Kanadai Magyarság, 1961. július-december (11. évfolyam, 26-51. szám)
1961-09-30 / 38. szám
Még jőni kell, még jéni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedet Százezrek aj akác. Vörösmarty KANADAI Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. PRICE 10 CENTS Canada’s Largest and Oldest Weekly in the Hungarian Language ARA: 10 CENT XI. évfolyam, 38. szám- Vol. XI. No. 38. KANADA LEGNAGYOBB, HETENKÉNT MEGJELENŐ MAGYAR LAPJA Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto PHOME: LE. 6-0333, Szerkeszti: KENESEI F. LÁSZLÓ Toronto, 1961 szept. 30, szombat Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toront®TEL.: LE. 6-0333, Van megoldás! Az oroszokat ki kell zárni az UNO-ból és meg kell szakítani velük minden kapcsolatot Hruscsov a vörös rabszolgaságért harcol Az emberiség inkább csodálkozással, mint félelemmel tele olvassa azokat a hireket, amelyek a kommunisták újabb gaztetteiről számolnak be. Elvégre a világon 3 milliárd ember él, akik közül csak mintegy 850 millió viseli magán a sarlókalapáccsal bélyegzett rabszolgaláncot. Az UNO-ban 99 ország van képviselve, ebből csak mintegy 18 tartozik a vörös halálbirodalomhoz. Hogy! van az, hogy ma, amikor aj világ többsége kifejezetten kommunistaellenes, s az j úgynevezett semlegesek nagyrésze is várva-várja azt a pillanatot, amikor a bői-' sevizmus végre összeomlik,] — még mindig helye van a szovjetnek, ennek a világmételynek a New York-i üvegpalotában? Most, amikor a kommunisták meggyilkolták Dag Hammerskjoldöt, az UNO főtitkárát, — most, amikor a kommunisták a világ közvéleményének cinikus semmibevevésével már 15 atomrobbantást hajtottak végre a légkörben, s ezzel a rádióaktiv szennyeződést az egész világon, — egyebek között Kanadában is — a normális nívónak kétezerszeresére növelték: még mindig tárgyalunk a szovjettel? Még "megegyezést" keresünk velük? Ezekután még mindig "szerződésre", "békére" vágyódunk ezekkel a professzionista brigantikkal? S mindezt az UNO keretein belüi — annak az UNO-nak a keretein belül, amelynek a főtitkárát csak pár nappal ezelőtt ők, a szovjet gyilkosok mészárol- j ták le? — annak az UNO-nak ! a keretein belül, melynek a : szovjet soha, egyetlen hatá-1 rozatát sem hajtotta végre? — amelynek a költségvetéséhez egy fillérrel sem járul hozzá? — amelynek ünne-' pélyesen elfogadott alapélveit cinikusan és nyiltan el-] utasítja? Mert Hammerskjoldöt a kommunista bérgyilkosok ölték meg. A lezuhant repülőgép romja között a főtitkár és társainak holttestét golyóktól átiyuggatva találták meg. A katasztrófa egyetlen életben maradt áldozata elmondta, hogy a lezuhanást három robbanás előzte meg. Az a léglökéses repülő, mely egy nappal a katasztrófa előtt már gépágyúval meg-. rongálta Hammerskjold repülőgépét, ismeretlen repülőtérről jött és ismeretlen céllal repült tovább, de nem volt egyike sem azoknak a repülőknek, amelyeket a katangai hadsereg használt. Annyi azonban már bebizonyítást nyert, hogy a légióké« es repülő szovjet tipusú gép volt. Hogy ki repült rajttá, — mfiyen nemzetiségű, milyen szinü pilóta vezette, az mindegy. A gépet Moszk- { vából dirigálták, — a bombát Hruscsov keze dobta. I A kommunisták kivételével az egész világon — ha kritika tárgyává tettük is működését — mindenki becsülte és szerette Hammerskjoldöt. Ha volt valaha ember, aki valóban eredményesen dolgozott a békéért, az ő volt. Személyes közreműködésének köszönhető, hogy a szuezi kérdésben, a libanoni kérdésben, a laoszi kérdésben és a kongói kérdésben nem tört ki világháború. Neki köszönhető, hogy Közép-Afrikában ma még nincsen szovjet uralom, — bár sajnos Hammerskjoldnek köszönhető taián az is, hogy ' ma Magyarországon még vörös brigantik uralkodnak. De a. magyar szabadságharcba való nyugati be-nem-avatkozás célja, — ha téves felfogás alapján is — a világbéke megóvása volt. Nem Hammerskjold, hanem az amerikai közvélemény hibája, hogy akkor a helyzetet ennyire félreismerték. Hammerskjold képviselte azt a gondolatot, amelyért végeredményben az UNO eredetileg megalakult: hogy a világ békéjét a békeszerető népek együttes fellépésével, tehát nemzetközi hadsereggel kell megóvni. Az UNO-expediciós csapatok valóban keményen és megvesztegethetetlen ül dolgoztak, s úgy erkölcsi, mint anyagi hatalmukat Hammerskjoldtői kapták. Ezért a főtitkárt, ha intézkedéseit néha félre is magyarázták, mindenki szerette, főleg a kis népek, mert elfogadták és elhitték azokat a szavakat, amelyeket 1960. szeptemberében az UNO-közgyűlésen akkor mondott, amikor a bri-! ganti Hruscsov ordítva követelte lemondását a kongói béke megteremtése miatt: "A nagyhatalmaknak nincs szükségük az UNO-ra — mondotta —, mert a nagyhatalmak saját politikájukat követik és annak végrehajtásához saját erejükre támaszkodnak. A kis népek, az erőtlen országok azok, amelyekért az UNO létezik. Nem fogok engedni a szovjet követelésének, nem hagyom el őrhelyemet, mindaddig, míg azon a kis népek bizalmából j állok". Azóta egészen mostanáig, amikor a szovjet golyó vagy bomba kioltotta Hammerskjold életét, a szovjet nem fogadta el főtitkári állását, veie nem beszélt és nem le- j velezett, hanem egyre követelte, hogy a főtitkári áliást cseréljék fel egy háromtagú, vétójoggal felfegyverzett szavazóbizottsággal, — más szavakkal, hogy a főtitkár hatalmát és ezzel az UNO létjogosultságát szüntessék meg. Miután azonban Hammerskjold nem mondott le,1 s a háromtagú főtitkárbizottság tervét a szovjet végrehajtani nem képes, meggyilkolták a főtitkárt csak azért, hogy az új rendszert a most megnyílt közgyűlésen megszavaztatni próbálják. Még annyi tisztesség sem volt a szovjetben, hogy részvétét nyilvánítsa a megölt főtitkár halála felett, vagy, hogy azt a tervet, amelynek érdekében Hammerskjoldöt megölette, legalább a forma kedvéért elhalássza. . Nem, Gromiko szovjet delegátus azonnal kijelentette, hogy a szovjet semmiféle új főtitkárt nem fogad el, s mindenkinek a személyét meg fogja vétózni- A közgyűlés előtt több ideiglenes főtitkár személye került szóba, — elsősorban Bohlen ír delegátus és Sim tuniszi miniszter, — de a szovjet ezeket sem fogadja el, sem senki mást, s így az UNO főtitkár nélkül fog maradni, — ki tudja meddig. Feitehejtük a' kérdést, — s kérdésünkhöz csatlakozik a világ minden gondolkozó embere: van-e helye az UNO-Jsan annak a szovjetnek, amely meggyilkoltatta a főtitkárt, nem engedi, hogy utódja legyen, s mindent megtesz, hogy az UNO ne működhessék? De nen\ a főtitkár halála az egyetlen megoldhatatlan probléma a mostani UNO- közgyűlésen, amelynek az újságírók a "lét, vagy nemlét közgyűlése" nevet adták. Talán még Hammerskjold utódjának kérdésénél is fontosabb a leszerelés, elsősorban az atomleszerelés kérdése-Egy évvel ezelőtt a közgyűlés azt az utasítást adta az USA-nak és a szovjetnek, hogy dolgozzák ki a fokozatos leszerelés programját. Azóta többszáz ülés folyt Genfben ebben a kérdésben, de a kommunisták álláspontja nem változott: nem engednek semmiféle ellenőrzést, nem vetik alá magukat semmiféle nemzetközi kontrollnak, — egyedül a Nyugattól várják el, hogy az leszereljen. A leszerelesi bizottság végül is azt jelentette most a közgyűlésnek, hogy a leszerelés alapvető kérdéseiben megegyezni nem tudtak. Egyes nyugati lapok most gyerekes optimizmussal hozzák annak a hírét, hogy ezzel a negatív jelentéssel egyidejűleg olyan tartalmú közös nyilatkozatot adott a két nagyhatalom, hogy "a világnak szüksége van teljes leszerelésre, amelyet fokozatosan kell végrehajtani az UNO ellenőrzése mellett". Hogy Amerika ezt a nyilatkozatot aláírta, abban nincsen semmi érdekes, hiszen ez a tisztán eivi jellegű, iskolás nyilatkozat benne van az UNO alapokmányában is. Az érdekes az volr<a — a naivok szerint, — hogy a Szovjet most szintén aláírta ezt a nyilatkozatot. De talán elfelejtettük, hogy a szovjet egvebek között aláírta az UNO alapokmányát is, — hogy aláírta egyebek közt a Nagy Imre félelem nélkül ment az akasztéfa alá Ugylátszik valaki tévedésből megnyomta a vészcsengőt magyar békeszerződést is,1 Nem tudjuk, hogy Kenne-j amely kivonulásra kötelezte, dy elnök mit fog mondani a — hogy egyebek között alá- közgyűlésen, — vajon tel-' írta a Nagy Imre-féle fegy- iesíti-e azt a hivatását, ameverszünetet is 1956-ban, — lyet neki, mint a világ leghogy aláírta az atomkísér-! hatalmasabb országa vezeletek abbahagyására vonat-] tőjének teljesítenie kell, — kozó szerződést is? Hát van vagy követi-e az óvatos, tamég a világon valaki, aki pogatózó, alaptalan félelemazt hiszi, hogy az számít, tői megtévesztett szivacspoamit a szovjet "elvi nyilat- litikusok útját és megegyekozatok" alakjában mond zést keres esetleg azokkal, vagy aláír? Kiadni egy j akik a világot akarják erőmondvacsinált propaganda-' szakkal rabszolgává tenni, j nyilatkozatot, amelyet a saj-! Nem tudjuk mit fog mondatéban közzé lehet tenni, —J ni, de tudjuk, hogy igenis s ugyanakkor atombombá- van út a kibontakozásra. S kát robbantani, ugyanakkor ez az út: végleg szakítani a lehetetlenné tenni egyszers-j szovjettel. mindenkorra az ellenőrző közegként megjelölt UNO A kommunizmus hatalmának minden porcikáját neműködését: ez a tipikusan künk, a Nyugatnak köszön kommunista eljárásmód, s csak azokat lehet hibáztatni, akik elég bolondok, hogy enheti. Mi vagyunk azok, akik a Vasfüggönyön túi élő országokat támogatjuk keresnek az ezerszer beadott j kedelemmel, békéltető kimaszlagnak bedülnek. Újra megkérdezzük: van sérletekkei, segélyekkel, naivsággal és ajándékokkal. helye az UNO-ban egy ilyen Naponta sokszámillió dollár aljas rendszernek, amely olyan segély megy különfémost újra kétszínű játékot I le formában a Vasfüggöny möge, amely a kommunizmus céljait szolgálja. Tőlünk kapja a szovjet — részben közvetlenül, részben közvetve — mindazt az anyagot, azt a technikai tudást, amely saját kegyetlen rendszerének fenntartásához szükséges. Tőlünk kapja, vagy lopja a tudományos információt, a szakemberek egy részét, s a nyersanyag túlnyomó részétakar folytatni a leszerelés kérdésében is? A harmadik borzalmas probléma, amely a közgyűlés elé kerül, az úgynevezett beriini krízis. Bár úgy Kennedy, mint Hruscsov ki] jelentették, hogy tárgyalni i hajlandók, s ezek a tárgyalások Dean Rusk amerikai és Gromiko szovjet külügyminiszter között máris folynak New Yorkban, — az oroszok már előre kijelentették, I Mi tartjuk el azokat az orj hogy a különbékét a nemié- szágokat, amelyeket a szovtező Kelet-Német országgal jetnek kellene politikai érmegkötik, s ragaszkodnak elekből eltartania. Mi szállí* ahhoz, hogy Nyugat-Berlin tunk Kubának, s rajta kefelett is ez a keletnémet resztül a szovietnek. Mi szálj heiytartóság uralkodjék. Mi- htunk Kelet-Németországután pedig a nyugati hatal- nak, s rajta keresztül a szov' mák Nyugat-Berün függet- jetnek. Mi küldünk dollárolenségét és szabad közieke-I kat a csatlósországokba, dési útját garantálják, ezért ho9Y ebből a pénzből a szov- I — mondják az oroszok — Íet atombombákat gyárthasaz ott fenyegető háborúért son ellenünk. a Nyugat felelős. De aondolnak-e a közgyűlés résztvevői —, mint például a 41 Mi adunk számlálatlen százmilliókat azoknak a színes népeknek, amelyekről szines ország, akiknek kevés tudjuk, hogy a közgyűlésen közük van Berlin sorsához, s ellenünk, s a szovjet mellett még kevesebb információ- szavaznának. Ebből elég juk van a kérdés súlyosságé- voit. ról, gondolnak-e arra. hoav A megoldás: meg kell a szovjetet ismételt írásbeli szakítani minden szálat a szerződések kötelezik Nyu- kommunistákkal. Egy időjágat-Berlin szabadságának rásjelentést sem szabad nefenntartására és a keletberii-I ni rész Nyugat-Németország. hoz való csatolására, illetve kik küldeni. S akik erre azt mondják : ez háborúra vezethet, azoktól a népszavazás megtartásé- megkérdezzük: vajon, ha ra? Megkérdezzük az olva-jezt nem tesszük, vajon., ha sókat: maradhat-e az Egye- saját munkánkkal és pénsült Nemzetek Szövetségé- zünkkel továbbra is a mi sir ben olyan tag, amely atom- ásóinkat erősítjük, akkor ez háborúval fenyegeti az egész nem vezet háborúra? De világ minden népét, nem igen, — kivéve, ha lefekáll mellette a csak tegnap szünk, ha harc nélkül veszaláírt ünnepélyes szerződés szűk fel a rabszolgaság Iánbüntetlen megszegésében? cát. Ahogy Kádárék magyarázzák A magyarországi szovjet gyarmati zsoldban álló napisajtó ritkán árulta el ma-] gát annyira, mint most, mi-1 kor a szovjet atomrobbantásokat ismertetne és kommentálta. Ez a sajtó a szaharai francia atomrobbantások idején minden esetben hetekig cikkezett "az emberiségre zuduló szörnyű veszélyről", a "kapitalista atomlovagokról" és erkölcsi felháborodása nem ismert határt. A Ludas Matyi De Gaulle-t, mint atomiovagot hetekig ostorozta, karikaturázta. A szovjet atomrobbantások bejelentése előtt 5 nappal kiadott magyar—indonéz sajtóközleményben, mit Münnich Sukarnoval együtt írt alá, ez áll: "A két kormány elítéli azokat a sorozatos francia atomrobbantási kísérleteket, melyek Afrika és a világ más részein élő népek millióinak életét és biztonságát, veszélyeztetik" Az indiai—magyar tárgya lásokról kiadott jelentésben "valamennyi nukleáris fegyver eltiltásáról" emlékeznek mag, mint a két kormány közös álláspontjáról. Szeptember 1-én aztán egyszerre minden megváltozik. Míg eddig a mostani szovjet robbantásokhoz viszonyítva ártatlannak tetsző kis atombombák "az egész emberiséget" pusztulással, megsemmisüléssel fenyeget ■ték, a szovjet lépése most "a béke ügvét szolgálja". Hruscsov esztelen fenyegetőzései békeszólamokká varázsolódnak a budapesti szerkesztőségék boszorkány konyháiban. E* történt még DE GAULIE MEGSZÜNTETI DIKTATÓRIKUS HATALMÁT De Gaulle francia állam, elnök bejelentette, hogy szeptember végén megszünteti a reáruházott rendkívüli diktatórikus hatalmat. A felhatalmazást áorilis hóban kapta. A franciák úgy ítélik meg a helyzetet, hogy az nmzág belső rendje teljesen helyreállt. • SÜRGŐS MINISZTERTANÁCS LONDONBAN Az anaol -kormány sü-m5s minisztertanácsot hívott ösz- S7e, melynek tárgya Jamaika azon elhatározása, hogy kilón a Nyugat-Indiai Szövetí ségből. A Nagy Imre per részleteit sokáig teljes homály fedte. Még az sem volt bizonyos, hot tartották a tárgyalást, mikor és milyen körülmények között. Ám a kommunista vérbirák sem tudtak lakatot tenni szájukra és bizalmas közléseik nyomán Budapesten ma már elég széles korben ismeretesekké váltak a per részletei is. A per kiemelkédő hősi alakja Nagy Imre volt, ki utolsó pillanatig félelem nélkül, igazságának teljes tudatában képviselte a forradalom alatti magatartását.; Magát a nép törvényes mi-] niszterelnökének tartotta, kormányát a magyar nép törvényes kormányának. Ragyogó logikával és éles szarkazmussal a vádlottak padjára ültette a bírókon; keresztül az egész Kádárféle'gyarmati rendszert- Ká d.árt kifejezetten a forrada lom árulójának bélyegezte Tanaiból és elveiből semmit sem vont vissza. Egv pilla natig sem mutatott semmi félelmet a halállal szemben az akasztófa alá úgy ment, mintha csak sétálni menne. A kivégzők megdöbbenten látták, hogy az utolsó pillanatban is naov lelki nvuaalommal állt, szemrebbenés nélkül, idegesség-, félelem csak a bírák és volt látható. őrök arcáre Ugyanúgy kemény katonaként halt meg Maiéter Pál hadügyminiszter, Gimes- Miklós és Szilágyi József. Nekik sorban végig kellett: nézni az előttük levők akasztását. Nagy Imre nagy leik? nvugalma mindnyájukra átragadt. Hamisítás volt különben akormányzat jelentése, hogy’ a Der vádlottjai közül valaki is visszavont volna valamit és megbánást mutatott volna. A bíráktól kiszivárgott hirek szerint minden egyesvádlott büszkeséggel, vállalta forradalmi szereplését,, magatartását és nem «ajnáf kozással. Az ítéleten nem lehetett változtatni, azt Moszkvából készen kapták, Nagy Imrén és Maléter Pálon kívül még két párttagot kellett halálraítélni, hogy egyszer s mindenkorra elvegyék a kedvét minden kommunistának attól, hogy Moszkva ellen lázacfjón. A bírák ezt a két tagot "szabadon" választhatták ki a vádlottak közül. így esett a választás Gimesre és Szilágyira azon az alapon, hogy ők még november 4-e utár? is ellenállást szerveztek a szovjet megszállással szemben. Gyilkos faji harsok Algériában A nyugat-algériai Oranban európaiak, zsidók és mohamedánok gyilkos harcokat kezdtek, melynek 9 halott és legalább 20 sebesült áldozata lett. Gránátokkal, gépfegyverekkel, pisztolyokkal és késekkel támadtak egymásnak. Sok oráni üzletet felgyújtottak. A harcok a zsidó újévkor kezdődtek, amikor a mohamedánok késsel megszurtak és súlyosan megsebesítették egv zsidó borbélyt. A zsidó ifjúság szenvedélyesen támadt ezért a mohamedánokra, megsemmisített három mohamedán tulajdonban lévő üzletet, egy negyediket pedig felgyújtott', A mohamedánok késekkef és fegyverekkel védekeztek. A rendőrség a legnagyobba eréllyel lépett közbe és négy' óráig tartott, míg a fTafrsso-kat lecsillapította- Sok lázadót letartóztattak, köztük azt a mohamedán férfit is-, aki a zsidó borbélyt leszúrta. A rendőrök alig bírták a lincseléstől megmenteni, európaiak és zsidók fanatikusan ordították: "Öljétek, meg I" Uj fejlemények ezek a” gyilkos faji harcok az algériai zavaros belpolitikai viszonyok között-Katonai kényszersorozás Kelet-Németországban A keletnémet kommunista kormányzat bejelentette, hogy törvényt hoznak a kötelező katonai szolgálatról, mert az ifjúság nem hajlandó önként belépni a hadse-i reg kötelékébe. A hivatalos^ bejelentés így hangzik.- "Az államtanács megfontolás alá j vette a kötelező sorozást a 1 köztársaság védelmére". Nyugat-berlini források] szerint a keletnémet kom-; munista parlament már a! legközelebbi napokban tör-; vénybe iktatja a kötelező] katonai szolgálatról szóló] törvényt. Berlinből jelentik, hogy j Lucius D. Clay amerikai tábornok, az 1948—49-i berlini blokád hőse, repülőgépen odaérkezett. A tábornokot Kennedy elnök berlini személyes megbízottjának nevezte ki. Ezáltal közvetlen szószólója lesz Berlinben a washingtoni Fehér nak. Clay tábornok vezettí metországban T94 1949-ig az amerikai kakormányzást. A romo' heverő és legyőzött ne megújhodási problémáit ekkor is jól felismerte bölcs irányítása által megelégedést váltott Mostani megbízatása e is sokkal fontosabb, a merülő kérdéseket a színén szemlélt meg: s delem nélkül hoz: be: határozatot. Kelef-Né'metorszá megejtették az általáno lasztásokat, melyek sor választók 99.96 száz; "igen"-nel szavazott. E világ legtökéletesebb vazási rendszere, egyetlen pártnak híva jelöltjeire lehet szav A népképviseleti ren< megcsúfolása.
