink titka, hogy bútorainkat a legjobb iparművészek tervezik a saját gyárunkban. Minden bútorunkért teljes garanciát vállalunk. Részletfizetés. — Ingyenes parkírozás- — Vevőink kényelmére üzletünket csütörtökön és pénteken este 9 óráig nyitva tartjuk. 4160 DUNDAS STREET, WEST, TORONTO. TELEFON: 239-7391. NEKÜNK SEGÍT, HA HIRDETŐINKET TÁMOGATJA!

Next

/
Oldalképek
Tartalom