Kanadai Magyarság, 1962. július-december (12. évfolyam, 28-51. szám)
1962-10-27 / 42. szám
Még jőni kell, még jéni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ejakán. Vörösmarty Authorized as Second Class Mail by the Post Office Department Ottawa and for payment of postage in cash. Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto Phone: LE. 6-0333. KANADAI XII. évfolyam, 42. szám. Vol. XII. No. 42. Szerkeszti: KENESEI F. LÁSZLÓ PRICE 10 CENT« Canada’s Largest and Oldest Weekly in the Hungarian Language ARA! 10 CENT Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toronto Telefon: LE- 6-0333. Toronto, 1962. október 27, szombat Hruscsov tárgyalni akar Kennedyvel! Félhivatalos jelentés szerint az uj moszkvai nagykövet, Mr. Kohler, hosszabb megbeszélést folytatott a Kremlben, amelyen a washingtoni 'kormány felhatalmazása alapján Hruscsov készülő amerikai utjának részleteit beszélte meg. Ugyanakkor Gromyko szovjet nagykövet is kihallgatáson volt Kennedynél, s megbeszéléseik ugyanerről a témáról folytak. Hruscsov, mint a szovjet UNO-delegációjának vezetője fog Amerikába utazni, s ezt az alkalmat fogja arra felhasználni, hogy Kennedyvel tárgyaljon, éspedig minden bizonnyal nem a Fehér Házban, hanem az Egyesült Nemzetek palotájában. A látogatás időpontja ezidőszerint november végére van kitűzve. Nyílt titok, hogy a megbeszélés főtémája a berlini kérdés, illetve a Castre-féle kommunista diktatúra ügye. A két probléma csak földrajzilag különböző, a valóságban azonos, s politikai szakértők mar régen hangoztatják, hogy az egész kubai csatlósállam felállítása csak egyetlen célt szolgált a szovjet számára: éspedig azt, hogy a Nyugat-Berlin megszállására irányuló játszmában a kommunisták egy nagyértékü, de feláldozható bábuhoz juthassanak. Ezen szakértők szerint feltehető, hogy a szovjet hajlandó abbahagyni Kuba támogatását — más szavakkal beleegyezik Kubának a nyugati államcsoportba való visszaengedésébe —, ha ennek ellenében az USA átengedi Nyugat-Berlint a kommunistáknak, még ha egyelőre úgynevezett "demilitarizált szabad város" formájában is. Az USA kormány ismételten kijelentette, hogy még csak tárgyalásokba sem bocsátkozik semmiféle "Berlin- Kubáért" jellegű alku tekintetében, s a Kreml is hangsúlyozta, hogy a két dolognak egymáshoz semmi köze sincs. Mégis az a tény, hogy Hruscsov és Kennedy éppen most találkozni fognak, azt bizonyítja, hogy igenis erről lesz szó, bár biztosra vehető, hogy semmiféle "megegyezés" nem jön létre olyan áron, hogy Nyugat- Berlin státusa tovább romoljon. Hogy a megbeszéléshez szükséges politikai hangulatot mindkét fél elő akarja készíteni, arra jellemző az, hogy Nyugat-Berlinben már a legközelebbi időben meg fognak jelenni a nyugatnémet katonák; ez a sakkhuzás amerikai részről azt a célt szolgálja, hogy tovább bizonyítsa azt a nekünk természetes, de a kommunisták számára érthetetlen tényt, hogy Nyugat-Berlin védelme nem az amerikaiak és nem a nyugati nagyhatalmak ügye csupán, hanem elsősorban német belügy, s hogy aki Nyugat-Berlint el akarja foglalni, az nemcsak az amerikai fegyverekkel és az amerikai atomtámadás fenyegetésével találja magát szemközt, hanem annak meg kell vernie, vagy el kell pusztítania az egész német népet is, amely ma már nem a második világháborúban levert hadsereg roncsaiból áll, hanem 60 millió szabad és 18 millió rabszolgasorsban tartott, de ugyancsak önfeláldozásra kész németből, akiknek nemcsak harckészségük van, hanem megfelelő fegyverzetük is. Az amerikai tárgyalási pozíció további megerősítésére szolgál a Kuba elleni kereskedelmi blokád fokozatos, állandó kiterjesztése is. Csak a legutóbbi napokban jelentette be az amerikai kormány, hogy november 1-től kezdve teljesen bojkottéin! fogja mindazokat a kereskedelmi hajózási vállalatokat, amelyek Kubába bármit is szállítanak.- Ezek szerint a norvég kereskedelmi flotta és a brit 'kereskedelmi flotta legtöbb vállalata után a többi is íassankint kénytelen lesz abbahagyni a szállítást Kuba felé. A kubai felszabaditási bizottság szintén bejelentette, hogy szünet nélkül fegyveres támadásokat fog intézni a Kuba felé közeledő, nyugati lobogó alatt hajózó kereskedelmi gőzösök ellen. Ennek következtében a tengeri biztositó társaságok olyan magasra fogják felemelni a biztosítási dijakat, hogy Kubába hajózni többé nem lesz üzlet. Amikor tehát Hruscsov New Yorkban tárgyalni fog Kennedy vei, már pontos adatai lesznek arranézve, hoay ennek a szerencsétlen szovjet csatlósországnak az ellátását a saját hajóival kell ellátnia, sokezer mérföld hosszú, s minden ponton támadásnak kitett útvonalakon. Ezzel az intézkedéssel a kubai bábu értéke a játszma eredményére nézve a minimumra csökken. Amig tehát egyrészről Hruscsovnak többé nem lesz érdemes Kubára pénzt, katonaságot és politikai presztízst áldoznia, addig a Nyugat számára Nyugat- Berlin szabadsága érdekesebb lesz, mint valaha. Ez annyira igaz, hogy még Ulbricht, Kelet-Németország diktátora is azt a kijelentést tette legutóbb, hogy a berlini kérdésben a legközelebbi fázis "újabb tárgyalások megtartása" lesz —, nem pedig az u. n. különbéke aláírása Kelet-Németország és Oroszország között. Ez nyilván azt jelenti, hogy a moszkvai külügymi-niszté-! rium szájkosarat tett Ulbricht szájára, mert tartózkodni akar egyoldalú, de önmagukban eredménytelen lépésektől, mint amilyen a békeszerződés egyoldalú . aláírása volna nyugati tudó-1 másulvétel nélkül. A szovjet szintén igyekszik előkészíteni a Hruscsov- Kennedy találkozás hangulatát. Ennek egyik bizonyítéka a Ben BeMa-féle látogatás volt. Mint ismeretes az uj önálló algériai köztársaság vezére egyik nap 38 millió dollár segélyt csikart ki Washingtontól, a másik nap Kubába repült, ahol Castrot keblére ölelte, s sajtókirohanást intézett a Guantanamói támaszpont és Amerika blokádpolitikája ellen. Nyilvánvaló, hogy Ben Bellát ezért a lépésért Moszkva jól megfizette, .nemcsak pénzben, hanem politikai Ígéretekkel is. Egy pillanatig sem kell azt hinnünk, hogy az algériai vezér azért ment Kubába, hoay a világot meggyőzze az uj Algéria munista-barátságáról. Az arabok Nässeren keresztül már régen kitapasztalták, mit jelent a szovjet barátság és Ben Bella, csakúgy, mint Nasser, azonnal el fog fordulni minden kommunistabarát politikától, mihelyt kicsikarta az oroszoktól, amit az adott körülmények kö'zött lehet. Az uj Algériától azonban nem lehet zokon venni, hogy — éppúgy, mint a többi uj afrikai ország — gyorsan igyekszik felvenni minden kölcsönt és zsebrevágni minden ajándékot. Ez volt a politikája Nkrumahnak és a többi néger államfőnek is, hiszen természetes, hogy újdonsült szabadságukat és UNO-tagsákom-jgukat mindenekelőtt és azonnal készpénzre akarják váltani. Ben Bella kubai látogatását a szovjet sajtó úgy állítja be, mintha az valamennyi afrikai "uj" nép Castroáoarátságát bizonyítaná, éspedig azzal a céllal, hogy a Kennedy—Hruscsov tárgyalások során lehessen hivatkozni arra, hogy Kuba "szabadsága" (értsd: kommunista csatlós-mivoíta) az uj afrikai országok egyenes kívánsága. Mindezek a 'diplomáciai sakkhoz ások kétségtelenül kevésbé izgalmas híranyagot adnak, mint az azonnali atomtámadással és a világháború azonnali kirobbantásával való fenyegetések —, nem is beszélve a berlini szégyenfal mentén megismétlődő szovjet gyilkosságok híreiről. De az ma már bizonyosnak látszik —, amint azt annyiszor megírtuk —, hogy Amerika— Szovjet közötti atomháború semmi körülmények között sem fenyeget, azt egyik fél sem kockáztatja meg, bármi is történik —, tehát a problémák megoldását mindenkor diplomáciai harcban, vagy esetleg helyi, de továbbterjedéssel nem fenyegető csetepatékkal kell elintézni. Ezért a készülő Kennedy—Hruscsov találkozás eredményére nézve fel fog érni egy megnyert, vagy el-1 vesztett háborúval és semmi sem túl drága ahhoz, hogy ezen a találkozáson (vagya megoldást hozó valamelyik másik találkozón) Amerika győzzön. Ez a fő oka annak, hogy éppen most, talán jobban, mint valaha, mindennél fontosabb a nyugati világ egysége, s ennek a keretén belül is az USA és Kanada teljes és félreérthetetlen külpolitikai azonossága. Azok a cikkek, amelyek elsősorban a kubai kérdésben Kanadát Amerika-ellenes magatartásra buzdítják, lehetnek magán újság irók, vagy egyes társadalmi és politikai frakciók gondolatának a kifejezői, de éppen ma nincsen helyük a világsajtóban. Kell, hogy mindazok a kanadai ujségirókollégáink, s mindazok a talán jóhiszemű, de nálunknál sokkal kevésbé jól tájékozott kanadai barátaink, akik Kanada külpolitikai különállását mindennél fontosabbnak tartják, kell, hogy jól megértsék, hogy a kubai kérdésben Kanada érdeke és politikája szükségszerűen azonos az Egyesült Államokéval. A kommunizmust ki kell irtani Kubából, még azon az áron is, hogy ez közelebb hozza a szovjettel való atomháború veszélyét. Kanadának nem szabad egyetlen olyan lépést sem tennie, amely a Kuba elleni blokád és más jövőbeli amerikai intézkedések erejét gyengíti,________________ LESZ-E ATOMFEGYVERE KANADÁNAK 1 ' s . a. vJ. IP f y; V; ‘ <■ 'isi » v . Douglas Harkness A kanadai közvélemény megelégedéssel és megnyugvással fogadta azt a felröppenő hirt, hogy a Diefenbaker kormány elfogadta az Egyesült Államok ajánlatát Kanadának atomfegyverekkel való ellátására. Bár a központi kormánynak három minisztere is tiltakozik a hir valódisága ellen, mégis biztosra vehetjük, hogy Kanada ezentúl atomfegyverekre alapíthatja honvédelmét. Harkness kanadai honvédelmi miniszter tagadja az Egyesült Államokkal való megállapodást. Pierre Sevigny helyettes honvédelmi miniszter és Howard Green külügyminiszter pedig csupán "újságírói találgatás"nak minősiti. Green a legnagyobb ellensége a minisztertanácsban az atomfegyverek elfogadásának, a tények számára tehát csalódást és bukást jelentenének. Meg vagyunk győződve róla, hogy a közeli hetekben várható súlyos berlini krízis adott lendítő erőt a Diefenbaker kormánynak az atomfegyverek elfogadására. Hiszen még maga Green külügyminiszter is kijelentette a tavaszi választási hadjárat során, hogy nem térhetünk ki az atomfegyverek elfogadása elől, ha arra minket a nemzetközi helyzet komolysága kényszerit. Ma pedig nem vitás, hogy a berlini helyzet nem tűr további halasztást. Megbízható források szerint Kanada és az Egyesült Államok megállapodtak egy kétoldalú ellenőrzési rendszerben a North Bay-ben (Ontario) és a La Macazaban (Quebec) állomásozó Bomarc osztagok háborús készültsége felett. A rakétákat ezekben a hetekben szerelik fel a háborús fejekkel. A kanadai légierők Európában állomásozó divíziót CF—104 tipusu alacsonyan repülő jet bombázókkal egészítették ki, melyek fel vannak szerelve atombomba szállítására. Bizonyítani látszik a kanadai atomfegyvereket az is, hogy a múlt héten látogatást tett Kanadában John K. Gerhardt tábornok, a NÓRÁD parancsnoka. A Bomarc bombázók atom-töltetei az ottawai képviselőházban már fejrobban’tak, a képviselők viharosan követelik a kormány nyilatkozatát az igazságról. A szovjet nem fog habozni egyetlen olyan országot Így Kanadát is megtámadni, ha háborúra kerülne a sor, amely nem hajlandó önként elfogadni a kommunisták uralmát. Ezért a legnagyobb bűn volna országunkat a bolsi gyilkosoknak kiszolgáltatni. A legjobb atomfegyverekkel kell hadseregünket »felszerelői, hogy el menjen i kedve Hruscsov és bandáénak Kanadát megtámadni. Algéria csókja Castro szakállár t f ANDREW HERCEG, aki most két és fél éves, dülledtszemű játékhala példáját szeretné követni, de szerető édesanyja nem engedi fiát túlságosan kalandos vállalkozásokra. A fénykép a windsori kastély disztaván készült. Toronto Telegram foto Real Caouette FEDERÁLIS MINISZTEREK TALÁLKOZÓJA. Alvin Hamilton (balról) földművelésügyi, Angus MacLean halászati és Waiter Dinsdale az észak ügyek minisztere nemrég Torontóban tartottak megbeszéléseket az összes tartományi kormányok képviselőivel egy Nyersanyagügyi Miniszteri Tanács (Resource Ministers' Council) felállításának kérdése tárgyában. Az uj szervezet feladata Kanada nyersanyagellátási politikájának irányítása lenne. Canadian Scene Ahmed Ben Bella, Algéria forradalmi miniszterelnöke, New Yorkban tartózkodik az Egyesült Nemzetek közgyűlésén. John F. Kennedy elnököt ©rra kérte, hogy fogadja őt Washingtonban s a fogadás barátságos keretek között zajlott le. Ben Bella azonban a következő napon Washingtonból egyenesen Kubába repült, ahol Fidei Castro "elvsársnak" átnyújtotta a legnagyobb algériai kitüntetést. 21 ágyulövéssel fogadták érkezését a havanai repülőtéren s az üdvözlő beszédre adott válaszában kijelentette Ben Bella, hogy a kubai és az algériai forradalom teljesen azonos célokért küzd. "Algéria mindig együtt fog küzdeni Kubával" mondta a kommunista miniszterelnök. Majd igy folytatta : "Az algériai Nemzeti Szabadságpárt diszérmet adományozott Fidel Castro elvtársnak. Algériai ember még nem kapta meg ezt a kitüntetést, elsőnek Castro Comrade-nak ítéltük oda..." Castro válaszában "dicsőítette Ben Bellát, aki öt évig ült a franciák börtönében s aki Algéria legnagyobb forradalmi hőse. Az algériai forradalom megmutatta, miként lehet szívós kitartással szabaddá és függetlenné tenni egy elnyomott nemzetet". Csodálkozunk rajta, hogy milyen gyarló a washingtoni Fehér Ház politikai információja. Kennedy elnök ünnepélyesen fogadja az algériai miniszterelnököt, barátságosan kezet ráz vele, valószínűleg biztosítja az amerikai nép rökonszenvéről s ez a kommunista bér.enc másnap tüntetőleg Kubába repül, hogy az algériai arabok nevében keblére ölelje a szakállas Castrot, mert — mint mondja — a kubai és az algériai forradalom azonos célokért küzd. Az Egyesült Államok igazságügy minisztériuma közli, hogy Ross Barnett Mississippi állami kormányzót a bíróság Ítéletével való szembehelyezikedés miatt 100.000 dollár pénzbírságra büntetik. A kormányzó ugyanis megtiltotta a mississippi egyetemnek a néger James Meredith felvételét. a Social Credit párt vezetőhelyettese, rövid idő alatt belépett a szimpatikus, de üres és feleslegesen nagyhangú politikai hordószónokok sorába. Nincs okunk, hogy jóhiszeműségében kételkedjünk —, szónoklatainak tüzes hangját és kedves franciás hangsúlyozását mi is élveztük, de nem tudunk megszabadulni attól az érzéstől; hogy Mr. Caouette nem tudja, mit beszél. Hogyan követelhetné különben, hogy "a kormány ajándékozzon minden kanadai lakosnak V száz dollárt", s hogyan hiheti, hogy "ez minden problémát megold?" S főleg, hogyan tehet olyan kijelentést, hogy "a Social Credit Párt csak azt akarja, hogy a lakosság rá szavazzon —, nem szükséges, hogy a hallgatóság meg is értse a párt programját?" Ha Mr. Caouette azt akarja, hogy egy felnőttekből -él ló országban komolyan vegyék, úgy a szónoklatait nemcsak szavakkal, hanem értelemmel is meg kell töltenie. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK KÜLÜGYMINISZTÉRIUMA mintegy 500 washingtoni újság, rádió és televizió szerkesztőt értesített egy rövid körlevélben, hogy ezidő szerint nem tartja valószínűnek a berlin-kubai kérdésben újabb tárgyalások felvételét a Szovjetunióval. A külügyminisztérium szerint a német kérdés vitája karácsony táján válihat fenyegetővé, de hozzáteszi, honv Anglia még ezt az időpontot sem látja veszélyesnek. Csak a Pravda közöl koholt híreket azokról az állítólagos intézkedésekről, melyekkel John F. Kennedy elnök kiván védekezni a berlini krízissel szemben. A Pravda szerint Washingtonban háborús hangulat uralkodik. A szovjet sajtóban megjelenő politikai kommentárok hangneme arra enged következtetni, hogy a szovjet a berlini vita megkezdése előtt fenyegető nyomást akar gyakorolni a nemzetközi közvéleményre. A róm. kath. Egyház II vatikáni egyetemes zsinatál megejtették a szavazásoka a tárgyalások céljaira alaki tott 10 bizottság tagjainál megválasztására. A szava zás színhelye a római Szén Péter bazilika volt. A; egyes nemzetek főpapjai titkos üléseken, megáll a podtak a jelöltek közös név sorában, akiknek megválasz tását azután együttes szava zással biztosították.
