Kanadai Magyarság, 1961. július-december (11. évfolyam, 26-51. szám)

1961-09-23 / 37. szám

XI. évfolyam, 37. szám, 1961 szept. 23, szombat KANADAI MAGYARSÁG KANADAI SZÉP ÉLET IRTA : RELLE PÁL 996 Dovercourt Road, Toronto 4, Ont., Canada Telefon: LE 6-0333 Főszerkesztő: KENÉSEI F. LASELó Megjelenik minden szombaton Szerkeszt&ség és kiadóhivatal: 996 Dovercourt Rd., Toronto 4 Hivatalos órák: reggel 9-töl délután 6-ig Előfizetési árak : egész évre $5.00, fél évre $3.00, egyes szám ára : 10 cent. Külföldön: egész évre $6.00, fél évre $4.00 Válaszbélyeg nélkül érkezett levelekre nem válaszolunk I Felhívás nélkül beküldött kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza, még küfón felhívás, vagy portóköltség mellékelése esetén sem. A közlésre alkamasnak talált kéziratok esetében is fenntartjuk ma­gunknak a jogot, hogy azokba belejavítsunk lerövidítsük, vagy megtold­­juk, ha arra szükség mutatkozik. Csak ritkán gépelt kéziratot fogadunk el. Minden névvel aláirt cikkért, nyilatkozatért a szerző felelős. CANADIAN HUNGARIANS Editor in Chief: LÁSZLÓ F. KENESEI Published every Saturday by the HUNGARIAN PRESS LIMITED 996 Dovercourt Road, Toronto 4, Ont., Canada A fejedelem pohárköszöntője órakor indult el Káliéból 200 díszruhás, de állig felfegy­verzett császári dragonyos­­sal a vajai várkastély felé. Délután 2 órakor érkeztek meg. Rövid félóra múlva kuruc trombiták harsogása mellett érkezett meg fehér lován Rákóczi- Bársonymentés ve­zérei vették körül: Vay Ádám főudvarmester, a há­zigazda, Ottlvk Sándor fő­­strázsamester. Nyomában 200 délceg svéd dragonyos ■lovának patkója szikrázott a kastély parkjának kemény jegén. Kétszáz edzett harcos mindkét oldalon. Eggyel se se több és eggyel sem keve­sebb. A két lovascsapat egy­mással szemben állt fel. Rá­kóczi végiglovagolt Pálffy­­val arcvonaluk előtt. A tisztek bevonultak a kastélyba $ rövid ismerkedés után a földszinti lovagte­remben ebédhez ültek. Libé riás szolgák hordták körül az ezüst tálakat. A vadászok őzekről gondoskodtak a va­jai erdőségekből, a böllérek ( kövér sonkát pácoltak mus­tárlében, a gulyások pedig ,címeres állatokat vezettek elő- A négyszáz dragonyos nak ökrök sültek a kastély j parkjában. Kint hordókat ütöttek csapra tarcali borrai, bent pedig tokaji asszu , gvönqyözött a kupában. Ebéd után felemelkedett Pálffy generális, tekintetéta I serlegben ragyogó borb? süllvesztette és botladozó ' szavakkal éltette a császárt, Rákóczit és a Habsburg bi 1 rodalom békéjét. Már tíz esztendje nem ürített egy­szerre poharat magyar hon­ban senki e két engesztelhe­tetlen riválisra. A történelem súlya nehe­zedett most a vendégek vál­­laira. Rákóczi drágakövekkel diszi.tett arany serlege után nyúlt, méltóságtelejesen fel­­emelkedett és sorsokat for­máló férfias hangján pohár­köszöntőt mondott I. József magyar királyra, Pálffyra és a.magyar szabadságra. A ku­ruc tisztek nem itták ki bo raikat, hiszen alig három esztendeje még, hogy az ónodi országgyűlésen detro-, mzál.ták a Habsburg házat- De a fejedelemre mégis úgy tekintettek, mint Európa leg­­gavaüérabb lovagjára. Ebéd után Rákóczi és Pálffy visszavonultak és éj­felig tárgyaltak. A fejede-1 lem Erdélyt követelte, val­lásszabadságot és alkotmá­nyosságot. Pálffy csak ke­­gvelmet és menlevelet ígért. Nem tudtak megegyezni. Hajnali köddel már szét­rebbentek a csapatok. Rákó­czi^ egyenesen Lengyelor­szágba ment segítségért. Az­alatt Károlyi Sándor május 1-én megkötötte Pállfyval a szatmári békét s a kis-majté­­nyi sikon 12.000 kuruc vitéz tette le a fegyvert. Vav Ádám betegen követ­te a fejedelmet Lengyelor­szágba s ott Dancingban rö­videsen meghalt. Nyíregy­háza legszebb utcáját nevez­ték el a kuruc főudvarmes­­terrőJ. A kommunisták 1945- ben elsőnek ezeket az utca­táblákat szaggatták le. Sza­badsághős nem lehet kom­munista ideál. Most lebont­ják a vajai várkastély góti­kus boltíveit, hogy semmi se emlékeztessen többé a maaver történelem szabad­sághőseire. Ravasz hazugsággal új­ságjaik csak annyit írnak,! hogy restaurálják a vajai várkastélyt. Nvíroovhá-rv Pál ' Tavasz eleje volt. A hó­víz kis, fekete hullámai, mint a megriadt patkányok, szaladtak a csatornákba- A kora tavaszi szellő beledu­­dolt az emberek fülébe s a szétáradó földillat sejtelmes vágyak virágait fakasztotta a téli emberek bebundázott lelkében. Ez az a nap, ami­kor a pesti ember messze elnéz a budai hegyek felé, amikor meghallja a termé­szet hívogató szavát és neki szeretne szaladni a nagy is­meretlennek, ahol végtelen mezőkön mégha neu roztatná a kőfalak között meggémbe­­redett szívét. Egy ilyen nap délutánján Kerna Elemér úgy lépett hi­vatalából az utcára, mint a börtönviselt ember. Azt sem tudta, miben fürössze meg először tüdejét? A friss levegőben-e vagy a szivarja füstjében? Kerna most alig birt magával. Boldog volt, mert azt érezte;, hogy most, végre megtalálta magát Azt a valakit, akit esztendők so­rán hiába keresett és akit már-már elveszített. Ma úgy érezte, hogy átlépte új éle­tének küszöbét. Mintha a vi­rágzásra ébredt tavasz egy új életkorszak levegőjével cirógatná. Szelíd gőg szivár­gott a leikébe, bizonyos ne­me az elégtételnek, amit azok az emberek éreznek, akik végül mégis csak kive­rekedtek azt, amihez segítő társuk nem volt s amit ép­pen azért elérhetetlennek tartottak. Kerna Elemérnek egy régi­régi álma teljesült. Ur volt. Pénzes ember. Most száz ko­rona volt a zsebében, amit sem a szabójá, sem a koszt­adója, sem a kvártélyosa nem vehettek el tője. Az övé volt ez a pénz, egyedül az övé, mint az álmok sora, amit erről az állapotról ál­modott. Azt tehetett ezzel a pénzzel, amit akart. Senki­nek sem tartozott elszámo­lással, senkinek nem volt jo­ga, hogy a kezét utána nyújt­sa. Húsz évig küzdött Kerna Eiemér ezért a pillanatért. Amikor majd nem kell a ga­rasokat számolni, mielőtt ká­véházba megy és utólag nem kell azon rágódnia, hogy holnap mi lesz, hogy mi lesz holnapután és hogy az elsejét vájjon miként le­hetne egynéhány nappal kö­zelebb hozni- Most minder­re nem volt gondja. Most volt pénze. * Kerna megnézte az órá­ját. Hat óra volt. A nap még ott hunyorított az ég alsó harmadán s az üzletek, hiva­talok ontották a sok embert. Mind jókedvű volt. A meg­elégedés vonala végigraj­zolt az arcukon és Kerna olyamit érzett, hogy ez csak az ő nagy boldogságának visszarezgése. Mit tegyek? — tépelődött. Egy • sereg terv futott végig az agyán, tavaszi gondolatok, a városi ember apró menekülés-vá­gyai. A szigetre megyek, ha­tározta el magát. Fölugrott a villamosra és kiment Mar­gitszigetre. Valamikor régen járt itten, talán még az anyjával. Az­óta azonban, mintha a Duna hullámai elmosták volna ezt a kis paradicsomot. Megfe­ledkezett róla, hogy van és arról is, hogy járt itt valaha. Lassan húsz év alatt rendre tűntek így el a gyermekko­ri emlékek tündérszigetei. Mintha1 az a náoy szennyes víz: az élet elborította vol­na őket. Most minden újnak tűnt neki és minden meg­lepte öt. A híd, a jól ápolt sétányok, a félig beültetett virágágyak, a fehér, öblös padok, a katonazene, a ká­véház s azok a pestiek, aki- j két most látott először, | mint az idegeneket .. csu-! pa újdonság, csupa szenzá- 1 ciós élmény. Kerna most meghatott volt, de nyugodt, méltóság­­telies hangon rendelt. Az­után meguzsonnázott, szi­varra gyújtott, hátraszegte a fejét és önelégülten nézett a szelíd, felfelé kigyózással elillanó füstzászlók után. így nézhetett a mámoros sanculotte a zsebkendő-tri­kolorra, melyet a Bastille fa- I Iára tűzött. A katonabanda divatos operette áriákat ját-i szott s amint Kerna uiiaival j a taktrict rlr>Krv!ta a fálrán q ! ' az orrán keresztül utána du­­! dőlta a melódiát, a lelkében felujjongó hangokkal a Mar­seillaise diadaláriája harso­gott. Ez az élet! A szép élet! az igazi élet I — gondolta és szeretett volna fölugrani, elkapni valakit és táncolni, táncolni, meg kurjantani amíg belepusztul. Fölkapta a fejét és most észrevette, hogy egyedül van. Mintha megszöktek vol­na előle. A vendégek elszé­­ledtek, helyettük a tiszta kék, szép, tavaszi est teleoedett ie körülötte. Az ég kupoláját sűrű csillagpor borította, mintha szitán keresztül szór­ná az éjszaka istene. Néhány szem még oda is hullott a Kerna feje fölé. Körülöttük fehér villanypillék kering­tek, akár a csatlós csillagok a nagy bolvqók körül. A pin­cérek egymásba rakták a kif­­lis-kosarakat, összeszedték a gyufatartókat és barátságta­lan, kitessékelő tekintettel néztek a kései vendégre. Kerna fizetett és nekivá­gott a városnak. A csendes utón a hídig eszébe jutott, amikor mint inas tíz forintból élt meg havonkint. Tíz forintból! Is­tenem ! Kerna most újra érezte a drága kávé aromá­ját és fokozott élvezettel szívta eíbóbiskoló szivarcsu­takját. Hogy változik az idő! És hogy változik az ember! A tíz forintos kis segédből, húsz év kemény robotjával, száz forintos saldocontista lett. Tízszeresre növekedett az értéke ez alatt és a vá­gyai ! .. . a vágyai I . •. Kerna most arra gondolt, hogy húsz év alatt megtíz­szereződött az értéke, vagy­is két évenkint egy-egy fok­kal kúszott feljebb. Med­dig? . .. Ameddig máig el­ért. Felsóhajtott! Húsz év . .. a vágyaim! ..: Most hirte­­lemeldobta a szivarvégit. — Hát a vágyaim bizony nem teljesültek. Húsz év“ alatt sem. Amiről a tíz forintos segéd álmodozott, a saldo­contista sem tudta valóra váltani. Az álom megmaradt álomnak. A valóságot húsz évvel és kilencven forintos többlettel sem lehetett meg­venni : Igaz: a konyhából rendes kis szobába került, a kihűlt kemencére vetett fekhelyről valódi ágyba s a kenyér is megszűnt, mint főtáplálközási tényező szere­pelni. De hát a többi, a töb­bi!? A finom élet/ egy kis előkelőség, gondtalan uri­­-asszonyok, nemcsak piros­­kezű masamódok- Színház, úri mulatság, puha, fehér ágyak, amelyek úgy tudnák simogatni az arcát, mint most a tavaszi levegő, okos, intelligens, kék asszonyi szemek, amelyek olyan szomjasan tudnának a sze­mébe nézni, mintha egy haj­tásra akarnák kiinni a lelkét. De hát mit kapott ebből a saldocontista? És mit kapott többet, mint a tízforintos segéd?... — Ezt a mai napot kap­tam ! Húsz év előtt tényleg hiába akart volna Kerna egy hasonló napot szerezni ma­gának. Hiszen ma is . . . ha a főkönyvelő nem jelent be­teget, nem bízzák rá az évi mérleget. Mindössze két heti munkája volt. És száz korona .. . Kerna megtapo­gatta a zsebet. Most eszébe jutott, hoqv a főkönyvelő sem élhet örökké De a kö­vetkező pillanatban már meg­ijedt ettől a gondolattól. Ilyesmi azelőtt sohasem ju­tott az eszébe. Ez a pénz ördöge- És aztán... a fő-! könyvelő még fiatal, egész-, sénes. Undort érzett gondo­latától, mely csak úgy bugy­borékolt fel benne, mint a leveqőbuborék, amit a tátott szájú hal ereget fel a csen­des aquárium-víz tükrére. Egy pillanatig megvetette ma­gát ezért, de azután elhes­segette magától, akár a le­gyet. Amikor ismét a villa­moson ült, nyuqodt volt, boldog és megelégedett. Most már nem sokat töo­­rengett, hanem biztos céllal tartott valamelyik éjjeli mu­lató felé. Meqváltotta a je­­qyét, a ruhatárban letette a felöltőjét és teljesen átadva maoát az ismeretlen élveze­teknek, jóformán mozdulat­lanul nézte végig a műsort. , Éjfél után beült a mulató té- • likertiébe. meovacsorázott és hallgatta a cigányt, nézte a lányokat, szivarozott és emésztett. Már elmúlt két óra, ami­kor egy leány megállt az asztala előtt. Mosolygott, aztán lágy, behízelgő han­gon mondotta : — Kínálj meg egy ciga­rettával, drágám. Kerna odanyujtotta a ci­garettatárcáját. A leány most melléje ült, még egy poharat rendelt és ívott a borából. Kerna csak nézte a leány finoman modellált kezét, az elefántcsont-tónusú ujjakat, a rózsaszínű körmét és meg­vetéssel gondolt a duzzadt, pirosra csípett kezekre, a tűszurásos ujjakra, amelye­ket eddig érinthetett s ame­lyek néha sercegve simogat­ták borostás álláty Most a gondosan kiborotvált arcán úgy érezte a puha, meleg asszonyi kéz simogatását, mintha egyszeriben elsimí­taná a húsz éves gond ra­­koncáit és egészséges, piros vért kergetne a sápadt arc­bőre alá. Most már kocin­­tott a leánnyal és belenézett a szemébe. A leány vissza­nézett rá, valami különös ve­­gyüiékével a mosolynak és a gúnynak. Kerna összerez­zent ettől a tekintettől. Amint a leány ráemelte a szemét, úgy érezte, mintha villamos összeköttetés léte sülne közöttük. Szinte érezte az áramot, meiy belebizse­reg az ereibe és mint valami titokzatos Morse-gép, sejtel­mes szavakat kopogtat ki a szívén. Nem értette a leányt, csak érezte azt a kultúrkü­­lönbséget az egyszerűen, sőt esetlenül naiv leányok kö­zött, akikkel eddig dolga volt és ennek a leánynak, legalább neki, komplikál­tabb lénye között. Kerna természetesen nem tudta azt az érzést meghatározni, de hogy önkényteien hálá­jának valahogyan mégis ki­fejezést adjon, kinyújtotta a kezét és óvatosan, remegve ( megsimögatta a leány arcát.! A körülötte ülők, pesti; éjszakai routinier-k, mere-; ven, bántó, gúnyos nemtö-i rődömséggel néztek feléjük' s egy-egy ravasz leánytekin­tet táncolt el mellettük. fCer­­na zavarba jött és elkapta a kezét a leány arcáról. A leány most észrevette zava­rát, szó nélkül felállt és a hátsó kijárat felé indult. Kerna feltápászkodott ülté­ből, esetlenül követte a leányt, maga sem tudta miért és hová, csak amikor a szeparé ajtaja bezárult mögöttük, nézett meleg, há­lás tekintettel a leányra. Megfogta a 'kezét és egy francia márki hódolatával a szájához emelte. * Már derengett, amikor az utcára lépett. Ebben a pilla­natban nem tudott számot adni magáról, a közérzeté­ről és arról, ami délután hat óra óta vele történt. Kávé, pezsgő, csók, parfüm, mind­ennek most az izét és illatát is érezte. Jókedvű volt. A kaputól elindult, olyan hatá­rozottan, mint akinek egé­szen mindegy, hogy hová ezet az útja. Ha véletlenül hazavetődik, jó, lefekszik s ha máshová kerül, azt fogja tenni, amit más. Inni, tán­colni, vagy kurjantani Ahogy jön. Ment, amerre és ahogyan a lábai vitték. Ö maga úgy érezte, mintha állna s az utca, mint valami fene nagy -körhinta sza'ad­­na a lábai alatt visszafelé. Amikor az Andrássy-útra ért, a Nagy-körútról naov, vörös autó fordult be, mely mint valami tölcsérbe, úgy töffcgött, rikácsolt, énekelt beie a hosszú, egyenes út hajnali csendjébe. Kerna ne­kitámaszkodott a hirdetési oszlopnak. A kocsin férfiak és nők ültek vegyesen, hol a bőrpárnákon, hol egymá­son. Kerna csak a női kala­pokat látta messziről lobog­ni, mintha ezer kar, bot és napernyő hadonászna a le­vegőben. Első pillanatban nem tudta, tényleg kalap­­tollak-e vagy himbáló, dü­­löngő embertestek? Nagy­­nehezen kiállt az út szélére és úgy nézett a rohanó vö­rös szörnyeteg elé, amelynek elől még álmosan pislogott a két baziliszk-szeme, hátul pedig lomhán hurcolta mans után hosszú, fehér bodros füstfarkát. Amikor ez a gépichtiozau­­rus melléje ért, egy vonta­tott, boros férfihang esze­veszetten ordította : — Szervusz Elemér! öreg hering, szervusz! Aztán a vörös állat nye­keregve hirtelen megállt. A boros hang tulajdonosa le­ugrott a génről, átölelte Ker­nét, össze-vissza csókolta, azután felemelte és feldob­ta a kocsira a röhögő embe­rek közé, mint a szénát a szekérre. Kerna azt sem tud­ta, ébre van-e vagy álmo­dik? Csak érezte, hogy egy­szerre hideg levegő tolul a fülébe, szemébe, hogy na­gyokat lódul és az egyre erős-bödő légnyomás úgy fú­ródik be a száján, mintha fakanalat dugnának a torká­ba- Majd megfulladt. Valaki a hajába kapaszkodott, többen pedig ököllel verték a mellét és hátát. Kerna fejéből benzinként párolgott el a pezsgőmámor. Amikor magához tért, körül­nézett. Körülötte violakék emberek. Férfiak, nők, mind ismeretlenek és mind viola­kék. Violakék volt az utca, az ég, a házak, a csillogó ab­lakok s a lebocsátott redő­nyök, melyek mint a lehunyt szemhéjak vakon meredtek a hajnalra. Elől a soffőr mellett a bo­roshangú, megismerte: a főkönyvelő I Kerna az első pillanatban valami nagy fájdalmat ér­zett, valami kijózanodásfé­lét, azután nem tudta, gyű­lölje-e ezt az embert, vagy szeresse. Elvégre neki kö­szönheti ezt az estét... De ezen nem sokat törhette a fejét. Tu'ajdonképpen csak most jött rá, hogy automo­bilon ült és hoav rohan. És hogy most itt együtt van minden, amit egy úr, egy igazi úr keresztülásított óráin a maga gyönyörűségé­re kitalálhat. Nők, mámoros rohanás ... Ez az élet! A szép élet! Az igazi élet! — gondolta és most olyasmit érzett, mintha ez a vörös ro­hanó alkotmány csak az ő új életének lenne szimbólu­ma. Majd most •. . Majd most! .. . Most, minden más lesz I Most még nem kell húsz év! Eav perc! Két perc. Gyorsan, rohanvást elő­re ! Előre a szép élethez, az igazi élethez. Urnák! Ur­nák ! . . . Feltolta magát az ülésen és egy vad, harapós csókot szorított szomszédnője vál­lára. A nő felsikoltott> Kern*) kapott néhány pofont, a többiek kacagtak. Ekkor már másodszor ro­hantak a liget felé. A Ope­ránál a főkönyvelő hátrafor­dult : — Merre lakói, hering? Kerna azt felelte : — Az Izabella utcában.. Néhány pillanattal később megállt ott az autó és Kerna zsibbadtan, meggémberedve szállót le. A házak előtt már söpör­tek és az aszfalton két oldalt csendes, kopott ember-szil­­houttek húztak a város felé. Némán, szótlanul mentek, mintha valahány lábujjhe­gyen járna, nehogy feléb­ressze a későnkelőket. Kerna mos.t kiállt a járda szélére és elnézett a vörös szörnye­teg után, mely most min­dent, mindent elvitt tőle. Az álmát, a mámorát, a pénzét, a szép életet, mindent. Soha ilyen szegénynek, ilyen re­ménytelennek még nem érezte magát. Messziről még elhallotta a kurjonqatást, még látta a fogyó vörös poptot, mely most, mint valami rohanó koporsó vitte, az ő tegnapi én-jét . . . Vitte száguldva, egyenesen az izzó naprnág­­lya felé, mely akkor lobbant fel az Andrássy út végén. Még egy, pillanat és a tegnapi emberből por és ha­mu lesz. Kerna lehunyta a szemét. — BÖLÉNYBORJU SZÜLE­TETT a gyarmatpusztai re­zervátumban attól a bölény­pártól, amelvet 1958-ban kapott ajándékba az Orszá­gos Erdészeti Főigazgatóság Lengyelországból- A kipusz­tulóban levő európai , bölé­nyek riktán szaporodnak, íqy az újszülött nagyon érté­kes. INNEN-ONNAN EGY REPÜLŐGÉP 13 UTASA MAR EGY ÉVE FOGOLY A PERZSA uBÖLBEN A RAF már egy évvel ez­előtt eltűnt repülőgépének 13 utasa fogoly a Perzsa öböl egyik elhagyatott szi getén. Alan Bidger kapi tány, a Gulf Aviation igaz­gatója most levelet kapott az egyik eltűnt utastól. Abdul Rahman nevű utas megmenekült és visszaért Doha-ba, a repülőgép ere­deti rendeltetési helyére. Ér­tesítése szerint a repülőgép és az utasok még ma is az adeni partok mentén fekvő Kúria Muria nevű szigeten vannak. "Fantasztikusnak látszik ez a hír — mondja Bodger kapitány — de azért min­dent megteszünk, hogy az eltűnt utasokat és a repülő­gépet megtaláljuk. Én ma­gam is azonnal odarepülök és megtekintem a szigetet'. • — A SZÖRNYŰ VÉLETLEN. Detroitban egy szörnyű vé­letlen áldozata lett Lawrence McDonald rendőr kislánya. A rendőr szolgálat után ha­zatérve, lecsatolta derékszí­ját, közben kiesett a piszto­lya és az ütődéstől elsült. A golyó az ajtón keresztül re­pült ki és halálra sebezte a rendőr hétesztendős -kislá­nyát * Milliomos terreádor El Cordobés, a hires spa­nyol torreádor nemrég sú­lyosan megsérült a grana­­dai bikaviadalon. Amikor a 'kórházban átkutatták zse­beit. sokmillió pesoról szóló takarékönyvre leltek. A bi­kaviador elmondta, hogy győzelmet győzelemre hal­mozott és ha írni-olvasni tu­dott volna, úgy sohasem lett volna belőle torreádor és gazdag emberv • — NAPONTA 550 bűn­tényt követnek el Nagy- Londonban, a rendőrfőnök­nek a belügyminisztérium­hoz benyújtott jelentése sze­rint.. A múlt évben a bűn­ügyek száma meghaladta a kétszázezret és ezzel ' "re­kord-színvonalat" ért el. • — TÍFUSZJÁRVÁNY tört ki a nyugatnémet Böbling­en járás három községé­ben. A járási kórház járvány­osztálya már megtelt bete­gekkel, de zsúfolt a stutt­garti tifuszkórház is. * MILYEN FELEMELŐ ERZES I *** / MIÉRT? MERT ÖN IS A ***_ /' BANK OF HOVA SCOTIA \ /»egíUégével gyarapította péniét Mindant, amire vígyódik.A Jgyoraabban too elérni — hiwen e BANK Of NOVA SCOTIA- ^ • NÁl fekvő pénze évi 2*54 /<-ot -kamatozás mellett gyorsan | • növekszik. Ha sikert akar elérni, nyittasson takarék- f % számiét a BANK OF NOVA SCOTIÄNAL. A barátai máris / ^ odajárnak. BRNK ízletes torta . . .Micsoda nagyszerű torta —, ha váratlan vendége: ér­keznek ! Ha a megbízható MAGIC SÜTŐPORT használja, biztos lehet benne, hogy a házisüteményei jól sikerülnek. A mi sütőporunkat használjá: Ez a legbiztosabb módja an­nak, hogy minden sült tésztának megadja azt a bizonyos leheletszerű könnyedséget! FORMÁBAN SÜLT SÜTEMÉNY Egy tortára való adag: %, cup egyszer átszitált fő­ző liszt •% cup egyszer átszitált bur­­gonyaJiszt 2 kávéskanál Magic Sütő­por 1 cup váj, vagy Blue Bon­net margarin 3 tojás V cup kristálycukor 2 kávéskanál brapdy vagy narancslé 1 kávéskanál vanília Kenjünk ki egy kerek formát vagy kerek sütőtepsit (7—8 cup nagyságút), szórjuk be bőven finom morzsával. Előmelegítsük a sütőt 325 fokra. (Lassú tüzet használjunk.) Szitáljuk össze a főzőlisztet, burgonyalisztet és sütőport. Olvasszuk meg a vajat vagy margarint, lassan keverjük be­le az átszitált száraz anyagokba. Keményre verjük fel a to­jást, dupla lábas felső részében. Lassan keverjük bele felvet rés közben a cukrot. Langyos víz felett főzzük meg, közben állandóan keverjük kézi vagy villanyhabverővel, közepes sebességgel,'amíg kissé megkeményszik. Keverjük össze a habos keverékkel, kis adagonkint, minden adag felöntése után kissé keverjük meg. Most keverjük bele a brandyt vagy narancslevet és a vaníliát. For­gassuk bele a formába- Süssük az elő­melegített sütőbejn 1 Vi-*—) '/2 órán át. Hagyjuk állni a formában a rosté­lyon egy negyedórán át. Fordítsuk ki a tortát a formából a rostélyra,hagy­juk ott, amíg teljesen lehűl. Szórjuk be a tortát átszitált cukorzománccal. Az eredmény: a STANDARD BRANDS LIMITED egyik újabb nagyszerű telje­sítménye. Minden sütéshez a legjobb liszt _HVí “#l‘Wl finn. * Y. ■t o FR—.130 Restaurálják a vajai vár­kastélyt. Ahol 250 eszten­dővel ezelőtt Rákóczi pró­bált tisztességes békét kötni József császárral, most gon­dozatlan lovak túrják a ke­serű szénát a hevenyészett jászolokban. A kommuniz­mus úgy fitogtatja hanyatló hatalmát, hogy a lovagte­remből, ahol eddig a sza­badságért vívott harcokban zsákmányolt labanc zászló­kat őriztek vitézi ereklye­ként, most istállót csinált. A 250 éves évfordulóra szégyenletükben restaurál­ni akarják a várkastélyt. Nem sok köszönet desz ben­ne. Műtörténetünk gótikus kastélynak ismerte, az eme­leti ablakok szépívelésü for­máit, a belső boltozatok csúcsíves kiképzését, a Rákó­­czi-emlékterem gótikus jel­legű falfestményeit leg­szebb építészeti emlékeink közé sorozta. Most kommunista kontár-0 építészek kisütötték a vár­kastélyról, hogy eredetileg renaissance stílusban ké­szült. A csúcsíves ablakki­képzéseket, a földszinti nagyterem gótikus boltoza­tait csak később alakították ki. Ezért a mostani restaurá­lás során a várkastélyt "'eredeti" renaissance stílu­sú formájába ájlítják vissza. A lovagkor fegyverzaját, a pásztor élet tilinkója váltja fel. j Kuruc Vay Ádám fejedel­mi vendégével nem ismerne rá saját otthonára. Hajdan itt húzták meg magukat a ' szabolcsi rendek a tatár in­vázió elöl s 1711-ben itt tár­gyalták Rákóczival a szatmá­ri béke feltételeit anélkül, hogy megegyezésre jutottak volna. Csak a várkastély kap új köntöst, a nemzet szabadság utáni vágya nem változott-! Thököly és Rákóczi a bécsi kormány és a vele tartó la­banc magyarok ellen harcolt, a német gyűlölet visszhangot nyert e kor költészetében is. Ma vad ázsiai tatárok el­len küzdünk, istállók lettek lovagtermeinkből, templo­mainkból s költészetünk­kel elpusztították. Már lant­ját sem meri pengetni a rab -magyar. Kuruc Vay Ádám Rákóczi legodaadóbb híve volt, aki a száműzetésbe is követte fe­jedelmét. Az 1701. év far­sangján Bercsényi ungvári várában tartott zajos vigal­makon több Ízben vett pészt. Nem a hegyaljai boroktól részegedtek itt meg, hanem l'-tkos tárgyalásokon a sza­badság édes mámorába kós­toltak bele. Már nyár köze­pén fogadják Vaján a feje­delmet, ahonnan KáIló meg­vételére indultak'. Egy évtized sok kuruc ovőzelme után a szabadság­­harc csillaga ekkor is leha­nyatlott. A Habsburgok szö­vetségesei, főként Anglia és Hollandia mégis minden-1 áron békét akartak teremte-' ni Rákóczi és Bécs között.! Közvetlen tárgyalásokat szorgalmaztak s a történél-j mi esemény színhelyéül újra a vajai várkastélyt jelölték ki. I Károlyi Sándor, a tiszéi felkelő hadak fővezére és gróf Pálffy János császári j tábornok állapították meg Debrecenben a találkozó, részleteit. Leaalább oh/an 1 diplomáciai gondosság előz­te meg, mint manapság a Kennedy-Hruscsov csúcsérte­kezletet. Pálffy főtisztjeivel! 1711 lor.,.4- <31 ____! O I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom