Kanadai Magyarság, 1961. január-június (11. évfolyam, 1-25. szám)

1961-04-01 / 13. szám

XI évfolyam, 13. szám, 1961 április 1, szombat 4 KANADAI MAGYARSÁG a EMARADT HÚSVÉTI LOCSOLÁS KÜLÖNBÖZŐ ORSZÁGOKBÓL JELENTIK Ebben az esztendőben külön­legesen rendellenes időjárás uralkodott. Mintha még az ele­mek is megérezték volna a kö­zeledő első világháború súlyos kerekeinek dübörgését, a triano­ni nagy vérző keresztfa sötét ár­nyékát, mely után nincs többé béke a földön. Az emberek természetesen ekkor még semmit sem sejtettek, mi fog rájuk elkövetkezni. Ké­szültek a Húsvétot minél szeb­ben, minél méltóbban megün­nepelni, az akkori szokásokhoz képest. Márton gazdáék házában egész Nagyhéten sütöttek, főz­tek, nagytakarítást végeztek. Még az istállót, meg a csirke­ólakat is újra meszelték. A gye­rekek nagy halmaz tojásra fes­­tegették gyerekálmaik színké­peit a húsvéti locsol kodásra, me­lyeket majd a szomszéd- meg rokongyerekeknek adnak, s ők is visszakapnak, amikor ünnep­lőbe öltözve, kezükben a gyolcs­csal lekötözött szagos "otkolo­­nyos üveggel" elmennek házról­­házra locsolkodni. Térjünk vissza kissé mi is emez áldott időkbe és vidámodjék szívünk a gyerekekkel, örömeik részvételében. Ünnepi hangulat ülte meg a falut- A levegő szinte nyáriasan meleg lett máról holnapra- Vere­bek hemperegtek viháncolva az út porában, hogy lubickoljanak az áldott napsugár aranyfürdő­jében. Egy-két fecskét is lehetett már látni, amint a levegőben cikkázva hordták-vitték csőrük ben a sarat fészkük építéséhez. A szérűikért végénél hömpölygő Sajó táncos, apró hullámait mi.­­lió gyémánt szikrázó fényhatá­sában verte vissza a nap déli su­­gárözöne. Partjairól a békák bre­kegésének tavaszi dallama vidá­­modott be az ünnepi díszbe öl­tözött házakba. Szokatlanul meleg, szinte nyáreleji hangulatú, ez a Húsvét vasárnapja. Délután öt felé járhatott már az idő, amikor megdördült az ég és szinte pillanatok alatt sötét­ség borult a falu utcáira. A ko­mor horizontot hatalmas villám cikkázó vonala hasította kétfelé, mely után szinte egymásbafoly­­va dübörögtek az ágyulövések­­nek tűnő mennydörgések, a vil­lámok pedig állandó nappali vi­lágosságba borították a sötét fa­lusi szobákat. Az eső úgy ömlött, mintha egy gigantikus, hirtelen felborított fürdőkád tartalma zuhogott volna a földre nagyhir­­telen. Csakhogy ez a szörnyű vízömlés féléjszakán át tartott. Mi lesz itt reggelig? — Második vízözön? Húsvét hétfőjének a hajnala azonban már ismét meleg, nyá­rias napot ígért, a vízzel színig megtelt árkok zöldesfekete tü­körén visszaverődő kelő nap su­garaiban. Csak a szérüskertek aljáról hallatszott fel valamely furcsa, vésztjósló morajlás. A koránkeléshez szokott gaz­dák asszonyaikkal együtt aggód­va szemlélték a mind magasabb­ra emelkedő, mind fenyegetőb­ben zugó, morajló tengert pitva­ruk ajtajából, mely a Sajó vizéből nőtt meg és jött feljebb, egyre feljebb a kertek alján. Szemmel kísérhetően nőtt, emelkedett egyre a víz. Piszkos, sárga hullámaiban fatörzsek, bú­tordarabok és állati hullák fo­rogtak, örvénylettek, majd ro­hantak tova az árral. A víz már elérte Márton gazdáék felső ta­nyaudvarára vezető kőlépcső legmagasabb fokát. Három gyerekét és a falu töb­bi még alvó gyerekeit ágyukból az — itt az árvíz! Itt az árvíz — jajveszékelése, meg a vészha­rang bronznyelvének lassú, tom­pa, kísérteties bimm-bammja verte ki, amint a harang bronz testéhez hozzákoppant. De már a töltésen vannak a fa­lu összes gyerekei szüleikkel együtt. Mindenki sürög-forog, igyekszik menteni, amit tud és ami számára a legértékesebb. Leginkább a falu mélyebb fek­vésű házaiból pakolnak fejvesz­tetten és hordják a templom­­dombra- Ez a falu legkiemelke­dőbb pontja, míg a mélyebb ré­szeken épült házak felhőszakaj_ dásban szennyes, besározott lá­bai már vízben áznak-A gyerekek csoportjából né­hány állandóan a kinyitott köz­ségháza postahivatalának ajtaja előtt lebzsel és mikor kiteszik a .legújabb vízjelentéseket, mint a villám adják hírül a mentés munkáiban verejtékező szüleik­nek. Déli egyóra körül lehet, ami­kor az első jelentés jön a víz apa­dásáról. Mindenki fellélegzik, de még várhi kell, mert kilátás van újabb áremelkedésre, mely egy-másfél óra múlva ér ide. A veszedelem ez órájában min­den ember egy. A nagygazda segít a szegény zsellér ágyát ko­csira pakolni. A szegény nap­számos minden irigység nélkül vezeti ki a módos gazda ökreit, teheneit az istállóból. Eszébe sem jut most, hogy annak van, neki meg nincsen. A pap meg a taní­tó is pakol. Segít hurcolkodni ott, ahol tud, mert az ö lakásuk ma­gasan fekszik és nem kell tartani a víztől. Még a jegyző is kölcsön­adta kocsiját-lovát annak, aki ép­pen szükségeli. Csakhogy a magyarság útja ekkor még a 1914. előtti idők sima, taposott útján fut. A gyerekiélek azonban min­den időkben egyforma.'Míg szü­leit szomorúnak, kétségbeesett küzdelemben, aggódni látja, ad­dig ő is, szárnyszegetten gub­­baszkodik valamely félreeső he­lyen, de amint apa, anya arca derülni kezd, a gyerek mindjárt a játékra gondol. Most már, hogy a veszedelem elmúlt, összedug­ják a fejüket és azon tanakod­nak, hogy a vízbeesett húsvéti öntözködés tarka tojásokkal be­festett álmait mi más jétékkal pótolják. — Nem baj Miska! kitalálunk más játékot — súgnak össze a jeles csemeték. — Édesapámék, édesanyámék úgyse- jönnek ha­za addig, míg a vizek egészen vissza nem húzódnak. Gyertek menjünk el csónakázni . -. — Igenám, de hol és hová? — aggodalmaskodik a két lány, Julcsa meg Rozi. — A Sajó még mindig borzasztó forgókkal, meg hullámokkal rohan. Felfor­dítana csónakostól, mindenestől és mindnyájan a vízbe fullad­nánk. A kertekből meg már le­folyt a víz, csak a piszkos iszap maradt utána. — Nézzünk körül a pincében — indítványozzák a fiúk. Már rohannak is, egymást túl­harsogó csata-kiáltásokkal a Mar­­ciék pincéjébe. Itt még vállig ér a víz. — Nosza gyorsan a nagy mosóteknőt! Ebbe öten is be­leférünk. Csakhogy a nagyteknő meg van repedve és folyik bele a víz. Ez nem jó. Hosszas keresgélés után talál­nak egy hatalmas lúgozó kádat. Ebbe is beleférnének öten, de egyetlen evezőjük volt, a ke­nyérsütő lapát. Amellett annyira billeg ez a Stander a vízen saját súlyánál fogva, hogy amikor egy belelépett, a másik helyfog­lalása már felborulással fenye­get. — Menjünk bele sorba egyenként — határozza el a nagytanács. — Legelőször te menj Miska — bíztatják meg a legnagyobb fiút. Miska van már 14 éves is. Ügyesebb, körültekintőbb a többinél. Bele is óvakodik Miska a lú­gozó kádba és elevez majdnem a pince közepéig a kenyérsütő lapáttal- Ott azonban valamely hirtelen mozdulatot tesz, a töb­bieknek való diadalmas intege­tése közben. A nagy kád egy ha­talmas bi:lenéssel borul szájávai lefelé úgy, hogy Miska a víz alá került, a Stander pedig hatalmas buraként takarta be. — Jézus Mária ! — rémüldözz nek a gyerekek. Most mi lesz? Miska belefullad a vízbe. A já­ték édes ize egyszerre megkese­redett bennük. Mind a fiúk, mind a lányok kezdték ledobálni a ruháikat, hogy a vízbe belegá­zolva egyesült erővel felemeljék a kádat és megmentsék Miskát .Szerencsére nem lett rá szük­ség, mert Miska hirtelen moz­dulattal, roppant erőfeszítéssel lelökte magáról a kádat és prüszkölve, krákogva, szemébe­­hulló csapzott vizes hajával ki­bújt alóla. A többiek sírva-nevetve ölel­gették megmenekült pajtásukat és csak későbben vette elő mind­­annyiukat a szepegés, amiko­­eszükbe jutott, mit szólnak majd otthon a szülők ez elázott ruhá­hoz és ha megkérdik hol voltak, mit csináltak és mitől lett a ru­ha vizes, mit is mondjanak majd? hazudni nem lehet, mert akkor még többet kapnak és tudták azt is, hogy mind a Marci, mind a Miska édesapjának gyorsan jár a keze. Ezt aligha ússzák meg verés nélkü1 A 8 éves Pista már pityeregni kezdett, amikor Rozinak mentő­ötlete támadt: — Idehallgassatok! — mond ja titokzatosan. A konyhában ég a tüa. Tegyük be a sütőbe a vi­zes ruhákat és ha megszárad, majd én kivasalom. Segítettem ám én már édesanyámnak va­salni — dicsekedett a 11 éves Rozi. Miska le is vetette víztől cse­pegő ruháit, majd körülcsavarta magát egy zsákkal és a ruhákat betette a sütőbe. A többiek jól megpakolták a tűzhelyet száraz rőzsével. Ő maga leült egy sám­lira a tűzhelyhez melegedni, mert a hideg vízben alaposan átfázott. Az átélt izgalmak következ­ményeként-e, vagy a hideg für­dő miatt, Miska elaludt a jó me­leg konyhában. Csípős, fojtó, émelyítő szagra riadt, meiytől egyből kinyíltak a szemei. Ijedten kap a sütő ajtajához, melyből csak úgy dől ki a fojtó, büdös füst. Biz ezek a ruhák barnára pörkölődtek, fonnyadoz­­tak a tüzes sütőben­— Most mit tegyek? Nincs ru­hám, amiben hazamenjek- Édes­apám biztos jól elver, ha így ha­zamegyek. Valamit kéne hazud­ni — morfondíroz magában. — Igaz édesanyám mindig azt mondja, hogy ha megmondom az igazat, akármit csinálok nem kapok ki annyira, mintha még hazudok is ráadásnak és ez így is volt mindig. — De mégis, hogy menjek haza Húsvét hétfő­jén világos nappal egy zsákkal körülcsavarva a falun keresztül? Este meg még soká lesz. Meg addig még keresnek is otthon­ról — fordul most már bőgve a tanácstalanul szepegő többi gye­rekhez. A másik két fiú se adha­tott kölcsön ruhát, mert Miska volt köztük a legnagyobb. Időköben az öregek is haza­jöttek, hogy elmúlt az árvízve­szedelem. Maris néninek mindjárt meg­csapta az orrát a füstszag, hiába szellőztettek. — Mit csináltatok akasztófa­virágok? — esett neki saját cse­metéinek. Marci nagyot nyelt, megkö­szörülte a torkát, aztán — leg­jobb út az egyenes út — önma­ga biztatásával bűnbánóan lé­pett édesanyja eliba. — Hát tudja édesanyám, csó­­nakásdit játszottunk a pincében, oszt Miskával felfordult a Stan­der, ő meg beleesett a vízbe. Mondtuk neki szárítsa ki a sütő­ben a ruháját, Rozi meg kivasal­ta volna, hogy otthon ki ne kap­jon, de a ruha megégett a sütő­ben — hadarja Marci egy léleg­zetvételre, hogy mielőbb túl le­gyen rajta. Maris néni rögtön szalajtatta Rozit, Marci bá'-ékhoz, hogy jöj­jön a fiáért, de ruhát is hozzon neki. Míg Marci bá' meg Terka néni megérkeztek, azalatt Maris néni kivallatta a többi gyereket is, hogy mint történt a dolog. Mi­kor Maris néni látta, hogy a gyerekek egyformán beszélnek, elhatározta, hogy közbejár Mar­ci szüleinél az elégett ruhák miatt. Nem is volt nehéz dolga, mert az áradás elmúlt a faluról na­gyobb kár nélkül. A gyerekek őszinte beismerése után pedig egy szelíd apai pofonnal meg­úszta Marci is a dolgot. Több mint 48 év telt el ennek az elmaradt húsvéti locsoikodás­­nak az esztendejétől-Sok víz lefolyt a Sajón is az­óta- A gyerekek felnőttek, meg­öregedtek, de ezeknek a gyer­mekei, unokái már nem a hajda­ni pajkos, derűs, csintalan gye­rekek többé. A Trianoni Nagy Vérző Ke­reszt még ma, 48 év elmúltával is ott áll a magyar falvak felett és ráveti árnyékát a szülők, nagy­szülők gondtól, kíntól gyötrött becsületes magyar orcáira, ezért nem tudnak a gyerekek sem a régi játékosok lenni többé. Ott áll a Trianoni Kereszt még ma is világ szégyenére és az egész világ szenvedésének vég­ső okozatául, mert amíg a Triano­ni Kereszt áll és Magyarország gyarmati rabságban sínylődik, addig ne:n !esz boldog Húsvét Magyarországon és béké nem lesz a földön. v. Sz. J.-né Gyilkos növények Bizony, még az ártatlannak ismert növények között is akad­nak hivatásos gyilkosok. Éspe­dig nem azokra a mérges növé­nyekre gondolunk most, am:­­lyenek némely gombák, amelyek csak akkor okoznak bajt, ha megeszi őket az erfiber, vagy az állat. Vannak növények, ame­lyek szinte egyenesen megtá­madják az embert és állatot s nem egyszer meg is ölik. Persze ezt a támadást ne tessék úgy ■képzelni, hogy a növény kapja magát, föl kerekedi k, lesbe áll és megtámadja a gyanútlan kóbor­­gót valami szúró vagy vágó szerszámmal- Még a növényvi­lágnak ezek a született hóhérai sem mozdulnak el a helyükről, hanem csak akkor bántják az em­bert, állatot, ha az közeledik óvatlanul hozzájuk. Az egyik növény például olyanforma természetű bántalma­­kat okoz, mint nálunk a csalán, amelyet meg kell fogni, hogy megcsípjen. Brazíliában nő, ma­gyar neve nincs, latinul Laportea gigas-nak nevezik. Több méter magasra növő, cserje formájú növény, gyönyörű, fürtösen nö­vő, szederszerű gyümölcsei van. nak. De jaj annak, aki a kínálko­zó gyümölcsök után nyúl vagy megrázza a cserjét! Csak egy kicsit, bármily óvatosan kell megérinteni a leveleket — majdnem megőrülhet az ember a fájdalomtól- A növény finom, törékeny tüskéi a csalánénál száz­szor fájdalmasabban csípnek. Volt eset arra is, hogy a Szeren­cseden, csupasz indiánok szív­­szélhűdést kaptak a kínoktól, ha egy ilyen cserjésbe tévedtek. A legjobb esetben is hónappkig tűrhetetlenül égnek, viszketnek a sebek. Azok a savak, amiket a növény letört szőrszálai enged­nek a bőr alá, mindig igen ko­moly betegségi tüneteket, kínos mérgezést okoznak. Kerüli is messziről a Laporteát ember, ál­lat, mint a halálos veszedelmet. Még az üvegházas botanikus kertben is sok bajt okoz a hozzá­értő kertészeknek1. A Laportea a nagyobb állatok veszedelme, a kisebb repülő ál­latok hóhérja a Nepenthes mixta nevű "húsevő" növény. Míg a Laportea csak azt bántja, aki hoz-Egy lépést sem engedni a bolsiknak! Laoszi kérdésben n.agyfontos­­ságú értekezlet folyt Washing­tonban, amelyen Dean Rusk amerikai külügyminiszter Mac- Namara hadügyminiszter, az ad­­miralitás feje és a távolkeleti ügyek külügyi referense vettek részt. Az értekezlet célja az volt, hogy a szovjetet határozott for­mában figyelmeztessék, hogy az USA nem fog tűrni Laoszban semmiféle kommunista beavatko­­kozást, s a jelenlegi semleges laoszi kormányt, ha kell, fegyver­rel is támogatni fogja. Az amerikai álláspont az, hogy Laoszban ismét fel kell állítani a nemzetközi ellenőrző bizott­ságot, úgy mint annakidején Vietnamban. A bizottság tagjai ezúttal is Kanada, India és Len­gyelország lennének- A konfe­rencia újabb jele annak, hogy a Kennedy-féle kormány letért a korábbi passzív nemzetközi poli­tikáról, s a világ minden pontján átveszi az iniciativát. • DEBRE ÍGÉRETEI ALGÉRIÁHOZ Michel Debre francia mmisz­­terelnök szerint országa meg fogja védeni algériai érdekeit, tekintetnélkül arra, hogy Algé­ria miként határoz jövő politiká­ját illetően. "Ha Algéria a Franciaország­gal való szövetkezés ellen fog­lal állás' — mondja Debre mi­niszterelnök — természetes, hogy meg fogjuk védelmezni po ■liti'kai és gazdasági érdekeinket. Minden lépésünk azonban arra irányul, hogy biztonságot és alapvető emberi jogokat nyert­sünk azoknak, tekintet nélkül eredetükre, vagy vallásukra, akik franciák akarnak maradni". Debre mimsztemlnök a De Gaulie-párt Strasbourg-i nemze­ti kongresszusának záró ülésén kifejtette azokat a kormányzati elveket, melyeket érvényesíteni kíván az algériai nemzeti forra­dalmárokkal kezdődő béketár­­gyalásoNon. A svájci külügyminisztérium szerint a francia—algériai béke­­tárgyalások néhány napon belül megkezdődnek Bernben. Ez az első hivatalos megerősítése a bé­ketárgyalásokról már napok óta keringő híreknek. • Diefenbaker kana­dai minszter­­elnököt súiycs támadások érik elsősor­ban a délafrikai sajtóban, de az ausztrál sajtóban is a délafrikai Unió kilépésének forszirozása miatt. Macmillan brit miniszter­elnöknek is szemrehányásokat tesznek azért, hogy a Nemzet­közösség tagjai között fennálló hatalmas tekintélyét nem hasz­nálta fci hathatósabban abból a célloól, hogy Dél-Afrika kilépé­sére mégse kerüljön sor- Odaha za Dél-Afrikaban természetesen úgy ünnepük a hazatérő ' Ver­­woerd-öt, mint a józan afrikai politika hősét. Az apartheid-pár­ti tüntetések jelmondata : "Dél- Afrika követi az egyetlen politi­kai irányt, amely nemcsak a né­gereknek, hanem a fehéreknek is igazságot szolgáltat". A tör­ténelem kereke nagyot fordult, annyi bizonyos. • ítélet a londoni kémperben Bízva abban, hogy ha el is íté­lik, előbb-utóbb ki fogják cse­rélni, Lonsdale magára vállalt minőén terhet, különösen pedig azt jelentette ki, hogy mindazo­kat a készülékeket, amelyeket az állítólag kanadai származású Kroger-házaspár házában talál­tak, ő csempészte oda, s ő is használta. A Kroger-házaspár igazi neve Kohn, s valójában amerikaiak, nem kanadaiak. Bár a kommunistákhoz vezető szá­laik kétségtelenül léteztek, két­séges, hogy a brit atomhajtásos tengeralattjáró terveihez vala­mi közük lett volna. Az oroszok soha nem bíznak ilyen nagyhan­­tosságú kémtevékenységet más­ra, mint született oroszokra. A kommunisták társutasaira — s az úgynevezett Kroger-házaspár is ezekhez tartozik — csak ki­segítő szerep vár. Az egész vi­lág feszülten figyeli a londoni kémper eseményeit, s reméli, hogy a Nyugat, amely már meg­elégelte az állandó defenzív kül­politikát, példásan fogja meg­büntetni a kémbandát, amely a nyugati országok teljes lakossá­gát váratlan szovjet atomtáma­dásnak akarja kiszolgáltatni. • A LONDONI KÉMPER BEFEJEZÉST NYERT Az angol bíróság az esküdt­szék verdiktje után 25 évi fegy­­házra ítélte az elsőrendű vádlot­tat, akinek valódi neve nem is­meretes, de aki Arnold Lonsdale álnéven hosszú éveken át Van­couverben, Torontóban, majd Ka­liforniában lakott és működött. Ez az ember a Lonsdale nevet egyszerűen a telefonkönyvből választotta, majd hamis eskü alatti nyilatkozattal kiváltott egy születési bizonyítványt, amely szerint az ontarioi Cobalt-ban született 1924-ben, s ezzel az okirattal ment át az USA-bá, ahol 1955-től 1959-ig kémkedett, majd utána Angliába tette át működésének színhelyét. A bíró­ság azért nem ítélte halálra, mert enyhítő körülménynek vette, hogy Lonsdale nem a saját hazá­ját árulta el. A másik két fővád­lott, a Kroger, másnéven Cohn­­házaspár 15—15 évet kapott. • SPANYOL VÁDAK MAROKKÓ ELLEN Spanyol jelentések szerint marokkói csapatok gyülekeznek a Spanyol—Szahara északi, hatá­rán azzal a szándékkal, hogy be­nyomuljanak spanyol területre. A spanyol külügyminisztérium szóvivője szerint a marokkóiak a régi felszabadító hadsereg egy ségeinek álcázzák magukat és Meseid környékén csooortosu1- nak, mindössze 25 mérföldre a spanyol határtól. Megbízható források szerint ezer ejtőernyőst szállítottak légi utón a getafei katonai repülő­térről El Aaiunba, a spanyol Sza­hara fővárosába. • TILTAKOZIK A MAGYARORSZÁ­GI RENDSZER AZ OLASZORSZÁ­GI NATO TÁMASZPONTON ÁL­LOMÁSOZÓ NÉMET KATONAI EGYSÉGEK ELLEN A budapesti rádió híradása szerint a magyar külügyminisz­térium jegyzéket nyújtott át az Olasz Köztársaság budapesti ideiglenes ügyvivőjének, mely­ben tiltakozik a magyarországi rendszer az olasz kormány azon határozata ellen, hogy a. Szardí­nia szigetén létesített NATO ra­kétatámaszpontokon hozzájárult nyugatnémet katonai egységek állomásoztatásához és rakéta­fegyverek kezelésére való ki­képzésükhöz. "A magyar kor­mány az olasz kormánynak ezen döntését a Magyar Népköztár­saság biztonságát is közvetlenül fenyegető lépésnek minősíti, melyért az olasz köztársaság kormányának kell a teljes felelős­séget vállalni" idézi a jegyzéket a budapesti rádió. • KISFALUDI STRÓBL ZSIGMOND SZOVJET KITÜNTETÉSE Kisfaludi Stróbl' 'Zsigmond szobrászművész teljesen behó­dolt a kommunizmusnak. Az összeomlás előtt az uralkodó ma­gyar kormánykörök kegyeit ke­reste, a honvédelmi miniszté­rium mellett felállított kuruc vi­téz szobrával a szabadságszerető magyar múlt dicsőségét igyeke­zett hirdetni. Most a Szovjet­unió Művészeti Akadémiája tisz­teletbeli tagjává választotta. Az erről szóló oklevelet Usztyinov magyarországi szovjet nagykö­vet nyújtotta átunnepélyesen Kisfaludi Stróbl Zsigmondnak. j Az idős művész újabb szobrai tehetségtelenek. Helyette inkább politikai téren keres érvényesü­lést. záér s így voltaképpen csak vé­dekezik —, bár tagadhatatlanul erőteljesebben, mint kellene, ad­dig a Nepenthes raffinált módon tőrbe csalja az áldozatait, ame­lyeket fölfal, mint a ragadozó ál­lat szokta a prédáját. Lelógó nagy kelyhei gyönyörű tarkák és illatosak. Magukhoz csábítják a bogarakat, sőt apró madarakat, kis kolibriket is. Mi­kor az állatka a kehely szélére száll, megsiklik, mert a kehely belülről viaszszerű, síkos anyag­gal van bevonva és — menthe­tetlenül bezuhan a kehely mé­lyébe. A kehely hirtelen bezárul fölötte s a zsákmány tehetetlenül vergődik a kalitkában, ahonnét élve ki nem szabadul. A kehely alján maró nedvek gyülemlenek össze, amelyek úgy megemész­tik az állatkát, mint az ételt az ember gyomornedve, amihez vegytani összetételükben is ha­sonlatosak- A táplálékot aztán felszívja a kehely fala s a hasz­navehetetlen, kemény részeket végül kiszórja magából a ke­hely, amely újra megnyílik, illa­tával, tarka színével újra csábít- 1 gat és várja a következő áldoza- I tot . . . PROSTITÚCIÓ MAGYARORSZÁ­GON A rendszer általános elve az, hogy a szocialista társadalom­ban prostitúciónak helye nincs és hogy ennek a jellegzetesen "kapitalista" tünetnek még a maradványait is ki keli irtani. Az erkölcsrendészeti osztály kifelé nem létezik, de a titkos prostitúció ellenőrzésére a ható­ságok sokkal nagyobb létszámú apparátust tartanak fenn, mint amennyi indokolt. Ilyen körül­mények között az "utcai" pros­titúció ma már minimálisnak mondható, mert gyakorlatilag azokat, kik régebben rendőri nyilvántartásban szerepeltek, már kivonták a "forgalomból". De ez nem jelenti- magának a prostitúciónak eltűnését,, mert bár az utcán alig van prostituált, annál több akad a vendéglátó­­ipar alkalmazottai között, első­sorban zenés espressókban, cuk­rászdákban, pályaudvarok kör­nyékén lévő vendéglőkben és az osztályon felüli lokálokban is. A titkos prostitúció változa­tait a hatóságok megtűrik ugyan, de csak olyan prostituált tud "lebukás" nélkül meglenni, ki legális "főfoglalkozást" tud bi­zonyítani. Ez még azokra is vo­natkozik, talán még fokozottabb mértékben, kik rendőri besúgó szolgálatot teljesítenek. • FÖLDRENGÉS BÉKÉS MEGYÉBEN A Békés megyei Eleken és Két­­egyházán egy percig tartó föld­lökést észleltek. A jelenség távo­li robbanásként hatott. Mintha nagy súly esett volna a házak­ra. Belerezdültek az ablakok és a padlók, megmozdultak a bú­torok, kinyíltak az ajtók, Eleken egy kemény ledőlt. Az eleki posta, körzetében egy pillanatra kialudt a villany. Az Állami Eöt­vös Lóránd Geofzikai Intézet közlése szerint az intézet szeiz­mográfja enyhe földlökést jel­zett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom