Kanadai Magyarság, 1960. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1960-06-11 / 24. szám
X. évfolyam, 24. szám, 1960 június 11, szombat 2 KANADAI MAGYARSÁG KANADAI Szelezsán Rákhel kisértete Tegnap vitték el az ablakom előtt, térdig érő sárban négy legény vitte, a Szelezsán Rákhel kék koporsóját. Hétfőn kapott levelet Amerikából a vőlegényétől, nem bírja az éhséget már, segítse őt haza Rákhel. Rák. heínek csak fehér arca, finom teste, szép karcsúsága s húsz esztendős ifjúsága volt. Elsírta magát, estére fázni kezdett, kedden még felkelt az ágyból, szerdán már nagyon sokat beszélt, de nem értelmesen', csütörtökön piócákat raktak kemény, forró két melle alá, pénteken nagyon foltos lett a teste s szombaton már, amint illiilc, kék koporsóba fektették Rákhelt. Doktorra pénz se került volna, de különben is száz kocsit és száz doktort nyelne el erre mifelénk a tavaszi sár. Vasárnap délután temették, mindenki sajnálta, mert fiatal volt, szép, s ha napszámba ment dolgozni, égett a keze alatt a munka. Azután pedig esküdött mindenki, hogy a bánat vitte el, akármennyire is megfoltosodott a teste. Még húsz esztendővel ezelőtt az ilyen regényes skarlát-esetekből nóta született a faluban. Most megjelent a pópa kedvetlenül, mert vajmi kevés stólára volt kilátás és sárosán. Dünnyögött, gajdolt és nyugtalanul nézegetett az égre, mely egyre feketébb, feketébb lett. Mire az én ablakom elé értek, már tombolt a csúnya tavaszi fergeteg. Ömlött a víz a fekete felhőkből s a kék koporsóról mosva hordta le a friss kék festéket. Ott volt a menetben a fél falu, elől a pópa, mint egy leöntött fekete ördög. Mi majdnem kárörvendve néztük ezt az ablakból a vén Jepura Tornával. Jepura Torna szemben lakik velünk s ő is a falu végén lakik. Haszontalan, vén, részeges ember, de bölcs ember, talán ő is azért lakik -itt a temető mellett. Mert mi a temető mellett laktunk Jepura Tornával s mi már sok dolgon nem csodálkoztunk, amiken mások még csodálkoznak. Jepura pláne sírt is ás, ha nincs fizetősebb munkája s ha elég pánkát kap, hiszen itt van a temető mellett. Szóval mi már ketten olyan emberek vagyunk Jepurával, akik túllátnak a falun s egy kicsit a hivságos életen is. Beszélni még nem beszéltünk egymással Jepura és én, de nézzük egymást és talán nem dicsekvés, hogy szeretettel nézzük. Sok temetést láttunk mi már, sok sirt ástunk, a vén Jepura ásóval, én más szerszámmal. Hogy ő rongyosabb, mint én, kevesebbet jár a'világban, nem ír és nem olvas, ez csak a gyöngék szemében különbség. Azonban úgy tapasztaltam, hogy sem Jepura, sem én nem vagyunk ám olyan tökéletesek, amilyeneknek magunkat hisszük. Csak éppen, hogy kevesebb gyarlóság él bennünk, mint a temetőből távolabb lakókban. De például nem vagyunk mentesítve az egészségi állapot, az ital, az időjárás, a pénz és az asszony ereje alól. Nekem legalább nincs feleségem, de Jepurának, akit a pópa Juperénak hív jól oláhul, hites felesége van. Ez az asszony nagyon megöregedett, a bölcs és korhely ember pedig haláláig megőriz valamit a legénységéből. Vasárnap temették Szelezsán Rákhelt rettenetes időben s ez a bolond március hétfőre kicsipte magát. Olyan tavaszra ébredtünk, olyan édes nyugtalansággal, mintha legalább június vol- ■ na. Kinéztem az ablakon. Jepura Toma a tornácon süttette az ál-! dott nappal a hasát. Valósággal, mert megoldotta derekán a mad- * ragot, mely egy régi, gombatlan úri kabátot tartott a testén. Az Ingét is kihúzta alóla, hadd lakon jól napsugárral az ebadta nas, ha a tél alatt koplalt. Vén, szakállas, gondozatlan, szennyes arca úgy ragyogott közben Je-Van-e igazi szláv faj és eredeti szláv állam ? Dr. Stjepan Buc, horvát publicista tollából jelent meg egy érdekes cikk az Europäische Osten című müncheni folyóiratban (1959. ápril.). Kutatásainak eredményekép arra a következtetésre jutott, hogy a szlávok annyira át vannak itatva ázsiai elemekkel, hogy nem is lehet szláv fajtáról beszélni. A szlávsá-! got nem lehet ethnografiai foga-1 lom alá venni, legfeljebb nyelvi közösséget lehet közöttük kimutatni. Azért az állítólagos szláv őshaza keresése hiú dolog. Hivatkozik az osztrák kutatóra, Johannes Peisker-re, aki 1 a Cambridge Medieval History 1913-as kiadásában kimutatta, hogy egy szláv államot sem alapítottak a szlávok, hanem altáji, vagyis középázsiai, vagy északi elemek. A horvát állam alapítói a góthok voltak, az első bulgár államé a hunnak, a másodiké kunok (a bolgárok maguk is nyei. jvükben elszlávosodott altáji faj. Szerk.). Az ukrán kijevi fejedelemség alapítói a normannok voltak, míg a lengyel állam alapítóiról, a Piastokról nem tudni biztosan, hogy északiak, vagy ázsiaiak voltak-e. IRTA: ADY ENDRE púra Tornának, hogy rögtön sejtette, bej lesz. Délután három órakor még ott melegedett a tornácon Jepura. Talán nem is evett, a bölcs emberek nem szoktak nagy dolgot csinálni az evésből. Kezében egy fűzfavessző volt s avval vidáman csapkodta a szikkadó sarat. Látszott az arcán, hogy legjobban szeretne lovasdit játszani, lovagolni egy kicsit a fűzfavesszővel. A régi temetőben, az új mellett gyerekek játszottak és közéjük szeretett volna állani Jepura. Az igazat megvallv^, én is, mert tavasszal mindig sok erőszakkal tartom magamat vissza, hogy ne üljek föl egy vesszőre, vagy egy napraforgó-kóróra. Délután három óra után kimászott Jepuráék konyhájából az öreg asszony, ismertem : Jepuráné volt. Ő is süttette magát egy kicsit a nappal s azután leült a tornácra Jepura mellé. Azt hiszem, tíz esztendő óta nem voltak egymáshoz, a verekedéseken kívül, ilyen közel, de legalább is tavaly tavasz óta. Óvatosan hátra húzódtam az ablakomnál, Isten ments, semmiféle nászt megrontani. A szerelmek mind-mind az égben köttetnek, még a ván házasok tavaszi szerelmei is. Nincs joga senkinek akármilyen szerelmet zavarni vagy finnyásan nem szeretni. A vén bölcs Jepura hirtelen úgy kezdett viselkedni, mint egy “Rádió City Music Hall”, a világ legnagyobb revue színháza New Yorkban ifjú jogász a kávéházi trónus előtt. Csak jelekből vettem ki, tréfás disznóságokat mondott megfogta felesége kezét. Udvarolt a maga módja szerint, éppen úgy, mint harminc-harmincöt évvel ezelőtt. Az öreg asszony leányosan kacagott, sikoltozott s néha-néha ráütött a Jepura kezére. Nem vették észre, hogy délnyugaton, az égen furcsa dolgok történnek. Visszajöttek a tegnapi felhők, feketék, csúnyák s hamm, elnyelték a napot. Az öreg Jepuránénak most kezdett a kedve megjönni, de hirtelen sötét lett. Megszégyelték nyomban mindketten magukat, különösen Jepura, a böícs. Erre én már kinyitottam az ablakot, füleltem, hallani is akartam. Hideg eső kezdett esni s az öreg Jepura káromkodva küldte be az asszonyt. — Nem szégyenled magad, lyen öreg mámi, úgy tesz, mintha kis lány volna? A férfinál más, a férfi más, a férfi gondolhat szamárságra, ha vén is. Te akarsz szerelmeskedni, amikor ízelezsán Reákhelnek ott kell feküdnie a sírban? A vén asszony besomfordált, a vén Jepura és én pedig a sűrű esőn keresztül bámultunk a temető felé, ahova tegnap ki vitték a szép, húsz esztendős, talán csókot sem ismert Szelezsán Rákhelt. HÉTFŐ: Zöldborsóleves. Bárányhús káposztával. Burgonya püré. Kukorica. Barna szeletek és tea. KEDD: Köménymagosleves. Borjú pörkölt. Gombás rizsa körítéssel. Saláta. Almás pite és kávé. SZERDA: Reszelt tészta leves tejföllel. Töltött paprika. Tört burgonya. Gyümölcs és kávé. CSÜTÖRTÖK: Húsleves kocka tésztával. Leveshús kapormártással. Főtt burgonya. Lekváros palacsinta, lkávé vagy tea. PÉNTEK: Savanyú tojásleves. Kirántott hal sült burgonyával. Friss káposzta saláta, Turóscsúsza tejfölösen és kávé. SZOMBAT: Burgonyaleves zöldséggel. Fasirozott hús. Tejfölös tökfőzelék. Dióstészta és kávé. VASÁRNAP: Tyúkleves daragaluskával. Főtt tyúkhús. Para. dicsőm mártás. Burgonya. Rakott túrós palacsinta, gyümölcs és <ávé. Késő esti órákban érkeztem New York-ba. Az autóbusz állomáson, rég nem látott barátaim vártak. Elkísértek kijelölt szállásomra és meg sem engedték, hogy kipihenjem tizennégyórás utazásom fáradalmait, máris vittek a város nevezetességeit bemutatni. Lakásom a Second Avenue-n volt. A 65-ik utcától a 82 utcáig van az úgynevezett magyar rész. Sosem felejtem el, milyen érdekes és amellett megható látvány volt nekem először végig menni a Second Avenue.n és olvasni: "Fogorvos". "Csemegeüzlet" "Magyar ügyvéd". "Virágüzlet". "Hentes és mészáros". New York-nak van valami varázseree. Hogy ez most már az, hogy valójában igen jól lehet ott élni, vagy annyira érzi az ember azt a nagy szabadságot, ahogyan az emberek ott élnek. A hatodik Avenue és az Ötvenedik utca sarkán áll a Rockefeller Plaza kellős közepén a világ legcsodálatosabb mozi és revue színháza, a Rádió City Music Hall, hatezerkétszáz ülőhellyel. Aki ott fellép és a neve nagy betűkkel van kiírva, az azt jelenti a "show business"-ben, hogy tudása kimagasló fokot ért el. Bárhol megemlíteni a Music Hall-ban való fellépést, feltétlen elismerésre lehet számítani. Hogy is lehetne ezt a helyet ellemezni? Talán, ha azt mondaiám, hogy egy tömegszórako-. róhely, vagy talán, ha azt monfanám, hogy aki építette feltéten megérdeklődte az összes színházi lehetőségeket és azután elhatározta, hogy ő nagyobbat og építeni már csak azért is, rogy azt lehessen mondani, hogy i világ legnagyobb színháza. Ha jelép az ember, már az előcsar. tokban látja a hatalmas méreteset. A szőnyeg oly vastag, hogy íz ember úgy érzi bokáig süp>ed benne. Rejtett világítás. És ia belépünk a nézőtérre, nagyágánál fogva úgy néz ki, minta a Keleti-pályaudvart bársonyyal és drága, szőnyeggel vonták A rabszolgaság kérdése és az amerikai polgárháború Az amerikai nép szellemét úgy foglalkoztatja a polgárháború kora, mint például a magyar népet az 1848—49-i szabadságharc. Minden évben legalább pár száz új könyvet hoznak piacra, amely a polgárháború bizonyos körülményeivel foglalkozik. Minthogy jövő évben lesz a háború kitörésének századik évfordulója, a júbileum az új kötetek áradatát fogja megindítani. • Még a polgárháború kitörésének okai felett is vita fejlődött ki. A vélemények megoszlanak abban a kérdésben, hogy milyen mértékben felelős a rabszolgaság eltörlése a rengeteg véráldozatért és tragédiáért, amit a fegyveres összeütközés okozott. A történészek azt állítják, hogy más okok is közrejátszottak a háború kitörésében. Először is az volt a vita, hogy joga van-e egy államnak az amerikai szövetségből kilépnie. Az Észak azt hajtogatta, hogy ha egy államot felvettek az Egyesült Államokba, az többé nem léphet viszsza. A Dél amellett kardoskodott, hogy miután a tagok önként csatlakoztak az Unióhoz, önként ki is léphetnek abból. A déli államok szerint, az Észak mindjárt eleinte is el akarta törölni a rabszolgaságot, amikor megtiltotta annak az új területekre való kiterjesztését, amikor védelmébe vette a szökevényeket és amikor a földművelő Dél érdekeit az iparosodó Észak érdekeinek alávetette. A déliek úgy érezték:, hogy az egyetlen módja annak, hogy ezt a szerintük méltánytalan bánásmódot elkerüljék, hogy kilépnek az Unióból. Lincoln Ábrahám maga úgy nyilatkozott, hogy a háborút az Unió megmentése érdekében kellett megindítani és lefolytatni, hogy ilyen módon a hűtleneket visszakényszeritsék. Ahogy azonban a háború kifejlődött nyilvánvaló lett, hogy a legfontosabb ütközőpont a rabszolgaság kérdése körül forog fenn. A déliek közgazdasága a rabszolgaságra volt felépítve, míg az Északon azt embertelenségnek tekintették. A kérdést az Egyesült Államok nevében Lincoln elnök 1862-ben azzal döntötte el, hogy az "Emancipation Proclamation -t (Felszabadító Kiáltvány) bocsátotta ki, amelynek értelmében minden rabszolga szabad emberré lett. Ettől kezdve, a rabszolgaság kérdése lett a háború főcélja. A Felszabadító Nyilatkozat jogilag ugyan megszüntette ezt az embertelenséget, de hogy a határozatot a Délen is végrehajthassák, a háborút" előbb meg kellett nyerni. így történt, hogy bár az Észak az Unió megmentése érdekében indította meg ezt a véres háborút, de miután az Északot a Déltől csak a rabszolgaság kérdése választotta el, ez volt a háború motívuma. A Dél ragaszkodott a saját életmódjához és az állami felségjogokra hivatkozott, hogy azt fenntarthassa. A déli életfelfogás azonban a rabszolgaságon alapult és annak nem volt erkölcsi jogosultsága. AMERICAN COUNCIL-oína be. Az orgona szól misztikus hangon, ami még. emeli a hely méreteit. Állunk barátaimmal az ajtóban és próbáltuk szemmel áttekinteni és aggyal felfogni a pazar látványt. Csodálatos, fantasztikus, hihetetlen, mondogattam. Barátaim csak mosolyogtak bámészkodásomon, ők már keresztül estek ezen, három évvel ezelőtt, amikor New York.ba érkeztek. És egyszer csak a színpad eleje megnyílt, és zajtalanul egy hatalmas zenekar jelent meg. Megszámoltam nyolcvanheten voltak. Misztikus, zöld fénybe burkolva, majd ahogy a zene hangulata cserélődött, úgy a színek is. Meg voltunk babonázva. Végre előre vezetett egy kadett ruhás kinézésű fiatal fiú, mi leültünk és nyakig süllyedtünk egy kényelmes fotelba. A zenekar eltűnt, a függöny felgördült és egy akkora vászon jelent meg, hogy egy fél futball-pályát is eltakart volna. Egy kitűnő jó filmet játszottak, Doris Day és David Niven főszereplésével. Alig volt vége a filmnek, fordult a színpad és egy pazar templom belsejét egy gyönyörű oltárral láttuk. Ezután következett egy pazar felvonulás, húsvéti körmenettel. A következő jelenetben megjelent egy harminchattagú balettkar és egy pazar táncot jártak. Holland ruhában, facipőkben a lábukon. Még ilyet sem láttam. Aztán megint gördült a színpad és a pazar jelenetek és pompás díszletek végtelenje vonult fel előttünk egy órán keresztül. Elég volt még végig nézni is. Titkos gondolatom pedig az volt, hogy egyszer itt, mint híres szavaló művész, perfekt angol tudással felléphessek. Álmodozásaimból, barátaim ébresztettek fel, le vánszorogtam valahogy a lépcsőkön, a büffénél az egyik barátomtól egy pohár hűsítő italt kértem. A hűsítő jó hatással volt rám, magamhoz tértem és lassú lépésekkel elindultam lakásom felé . . . Kenderessy Lajos r-»SOCOOSO&900SCCQOO« s v\*j,'stwsftf. OOCCOCCCCCCOOCOOCOÄ - Címváltozások bejelentése Kérjük olvasóinkat, hogy címváltozásukkal kapcsolatban ne csak új, hanem a régi címet is szíveskedjenek közölni. A Pan American World Airways repülőváílalat utazási könyve, a "New Horizons World Guide" most jelent meg 1960. évi kiadásában. Ez az 576 oldalas utazási könyv, mely több mint 750.000 példányban jelent meg és hat világrész 89 országában vásárolható, tökéletes felvilágosítást nyújt a valuta beváltás módozatairól, dokumentumok beszerzéséről', vámszabályzatokról, vendéglőkről, látni•valókról, időjárásról, múzeumokról, sportokról, helyi ünnepekről, élelmiszerekről és más utasokat érdeklő ügyekről. A "New Horizons beszerezhető a Pan American repülőváílalat irodáiban és utazási ügynökeinél 2 dolláros árban. Vagy írjon érte a Pan American címére: P. O. Box 1111, New York 17, New York USA. &UUUÜ4* ‘rbuMpVlbHM 996 Dovercourt Road, Toronto, Ont., Canada Telefon: LE. 6-0333 Főszerkesztő: KENESEI F. LÁSZLÓ Megjelenik minden szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: 996 Dovercourt Rd., Toronto Hivatalos érék: reggel 9-től délután 6-ig llőfizetési árak: egész évre $5.00, fél évre $3.00., egyes szám ára: 10 cent Külföldön: egész évre $6.00, fél évre $4.00 Válaszbélyeg nálkül érkezett levelekre nem válaszolunk I Felhívás nélkül beküldött kéziratokat, képeket, nem őrzünk meg és nem küldünk vissza, még külön felhívás, vagy portóköltség mellékelése esetén sem. A közlésre alkamasnak talált kéziratok esetében is fenntartjuk magunknak a jogot, hogy azokba belejavítsunk, lerövidítsük, vagy megtoldjuk, ha arra szükség mutatkozik. Csak ritkán gépelt kéziratot fogadunk el. Minden névvel aláírt cikkért, nyilatkozatért a szerző felelős. CANADIAN HUNGARIANS Editor in Chief: LÁSZLÓ F. KENESEI Published every Saturday by the HUNGARIAN PRESS LIMITED 996 Dovercourt Rd., Toronto, Ont.-v-v-▼-v ▼ ▼ w-v-'v 'V'v Akiket még Trianon sem érdekel A Trianoni Magyar Emlékbizottság torontoi csoportja az elmúlt vasárnap emlékünnepet rendezett a Veteran Hall-ban. Az ünnepély célja: egyrészt, hogy tiltakozzunk a 40 évvel ezelőtt elkövetett gazság ellen, míg másrészről fel szeretnénk rázni tespedéséből az emigráció magyarságát, amely egyre kevesebb érdeklődést mulatt nemzeti sorskérdéseink iránt. Az ünnepélyt, amely a kanadai és magyar Himnusz eléneklésével kezdődött, Dr. Nagy György, a Kanadai Magyarok Szövetsége titkára nyitotta meg, aki a műsort is vezette. Jánossy Margit mély átérzéssel szavalta el a Magyar Hiszekegy-et, amelynek utolsó refrénjét a közönség felállva ismételte el, ezzel szinte fogadalmat téve, hogy "HISZÜNK MAGYARORSZÁG FELTÁMADÁSÁBAN". Korodini Ferenc éneke után egy irredenta vers került előadásra, amelynek szereplői: Hargitai Katalin, Jánossy Margit, Marczy Liza, Mácsai Emmi, Hargitay Gyula, Janitsáry Miklós, Kertész Sándor, Lombi Jenő és Veszprémi László voltak. A drámai erővel előadott szavalat mély hatást tett a közönségre. Ezután került sor az ünnepi beszédre, amelyet Dömötör Tibor református lelkész tartott. Dömötör beszédében rámutatott a magyarság tragédiájára, amelynek forrása Trianon volt. — A magyar nemzetet 1920-ban eltemették — mondotta — pedig ta. Ián az egyetlen volt, aki nem akart háborút. A második világháborúban sem "imperialista célokért" vettünk részt, hanem csupán védeni akartuk azt, ami ezer éven keresztül a miénk volt és amit Trianonban elraboltak tőlünk. Majd kitért az 1956-os forradalomra, amelyben teljesen magára hagyták a rabságból szabadulni akaró magyar népet. Dömötör ostorozta az emigráció vezetőit is, akik szerinte semmit sem tettek a rabnemzet felszabadítása érdekében. Dömötör beszéde nagy hatást tett a jelenlevőkre, akik több ízben tapssal adtak kifejezést érzéseiknek. A beszéd után Kampfman Oszkár tárogató száma aratott megérdemelt sikert. Az ünnepély második részét a Torontoi Magyar Cserkészcsapatok jubileumi műsora töltötte ki, amit a közönség mindvégig nagy érdeklődéssel és szeretettel kísért. A Trianoni Emlékünnepély megrendezése minden tekintetben kifogástalan volt. Annál szomorúbb, de egyben felháborító is, hogy azon — a gyermekszereplőket nem számítva — mindössze 100—150 személy vett részt. Azt még csak megértjük, hogy a fiatal újkanadásokat nem érdekli Trianon (hisz legtöbbje akkor még nem volt a világon), bár mentséget ezekre sem igen lehet találni, mert a szüleiknek lett volna a kötelessége, hogy megmagyarázzák nekik, mily gyalázatot követtek el hazájukkal szemben 1920-ban. Az azonban egyszerűen érthetetlen, hogy a régikanadásokat se érdekelje a Trianon elleni tiltakozás, amikor ezeknek nagyrésze éppen a trianoni terhek következtében volt kénytelen elhagyni szülőföldjét. Sajnos az 1944-es emigrációból is csak mutatóban láttunk egykét személyt. Azt a réteget (tisztelet a kivételnek), amely magát az 1944 előtti Magyarország "crémjének" tartotta, ma sehol sem látni, ahol magyar megmozdulásról, becsületes kiállásról van szó. Pedig a trianoni gazság elleni küzdelmet elsősorban nekik kellene irányítani, mert nekik még a megcsonkított ország is úri életet,! gondtalan megélhetést nyújtott. De nem láttuk ott a különböző felekezetek papjait sem (pedig már vége van a hurka, kolbász va. csoráknak? sőt tudtommal a bingónak is). Ezen a MEGEMLÉKEZÉSEN minden magyarnak ott kellett volna lenni. Toronto legnagyobb befogadóképességű termének is kicsinek kellett volna bizonyulnia. Csak ekkor hitték volna el újhazánk vezetői, hogy SOHA NEM NYUGSZUNK BELE A TRIANONI HATÁROKBA. így azonban Dömötör Tibor könnyeket fakasztó kiáltása nem törte át még az öreg Veterán Hall falait sem. Nem az Ö szégyene, de nem is azoké, akik ott voltak, hanem azoknak kell szégyenkezni, akik bát ráértek, mégsem tartották fontosnak, hogy EGY GAZSÁG ELLEN, amely egy ezeréves nemzetet darabolt fel, tiltakozzanak. Akit a Trianon elleni tiltakozás sem érdekel, aki szülőhazája emlékére még ennyit sem áldoz — AZ NE NEVEZZE MAGÁT MAGYARNAK. KENESEI F. LÁSZLÓ
