Kanadai Magyarság, 1962. január-június (12. évfolyam, 1-27. szám)
1962-01-06 / 1. szám
Még jőni kell, még jőni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto Phone: LE. 6-0333. KANADAI (fataMatc PRICE M CENT« Canada’s Largest and Oldest Weekly in the Hungarian Language ARAi 10 CENT Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toronto Telefon: LE 6-0333. XII. évfolyam, 1- szám. Vol. XII. No. 1. Szerkeszti: KENESEI F. LÁSZLÓ Toronto, 1962 január 6, szombat AZ EGYESÜLT NEMZETEK BOMLÁSÁNAK ESZTENDEJE “Halandók merjetek!” Amikor a goai hindu támadással .kapcsol atban Adtai Stevenson, az Egyesült Államok kiküldötte azt a kijelentést tette az Egyesült Nemzetek évzáró közgyűlésén, hogy "Goa talán a halálharangot húzta meg az Egyesült Nemzetek intéz iénye felett" — nem egyedül az aljas goai támadásra gondolt. Az 1961-es év elejétől végig az Eovesült Nemzetek felbomlásának éve volt, s ma már világosan látszik, hoctv vagy az emberiség nem érett még az UNO- ra, vagy ezt a világszervezetet teljesen más alapon, teljesen eltérő elvek szerint kell újjászervezni. Stevenson elsősorban annak az érzésének adott kifejezést, hogy Nehru a goai t ámad á ssa'l szombeh el y ezk edett az UNO alapokmányával, s példáját nyilván állandóan követni fogják a többi "semleges" országok is minden konkrét kérdésben. Miután pedig az év során kiderült, hogy az UNO-ra sem a nyugati nagyhatalmaknak nines szükséaük, sem a szovjet nem tartja magára nézve kötelezőnek az UNO egyik határozatát sem —, ezért ha most a semleges (tehát erőtlen) országok ;is megvetőleg túlteszik magukat az UNO szabályain —, a szervezetnek többé értelme nincs. De az év során minden más esemény is ugyanezt a konklúziót hozta. Kongóban az UNO csapatok, ahelyett, hogy a főtitkártól kapott utasításokat követték volna, politikai frakciók érdekében harcolnak. Ennek következtében Nagybritannia és Franciaország visszavonták katonai és gazdasági segítségüket a kongói akciótól, míg Amerika tovább is az UNO akciót támogatja. Ugyanekkor az önállóságért harcoló Katanga és a központi kongói kormány egymás között megegyeztek —, nem azért, hogy eldöntsék, vajon a két politikai frakció közül melyük fog Katangában és egész Kongóban uralkodni, hanem egyszerűen csak azért, hoov az UNO-csapatokat a kongói egész terület elhagyására kényszerítsék. Az UNO-akció tehát, mely ! eredetileg azért indult, hogy ; a nagyhatalmak versengését és egymás elleni fegyveres harcát a Kongóban megakadályozza, katonai vereségek I után most politikailag is megverten kénytelen visszavonulni —, s ezzel az új évben meg fog nyílni a lehetőségi a szovjetnek is, természetesen Amerikának is —, hogy a Kongóban egymás ellen próbálják ki fegyvereiket. Az UNO-ra nézve ennyire I csúfos eredményt nyilván az I okozta, hogy Hammerskjold főtitkárt a szovjet mü-repüj lőszerencsétlenség megrendezésével meggyilkoltatta, s utódlásának kérdése ma sincs megoldva. Mejt a szovjet, amely az UNO minden ésszerű határozatává1 nyíltan szembehelyezkedett, Hammerskjold halála után belülről is meg akarta bontani ezt a szervezetet, a jólismert "trojka" javaslattal, amely —, ha létrejött volna — a főtitkár szerepét gyaikorlatilíag megszüntetné. Az ideiglenes főtitkár, U Thanit, minden jószándéka ellenére amúgyis tehetetlen, különösen most, hoov a kongói kérdésben és a berlini kérdésben is ellentétek mutatkoznak a nyugati hatalmaik között is. A főtitkári pozíció elgyengülése tehát újabb jele az UNO szétesésének-Teljesen hiábavalónak mutatkozott az UNO politikai erőfeszítése a leszerelés, illetve az ezzel kapcsolatos atomfegyverkezés és kísérletezés terén is. A leszerelési tárgyalásokat a szovjet az egész év során szabotálta. ♦ *4 Adlai Stevenson, az Egyesült Államok megbízottja az Egyesült Nemzetek kötelékében, hosszú ideig azt hirdette, hogy a szovjettel való "békés együttélés" politikája békét hoz az emberiségre. Amint azonban jobban megismerkedett e szovjet ördögi mesterkedéseivel, belátta, hogy csak az erős kéz politikája vezethet diadalra. Az UNO előtt ünnepélyesen megkötött azon megállapodást, hogy atomkísérleteket — az emberiség egészségének megőrzése érdekében — többé nem folytatnak, a szovjet egyoldalúig felrúgta, s olyan nagyméretű hidrogénbombákat robbantott fel, amelyeknek levegőmérgező hatása az egész világ lakosságának millióit fogja megölni vagy beteggé tenni —, s tegyük hozzá, minden katonai haszon nélkül —, envszerűen csak azért, hogy félelmet és pánikot keltsen. A pánik nem következett be, sőt az UNO eovhangúlag megbélyegezte a szovjet meg atombombáit — de több azután nem -is történt. Az UNO tehét ismét tehetetlennek bizonyult —, még olyan -kérdésben is, amely az egész emberiséget — beleértve a vörösöket és a semlegeseket is — fenyegeti. Ezzel ika peso latban egyre többen vetették fel a kérdést : van-e hát értelme a New York-i üvegház működésének? S mintha mindez nem volna elég, az UNO közgyűlése elkezdte tárgyalni Vörös- Ikína felvétele ügyét is —, annak a Vöröskínáét, amely éppen a most elmúlt esztendőben tovább folytatta fegyveres támadását Laos és Dél- Vietnam ellen. S hogy az UNO, mint politikai testület értéktelen, annak ékes bizonyítéka az, hogy sokan, s közöttük igen sok nyugati politikus és újságíró is, annak a véleményének adott -kifejezést, hogy Vö-röskíná-nak igen-is helye van az Egyesült Nemzetekben, bármilyen borzalmasan embertelen, aljas politikát is folytat —, tisztán azon ténynél fogva, hogy létezik, s hogy a kínai szárazföldön terrorral bár, de valóságos uralmat tart fenn. Akadtak tehát olyanok, akik az Alapokmány azon ünnepélyes kijelentését, hogy az UNO a békeszerető -népek testületé, amelyben csak azok foglalhatnak helyet, akik az Alapokmányban lefektetett szabadságjogokat elismerik —, üres jószándékú szólamnak tartják, s ehelyett a nyers erő uralmát akarják elismerni — pontosan azt az elvet, ami ellen az UNO megalakult. Igaz, hogy Vöröskíma felvételét nagy többséggel leszavazták —, de maga az a tény, hogy akadtak, akik a felvétel mellett szóltak, egyet jelent az UNO bukásával. S az Egyesült Nemzetek hiábavaló, vagy helytelenül megszervezett voltát mutatja az is, hogy a taglétszámot az elmúlt év folyamán 80- ról 104-re emelték fel, s hogy így gyakorlatilag mindenki, aki egy bizonyos területen magához ragadja a politikai hatalmat, képes "önálló" országként UNO- taggá lenni. Lehetséges, hogy Dahomei, Felső-volta, vagy bármelyik más néger állam idővel ugyanolyan kulturális nivóra fog emelkedni, mint a mai Norvégia, va-ay Nagybritannia, vagy Kanada. Hiszen egy nép történelme sem ölel fel több, mint néhány ezer, vagy néhány száz évet. De azt a fikciót fenntartani, hogy súlyos nemzetközi politikai kérdésekben egy kisterületű, kislaikosság-ú, ma is a kő- vagy bronzkorszakban élő népnek ugyanolyan szava legyen a világ ügyeinek intézésében, mint például az Amerikai Egyesült Államoknak — csak azért, mert véletlenül annakidején egyik, vagy másik őserdői folyó mentén húzták meg a határvonalat múlt századbeli francia, belga, vagy angol gyarmatosítók — nevetséges. Az UNO-tagok felvételének módja, s a különböző testületekben való szavazás módja gitt-egyletté süllyeszti ezt a szervezetet, amely politikai hatalommal már csak ezért sem bírhat. De nem maradhat fenn az UNO, mint politikai erő már csak azért sem, ment annak határozatait pontosan azok, akikkel szemben ennek a testületnek értelme volna, nem tartják be és nem is fogják betartani. A vétójog, amelyet a szovjet eddig 99 esetben alkalmazott, mindenkor lehetetlenné teszi, hogy nemzetközi akció induljon bárhol, ahol arra valóban szükség lenne. Mert, ha valamely kérdésben véletlenül találkoznak a Nyugat és a kommunista barbarizmus érdekei, úgy ott nincs szükség UNO-ra, ahol pedig ellentétek állnak fel, ott a szovjet az UNO Biztonsági Tanácsában úgyis gyakorolja vétójogát-Végül halálra van ítélve az UNO, mint politikai testület éppen azért, mert fennállásának puszta tényénél fogva azt a téves látszatát kelti sokakban — elsősorban a tapasztalatlan új népek között —, hogy valóban van ereje. Számos nép és sokmillió egyén "bízik" az UNO segítségében —, de hiába. A magyar szabadságharcosok, a kongói anti-lumumba törzsek, a katangai belga telepesek, az algíri francia telepesek, a goai portugál lakosság, a tibeti üldözöttek, ( hogy csak néhány kiemelkedő példát említsünk) mind az UNO politikai erejében bíztak és reménykedtek és — mindanynyian csalódtak. S az UNO- nak a mai formájában meg kell szűnnie, mert nem egyéb, mint egy csillogó, de tartalmatlan ígéret, a csalfa reménység szimbóluma, amelyről oly keserűen írta Csokonai: "... Istenségnek látszó csalfa, vak remény, Mit teremt magának a boldogtalan ..." Költői szimbólumnak, naiv, gyermeki váovnak szép ez a szerep. De az Egyesült Nemzetek Szervezete nem maradhat fenn, ha nem több, mint a boldogtalan vágyódók önámító csillogó vigasza. ÜNNEPÉLYES MISE A PÁPA KORONÁZÁSÁNAK ÉVFORDULÓJÁN Az Actio Catholica rendezésében ünnepélyes külső ségek között emlékeztek meg Budapesten XXIIL. János pápa koronázásának évfordulójáról. A Szent István bazilikában Hamvas Endre Csanádi püspök mondott ünnepélyes nagymisét. Hites Ignác prépost pedig szentbeszédet. Tompa Mihály százéves bátoritó üzenete ez a két fenséges szó az 1962. év csüggedt magyarságához. Száz évvel ezelőtt a bujdosók nemzetének élete nagyon hasonlított a maihoz. Még nem heged- j tek be az orosz lándzsák ütötte üszkös sebek s a magyarok minden lépésére osztrák csendőrök vi- j gyáztak. Legjobbjaink! száműzetésben éltek és Kossuthtól várták a világ közvéleményének felrázását. De a nagyhatalmak éppen olyan közönnyel nézték a magyar szabadság eltiprását, mint ma. A hanvai pap, az allegória legnagyobb mestere a világirodalomban, már betegen töltötte 1861. Szilveszterét. Idegessége fokozódott s kedélyét nem tudták felderíteni az országos megbecsülés jelei. Szeme is romlott s ez növelte levertségét és elkeseredését. A személyes érintkezésben már nem palástolhatta borúlátását, de költészetében még lánaolt a lelkesedés: nagy tettekre buzdította honfitársait. Ma is időszerű költői üzenete • "Halandók, merjetek!" Az Ikarus mondát választotta fenséges allegóriául 1862. magyarjaihoz Nagyapáink éppen olyan szomorú reménytelenségben töltötték ezt a régi Szilveszter éjszakát, mint mi az ideit, idegen erdőből kivágott fenyőfa alatt. Az osztrák cenzúra nem engedte a költőt magyar képekhez nyúlni, de Tompának nem jelentett nehéz költői feladatot, hogy a görög mithológia példáival lelkesítse nemzetét. Daedalus és fia Ikarus, a görög monda szerint, úgy menekültek el a labirintus fogságából, hogy a madarakhoz hasonló szárnyakat készítettek s azt viasszal vállaikra erősítették. Az apa művész és ezermester volt. Gyönyörű szobrokat faragott és méltóságteljes templomokat emelt. Az ácsszerszámot mesterien kezelte, biztos hajói közlekedtek a viharos tengeren. Daedalus a szárnyakat csak menekülésre készítette. Fia azonban szabadságért lelkesülve repülni vágyott, lázas gyönyörtől részegülve szállt a magasba, hogy a föld fiait beavassa a lég titkaiba. A büszke Nap bosszúsijedten nézett a merénylőre, tüzes sugára megolvasztotta a viaszt. Ikarus lezuhant a tenger mélységébe. De vállalkozásának hősi szépségét nem nyelték el a habok, a szárazföld felé tartó hullám átadta a partnak, ez a madárnak s a madárének az emberi szíveknek. Bátran írhatjuk Tompáról, hogy látnoki szemmel jósolta meg a jövőt. Költők leikébe Isten gyakran emberfeletti képességeket ültet. A vers századik évfordulójára készen állnak a szárnyak, hogy az új Ikarus a Holdba repüljön. Az 1962. év hihetőleg meghozza ezt a lélegzetelállító pillanatot. Tompa nem talált ki egyetlen mechanikai elvet vagy csavart sem, de a költészet ostromolta az Ikarus mondától kezdve a tudománvt, hogy felfedezze a repülés gyönyörűségét Az óda szárnya lása viszi ki az embert a világűrbe. Az allegorikus költő j azonban két irányba tekint. A világűr, meghódítója egyben szabadsághős is, hazafias gondok hordozója. Ikarus zuhanása a Tompáé, aki sírja szélén jár, készül a halálra és százezer magyar hazafié, akiket eltemet a zsarnokság áradata, tenger mélysége és haragja. A ma türelmetlenségre izgat, a végtelen idő távlata megnyugtat. A magyar hazafi megszemélyesítőjének szánta Tompa ezt a rettenhetetlen repülőt. A 48-as szabadságharc magyar hőse, csakúgy, mint az 56- osé, belezuhant a tenger-1 be s aztán egy kockázatos költői képet látunk, "a habok az elesett hős sírját ássák", mellyel szemben az áldozat kőszirt lesz, megtöri a vad hullámokat. Amíg a régi századok Ikarus történetében a meggondolatlan tervezés példáját látták, addig Tompa megfordította tanulságát: a bukott hős nyomába újak lépnek, akik a haladást szolgálják s a Világosnál lerakott fegyvert Dunapentelén utolsó leheletükig újból villogtatják. Szilveszter éjszakáján végighaladtam életem változatos újesztendein Nem a boros poharat ürítettem fenékig, hanem az emlékezés keser-édes italát. Az eavik korty királyi aszú volt, a másik pancsolt lőre. Akikkel húsz évvel ezelőtt együtt vigadtam : börtönökben pusztultak el, a száműzetés kenyerét eszik, bélpoklosként kivetette a vörös társadalom, vagy eav falat kenyérért meghódolást hazudnak a gyűlölt rendszernek. Alpári jelmezes forgatag ez a hazai vörös világ. Mindenki tanfolyamokra jár, de senki sem ért semmihez, mert senki sem a saját szakmáját tanulja. A főkönyvelő műszaki rajzot, a műszaki rajzoló könyvelést, az orvos műtörténetet, a festő kórismerettant, az ügyvéd mezőgazdaságot, a telefonos kisasszony pedig római jogot tanul. Szilveszteri álarcot visei az egész ország és selejtet selejtre halmoz. A fogság partjain sók Ikarus vár, akik életet hoznak a meddő szünet-I re. Tompa látja ezt a magyar felbuzdulást: "Leend sok, aki fenn se szédül, nem retteg a menny fellegétől, bár villámlik, dörög"- Fogjuk meg a hanvai pap kezét, aki 1861. Szilveszterén már elkomorult szemekkel tekintett a világba, de bátorságot sugárzó költészetével ma is lelkesít minden magyart. Szolgáljuk becsületesen a szárnyaló szabadság végső diadalát. A nyugati világ vezetőinek karácsonyi üzenetei A nyugati világ vezetői karácsonyi üzeneteikben békéért és egységért könyörögtek. dCÍ , II. Erzsébet királynő az angol világközösség népeihez így szólt: "Űzzük el az aggodalom sötét fellegeit fejünk felől. Ne vádoljuk a multat és ne csüggedjünk el a jelen veszélyei miatt. Haragos szavaik és vádak nem hoznak a világra semmi jót". A királynő szavait nem csak a brit birodalom népéhez intézte, akik elfogultság nélkül harcolnak a szabad világ érdekeiért, hanem az egész keresztény világhoz szólt, akik a felebaráti szeretet gyakorlásával szolgálhatják az emberiség szép jövendőjét. A királynő karácsonyi üzenetét már 10 nappal ezelőtt vették fel a Buckingham palota kék termében s úgy sugározták azt karácsony első napján az angol világközösség valamennyi rádióján és televízióján keresztül-A királynő különösen hangsúlyozta, hogy legmelegebb üdvözletét küldi a világ minden keresztény és ■nem-keresztény népének. Ázsiába és Afrikába is, ahol különösen nagy jelentősége van jókívánságainknak és barátságunknak. A "KORSZERŰ" PAPNEVELÉS FELADATA A Katolikus Szó (békepapok lapja) cikket közöl az egri szeminárium rektorának tollából, mely szerint: "A papnevelés korszerűsége abban fut össze, megmutatni, hogy kinyilatkoztatott hitigazságok függetlenek bizonyos múlandó emberi berendezésektől. Ez az... igazság szabadit fel a múlthoz való egészségtelen kötődéstől . . . és, hogy a jelenben ne mindent eleve rosszalással, vagy gyanakvással fogadjunk ... A mai élet tárgyilagos ismerését szolgálják természetesen és nem utolsó sorban a magánbeszélgetések is". XXIII. János pápa bullát adott ki, melyben a jövő évre Ecumenical (az egész világra kiterjedő) konferenciára hívja össze a katolikus világot. Az utolsó ilyen konferenciát 1869-ben tartották. E tanácskozások a keresztény egység megszilárdítását célozzák. "Szükség van az eavház tekintélyére történelmünk eme legsúlyosabb korszakában" — mondja János pápa a keresztény világ biztatására. Kennedy elnök televíziós beszédben biztosította > a> nyugat-berlinieket, tfogy' szabad Berlin világító tornya ragyogni fog az elkövetkező években is. "Mi Önök mellett állunk, mint eddig — jelentette ki Kennedy elnök- "Mindent el fogunk követni, hogy a jóakaratú embereket ne válasszák el egymástól erőszakosan emelt falak, hanem béke. szálljon a világra".És igyunk egy pohár gyöngyöző bort, ürítsük Ikarusra, aki 1962-ben talán a Holdba repül. Mi szerényebbek vagyunk, megelégszünk azzal, ha jövő Szilveszter estén elhagyott hazai templomainkban imádkozhatunk. Sóhajtsunk Tompával: — "Vész, víz ha szendereg, vagv foly köztünk szilaj csatázás, örökre zeng itt a kiáltás: Halandók, merjetek!" Nyíregyházy Pál Bonnban Adenauer kancellár hivatkozott a Kongóban folyó harcokra, India logtalan támadásaira portugál területek ellen, fegyveres összeütközésekre a né— ; met határok mentén és azt' kérdezte: "Hová fajult el s> keresztény világ karácsonyi békéje?" A nyugat-berlini határok mentén 800 kivilágított karácsonyfa hirdette a kelet-berliniek felé a karácsonyi szeretet melegét. Palesztinában zarándokoktömeae töltötte meg a jeruzsálemi keresztény templomokat. Bethlehemben ragyogó napsütésben tízezer zarándok imádkozott Krisztushoz.
