Kanadai Magyarság, 1960. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-30 / 5. szám
X. évfolyam, 5. szám, 1960 január 30, szombat KANADAI MAGYARSÁG AMI 1918 UTÁN KÖVETKEZETT... Elolvastam Miskolczy Gyulának a római "Anonymus * kiadásában megjelent "A magyar Nép Története“ című munkáját. A mohácsi vésztől az első világháború kitöréséig lepergett 388 esztendő eseményeit ismerteti és boncolgatja 293 oldalon oly részletességgel, hogy dicsérőleg kell ■elismernünk a tudós tárgyismeretét, a bölcsész mélyen szántó gondolatait és az író szerkezetérzékét. Miskolczy Gyula a magyar nemzet életének legviharosabb, legválságosabb és mégis kialakító, kiérlelő évszázadaiba vezeti vissza az olvasóját, s teszi ezt oly meggyőző közvetlenséggel, hogy megállapításai nyomán magyarság-tudatunk valóban sok újszerűnek tűnő felismeréssel gazdagodhatik. Annál megdöbbentőbb müve zárófejezetének mondanivalója. Az Epilógusban ezeket írja: "Ami 1918 után következett, az a mai nemzedék kora . . . s a magunk sorsáról nehéz lenne elfogulatlanul történelmet írni. Talán csak kevesen fogták fel, mennyire süllyedt a magyarság“ . . . "De a két háború közötti élet ,-megrajzolása nem tartozik már e mű keretébe: csupán csak annyit kell megjegyezni róla, hogy egészében véve fejlődési kisiklásban szenvedett" . . . Sehogysem tudom elfogadni Miskolczy Gyulának azt az álláspontját, hogy az 1918 utáni magyar történésekről nem lehet elfogulatlanul írni. Százszámra jelennek meg francia, angol, olasz, német szakmunkák, melyek teljes tudományos értékkel foglalkoznak a két világháború között eltelt húsz esztendő nemzeti és nemzetközi eseményeivel, a magyarországiakkal is. Ezeknek a munkáknak nemis az a lényege, hogy elfogultan, vagy elfogulatlanul ismertessék a történteket (hiszen a politikusokon kívül a tudósoknak is lehetnek egyéni felfogásaik), de az, hogy azokat lerögzítsék az utókor számára ; a kortársak egyéni nézetei esetleg növelik munkáik történelmi becsét és dokumentációs értékét a későbbi történelmi kutatás és kri. tika számára. De ha Miskolczy Gyula nehéznek tartja ama húsz esztendő eseményeiről történelmet írni — “elfogulatlanul'7, akkor mégis miért írja, hogy azokban “menynyire süllyedt a magyarság", s hogy akkor a magyar élet “fejlődési kisiklásban szenvedett"? Ezt elfogalatlanul tudja kinyilat. koztatni? Az angol Macartney, a francia Renouvin és Mourin, az amerikai Montgomery (ezeket olvastam) és sokan mások mit sem tudnak magyar "süllyedésről" és rnagyar "kisiklásról", de a magyar Miskolczy Gyula a magyar nemzetnek és vezetőinek szörnyű viszonyok között folyó szörnyű küzdelmeire ezt a két gyalázatos bélyeget nyomja? Pedig hát Miskolczy Gyula — és vele minden egyes emigrációban élő, gondolkodó magyar — a következő tényeken elmélkedhetne : 1. A magyar nemzet 1914-ben akarata ellenére — ez már elismert történelmi tény — egy háborúba keveredett. Ezt a háborút legendás hősiességgel harcolták végig és estek el abban a magyar grófok és parasztok; a háborút elvesztette a magyar nemzet és a bosszúálló győztesek, a népek önrendelkezési jogának' ürügye alatt, szétszakították az Osztrák- Magyar Monarchiát és kétharmadával megcsonkították Magyarországot. A magyar nemzet ezzel néhány hónap alatt elvesztette nemcsak azt az államjogi és állampolitikai szervezetét, melyben 388 esztendő alatt — nem csekély erőfeszítéssel —• helyet teremtett magának, hanem azokat a legértékesebb területeket Is, melyeken ezer esztendő alatt politikai, társadalmi és gazdasági IRTA : BAROSS GÁBOR szerkezetét kiépítette. Alkotmá- törvényét csak évek múlva lehet nyos kormányát elsöpörték az kihirdetni és végrehajtását már események. Idegen csapatok lep-1 háborús események akadályozták el földjét. Homályos célok zák meg. Csak egy választójogi és érdekek szolgálatában idegen törvény, a felsőház reformja és az államfői jogkör kiterjesztése és ismeretlen befolyások uralkodtak. De Szegeden máris magára talá elindítja "ellenforradalmát", amely valójában kezdettől fogva a kommunista rendszer és az idegen megszállás elleni szabadságharc volt. Hol itt a süllyedés és hol a kisiklás? 2. De haladjunk tovább a történelmi tények ösvényén. Idegen ösztönzésre koalíciós kormány alakul és szigorúan "demokratikus elvek" alapján választásokat rendez. Nemzetgyűlés alakul, melyen a "kisgazdapárt" kézé. ben van a többség és marxista képviselő nem akad. Alkotmányos kormány létesül, mely kényszerből aláírja a trianonibékediktátumot. Következik gróf Teleki Pál első kormánya, a Nyugat-Magyarországon harcoló “rongyos-gárda" egyetemi ifjúságával és a soproni népszavazással, majd tíz hosszú esztendőn keresztül gróf Bethlen István kormánya belpolitikai bűvészmutatványaival, külpolitikai harcaival a Nagy-Entente közönyével és a Kis-Entente aljasságaival szemben, római kereskedelmi tárgyalásaival, két gazdasági válság közepette az ugyancsak kényszerből választott népszövetségi kölcsönével, majd pedig valutareformjával, az államháztartás egyensúlybahozatalának kísérleteivel, az "agrárollóval" való viaskodásaival, miközben a nemzet sót, fát, vasat és szenet nélkülözve szegényedik és fásulná lesz. Ebben az időszakban lehet talán süllyedésről beszélni, bizonyítják a magyar törvény, a magyar nemzet és hozás haladni és tökéletesedniakarását. Az 1939-ben megalakult magyar Országgyűlés törvényhozó munkája már alig érdemel említést, s figyelmét az idegen befolyások alatt keletkező bel- és külpolitikai kérdések kötik le teljesen. Szerződéseket kötünk és kötelezettségeket vállalunk, s amikor a felvidéki és erdélyi magyarlakta területeket az örömmámorban úszó nemzet keblére öleli, — a magyar felelős államférfiak már tudják, hogy az örömbe üröm fog vegyülni. Romániában fokozott erőre kap a magyar-gyűlölet; az újszülött Szlovákiában és Horvátországban mesterséges ellenszenvet szítanak Hazánkkal szemben; csonka területünkön a sváb faji izgatás hűtlenségre buzdít. Hadat üzenünk Szovjetoroszország. nak, majd az Amerikai Egyesült Államoknak és megkapjuk Ang. Iiáét. Harcolunk a Donnál, a Volgánál és a Kaukázusban, vitézül és hűségesen, mint mindég ezeréves történelmünkben, de Sztálingrád már megmutatja, hogy el fogunk bukni. Az elfő. gulatlan magyar történetíró keressen idegen munkában választ arra a kérdésre, vájjon süllyedésünk és kisiklásaink voltak-e okai bukásunknak? Miskolczy Gyula Epilógusában arra is céloz, hogy a két világháború között a magyar kultúráiét lehanyatlott. Hogyan? Hát Bartók után nem akadt egy. Kodályunk és egy Dohnányink? Szobrászatunkban Kisfaludy-Stro-A i i A t FEC 1 jelenti » | Magyar-1 országról I 1 * ~y ÜMM Rendkívül erős a nyomás a parasztságra Újabb feszítés az Egyházakon 'de vájjon a nemzet és vezetői , . , ................ | . . .. n - jbel' festészetünkben Aba-Novák, okoztak-e azt? Dehogyis: euro-1 , ' , jRudnay, Gaál, Edvi-lllés, Boldipai, sót vilagkriziseknek követ- , ' zsár es még annyian nem volnákezményei voltak. Lehet-e kisiklásokról beszélni? Tévedésekről talán — hiszen az egész világ tévelygett azokban az években —, de kisiklásokról soha. 3. Most Gömbös Gyula kormánya következik és a Parlamentben óriási többség támogatja "nemzeti munkatervét". A nemzet felocsúdik veszedelmes fásultságából. Az államháztartás egyensúlya helyreáll; a külkereskedelmi mérleg erősen aktív; a mezőgazdasági és ipari termelés árai kedvezően alakulnak. A külpolitika síkján az olasz király látogatása barátságát bizonyítja, Magyarország viszont az abesszin kérdésben áll Olaszország mellé; a Magyarország és a Kis-Entente között ingadozó Ausztria — miután a Brenner-kérdés köz. vetítésünkkel nyugvópontra jutott — mellénk áll; a marseillesi királygyilkosság veszedelmes kö. vetkezményeit kivédjük, s a fiatal német Harmadik Birodalommal kereskedelmi és külpolitikai kérdéseket tisztázunk. Helyrehozunk egy évtizedes mulasztást is: a m. kir. honvédség szervezése — a Nagy-Entente hallgatólagos beleegyezésével — megindul. A harmincas évek első felében valóban nem "süllyedést" fog feljegyezni az elfogulatlan történetíró, hanem a magyar nemzet lendületes felemelkedé. sét és "kisiklások" helyett egy határozott népi-nemzeti politikai vonal kialakulását. 4. 1938-ban megtörténik az osztrák "Anschluss". Az elfogulatlan magyar történeíemírásnak elsőrendű feladata volna ennek a ténynek következményeit tisztázni és megörökíteni. Az egymást követő Darányi—Imrédy— Teleki.Bárdossy- és Kállay-kormányok kezét a belpolitikai sikon [mindinkább megkötik a külpolitikái sikon felvonuló veszedelnak-e méltó utódai Munkácsinak, a Benczúrok és Szinnyeieknek. A nyugati világ hanyatló szép. irodalmában nem lehetünk-e büszkék Szabó Dezsőnkre, Koós Károlyunkra, Harsányinkra, Gulácsinkra, Tormay Cecilünkre, Nyirő Józsefünkre (hogy csak néhányat említsek), akiknek munkái idegen nyelvekre fordítva világvárosok könyvesboltjait ékesítik? Nem hajtanak-e a magyar szépművészetek még az emigrációban is az idegenek által magasztalt csodálatos virágokat? A magyar emigráció lelkiismeretét számtalan mulasztás terheli. Ezeknek egyike, hogy nem akadt senki magyar, aki megírta volna Csonka-Magyarországnak keserves vergődését a két világháború között, (a magyar Golgotajárásnak csak nagyon kevés stációját vázoltam fel), szembeszállva azokkal a rágalmakkal és torzításokkal, melyek — sajnos — annyira elterjedtek közöttünk. Elsősorban nekünk, feledékeny és befolyásolható magyaroknak volna szükségünk egy ilyen emlékeztető munkára, mert az idegenek már régen tudják, hogy valójában mi történt Magyarországon és igazat adnak nekünk. Ha mulasztásnak nevezem azt, hogy a magyar emigrációnak nem akadt elég ideje és bátorsága, hogy a két világháború közötti Magyarország történelmét megírja, á nemzet érdekeit sértő bűnnek minősítem azt, ha valaki a tudományos elfogulatlanságra hivatkozva és ennek leple alatt "süllyedéseket" és kisiklásokat állapít meg abban az időszakban anélkül, hogy indokait kifejtené és a közvélemény bírálata elé bocsátaná. (Magyar Egység) Az 1958 végi és 1959 eleji események 1960-ban megismétlődtek. Amint előrelátható volt, az Egyesült Nemzetek közgyűlésének befejezése után durva erővel láttak a kolhozositáshoz. Olyan tömeggel és erővel léptek fel a párt emberei, hogy a parasztságnak ma már a legtöbb helyen csak egyetlen választása volt: belépni a tszcs-be és menteni, ami menthető. így szinte napok alatt tsz község lett Hosszúpereszteg (sárvári járás), Kiszombor (Csongrád megye), Alsóra jkon (Zala megye) is egy nap alatt 160 parasztcsalád belépett a ts^cs-be 198 taggal, 1181 hold földdel és egy paraszt sem maradt már önálló. Ugyancsak tszcs községek lettek Kerecsend, Bükkszék, Vécs és Aldebrő (Heves megye), ezenkívül Heves megyében 2499 családot kényszerítettek belépésre 10314 holddal. Bács-Kiskun megyében két nap alatt "önkéntesen" 96 család választotta a tszcs-t. Baranyában is erős a nyomás, ahol a falvak 46%-a, 165 falu termelőszövetkezeti község. Somogybán: Mesztegnyő, Böhönye, Balatonujlak lettek tsz községekké. A Szabad Föld című lap nem is csinál titkot a balatonujlaki erőszakos kolhozosításból, mert nyíltan leírja, hogy eleinte a dolgok nehezen mentek, "de később mozgásba lendült minden, mert Szokola Károly párttitkár vezetésével harmincnégyen jöttek át a szomszédos gazdaságokból segíteni". Hogy mivel és miként "segítettek" arról hallgat a lap. Vas megyében pár napi "meggyőzés" után tsz községek lettek : Tanakajd, Vasszécsény, Lipárt, Bárdos, Bozzai, Bőgőt, Kenéz, Pecöl, Vásárosmiske, Szentléránt, Sorkifalud, Izsákfa, Magyarszecsőd, Molnaszecsőd. Ezenkívül Vas megyében még 1492 család "lépett" be a tszcskbe, köze! 12.000 holddal. Zalában még tsz községek lettek : Szentpéterur, Bak, Esztergály, Zalaszentmárton, Pőtrét, Zalaigric. Békés megyében Gyula szövetkezeti város lett, szintén egy pár nap leforgása alatt. A kommunista párt ugyanilyen eredményeket ért el az ország száz és száz más, itt fel nem sorolt községeiben. A párt azonban nemcsak a saját embereit és eszközeit mozgósította, ez eset-HEGESZTÖPISZTOLY LÁNG-mes bonyodalmak, melyeknek JÁTÓL felrobbant egy lőszerrak■ első véres áldozata gróf Teleki tár a Calcuttától 150 kilométer- Pál miniszterelnök lesz. Gróf Te- !re levő Jamurjában. Tizenhármán (leki Mihály földművelésügyi mi- szénné égtek, kétszázan megseniszter radikális birtokreform- besültek. ben rendkívül ravaszul, más tényezőkkel is puhította a parasztság ellenállását. Egyidőben jelentek meg a katolikus, református és az evangélikus "békepapok" írásai, akik bibliai idézetekkel igyekeztek bizonyítani, hogy a kolhozosftás .lényegében egyezik a nagy próféták tanításaival, így a katolikus békepapok lapjában a .Katolikus Szó-ban Rozsáli Menyhért, egri apostoli kormányzói helynök így indokolja a kolhozosítást: "... mezőgazdaságban is közösségi élet, közösségi munka alakul. Ebben a fejlődő életben újabb és újabb problémák támadnak, melyeknek megoldásához az Egyház tanításaiban is megtaláljuk a megfelelő mondanivalónkat ... A közösségi életnek számos példáját találjuk a Szentháromság életében ,az Egyházban, a családban, a népek életében. A közösségi élet ős formája megtalálható volt pátriarchák korában, gyakorolták azt az első keresztények, akiknek tulajdona közös volt". Ugyanígy ír a Reformátusok Lapjában, Dr. Bartha Tibor református püspök: "Hálaadással gondolunk arra, hogy lelkipásztoraink — szinte egészen, jelentéktelen kivételtől eltekintve — őszinte szívvel, benső meggyőződéssel vesznek részt a falu új társadalmi és gazdasági rendjének kialakulásában". Ugyanígy Ottlyk Ernő evangélikus teológiai akadémiai dékán is a kolhozosítás mellett tört lándzsát. A parasztság magára maradt, egyik oldalon a párt, a másik oldalon a titkos rendőrök, tanácsadók, mind-mind arra biztatják, hogy lépjen be a tszcs-be. Be is lépnek. Ebben a belépésben azonban van valami, ami izgatja a rendszert. A parasztság a tavalyi erőszakos kolhozosftás után már számított arra, hogy jön a következő huLlám. Ennek ellenére megvárta, amíg megjelentek a kommunista párt emberei, végighallgatta őket, türelemmel nyelte —, mert mit is tehetett — a fenyegetéseket, azután egységesen cselekedtek, óraütésszerüen és úgy alakították ki a tszcs-ket, hogy a jó gazdák együtt maradtak. Ez ellen még a párt sem tehetett semmit, legalább is ebben az időszakban. Es még egy probléma izgatja a rendszert: amilyen arányban alakulnak a termelőszövetkezetek, olyan arányban hagyja el a fiatalság a falut. Nehéz a “kétlaki gazda” helyzete A békésmegyei Battonyán három termelőszövetkezet működik, név szerint a Dózsa, a Táncsics és az Előre-haladás. Egy tsz megalakulása esetén gyakori, hogy a megalakuló tsz kellős közepén néhány holdas birtoka van egy parasztnak. Ilyenkor azt "tagosítják", azaz messze az illető kisbirtokos házától, sokkal rosszabb, esetleg két tagban lévő parcellákat ajánlanak fel a birtokosnak, A paraszt sok esetben nem meri vállalni az egyéni gazdálkodás folytatását a rákényszerített kedvezőtlen körülmények között és inkább régi birtokával együtt belép a tsz-be. Az ily módon kifejtett nyomáson kívül sok esetben folyamodnak rendőrségi, hatósági eljárás hoz is. Ez abban áll, hogy valamilyen ürüggyel — például, ha valaki a kelleténél többet ivott, vagy bármi más kihágást követett el — az önálló kisbirtokos parasztot beidézik a rendőrségre, ahol napokon át fogva tartják, esetleg tettleg is bántalmazzák és utána "nyorpatékosan" tanácsolják neki, hogy lépjen be a tsz-be. Az utóbbi hónapok folyamán azokról a parasztokról, akik vá. rosba mennek dolgozni, az üzem vezetősége a falusi helyi tanácstól felvilágosítást kér, hogy az illetőnek van-e földje. Amennyiben saját kisbirtoka van, az üzem nem veszi fel. A magyarországi egyházak vezetői Újév alkalmával hivatalosan meglátogatták az Állami Egyházügyi Hivatal vezetőjét, Olt Károlyt. Jelen voltak a római katolikus püspöki kar tagjai, az Országos Béketanács Katolikus Bizottságának vezetői (ú. n. békepapok), a református egyház püspökei és főgondnokai, az evangélikus egyház püspökei és felügyelői, valamint a Magyarországi Izraelita Egyház vezetői. A látogatás után négy nappal az említett egyházak vezetői körlevéllel fordultak híveikhez, amelyben — többek között — kérték őket, hogy ápolják a békét és Isten áldását kérték azokra a világi vezetőkre, akik a békét elősegítik. Nem kétséges, hogy a látogatás alkalmával Olt Károly "felkérte" az egyházak vezetőit, hogy az Újév alkalmával adjanak ki körlevelet ezzel is bizonyítva az állam és az egyházak jó együttműködését. A körlevelek rendkívül óvatosan általános szólamokra korlátozódtak. Megjelent az orvosokat sújtó rendelet végrehajtási utasítása , Múlt év márciusában közzétették az 1959. évi Vili. sz. törvényerejű rendeletet, amelynek most megjelent a végrehajtási utasítása. Ennek értelmében az orvos csak abban az esetben folytathat magángyakorlatot, ha valamilyen orvosi állást is betölt kórházakban, rendelőintézetekben, vagy pedig körzeti orvosként működik. Tehát orvos csak magángyakorlatot többé nem űzhet. A rendszer kellő fortéllyal a magángyakorlatot állami álláshoz kötötte, ami azt jelenti, hogy a kórházakban, rendelőkben any. nyira agyondolgoztatják, hogy azután ember legyen a talpán, aki még rendelni is tud. De még ily esetekben is, tehát ha az orvos közkórházakban és az egyéb felsorolt helyeken dolgozik, a magángyakorlathoz az egészségügyi miniszter engedélye szükséges. Ha a beteg magángyakorlatot is folytató orvoshoz megy, a receptet az állam nem fizeti, ami szintén megszűkíti a magángyakorlatot. Az orvosoknak egyszersmindenkorra megtiltották, hogy a kórházakban magánbetegeket fogadjanak. Miközben a kommunista sajtó harsogja a Camp-Dávid szellemet, a parasztokat termelőszövetkezetekbe kényszerítik, az ügyvédeket korábban, most pedig az orvosokat "kolhozosították". Bővül a titkos rendőrség A rendszer negyedévenként szül újabb és újabb olyan csoportokat, amiknek nincs más feladatuk, mint a lakosság életét megkeseríteni. 1959 decemberében a határmenti községek nagyrészénél megalakították az ú. n. társadalmi határőrök csoportjait, melyeknek az a feladatuk, ahogy a Kisalföld írja, hogy "a határ, őröket támogassák a diverzánsok, az ügynökök, a szökni akarók elleni harcban". Ezek a társadalmi határőrök igazolványt kapnak és hatósági védelemben részesülnek, joguk van gyanús személyeket letartóztatni. Lehet, hogy az egész új intézmény azért jött létre, hogy a határőröket ellenőrizzék, akik közül sok derék katona van, akik ha tehették szemet húnytak, ha egy-egy magyar el akarta hagyni az országot. Annyi azonban tény, hogy ezzel az új alakulással ismét megdagasztották a titkos rendőrök "önkéntes" létszámát. A rendszer az Egyesült Nemzetek előtt állandóan arról kesereg, hogy miért bántják őket, amikor náluk minden olyan szép és jó. Ha ez így van, akkor vájjon mi célból alakítanak újabb és újabb szerveket, amelyeknek tagjai titkos rendőri teendőket végeznek. Ha sorra vennénk a ház és tömbbizalmiakat, a kommunista üzemi tanácsok tagjait, a munkáslevelezőket, a káderosokat, az önkéntes rendőröket, a népellenőrzéssel megbízott személyeket és még az egyéb megbízással rendelkezőket, akkor ismét a Rákosi-időknél vagyunk, amikor minden családra esett egy ellenőrző . .. Most már csak az a probléma, hogy az ellenőrzőket kik ellenőrzik? • MEGHALT GÁSPÁR ANTAL Január 4-én nagy részvét mellett temették el a rákoskeresz-I Ituri új köztemetőben Gáspár Anitáit a két világháború közötti idők legnagyobb magyar karikatúra művészét. Ha lapunk tetszik — adja tovább másoknak. TÁMOGASSA LAPUNKAT I Karácsonyi IKKA csomagok késése miatt szükségesnek tartjuk informálni nb. ügyfeleinket, hogy az 1959. évi karácsonyi szezon forgalma minden várakozást meghaladt és ilyen rendkívüli forgalom lebonyolításánál természetesen ne. hézségek merültek fel. A MONIMPEX—BUDAPEST — felhatalmazott bennünket annak közlésére, hogy bár az idejében Budapestre beérkezett rendeléseket igyekeztek feldolgozni, mégis a vidéki csomagok expediálásánál néhány napos késés merült fel. Megnyugtatásul közöljük kedves ügyfeleinkkel, hogy e hó végére minden csomagrendelés kiutalást nyer. Kérjük ügyfeleinket legyenek meggyőződve, hogy úgy a MONIMPEX—BUDAPEST, mint cégünk, valamint kanadai ügynökségeink mindent elkövetünk, hogy kedves ügyfeleink legnagyobb megelégedésére végezzük munkánkat. 1960. január hó. ALEX 1 KELEN LIMITED 1467 MANSFIELD STREET, MONTREAL 2, QUE.
