Kanadai Magyarság, 1961. január-június (11. évfolyam, 1-25. szám)

1961-03-18 / 11. szám

Még jóni kell, még jöni fog, Egy jobb kor, mely útin Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vöröamzrty KANADAI Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. PRICE 10 CENTS Canada's Largest and Oldest Weekly in the Hungarian Language ARA: 10 CENT XI. évfolyam, 11 szám, Vol XI. No. 11. @<z*uzdi<iK *%u*tQ<uiíeut& KANADA LEGNAGYOBB, HETENKÉNT MEGJELENŐ MAGYAR LAPJA Toronto, 1961 márc. 18, szombat Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto PHONE: LE. 6-0333, LE. 6-0906 Szerkeszti: KENESEI F. LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 ^Dovercourt Road, Toronto TEL.: LE. 6-0333, LE. 6-0906 A kritikusok és karikaturisták ugyan olymódon igyekeznek a nagyjelentésű gyűlést beállíta­ni, mintha a megjelent miniszter­­elnökök két különböző kategó­riához tartoznának : az első osz­tály "brit tagok" csoportjába tar­toznék Nagybritannia, Kanada, Ausztrália, Ujzéland, Dél-Afrika, a többi "színes" ország pedig va­lamely alacsonyabb kategória tagja volna. Ez a megkülönböz­tetés azonban hamis. A valóság­ban mindenki igyekszik a londo­ni -miniszterelnöki gyülekezetei olyan országok találkozójává fej­leszteni, amelyeket a közös kul­túra, közös gazdasági érdek és közös múlt tart össze, de ame­lyek között politikai jelentőség­ben különbség nincsen. Hozzátehetjük, hogy ha van valamely különbség politikai KWAME NKRUMAH szempontból, úgy ez inkább áll fenn a színes népek javára, mint az ő terhűkre. Nehru, sőt Nkru­­mah kijelentései ma fontosabbak a világ közvéleménye számára, mint például az, amit Macmillan brit miniszterelnök mond. Ennek az oka nem az, mintha a gazda­ságilag és kultúrában elmaradt országok (s ezek nagyrészt szí­nes országok) hatalma, vaov ál­talános jelentősége nagyobb vol­na, mint a "fehér" népeké. Az ok eovszeröen az, hogy a szovjet a színes népek természe­tes nacionalista várait használ­ja fel a saját hódítási program­jának végrehajtására —, más szavakkal minden újonnan önál­lóságot nyert népet a nyugati népek elleni felkelésre ingerel csak azért, hogy a nyugati hatal­makat gyengítse, nem pedig az­ért, hogy az újonnan önálló szí­nes népnek valami előnyt hoz­zon. A következő lépés —, amint art minden józan ember látja — a meggyengült nyugati hatalom leverése, lakosságának rabszol­gaságba döntése, s mindenek­előtt az, hogy az a színes ország, amelynek segítségevei a kom­munizmus tért nyer, ismét kese rí» rabszolgasorsba süllyedjen, de most már a felszabadulás re­­ménve nélkül. Miután a nyugati hatalmak azok a hatalmak, amelyek a most szabadságot nyert országo­kat azelőtt gyarmatként bírták, pontosan látják a kommunizmus aljas módszerét, s miután a szov­jet bujtogatást ezidőszerint hábo­rúval megakadályozni nem le­het — ,ezért igyekeznek meg­győzni a volt gyarmati országo­kat arról, hogy a Nyugat-keleti küzdelemben az igazi tét a szi­­nes, a primitiv, a szegény orszá­gok sorsa. Ezért gazsulálnak a brit nemzetközösség "fehér" tag­jai a "szines" tagoknak, s ezért igyekeznek a feketékben, a hin­dukban és a többi nemrégen gyarmati konstitucióban élt nép­ben azt az érzést kelteni, hogy az ő sorsuk még a fehér embe­rek sorsánál is fontosabb. Nem szabad azonban elfelej­Várakozás a világpolitikában? A londoni brit Nemzetközösségi Konferencia áll az események középpontjában tenünk azt sem, hogy a színes népek vezetői közül mindazok, akik ma miniszterelnöki tiszt­ségben, vagy külügyminiszteri címmel a londoni Nemzetközös­ségi Konferencián vesznek részt, egytől-egyig Angliában tanultak, s azokat az erkölcsi és politikai elveket követik, amelyeket az angol közéleti vezetők maguké­nak vallanak. A Nemzetközösségi Konferen­cia tagjai — még ha különböző színűek, fajúak is, s még ha el­lentétes politikai célokat követ­nek is — nemcsak nyelvben, ha­nem műveltségben is egyenlőek. Végeredményben Nehru a maga országában, csakúgy, mint Nkru­­mah a ghanai afrikaiak közt, vagy Mboya a saját, csaknem emberevői színvonalon élő alatt­valói között, a britek által év­századokon át kifejleszett kor­mányzási metódusokat követik- Más szavakkal azt is mondhat­­nók, hogy a Nemzetközösség "szines" tagjainak vezetői lé­nyegében ugyanazt a kormányzá­si rendszert tartják fenn otthon, mint régen a brit gyarmatbiro­dalom korában, legfeljebb "nem­zeti'' alapon. Van tehát bőven olyan erkölcsi és szellemi alap, amely a Nem­zetközösség tagjait összetartsa, a politikai különbségek dacára is. Hogy ez a közös szellemi alap valóság, arra jellemző az, hogy a mostani konferencián minden kommunista izgatás ellenére sem akadt senki, aki felvetette volna Dél-Afrika kizárásának kérelmét, holott mint ismeretes, Dél-Afrika apartheid politikája teljes ellen­tétben áll az összes afrikai or­szág alkotmányával- Az, hogy például Nkrumah, vagy Mboya nem terjesztett elő ilyen indít­ványt, azért van, mert a Nemzet­közösség tagjai közötti összetar­tó kapcsok erősebbek, mint az apartheid-elvek elleni gyűlölet^ Az UNO olyan súlyos problé­mákkal küzd, hogy a világ leg­­bölcsebb politikusainak a figyel­me természetesen más irányba forduí. Olyan szövetségeket, olyan nemzetközi szervezeteket keresnek, illetve létesítenek, amelyekben az összmunkát nem akadályozhatja meg a kommu­nisták folytonos obstrukciója. Ilyen szervezet legelsősorban az Északatlanti Egyezmény, másod sorban pedig a Nemzetközösség. Ma Londonban tárgyalásban állanak egvmással azok, akik a konqói kérdésben például az UNO keretén belül ellentétes el­veket képviselnek —, s mive Londonban a szovjet befolyás nem érvényesül, ott valóban le­het is tárgyalni eqvmással méq a politikai ellenfeleknek is. Ezért volt lehetséges, hogy Vöröskína üavét a nemzetközösségi minisz­terelnökök Londonban megtár­gyalhatták, anélkül, hogy ez a tárgyalás már előre eredményte­len legyen. Ugyancsak teljes nyugalomban, úriemberi légkör­ben tárgyalnak ma is egymással a nemzetközi leszerelési kérdé­sekről, mert Hruscsovéknak nincs módiuk ebbe beleszólni. Hozzá­tehetjük, hoay ha a szovjetet végre kizárnák az UNO-ból, úgy ez a világtestület is könnyen megoldhatná feladatait. Mindent eovbevetvo: a lon­doni Nemzetközösségi Konferen­cia tagjai együtt azt a "harmadik utat" testesitik meg, amely után mindenkor váovódott á békesze­rető müveit világ. Lehet, hogy Londonban nem hoznak határoza­tokat (a félmegoldásokat amugy­­is szereti a brit politika), s ha hoznak is, lehet, hogy azokat nem hajtják végre a Nemzetkö­zösség egyes tagjai,. De minden­esetre szorosabbra fűződnek a szálak azok között a látszólag annyira különböző országok kö­zött, amelyek nem kérnek köz­vetlen segítséget Amerikától, visszautasítják a kommunisták minden csábítását, vagy fenye­getését és mégis nagyobb erőt képviselnek, mint a többi ország együttvéve. A nemzetközösségi "szines" országok vezetői közül egyéb­ként a ghanai Nkrumah az, aki egyre inkább zseniális politikus­nak mutatkozik. Ghana ugyanis, jamelya kongói ügy kezdetén ha­­(tározottan a kommunistabarát Lumumba oldalán állt, s amely nemegyszer kifejezésre juttatta szélső nacionalista, illetve szélső­ségesen "Pánafrikai" törekvéseit, most az egyedüli józan utat mu­­itatta meg a kongói kérdés meg­oldására. Nkrumah javaslata az, hogy az UNO-csapatokat lassan­­kint teljes afrikai csapatok vált­sák fel, s a kongói állam megala­kulásának idejére, illetve a poli­tikai egység megteremtéséig, en­nek az országnak a vezetését kizá­rólag négerekből álló interna­­cionális kormány vegye át. Ez rövidesen azt jelentené, hogy a fehér katonaság hagvia el Kon­gót (elsősorban persza a belga zsoldoshadseregről van szó), de oda semmiféle más katonaságot, mint négert ne engedjenek be, tehát oda sem orosz, sem mon­gol, sem kínai katonaság ne te­hesse be a lábát. Érdekes és jellemző módon a kommunisták által támogatott Gizenga, aki, mint tudjuk a Stan­­leyville-i kommunistabarát kon­gói ellenkormány vezetője a ki­végzett Lumumba utódjaként —, szintén csatlakozott Nkrumah tervéhez- Gizenga a kongói kér­dés megoldására Madagaszkár­ban folyó kongói interprovinciá­­lis találkozóhoz azt az üzenetet. intézte, hogy ő a maga részéről , elismeri a nyugatbarát Kasavubu miniszterelnöki hatalmát, elis­meri, hogy Kongó érdekeit ez a kormány képviseli, s mindössze ahhoz ragaszkodik, hogy a fegy­veres bandákat szereljék le, s a belga katonaság hagyja el a ka­­tangai tartományt. Ez tehát azt jelenti, hogy Nkrumah elhagyta a kommunis­tabarát utat,, Gizenga, a kom­munisták hivatalos képviselője, hozzá csatlakozott és cserben­hagyta moszkvai urait. Ez a két néger politikus úgylátszik azt a vonalat igyekszik tartani, ame­lyet Nasser mutatott: kisajtolni a kommunistákból mindazt amit lehet, a kommunista mumussal engedményekre kényszeríteni a nyugatiakat^ s ezután afrikai nemzeti önállóságot szerezni- Hogy Nkrumáhék és a hozzájuk hasonlóan gondolkozó többi afri­kai néger politikus taktikája sikeres lesz-e vagy sem, az majd elválik. Annyi azonban bizonyos, hogy a szovjet beavatkozásból senki sem kér Afrikában —, a legkevésbbé a négerek. Nkrumah politikai tekintélyét öregbítette, hoqy Kennedy USA elnök hivatalos tárovalásokra hívta meg, s a Fehér Házban tör­tént fogadáson, mint egvenranoi államfőt ünnepelték. A megbe­széléseken szó volt többek kö­zött arról az új politikai fegyver­ről, amelyet az Eqvesült Államok a világbéke érdekében most ve­zetett be, s amelynek a neve "Peace Corps", magyarul béke­brigád. Önkéntes fiatal ameri­kaiak fognak nagyszámban utaz­ni a világ minden pontjára, hoov az elmaradt népeket munkával, tanáccsal, gyógyszerekkel, okta­tással, s ha kommunista-ellenes harc törne ki, fegyverrel is segít­sék. A békebrigád tagjai a leg­tökéletesebb kiképzést fogják kapni. Arra szolgálnak, hogy a kommunista lázító politikai ko­miszárok tevékenységét ellensú­lyozzák a semleges népek között. A békebrigádban való tagságra máris százezernél több fiatal fér­fi és nő jelentkezett, de a váloga­tás igen gpndos lesz, s a tagok szama nem lesz naov. Ugyanehhez az amerikai béke­­offenzivához tartozik az a hír is, hogy Kennedy elnök kívánságára az amerikai hadseregfőparancs­nokság újra fejleszteni foqja az úgynevezett konvencionális (te­hát nem-atom) fegyverekkel fel­szerelt csapategységeket!. Az ed­digi amerikai alapelv, hoov a kommunisták bárhol bekövetke­ző támadását atombombákkal bekövetkező megtorlással kell megakadályozni, nem bizonyult helyesnek. Amint Charles Bone­­steel tábornok, az USA vezérka­ri főnökének helyettese kifejez­te : "Ha tovább is a masszív atom-megtorlás marad a fő vé­dekezési eszközünk, úgy a kom­munista támadás esetén az USA csak kettő között választhat: és­pedig vagy visszavonul, vagv kockáztatja az USA és a Szovjet kölcsönös pusztulását". Miután a nukleáris feavverek terén az egyenlő erők és a védő­eszközök tökéletlensége miatt ma egyensúly áll fpnn a Nyugat és a Kelet között, ezért várható, hogy a kommunisták helyi jelen­tőségű fegyveres támadásokai fognak indítani, amelvek inkább egyes területek politikai rendsze­rének. megváltoztatására, mint azok elpusztítására törekszenek. Ezért az amerikai hadsereg a ki­sebb tűzerejű, de mozgékonyabb és kevesebb kockázattal járó stratégiai mozdulatokra alkal­mas csapateqységek felszerelésé­re fog súlyt helyezni. ) Castro “amerikai“ repülőgépet lőtt le A szakállas bolond Castro Havanában azt állítja, hogy ku­bai lövészek lelőttek egy repülő­gépet, melyet az amerikai Cent­ral Intelligence Agency küldött ki. Egy másik repülőgépet pedig, mely fegyvereket dobott le Nyu­­gat-Kubában, súlyosan megron­gáltak-Castro szerint a lelőtt repülő­gép Baracoa közelében zuhant a tengerbe. A másik DC—4 repülőgép ki­lyukadt benzintartállyal és meg­sérült motorral menekült Ja­maica felé. Ezt a gépet repülő­] gép-vadászok rongálták meg Nyugat-Kubában. A Castro-kormány nagy erők­kel verte vissza a terroristák támadásait, akik meg akarták akadályozni az ellenforradalom­ban résztvett két fiatalkorú ki­végzését. Rigoberto Hernandez Estevezt és Rolando Tamargo Gutierrezt azzal vádolják, hogy olyan fegy­vereket és robbantóanyagokat tartottak birtokukban, melyek az amerikai Central Intelligence Agencytől származnak-Atomfegyver a NATO csapatoknál Kennedy elnök külön megbí­zottja Bonnban biztosította Nyu­­gat-Németországot, hogy a NATO frontcsapatait atom-fegyverek­kel szerelik fel. Azok a hírek, hogy Kennedy elnök az amerika' hadseregben a konvencionális fegyverekre helyezi a fősúlyt, Nyugat-Németországban nyugta­lanságot keltettek. Ez érthető, hi­szen egy esetleges szovjet táma­dás első rohamát nekik kell meg­törni. Hruscsov dilemmája —Mi történne, ha hátulról leszúr­nám ezt a nagy le­gényt? — gondol­ja Hruscsov ördögi szándékkal- Ami­lyen szívós ember, biztosan rögtön agyonverne. Angolnyelvü lap­társunk karikaturis­tája legalább is így látja a ravasz Niki­ta dilemmáját. — Szerintünk nagvon is- jól látja • . . Amíg a világ béke­­szerető népei azon ■fáradoznak, hogy az afrikai gyarma­tokból alakult nem­zeteknek igazi füg­getlenséget bizto­sítsanak, addig Hruscsov új szov­jetmintájú rabszol­gaságba akadja őket dönteni. Ez történt még... TANGANYIKA KI AKAR LÉPNI AZ ANGOL VILÁGKÖZÖSSÉG­BŐL Julius Nyere,. Tanganyika mi­niszterelnöke kijelentette, hogy több afrikai állammal együtt "alaposan megfontolja" bent­­maradását az angol Világközös­ségben, ha a négergyűlölő Dél- Afrika megmarad tagjai között. A KÍNAI GERILLÁK VISSZAVO­NULTAK BURMA HATÁRAIRÓL Rangoonban, Burma fővárosá­ban, örömmel fogadták azt a Formozáról származó hírt, hogy Ja nemzeti kínai gerillákat vissza­vonták Burma határairól. Első lépés Nemzeti-Kína és Burma megértésére. LENGYEL KÉM PÁRIZSBAN A párizsi lengyel követség Wladislaus Darmach nevű 33 éves tisztviselője ellopta egy tankromboló fegyver mikrofilm­jét. A kémkedő követségi tiszt­viselőt letartóztatták s a fres­­nes-i börtönben várja tárgyalá­sát. A kommunista országok kö­vetségei mind kémközpontok. • INDIA SZOVJET SZÁL­LÍTÓ GÉPEKET VÁSÁROL KÍNA ELLEN New Delhiből jelentik, hogy India szállító repülőgépeket akar vásárolni a Szovjetuniótól. A gé­peket a Vöröskína által fenye­getett határainak védelmére kí­vánja felhasználni. Ez is egyik jele a szovjet—kínai ellentétnek, India szovjet fegyverekkel har­col Kína ellen. AMERIKAI—VÖRÖSKINAI ■' KÖZELEDÉS Varsóból jelentik, hogy Jacob Beam, az Egyesült Államok len­gyelországi nagykövete tárgya­lásokat folytatott Wang Ping- Nan vöröskínai követtel- Ez az első érintkezés a Kennedy kor­mány es kommunista Kína kö­zött. TÁMADÁS PÁRIZSBAN A RENAULT AUTÓGYÁR ELLEN Algériai lövész támadást in­tézett Párizsban a Renault autó­gyár ellen. Revolver lövéseivel halálra sebesített egy mozlem munkást, iöi. ben súlyosan meg­sérültek- Amíg De Gaulle fára­dozik az algériai béke megterem­tésén, addig a párizsi utcákon vér folyik. • CENZÚRÁT TERVEZNEK DÉL-AFRIKÁBAN Jan de Klerk dél-afrikai bel­ügyminiszter törvényjavaslatot készít, mely könyvekre, újságok­ra, magazinokra, mozi darabok­ra éj művészeti kiállításokra elő­zetes cenzúrát vezet be. A cen­zúra célja a faji politika biztosítá­sa az irodalomban és. művészet­ben. • KÓRHÁZI BETEGEK ELÉGTEK AZ AUTÓBUSZBAN A7 angliai Shrewsburyban egy , kórházi autóbusz, mely 10 bete­get szállított, lángba borult és öt beteg benne égett.A rendőr­ién megáilapítása szerint az au­tóbusz menet közben elvesztet­te egyik hátsó kerekét, a ben­­lintartályt maga után vonszolta az úttesten, maid felrobbant. Az autóbuszban elhelyezett betegek I felét nem sikerült megmenteni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom