Kanadai Magyarság, 1960. július-december (10. évfolyam, 27-52. szám)
1960-12-24 / 51. szám
X. évfolyam, 51. szám, 1960 dec. 24, szombat 2 KANADAI MAGYARSÁG toAey«MÄG 996 Dovercourt Road, Toronto 4, Ont., Canada Telefon: LE. 6-0333 Este 5 után RU. 3-7521 Főszerkesztő: KENESEI F. LÁSZLÓ Megjelenik minden ezombaton Szerkeszt&ség és kiadóhivatal: 996 Doveicourt Rd., Toronto 4 Hivatalos órák: reggel 9-tól déletán 6-ig llóflzetósi árak: egész évre $5.00, fél évre $3.00., egyes szám ára: 10 tent Külföldön: egész évre $6.00, fél évre $4.00 Válaszbélyeg nélkül érkezett levelekre nem válaszolunk I Felhívás nélkül beküldött kéziratokat, képeket, nem érzünk meg és nem küldünk vissza, még külön felhívás, vagy portóköltség mellékelése esetén sem. A közlésre alkamasnak talált kéziratok esetében is fenntartjuk magunknak a jogot, hogy azokba belejavítsunk, lerövidítsük, vagy megtoldjuk, ha arra szükség mutatkozni. Csak ritkán gépelt kéziratot fogadunk el. Minden névvel aláírt cikkért, nyilatkozatért a szerzó felelős. CANADIAN HUNGARIANS Editor in Chief: LÁSZLÓ F. KENESEI Published every Saturday by the HUNGARIAN PRESS LIMITED 996 Dovercourt Road, Toronto 4, Ont., Canada SÓLYMOK Ha sólymokra gondolunk, az erő, bátorság és büszkeség eszméje elenevenedilk meg emlékezetünkben. E nemes madarakat a természet ragadozó természetüknek megfelelően szerelte föl. Erős szárnyuk gyorsaságot és mozgékonyságot biztbsít számukra áldozataik üldözésére. Csőrük rövid és erős, a hús feltépésére. Lábuk pedig erős izomzatúval és éles, hajlott karmaival arra szolgái, hogy az elfogott áldozatot biztosan tartsák. Az utóbbi idők veszettségi járványa erősen megtizedelte a ró-kaállományt- Az ember pusztítása sem kímélte e ragadozót. Ennek következtében igen elszaporodtak1 a róka táplálékául szolgáló kisebb álfátok. így a természet kiegyenlítő ereje a sólymök javára billent. Most ők pusztítják nagyobb mértékben a róka volt táplálékát. Főleg télen, amikor nincs fedezet, a sólymok rengeteg egeret pusztítanak el. Azonkívül üregi nyulak, kismadarak és egyes rovarfélék szolgálnak táplálékukul. Amerikában három sólyomcsalád a legközönségesebb: az accipiters, a buteos és a Falcon. Az accipiter családba tartozók, mint a goshawk, a coopers hawl és a sharp-shinned hawk farkc hosszú, míg szárnyuk rövid é: erősen ívelt- A buteosok, min a vöröshátú ( Red-shouldered) vörösfarkú (Red-tai'led) és a szélesszárnyú (broad-winged) sólyom farka és szárnyai szélesek és gyakran láthatók, amint magasan a levegőben a légárammal úsznak. A falconok, vadászsólymok Iközé tartoznak í vándorsólyom (peregrinus), e pettyes sólyom (Merlin) és az erdei sólyom (kestrel). Ezek he gyes szárnyukról és hosszúkás farkukról ismerhetők fel. Figyeljük meg a jövő ősz folyamán a sólymokat. Az ontam Londontól délre levő Hawk: Cliff, Sólyomsziikla közelében, amelyik vándorlásuk egyik fon tos állomása, sok itt fészkelő és délre vándorló sólyomfaját figyelhetünk meg. Menjünk el oda egyszer egy családi kirándulásra és ne felejtsük otthon látcsövünket. j Minden ünnepi i alkalomnál... t akár a Függetlenségi ünnepen, akár a Megemlékezés ünnepén, akár Karácsonykor, AKÁR BÁRMILYEN CSALÁDI ÜNNEPEN, KLUBÜNNEPSÉGEN, VAGY A MAGYAROK BÁRMILYEN TALÁLKOZÓJA ALKALMÁBÓL FORDULJON ANDY ZAPARYN1UK G & W. Szeszesitalgyári vezérképviselőhöz, aki az ünnepség megrendezésénél szakértő tanáccsal fog szolgálni. Hívja Mr. ANDY-t az EM. 2-1832, vagy a CR. 8-1466 számon, vagy írjon neki a GOODERHAM & WORTS LIMITED címére, 2 Trinity Street, Toronto alá. Ez a cég gyártja a kanadai viszkit, s adja el a világ leghíresebb borait és likőrjeit-GOODERHAM AND WORTS DISTILLERY EREDMÉNYT AKAR? in HIRDESSEN I UBORKÁS BURGONYAFŐZELÉK Hozzávalók: 1 50 kiló burgonya, 4 deka zsír, 8 deka liszt, 2 deka só, 2 deci tejfel, 10 deka kovászos uborka, 2 deka hagyma, 2 deka cukor, 1 gramm törött bors, fél csomó kapor, fél csomó zöldpetrezselyem. A burgonyát héjában megfőzzük, majd megtisztítjuk. Világos rántást készítünk finomra vágott vöröshagymával és ha kissé megpirult, hozzátesszük a finomra vágott zöldpetrezselymet és kaprot. Ha ez is megpirult, vízzel felengedjük, megsózzuk, megborsozzuk és jól felforraljuk. A meghámozott kovászos uborkát vékony szeletekre, a burgonyát karikára vágjuk, beletesszük az elkészített mártásba, hozzáadjuk a tejfelt és felforraljuk.________ A LEGMÉLYEBB OLAJKÚT, AMELYET VALAHA FÚRTAK KANADÁBAN, több mint három mérföldnyire nyúlik a föld mélyébe (16.540 láb)- Fúrását most fejezték be a Brit Columbia Crownest, (Varjufészek) hágója közelében, 230 napi munka után. A Sziklás hegységben, több -mint egy mérföldre a tenger szine fölött fekvő kút fúrótornyának rv~assága csupán 136 láb, viszont teljesítményének titka 1,410 lóerejü dieselmotorja. Mivel a fúró hegyét (végét) két-három naponkint keil cserélni, könnyen elképzelhetjük, mit jelent ez munkában akkor, amikor a furócső három mérföld hosszú. A végén a csere kilenc órai munkát vett igénybe. SZENT KARÁCSONY ÉJSZAKÁJÁN IRTA: KENDERESSY LAJOS Eredeti történet Boldizsár István, délután érkezett meg Kolozsvárra. Több mint húsz éve, hogy nem járt otthon. Utazása közben az egész utón valami meleg zsibbadás fogta el. Teljesen hihetetlennek tűnt fel neki, hogy ő most hazamegy. Képtelen hallucináoiónak érezte útja eseményeit, szenvedéseit, egész életét. S amikor egyre közelebb ért gyermekévei városába : mégsem érzett örömet, nagyon nyomorúltuí érezte magát, de azonkívül is valami nagy szorongást érzett lelke függönyei mögött. És mintha teljesen idegen valaki lett volna önmaga előtt-Az utcákon itt is, ott is nagy halomban árulták a karácsonyfákat. Karácsony előestéje volt. Óh, mikor ezeken az utcákon, mint gyermek ment végig. Kis, fényes gombú bársonyruhájában, milyen nagy mosolygással nyíltak rá a szemek. Hogy ittak gyermeksége fakadó szépségéből. Hogy cirógatták körül a dédelgető szavak. Most ösztönösen félrerándultak tőle a szemek. Ki akar a gyermeköröm szent napján ilyen szomorú emberroncsot látni? Egyszerre égő szégyenkezés jött rája. Úgy érezte, hogy mindenki ismeri, hogy mindenki őt nézi. Hogy mindenki látja az ő meztelen sorsát, éhségét, kidobottságát s bús tántorgásait a fekete napokban-Bekullogott a szűk mellékutcába. Nem mert a kirakataik előtt megállni, nehogy meglássa önmagát az üvegekben, mert akkor talán nem tudná továbbcipelni magát. Egyszerre csak megállt. Mi állította meg? Miért fakadt fel egy régi sírás lelke mélyén? — Anyám, édes jó anyám ! — kelt fel benne nehéz kérésü hívással egy gyermeki hang. Egy nagy földszintes sarokház előtt állott a régi Liliom utcában, közel a Szent Péter templomhoz. A ház barna keretű ablakokkal néz az utca járókelőire. A kapu félig nyitva van. Az udvar közepén egy nagy diófa, körülötte az ősztől letarolt kert. Ó, milyen égő sírássá tudtak lenni a régi dolgok a visszafutott fiú szívében. Félénk tétovázással bement a kapun. Az egyik lakásból egy feketekendős, tisztaarcú öregasszony jött ki. Szigorúan 'kérdezte: — Mit keres? Itt nem szabad koldulni. Ó, hogy benne volt e szavakban egész elvesztett, sárba hullott élete! Kezeit szemeire nyomta, hogy ki ne csorduljon megmarkolt szíve. Aztán szelíd kérésű alázatos hangon mondta : — Nem koldulni jöttem. Azt szeretném megkérdezni, itt lakik-e még özvegy Boldizsár Sándomé? Az öregasszony szemeibe nagykelyhű áimélkodás nyílott: — Az özvegy Boldizsár Sándorné? Hát maga kicsoda és honnan jön, hogy ilyet kérdez? Hiszen az már több, mint húsz éve meghalt. Nagyon jól ismertem, mert én harminc éve, hogy ebben a házban jakom. — Távoli rokona vagyok. Húsz évvel ezelőtt külföldre kerültem, s azóta nem tudok semmit sem a hozzámtartozóimró!Hát a fiát, az Istvánt megtalálhatnám-e valahol? Az öregasszony szemeiben most a fájdalom könnyei jelenték meg. — Talán meg valahol, az liaváni börtönben. Annak a bánatában pusztult el szegény aszszony olyan fiatalon. — Hát olyan rossz ember volt István? — kérdezte és megfogta az udvar egyik székéi. — Rossz ember? Dehogy volt az rossz ember. Eszes ember volt, állandóan politizált. Lázadozott, a románok elfogták, s mint hazaárulót, bebörtönözték. Hogy mi történt vele, azt csak a jó Isten tudja. De annakidején azt beszélték, hogy a sok kínzásokba belehalt- Az egész város büszke, hogy ilyen fia volt. Szegény édesanyja, de szerette egyetlen gyermekét. Boldizsár István csak most látta meg az életet. Most látta meg zuhanását s a jóvátehetetlen napokat. Jött, hogy átkarolja a szülői ház ajtófélfáját, melyet édesanyja szoknyája annyit érintett. Jött, hogy kérje zivataros zokogással : hogy tegyen még szeretet és napsütés számára. Hiszen ő mindig csak jót akart és minden tette azért volt, meií szerette a szegény, szenvedő, székely testvéreit. — Anyám, édesanyám, te ismered a fiad lelkét, ne hagyj el I — sírta e magát a szerencsétlen vándor. — Valami baja van? — kérdezte lágy hangon az öregaszszony. István fel rezzent: — Kissé szédülök- A hosszú utazás . . . — Hozzak egy pohár szilvóriumot? — Nagyon megöszönném. Mikor az italt kiitta, könnyek lepték el a szemét. Uj felbátorodással kért:-r- Ha egy falás kenyeret kaphatnék rá? Az öregasszonyban a felébredt anya megérezte ezt a nagy magányos szenvedést. Egy nagy karaj fehér foszlós kalácsot hozott ki. István mohón esett neki. Aztán mindent megköszönt szépen és elhagya az eltemetett napok otthonát-Az utcán megállt. .Vad kétségbeesés verte életét. Most már úgy nézett szembe az örökhívású várossal, mint ellenséges rémmel. Ha ő most visszamegy a városba, ott beléfurnak a sze mek, meglátják benne, hogy ő Boldizsár István. És szánakozni fognak züllöttségén s szegény édesanyja mindent fog érezni a temetőben. — Nem, nem vagyok Boldizsár István! Én nem vagyok már én I Csak egy irgalomért könyörgő emberi szenvedés vagyok ! — sikoltott a halálraítélt élet. Szürkületig éhen-szomjan künn bolyongott a hideg mezőkön. Akkor a Feleki útról, lopó zott be a városba. Az utcák meglehetősen puszták voltak. Ma mindenki a gyermek körül várja az örök gyermek megszületését-A megvilágított ablakokon nem mert benézni, mert félt, hogy családot, gyermeket és boldogságot fog látni és megszakad a szíve a fájdalomtól. Csak akkor állt meg, mikor a Farkas .utcai öreg kálvinista templomhoz ért. Itt egyszerre biztonságot érzett. De teste végtelenül nyomorult és elcsigázott volt. Egy árnyékosabb helyen a templom tövébe húzódott és lepihent a hideg kőre- Az ősi templom meleget és vigasztalást vitt a megkergetett emberbe. Mozdult, indult alatta a nagy szeretet fájdalmas földje s szelíd ringású bölcső lett alatta. Az ösiföld jóságán ringott a halálos verejtékű ember s megfakadt gyermeknapjaiból a zsoltárok meleg pá- Irája reszkette körül szívét. És ő sírt, sírt, mindent megmondó, jmindent megmosó parttalan nagy sírással. II. Lázas fejében már fekete forgatag volt a világ s mélyén egy ■vak malom zakatolt. De lábai jvitték. Valaki elment mellette s Jegy szelíd hang jött utána: — Szegény ember! — Ki sajnálja így a testvértelen éjszakában? JAzt hitte, saját maga sóhajtott saját élete fölött. Nem tudta mar hinni, hogy lehet még szív jszámára a világon, aki szánakozni tudna rajta. Elérte a Házsongárdi temetőt. Bement. A temetőőr ablakaiból vidáman világolt ki a karácsony este. Meggyorsította lépteit. Keresgélni 'kezdte édesanyja sírját- Egyszer csak ott állott egy sápadt arcú kő előtt. Egyszerű szavak mondták ez egyszerű kövön : ITT NYUGSZIK ÖZV. BOLDIZSÁR SÁNDORNÉ. ÉLT HARMINCÖT ÉVET. István leült a sír melletti pádra. Most úgy érezte, hogy anyja szoknyájánál van s az ő meleg barna szemei vigyázzák életét. A vihar újból elült benne. Szemei az örök ormok tiszta levegőjével láttak. Valami meleg lehelletett érzett- És mintha már nem lett volna olyan -magányosan egyedül. Most valami meleg nedvesség ment végig a balkezén. Feleszmélt: egy nagyon sovány, hidegtől- reszkető kutya állt mel-lette s szemeiben végtelen könyörgéssel -nézett a bánatába. Olyan rokon, olyan magaféle árva volt a magánosán didergő kutya, hogy szegény István még -mindig elég gazdag volt, hogy szánakozzék rajta. Megsimogatta az állat fejét: — Szegény'kivert kutya, hát te is itt -töltőd a karácsony estét? Pedig te még csak nem is lázongtál. A kutya odafente fejét szomorú testvéréhez. Aztán meg-megránoigálta István kabátját el-elfutott egy-két lépésnyire s szomorú vinnyogással hívta maga után. Boldizsár István megértette az állat hívását. Felállt és követte . A kutya most már vidáman, há-lás visszanézéseik-kel szaladt előre. Vitte embertársát a fekete sírhalmok és hallgató kövek között- A temető mélyére vitte. Már látszott is egy viharvert házikó. István még gyermekkorából ismerte ezt a rozoga házat. A háborúutáni nagy nyomorúságban mindig lakta valaki, aki ezért segített a temető gondozójának rendben tartani az örök házak táját. A kutya előrefutott, örvendő, kérő vi-háncolással kaparta meg a ház ajtaját. Egy leánygyermekhang jött Iki a házból, s nagy fennszóval, forró könyörgéssel mondta — Tessék bejönni. István belépett a rozoga házba. De ott megdermedt, mint akit új álom rémei ijesztenek- A végtelen emberi szegénység verte meg a szívét. A nyomorult ágy rongyai -között egy öregasszony feküdt. Az asztalon egy füstös sirású lámpa égett. Boldizsár István odalépett az ágyhoz, megigazította a fejpárnát, a rongyos takarókkal betakarta az öregasszonyt. Odafordult a kisleányhoz: — Mióta beteg ez a szegény asszony? — Már nagyon régóta így fekszik. Kétszer ütötte meg a szél, s azóta magától mozdulni sem tud. — Téged, hogy hívnak? — Erzsikének. A szüleim negha-lta-k a bombázás alatt, azóta itt élek a nagymamámmal. — Ugye a bácsi azért jött Ide, hogy apukám helyett az apu; kám legyen? István leütt, ölébe vette a gyenge kis vékony testet, öieini és csókolni kezdte. — Igen mától kezdve én leszek az apukád. Erzsiké átfonta karjait a férfi nyakán, s boldog gyermekhanyján kiáltott fel nagy boldogsággal : — Drága jó bácsi, édes jó apám-Az öregasszony mozdulatlanul bámulta őket, szeretett volna közbe kiáltani. Borzalmas erőfeszítéssel végre kinyitotta száját, de hang nem jött ki azon, István eljegesedő szívvel értette meg az emberi szenvedés e tébolyító tragédiája! Az öregasszony, szegényen, elhagyatottan, azért a nyomorult lakásért segített a temető tisztogatásában Betegsége óta, ez a vézna kis gyermek végzi a munkát reggeltől estig. A szerencsétlen gyermek most anyja lett nagyanyjának, ő etette, tisztította, gondozta. Ő viselte az élő-halott asszony gondját. Erzsiké édes, boldog szepegéssel mondta : — Mostmár minden jól lesz, úgye bácsi? Ugy-e, jó az Isten? — Igen- Nagyon jó. Jobb már nem is lehetne, kisleányom — felelte István könnyeit visszafojtva. — Úgy fázom, olyan éhes. vagyok és úgy szaggat valami itt —, és kis kezével a mellére mutatott. — Lesz — jó meleg, fehér kenyér, csirkepecsenye. Jó orvos bácsi is fog jönni, meggyógyítja Erzsikét. Nagyon boldogok leszünk, édes kis leányom. — Nagymamát is meg fogja gyógyítani? Szegény, olyan régóta beteg. Azóta én csináltam mindent. Csalk a Juli néni hoz mindennap egy kis meleg levest vagy főzeléket. Juli néni a gondnok bácsinak a felesége. — Nagymama is meggyógyul - Lesz szép virágoskertünk, szép pi-rostetejü házunk. Erzsiké édes kacérsággal kérdezte : — Ugye, jó kisleány voltam? Ugye, megérdemlem, hogy apukám legyen? István boldog kacagással hajolt föléje. — Olyan jó kisleány voltál, mint egy angyal Erzsiké boldogságtól sugárzóarccal hajtotta szőke kis fejecskéjét István vállára. Elaludt. | Boldizsár István felölelte és. szépen ágyába fektette az elaludt gyermeket. A kis arconmost nagy nyugodtság volt. Boldizsár István leült az ágyra, az alvó kis test mellé. Egyszerre csak egy óriási karácsonyfát látott. Boldog sugárzási zöld karácsonyfát. Egy fehér ködtestü, alaktalan óriás gyertyákat aggatott rá. Aztán mintha az élet, mint sötét zúdulású tenger, meg egyszer visszaverné minden bánatát az elomló parthoz, kizökkent a sírása : — Édesanyám, szegény jóédesanyám. És a megváltó már meg is született : az éjjeli harangok új rlngásokban mondták a régi örömet. Az emberek vidáman éneketek, hogy a világ meg vanváltva. Kis hírek • Gyengéd női hóhér Miután Uj-Zéiandban ismét ,bevezették a halálbüntetést, a: hatóságok hóhér után néztek- A ^pályázók között volt egy fiatal : lány is, ki így indokolta furcsa ajánlkozását r "Orvostanhallgató vagyok, jók az idegeim és véleményem szerint a férfiak szívesebben veszik, ha gyengéd női kezek hajtják végre rajtuk az ítéletet". • • Nem lesz többé londoni köd ? Dániában kísérletek folynak, hogy ultrahanghullámokkal ködöt oszlassanak el. Laboratóriumokban ezzel az eljárással már jó eredményeket értek el. Amennyiben siker koronázza a gyakorlati kísérletéket is, az angolok ugyanezt az eljárást alkalmazzák majd a közmondásos angol köd elleni harcban.