Kanadai Magyarság, 1959. július-december (9. évfolyam, 52-77. szám)

1959-10-03 / 65. szám

IX. évfolyam, 65. sz. 1959 október 3, szombat w KANADAI MAGYARSÁG MAROSINÉ HERCZEGH GIZELLA: KÉPEK A KÖZELMÚLTBÓL Egy nagyszerű asszony emlékére "KI TUDJA MERRE VISZ A VÉGZET . . .' Erdély, 1944 tavasza Beszter­cén. Három és fél éve attól a forró augusztusi délutántól, amikor a magyar rádió bemondta a ma­gyar álmok megvalósulásának egyik legszebbikét: a Székely­föld újra a miénk! A rádió-bemondó hangja tele volt lelkesült izgalommal s mi mindnyájan örömkönnyekre fa­kadtunk. Előkerültek a fiókokból Nagy. Magyarország térképei, tanul­mányoztuk az uj határvonalat. Azt mertük hinni most már akár­hogyan alakul is a világ sorsa, a megkezdődött folyamat meg nem állhat. A világ vezetőinek el kell ismerniük az ezeréves Magyar­­ország történelmi tradícióját, a Kárpát-medence egységét s en­nek európai hivatottságát. Nagy lelkesedésünkben, bízva hittük a legnagyobb magyar álom megvalósulását! Hinni akartuk bármi történik is a törté­nelmi események forgatagában, nemcsak a Székelyföld, de rövi­desen a mi egész Nagy-Magyar­­országunk újra a miénk! Amint teltek az évek, mindig aggodalmasabb, szorongóbb szívvel gondoltunk a jövőre. Megtörtént a Valta.i egyezmény, de mi még mindig reménykedő jnagyar szivünkkel vártuk a cso­dát ! így érkezett el 1944 tavasza Beszterce.Naszód vármegye fő­városába Besztercén. Korán tava­­szodott, máricus közepén a nap melege már kicsalta a rügyeket, de a Borgoi havasok felől még a tél leheletét vágta arcunkba a tavaszi szél. Ez a tavasz nem reményeket, hanem szorongó aggodalmakat hozott. Már féltünk a rádió hirei­­től, féltünk belenézni az újsá­gokba. Az orosz front veszedelmesen közeledett a Kárpátokhoz, a né­metek megszállották az ország egyrészét, bombák hullottak a Városmajorra Budán. Én még mindig reménykedő szivvel hinni akartam a csodát, valami váratlan diplomáciai for­dulatot, ami megmenti az orszá­gunkat. Már fél éve egyedül voltam Besztercén a gyerekeimmel, ahol már két és fél éve laktunk. Az uram bent volt valahol a Szé­kelyföldön, a határszélen, a Kár­pátoknál. A családom Pesten és az Alföldön. Sürgettek ne marad­jak egyedül, utazzam vissza hoz­zájuk. Nem akartam elindulni, úgy éreztem, ha megmozdulok a már két és fél év óta megszokott otthonomból, megtörik bennem a még mindig bizakodó csodavá­rás hite! Azután március közepén elér­kezett a nap, amikor tudtam most már tovább nem maradha­tok. Az oroszok már valahol Cser­­novitz-környékén jártak s meg­tudtam, hogy már csak két na­pig lesz rendszeres vonat-járat, azután már csak alkalmi vonatok közlekednek. Két napom maradt a bucsu. zásra. Búcsú a barátoktól, emlé­kektől, lakásomtól, megszokott tárgyaimtól, —- hiszen a gyere­kemmel és két paktáskával in­dulhattam útra. Utolsó délutánra hagytam, hogy elmenjek a városnak abba a részébe, ahol a székelyek lak­tak, ahogyan neveztük a Szé­­ikely-telepre. Erdély részleges visszacsatolá­sa után költöztek ezek a csalá­dok Csik-Ud varhely megyéből 'Beszterce-környékére. Átjöttek vegy. másik megyébe szerencsét próbálni, ez nekik valóságos ki­vándorlásnak számított, hogy ki­szakadtak egységes székely-kör­nyezetükből. Az akkori kormány segítségükre volt, hogy Beszter­ce vegyes nemzetiségű környé­kén letelepedjenek. Óda-érkezé­sükkor én már besztercei lakos voltam. Az első napokban érke­zésük után igyekeztem a segítsé­gükre lenni, — innen kezdődött barátságunk. Március 15-re ésett, amikor délután kimentem hozzájuk bu. csulátogatásra. Márton Dénesék laktak á legnagyobb házban. Ott volt a legtöbb gyerek, voltak vagy nyolcán. Ott gyűltek össze az én székely barátaim és vártak rám, vagyinegyvenen. Március 15 tiszteletére mind­nyájan díszben. A csiki asszo­nyokon, lányokon bő-ráncos há­­ziszöttes csikós szoknya, a fér­fiakon feszült a szintén háziszöt­­tes fehér posztó szűk nadrág, — amint ők nevezik a harisnya. Tudták, hogy búcsúzni jövők. Igyekeztünk volna mindennapi dolgokról beszélni, de ez seho­gyan sem ment. Egyik család el­mesélte, készülnek vissza a Szé­kelyföldre, ezek úgy érezték na­gyobb védelmet nyújt a régi fa­lu, a megszokott környezet. Lassan beállott a kora tavaszi alkony, indulnom kellett haza. Elérkezett a búcsú pillanata. Igyekeztem úgy búcsúzni, mint máskor, — mint amikor tudtam, ha ütjük a házunk előtt elvisz be. be — néznek hozzánk . Azt mondtuk a "viszontlátás­ra", de erősebbek voltak a kéz. szorítások és az asszonyoknak önkéntelenül ölelésre nyúlt felém a karjuk. A szavaink azt mond­ták, "rövidesen újra találko­zunk", — de körülfont bennün­ket a jövő aggodalma és a soha viszontnemlátás megsejtett, szo­morú érzése. Amikor már a ki­lincsen volt a kezem, felkurjan­tott az egyik székely legény : "Tessék még várni egy kicsiny­két, énekelnénk még egyet". — Nyers, de meghatott reszkető hangon rázendített a "Székely i himnuszra". ! "Ki tudja merre visz a Végzet, Göröngyös utón, sötét éjjelen"... Meglepve fordultam vissza és megdöbbenve éreztem mennyi­re tudták ők is az akkor előttünk álló nehéz, sorsdöntő napok mélységesen szomorú valóságát. A folytatását már vele énekel­ték elfogódott hangon az öre­gebbek és vele sóhajtották az asszonyok.. "Vezesd még egyszer győze­lemre néped Csaba királyfi csillagösvényén. Maroknyi székely kemény; mint a szikla Népek harcának zajló tenge­rén Fejünk az ár, jaj, százszor el­borítja, Ne hagyd elveszni Erdélyt Is­tenünk I" Az ének végén nem mertük megtörni a csöndet — mindnyá­junk lelkében fájón égett e nagy kérdés, — "Ki tudja mer­re visz a végzet?" A nagy csendben felcsuklott iaz egyik freSAlasszony zokogó hangja — hazamegyek Csikba ! j Eltelt újra egy esztendő, elér­kezett 1945 tavasza. A radnai havasok környékéről egy áprili. Isi délután eljutottunk a Bajor hegyek közé. Délután érkeztünk ■egy kis faluba. A ház előtt, hol egy szobát kaptunk, rügyező i vadgesztenye fák, az ablakból kilátás egy tavaszi virágzó rét­re, mögötte lankás hegyoldal. Olyan békésnek tűnt fel a kör. nyezet, de lelkűnkben, szivünk, .ben az utolsó esztendő fájdalma, 'izgalma, megpróbáltatása! Az esti szürkületben mintha a lelkűnkből fakadt volna, beszü rődött a nyitott ablakon át egy végtelen szomorúsággal énekeli dal. "Ki tudja merre, merre visz a Végzet Göröngyös utón, sötét éjjelen" Itt találkoztam újra a "Székely himnusszal". Az énekesek sokan jlehettek s úgy zengett a dal, mint egy szenvedő kórus fájdal- Jmas panasza, kétségbeesett kö­nyörgése ! Ne hagyd elveszni Erdélyt Is­tenünk ! Másnap reggel megtudtam, az állomáshoz érkezett előző este két szerelvény menekültekkel Er­délyből. Mire én reggel az állo­másra kimentem, már nem vol­tak ott, korán reggel tovább in­dították őket. Talán volt ott- va­laki az én székely barátaim kö­zül is! Vájjon a szomorú kis székely asszony visszajutott-e Csikba? NE HAGYD ELVESZNI ERDÉLYT ÉS A Ml EGÉSZ SZÉP NAGY-MA­­GYARORSZÁGUNKAT ISTE­NÜNK! TÁNC ÉS MŰVÉSZET Egy korábbi Írásomban, rövi­den már megemlékeztem Szom­­bathy llona Írónőről, aki Dobsi­­nán született 1906 V. 15-én és meghalt Budapesten 1959 január 18-án. Apja László; dobsinai polg. ísk. igazgató, ismert pedagógus, Író és "Dobsina és Vidéke" ci­­mü lap szerkesztője volt. Kilen­cen voltak testvérek. Apjuk csak az öt fiút tudta iskoláztatni. Szombathy Ilona saját erejéből lett magyar-történelem szakos ta­nár a Szegedi Tanárképző Főis­kolán, majd a budapesti Tudo­mányegyetemen pedagógia és filozófia tanár lett. Sokoldalú te­hetség volt. Polgári iskoláknál és tanitóképző intézeteknél vég­zett kiváló tanári munkája mel­lett különösképpen az irodalom, zene, mozgásművészet, filozófia, logika és képzőművészet érde­kelte. Már 14 éves korában je­lentek meg versei vidéki újsá­gokban. Később Szili néven a Pesti Hírlapban, a Nyugatban és Tanáregyesületi közlönyben dolgozott. Az Uj Magyarság kö­zölte pályadijas művét: "Magyar nők az élet viharában" — cím­mel. Szerkesztőségi tagja és kriti­kai rovatvezetője volt: Kelet Népe, Hid, Lira, Erdélyi Helikon, Szép Szó, Művész Élet, Szabolcsi Szemle c. folyóiratoknak. Filozófiai munkái: "A gondo­lat", "Az élet arca", "Élet és ha­lál küszöbén", "Külső és belső tartalom", "Az értelem", "Az igazság", "Emberismeret", "Az élet filozófiája", "A szeretet val­lása", "A tökéletes társadalom", "Erkölcsi világrend". Pedagógiai munkái: "A tehet­ség érvényesülése az iskolák­ban", "Tudatos fegyelem", "Er­kölcsi nevelés". A budapesti Testnevelési Fő­iskolán végzett tanulmányai, majd 1936-ben , végzett luxem­burgi útja után könyvet irt a Mozgásművészetről. Éveken át az esztétika előadója volt a Kép­zőművészeti Szabadiskolákon. A Társadalom és Természettudomá­nyi Ismeretterjesztő Társaság tit­kárának választotta. DIVAT Prózai munkái közül: "Mada­ras Eszter", "Az ezüst szellem", "Tanárnő kérem", "Az Ezüstle­genda". Legjelentősebbek: "Bü­rokrácia" és "Tarlón". A Tarlón 1944-ben jelent meg a Szépmű­ves Könyvkiadó kiadásában. Versei két kiadásban láttak napvilágot, illetőleg nyomdafes­téket. Első vefseskötete "Kaleidosz­kóp" cimen jelent meg 1933- ban. "Ködországban" című ver­seskötetét a Centrum adta ki 1942-ben. Legalább száz verse jelent meg újságokban, folyóira­tokban. Egyetlen novellájának a cime: "Istené az áldás". Irodalmi munkássága alapján az Országos Gárdonyi Társaság, Gyóni és Balassa Társaságok tag­jaivá választották. Sokszor szere­pelt irodalmi estéiken, mint ki­váló előadó. Baráti szálak fűzték Gulácsy Irénhez, Berde Máriához, Zsigray Juliannához, Nagy Emmához. Szerény személyemet is mély, meleg barátság fűzte H-né Szom­bathy Ilonához. Úgyszólván hetenként talál­koztunk a mi, vagy az ő házuk­ban. Ezeken az összejövetelein­ken igen tartalmas beszélgeté­sekkel erősítettük egymást azon közös megpróbáltatásainkban, amely a háborút követő anar. chiában senkit el nem került. Kü­lönösen nem kerülte el azokat, akiknek elveik, meggyőződéseik voltak és vannak. Későbben "Hit vagy pokol" c. cikke nagy sikerének férjemmel együtt mi is tanúi voltunk. Azután a kommunizmus ter- Torisztikus cselekményei rákény­­szeritettek, hogy Budapestre köl­tözzünk, de Szombathy llona és jlírje későbben is állandóan felke. resett bennünket, ha Budapesten dolguk volt. Bővebben egyelőre nem irha­tok Róla. Azt hiszem elég még annyit, hogy ő is a kommuniz­mus áldozata és a mi kötelessé­günk megemlékezni azokról a szellemj kiválóságokról, akiket a kommunizmus elsikkasztott. EMESE. Minden jóizlésű ember — ol­vasó, Író egyaránt — megveti és hallgatag finnyássággal elkerüli a sablont. De van idő és alkalom, mikor ez a kivert sablon nemcsak hasz­nos, de valósággal drága és szent szükségesség, amit mással pótol­ni egyáltalán nem lehet: amikor nemhogy türjük, de meleg mo­hósággal és ujjongva nyúlunk ér­te, mint a mezőn nőtt vadró­zsáért, (amit bánjuk is mi, hogy SXS>QOCK3<^CE|iOi&CP<PiOiOiQiOOO|OOiOi&OOOCXSCX&OC5XOiC Zárószámadás a VII. VIT-ről 1§ I: ’ % . ' 1 Minden nép rajong a tánc művészetéért. Klasszikus kifejezője a tánc a nemzeti érzelmeknek. Különös világhirre tettek szert a ma­gyar táncok, melynek ütemei a világ legkitűnőbb zenészeit foglal­koztatják. Nyalka kuruc büszke daccal járja a "verbunkost", a szen­de magyar lány mozgása utólérhetetlenül művészi. Most ősszel a nagyvárosokban gombamódra nyílnak a balettiskolák. A VII. Világifjusági Találkozó az Előkészítő Bizottság nyilatko­zata szerint óriási sikerrel végző­dött. A "Bundes Jugendring", vala­mint a külföldi megfigyelők vé­leménye szerint a VII. VIT poli­tikai vereséggel végződött. A nyilvános vitákon, annak el­lenére, hogy a "vitázókat" erő­sen leszűrték, mindig vereséget szenvedtek. A vasárnapi "békefelvonulás" gyászmenethez hasonlított. A ki­vezényelt 40.000 osztrák kommu­nista (teljes országos létszám) közül is csak kb. 20.000 jelent meg. Egyetlen szovjet hangszó­rós autó "lelkesedett" a Ringen. A záróünnepségen kénytele­nek voltak a "nézőket" a "dele­gátusok" számára fenntartott helyre beengedni. Közben "is­meretlen személyek" egy lyukas magyar zászlót bocsátottak le az egyik közeleső ház homlokzatán. Az Előkészítő Bizottságtól ki­rendelt felelős személy 15 percre kioltatta az összes reflektort és a néger tánccsoport teljes sötét­ségben folytatta "műsorát" a színpadon. A hivatalos magyar delegáció, valamint a "turisták" között ál­talános meglepetést szült az emigráns magyar ifjúság maga­tartása. Verekedésekre (benzi­nes üveg, záptojás) számítottak, ehelyett az ellenakció "fino­mabb" formájával kellett megis­merkedniük. A buszokban, az ebédlőben, szálláshelyeken, min­denütt és minden időben "kéz­besítésre" kerültek azok a kiad­ványok, amelyek nem a Kádár­féle "egylényegűség"' moszkvai szempontjai szerint magyarázzák az eseményeket. | A magyar diákok bármikor ké­szen voltak arra, hogy vitatkoz­zanak a VIT delegátusokkal, saj. jnos legtöbbször a színházakat és éttermeket őrző ÁVH-s, bocsánat, karhatalmi legényekkel sikerük vitába elegyedni, ezeknek a "kul­­turfoka" azonban nem ütötte meg e kívánt mértéket, mert nem emelkedett túl az aknazár­­telepités és gumibotkezelés tech­nikáján. A VII. VIT elsősorban önmagát buktatta meg, mert vezetői nem tudtak számukra idegen — nem diktatórikus környezetben teljes kapacitással dolgozni. EGY TORONTOI HETILAP, A "FINANCIAL POST" megkísérelte a jelenlegi gazda­sági föllendülésnek nem hideg számadatok, hanem emberi ta­pasztalatok alapján való fölmé­­! rését. Számos nagy üzletember­­|hez és vállalati vezetőhöz kérdő­iket intézett az 1959.es év első ;felében való üzleti forgalmukat illetőleg. A válaszok azt mutat­ják, hogy a kanadai gazdasági élet tényleg nagy lépesekkel halad előre. A vállalatok 73%.a jtöbbet adott el az idén, mint egy évvel ezelőtt és csak 9% keve­sebbet. 32% több alkalmazottal dolgozott, mig 48% megtartot­ta munkaerejének régi létszámát. A vállalatok 47%-a magasabb és csak 29%-a dolgozik alacso­nyabb haszonnal. De a virágzás legjobb mérőeszköze a munka­bérek, amelyek a lakosság vásár­lóerejét szabják meg. E téren a válaszok még biztatóbbak : a vál­lalatok 78%.a ma több munka­ibért fizet, mint egy évvel ez. .előtt és csak 17% fizet ugyan­iolyan összeget. Csupán 1% je­lentett alacsonyabb béreket. Divatos őszi vagy tavaszi kosztüm előttünk millióan téptek és utá­nunk is millión szaggatnak majd I) Sablon? Talán nem is az! Úgy érezzük, hogy a mi lelkűnkből való és egyedül és csakis a mienk! . . . Mikor a gyászban, csüggedő, könnyes, testet Öltött szomorúságnak halkan odasug­­júk: "Fogadja részvétemet!" Vagy az anyakönyvestől azon égőn és bíborosán kikerült meny­asszonyi fülecskéket eláraszt­juk ezer jókivánsággal : vájjon közhely mindez? És közhely-e ez a pár szónyi akaratlan, csakúgy iRoggoli köntös ( pongyola ) erősebb köteléke és csendes, hó­doló kikérése asszonyaink meg­értő és pártoló szeretetének. A programunk uj és egészen egyéni. Nem akarjuk felforgatni szélvihar módjára a divat porát, de nem is akarunk a mások által kopárra és fűvetlenre tiport ös- - vényen járni! A józan, az okos, de főkép — és elsősorban — a szép, (az esztétikailag szép) asszonyi divat hirdetői leszünk, s aki mellénk szegődik, sohase lesz oka megbánni! Ezer apró, de mérhetetlenül fontos dolog­ban; háztartási, társadalmi, női Keep, mely színházban vagy hangverse­nyen nagyon alkalmas ".'magátóljött" beköszöntő, amit legszívesebben elkerülnénk, beleszaladva melegszívű asszo­nyok és édes lányok szeretetébe? Igazán gyönyörű volna!... De a küszöbön mégis megállunk, ide­genek vagyunk — jövevények; ejnye, talán nem is illik? Talán kopogtatni kell és csak, biztatás­ra belépni az ajtón? Talán meg is kell állni és kalaplevéve, — nem alázattal, de illemtudóan -— el kell mondani: kik vagyunk, miért jöttünk, mik a céljaink és mi a vágyunk? Ahogyan tették hajdani kolduló, de királyian büszke legátusaink, akikhez né­mi rokonság is fűz bennünket; a merész, friss, lelkes akarás, a tettrekészség, a rajongás vérnél Kanadának csak egyetlen, igazán független, minden idegen befolyástól, tőkétől mentes lapja van : az a Kanadai Magyarság I Kislány kabát, alkalmas ősszel-tavasszal egyaránt és kenyérkereseti kérdésekben, takarékosságban, beosztásban, állunk szolgálatukra ! Szeretnénk, ha e rovatunk — összekötő kapocs lenne köztünk és olvasóink között! Mindent, ami asszonyt, lányt, gyermeket érint és érdekel, min­dent, ami nekik üdvös, tetsző és hasznos, szeretnénk itt megvitat­ni, megbeszélni és szeretnénk, ha olvasóink e törekvéseinkben segítenének oly módon, hogy té­mánkhoz, nézeteinkhez — kiki saját felfogása szerint — lehető­leg röviden és tartalmasán hozzá­szólaljon. Hogyan készítsünk fertőtlenítő meszelést Egyszerű, olcsó és hatásos. Amellett fertőtlenít,, miközben tisztán tartja a farm épületeit. Oldjon fel egy font Gillett's Lye-t (lúgot) 5V2 gallon vízben és utána adjon hozzá 2Vi font oltott meszet. Meszelővei, vagy még inkább permetezővel vi­gye fel a felületre a levet, hogy a repedésekbe is behatoljon és a felület érdes részeit is takarja., A permetezés előtt szűrje át a levet egy finom szitán, hogy megakadályozza a permetező eldugulását. Használat után öb­lítse ki alaposan a permetezőt tiszta vízzel. A Gillett's Lye egyéb használatra vonatkozó könyvecskénkért Írjon a Stan­dard Brand Limitednek, 550 Sherbrooke St., West, Montreal GL—-169

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom