Kanadai Magyarság, 1962. július-december (12. évfolyam, 28-51. szám)

1962-11-10 / 44. szám

Még jóni kell, még jóni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakén. Vörösmarty Authorized as Second Class Mail by the Post Office Department Ottawa and for payment of postage in cash. Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto Phone: LE. 6-0333. KANADAI PRICE 10 CENT» Canada’s Largest i and Oldest ' Weekly in the Hungarian Language ARA: 10 CENT Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toronto Telefon: LE- 6-0333. XII. évfolyam, 44. szám. Vol. XII. No. 44. Szerkeszti: KENESEI F. LÁSZLÓ Toronto, 1962. november 10, szombat Egy őrült vergődése Távolról sincs vége a ku­bai krízisnek, sőt még azt sem lehet mondani, hogy a megoldás közeledik. Ellen­kezőleg : a legutóbbi napok eseményei azt mutatják, hogy az őrült tömeggyilkos Castro nagyobb akadálya a békének, mint eddig bár­melyik kommunista ügynök hazaáruló. Hogy a Kennedy elnök ál­tal bejelentett és foganatosí­tott blokád és a kapcsolatos intézkedések folytán történt szovjet meghunyászkodás őszinte volt-e, vagy sem, az még vitás. Annyi minden­esetre tény, hogy a szovjet bejelentette, hogy a Kubá­ban állomásozó rakétákat le­szereli, hogy a leszerelést néhány napon belül végre­hajtja, s a rakétákat ismét hajóra rakja és elszállítja, valamint, hogy ennek az el­lenőrzésére aláveti magát az UNO által kijelölt bizott­ságnak. II Thantnak nem sikerült meggyőzni az őrültet A leszerelés részleteinek megbeszélése céljából U Thant UNO-főtitkár "Kubába utazott, ahol két napot töl­tött. Ottani látogatásának tartamára az amerikai had­sereg. felfüggesztette a Ku­­ba-elleni blokádot —, de mi­után az ellenőrzés megszer­vezése nem sikerült — a blokádot november elsejé­vel ismét életbeléptette. A felfüggesztés két napja alatt szovjet hadianyag nem érkezett Kubába. A világ arra számított, hogy legalább Kuba kérdé­sében megegyezés történik, s ha már ebben az ügyben az USA térdrekényszeritette a szovjetet, Castro börtönszi­getének pacifikálása, illetve Kubának a neutrális tábor­ba való vezetése automati­kusan bekövetkezik. Igaz, hogy. Castro "feltételeket" szabott az U-NO-e! lenőrzés végrehajtása előtt, amely feltételek között a legfon­tosabb az volt, hogy az USA csapatok ürítsék ki a Guan­­tanamoi bázist —, de ezt a szemtelen követelést az USA azonnal visszautasította, a szovjet pedig nem támogat­ta. U Thant tehát azzal a meggyőződéssel ment Kubá­ba, hogy Castro, aki orszá­gát eladta a szovjetnek, en­gedelmesen követni fogja Hruscsov utasítását és segí­teni fog a szovjet rakéták lé­szerelésében és elszállításá­ban, illetve ennek ellenőr­zésében. Castro azonban nem hiába paranoiás őrült, j Nem kötött semmiféle meg­egyezést U Thanttal, kijelen­tette, hogy nem járul hozzá j sem a szovjet rakéták lesze-j reléséhez, sem az UNO-el­­lenőrzéséhez, mig Guanfana­­mdból az amerikaiak ki nem vonulnak. Hozzátette — egyik többórás beszédében —, hogy a szovjet őt "elárul­ta', de azért ő megmarad kommunistának, csak "nem bizik többé a Kreml Ígére­teiben". U Thant dolgavégezetlenül visszarepült Ney Yorkba, az amerikai blokád újra ha­­tálybalépett, Castro tovább­ra is '"fel van készülve" amerikai invázió ellen —, de a szovjettől bizonyára nem kap többé fegyvert, el­tekintve az amerikai blokád­tól sem, mert hiszen Castro nem egyéb, mint egy ve­szett kutya, amely most sa­ját gazdája — a szovjet — kezét akarja megharapni. Nem tudni, hogy Castro ezekután saját szigetén ren­­delkezik-e még hatalommal, vagy sem. A történelem pél­dája azt mutatja, hogy vé­reskezű diktátorok bukásuk legutolsó pillanatáig képe­sek hatalmukat megtartani, mert a hozzájuk hasonló tö­meggyilkos testőrgárdával vannak körülvéve, akik amugyis a diktátorral együtt élnek, vagy halnak. Hogy azonban a többi la­tinamerikai országban, ahol az úgynevezett Cosfroizmus komoly veszélyt jelentett a demokratikus államforma ellen, Castronak vége van, arra úgyszólván minden dél­­amerikai országban rengeteg a bizonyíték. Olyan újságok, amelyek nyíltan Castrot tá­mogatták, mert benne a "yankee imperializmus" el­leni harc apostolát, a "sze­gény népek védelmezőjét" látták, most ádáz dühvei for­dulnak Castro ellen —, még azok az újságok és szerve­zetek is, amelyek magukat saját országukban nyíltan is kommunistának vallották. "Most látjuk, hogy Castro nem Kuba, nem Latinameri­­ka, hanem a szovjet dikta­túra érdekében küzdött. Castro a délamerikai népek legförtelemesébb árulója" — írja az egyik nagy mexi­kói ellenzéki lap, amely ed­dig milliókat gyűjtött Castro számára. Brazília, Venezuela és Argentina Castro-barát spártjai egyöntetűen aljas árulónak bélyegzik Castrot, akinek a fejére halált kíván­nak. fóikoyan már semmit sem tehet Castro már napokon belül j akasztófára kerülhet, ha az j események Így haladnak! tovább, erre utal nyilvánva­­lólag az a hír is, hogy Miko­­yan szovjet helyettes mi­niszterelnök —, ugyanaz, aki 1960-ban Kubának, illet­ve Castronak anyagi és fegy­veres szovjet támogatást Ígért — újra Havanába ér­kezett. Mikoyan látogatásá­nak logikus célja az, hogy Castrot — lelkileg vagy fi­zikailag — felpofozza. Mi­után a szovjet visszavonja rakétáit Kubából, ennélfogva Kuba többé nem marad hasz­nálható támaszpont a szov­jet számára, s azt tovább támogatni nem fogja. A fegyverekkel együtt el fog­ja vinni cukorszállitási szer­ződéseit, s minden más tá­mogatást. Hogy ezután Castro semleges marad-e, vagy formailag • kommunis­tának vallja-e magát, az ma ■már Moszkvának teljesen mindegy. Ez a logikus magyarázata Mikoyan utjának —, de a kommunista harcmodorban és politikában logika nin­csen. Elképzelhető az is, hogy Hruscsov az egész kubai visszavonulást csak szem­fényvesztésnek szánta, s hogy Mikoyan valóban azért repült Havanába, hogy újabb — most már óvato­sabb — segítséget Ígérjen a szakállas őrültnek. Az ame­rikai blokád áttöréséről nin­csen szó —, hiszen'Hrus­csov jól tudja, hogy ez atom­háborút jelent —, de lehet, hogy Mikoyan azt az utasí­tást hozza Castronak, hogy "játssza a megsértettet", maradjon tessék-lássék sem­leges vonalon, s igy készít­se elő a szovjet újabb kubai támaszpontépitési program­ját egy későbbi időben. Mi­után Castro nem a moszkvai pártiskola tanítványa, a kommunisták a tapasztalat szerint nem bíznak meg ben­ne. Azt, hogy a szovjet eset­leg a kubai térhódítást nem adja fel, hanem csak elha­lasztja, az bizonyítaná, ha Castro mellé egy moszkvai helytartót rendelnének ki, mint annakidején Magyar­­országon Rákosi, a szovjet hatalmat gyakorolná Castro akarata ellenére is. Az ilyen fordulat azonnal Kuba megszállását vonná maga után. A mai helyzet­ben csak két alternatíva van: vagy megengedik Castroék az UNO-ellenőr­­zést, ami egyet jelent eset­leg Castro eltűnésével és a sziget belső utón való poli­tikai átállásával —, vagy az USA meg fogja szállni Ku­bát, s a szovjet ez ellen nem tesz semmiféle lépést. VAN AZONBAN MÉG EGY ALTERNATIVA, amely­nek lehetőségéről moszkvai jelentések tesznek említést. Amikór Hruscsov elhatároz­ta, hogy leszerelteti a szov­jet rakétákat Kubában, éle­sen ellentétbe került a Kreml tábornokaival, elsősorban Malinovszkij hadügyminisz­terrel, akiknek a véleménye szerint a kubai szovjet tá­maszpont szükséges a szov­jet védelme szempontjából, ha Berlint megszállják. Va­lószínű, hogy a több tapasz­talattal rendelkező Hruscsov megmagyarázta tábornokai­nak (amint Kennedy is mér­sékletre intette saját tá­bornokait Kuba kérdésé­ben), hogy ha a vörös raké­tákat nem szerelik le, úgy az amerikai hadsereg elfog­lalja Kubát, s a rakétákat megsemmisíti, mert hiszen Kubát Moszkvából védeni nem lehet, atomháborút pe­dig szintén nem lehet meg­kockáztatni. Ha Hruscsov a kubai ügybe belebukik, úgy lehet, hogy a szovjet erőszakosabb, támadóbb po­litikát fog folytatni. Ez eset­ben közelebb kerül a világ­­kommunizmus bukása —, de sokkal nagyobb áldozat árán. India többéves háborúra készü! Amig igy a kommunizmus Kubában ezt a pofont kapta —, további nehézségek lát­szanak a Moszkva—Peking viszonyban is. Miután Vö­röskina most már három he­te tömegtámadást folytat In­dia ellen, a világ feszülten figyelte, hogy a szovjet, amely India barátjaként ját­szotta ki magát, s eddig fegyvereket szállított Indiá­nak, most miiven álláspon­tot foglal el. A hivatalos ál­láspont — mondja a Kreml —, hogy Moszkva ebben a konfliktusban Vöröskina ol­dalán áll. A nemhivatalos hírek szerint azonban az oroszok nem szállítanak fegyvert Pekingnek, ellen­ben folytatják a fegyver­­szállítást Indiának. Egy dol­got máris elért azonban a ikinai támadás: az indiai kommunista párt kénytelen volt szintvallani, éspedig In­dia mellett és Kina ellen. Ez más szavakkal azt jelenti, hogy a kommunizmus In­diában örökre megszűnt. Magával hozta a konfliktus az indiai politika legocsmá­­nyabb alakjának, Krisna Me­­nonnak a bukását is. Ez a Menon volt az a gonosz in­­trikus, aki 1956-ban a ma­gyar szabadságharc alatt az oroszok igazát hirdette, s talán ezzel érte el, hogy a brit- és amerikai légierő nem avatkozott be. De Menon volt az is, aki Nehmt éveken át úgy infor­málta és befolyásolta, hogy Vöröskina részéről támadás­tól tartani nem kell, s hogy ezért az indiai haderőt csak legfeljebb Pakisztán és a szerencsétlen goai portugál gyarmat ellen kell felszerel­ni és ha kell bevetni. Ugyancsak ő birta rá Neh­mt, hogy ne keressen kato-j nai szövetséget az USA-val és a többi nyugati országgal, hanem a szovjettől vásárol­jon fegyvereket. Nehru most kénytelen volt Menont elcsapni, illetve hadügyminlszteri tevékeny­ségét átvenni. Menon még hadiipari miniszterként egy­előre megmaradt a minisz­tertanács tagjaként, de nap­jai meg vannak számlálva. Az indiai hadsereget pedig amerikai, brit és kanadai fegyverekkel szerelik fel, mert, mint Nehru mondot­ta, többéves háborúra kell felkészülnie. A természetes és helyes fejlődés az volna, hogy Indiát amerikai haderő védje, már csak azért is, mert, amint Kubában újra bizonyítást nyert, a szovjet sehol sem mer fegyveresen beavatkozni, ahol közvetle­nül amerikai katonasággal találhatja magát szemben. Castro, akinek napjai meg vannak számláivá U Thant, aki minden elkövet, hogy megmentse a békét Malinovszkij, aki állítólag a tényleges hatalmat gya­korolja Moszkvában Mikoyan, akire már Kubában sem kíváncsi senki JELENTÉSEINK A VILÁG KIDEN RÉSZÉBŐL KOMMUNISTÁK VOLTAK A VENEZUELAI OLAJKUTAK MERÉNYLŐI A venezuelai kormány eré­lyes intézkedésére összefog­­dosták és őrizetbe vdtték leg­nagyobb részét annak a ter­rorista szabotőr bandának, mely robbantási merényletet követett el a Maracaibo tó mellett fekvő és amerikai tulajdonban lévő olajkutak ellen. A caracasi kormány hiva­talos jelentése szerint az el­­fogottak valamennyien tag­jai a kommunista pártnak, il­letve a kommunistákkal együttműködő baloldali for­radalmi mozgalmaknak. Rafel Colmenares kommu­nista holtteste, aki a merény­let során halálos égési sebe­ket szenvedett, elsüllyedt a tó vizében. A banda másik két kommunista tagja is megsebesült, amikor a dina­­mitpatronok időelőtt felrob­bantak. A kormány nem közölte az elfogott merénylők szá­mát. A robbantásban részt­­vett többi kommunista ösz­­szegyüjtése folyamatban van. CHIANG KAI SHEK 75 ÉVES Chiang Kai Shek, Nem­zeti Kina elnöke most ünne­pelte 75-iik születésnapját kifogástalan egészségben. Formóza szigetének nemzeti érzelmű lakossága reméli, hogy még elnökük életében visszafoglalhatják a kinai birodalmat. 1 Ez a 15-ik születésnapi ün­nep volt, mióta 1949. de­cember 19-én el kellett hagy­ni a szárazföldet. Chiang élénken figyeli a nemzetközi eseményeket, mindennek a mélyére hatol és népszerűsége töretlen. Legutóbi születésnapja óta igen megváltoztak Nemzeti Kina politikai kilátásai. Ő maga is nagy gyakorlatra tett szert katonai, politikai és gazdasági ügyek megíté­lésében. A nemzetközi tárgyalások nagyrészét politikai örökösé­re, Chen Ghengre bízza, de a külpolitikai irányítást és a Vörös'kinából érkező jelen­tések kiértékelését maga végzi. • SZAKADÁS MUTATKOZIK AZ ANGOL MUNKÁSPÁRT SORAIBAN HUGH GAITSKELL Az angol parlamenti Mun­káspárt soraiban az Európai Közös Piacba való belépés ellenzése miatt — szakadás észlelhető. Harold Wilson, a párt kül­ügyminiszter jelöltje és a Közös Piacba való belépés ellenzékének vezére bejelen­tette, hogy a közeli választá­sokon a párt jelenlegi helyet­tes vezetőjének helyére pá­lyázik. A Munkáspárt jelenlegi helyettes vezetője, George Brown, nincs megelégedve Hugh Gaitskell elnök Közös Piac ellenes álláspontjával. Brown maga köré gyűjti a párt jobb szárnyát, a szák­­szervezeti csoportot és mintegy 30 más párttagot, aikik támogatják Anglia be­lépését az Európai Közös Piac szervezetébe. Wilson maga is erőszakos­kodik jelölése mellett s azt hiszi, hogy a parlamenti cso­port tagjai közül sokan tá­mogatják őt. Meg van győ­ződve róla, hogy a 247 sza­vazat többségét megszerez­heti. A munkáspárti .képviselők nagyrésze azonban el akar­ja halasztani a választást, hogy elkerüljék a pántban mutatkozó szakadás nyilvá­nos bizonyítékait. Ez egyút­tal a kommunista kívánsá­goktól való nyílt eltávolo­dást is jelenti. • A CASTRO ELLENES HAZA­FIAK KÉT HAJÓJA EL­SÜLLYEDT Miamiból jelentik, hogy a Castro ellenes kubai haza­fiak fegyveres csoportjának két hajója a viharos tenge­ren elsüllyedt. Mindkét ha­jónak az volt a rendeltetése, hogy Kubában katonai léte­sítményeket semmisítsen meg. A hajók 11 főnyi sze­mélyzete megmenekült. E hirt a "3-iik számú hadi­­jelentés" tartalmazza, mely "Alpha óó, Puerto Rico" alá­írással jelent meg és a titkos kubai forradalmi szervezet Miamiban székelő vezetősé­ge adta ki. A rajtaütésszerű megbízást Kubában elvégezték, mielőtt a hajó elsüllyedt volna. Két 1 napot töltöttek a kubai szi­­j geten, elpusztítottak egy kubai hajót és az amerikai szárazföldre visszatértükben érte hajóikat a veszteség. • HRUSCSOV MAGYAROR­SZÁGRA UTAZIK Hivatalosan még nem kö­zölték, de moszkvai diplo­máciai körökben már biztos­ra veszik, hogy a magyar kommunista párt nyolcadik kongresszusán is Hruscsov lesz a szovjet pártdelegáció vezetője, éppen úgy, mint a hetedik kongresszuson, 1959. decemberében. A felmelegedett jugosz­láv—szovjet viszony ered­ményeképpen majdnem bi­zonyosra veszik, hogy most a jugoszláv kommunisták is elküldik delegációjukat — először az 1948-as szakítás óta. • CASTRO JÓVISZONYT KÍVÁN FENNTARTANI KANADÁVAL Col in Lawson, a londoni Daily Express tudósítója, az egyik nyugati újságíró, aki az amerikai tengeri és légi blokád bevezetése óta Kubában tartózkodott. Law­­son szerint Fidel Castro jó­viszonyt szeretne fenntarta­ni Kanadával. Lawson öt napot töltött egy kubai börtönben s azt állítja, hogy vele együtt egy kanadai újságírót is letar-! tóztattak. Szeméi y azonos- j ságát nem tudta megállapi-j tani. Mikor a kanadait sza-; badonbocsátották azt mond­ta neki a börtönigazgató: "Mi szeretjük a kanadaia­kat!" Lawson szerint Castro, a szakállas kubai diktátor, na­gyon sokat veszített népsze­rűségéből, mely akkor állt tetőpontján, mikor négy év­vel ezelőtt a forradalom hő­seként kezébevette Kuba irányítását. Castro ma teljésen megza­varodott ember, tele növek­vő félelemérzettel, aki két­ségbe van esve Kuba bizony­talan jövője felett, mely ki van szolgáltatva Nikita Hruscsov kénye-kedvének. Kanada azonban nem kér Castro baráti érzelmeiből, mi valljuk nagy amerikai szomszédunkkal együtt, hogy a kubai kommuniz­must a világ békéje és biz­tonsága érdekében sürgő­sen meg kell szüntetni. • GÖRÖGORSZÁG BELÉ­PETT AZ EURÓPAI KÖZÖS PIAC SZÖVETSÉGÉBE Görögország november el­sejei hatállyal belépett az Európai Közös Piac szövetsé­gébe. A Közös Piachoz tartozó hat európai állam miniszter­­elnöke, valamint Walter Hallstein, a szövetség végre­hajtó bizottságának elnöke táviratot küldtek Constan­tine Karamanlis görög mi­niszterelnöknek, melyben üdvözölték a görög népet a j Közös Piachoz való csatlako­zás alkalmából. Hallstein elnök Brüsszel­ben kijelentette, hogy Gö-j rögország belépésétől jój eredményeket vár s egyúttal világító példát szolgáltat arra, hogy ez az intézmény nyitva áll az egész világ előtt. • MINISZTER VÁLSÁG ADENAUER KANCELLÁR KORMÁNYÁBAN Konrad Adenauer nyugat­német kancellár kormányá­ban miniszterválság állt elő a Der Spiegel című magazin szerkesztői és munkatársai ellen emelt azon vád miatt, hpgy a lapban honvédelmi katonai .titkokat árultak, el. Wolfgang Starnberger nyugatnémet igazságügy miniszter, aki a kisebbségi Szabad Demokrata párt.kép­viselője a kormányban, be­adta lemondását. Elhatáro­zásának oka az, hogy nem volt előzetes tudomása a Der Spiegel szerkesztője és három főmunkatársa ellen kiadott letartóztatás! pa­rancsról. A lemondás elfogadása felett Adenauer kancellár fog dönteni. CHURCHILL MÁR RÉSZT­VETT EGY NYILVÁNOS EBÉDEN Sir Winston Churchill a londoni Savoy hotelben résztvett /annak a klubnak évi ebédjén, melyet 1911- ben ő alapított. Ez volt az első alkalom, hogy nyilvá­nosan mutatkozott, mióta júniusban Monte Carlóban eltörte a lábát. A 87 éves Churchill 54 napot töltött egy londoni kórházban. Ismeretes, hogy elbukott a monte-carlói szál­loda hálószobájában, eltör­te a lábát s gyógykezelésre hazaszállították . Londonba. • NOVOTNY VISSZAÉRKE­ZETT MOSZKVÁBÓL Antonin Novotny, Cseh­szlovákia kommunista elnöke visszaérkezett Prágába, mi­után három napot a Szov­jetunióban töltött. A Politbüro két tagjának kíséretében érkezett a prá­gai repülőtérre. A cseh Novotny három na­pon keresztül tárgyalt Hrus­csov szovjet diktátorral. A hivatalos jelentés szerint a két országot közösen érdek­lő kérdések voltak szőnye­gen. Részleteket nem közöl­tek. • PORTI CÁLIA ÖNKORMÁNY­ZATI JOGOT AD GYARMA­­TA'NAK A portugál kormány gyar­mati tanácsa szótöbbséggel elhatározta, hogy a tenge­rentúli gyarmatoknak ön­­kormányzati jogot biztosit. Vonatkozik ez elsősorban a Kelet-Afrika-i Mozamibique­­ra, valamint a Nyugat-Afri­­ka-i Angolára. Igaza van Adlai Steven­­sonnak, az amerikai ENSZ fődelegátusnak, hogy a vi­lág kétféle mértékkel mér a gyarmati kérdésiben. A nyugati hatalmaktól megkí­vánja a gyarmatok felszaba­dítását, az uj szovjet gyar­matok szenvedése felett pe­dig szemethuny. • CASTRO KITOLONCOLTATJA A KÜLFÖLDI ÚJSÁGÍRÓKAT Az őrjöngő Castro össze­­fogdostatta a Kubában far-, tózkodó külföldi hírlapi ró­kát, rádió- és televízió-mun­katársakat s az első sze­mélyszállító repülőgéppel kitoloncoltatja őket az or­szágból. Ezek között van az ottawai Robert MacNeil is, á'ki a kanadai National Broadcasting Co. munkatár­sa. A havanai Hotel Capri­­ban még más nyolc külföl­di újságíró várja erőszakos elszállítását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom