Kanadai Magyarság, 1959. január-június (9. évfolyam, 1-51. szám)

1959-06-24 / 50. szám

IX. évfolyam 50. sz., 1959 június 24., szerda KANADAI MAGYARSÁG KANADAI &uuuUa* tfwUam* 996 Dovercourt Road, Toronto, Ont., Canada Telefon: LE. 6-0333 Főszerkesztő: KENESEI F. LÁSZLÓ Megjelenik minden szerdán és szombaton Szerkesztéség és kiadóhivatal: 996 Dovercourt Rd.t Toronto Hivatalos érék: reggel 9-től délután 6-ig Előfizetési árak: egész évre $10.00, fél évre $6.00., egyes szám ára: 10 cent Külföldön: egész évre $12.00, fél évre $7.00 Válaszbélyeg nélkül érkezett levelekre nem válaszolunk I Felhívás nélkül beküldött kéziratokat, képeket, nem érzünk meg és nem küldünk vissza, még külön felhívás, vagy portóköltség mellékelése esetén sem. A közlésre •Ikamasnak talált kéziratok esetében is fenntartjuk magunknak a jogot, hegy azokba belejavítsunk, lerövidítsük, vagy megtoldjuk, ha arra szükség mutatkozik. Csak ritkán gépelt kéziratot fogadunk el. Minden névvel aláirt cikkért, nyilatkozatért a szerző felelős. <oaoBO&ooeooaBcoflooego«eeoooooBfc Részlet B. Kovács Fréda magyar mithologiai meséiből: SZARVAS-ISTEN Mi újság Genfben? SALLAK ENDRE: A cserkészet régen és most (Negyedik közlemény) Bodnár Gábor vezető cserkésztiszt látogatása után a "Toldi Miklós" cserkészcsapat tagjai folytatták rendezendő ünnepségük főpróbáját. Úgy látom, bogy a vezetésben változás állott be, mert Nagy László parancsnok vette át az irányítást és Bucz Béla, amint észreveszem kis pihenésre gondol. Itt az alkalom, hogy őt is egy kicsit megszólal tassamj. Kedves Bélám, Te úgylátsziki nem csak lelkes muzsikus, de ki­tűnő cserkész is vagy. Ezek szerint tudnod kell, hogy legfőbb esz­ményképetek Baden Powell is a pihenést a foglalkozások változta­tásával pótolta. Ezt alkalmazom nálad is és kis beszélgetésre kérlek. Úgy tudom, hogy ez a Manilla-i Jamboree a sorendben a tize­dik. Lennél szives az előző kilencről némi kis szemléltető tájékoz­tatást adni. "Nem mondom elég nehéz a kérdés, minden emlékező tehet­ségemet össze kell szednem, hogy erre válaszolni tudjak. Azt már tudjuk, hogy a cserkészet intézményét Lord Baden Powell 1907-ben alapította. Ettől kezdve rohamlépésben terjedt a cserkészet a világ­ban. Az első világháború megakadályozott minden találkozási léhe. tőséget. Erre csak annak befejezése után lehetett gondolni". Az 1.. cserkész Jamboree-t Londonban (Anglia) tartották 1920 augusztusában, Résztvett 34 nemzetnek mintegy 5000 cserkésze. Ezek a cserkészek nagyrészt a világháború győztes nemzeteinek fiai­ból kerültek ki. A magyarok pénzhiány miatt nem tudtak résztven­­ni. Ezen a világtalálkozón kiáltották ki Lord Badén Powellt a világ Főcserkészének". "A II. világtalálkozó Ermelundenben (Dánia) került meg­rendezésre 1924 augusztusában. Résztvett 37 nemzet képviseleté­ben 4500 cserkész. A magyar cserkészetet 4 tiszt és 48 cserkész kép­viselte. Ez a találkozó cserkész olimpiásznak is nevezhető. A verse­nyek során a magyar fiuk Amerika és Anglia után a harmadik he­lyen végeztek. A döntőb'rróság angol elnöke Mr. Wilson a verse­nyek után kijelentette, hogy a magyar fiuk jobbak voltak, mint az angolok". "A III. Jamboree Birkenhead, Arowe Parkban (Anglia) zajlott le 1929 júliusában. Ez volt a cserkész Jamboree-k legnagyobb ta­lálkozója. 69 nemzet képviseltette magát 32.000 cserkésszel. A ma­gyar cserkészszövetség 850 cserkészt küldött ki. Óriási sikert értek el a magyar fiuk, a magyar népi lakodalom bemutatójával, melyen 800 cserkész vett részt. Ez a siker eredményezte, hogy a> Nemzet­közi Konferencia Magyarországnak Ítélte az 1933-as Jamboree ren­dezését, 6 jelentkező nemzet ellenében". "A IV. cserkész világtalálkozót Gödöllőn (Magyarország) tar­tották 1933 augusztusában. Résztvett 42 nemzet, 30.000 cserkész­szel, köztük 15.000 vendéglátó magyar cserkész. A Jamboree pa­rancsnoka n. gr. Teleki Pál, tiszteletbeli főcserkész volt. Vezérkari főnök, kisbarnaki Farkas Ferenc. E táborozás főcélja a világ cser­készeinek ismerkedése, barátságok kötése volt, melyet minden ma­gyar cserkész szemelőtt tartott. E táborozás után gr. Teleki Pált és Papp Antalt, a Nemzetközi Kommittee tagjává választották". "Az V. Jamboree-t Vogelenzangban (Hollandia) rendezték 1937.ben, Résztvett 53 nemzetnek, 28.000 cserkésze. A magyarok 420 cserkésszel képviseltették magukat. Kiemelkedő események voltak a magyar—lengyel és az amerikai—magyar tábortüzek. A magyar bemutatót a holland királynő is végignézte". "A VI. világtalálkozót Maisson-ban (Franciaország) tartották 1947 augusztusában. Résztvett 45 nemzet, 30.000 cserkésze. Ma­gyarországiról 200 cserkész utazott ki. A második világháború utáni ez első találkozót "Béke Jamboree".nak nevezték. Akkor nem igen sejtették, hogy a címben a "Béke" kifejezés, milyen hamisnak fog bi­zonyulni. Ezt követően eltörölték Magyaroszágon a cserkészetet". "A VII. cserkész Jamboree-t Bad-lschl-ban (Ausztria) tartot­ták 1951 augusztusában. Résztvett 42 nemzet képviseletében, 15.000 cserkész. A magyar cserkészetet 48 cserkész képviselte az osztrák és német Jamboree csapatok támogatásával. A Jamboree közönsége hatalmas ovációval köszöntötte a magyar képviseletet, amikor a Gödöllő-i Jamboree emlékére emelt toronyra felhúzták a magyar zászlót". "A VIII. cserkész világtalálkozót Niagara-on-the-Lake_n (Kana­da) tartották 1955 augusztusában. Résztvett 51 nemzet, 11.000 cser­késze. A magyar képviselet 30 cserkésze jórészt a kanadai francia Szövetség kontingensében. Ez volt az első világtalálkozó az ame­rikai kontinensen. Sokan üdvözölték a magyar fiukat azok közül, kik annak idején Gödöllőn táboroztak". "A IX. Jamboree Birmingham, Sutton park-ban (Anglia), zaj­lott le 1957 augusztusban. Erre a találkozóra a világ minden részéből 79 magyar cserkész érkezett. Éspedig.- Ausztráliából 1, Uruguayból 5, Venezuelából 1, Angliából 4, Ausztriából 30, Franciaországból 11, Hollandiából 4, Németországból 11, Kanadából 2 és Ameriká­ból 10. E világtalálkozón nagy szeretettel vették körül a szétszórt­ságból érkezett magyar fiukat és 58 közös tábortüzhöz kaptak meg­hívást. A fénypontja volt a tábornak Erzsébet királynő és Fülöp herceg látogatásának tiszteletére rendezett diszfelvonulás. A 25.000 nézősereg felállva: több percig viharosan ünnepelte a vasfüggöny mögötti népek zászlói között lengő magyar zászlót", Kedves Bélám, roppant hálás vagyok ezért a preciz és nagy­szerű ismertetésért. Ebből1 mindenki láthatja, hogy milyen hatalmas múltra tekint vissza a világ cserkészete és közöttük milyen előkelő helyet töltöttek be mindig a magyar cserkészek. Csillag-mezőn szorgoskodott Kaszást Nagy, széles suhintással1 kaszálta a csillag-füvet. Nem nézett sem jobbra, sem balra, dolgozott. Nagy néha állt meg, hogy tüszőjéből elővegye a követ és kifenje kaszáját. Oly gyönyörűségesen penget­te ilyenkor arany kaszáját, hogy még Szél urfi is elhallgatott! Felesége, Sánta Kata, ilyenkor be. érte és étellel, itallal kínálta. Jó asszony volt Sán­ta Kata! Azért is sántult meg, ebédet vitt éppen urának és nagy szorgoskodása közben nem fi­gyelt, elvágta lábát a kasza. Azóta tisztes távol­ból nézi urát. Illatos rendbe hullt a széna az égí­­mezőn, csak Isten Ur sátra körül hagyott szép, ke­rek tisztást Kaszás. Oda még ő sem mert lépni! Először is, mert hátha alvásában, hátha igézésé­­ben zavarná az Urat! Másodszor, mert a napbi­­mes ’-sátor tartó-rúdján ott gubbaszkodott az el­fáradt Turul! Astur madár közelébe nem tanácsos lépni, különösen nem, ha rossz kedve van, mint most is! Harmadszor, mert a sátor hűvösségében Isten Ur másik kedvence pihent. Négy karcsú lábát maga alá húzta, arany aggancsát végig fektette ezüst hátán, csak; gyémánt szeme árulta el, hogy nem alszik. Mit gondolt magában, mit nem? Én biz azt meg nem mondhatom, de az tény és igaz, hogy egyszer csak megrázta arany szarvát és neki ira­modott az égi mezőknek. Szél urfi a földre hup­pant bámulatában ! Mert gyorsan szállt, gyor­sabban Vihar száguldozásánál, még talán a gon­dolatnál jis gyorsabban ! Ezüst teste kinyúlt, kar­csú lába nem is érintette a rét füvét, arany szarva, mintha csak csillogó szárny lett volna, vitte Ata- Ten kedvencét égi mezők végére, Égaljára. Megtorpant a szent állat, megrázta magát, min­den szőrén,1.szálán egy-egy csillag fénylett, ezüst testén felvillant a búcsúzó Hold sugára, arany ag­­gancsának minden ága-bogára csókot lopott a fel­kelő Nap. Mintha ezer szövétnek gyujtatlan gyuL lana. lenézett a Szarvas a csendés ösvízre és fü. rödni vágyott. No, ha csak ez volt a vágya meg is tehette, meg is tette! Leszökkent az égből, le­szökkent a fényből a tenger hátára ! Megörvendt Ger! Hogyne örvendett volna, mikor égi fényt hozott magával! Ragyogni 'kezdett tőle a tenger és kicsődült a Korái várból a legkisebb sellőcs­­ke iís ! Hullám hátára vette, Tajték hab-koszorút font nyakára, Hab körülölelte, örvény ügyelt rá és Ger-Ten lágyan elringatta és legszebb lánya, csudaszép Nádszál kisasszony csodálatos meséket regélt neki. ’ Szarvas csak ringott, csak, úszott tenger árjá­ban, ágasjbogas arany szarvát végig fektette ezüst hátán, hadd csókolgassa Tajték, hadd simo­gassa Hullám, ő maga lesuttogott csudaszép Nád­szál ^kisasszonnyal örvendett Ger, boldogok voltak leányai, jól érezte magát Szarvas isten! Bizony eszébe sem jutott az Égi mező. Végül is elfáradt az úszkálás­­ban, elálmosodott a riugatástól, egyszer csak visszavágyott Ata.Ten szérüs kertjébe. Elbúcsú­zott hát Ger-Ten házanépétől és neki rugaszkodott a nagy ugrásnak ! Hej, de akárhogy erőlködött, mindig visszaesett! Messze az út földtől az égig;! Pedig segítette Ger, segítette Vihar, magasba emelte Hullámot, hátha így eléri az eget! De hiába ! Melleréje elhagyta, hátereje jelhagyta, nem bírt visszaszökkeni az égbe! , Addig vergődött, add!g erőlködött, hogy egé­szen felkavarta tenger fövényét és az iszapból szilárd földet, kerekded kerek1 szigetecskét kö­pű It ki magának, No, ha kiköpülte, rá is szökkent menten. Ott állt, széles melle fújtatott a megeről­tetéstől, karcsú lába reszketett a fáradtságtól és felnézett az égre. Fenn a magasban Isten Ur kö­vete szárnyait és hozta az Ur izenetét : — Paradicsomi sziget ,amit kiköpültél és, ha majd elérkezik az emberlakta Világ ideje, te ve­zeted a jókat, méltókat sötétségből, világosságba, régi hazából, új hazába a büntelenek paradicso­mába, halálból az életbe! Lehajtotta fejét a szentállat és kicsordult köny. nye, siratta égi hazáját. Idő Anyó látta és kiengedte Szél urfit. Nem kellett biztatás Szélnek, szívesen látogatott le a földre! Végig simogatta egypárszor föld ujdonat új fűpalástját, aztán tova bokázott, hogy földszag­tól, füll lattól terhes csókját elvigye Hullámnak. Csak felkapta fejét Szarvasisten! Táguló orr­­cimpákkal beleszagolt a levegőbe. No, ha bele­szagolt nem is nyugodott addig, mig csak meg nem kóstolta fű izét! Egyszeriben éhes lett! Át­szökkent hát a földre és Túr vár közelében lege­lészni kezdett. Csillagfűnél jobb ize volt föld fű­vének, felhő szőnyegnél puhábban simult lába alá föld barna háta. Ott legelészett hát Túr vára közelében és meglátta Fotói. Ezüst testén még csil. lógott tenger csókja, arany szarvának minden ága-bogára világító szövetneket csókolt búcsúzó nap sugara, homlokán megpihent a felkelő Hold korongja: Szép volt, csudaszép volt a Csoda­szarvas! és Földi megcsókolta gyémánt szemét! No, ha megcsókolta jól,tette! Többé vissza az égi mezőkre soha se vágyott. Hazája lett a föld, várta az emberlakta világot, hogy betölthesse hivatá­sát. És szerette, csodálta égen, földön mindenki! Mert szép volt az ilstenállat, akár napsugara lángolt aranyszarván, »kár holdvilága tündökölt ezüst szőrén. Szép volt, csudaszép volt a Csoda­­szarvas ! A Nyugati Hatalmak kül­ügyminiszterei bejelentették, nem hajlandók folytatni a tárgyalásokat, ha a Szovjet­unió kitart ultimátumszerű követelése mellett Berlin kér­désében. A nyilatkozatot Her­­ter külügyminiszter írásban adta át Gromikonak, miután előzőleg megbeszélte a dolgot angol és francia kollégáival. Beavatott helyről nyert ér­tesülés szerint a nyugati kül­ügyminiszterek szerdáig ad­nak haladékot a Szovjetnek, hogy visszavonja indítványát a 12 hónapos határidőre vo­natkozólag, amelyen belül a nyugatiaknak ki kellene ürí­teni Berlint. A Nyugat azon­ban nem hajlandó semmiféle határidőket elfogadni és sem­miféle fenyegetés elől meg­hátrálni. Gromiko Herter kijelenté­seire azonnal válaszolt, hogy a Szovjet nem szánta fenye­getésnek vagy ultimátumnak a határidő kitűzését. Kommunista forrásból nyert értesülés szerint Herter és Gromiko a csúcstalálkozó­ról is tárgyaltak. Herter hang­súlyozta, hogy a csúcstalálko­zó attól függ, tudnak-e va­lamilyen megegyezésre jutni a külügyminiszterek; Gromi­ko viszont azt hajtogatta, hogy a tervezett csúcskonfe­renciát a genfi eredménytől függetlenül kellene megtarta­ni. Herter azt javasolta, hogy ha már nem tudnak megegyez­ni a mostani tárgyaláson, Né­metország egyesítésének kér­désében, legalább oldják meg a berlini problémát. A konferencia, amint a francia külügyminiszter talá­lóan jegyezte meg, már csak egyik napról a másikra él. A török államfő a Pápánál A történelemben először for­dult elő, bogy a Török Állam és a Római Katolikus Egyház feje személyesen találkoztak volna.. Celal Bayar elnök június 11-én hivatalosan meglátogatta XXIII. János pápát a Vatikánban és ez­zel két régi barát találkozott egy­mással. János pápa 1934-től kezdő­dőig 10 évig tartózkodott Tö­rökországban, mint apostoli nun­cios és ott ő vezette be a kato­likus egyházközségekben az evangélium török nyelvű fordí­tását. ! Mint a Vatikán követe sokat tárgyalt Bayarddal is, aki akkori­ban az ankarai külügyminiszté­rium főtisztviselője volt. A Pápa üdvözlő beszédében rámutatott a türelmesség fontos­ságára; "az élet és a történelem viszontagságai megtanították az embert, hogy olyannak fogadja el embertársait, amilyennek a Teremtő alkotta őket a magok különbözőségében a béke és az igazi civillizáció felé vezető oton". Bayard elnök viszontválaszá­ban köszönetét fejezte ki a Pápá­nak, hogy nem felejtett: el törö­kül és hogy oly szeretettel em­lékezett meg Törökországról. A Pápa az Arany Sarkantyú rendet, a nemkatolikusok részére rend­szeresített legnagyobb pápai ki­tüntetést adományozta a török államelnöknek, aki viszont mű­vészi török szőnyeggel kedves­kedett a Pápának. Plattsburgh és a montreali nők ^BOCOOOO&ajBOOBgWOBOOOOOOOBQOOOOOPPOOOOOOBOPBOBO Emhecht Miklós: Kis tiindérkirályném...! Gondok ülnek ki szép homlokodra és duzzogásra görbül ajkad; kitörsz néha-néha keserűen, ha ezt vagy azt nem úgy akartad . . . — Soh’se bándd, Szívem! Mindez elmúlik! A Rossz elszáll és marad a Szép. —Mert az Élet olyanra változik, ahogyan nézzük ... — És ez elég ... — Filléres töprengések kínoznak? Néhamegérzed, mi az: “Nincsen!” S tán irigykedve nézed azokat, akik osztoznak annyi kincsen . • • — Nézz csak á tükörbe! : a szemedben pajkos kis manók kacarásznak és a mesebeli kristályhegyen szikrázó gyémántot dobálnak. Szürke a világ, színtelen az ég s a felhők a szíveden ülnék; sehol világosság; minden sötét s a Kék Madarak elrepültek ? (Irénnek) mint forró, — Semmiség! — Nézd. a hajad! arányló varázsfelhő szalad, amelyben kergetőzik mosolygó vídámszemű kisangyal-csapat. Valaki megbántott? — Rossz a kedved? Rristálycsepp reszket a pilládon? S örülsz — ha ébredsz — a reggelednek; úgy meggyötört éjjel az álom? — Sebaj! — Rózsaszín fülecskéd rajza titkos járatú kagyló talán, amelyben csöpp tündérkéz ringatja a mesét az óperencián. — S minden ilyen, ha rajtad át látom . . Veled szebb, tisztább az Élet. Hisz’ az egész olyan mint egy álom . . . — Lássuk hát szép tündérmesének! És mikor ajkadat nyújtod felém.; a meséiknek annyi kincse vár . . . — Te vagy az én kis tündérkirályném és én vagyok a tünidérkirály! Toronto, 1959 június 7. Üzenet Magyarországról Irta: V. F. A Hi tűrik megfogyott, Reményünk fakó csak a Szeretet él bús szívünkben még, — mert örökéletű. Sohasem szakadhat, nem itt született ő; — Hazája az ég. Sugara erősebb, mint a nap sugára mindenre ráveti fényét, ami él, megtalálva célját a Nagy Végtelenben még a holt anyag is új életre kél. Felszáll a Szeretet és vele a Bánat virággal, imával; mindkettő örök fakassza szivárvány sokszínű pompáját, ha felettünk terhes, sötét ég dörög. Hiába repkednek hófehér galambok csőrükben olajág üdvözlete int mert mig nem találnak egymásra a népek, e világban béke nines se bent, se kint . . . Távoli földrészek Hontalan Lakói féltő gondolatunk mindennap kísér, mindennap várjuk a boldog viszontlátást;, szebb magyar jövőben hihetünk-e még? • Szedünk-e még együtt fehér gyöngyvirágot? Tépünk-e májusban nyíló orgonát? Pipacs, szarkalábat s tüzünk szívünk fölé magyar bokrok alján Ikéklő ibolyát? Méla alkonyatban esti harangszónál talán még megállunk új sírok előtt emlékezve, — kiket már meg nem találtok itt s melyet gaz dudva túlkorán benőtt. És hallgatunk némán, összeszorult szívvel, mert a sír már csendes, semmitsem beszél, csak a keresztek közt Sóhajtozó szellő könnyez egy levélkét olykor szerteszét. Keressük reményünk, keressük az álmot vidám gyermekkarunk édes kacaját, ellopta az Idő minden Ideálunk lelkünk e vezető fényes csillagát. A New York Állam-beli Platts­burgh elöljárósága szabályren­deletet hozott, amely megt'!t|a a nőknek, hogy bizonyos hosz­­szúságú shortnál rövidebbet hordjanak az utcán . A rendeletét a píattsburghi nők — úgy látszik — betartják, de nemúgy a kanadaiak, akik ott nyaralnak, nevezetesen a montrealiak. A múlt héten már két montreali nőt, a 26 éves Nellie la Fa illett és a 29 éves Marie Blanche-t tar­tóztatták le a rendelet megsze­gése miatt. Újabban a szintén montreali Mrs.. Lise Fournier 21 éves asszony Is összeütközésbe került a hatóságokkal. (Irving Goldman városi bíró elé került az ügy, aki azonban már előző­leg kijelentette, hogy nem tudja,, tulajdonkép Imilyen hosszúságinál kezdődik a rövid short, mert a rendelet errevonatkozólag sem­mit sem ir elő.) A tényállást a rendőrség csak részben állapítot­ta meg: a legfontosabb adatnak, a short hosszának meg,állapítását a férjre bizta, akinek a rendőrség jelenlétében kellett a mérést el­végezni. A mérés eredménye: a short hossza a deréktői lefelé 12Va inch volt. A biró elnapolta a tárgyalást addig, amíg a két előző vádlott ügyét nem tárgyalják. Szovjet vádaskodás az USA atomkisérleteivel kapcsolatban letileg elképzelhető az eddigi módszerek tökéletesítése a föld­alatti robbantások felfedezésére és hogy ezeket egy nemzetközi ellenőrző szerv kinyomozhatja". Hozzáfűzte azt is, hogy amerikai katonai szakértők szerint kisebb robbantásokat lehetetlen lesz megkülönböztetni a gyenge föld re n gésektől. Ez a rádióadás rövid időn be­lől a második eset, hogy a szov­jet tisztességtelen szándék,kai vá­dolja meg az Egyesült Álla,mó­kát az a tóm robbantások kai kap­csolatban. Két nappal korábban a szovjet hajóhad lapja azzal vá­dolta az USA-t, hogy Alaszkában egy állítólagos klkötőépitkezés­­sel álcázza újabb hidrogénkisér­­letéí. Hoffa dilemmája i Nehéz választás elé állította a bíróság Hoffát, a Szállítómunká­sok Szakszervezetének elnökét. A Szakszervezetben felfedezett szabálytalanságokért és vissza­élésekért vagy magának kell vál­lalni a felelősséget, vagy meg kell neveznie azokat a munkatár­sait, akik részesek a szabályta­lanságokban. Ha a maga bőrét mentendő ezt az utóbbi megoldást választja, el­veszti legjobb támaszait, akik se­gítségével sikerült elnöki tisztsé­gét elnyerni és fenntartani. Newarkban egy szakszervezeti gyűlésen ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy a Szakszervezet el­fogadja a bíróság határozatát, de bejelentette, hogy fellebbeznék az ügyben. Londonból jelentik: A szovjet rádió egyik adásában azzal vá­dolta az USA-t, hogy földalatti atomrobbantásokat tervez és ez­zel akarja kivonni magát az el­lenőrzés alól az esetleg megkö­tendő nemzetközi megegyezés után. Az orosz közönség részére köz­vetített adásban azt állították, hogy a szerződés megszegésé­nek szándéka van aimögött az amerikai terv mögött, hogy úgy­nevezett "tiszta" hidrogénbom­báikat fognak készíteni. A rádió előadás szerint "Megjelent a Fe­hér Ház egyik jelentése ebben az ügyben, amely —a New York Times tudósitója szerint — arra a következtetésre jut, hogy élmé-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom