Kanadai Magyarság, 1959. július-december (9. évfolyam, 52-77. szám)

1959-08-01 / 56. szám

Még jőni kell, még jőni fog, Egy jobb kor, melv után / Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty KANADAI Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. HX. évfolyam 56. szám. PRICE 10 CENTS "A mi utunk, a mtgyartig ut|a, mi it változatlan : híven az ezor ivet ^luftunkhoz, nemzeti tradiciónkhea, a keresztény világnézetnek, a krisztusi igazságoknak vagyunk követéi, hirdetői" (A fenti idézet Kenssei F. Lásalé le­pünk első számában megjelent be köszönti cikkéből való.) ÁRA: 10 CENT (fanacUcut KANADA LEGNAGYOBB HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ MAGYAR LAPJA Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto PHONE: LE. 6-0333 Szerkeszti: KENESEI F. LÁSZLÓ Toronto, 1959 aug. 1., szombat Szerkesztőség és kiadóhivatal , 996 Dovercourt Road, Toronto TELEFONLE. 6-0333 Fidel Castro A KONYHA-KONFERENCIA Kuba forradalmi diktátora, aki a Batista.féle diktatúra fegyveres leverése után ideiglenesen az államelnöki tisztséget foglalta el, majd azt a miniszterelnöki pozí­cióval cserélte fel, úgylátszik azon az utón jár, amely ismét a diktatúra felé vezet. Castro, ami­kor miniszterelnökké neveztette ki magát, régi barátját, Dr. Ur­­rutiát tétette meg elnöknek. Jú­lius 17.én azonban a két régi ba­rát összeveszett, minek következ­tében Castro lemondott és július 26-ra, a forradalmi mozgalom megalapításának évfordulójára népszavazást rendelt el a minisz­terelnöki állás betöltésére. Idő közben Urruita lemondott, úgy, hogy Castro most már az elnöki és miniszterelnöki tisztség együt. tes betöltéséhez kérte a nép hoz­zájárulását. Csak természetes, hogy ez a szavazás nem titkosan' amrntahogy az is természetes, hanem közfelkiáltással történt, hogy a szavalás eredménye II00%.os "igen" volt Castro ja­vára. Senki sem teszi Vitássá, hogy a Castro.féle forradalom egy zsarnoki diktatúra megszün­tetésére vezetett, azonban a túl. fiatal forradalmár-doktor' lénye­gesen letért a demokrácia útjá­ról, amikor közfelkiáltással sza­vaztatott meg magának diktátori hatalmat. Most már csak Castro egyéni tisztességén múlik, hogy ezt a kissé Hitler-Mussolini.Per­­ren ízű 100%-os népszavazásra alapított hatalmat mire használjá fel. A nemzetközi sajtó "konyha­­konferencia" névre keresztelte azt a furcsa, eléggé goromba, de mégis jóleső vitát, amely Nixon amerikai elnökhelyettes és Hrus. csov szovjet miniszterelnök kö­zött folyt le a moszkvai USA-ki. állítás amerikai mintaházának konyhájában. Nixon jogos büsz­keséggel mutatta be a kövér Ni. kitának, hogy a minden különle­ges szakképzettség nélküli ame. rikai átlagmunkás könnyűszer­rel milyen modern, kényelmes házban lakhat, s hogy az milyen nagyszerű elektromos eszközök­kel van berendezve. Az amerikai elnökhelyettes a mosógépre és a villanytűzhelyre támaszkodva próbálta elmagyarázni az oro­szoknak, hogy a demokrácia és a szabadság milyen magas élet­nívót hoz mindenkinek. Hruscsov azzal válaszolt, hogy "az ameri­kaiak állandóan ultimátumokat adnak a szovjetnek". Nixon vi. szontválasza csak annyi volt, hegy "a békéhez kettő kell". Hruscsov iniciativájára ez a barát­ságosnak induló vita percek alatt annyira elmérgesedett, hogy töb­bé nyoma sem maradt a magas­­rangú államférfiak között szoká­sos udvariasságnak Nixon mind. végig megőrizte nemcsak nyugal­mát, hanem vitatkozásbeli fölé. nyét is, mig a kövér Nikita perc­­ről-percre változtatta propagan. daszólamait, s végül is újra atom­támadással fenyegette meg azt ez amerikai népet, amellyel szem. ben pár perccel azelőtt még cso­dálatát fejezte ki. Egyedül Nixon rátermettségének volt köszönhe­tő, hogy az ügyből nem lett dip. lomáciai szakítás. A fiatal ameri­kai, aki minden bizonnyal jól előkészült a műveletlen gangs­­terekkel való "csevegés" techni. kájára, végül is Moszkvában ma­radt, sőt bizonyos csaknem barát­ságos, s mindenesetre népszerű hangnemet volt képes hozni a vi­ta további menetébe, amellett, hogy minden mondatával kitere­gette az egész nevetséges, tehe. tetlen kommunista rendszer bű­neit. Mindkét államférfi tisztában volt azzal, hogy szavaikat az új. ságirók egész kara kiséri figye­lemmel. Hruscsov éppen ezért nem arról beszélt, amiről tulaj, donképpen szó volt, hanem csak arra igyekezett, hogy a Pravda számára megfelelő vezércikk­anyagot mondjon el. Nixon vi­szont elsősorban a közelgő elnök, választásra tekintettel a saját, amerikai szempontból kiváló szó­noki és vitázó képességeit igye­kezett hangsúlyozni, éspedig tel­jes sikerrel. Úgy látszik, hogy Nixon valóban képes a Hruscsov­­féle műveletlen pojácák hangjá­hoz leereszkedni, anélkül, hogy provokálja őket. Ez a tehetség predesztinálja őt arra a szerepre, amely előreláthatólag várni fog reá. A ''konyhakonferencia" sajtó, visszhangja szomorúan jellemző. Egyik nagy ellenzéki lap azzal vádolta meg Nixont, hogy diplo* máciai udvariasság helyett en­gedett a Hruscsov által kezdemé­nyezett "kölcsönös ócsárlási" stí­lusnak, s hogy ezzel ismét a vi. lágbékét veszélyeztette. E sze­rint a láp szerint Nixonnak udva. riasan tudomásul kellett volna vennie Nikita üres rágalmait és esetleg fel kellett volna használ­nia az alkalmat arra, hogy Berlin kiürítésére nézve ígéretet te. gyen. Ez a lap természetesen ma elvileg Amerika-ellenes, s ezért mindent felhasznál arra, hogy Nixont, ma az USA második em­berét, szidja és bosszantsa, akár a külpolitikai érdekek rovására is. A vezető kormánypárti lap vi. szont fenntartás nélkül dicséri Nixont ugyanazon szavak miatt, s azt javásolja, hogy az ered­ménytelen genfi konferenciák helyett inkább ilyen konyhakon­ferenciákon próbáljuk meg a nagy kérdések megoldását. Hruscsov műveletlensége az az egyszerű konyhanyelvben sem állja meg helyét. NASSER HÁBORÚVAL FENYEGETI IZRAELT A Szuezi-csatorna államosításá­nak hároméves évfordulóján Nas. ser szokatlanul éleshangú beszéd­ben támadta Izraelt, amelyet ki­irtással fenyegetett meg. "Egyip­tom — mondotta — nem fél Iz­raellel való újabb háborútól, de ezúttal ez a háború Izrael teljes felszámolásával végződnék". Nasser hivatkozott Dayan izraeli hadügyminiszternek, az 1956-os szuezi akció tábornokának arra a kijelentésére, Izrael most már követeli a szuezi csatornán való áthaladás jogát, s ezt minden­képpen ki akarja kényszeríteni, — majd azt állította, hogy Egyip. tóm 56-ban megverte Angliát, Franciaországot és Izraelt. Ezzel kapcsolatos az a hir, hogy Szíria és Jordán között ismét megnyi. tották a két hónap óta elzárt ha­ltárt, s úgy látszik, hogy az arab országok újra megkísérlik közös arab front kialakítását. Minthogy pedig kis- és középál. lamok szövetsége csak akkor ala­kulhat ki, ha az valamely közös ellenség ellen irányul, ismét elő kell venni az izraeli kérdést. A tulajdonképeni vesztes a most ki­újult diplomáciai harcban : a kom­munizmus, mert ma, amikor a kommunista pártokat és felfog gató kísérleteket egyformán fel­számolták Egyiptomban, Sziriá. ban, Jordánban, Arábiában és l legutóbb Irakban is, egy arab 'egyesülés valójában nem Izrael ellen, hanem a kommunisták el­len irányulna. Az is lehet azon­ban, hogy Nasser a most elhang­zott tirádával azt akarja elérni, hogy a szovjet ismét emelje fel a szavát, mint "az arab államok védelmezője az imperializmus el. len", s ezeket a szavakat azzal a néhány százmillió dolláros se­géllyel fűszerezve, melyet a szov­jet az assuani gát építésére ígért, de a valóságban soha nem adott meg. Nasser, a sanda mészáros, az Izraelre emelt taglóval a kom­munistákat akarja fejbesujtani. KISÉRTETJÁRÁS MÉGEGYSZER A MONTGOMERY ÜGY MINDEN REMÉNYT FELADTAK a genfi konferencia sikeres befe. jezésére. Hogy teljesen ered­ménytelen tárgyalásokról adnak, e ki zárójelentést, vagy esetleg elhalasztják-e az üléseket bizony­talan időre, már nem lényeges különbség. Az egyetlen nyilat­kozat, amit Gromyko hajlandó aláírni az, hogy a konferencia el­halasztásáról közbeeső megálla­podást kötnek, s hogy ezen köz­beeső időben a szovjet nem tesz egyoldalú lépéseket. Egy ilyen nyilatkozat semmit sem oldana meg, hiszen ezt a "közbeeső Időt" bármikor fel lehet mondani, akár 24 órai határidőre is; any. nyit azonban mégis magával hoz­na egy ilyesféle zárójelentés, hogy a berlini kérdésről e pilla­natban ne kelljen intézkedni. Hruscsovnak tehát módja volna szép csendesen elfelejteni ennek a balsikerü diplomáciai akció­nak az elmúlását —, mint ahogy most senki sem beszél kommu­nista oldalon az iráni kudarcról, j | a koreai kérdésről. Formoza ©I. foglalásáról, Közel-Kelet kommu. I nizálásáról — s megpróbálhatna ' más frontra áttérni. Erre vall az is, hogy Hruscsov a Nixonnal fo­lyó tárgyalásoknak azt a jelleget kívánja adni, mintha ezek volná. nak a tulajdonképpeni "államfői értekezlet" előfutárai. Ml KÉSZÜL.. Minél gyakrabban konferen­­oiáznak és minél többet cseveg­nek az egymással szembenálló hatalmak a leszerelésről; anná) gyorsabb tempóban folyik a fegyverkezés. A Newsweek egyik számában több oldalon foglalkozik Amerika és Orosz­ország jelenlegi haderejével és összhasonlítást tesz a két ország fegyveres ereje között. Abból idézzük a következő kimutatást: IRB rakéta USA 10 A szovjet 500—1000. Légierő: USA 850.000 repü­lő, 1000 B-47 közepes bombázó, 500 B-52 távoli bombázó, 35.500 -más repülőgép. A szovjet 700.000 repülő, 350—850 közepes bom­bázó, 100—150 távoli bombázó, 24.000 más repülőgép. Tengeri erő: USA 640.000 tengerész, 189.000 marine, 15 repülőgépet szállító lapos tetejű hajó, 11 szubmarin-etlenes és más szállító csatahajó, 14 cirkáló, 240 romboló, 112 tengeralattjá­ró, 500 segédhajó, 2.500 űrha­jó. A szovjet 850.000 tengerész, 3 csatahajó, 27 cirkáló, 150 rom­boló, 450 tengeralattjáró, 250 segédbajó, 1000 őnhajó. ■ Szárazföldi erő: USA 870.000 ember, 14 gyalogos divízió, 2 gyalogos brigád, 8 gyalogos csata-tömb, 6 páncélos ezred. A szovjet 2.5 millió ember, 100 gyalogos divízió, .75 gépesített és tank divízió. Megjegyzendő itt, hogy Orosz­országnak. különösen a légi had­erejére vonatkozó számok' rész­ben feltevésre, vagyis az USA In­telligence Agency embereinek ? jelentésére van alapozva. Nixon aIelnök beszédeiben és a sajtókónfeVencián azt mondta, hogy Amerika a háborús felké­szültség terén erősebb, /mint Oroszország, tehát a tervezett csúcskonferencián Hruscsovék nem lesznek abban a helyzetben, hogy engedményeket zsarolja­nak ki. Amire persze Oroszország szószólói azzal válaszolnak, hogy ők az erősebbek. A Washington Evening Star azt irta, hogy a NATO-hoz (North Atlantic Treaty Organization) tartozó országok külügyminisz­terei a szervezet 10 éves fenn­állása alkalmából Washington­ban tartandó értekezleten való­színűleg foglalkozni fognak az­zal a kérdéssel, hogy milyen megtorló .lépéseket tegyenek ab­ban az esetben, ha Oroszország tényleg elzárja Nyugat-Berlint a szövetséges hatalmak elől. A lap szerint megfontolás alá esik Oroszországnak tengeri zárlat alá vevése. Törökország uralja a Bosporus és Dardanellák szo­rosait a Fekete tengertől és Dá­nia uralja a Balti tenger szájánál lévő Kattegat-ot. Ennélfogva a két Amerika-barát ország fon­tos szerepet játszhat a berlini krízisben. Hivatalos egyének privát be­szélgetésekben elismerik, hogy egy nagyhatalomnak blokád alá Vevése háborús lépésnek tekint- i hető. De hozzá teszik, hogy Eisen­hower elnök az utóbbi sajtóér­tekezleteken azt a kijelentést tette, hogy ha lövöldözésre ke­rül a sor, azí a "másik oldalon" fogják elkezdeni. Közben úgy a nyugati, mint a keleti hatalmak nemcsak az atombombák és más fegyverek, de a háborúhoz szükséges nyers­anyagok, orvosságok, stb. fel­halmozásával vannak elfoglalva. Az Associated Press jelentette Bécsből, hogy a keleti országok helyzetét legjobban ismerő Wer­ner Schargdorff azt irta a Salz­burger Nachrichtenben, hogy Oroszország és csatlósai ugyan­olyan módon és nagy mennyiség­ben vásárolják és halmozzák fel a gyilkoló fegyvereket, gumi, vörös réz, gazolin, stb. anyago­kat, mint azt hónapokkal a ko­reai háború előtt tették. "Ezeket a nagybani bevásár­lásokat — Írja Scharndorff — kapcsolatba lehet hozni a- Szov-Az élők általában nem szeretik, ha a halottak feltámadnak és dörömbölni kezdenek a koporsó fedélén. >Azt sem szeretik, ha éj­félkor felnyílnak a kripták be rozsdásodott vaspántjai és szellemek szárnyán régen elhalt és el is felejtett léikék suhognak a temetői' csendben. A kísértetjárás határozott ellenszenvet kelt az élőben, olykor féléimet is, Mert baljóslatú dolog cimboráim a túlvilággal . . . Van­nak azonban kivételek. Vannak modern mágusok, újkori táltosok, akik szeretik felidézni a szunnyadó lelkeket és kivezénylik a holtak fekete seregét a csillagos éjszakába. Beszédre birják a csontváza­kat, kezet fognak Na pel annál, vagy tetemre hívják Rommel tábor­nokot és szétvert páncélosait, akik újra felidézik a halálhörgést és odavarázsolják a megdermedt néző szeme elé az afrikai sivatag porába fulladt sokezernyi katona holttestét . . . Újra látható tehát az átdöfött torkok és mellek vonaglása, újra hallható a bombák sistergő zuhanása, a tankok dübörgése, — mindez újra a miénk, Hölgyeim és Uraim — Montgomery marsall és a televízió jóvol­tából. Montgomery marsall a második világháború elsőszámú ka­tonája, tábornoka és hőse. Az ELAlaimeinl győzelemmel utat nyitott a 'hitleri Németország szívébe és Ő az egyik főrészese annak, hogy ma szabadon 'élhetnek az emberek Nyugaton. Ezt mindenki tudja a földtekén és minden szabad országnak szabad polgára tisztelettel és szeretettel hajtja meg fejét a Hős élőtt. Monti, — nem kétséges — bevonult a világtörténelembe és örökzöld babérkoszorú övezi homlokát ... — A csatazaj 'morajlása azonban elhalkul, az embe­riség lassan felmossa már a vért portája küszöbéről, az anyák, özvegyek, árvák könnyei idővel kiszáradnak, mintabogy á vizözön­­nek iis vége lett valamikor. Az emberiség szeretné elfelejteni a .rosszat a múltból, sze­retné örökre elfelejteni az óvóhelyeik' lidérces rettegését, szeretné újra fényben füröszteni az elsötétített bulvárdokat, — emberhez méltóan szeretne élni. Montgomery marsall azonban nem engedi! Nem engedi, hogy felejtsünk . . . ! Az öreg harcos reszkető kezek­kel újra felcsapja a katonaiadé fedelét és huncut mosollyal turkál a horpadt kardok, csatabárdok és megsárgült térképek között . . . Kézé nyomában felszáll a p>or, a fehéren izzó afrikai por és Rom­mel távcsöve újra kémleli a messzeséget, ‘ágyutorkökbó.1 villan 9 tűz és a Marsall elégedetten mosolyog, 'hol a lövészárkok szélén sétálva, hol a televízió lencséje előtt . . . Mesél . . . Ahogy nagyapa mesél a .megszeppent unokáknak, a puttonyos emberről, aki min­den este elsuhan az ablak alatt és elviszi azt, aki rossz volt. Mliint­­ahogy Rammelt és a horogkeresztet is zsákjába dobta ez a fekete ember, aki valójában nem más, mint Ö, Montgomery tábornok . . . Kedvesen vázolja a német hadsereg haláltusáját és ravaszul kacsint a .néző felé, mikor azt mondja, — csatát nyerni tudni kell . . . lő pedig, igenis tudja, hogy a csatát ő nyerte meg, a csatát, melyet ezerszer átgondolt agytekervényeinek szövevényes labirintusában, melyet ezerszer végig' álmodott a katonasátorba hulló sápadt hold ragyogásánál, hogy azután valóraváltsák az élő ólomkatonák ... — Milyen szép is a visszaemlékezés, milyen bi­­zsergetően nagyszerű érzés tudni azt, hogy ő a hős, a győztes had­vezér, ő, egyesegyedül Ő, Montgomery marsall . . . őszintén be­vallja és nem tagadja egy pillanatig sem, hogy annak tartja magót és ezt kereken meg. is mondja a nézőnek, aki kétes örömmel fo­gadja az önimádatnak e szerény megnyilvánulását. Az sem volna meglepő, ha az öreg. hirtelen bejelentené, hogy szobrot keli állítani Montgomery marsallnak, most rögtön, azonnal, addig-a meddig él és lélegzik, addig, amíg élvezheti a kőbevésett aranybetűk csillogását, saját nevének ragyogását meggörbült hátak és virágcsokrok között . . . Ennek érdekében, riadót fuvat a holtak­nak és kísértet járást rendez a televízióban, újságokban, folyóira­tokban, mindenütt, ahol lassan megfeledkeznének arról talán, ami­ről nem illik és nem szabad megfeledkezni. Moszkvába is elrepül néhanapján és az üveg koporsóba, fa­gyasztott bolsevik cézárok katafalkjánál vodkát iszik Hruscsovval, hogy azután zavaros beszédet mondjon a Nyugatról, amiért — szé­gyenszemre — két nappal később bocsánatot kell kérnie. Sok beszédnek, sok az alja, —• még akkor is, ha ezt Montgomery mar­sall mondja, aki 16 évvel ezelőtt a megtépázott földgolyó remény­sége és büszkesége volt és marad továbbra :is, ha nem felejti el azt a régi, de nagyon igaz közmondást hogy jóból is megárt a sok . . . ! Tóvölgyi Titusz '«eooo99S6960S6oeee;^n^!so9oe!»ooo%egsoMogoscst) jet berlini állásfoglalásával és egy új középkeleti krízissel. Ezek az intézkedésék leleplezik azokat a tényeket, amelyeket a Szovjet urai béketanácskozások­­kaI és ifjúságii ünnepségek ren­dezésével igyekeznek palástol-

Next

/
Oldalképek
Tartalom