Kanadai Magyarság, 1959. január-június (9. évfolyam, 1-51. szám)

1959-06-13 / 47. szám

Még jőni kell, még jőni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty KANADAI Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. PRICE 10 CENTS mSSmSSSSSmSSSSmSSSSSSSSS^SSlSSSSSSmSSSB "A ml utunk, a magyarság ut|a, ml Is változatlan: hlvan az szar ávsa múltúnkhoz, nsmzati tradíciónkhoz, a karasztány világnázstnsk, a krisztusi igazságoknak vagyunk kövatOi, hirdstOI" (A fant! idézőt Kanosai F, lászlé la­punk alté számiban magjalsnt ba> köszöntő cikkéből valé.) ÁRA: 10 CENT IX. évfolyam 47. szám. j KANADA LEGNAGYOBB HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ MAGYAR LAPJA | ■ Toronto, 1959 június 13, szombat Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toronto TELEFON: LE. 6-0333 Szerkeszti: KENESEI F. LÁSZLÓ Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto PHONE LE. 6-0333 ÜJ EURÓPAI STRATÉGIA Még 1958 szeptemberében, amikor az úgynevezett berlini krí­zis, illetve a szovjet Berlinre vonatkozó fenyegetései nem szere, peltek a politika színpadán, De Gaulle francia államfő levelet inté. zett az USA és a brit kormányhoz azzal a kérelemmel, hogy juttas. sanak Franciaországnak nagyobb szerepet az európai tér védelmé­ben, járuljanak hozzá az egész francia hadsereg atomfegyverekkel való felszereléséhez, s közöljék a francia vezérkarral mindazokat a ma még titokban tartott adatokat, amelyek a kis. és nagyméretű atom. és hidrogénbombák katonai célra való gyártásához szüksége, sek. De Gaulle ezen kérelme első pillanatra jogosnak látszott. Hi. szén a II. világháborút a három nyugati nagyhatalom együtt fejezte be, s ma mégis az a helyzet, hogy úgy a Nyugat, mint a szovjet Németország két kettészakított részét igyekszik a legmodernebb fegyverekkel felszerelni, míg Franciaország stratégiai szempontból elsősorban a támaszpont szerepét kapná háború esetén. Ha Európában bármi oknál fogva — például akár Berlin miatt is — háború törne ki, az nem lokalizálódhatnék Németország terü­letére, hanem úgyszólván már az első órában átterjedne Francia, országra, amely ismét csatatérré válnék, minden borzalmas mellék, jjelenséggel együtt, amelyet a franciák — éppúgy, mint a magyarok és más népek is — olyan keserűen kitapasztaltak. Franciaország ettől a "mellék-szövetségesi" helyzettől csak úgy szabadulhat meg, ha minden fenntartás nélkül egyenrangú partnerévé válik a többi két nyugati nagyhatalomnak. Ha ugyanis Franciaország sajátmaga gyárthatná atomfegyvereit, s azokat a sa­játmaga által meghatározott támaszpontokon helyezhetné el, füg. getlenül az Északatlanti Egyezmény vezérkarának utasításaitól, ak. kor ezeket a ma már egyedül korszerű fegyvereket gyakorlatban is tetszése szerint használhatná fel, — szükség esetén például egy szovjetmegszállta Németországból jövő támadás leküzdésére is. Az amerikai törvényhozás azonban nem engedi meg, hogy az USA bevetésre képes állapotban bármilyen atomfegyvert bocsás. son bármely más ország rendelkezésére. A bombák ledobására szükséges utolsó eszközöket csak amerikai katonák használhatják fel. Ez vonatkozik többek között Kanadára is; bármilyen támadás érné ma Kanadát, az atomfejjel ellátott elhárító rakétákat csak ameri­kai katonaság vethetné be még kanadai területről is. Ugyanez a helyzet Franciaországban is, — ha tehát az amerikai vezérkar bár­milyen meggondolás alapján úgy határozna konkrét támadás esetén, hogy Franciaországot, vagy annak egy részét feladja, úgy a francia hadsereg ezen nem tudna segiteni, mert a rakéta.támaszpontjai megvannak ugyan s atombombákat is tárolnak Franciaország terű. Hetén, de azokat csak amerikai katonaság volna képes kilőni. Most, hogy a genfi tárgyalások láthatólag meghiúsultak, s leg. jobb esetben is legfeljebb a jelenlegi hidegháborús helyzet marad, hat fenn — tehát elméletileg bármely pillanatban bekövetkezhet egy bolsevista támadás, s az ezt nyomon követő szükséges nyugati atombomba ellentámadás, — Franciaország többé nem maradhat függő viszonyban sem a NATO-parancsnoktól, sem az amerikai ve. zérkartól. Hogy Franciaország teljes atom.függetlenségét kikény. szeritse, De Gaulle most arról értesítette a NATO.főparancsnokot, Norstad tábornokot, hogy nem járul hozzá atombombák Franciaor. szagban való tárolásához, kivéve, ha az atombombával kapcsola­tos teljes információt és technikai segédeszközöket megkapja. Norstad tábornok ideiglenes válasza az volt, hogy amennyiben De Gaulle fenntartja ezt a kívánságát, az USA ki fogja vonni atombom­bát száliitó légierejét Franciaországból. Ehhez a kérdéshez kapcsolódik az a további kérdés, hogy egy­általán szükséges.e Nyugat.Európában szárazföldi, vagy légi atom. támaszpontok fenntartása? Ha a rakéták tovább fejlődnek — s a jelek szerint az USA hadseregének egész sereg különféle típusú, atombombát száliitó rakétája van a világ minden pontján, akkor mindegy lesz, hogy háború esetén ezek a rakéták hol vannak tárol, va. Béke idején pedig — s ez a fő ellentét a nyugati és a szovjet felszerelés között — a nyugati országok semmiféle fenyegetésre nem használják fel meglévő atombombáikat. Hogy a józan ész ismét a katonai felszerelésre, nem pedig a többé-kevésbbé papiros.értékű megállapodásokra kell, hogy alapít, sa a nemzetközi biztonságot, arra intő jel, hogy a genfi tárgyalások, amelyek már régóta csak tessék.lássék módra folynak, lassan for. málisan is befejezéshez közelednek. A három nyugati nagyhatalom öt pontban foglalta össze követeléseit, s azt azzal nyújtotta át Gro. mikonak, hogy már előre biztosnak látszik, hogy ezek a követelések amúgysem fognak bolsevista részről elfogadásra találtatni. Az öt pont a következő: 1 A nyugati hatalmak megtartják a Nyugat-Berlin megszállá­sát biztositó valamennyi jogukat. 2. A nyugati nagyhatalmak és a szovjet egyaránt kijelentik, hogy a Nyugat, és Kelet.BerlinJ városi hatóságok szorosabban fog­nak együttműködni a súrlódás elkerülése céljából. 3. A Nyugat-Berlin-i megszálló katonaság létszámát nem eme. lik. 4. A Nyugat.Berlin és Nyugat-Németország közötti polgári és katonai forgalom szabadságát mind a négy nagyhatalom garantálja. 5. Ez a megállapodás mindaddig érvényben marad, amig Né. metország egyesítése meg nem történik. Bár egészen bizonyos, hogy a szovjet ezt a most már végleges­nek látszó nyugati álláspontot nem fogadja el, mert hiszen ez nem egyéb, mint teljes szovjet visszavonulás, — nyugodtan áliithatjuk, hogy amikor a genfi tárgyaló felek széjjelmennek, pontosan az lesz a helyzet, mint amit a fenti öt pont kíván. Legfeljebb az történhetik még, hogy a szovjet formálisan megszünteti Kelet-Berlin megszab lását, az adminisztrációt átadja a keletberlini úgynevezett hatósá. goknak, akikkel azután a nyugati hatalmak majd valószínűleg orosz nyelven fognak érintkezni, hogy ezzel is fenntartsák azon álláspont, jukat, hogy a keletnémet hatóságok csupán, mint a szovjet megszálló katonai hatóság megbízottai gyakorolnak bármilyen hatalmat. Mi­után minden ezen a helyzeten túlmenő lépés háborút jelentene, — ezt a lépést egyik fél sem fogja megtenni. Ha lokális megoldás egyáltalán lehetséges Berlin kérdésében, ez csak úgy képzelhető el, ahogy lapunkban a genfi konferencia megnyitásakor megírtuk: hogy tudniillik egész Berlint helyezzék újra közös négyhatalmi megszállás alá. Legyenek amerikaiak a ke­letberlini zónában és oroszok a nyugatberlini zónában is. Ez a meg. oldás elméletileg és diplomáciailag elfogadható volna. Ha eddig egyik fél sem proponálta, annak az az oka, hogy egy ilyen vegyes megszállás újabb súrlódási felületeket eredményezne. TOVÁBB TART A MEDDŐ VITA GEMEN... fcS ■ . ■ ' fe ; 4J ¥ ' w:/" m f/ * •>' , Christian Herter Negyedik hete tárgyalnak már a külügyminiszterek Genfben, de eddig még a leg­kisebb eredményt sem érték el. A derülátók ugyan még nem adták fel a reményt és már azt is eredménynek tekin­tik, hogy eddig nem vitték tö­résre a dolgot. A józan mérle­gelés azonban csak azt a kö­vetkeztetést eredményezheti, hogy nincs semmi értelme az egész huzavonának és való­színűleg csak a látszat kedvé­ért ülnek még együtt. A diplomaták es az újság­írók most azt hiszik, hogy a konferencia körülbelül két hé­ten belül befejeződik, éspedig ! olyan megállapodással, amely biztosítja a nyugatiaknak a 1 jogot, hogy Berlinben marad­janak és a hozzávezető utakat szavatolja. Az utolsó héten beszélnék meg a csúcstalálkozó tárgyso­rozatát, ha erre egyáltalán sor kerül. Eddig nem említet­ték a csúcstalálkozót. A két fél álláspontja változatlanul ugyanaz, mint amivel a tár­gyalásokat elkezdték. Az oro­szok azt kívánják, hogy Nyu­gat-Berlin semleges város le­gyen, amelyben a Nyugati Hatalmak csapatai mellett az oroszok is tartanának katona­ságot. A Nyugatiak ezzel szemben nem hajlandók belemenni eb­be, és az eredeti megállapodás szerint kívánnak továbbra is Berlinben maradni. Kitarta­nak amellett is, hogy az oro­szoknak szavatolni kell a vá­rosiba való szabad közlekedés jogát a Nyugatiak részére és ezt anélkül, hogy a kelet-né­met hatóságokkal kelljen tár­gyalni ok. V • Herter külügyminiszter a tárgyalások folyamán azt a ki­jelentést tette, hogy Nyugat- Berlinben több, mint kétszáz­ezer kommunista kém és agi­tátor van, akiknek az a céljuk, hogy magukhoz ragadják az uralmat és megszüntessék a szabad életet a Nyugatnémet területen. Herter a nyugatnémet kém­elhárító osztály jelentéséből közölte az adatokat. Nyíltan megmondta Gromikonak, hogy a Szovjet így akarja megszerezni a kommunisták­nak a várost, amit a berlini blokád idején nem sikerült el­érnie. Moszkvai hírek szerint Hruscsov hétfőn egy kelet­német küldöttséget fogad. A küldöttséget Walter Ulbricht vezeti. Úgy tudják, hogy Hruscsov ez alkalommal vég­legesen ,le fogja szögezni állás­­.pontját a berlini kérdésben. Folytatják a tárgyalásokat az atombomba-kísérletek szüneteltetése érdekében ADENAUER TOVÁBBRA IS KANCELLÁR KIVAN MARADNI Valószínűleg a genfi tár­gyalások eddigi sikertelensé­gének hatására Adenauer kancellár megváltoztatta ál­láspontját. A Keresztény De­mokrata Párt vezetői előtt be­jelentette, hogy nem pályázik a Köztársaság elnöki tisztjé­re, hanem továbbra is a kan­cellári teendőket kívánja el­látni. Azzal indokolta meg el­határozását, hogy biztosítani akarja Nyugat-Németország eddigi politikájának változat­lan továbbvitelét. A pártvezetők gyűlésén csak Schroeder miniszter he­lyeselte Adenauer elhatározá­sát ,a többiek sajnálatosnak mondták azt. A szociáldemokraták vezető­je, Erich Ollenhauer úgy jel­lemezte Adenauer elhatározá­sát, “mint felelőtlen játék a Szövetségi Köztársaság leg­magasabb tisztségével és mint gátlástalan személyes hatal­mi politika”. j A két oldalról jövő ellenzés azonban más-más értelmi és I érzelmi forrásokból fakadt. Míg a Keresztény Demokra­ták azért fogadták meglepe- Jtéssel és talán aggodalommal I Adenauer elhatározását ,mert ily módon nem látják biztosí­tottnak a síma, zökkenő nél­küli átmenetet, ha Adenauer­­nek kora miatt végre mégis csak abba kell hagynia köz­életi szereplését, addig Ollen­hauer megjegyzései a szoká­sos ellenzéki megnyilatkozás­nak tekintendők, amelyek el­túlozva hangsúlyozzák a po­litikai ellenfél minden meg­nyilatkozását. Ennek figye­lembevételével kell kellő érté­kére leszállítani az olyan kité­teleket, hogy “felelőtlen já­ték” és “hatalmi politika”. A németek is és az egész Nyugat tudja, hogy Adenauer nem felelőtlen játékos, nagyon is jól tudja, mit csinál és mi a helyes eljárás. És az, hogy túlzott személyes ambíciói volnának a 83 éves Adenauer­­nek, a sikerek után, amelyek I eddigi működését kísérték, és amelynél többet már ember I nem érhet el, egyenesen nevet­séges állítás. Csak egyetlen értelmes ma­gyarázat fogadható el, az, amelyet maga Adenauer han­goztatott: a jelenlegi sors­döntő időkben továbbra is a jól bevált, sikeres politika; folytatását akarja biztosítani. Mamutomból jelentik, hogy három heti sztrájk után ismét elkezdődik a munka a Stude­­baker - Packard gyártelepén, Hamiltonban. A megegyezés mindkét fél kölcsönös engedményei után jött létre. A sztrájk három héttel ezelőtt nyolc-centes bér­­különbözet miatt tört ki: a vállalat átlagosan 18 cent bér­emelést ajánlott fel, míg a szakszervezet 26 centet köve­telt. Az Atlanti Óceánon levő egyik tengeralattjáróról lőtték íd azt a rakétát, amely a tör­ténelemben először vitt postát magával. A szállítmány vég­pontja mindössze száz mór­­földnyire volt, de nem a tá­volságon volt a hagsúly .ha­nem a szállítmány sima föld­­re-juttatásán a célpontban. A tengeralattjáró, amely­ről a kilövést végezték, a Bar­­bero nevű, különleges rakéta­kilövő tengeralattjáró, a ra­kéta pedig Regulus tipusu volt, amely óránként 600 mér­­földes sebességgel halad. A rakétában elhelyezett postai szállítmány sértetlenül ért rendeltetési helyére. Az Egyesült Államok, Nagy. britannia és a Szovjetunió kikül­döttei ismét leültek a tárgyaló­­asztal mellé, hogy folytassák a 1 május 12-én abbahagyott meg­beszéléseket. A múlt év októbe­re óta folytatott tárgyalásokon 17 pontban megegyezést értek el. Az a vélemény alakult ki Genf­ben, hogy most a tárgyalások olyan új korszaka kezdődik, amikor megállapodásra tudnak jutni és azt a csúcstalálkozó elé terjeszthetik. A három fődelegátusnak, az amerikai James J. Wadsworth. na'kl, az angol David Ormsby-Go. renak és az orosz Semjon Csa. rapkinnak négy fontos kérdést kell megoldani: 1. a szárazföldi ellenőrző ál­lomások személyzetének kér­dése; 2. a mozgó megfigyelő alak­zatok összetétele és a feltételek, amelyek mellett ki lehet őket küldeni a robbantásra gyanús helyekre; 3. a nemzetközi ellenőrző bi­zottság összetétele és szavazási módszerei; 4. a vétóval meg nem akadá. lyozható ellenőrző kiszállások száma abból a célból, hogy meg-Ilapítsák történt-e atomrobbantá. i kisérlet. A Nyugat szakértő­­véleményeket akar meghallgat­ni három új kérdéscsoportban : az egyik a nagy magasságokban végzett robbantások kikutatásá­nak kérdése, a másik annak meg­állapítása, hogy milyen műsze­rekre van szükség a véghezvitt atom robbantások felkutatásához és végül, hogy milyen rengés­jelző műszerekre van szükség a földalatti robbantások kikutatá­sára. Washingtonban óvatos opti­mizmust árulnak el a ^megbeszé­lések sikere tekintetében. , Hruscsov bejelentette, hogy a Szovjet csatlakozik azokhoz a tudományos erőfeszítésekhez, 1 amelyek célja, a nagy magassá­gokban végzett atomrobbantá­sok kikutatása. Az Egyesült Államok — hírek szerint — azt tervezik, hogy .megmutatják az oroszoknak a nagy magasságokban és a föld­­alatt végzett robbantások ered­ményeit. A Nyugat kitart amellett, hogy minden megegyezésnek, amely az atomrobbantá sokkal kapcsolatos, olyan ellenőrző rendszert is magába keli foglal­nia, amely lehetetlenné teszi a megállapodás kijátszását. Zavargások Ecuadorban Guayiaqu.ilból jelentik: Na­pok óta folynak a harcok a pol­gári lakosság egy része és a rend­őrség-katonaság között. A zavargásokat hivatalos köz­lemény szerint kommunista buj­­togatók rendezték, akik ily mó­don akarják megakadályozni a jövő év februárjában Ecuador fóvárosába, Quitoba összehívott konferenciát, amelyen az ame- 1 kai államok külügyminiszterei vesznek részt. Camillo Ponce elnök ostrom­­í lapotot hirdetett és teljes erő­vel el akarja nyomni a forron­­c ist, amelynek élén diákok áll­nak. A zavargások első napján hat ember vesztette életét. A követ­kező nap rendezett temetésen fatezer ember vett részt és ezen ismét zavargások törtek ki. Ek­kor újabb nyolc ember halt meg és mintegy százan megsebesül­tek. A tömeg megostromolta 3 rendőrség épületét, azonban visz­­szaverték őket. Hat óra hosszat tartottak a harcok a város utcáin a katonaság páncélkocsijai és a forrongó tömeg között. . EGYIPTOM Az A1 A'khbar című újság azt a hírt közli, hogy az Egye­sült Arab Köztársaság elké­szítette első sikeres középtá­vú rakétáját, elsőnek az arab államok között. Az újság sze­rint a rakétát, amelyet El Ra­jt ah-nak (a futó) neveztek el, a közelmúltban kiváló ered­­nónnyel próbálták ki a siva­tagban. Véget ért a sztrájk Az első postai szállítás rakétával

Next

/
Oldalképek
Tartalom