Kanadai Magyarság, 1960. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-23 / 4. szám

Még jőni kell, még jőni fog. Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedea Százezrek ajakán. Vörösmarty Authorized as Second Cláss Mail Post Office Department, Ottawa. X. évfolyam, 4. szám, Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto PHONE: LE. 6-0333 (fatatUoK ^uttyevUaM KANADAI PRICE 10 CENTS "A mi utunk, a magyarság ut|a, na is változatlan: hlvan ax asar 6vm* pultunkhoz, nemzeti tradiciánkh#a. • karasztány világnézetnek, a krisztusi igazságoknak vagyunk követői, hirdetői" ' A fenti idézet Kenesei F. Lássié la* punk első számában mag|alant be­köszöntő cikkéből valé.) ARA: 10 CENT KANADA LEGNAGYOBB, HETENKÉNT MEGJELENŐ KENESEI F. LÁSZLÓ MAGYAR LAPJA Toronto, 1960. jan. 23, szombat ozerkesztőség és kiadóhivatal. 996 Dovercourt Road, Toronto Szerkeszti: TELEFON: LE. 6-0333 ÚJABB OROSZ A Csendes óceán egyik távoli pontját jelölték ki a szovjet ra. kétakísérletezők legközelebbi célpontjukul. A terület, amely a Mar­sall szigetektől keletre 400 mérföldre fekszik, kívülesik a hajózási vonalakon, s ezért egyik országnak sincs jogi alapja arra, hogy megtiltsa a szovjetnek, hogy erre a pontra rakétát lőjön ki, Szovjet hajók indultak útnak a célpont területére, ahol elektroni. kus mérőeszközökkel kívánnak adatokat szerezni arról, hogy a szovjet rakétalövedéke pontosan hol esik a tengerbe. Az USA már számos ilyen pontos célzást igénylő kilövést hajtott végre a Csendes-óceán és az Atlanti-óceán különböző pontjain. A most beharangozott szovjet kísérlet egyedül arra szolgál, hogy a semle­ges, illetve nyugatbarát népekre halálos fenyegetést gyakoroljon azzal az állítással, hogy a szovjet rakétákkal pontosan lehet céloz­ni, — mert a világsajtóban az utóbbi időben számos adat került napvilágra, amelyek szerint az orosz technikusoknak még nem sikerült az űrből visszahozni és célba irányítani egyetlen rakétát sem, — holott ez a katonai feladat az amerikai hadseregnél már régen, rutinszerűen megoldást nyert. A szovjet szokás szerint öndiesérettel és jóslatokkal fűszerezi a halálos fenyegetést. Ezúttal arra tesz célzást, hogy orosz tudósok nemsokára élő embert fognak valamelyik rakétában kilőni, — s a cél ezúttal a Mars bolygó lesz. Embert szállító rakétát az USA csu-SZEMTELENSÉG pán 1961-ben lesz képes kilőni. A sajtóhangokból látható, hogy a világ kezdi unni ezt a világűrrel való propaganda-játékot. Annak, hogy egy új, lakatlan földterületet melyik ország kalandora foglal el sorrendben először, csak imperialista, hódításra és terrorra ala­puló, ma már régen elavult politikai rendszerben van jelentősége. Ez ugyanúgy vonatkozik az idegen bolygókra, a Holdra és így tovább. Ha elfogadjuk azt az alapelvet, hogy a világűrben egyetlen ország, vagy nemzet sem hódíthat meg semmit a saját számára, akkor nincsen jogi jelentősége annak, hogy egy szovjet, vagy egy amerikai vagy bármilyen más állampolgár lép.e elsőnek vala­mely távoli világrészre. Igenis van azonban tudományos és propa­­gandisztikus jelentősége annak, hogy melyik ország tudósai érték el először azt a technikai fokot, amely ilyen kalandot lehetővé tesz, — de ennek is csak akkor van értelme, ha a versenyben elsőnek befutott ország nem a saját, földi, politikai hatalmának terjesztésé­re, hanem a többi országnak való példamutatásra használja fel az eredményt. Más szavakkal kifejezve: nem az az érdekes, hogy a szovjet, vagy más rakéta fog.e először élő embert a világűrbe vinni, ha­nem az, hogy milyen célból áldozza majd fel ez az ember az életét, egészségét, vagy csupán a jövőjét? George Vanier Kanada kormányzója megnyitotta Ottawában a Parlament 24. ülés­szakát. A hagyományos pompa és szertartások között felolvasta a trónbeszédet. A Parlament épületébe állami díszfogat vitte, mellette ült felesége, ki hét éve az első hitves a kormányzósági palotában. George Vanier a Confederatio óta 19. kor­mányzója Kanadának. Fenti képünk az ottavai Parlament üléstermét ábrázolja. Az MOV feloszlatása AFRIKAI HÍREK Az asszuani gát, amelynek lét­rejöttéhez szükséges pénzügyi segély megvonása hozta magá­val a szuezi háborút, s az egész Egyiptomi problémát, most már -negvalósuláshoz közeledik. A gát három részből fog állani, s a Ní­lus vizét olyan hatalmas völgy­zárómüvei rekeszti el, amelyhez hasonló az egész világon nincs. A felduzzasztott folyó 180 kilo. méter hosszú tavat fog formálni, s a víztömeg energiája elég lesz arra, hogy egész Egyiptomot elektromos árammal lássa el, s ezzel ezt a régi kultúrországot, amely az utóbbi évszázadokban a szegénység, betegség és feuda­lizmus elrettentő példájává vált, az afrikai kontinens vezető ön­álló államává tegye. A gát első lépcsőjének költsé­géből 100 millió dollárt — az összköltség mintegy 7%-át a szovjet bocsátja Egyiptom ren­delkezésére, természetesen azzal a propaganda-célzattal, hogy a színes népek felé azt a látszatot keltse, mintha az asszuani gát "kommunista alkotás” volna. A tuiajdonképeni építkezést azon­ban az egyiptomi kormány maga fogja finanszírozni a szuezi átke­lési díjakból, melyek évente 250 millió dollárt jövedelmeznek. Az építő vállalatok között nyugat­német, osztrák, olasz, japán és angol cégek szerepelnek, Egyip­tom egyébként évi 125 millió dollár segélyben részesül az USA-tól, amellyel a legmelegebb kapcsolatokat tartja fenn, míg a kommunista lázítás és izgatás a kormány erélyes intézkedései miatt — s azért is, mert Irak aránylag jóban van a kommunis­tákkal — Egyiptomban végleg megszűnt. A gátépítés egy robbantással kezdődött, amelyhez meghívták az összes munkásokat — szám­­szerint tízezret — és 2000 kül­földi vendéget. Ezután Nasser és Mohamed marrokói'király tet­ték meg az első kapavágásokat, s az asszuani nagy gát, amely mögött 130 milliárd köbméter víz 150 méter mélységben fog tárolni, a közeljövőben való­sággá válik. A fáraók legfan­tasztikusabb álma beteljesül. Afrika másik érdekes egyéni­sége, Nkrumah ghanai miniszter­­elnök komoly összefogásra és független néger unió alakítására hívta fel azokat a népeket, me­lyeknek Nagybritannia, illetve Franciaország most adott függet­lenséget. A fiatal miniszterelnök, aki, mint ismeretes, Londonban végezte iskoláit, azt hangsúlyoz­ta, hogy a négerek politikai füg­getlensége nem jelent semmit, amíg gazdaságilag a nyugati nagyhatalmaktól függenek. Kü­lönösen óvta honfitársait és a többi néger köztársaságot, hogy az angol kolonializmus helyett más hatalom — nevezetesen a szovjet — gyarmatává váljanak bármilyen gazdasági függőség útján. Nkrumah politikai irányvonala elvileg helyes, de, hogy függet­lenségi terveit hogyan fogja végrehajtani, azt majd a jövő mutatja meg. A ghanai miniszter­­elnök mindenesetre mindent megtett, hogy álmai megvalósul­janak. Akkrában elmondott be­széde után a helyi fétisekhez és bálványokhoz imádkozott, majd primitív táncok után fantaszti­kus, gyermeteg jellegű áldozatot mutatott be a lakosság extázisa közepette. HA EGYÁLTALÁN SÖR KERÜL a négyhatalmi konferenciára, azon Hruscsov és De Gaulle, mint a legádázabb ellenségek fognak egymással szembenézni. Mint lapunkban korábban je­leztük, Nikita még a konferencia előtt külön megbeszéléseket | folytat a francia kormánnyal, amelyet orosz részről baráti, il­letve gazdasági jellegű társalgás­iként akarnak beállítani. De Gaulle azonban most előre közzé­tette a Hruscsovval folytatandó : tárgyalásainak legfőbb pontját: azt akarja tisztázni, hogyan le­het, hogy az algiri lázadók, akik a szovjet szerint nacionalisták, s nincsen semmi összefüggésük a ■ kommunizmussal, kizárólag azok­kal a német fegyverekkel harcol­nak, amelyeket az oroszok zsák­mányoltak Kelet-Németország­­ban 1945-ben? Ez az a fajta leleplezés, amely­re Hruscsov nem válaszolhat sem tagadással, sem beismerés­sel. Ha beismeri, hogy a szovjet fegyverzi fel az algiri bandákat, akkor a nyugati nagyhatalmak nem kötnek vele semmiféle meg­állapodást, mert a szovjet jóhi­szeműségét többé a legnaivabb diplomaták sem hiszik el, — ha viszont tagadja az Algírba törté­nő illegális fegyverszállítást, ak­­or a világ összes rablóbandái —, mint például az Ázsiában lázadó kurdok, a Vietnamban és Koreá­ban izgató úgynevezett függet­lenségi mozgalmak tagjai, a laosi, burmai indonéziai felkelők, az iraki bandita-kormány — mind azt fogják érezni, hogy az oro­szok részéröl nem kaphatnak fegyvereket. A CÖSPÁR anagramma — Committee on Space Research —, amelynek ma­gyar fordítása : Űrkutatási Bi­zottság. Célja az, hogy a törté­nelmi sikert jelentő Nemzetközi Geofizikai Év tudományos össz­­müködését a további jövőre is fenntartsa, s ezzel biztosítsa, hogy a világot érdeklő tudomá­nyos kérdésekben a tudósok po-Vöröskina is csatlakozni akar I az űrhajóval rendelkező orszá­gokhoz — jelentik jólinformált washingtoni körökből. Kína északnyugati részében rakéta­­kilövő.helyet épít sokszázezer kuli. De ennél komolyabb jel Vö­röskina ambicióira az, hogy Dr. Hsue Tsien, volt amerikai—kínai udós legújabban Pekingben buk­kant fel. Dr. Tsien 1936-tól 1955- | ig egyik kaliforniai egyetemen a J rakéta-technológia tanára volt, s a második világháborúban az !amerikai hadsereg egyik értéke­sebb specialistájává nőtte ki ma­gát. Minthogy azonban nem vet­te fel az amerikai állampolgársá­got, s miután kiderült, hogy ré­gebben a kommunista párt tagja volt, 1955-ben akarata ellenére eltávolították az USA-ból. Dr. Tsien sértett önérzetében Peking­­be utazott és ott a vöröskínai ra­kétakutatás élére állott. Ha ez a hír igaz, akkor az amerikai biz­tonsági hatóságok ezúttal rossz szolgálatot tettek az amerikai ügynek. liti’kai helyzetüktől függetlenül közösen és egymás segítségével dolgozhassanak. Ez ma az egyet­len olyan szerv, amelyben Nyu­gat, Kelet, fehér.sárga-fekete és más hasonló ellentétek egysze­rűen nem léteznek. A CGSPAR első jelentését most adta le a franciaországi Nizzából, s közöl­te, hogy a végrehajtó bizottság elnökévé Van Der Houlst hollandi professzort, hat szavazó tagjává pedig Blagonarov szovjet aka­démikust, Dr. R. W. Porter USA akadémikust, Dr. Bucara cseh­szlovák, W. Massey brit, Maurice Roy francia és egy lengyel pro­fesszort választottak meg. A bi­zottság politikai egyensúlya azonban csak formalitás, mert azok a nagyhírű tudósok, akik a COSPARBAN működnek, való­ban felül állhak minden politi­kán, s ha ke I, kormányuktól függetlenül i; együtt fognak I működni. A gyászos emlékű MDV ma­gyarul központi szovjet belügy­minisztérium, —• Hruscsov há­romsoros rendeletével feloszlott. Ez a szerv, amely egyenes foly­tatása volt az NKDV néven is­mert szovjet belügyi népbiztos­ságnak, azelőtt pedig Csekának, azt a szerepet gyakorolta a szov­jetben, amelyet az ÁVH gyako­rolt Magyarországon. Feladata volt a politikai rendőrség fenn­tartása, politikai ügyekben való fegyelmi és büntető bíráskodás, s a terror minden eszközzel vaíó fenntartása. Eddigi hatáskörét, legalábbis papíron, a 15 szovjet köztársaság saját rendőrsége ve­szi át. Magától értetődik, hogy köz­ponti terrorszervezet nélkül kom­munista állam nem képes fenn­maradni. Ezért a feloszlatott MDV tényleges hatáskörét ismét új szerv veszi át, a KGB betűkkel megjelölt -"Állambiztonsági Ta­nács”, amely a hírek szerint rö­vid utón átvette az MDV fegyve­res rendőrséget. Hrucsov ezen legújabb lépése mindössze azt jelenti, hogy útat keresett bizonyos feltörő nagy­hatalmú rendőrtábornokok si­ma eljárásbal való eltávolítására. Ezek közül a legfeltűnőbb sze­mélyiség Aleksei Kiricsenko, akit csak két ével ezelőtt helyeztek a szovjet elnökségbe, ahol éppen a belügyminiszteri hatáskörbe tartozó ügyek felügyelője volt. Kiricsenkot elmozdították tiszt­ségéről és áthelyezték egy kis donmenti faluba termelési ellen­őrnek. Sajnálattal kell megállapíta­nunk, hogy az amerikai és kana­dai sajtó egy része megint úgy értelmezi az MDV feloszlatásá­nak hírét, mintha az a szovjet po­litikában változást^ , jelentene. Egyes újságok "új idők jelét" látják ebben az egyszerű átszer­vezésben, s már arról írnak, hogy Hruscsov a belügyi hatáskör de­centralizálásával csökkenteni akarja a központi diktatúrák ter­­rorisztikus hatását. Ez nem így van. ért: hogy tudniillik egyes szűk- J nép fegyverrel és terrorral való látókörű nyugati újságírók ezt erőszakos meghódítása —, csu­­a téves értelmezést adják az ese-jpán Talleyrand híres mondása ménynek. Ami azonban a szov. illik rá: "Minél inkább változik, jet politikáját illeti, — mindad- annál inkább egy és ugyanaz dig, amíg annak célja a többi j marad". India és Pakisztán egyezményt írtak alá a két or­szág közötti határkérdések, vala­­mint az Indus folyó vizének hasz­nálata rendezésére. Ez volt a két legfontosabb probléma a két hin­du ország között, s a feszültség A mohammedán pakisztániak és a nagyjából buddhista hinduk közötti ideológiai gazdasági és vallási ellentétek megszűnésé­ben a legfontosabb része a kom­munizmusnak volt: ez volt a kö­zös ellenség, amelynek fenyege-­még néhány évvel ezelőtt fegyve- tései ellen most újra szövetkezett rés határvillongásokra vezetett. Dél-Ázsia két leghatalmasabb Egyedül a kasmiri kérdés nincs országa, amely együttesen kö­még végleg eldöntve, de Nehru és Ali Khan között a barátság rülbelül 500 miliő lakossal és nérhetetlen természeti kincsekkel Eisenhower látogatása után olyan rendelkezik. Az India és Pakisz­­őszintévé vált, hogy a volt indiai tán közötti megegyezés azt is brit gyarmat felszámolásából ke- ' magával hozza, hogy a szovjet­­letkezett két hatalmas szomszéd ellenes katonai szövetségek lán- India és Pakisztán — ma már colata az Atlanti-óceántól Auszt­­közösen, töretlen egyetértésben ráliáig, ma már összefüggő egé­­halad a nyugati országok útján, szét alkot. ERZSÉBET KIRÁLYNŐ FEBRUÁR 6-RA VÁRJA GYERMEKÉT Az MDV feloszlatása pontosan azt a célt szolgálja, amit e Erzsébet királynő harmadik gyermekét néhány hét múlva február 6-ra várja. Ez a nap édesapja halála évfordulójának nap­ja. A királynő mély hittel bízik a windsori királyi ház családfájá­­is nak fenntartásában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom