Kanadai Magyarság, 1961. július-december (11. évfolyam, 26-51. szám)

1961-08-19 / 32. szám

tiég jőni kell, még jéni fog, Sgy jobb kor, mely «tán Buzgó imádság epedei Százezrek ajakán. Vörózmzrt}' KANADAI Authorized as Second Class Mail Fost Office Department, Ottawa. PRICE 10 CENTS Canada's Largest and Oldest Weekly in the Hungarian Language ARA: 10 CENT XI. évfolyam, 32. szám, Vol. XI. No. 32. &Z*UZdi<lK ^(MQOni«Ut& KANADA LEGNAGYOBB, HETENKÉNT MEGJELENŐ MAGYAR LAPJA Toronto, 1961 aug. 19, szombat Edited and Published at •96 Dovercourt Road, Toronto PHONE: LE. 6-0333, Szerkeszti: KENESEI F. LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toronto TEL.: LE. 6-0333, A német népszavazás Ellentétben azokkal az újságírókkal és nem túl tá­jékozott politikusokkal, kik a Hruscsov által minden in­dok nélkül újra feldobott iNyugat-berlini problémában egy világpusztító atomhábo­rú kezdetét látják, mi — és velünk együtt a hosszú ta­pasztalattal rendelkező, harcedzett külpolitikai szak­értők többsége is — azon.a véleményen vagyunk, hogy a német főváros sorsa körül folyó szóharc a Nyugat ha­talmas előretörését, s a kommunizmus kétségtelen széthullását mutatja. Azokban a félreérthetet­len nyíltsággal megfogalma­zott beszédekben, amelye két Kennedy elnök ebben az ügyben elmondott, s azokban a bombasztikus, szenvedélyes, de valóban üres frázisokban, amelyek­ben Hruscsov a kommunista rabszol gahajcsár-biroda lom követeléseit fektette le, ma már világossá vált úgy a Nyugat, mint a Kelet állás­pontjai. A TÉNY AZ, hogy amikor a hitleri Németországot nyu­gatról a szabad országok csapatai, keletről pedig a szovjet hadseregei 1945-ben elfoglalták, a négy győztes nagyhatalom megállapodott abban, hogy az ideiglenesen megszállt Németországban szabad választások lesznek, s a szabad választások útján megválasztott parlament ál­tal kijelölt kormánnyal mind a négy nagyhatalom béke­­szerződést fog kötni. Arról, hogy az ideiglene­sen megszállt területek bár­melyike is örökre valame­lyik nagyhatalom politikai csatlósa lesz —, hogy tehát egy helyett két Németor­szág lesz — nem voit szó. További tény az, hogy Nyugat-Németországot a megszálló amerikai—angol­francia csapatok kiürítették, s így Nyugat-Németország önálló, gazdaságilag veze­tő nagyhatalommá vált, amely ma már mint a nyuga­tiak szövetségese hatalmas katonai erőt —, de német katonai erőt — képvisel míg Kelet-Németországot a szovjet csapatok soha sem ürítették ki, hanem arra a saját kommunista politikai rendszerüket kényszeritették rá, amelyet az időközi véres szabadságharcok fegyveres leverése útján, szovjet (nem német) katonasággal tarta­nak fenn. Kelet-Németor­­szágban választás soha nem volt, s az egész keletnémet nép nyomorban él, körülbe­lül egy-hatodári annak az életnívónak, amelyet a nyu­gatnémet állam polgárai él­veznek-Nyugat-Berlin ennek a szerencsétlen rabszolgaság­nak a közepén fekszik, de mivel az amerikai haderő a város közlekedését Nyuget- Németo-szág felé biztosítja, ezért Nyugat-Berlin lakosai nemcsak politikailag, hanem gazdaságilag a nyugati élet­forma szerint élnek, tehát po­litikailag szabadok, gazdasá­gilag pedig jólétnek örven­denek. A JELENLEG FENNÁLLÓ BERLINI ÁLLAPOT — bár kétségkívül az ideiglenes­ség jellegét visel-i ■-magán — a Nyugat számára elfo­gadható. Mi szívesebben látnánk, ha a nyugati politikusok végre beváltanák a Német­ország egyesítésére nézve fennálló kötelezettségüket, a nyugatnémet népet fel­fegyvereznék, s fegyverrel segítenék Kelet-Németor­­szág felszabadításában. Ez a program azonban amerikai, angol és francia részről ma még korai —, eltekintve attól, hogy maga a német nép sem eléggé erős még arra, hogy a felszaba­dító hadjáratot a szovjet hadsereggel szemben is megkezdje. Ennek-is el fog jönni az ideje. Azonban a szovjet a mai berlini helyze­tet is meg akarja szüntetni, Kelet-Németországgal, mint "szuverén" országgal béke­­szerződést akar kötni, tehát megengedni — illetve meg­parancsolni — a keletnémet szovjet helytartóságnak, hogy Nyügat-Berlint szálija meg az amerikai helyőrség ellenállása dacára. Ez az, mit Kennedy elnök, s vele az egész nyugati világ vissza­utasított, még akkor is, ha ez a visszautasítás háborús veszélyt jelentene. Ezért a nyugati álláspont az, hogy a mostani ideiglenes helyzetet csak egy módon lehet végle­ges, jogszerű békeállapottá változtatni: éspedig úgy, hogy a négy nagyhatalom békeszerződést köt az egye­sített Németországgal. Előfeltétel tehát Németor­szág egyesítése, az egész Németországban megtartan­dó szabad választások útján. Erre a nyugati propozició­­ra a szovjet válasza tagadó. — Nem lehet Németország­ban választásokat tartani — mondja Hruscsov —, mert akkor az antikommunista (tehát őszerinte fasiszta) nyugatnémet államformához csatlakozna Kelet-Németor­­szág is. Ehelyett a szovjet egyoldalúlag el akarja is­merni Kelet-Németország szuverenitását, de ebben az úgynevezett szuverén kelet­német államban a szovjet kommunizmusnak kell fenn­állnia, akár akarja a lakos­ság, akár nem. Ha most nem akarja, majd később akarni fogja, mert hiszen "a kom­munizmusé a jövő". A MINDKÉT OLDALRÓL EL­­HANGZÓ KARDCSÖRTETÉS, s a mindkét oldalon folyó harci készülődés azonban nem fog háborúra vezetni. Ma a háború atomhábo­rút jelent —, más szavakkal az emberiség pusztulását '-«ózza magával. Hiába mond­ja Hruscsov, hogy a szovjet 100 millió tonna robbanó­anyaggal egyenértékű hid­­ogénbombát képes rakétá­ul Amerika fölé kilőni —, *gész Amerika pusztulása am éri meg azt, hogy a szöv­et minden városa egyszerre megsemmisüljön. S hiába /an Amerikának a szovjet­­ól sokszorosan hatalma­sabb tüzereje és atombomba­készlete —, ezeket a fegy­­/ereket nem fogja felhasz­­:álni, ha a megtorlás során okmillió amerikai lakos é1e­­l:e volna kockára téve- Nagy­­háború — Amerika és a szovjet közötti döntő hábo­­'ú —- csak akkor lehet, ha valamelyik-fél olyan véde­kező harceszközt produkál, amely az ellenséges táma­dást teljes biztonsággal el­hárítja. HÁBORÚ TEHAT NEM LE­HET. Mi lesz ehelyett? Mi­után a jelenlegi állapot fenn­tartásával a Nyugat meg van elégedve,- s miután annak nyugati kívánság szerinti megváltoztatásával e pilla­natban még nem lehet szá­molni —, a szovjetnek a berlini kérdésben ismét en­gednie kell. Vissza fogja vonni fenyegetéseit, nagy­hangú ígéreteit nem fogja valóra váltani, s Berlin bir­tokáért nem fog fegyverhez nyúlni. Legfeljebb annyit te­het, hogy a keletberlini báb­kormánnyal érvénytelen szerződést ír alá, de ezt a szovjet szuronyokkal fenn­tartott bábkormányt nem tá­mogathatja semmiféle fegy­veres eszközzel abban, hogy Nyugat-Berlint elfoglalja, vagy, hogy onnan a nyugati haderőt kiűzze. A jelek azt mutatják, hogy egy ilyen — tisztán formális — változás az ame­rikai politikusokat nem iz­gatná. A cél nem az, hogy a szovjet katonaságnak né­met egyenruhába öltöztetett szovjet katonasággal való felcserélése miatt konflik­tus kezdődjék, hanem az, hogy Nyugat-Berlin tovább­ra is Nyugat-Németország része maradjon, s a lakos­ságnak Nyugat felé való út­ja továbbra is szabad marad­jon. Hogy a szovjet csillag orosz zászlót, vagy keletné­met-szovjet zászlót mocskol­­e be, az igazán mindegy. AZONBAN A VÉGCÉ1 NEM A BERLINI SZIGET NYU­­GATNÉMET KÉZBEN VALÓ FENNTARTÁSA, HANEM AZ EGYSÉGES NÉMETORSZÁG LÉTREHOZÁSA. Ez pedig csak szabad vá­lasztások, illetve keletnémet népszavazás útján történhet meg. Hála Hruscsov idióta im­perializmusának, hála a szovjet üres fenyegetőzései­nek, hála az orosz kardcsör­­tetésnek, ez a népszavazás megkezdődött, s az egész világ szemeláttára nap-nap után folyik. Amióta Hrus­csov elhangoztatta újabb berlini fenyegetéseit, na­ponta sokezer keletnémet polgár hagyja el Kelet-Né­metországot, hogy Nyugat- Berlinen keresztül Nyugat- Németországba meneküljön. A háború vége óta ma már 3 millió német hagyta el a keletnémet szovjet "pa­radicsomot" éspedig főként szakemberek és fiatal, mun­kaképes emberek, akik nem akarnak rabszolgaságban él­ni. Az eredeti 18 milliós ke­letnémet lakosság száma ma 15 millió alá csökkent, s míg a világ minden szabad or­szága — és a primitiv or­szágok nagyrésze is, bele­értve Kínát és a szovjetet is — a megszakíthatatlan nép­­túlszaporodás ellen küzd, addig Kelet-Németországban — a szovjet eme kirakatál­lamában — állandóan keve­sebb gyermek születik, mint amennyi a halandóság. A keletnémet lakosságot kergeti a nyomor és a politi­kai elnyomás, másrészt vonz­za a Nyugat-Németország­­ban fennálló hatalmas fel­lendülés. 5—600.000 mun­kásra van állandóan szüksé­ge Nyugat-Németországnak, s minden keletnémet mene­külő azonnal talál elhelyez­kedést, s ott egy hónap alatt többet keres, mint Ke­let-Németországban egy év alatt —, nem is beszélve a politikai szabadságról és a rózsás jövőről. Nem vitás, hogy a szóv­­|et tankok képesek volnának feltartóztatni a menekülők ezt a szüntelen áradatát- Csakhogy Kelet-Németor­szág már enélkül is megérett a lázadásra, s a szabadság­­harcot, amit 1953-ban és 1956-ban a szovjet csizmák a lábuk alá tapostak, ma már nem volna olyan köny­­nyű fegyverekkel leverni. Mert, ha a keletnémetek egyszer elkezdik kiverni a szovjet martalócokat —, úgy ebben a küzdelemben a nyugatnémet testvéreik is segíteni fogják őket, de segíteni fogják a lengyelek, csehek, a magyarok, romá­nok, bulgárok, majd az uk­ránok, fehéroroszok és a többi elnyomott nép is. Emellett egy ilyen lánc reakció kétségtelenül ismét világháborúra vezetne —, ezt pedig elsősorban a szov­jet kénytelen mindenáron elkerülni. Ezért szól úgy Moszkva utasítása, hogy a keletnémet menekülést hagy­ni kell. Végeredményben Moszkvának nem fáj az, ha Kelet-Németország kiürül és még szegényebbé válik. Majd betölti az űrt az orosz ifjú­ság, amely majd azzal fogja megszállni és elárasztani Poroszországot, hogy az úgyis valamikor szlávok bi­rodalma volt. A keletnémet lakosság azonban ezt nem akarja meg­várni. ök németek, s nem hisznek abban, hogy létezik külön keletnémet és nyugat­német ember. Ők úgy érzik, hogy itt az alkalom arra, hogy kolosszális népszava­zással mutassák meg a világ­nak, miképpen választ egy kommunista országban élő polgár, ha egyszer szabad vájasztania. A magyar szabadságharc­kor több mint 200.000 honfitársunk választotta a szabadságot. A keletnémet lakosság egyötöde már el menekült a kommunista "pa­radicsomból" s a menekülés addig fog tartani, amíg a menekülőkre meg nem nyit­ják a tüzet a szovjet tankok. A nyugati országok határ­őrséget és katonaságot tarta­nak fenn azért, hogy az el­lenség betörését megaka­dályozzák. Nem úgy a szovjetben, a kommunista csatlósországokban s általá­ban ott, ahol a kommuniz­mus mételye még él és pusz­tít. Ott a sokmilliós katona­ság egyetlen célja az, hogy megakadályozza azoknak az elmeneküléséi, akiket csak a nyers erőszak tart vissza szülőföldükön —, azon a földön, amelye kommuniz­mus bevezetéséig saját hazá­juk volt. S ez a fajta életfor­ma az, melyre Hruscsov azt állítja, hogy a jövő rendszere —, hogy boldogságot ad —, hogy szabadságot ad? Minden 'keletnémet mene­külő, aki mindenét otthagy­ja, csak azért, hogy elmene­külhessen, az egész világ előtt adja le szavazatát: NEM KELL A KOMMUNIZ­MUS ! EGYESÍTETT, KOM­MUNISTAELLENES, SZABAD NÉMETORSZÁGOT AKA­RUNK! Ne felejtsük el, hogy a berlini hidegháború elsősor­ban idégháború, amelynek legfőbb eszköze a propagan­da. Köszönjük meg Hrus­­csovnak, hogy a keletnémet menekülők ezen monstre­­népszavazását megszervezte. Castro nem merte lefoglalni a Kubában leszálló amerikai repülőgépet A Pan American World Airways repülővállalatnak DC—8 jelzésű léglökéses repülőgépét egy vadtekinte­tű, fegyveres francia bandita arra kényszeritette, hogy Kuba fővárosába, Havanná­ba repüljön- Tizenegy órai keserves kínszenvedés után a repülőgép visszaérkezett Miamiba anélkül, hogy 82 utasának és műszaki sze­mélyzetének a legcseké­lyebb baja esett volna. Az utasok elmondták, hogy a kubai rendőrség és katonság udvariasan bánt velük, bár fegyveres őrizet­tel vették körül. Castro vi­rágot küldött az utasoknak megemlékezésül a kubai fővárosban történt "szán déknélküli" látogatásukra. A repülőgép érkezése után három órával már megkapta az engedélyt a visszautazás­ra, de azért még hosszú ideig a repülőtéren veszte­gelt. Carl Ballard pilóta sze­rint ennek az volt az oka, hogy a repülőgépen utazott Julio Cesar Turbay Ayala columbiai külügyminiszter, aki felhasználta ezt a vélet­len alkalmat arra, hogy hosz­­szabb megbeszélést folytas­son Castroval. Turbay a repülőtérről te­lefonon kereste Raul Roa kubai külügyminisztert, aki rögtön érte jött és magával vitte ebédelni. Mielőtt a re­pülőgép visszaindult volna Miamiba, maga Castro is ki­jött a repülőtérre, hogy el­búcsúzzon a columbiai kül­ügyminisztertől. Castro állí­tólag "megalázónak" és "bosszantónak" nevezte a fegyveres bandita merény­letét. A merénylő Párizsban szü­nteti 1933-ban és 15 éves koráig ott járt iskolába. Je­lenleg pincér egy newyorki belvárosi étteremben. Nem­régen a Bellevue kórházban volt elmeorvosi megfigyelés alatt, ahonnan elbocsátot­ták. Nős, feleségét Charlot­­tenak hívják- A múlt héten feleségével összeveszett és autóbusszal elutazott Mexi­kóba. 700.090 kilométer a világűrben FIDEL CASTRO A szakállas bolond Cast­ro, aki legutóbb még nehéz­ségeket támasztott az ame­rikai repülőgép visszaadása körül, most személyesen engedte meg, hogy vissza­repüljön Miamiba. A bandita, aki a repülő­gépet Kubába kényszeriíet­­te, a 27 éves Albert Charles Cadon nevű francia artista és newyorki pincér. Az FBI megállapítása szerint már több Ízben ápolták- elme­gyógyintézetben. Cadon a repülőgép sze­mélyzetének őrjöngő sze­mekkel ezeket mondta : — Nem vagyok kommu­nista és nem vagyok kubai. Azonban nem vagyok meg­elégedve Washington maga­tartásával az algériai kér­désben. Amit tettem, azt tiltakozásnak szántam. AZ ALGÉRIAI LÁZADÓK TITKOS TÁRGYALÁSAI Az algériai lázadók veze­tői titkos tárgyalások so­rán elhatározták, hogy ösz­­szehívják az Algériai Forra­dalom Nemzeti Tanácsát, a lázadók parlamentjét- A ta­nácskozások színhelyéül a libyai Tripolit jelölték ki. Az utolsó tanácskozásokat ugyanitt 18 hónappal ezelőtt tartották meg. Sok algériai vezető személyiség utazott el Tripoliba, de az algériai tájékoztatási minisztérium megtagad minden felvilágo­sítást. A tárgysorozatot sem hozzák nyilvánosságra mind­addig, míg a Tanács határo­zatairól hivatalos jelentést nem adnak ki. • MENZIES AUSZTRÁLIAI MINISZTERELNÖK A KÖZÖS EURÓPAI PIAC ELLEN Robert Menzies ausztráliai miniszterelnök európai útra indul, hogy információs tár­gyalásokat folytasson Ang­liával az Európai Közös Piac­ban való közeli belépésről. Menzies kijelentése sze­rint Ausztrália nem adja fel az Angol Világközösség el­sőbbségi kereskedelmi rend­szerét abban az esetben sem, ha Anglia belép az Eu­rópai Közös Piac tagja közé. Menzies európai útjával azt tervezi, hogy személye­sen fogja Ausztráliát képvi­selni azokon a tárgyaláso­kon, melyeken Anglia dönt az Európai Piacba való be­lépéséről. • SZABOTÁZS CYPRUSBAN Ismételt szabotázs cselek­ményeket követtek el délke let Cyprusban a Dekhelia-i angol támaszpont ellen. An­gol vizsgáló bizottság fára­dozik a szabotázs okainak megállapításán. A támasz­ponthoz vezető vízvezeték csöveit az utolsó két hétben 12 esetben rongálták meg. Ahol a vezetéket a nappali órákban kijavítják, ugyanott éjszaka újra elrontják. A tá­maszpont katonaságát arra kényszeritik, hogy a csőveze ték egész hosszában őrségei állítson félj. Ez a katonai in­tézkedés viszont újból meg­rontotta a már-már kiegyen­súlyozódott angol-cyprusí egyetértést. A TASZSZ jelentette. A1 szovjet űrutas huzamosabb űrrepülése eredményesen j befejeződött. A Vosztok—2 űrhajó szputnyik több mint' tizenhétszer megkerülte a földgolyót és 700.000 kilo­méternél nagyobb távot fu­tott be. Az űrhajó eredmé nyesen földre szállt a Szov­jetunió előre kijelölt térségé­ben. Az űrhajó több mint 25 órán át keringett a Föld kö­rül, a Föld mesterséges hold|ává vált, közben állan­dó kapcsolatot tartott fenn a megfigyelő állomásokkal,! épségben kiállta a meteor-1 esőt, a Földön szinte elkép­zelhetetlen hőmérsékletkü­­iönbségeket, valamennyi mű­szaki berendezése tökélete­sen működött, sikerült az egész repülés alatt biztosí­tani az űrpilóta zavartalan életműködésének minden feltételét. 1 Ezután következett a leg­nehezebb, legbonyolultabb feladat: az irányító rakéták működni kezdtek, az űrhajó irányt változtatott, legyűrte az iszonyú arányú súrlódást, s a fékező rakéták segítsé­gével szerencsésen földet ért. A TASZSZ fenti jelentését a világűr európai és ameri­kai tudósai nem erősítik meg, mivel a jelentést senki sem tudja ellenőrizni, s így csak a szovjet jelentésre va­gyunk utalva, ami viszont —, mint közismert — meg­bízhatatlan. • TILTOTT KATONAI SZER VEZKEDÉS KENYÁBAN A kenyai kormány betil­totta az Országos Szabadság Hadsereg jogtalan szervezke­dését. E mozgalomban afri­kai szélsőséges elemek vet­tek részt, akik a Mau-Mau titkos szervezet tagjaihoz hasonló esküt tettek. A. C. C. Swann, kenyai biz tonságügyi miniszter nézete szerint az Országos Szabad­ság Hadseregnek 500—2000 tagia van. Január eleje óta 27 tagot vád alá helyeztek, további 40 tag pedig má­jus óta kilépett a szervezet­ből. A kormány tiltó rendele­té szerepüket erősen korlá­tozza, de nem semmisít meg, a szervezet tagjai elvo­nulnak a föld alá. Swann miniszter szerint a politika hatalmat akarták magukhoz ragadni. HRUSCSOV A NAGY HAZUGSAG­GYAROS Amiről az orosz nép álmodik . A ravasz Hrus­csov szédítő ha­zugságokat ígér az orosz nép­nek. Fenti ké­pünk nagysze­rűen ábrázolja Nikita Ígéreté­nek hatását boU 1 I si elvtársaikra, ü akik nagyon; is fejj tudják, mi az * I ilyen igéretek­­■ nek az alapja, mi re vannak azok építve. m ,/ (.. / .- 1 V ■» m Húsz év múlva ' bSP*. ^ ^ . v-fln azonban, föltél-YCr lenül jobb sorsa C" lesz az orosz .7 ‘ népnek, meri erre az időre már elfelejti Hruscsovot és az egész bolse­vista rendszert, j •mely negyven íj éve szívja a vé­rét. Ez történt még

Next

/
Oldalképek
Tartalom