Kanadai Magyarság, 1959. január-június (9. évfolyam, 1-51. szám)
1959-01-17 / 5. szám
Még jőni kell, még jőni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty PRICE 10 CENTS "A mi utunk, a magyarság útja, ma is változatlan: híven az ezar éves múltúnkhoz, nemzeti tradíciónkhoz, a keresztény világnézetnek, a krisztusi igazságoknak vagyunk követői, hirdetői" (A fenti idézet Kenesei F. László le* punk első számában megjelent be* köszöntő cikkéből való.) ARA: 10 CENT Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. fattaeUci* '%u*t$wUcua IX. évfolyam, 5. szám. KANADA LEGNAGYOBB HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ MAGYAR LAPJA Toronto, 1959 jan. 17., szombat Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toronto TELEFON: LE. 6-0333 Szerkeszti: KENESEI F. LÁSZLÓ Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto PHONE LE. 6.0333 HELYES VOLT-E a sanfranciscoi tüntetés ? Az a sokezer lelkes magyar, lengyel, ukrán és litván tüntető, aki a tömeggyilkos Mikoyant a San-Francisco-i repülőtéren kövekkel és záptojásokkal, valamint nagyon értelmes és jól megszövegezett tiltakozó plakátokkal fogadta, az egész emigráns világ egyértelmű gondolatát fejezte ki a felett a monstruózus ízléstelenség felett, hogy a szovjet miniszterelnökhelyettest barátsággal és ünnepléssel akarta fogadni a kaliforniai kormányzó. A tüntetésben résztvettek legközelebbi hozzátartozóit, de legalább is szeretett honfitársait deportáltatta, gyilkóltatta, kínoztatta az álszenten mosolygó Mikoyan, aki még tetejébe nem is mint hivatalos doplomáciai kiküldött, hanem mint “magánember” jött az Egyesült Államokba. Sem csodálkozni nem lehet, sem elitélni nem szabad a tüntetők érzelmi kitöréseit. Nem lett volna kár, ha Mikoyant valamelyik kő eltalálta volna, sőt Mr. Brown kaliforniai kormányzó is nyugodtan megérdemelt volna egy pár erőteljes nyaklevest, amiért ünnepélyes fogadtatást készített olyasvalakinek, akinek a legjobb esetben a hóhér kötele lenne a megérdemelt fogadtatás. És nem szabad csodálkoznia annak a néhány metodista papnak és a pár úgynevezett pacifista “üdvözlő”-nek sem, hogy a san-franciscói magyarok és litvánok széttépték az “Istenhozott” feliratokat és más üdvözlő táblákat. Ha már szükséges volt, hogy Mikoyan deportálási főbiztos Amerika földjére lépjen, ezt az amerikai túrát ridegen, formálisan és főleg titokban kellett volna megszervezni. A helyes az lett volna, ha Mikoyan valóban pontosan annyi védelmet kapott volna a rendőrségtől, — és annyi üdvözlést a hatóságoktól, mint bármelyik másik szabadon szaladgáló professzionista gyilkos, amikor az amerikai utcákon “mint magánember” közlekedik. Mindez azonban csak a dolog érzelmi része, amelynél sokkal fontosabb, hogy helyes volt-e tüntetni tisztán érzelmi indokokból? Más szavakkal : lehet-e konkrét eredményt várni akár ettől a nagyon is hatásos tüntetéstől, akár más hasonló jövőbeli tüntetésektől, amelyeket mindenkor az jellemez, hogy a magyar tömegeknek módot nyújt arra, hogy a nyugati nagyhatalmak könnyen szunnyadó lelkiismeretét felébresszék ? Mikoyan amerikai utazása nyilvánvalóig arravaló, hogy a szovjet kormánynak aránylag objektív képet fessen arról, hogy a nyugat mennyire egyöntetűen fog fellépni a döntő politikai kérdésekben. Mikoyan maga nem fog és nem képes határozni, de amit tapasztal, annak nagy befolyása lesz Moszkvában. Éppen a magyar kérdés volt az, amelyről úgy “jóindulatúig” mint felháborodottan megkérdezte mindenki, — s a magyar kérdés volt az egyetlen, amelyre nézve még az ellenségimádat vakságába esett megtévesztett amerikaiak, sőt még a közveszélyes Cyrus Eaton sem volt képes “elfogadható” választ kapni az orosz miniszterelnökhelyettestől. S amint a magyar szabadságharc volt az, amely a szovjet most folyó felbomlását megindította, úgy ismét csak a magyar kérdés az, amely állandóan ébren tartja az álmos, koexisztenria felé hajló politikusokat. Másrészt éppen a magyar szabadságharc véres elnyomásának okairól való mély hallgatás volt az, amely minden intervjú soxán a védekezésre, a hebegő tiltakozásra szorította Mikoyant, míg végül is a “joviális úr” szerepe helyett az ijedten védekező megszeppent kisemberke szerepébe esett vissza. Hiába akarta Mikoyant úgy fogadni a kaliforniai kormányzó (és még más szenzációhajhászó notabilitások is) mint egy egyenértékű nagyhatalom második emberét, a valóság az, hogy a miniszterelnökhelyettes ma már csak egy megvert kis zug-krejzlerájos, aki örül, ha nem zavarják álmában. Pedig zavarják. Nem csak a tüntetők, hanem azok az emlékek is, amelyekre a tüntetők hivatkoznak, amelyekre Mikoyan nagyonis jól emlékszik. Ez az örmény emberke szereti hangsúlyozni, hogy azért vészelte át a különböző szovjet tisztogatásokat, s azért volt képes mindmáig is hatalmon maradni, mert különleges szerencséje van. De azokon az éjjeleken, amelyeken nem tud aludni, tele kell, hogy legyen a füle a halálba kergetett milliók panaszaival. S a további eredmény az, hogy Mikoyan, akinek az lett volna a feladata, hogy emberi pózban, egy dölyfös mágnás fölényével és egy győztes hadvezér szemtelenségével, leereszkedőleg tárgyaljon Amerika földjén, elvesztette önbizalmát és mikor visszamegy Moszkvába, talán még jobban be lesz ijedve, mint az utazás előtt volt. Az a jelentés, amelyet főnökének és Hruscsov leendő hóhérainak lead, többet fog tartalmazni a magyar tüntetők elszántságáról s arról az általános szimpátiáról, amit a tüntetések egész Amerika földjén keltenek, mint az amerikai ipar fölényes adatairól. A sanfranciscói kődobálók mögött lehetetlen nem meglátni Keletnémetország szenvedő 17 milliójának, Lengyelország éhező 32 milliójának és a Vasfüggöny mögött általában szenvedő 800 milliónak feneketlen gyűlöletét minden iránt, amit a kommunizmus hoz és hozni akar. Ha a szovjet nem fog merni erőszakosan fellépni Berlinben, s ezzel tovább fog süllyedni presztizsben, csakúgy, ahogy 1956 novembere óta napról - napra süllyed, ebben nagy része Iesz a kaliforniai magyar és balti tüntetőknek is. Máris vannak konkrét jelei annak, hogy a berlini ügyben nemcsak háború nem fog kitörni, de még csak egy jottányi koncessziót sem fognak adni a vörösöknek, s ennek nem lesz semmiféle erőszakos következménye. Hiába követelik ismét a sajnos annyira tájékozatlan egyes nyugati lapok, hogy “most kell megegyezni Berlin ügyében, — hogy engedni kell, amíg lehet” — mert ezek a lapok azt is követelték, hogy Quemoyt és Matsut adják Vöröskínának szó nélkül, s ismerjék el a pekingi vérengző kormányt, mert különben itt a világháború, *— mindez nem történt meg, s a kommunisták véres orral visszavonultak, s ugyanígy vissza fognak vonulni Berlinben is, — sőt idővel Magyarországon is. S ehhez nem kell atombombákat dobálni, — elég záptojással behúzott nyakú szökevénnyé zsugorítani a kis örményt. Franciaország uj forradalma Az eddigi francia kormányok minden erőfeszítése hiábava. lónak bizonyult, hogy Franciaországot elmozdítsák a gazdasági stagnálásnak abból az állapotából, amely az új Európában már szinte anakronizmusként hatott. A héten azután, az új alkotmány életbelépésének idején, De Gaulle egy csomó gazdasági és pénzügyi reformot jelentett be, amelyeknek célja, hogy átmeneti áldozatok és nehézségek árán egészségesebb alapokra fektesse a gazdasági életet. . .Lassanként nyilvánvalóvá válik, amint mind több és több részlet kerül a nyilvánosság elé, hogy De Gaulle szeme előtt nagyjá. ban a nyugatnémet példa lebeg. Nyugat-Németország forma sze. rint köztársaság, de erős központi végrehajtószervvel, amely lényegében felvilágosult tekintélyi kormányzást gyakorol. Gazda, sági és szociális politikájának fő irányvonala a tőke és munka közelebb hozása a haszonrészesedési elv kiterjesztésével, a szak. szervezetek közreműködése nélkül. nehezebbek és nagyobbak, mert oly régóta halasztgatták a probléma megoldását. Kétségtelen, hogy Adenauer kancellárnak nagy hatása volt De Gauilera tervei kialakításában. Az a szokatlan gazdasági felien, dülés, ami Nyugat-Németországban tapasztalható, igen erős hatást gyakorolt a hazájuk sorsán aggódó vezetők között. Bár a német sikerek eleinte irigységet és ellenérzést váltót, tak ki a franciákból, ez fokozatosan és nem utolsó sorban Adenauer bölcs, tapintatos politikája folytán megszűnt, ugyanannyira, hogy jelenleg éppen a franciák szorgalmazzák a legerősebben a szoros együttműködést a két ország között. Ez az együttműködés már odáig fejlődött, hogy a termelés "profilozásáról" beszélnek a két ország gazdasági berendezkedésében. Minden attól függ most, mi fog felülkerekedni a franciákban: áldozatvállalásuk a jobb jövőért, vagy ragaszkodásuk a jelennek bizonytalan ideig fenntartható pillanatnyi előnyeihez. Ha az alkalmazottak kétharmada amellett szavaz, hogy haszonrészesedési alapon kiván a vállalatban dolgozni, akkor ez meg. valósítható akkor is, ha a szakszervezeti vezetők ellenzik. A cél az, hogy teljesen ki vegyék a talajt a kommunista propaganda lába alól és, hogy biztosítsák a többségi elvet a szakszervezetekben. Ami Franciaországot illeti, nyitott a kérdés, hogy ez a rend. szer alkalmazható lesz.e ott is. Lesz.e a francia népben annyi erő, hogy az átmeneti idők nehézségeit magára vállalja, amelyek annál j Az USA is belép í az űrhajózási versenybe vatala. A rakéta azonban még csak kísérleti jellegű lesz. Az első modell kétszer tudja majd körülrepülni a Földet az atmoszféra határa felett, a következőt úgy ter. Két héten belül megkötik ajvezik, hogy 16-szor keringjen a szerződéseket egy 1 tonnás ür_ j Föld körül. További részieteket hajó építésére, jelentette be az azonban nem hozták nyilvános- Egyesült Államok Űrhajózási Ni. [ságra. Az Egyesült Nemzetek New York-i főhadiszállása, a mindenki által remélt világbéke központja, < ahol a közelmúltban ismét tárgyalták Magyarország ügyét. A színes népek lázadása A forrongó Afrikában Belga- Kongó volt eddig a legnyugodtabb hely. A belgák nem sok politikai jogot adtak ugyan az őslakosságnak, de olyan gazdasági jólétet teremtettek, amely sokban kárpótolhatta a lakosságot. Egész Afrikát azonban most egy érzés, egy vágy kerítette hatalmába, megszabadulni a fehér ember gyámkodásától, akármilyen formában is jelentkezzék az és még akkor is, ha gazdasági téren ez előnytelen számukra. Belga-Kongó helyzete ebből a szempontból annál kényesebo, mert a lakosságnak körülbelül 90%-a Írástudatlan és még hoszszu idő volna szükséges, hogy Január 12-én rendelte meg az Egyesült Államok kormánya 15,000.000 dollárért a McDonnel Aircraft Corp.-nál az első űrhajót, amely embert tud vinni a Hold felé, azt megkerüli majd onnan vissza is hozza a Földre. Úgy számítják, hogy a .munka kb. két évig fog tartani. A gén segítségével egyúttal lehetőség nyílik, hogy tanulmányozzák az űrhajózás hatását az ember szervezetére és hogy a további fejlődéshez értékes adatokat kapjanak. a viszonyok ezen a téren lényegesen megjavuljanak. Az afrikai kérdés nagyon nehéz probléma Európa számára. Mig egyrészt az európai népek maguk is szabadságot és teljes önrendelkezést kívánnak Afrika lakossága számára, másrészt Afrika a szabad világ védelme és biztonsága szempontjából anynyjra fontos, hogy minden lépés kiszámíthatatlan következményekkel járhat. Mi, magyarok, amikor szabadságot kívánunk minden népnek, tehát az afrikai négereknek Is, azt szeretnénk, ha a világ bennünket is tartana a szabadságra legalább annyira méltóknak, mint a Kongó-négereket. Értékes tapasztalatokat fognak szerezni a gravitáció nélküli tér hatására az emberen. Ilyen kísérleteket már eddig is végeztek, de azok csak egészen rövid ideig tarthattak. Heves harcok Algírban j Alig hogy Charles De Gaulle elfoglalta az~elnöki széket, ismét fellángoltak a harcok, ezúttal Közép-Algirban, a kabil hegyek között. Francia jelentések szerint 300 embert veszítettek a felkelők; hírek szerint a franciáknak is súlyos veszteségeik vannak. De Gaulle egyik legfőbb programpontja az, hogy tárgyalások útján békét teremtsen a négy év óta harcban álló országban, azonban a Kairóban alakult forradalmi algiri kormány eddig nem volt hajlandó tárgyalásokba bocsátkozni vele. Az új francia parlament 71 arab képviselője, akik mind jobboldali pártállásuak és mind De Gaulle hivei, áz újonnan megnyíló képviselőházban ismét követelni fogják Algeria integrációját pranciaországgal és egyesek lemondással fenyegetőztek, ha ezt nem sikerül megvalósítani. OROSZORSZÁG USA ACÉLT VÁSÁROLT i AUTÓGYÁRTÁSÁHOZ A Szovjetunió 20.000 tonna acélt vett az Egyesült Államokéban. A hidegen hengerelt, nagy. Hasonlóképpen fontos ada- méretű acéllemezeket Halifaxból tokát várnak a nagy gyorsu- indítják útnak. Az amerikaiak ellásoknak és lassulásoknak lentételként 80.000 tonna nagy (amikor a gép visszatér a krómtartalmu ércet kapnak a Föld légkörébe) az emberi |Szovjetből. Ennek egy része szervezetre gyakorolt hatása már meg is érkezett Newportba. tekintetében. j A acéllemekezre adott minő-Az “utasszállító űrhajó” (ségi előírásokból következtetve tervet ‘Mercury Project”-nek az anyagot az autógyártáshoz nevezték el. .fogja felhasználni a Szovjet. j Az Egyesült Államok elkészíti az első embert szállító holdrakétát
