Kanadai Magyarság, 1960. július-december (10. évfolyam, 27-52. szám)

1960-07-09 / 28. szám

X. évfolyam, 28. szám, 1960 július 9, szombat 2 KANADAI MAGYARSÁG 996 Dovercourt Road, Toronto 4, Ont., Canada Telefon: LE. 6-0333 Főszerkesztő: KENESEI F. LÁSZLÓ Megjelenik minden szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : 996 Dovercourt Rd., Toronto 4 Hivatalos órák: reggel 9-től délután 6-ig előfizetési árak: egész évre $5.00, fél évre $3.00., egyes szám ára: 10 Külföldön: egész évre $6.00, fél évre $4.00 Váiaszbélyeg nálkül érkezett levelekre nem válaszolunk I Felhívás nélkül beküldött kéziratokat, képeket, nem őrzünk meg és nem küldünk vissza, még külön felhívás, vagy portóköltség mellékelése esetén sem. A közlésre •Ikamasnak talált kéziratok esetében is fenntartjuk magunknak a jogot, hogy azokba belejavítsunk, lerövidítsük, vagy megtoldjuk, ha arra szükség mutatkozik. Csak ritkán gépelt kéziratot fogadunk el. Minden névvel aláírt cikkért, nyilatkozatért a szerző felelős. cent CANADIAN Editor in Chief: HUNGARIANS LÁSZLÓ F. KENESEI Published every Saturday by the HUNGARIAN PRESS LIMITED 996 Dovercourt Road, Toronto 4, Ont., Canada AFÜGGETLENSÉGI NYILATKOZAT 1776. július elsején az angol flotta vörösruhás (katonáit Howe generális a newyorki kikötőben partra tette. Ugyanakkor kilenc­ven mérföldnyite onnan, Philadelphiában, az amerikai Continental Congress vitatkozott a virginiai gyarmat javaslata felett, mely sze­rint: "az egyesült amerikai gyarmatok ténylegesen és jogosan szabad és független államok". A javaslatnak július 2-án történt elfogadásával az amerikaiak függetlensége jogerőre emelkedett, a két nappal később jóváha­gyott FÜGGETLENSÉGI NYILATKOZAT ennek a határozatnak a vi­lág előtt való megindokolása volt csupán. A mas-sachusettsi John Adams vezérlete alatti szabadsá-ghő­­sök már július elsején este szereztek többséget és amiklor július 2-án George Washington hírnöke a New York elleni támadás rész­leteit nyilvánosságira hozta, a még kételkedőik és habozok is a ja­vaslat mellé állottak, úgy hogy a tizenhárom gyarmat határozatát egyhangúlag' fogadták el. "1776. július 2-a — írta John Adams nejének, Abigailnak, — a lég nevezetesebb nap lesz Amerika történelmében . . .bizonyos vagyok abban, hogy késői nemzedékek is lelkesen fogják ünne. pelrni ezt az évfordulót". Július 3-án kezdődött meg a vita a FÜGGETLENSÉGI NYILAT­KOZAT körül, amelynek szövegét Thomas Jefferson szerkesztette, hogy megmagyarázza az egész világnak, miért kellett az amerikai függetlenséget kikiáltani. Július 4-én történt azonban a végső sza­vazás. A kiküldöttek, nem a saját személyükben, hanem a gyarma­toki nevében, egyhangúlag magukévá tették a történelmi okmányt. A nemzet a Nyilatkozat megszavazását, július 4-ét ünnepli meg, július 2. helyett, amikor magát a függetlenséget kiáltották ki. E napon azonban csak John Hancock, -a- Continental Congress elnöke írta alá tényleg az okmányt, hogy az aktust "hivatalossá" tegye. A Kongresszus többi tagjai — 56 férfi összesen — csak későbben, de valamennyien augusztus 2. előtt látták él azt kezei résükkel. Az okmány címe: Unanimous Declaration of the Thirteen United Sta­tes of America". Itt szerepelt először országunk hivatalos neve. A történelmi esemény emlékezetére az első ünnepség már 1776. július 8-án folyt le, az elfogadást követő első hétfői napon, amikor is az Állami Épület kertjében, Philadelphiában felolvasták az okmányt a polgárok, harangzúgás és katonai parádé közepette. Július 4-én tehát nemzetünk születésnapját ünnepeljük és bár az eredeti napon nemcsak örömhírek jutottak a nemzetalapítók tudomására, a születésnap örömünnep, amelyet mindenki vidám szórakozá'ssa'l töltsön el. De, ha külföldre írunk beszámolót, jelez­zük azt is, hogy július 4-én az amerikai nép jogainak kinyilvánítását ünnepeljük, az élethez, a szabadsághoz és a boldoguláshoz való jogait. American Council KÉK SZEMEK A ZÖLD ERDŐBEN Stan Mokrzycki Aki Dániát a levegőből látja, zöld erdőket és kék tavakat lát.­­Amint a szárazföldre lépünk, a dán vizek kék színe helyett a dán leányok szemének gyönyörű mély kék színében kell gyönyör­ködnünk. Nincs férfi, akit ne üt­ne szíven ez a szépség, ha Dá­niában jár. Úgy látszik, minél idősebb valaki, annál jobban el­lágyul erre a kékségre, — aki pedig; elhagyta a negyven évet, arra nézve kifejezetten veszé­lyes a dán lányszemek színe. Akár emiatt, akár egyébként is, Dánia a legjobb hely az eu­rópai utazás megkezdésére. A Skandináv Légijáratok hálózatá­nak központja Koppenhága. In­nen repülhetünk Malmöbe, Stock­holmba, vagy Helsinkibe, ha Észak felé utazunk, — Varsóba és Moszkvába, ha Kelet felé visz utunk, Prágába, Bécsbe, Buda­­pesre, a Déli irányban, ezenfelül Stuttgartba, Milánóba és Rómá­ba. Azonban Koppenhága és ál­talában; Dánia az a hely, ahol ér­demes időzni. Van ebben a vá­rosban valami édesen-kedvesen frivol. Amiről híres Koppenhága : a bicikli, a szőke leányok, a gyönyörű keblek, a sör-, és min­den egyéb. Aki jó sört akar inni, s köz­ben el akar merülni a többi híres. DOOOOOQoOfiOOO IRTA STAN MOKRZYCKI ség élvezetében, üljön le a Fras­cati Restaurant járda-vendéglő­jében- Ez a városháza terén fek­szik, pontosan a Palace Hotel előtt, ahol megszálltam. Minden dán leány olyan, mintha a kis sellő után mintázták volna meg, — mert a sellő — Andersen me­sélő elméjének édes alkotása —■ Koppenhága szimbóluma. Aki nem hiszi, utazzon oda, győződ­jön meg róla saját szemével. Lehet, hogy Andersen lelke még mindig kísért esténkint Kop­penhága ősi utcáin, mert ez a vá­ros valóban mesevárosnak lát­szik. Tradíció és modern életfor­ma szorosan összekapcsolódnak. A korona-ékszerek, amelyek a Rosenborg kastélyban állandóan ki vannak állítva, még ma is IX. Frigyes király személyes hasz­nálatára szolgálnak nagyobb ün­nepeken. A Tivoli kert, tele apró mesterséges csatornákkal és ta­vacskákkal, kis fahídakkal és fák, virágok között eldugott pa­vilonokkal, gyönyörűen kivilá­gítva, önmagában is valóságos ékszer. A Rosenborg kastély előtt álló fehér-vörös csikós őrbódék oldalán szívalakú nyílásokon át néz ki az őr, vagy mint valami igazi élő ólomkatona. Azon az estén, mikor a Tivo­liba mentem sétálni, az tele volt norvég egyetemistákkal. Min­denféle színű kalapokat visel­tek, szalagokkal, pezsgősdugók­­kal ünnepelték a vizsgáik ered­ményét. Egy perccel később már közöttük ültem egy díszes asz­talnál, krigli sörrel előttem, jobb­­ra-balra karonfogva az új bará­tokat, s együtt énekeltünk egy dán dalt, aminek csak a meló­diáját ismertem. Innen mentünk tovább másik vendéglőbe, ahol újabb éneklés, újabb sör, sör, s némi tánc következett. A bárban hozzámszegődött egy dán ten­gerész, aiki úgy meg volt hatva attól az információtól, hogy én már voltam New Orleansban (ahová őt nyilván szép emlékek fűzték), hogy megengedte, hogy én fizessem az ő egy nagy pohár viszkijét. Ki törődött ezzel? min­denki jókedvű volt. Miután az es­tét dán és norvég diákok között töltöttem el, meggyőződtem ró­la, hogy nemcsak a franciák haj­landók érzelmeiket a nagy nyil­vánosság előtt kimutatni! A következő este meghívtam két amerikai leányt a városnéző túráról egy Ambassador nevű gyönyörű vendéglőbe. Itt nyári éjszakákon széthúzzák a tetőt, s így a. szabad ég alatt lehet tán­colni, — mindenki nézheti a csil­lagokat, mialatt koktéilét szür­­csöli. Miután úgy tudtam, hogy Skandináviában mindenki esté­lyi ruhát hord vacsora után, én is fehér szmokingot öltöttem, — de sajnos a zenekar tagjain, kívül én egyedül voltam ilyen ünnepé­lyes öltözékben, amiért megvető pillantásokat kaptam a jókedvű közönség részéről- (Figyelem, Európában túrázó nőtlen urak! Az amerikai hölgyek szeretnek másodmaguikkal kirándulni, s emiatt minden flörtölés velük le­hetetlen !) Színükig megtöltve sörrel, te­le a dán leányok kék szemének látványával, stb. elrepültem Stockholmba, amely a SAS vona­­'án csak rövid félóra. A koppen­hágai vidám órák ellenére saját lábamon szálltam be a gépbe, bár biztos vagyok róla-, hogy a SAS alkalmazottjai szívesen saját kezükben is cipeltek volna, mert az ő szolgálat-készségük valóban határtalan. Mr. Lumholdt Soren­sen, a skandináv repülőtársaság, római igazgatója, elmondott ne­kem egy kis históriát, arról az amerikai szanguinikus utasról, aki valami apróság miatt meg­haragudott és dühében az egyik tisztviselő; fülére húzta le a ka­lapját. Mire a tisztviselő megiga­zította a kalapját, tisztelgett és a legudvariasabb hangon ezt kér­dezte: "Parancsol még valamit, uram?" Következő számunkban: Svéd­ország a szépség és a szép nők országa OQOOCOOCCOOQWOCOOMOOSCOeDC PUSZTULÓ INDIÁNOK HÉTFŐ. EBÉD: Csirkebecsinált. Rántott velő salátával. Diós­laska. Alma, körte, szőlő. VACSORA: Savanyú borjutüdő, galuskával. Sajt, vaj, tea. Cseresznyés rétes. KEDD. EBÉD. Húsleves eperlevél-tésztával. Főtthús szalonnás­­gombóccal és torma-mártással. Spárgatök sülve, tejfelesen. Teper­tős-pogácsa. Gyümölcs. VACSORA: Pörkölt, tarhonyával és salátával. Vaj, retek, méz, dió. SZERDA. EBÉD: Gombaleves. Töltött felsárszelete.k. Almafánk. Gyümölcs. VACSORA: Rántott borjumáj, salátával. Mákos metélt. Sajt. CSÜTÖRTÖK. EBÉD: Húsleves, daragaluskával. Főtthús, zsír­ban kipiritott puliszkával és hagymamártással. Rántott csirke, rántott kelkáposztával és kompóttal, dinnye. VACSORA: Juhtokány burgonyával és kovászos uborkával. Sajt és gyümölcs. PÉNTEK. EBÉD: Zöldbableves tejfelesen. Fogas ajókával. Ká­posztás rétes. Gyümölcs. VACSORA: Sóska tükörtojással. Gombafillet, vajban párolt burgonyával. Körte kompót. SZOMBAT. EBÉD: Húsleves árpakásával. Főtt hús vadmódra, lencse, füstölt kolbásszal. Túrós bélés. Dinnye. VACSORA: Virsli tormával. Juhtúrós csúsza. Sajt, alma. VASÁRNAP. EBÉD: Húsleves tojáslepénnyel. Főtthús, gombás rizzsel és birsalma-mártással. Töltöt-t-kaposzta. Sült jérce, szalon­nával tűzdelve, vegyes kompót. Ananászpuding. VACSORA: Sonka és hideg szárnyas. Hideg tészta. Sajt, tea. Körülbelül száz esztendővel ezelőtt voltak az utolsó véres üt­közetek az amerikai és az in­diánok között. Azóta nyugalom­ra tért a tomahawk, a skial'poló kés és a csatabárd, azok a véres harci eszközök, amelyekkel az indiánok védték magukat, tá­madták az elenséget és amelyek ott szerepelnek gyermekéveink emlékeiben, amikor legizgalma­sabb olvasmányaink az indiánus történetek voltak. Amerika azóta polgárosodott, a harcok helyét átvette a munka és üzleti vállal­kozás tette rá kezét azokra a föl­dekre, ahol valamikor indián törzsek tanyáztak nomád élettel és mint a ragadozó állat lestek a fehér emberekre. A fehér embe­rek, az amerikaiak, csúnyán fi­zettek ezért a kérlelhetetlen, el­lenállásért. Valóságos írtó had­járat volt az, amelyet az indiánok jelien folytattak és Északr-Ameri­­kában pusztulóba ment ez az egész érdekes fajta. Nem akar­tak a civilizációnak meghódoln és nem hódolnak még ma sem Ma már úgy hatnak, mint kurió zumok az új, modern világban Pedig ennek a hatalmas földrész nek valamikor ők voltak az urai s most már alig él belőlük 360.000 ember. Amerikának az indiánok adták meg valamikor a romantikáját és írók, különö­sen az ifjúság számára dolgozó Iíróknak kincsesbányája volt a | gőgös, büszke és vakmerő nép­nek, az indiánoknak élet-halál harca, amely végre is az ő legyő­zésükkel végződött. Ma már a múzeumok, különösen angol múzeumok őrzik az indiánok éle­tének dokumetumait, sok szép, érdekes és gyakran művészi, néprajzi emlékét, — mert az élet, az igazi élet, a valóságban már alig mutat valamit belőlük. Ré­gi önállóságuknak és hatalmuk­nak alig van valami nyoma. Az amerikai kormány évente sok millió dollárt áldoz most az in­diánokra, hogy anyagilag boldo­gulásukat elősegítse és meg­mentse a jövendőnek pusztuló fajtájukat. Az indiánokon azon­ban már ez sem segít. A fejlődés törvényeit erőszakosan feltartóz­tatni nem lehet. Biztos halál, tel­jes megsemmisülés felé indul ez a nép. Ma már Kansas, Missuri, Arkanzas és Texas közé beékelve él az indiánok törzse. És az a háromszázhatvanezer ember folyvást fogy, megőrli őket a proletár ital, a pálinka. Mozik vásznán látjuk újra né. ha a 'rettenhetetlen törzsfőnökö­ket, a titokzatos sátrakat, a vad­ra leső lovasokat, ifjúkori olvas­mányaink eleven emlékeit és mindritkábban láthatják majd az Amerikát járók őket a való­ságban, ha ily rohamos gyorsa­sággal siet a pusztulásuk. Ma már Amerika helyett, az őserdők végtelensége, birodal­mak határtalansága helyett 81.000 négyzetkilométer az övék. Az európai gyűrű, a fehér ember munkája és civilizációja mind szorosabbra szorul köréjük, mint űzött fenevadak hajszolód­nak parányibb területre s nem is olyan túlságosan mesébe illő, amikor majd mutogatni fogják a világ szenzáció színpadain az utolsó indiánt. Mert kultúr em­ber nehezen lesz belőlük s ha valamelyik be is illeszkedik az amerikai, kanadai életbe, amint csalódás éri s a modern élet har­caiban kell birkóznia csatabárd és skalpoló kés nélkül, vissza­menekül a törzseihez és éli to­vább régi életét, amely már csak pusztulás, hanyatlás, hosszú hal­doklása- a vörös embereknek. Szo­morú sors ez, a végzet, amelyet nem lehet feltartóztatni s amely­nek nem tudnak ellenállni né. pék, ha nem értették meg a kor intő szavát. Az indián bátor, harcias akár csak a magyar. Csupán a büszke­sége nem engedi, hogy elhagy­ják a rezervációs telepeiket és beolvadjanak a nagy, vegyes amerikai emberrengetegbe. Az amerikai és a kanadai kormá­nyokkal annakidején kötött szer­ződésük értelmében még mindig hatalmas területek felett rendel­keznek, lassan azonban ez is ki­csúszik a lábuk alól, mert ügyes (sokszor lelkiismeretlen) telek­ügynökök olcsón fölvásárolják azt és utána busás haszonnal ad­ják tovább-. Faj a szívünk, amikor ennek a bátor, szabadságszerető népnek a lassú pusztulását látjuk. Politikai szakadás Kongóban Belgiumi főtisztviselők jelen­téstételre az anyaországba utaz­tak, hogy ott jelentést tegyenek arról a politikai harcról, amely Kongóban- forrong, s amelyet le kell vezetni a június 30-i függet­lenségi nap -megérkezte előtt. A harc Joseph Kasavubu, az Abako Párt vezetője és Pa-trice Lumum­ba, a Kongói Nemzeti Mozga­lom szervezője között folyik. Ganshof van der Meersch kon­gói belga miniszternek Kasavu­­bu (kijelentette, hogy Lumum-bá­­val együtt nem vesz részt koaii­­.ciós kormányban. Baudoin belga ^király most Kasavubut bízta meg a kormányalakítással, miután Lumumba korábbi megbízatását visszaadta. Lapunk igaz barátja csak az lehet, aki pontosan előfizeti •LVASD' fcs SZEREZZ ÚJABB BABÁTOKAT! TILTAKOZUNK, A1G ÉLÜNK! Negyven évvel ezelőtt — Magyarország -minden -tiltakozása és érvelése ellenére, az előterjesztett bizonyító anyagot meg sem vizsgálva és meg -nem hallgatva — a- győztes hatalmak fegyverrel kényszerítették az országot arra, hogy a Trianon-i békeszerződést aláírja. Ez a parancs-béke elrabolta az ezeréves Magyaro-rszág lakos­ságának több mint a felét, az ország területének pedig kéthar­madát. Ennek a nép- és országcsonkításnak az arányában lettünk, szegényebbek nemzeti erőben, nemzeti értékeinkben és vagyo­núnkban. Természeti kincseink és energia forrásaink, mezőgazda­­sági és ipari lehetőségeink, valamint közlekedési -rendszerünk összezsugorodtak. Az egész világon páratlanul álló vízrendszerünk tápláló forrásai ellenséges i-nduíatú, együttműködésre nem hajlan­dó kezekbe 'kerültek. Emiatt egész víz szabályozó és árvédelmi berendezkedésünk rendszere — hosszú évtizedek fáradságos és (költséges munkája — értéktelenné vált. Ami pedig nemzeti erőben és képességben megmaradt, ab­ban mindenütt érezni kellett, hogy a természetes fejlődés évszá­zados egyensú»lya a Trianon-i szerződés -irgalmatlan rendelkezései folytán felborult. A trianoni határokon bélül megmaradt lakosság foglalkozás szerinti megoszlá-sa egészségtelenné vált. A termelés rendje és eszközei között torz eltolódások keletkeztek. Az élet­­képtelenre csonkított -országinak mindezeken felül mé-gi szembe kel­lett néznie az utódállamok tervszerűen- és kíméletlenül ■ vezetett politikai és gazdasági háborújával. A Trianon-i békével megnyo­morított országnak mindez még; nem volt elég, még. súlyos, erejé­vel arányban -nem átló jóvátételt i-s kellett fizetni. A trianoni határokon túl maradt három és félmilliónyi ma­gyarság -pedig -harmadrangú polgárává vált a hatalom új birtoko­sainak a kezében. Joggal gyászolunk az emlékezés napján! Minden okunk meg; van a mélységes gyászra ! Nézzük meg közelebbről, hogy milyen magból kél-t ki a Trianon-i béke vetése? És hallgassuk -meg-, hogy mi volt világszer­te ismert politikusok', tekintélyek véleménye erről a békeszerző­désről : Benes, Csehszlovákia későbbi külügyminisztere, majd elnöke,. 1917-ben egy, a gyűlölet mérgébe -mártott tollal írott politikai rö-p­­ir-atot adott ki "Romboljátok szét Ausztria—Magyarországot!"' cím alatt. Ebben a röpir-atban ördögi előrelátással Magyarországot tette felelőssé az első- világháború kitöréséért. Hazug adatokkal és érvelésekkel bizonyította, hogy Magyaro-rszág miniszterelnöke­­egyenesen követelte a -háború megindítását. Ezt az aljas- vádait Take Jonescu -román miniszterei nők ham-i$ adatok felsorolásával meg­erősítette. A szerb kormány megbízta Ves-nitch párizsi követét,, hogy a francia kormánynál terjessze elő a Szerbia által összegyűj­tött bizonyítékokat. Ennek a három hírforrásnak hamis adatai — sajnos —-teljes hitelre találtaik. Tard-ieu francia miniszter, aki a bé­keszerződéseket író 'albizottság elnöke volt, eme rágalmak hatása alatt kijelentette: "Magyarország részére nincs kegyelem!" Mi volt a valóság, az igazság? A magyar miniszterelnök, gróf Tisza István -mindaddig ellenezte nem osa-k a -közös miniszteri ta­nácson, hanem Ferenc József császár és királlyal szemben is a Szerbiának szóló hadüzenetet, amíg az orosz általános mozgósí­tásról 'hivatalosan meg -nem győződött. Ekkor -látta, hogy a világ­háború elkerülhetetlen.. Az események nyomása alatt járult hozzá az ultimátum elküldéséhez, de akkor is kikötötte, hogy a világ kormányai előtt Ausztria—Magyarország nyilatkozzék: "egyetlen egy négyzetméter területet sem akar hódítani". Az azóta eltelt idő* alatt köztudomású történelmi -ténnyé vált, hogy Magyarország bá,­­borus b-ünössége, amelyre való hivatkozással a trianoni ország- és. nemzetc-sonkítást elkövették, a hazánk területére éhes szomszéd államok céltudatos hazug vádja volt. A békekonferencia szellemére jellemző, hog-y az utódállamok képviselői napról-napra fokozták a követeléseiket. Az elszakított Felvidéket illetően Masary-k Tamás, Csehszlovákia -későbbi elnöke, nem követelte Pozsonyt, Lévát, Ipolyságot, Rimaszombatot, Kassát; nem volt benne Kelet-Szlovákia é-s Kárpátalja. Csak, amikor Benes­l-átta, hogy -a tájékozatlan nagyhatalmakat félre lehet hamis ada­tokkal vezetni-, akkor terjesztette ki a követeléseket színtisztái magyar területekre is. A tudatos csalásra -jellemző, -hogy Tardieu, aki -tájékozva volt a valóságos viszonyok felől, egy őszinte pillana­tában a -következőket mondotta: "A népszavazástól el kellett te­kinteni. Ugyanis választanunk kellett Csehszlovákia megteremtése és a népszavazás között". Hasonló lelkiismeretlenség ismétlődött meg a Bánát sorsának eldöntésénél. Ezt a területet Szerbia és Románia a békekonferencia­­vezetői előtt mindegyilk külön-külön magának követelte és köve. telesének jogosságát bizonyította is. Glemanceau francia minisz­terelnök, 'hogy véget vessen az áldatlan vitának, népszavazást ja­vasolt. Erre a megijedt szerbek és -románok órákon belül megegyez­tek és másnap — hamis statisztikai adatok alapján — -letépték Magyarország testéről a Bánátot s megosztva átadták Szerbiának és Romániának. Hasonlóan tanulságos Kárpátalja sorsa is. Masaryk Tamás 1918. októberében Philadelphiában- írásban- megegyezett egy ru­szin- származású amerikai állampolgárral, Zsatkovics I. Grigorij-al, hogy ^Kárpátalja Csehszlovákiához tartozzék. Wi-l-son. elnök ezt a szerződést államszerződésnek ismerte el, A ruszinok 1919-ben, Munkácson egyhangúlag határozatot hoztak, hogy a jövőben is Magyarországhoz kivannak tartozni. A párizsi békekonferencia nem vett tudomást a nekik megküldött határozatról. A cseh katonai erők -időközben -megszállták -Kárpátalját és kiválogatott politikai ■zsoldosokkal új határozatot hoztak s ennek alapján Kárpátalja Csehszlovákiához került. A pánszláv politikai célok szempontjából döntő -tényező volt Kárpátalja. Csehszlovákia így Lengyelország és Csonka-Magyarország közé állt és megakadályozott minden köz­vetlen együttműködést a két baráti állam között. A Trianon-i békeszerződésről a légiesülytóbb ítéletet Llyod George miniszterelnök mondotta 1928-ban: "Az okmányok, me­lyeket bizonyos szövetségesek adtaik át a béketárgyalások alatt, hamisak és hazugok voltak. Döntéseink csalásra voltak építve!" Algíri lázadók tárgyalása a francia kormánnyal Tunisból jelentik, hogy a me­nekült algériai kormány kiküld­te Ferhat Abbas miniszterelnököt Párizsba, hogy a francia kor­mánnyal tárgyalásokat folytas­son. A lázadóknak ez az elhatá­rozása válasz Charles de Gaulle francia államelnök június 14-i rádió felhívására. De Gaulle rádió beszédében biztosította Algéria népét, hogy saját jövőjét maga határozhatja meg. A lázadók teljes függetlensé­get követelnek. De Gaulle egyelőre fegyver­­szünetet szeretne elérni, hogy a hat év óta folyó véres háború­nak végetvessen.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom