Kanadai Magyarság, 1958. július-december (8. évfolyam, 57-108. szám)
1958-08-02 / 66. szám
KANADAI MAGYARSÁG 5 VIII. 66. szám, 1958 augusztus 2., szombat Az UNO szerepe a harmadik világháború megelőzésére Newyorki tudósítás A Libanon—Jordán—Iraki kérdéssel válságba került nemcsak a közelkeleti béke, hanem az egész Egyesült Nemzetek Szervezete is. A világbéke kérdése a jelen korszakban sem nem Washingtonban, sem Moszkvában fog eldőlni, hanem abban a helyiségben, amelyet 1945-ben pontosan az ilyen horderejű kérdések eldöntésére szemeltek ki: az Egyesült Nemzetek New-York-i palotájában. A Kanadai Magyarság, amely feladatául tűzte ki, hogy az északamerikai kontinens magyarajku lakosságát híven és őszintén tájékoztassa a világfontosságu eseményekről, s a tájékoztatásokhoz a sajátos magyar szempontoknak megfelelő kommentárokat fűzzön, úgy határozott, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének most New Yorkban folyó üléseire külön tudósítót küld ki éspedig állandó külpolitikai rovatvezetőjének személyében. New Yorkból keltezett kommentárjait speciális cikksorozatban közöljük mindaddig, amíg az UNO-ban lejátszódó események azt indokolttá teszik. A Biztonsági Tanács közelkeleti tárgyalásai Az Egyesült Nemzetek Szervezetének palotája változatlanul nyitva áll a kíváncsi látogatók számára. Hogy olvasóinknak valamilyen képe legyen arról az épületről, ahol korunk egyik legfon. tosabb politikai válsága fog megoldást nyerni, — vagy talán egy minden eddiginél borzalmasabb háborúba torkolni, hadd írjuk le előbb a newyorki East-River partján álló, dísztelen, huszonötemeletes épületet. A palota távolról egyszerű ‘kékes üveg-kocka benyomását kelti. Ablakai egyik oldalon a hatalmas East.Riverre néznek, jobbra a kikötő és a Brooklynba átvezető régi és új hidak, balra pedig egy gigantikus kórházakból álló orvosi negyed felé, míg a másik, a belváros felé néző frontot gyönyörű, virágos, márványfeljárós hatalmas modern tér határolja, amelynek puszta területet sokmillió dollár értékben a világhírű Rockefeller-alapítvány ajándékozta az UNO-nak. Ezen a téren fekszik a vonalaiban hihetetlenül egyszerű kupolás, közgyűlési terem, mellette az UNO világhírű könyvtára. Az UNO melletti kisebb téren stilizált lovasszobor áll, egyike a kevés igazán lenyügzően szép newyorki szoborműnek. A látogatót reggeltől késő éjszakáig bármikor szívesen körülvezetik az épületen, amelynek 550 irodájában mintegy 3000 állandó UNO alkalmazott dolgozik. Az ablakok egyikét sem lehet kifelé kinyitni, a palota állandóan egyformán hűtött-fütött légkörét a legmodernebb időjárásszabályozó szerkezetek tartják fenn, s a levegő az épületben annyira üde, hogy sokan egymásután sokszor váltanak jegyet a másfélórás körútra, csak hogy az UNO- atmoszférát szívhassák. A főbejárat előtti téren 83 zászlórúd áll, amélyre a közgyűlések idején az összes UNO tag zászlóját felhúzzák, alfabetikus sorrendben, éspedig az angol kiejtésnek megfelelő módon. Az UNO jelenlegi 82 tagjának száma nemrégen 81-re csökkent azzal, hogy Egyiptom és Szíria egyesültek az Egyesült Arab Köztársaság közös államában. Szimbolikus értelemben ez a hiányzó 82-ik zászló okozta az egész most folyó világválságot, mert az Egyesült Arab Köztársaság — másszóval Nasser diktatórikus hódítási kísérlete, s az ezzel kapcsolatos szovjet behatolási törekvés a közelkeleten : ez a két áramlat fenyegeti felborulással a világbékét, s ezt igyekeznek megmenteni a delegátusok az East-River partján. Az újságírók karzata a Biztonsági Tanács üléstermében egyike azdknak a helyeknek, ahova csak szigorú igazoltatás után, s csak megfelelő ajánlólevelekkel és az UNO külön detektívtestületének igazoló lapjával lehet bejutni. Nem minden ülés nyilvános, de a közelkeleti .válság során eddig megtartott ülésekről az újságírók sem voltak kizárva. Szemtől-szembe láthattuk tehát azt a tizenegy kiküldöttet, akinek kezébe ma a legfontosabb kérdések kulcsa van ■letéve. Lodge, az amerikai delegátus, 50 év körüli, igen elegáns, hullámoshaju alacsony ember, moziszínészre emlékeztet s minden felszólalásába energiát, szellemet és rengeteg dinamikát visz bele. Szenvedélyes hangja, nagyszerűen kiegyensúlyozott, mindig őszinte gesztusai minden beszédét szimpatikussá teszik. Jelenlegi fő ellenfele, Szobolev szovjet delegátus őszülő, szemüveges, matematika-tanár jellegű ember. Beszéd közben időnkint leteszi a szemüvegét, s bár mondatait hol az elnökhöz, hol — legtöbb esetben — az amerikai delegátushoz intézi, feltűnő, hogy soha nem néz senkinek a szemébe. Az embernek az az érzése, hogy vagy nem hiszi, amit mond, vagy szégyeli magát azért, hogy ezt kell mondania. Lehet azonban, hogy ez a benyomás onnan ered, hogy Szobolev tulajdonképpen süket hallgatósághoz szól, mert hiszen a tizenegy delegátus közül talán az egy jugoszláv kivételével senki sem érti a szavait, úgy hogy mindegyik kiküldött és a jegyzők, gyorsírók és egyéb funkcionáriusok egész kara a tolmács által nyomban szóról-szóra fordított angol, francia, vagy spanyol szöveget hallgatja a fejhallgatón át. A közvetlenül fordító tolmácsok zárt üvegszekrényekben ülnek. Mindegyik mellett egy helyettes és még egy kisegítő tolmács ül. Az ilyen világfontosságu mondatok közvetlen tolmácsolása annyira megerőltető, hogy a tolmácsokat 6 percenkint váltogatják. Még is megtörténik, hogy az elnök néha megszakítja a szónokot és arra kéri, hogy lassabban beszéljen. A szavak jelentősége De nemcsak az orosz delegátusnál, hanem minden más delegátusnál is érzi az ember, hogy szavaik nem a saját gondolataikat, hanem kormányuk mindenkori hivatalos programját tükrözik vissza. Minden kiküldött a saját kormányának, saját otthoni hallgatósága, nak beszél. A fordítás nehézségei miatt, s azért is, mert a teremben gya' korlatilag csak politikai szakértők vannak jelen, a vita gyakran szenvedélyes szavak ellenére is meglepően objektív légkörben zajlik le. Taps, vagy más indulatnyilvánitás csak a beszédek végén hangzik el. Jelen voltunk például, amikor az orosz delegátus ezeket a szavakat mondotta: . . a Szovjetunió nem fogja hidegen nézni az USA csapatok beavatkozását, s ha kell, fegyveres erejét, éspedig atomerejét is be fogja vetni". A kijelentés (amely egyébként üres fenyegetés) nem kevesebbet mondott, mint hogy esetleg néhány órán belül megindul az atomháború, s ezzel együtt esetleg elpusztul New York, Moszkva, majd az egész emberi kultúra, s esetleg az egész Föld is felrobban. Ennek ellenére a teremben jelenlévő mintegy száz hivatásos politikus és mintegy nyolcszáz újságíró és egyéb közönségből senki sem a'kadt, aki bármilyen érzelemről tett volna tanúságot abban a pillanatban. Mikor pedig a delegátusok egymásután felolvasták annak a levélváltásnak a szövegét, amely az amerikai elnök, a brit miniszterelnök és a szovjet kormány között történt, a hallgatóság érzése az volt, mintha évszázadokkal azelőtt lejátszódott történelmi >evelezést ismertettek volna. Hruscsov neve — amit egyébként az UNO-ban mindenki következetesen angolosan, illetve franciásan "Kruscsevnek" ejt ki, s nem követi az oroszos "Hruscsov" kiejtést, — annyira távolinak hangzott, mint ha Szulejmán szultánról beszéltek volna, s a levelek ismertetése során Eisenhower személye sem keltette az élő valóság impresszióját, hanem inkább úgy hangzott, mintha Washington vagy Lincoln valamelyik üzenetéről lett volna szó. Azokban a napokban, amelyekben a Biztonsági Tanács tárgyalásait napról-napra, óráról-órára elhalasztották, s amelyekben lassan nyilvánvalóvá vált, hogy a világháború — legalább ezekben a ‘közeli hetekben — a Közelkelet miatt nem fog bekövetkezni, úgy az Amerikai Egyesült Államok, s a politikailag mellette álló két másik nyugati nagyhatalom, mint a Szovjet és az általa megszállt csatlósországokból álló kommunista blokk úgy lépett fel, mint amely tökéletesen meg van győződve a saját legyőzhetetlenségéről, mint amely ha akar, parancsolhat az egész világnak. Annak ellenére, hogy a demokráciák a világ felépítését, a bolsevisták pedig az emberi kultúra elpusztítását tűzték ki céljukul, a szemlélőnek — különösen a közvetlen szemlélőnek — az a határozott benyomása, hogy mind a két óriáshatalom legfőbb ereje a saját önteltségében rejlik, s hogy lényegileg úgy a szovjet, mint az USA kormánya úgy érzi, hogy missziót teljesítenek, s hogy saját tevékenységükbe a többi országok komolyan úgy sem szólhatnak bele. Más kérdés — illetve talán nem is kérdés, hanem kétségtelen igazság, — hogy ez a látszólagos önteltség mindkét oldalon alaptalan. A szovjetnek sem fizikai ,sem erkölcsi ereje nincs arra, hogy rabszolgatartó programmját végigvigye, — másrészt azonban az USA sem képes arra, hogy háború nélkül gyökerestől kipusztítsa a kommunista mételyt. Erre csak az egész világ együttesen képes, s ez az "egész világ tulajdonképpen a kis népekből áll, nem a nagyhatalmakból. Amint a Biztonsági Tanács egyik ülésén a francia delegátus mondotta, — a jelenlegi arab nacionalista felkelések éppen azért törtek ki, hogy egy nagyhatalomnak se legyen módja öntelt módon, megkérdezése nélkül kormányozni más népeket, s ezért az arab nacionalizmus legfeljebb addig fogja követni Nassert, vagy akármelyik más arab vezetőt, amíg nem köti programját egyik öntelt nagyhatalomhoz sem, legkevésbbé a szovjethez, amely e pillanatban a klasszikus imperialista hódítási politikát testesíti meg. Mii akarnak az arab népek? Alkalmunk volt beszélni Mr. Isafar iraki újságíróval, aki úgy. látszik már eredetileg is a mostani, király-gyilkos, hipernacionalista köztársasági iraki kormány híve lehetett, mert a forradalom után is megmaradt Irak UNO-tudósítójának. Mikor vele beszéltünk, az új iraki kormány kiküldötte még nem kapott meghívást az UNO-ba, s még az sem volt bizonyos, hogy a Jordánban partraszállt, illetve ledobott brit csapatok nem fognak.e a jordáni király segítségére sietni a forradalom leverésére. (Hozzátehetjük, hogy ez még ma sem biztos.) Ezért az újságíró óvatosan kellett, hogy nyilatkozzék. Miután azonban meghallotta, hogy magyar vagyok, úgy érezte, hogy "érdekes" kollégával beszél, s kijelentette, hogy információja szerint sem az iraki új köztársasági kormány, sem az iraki katonaság, amely a puccsot megszervezte, sem maga Nasser — akire ők es. küsznek — nem kommunista és nem is kommunista-barát. Hogy saját szavait idézzük : "Miért hiszik az amerikaiak, hogy a korábbi brit 'elnyomást' (ez csak az arab nacionalisták szerint volt elnyo. más) most másfajta elnyomással akarjuk felcserélni? Mi arab, közös arab országot akarunk, semmi mást". Más kérdés ,hogy az arab nacionalisták hogyan képzelik, hogy a kivonuló, vagy kitessékelt nyugati csapatok helyét nem fogják Közelkeleten is, éppúgy, mint Kelet-Európábán, a szovjet csanatok elfoglalni? Ilyen naiv hite csak azoknak lehet, akik még a nacionalista forrólázban égnek. Még Nasserről, aki nem tartozik a politikai zsenik közé, sem lehet elképzelni, hpgy egy pillanatig is higyjen abban, hogy a szegény, rosszul felfegyverzett gyengén harcoló arab népek, ezek az oligarchikus nyomorban élő, lélekben nomád országok lesznek majd képesek megvalósítani a kis népek örök, elérhetetlen vágyálmát: "Azt álmodtam, hogy egyik nagyhatalom katonái kivonultak és helyettük nem vonult be senki . . .!" Nekünk az a meggyőződésünk, s velünk együtt az a meggyőződése számos újságíró kollégánknak az UNO Biztonsági Tanácsának karzatán, hogy Nasser addig játsza ki a szovjet "segítséget" a Nyugattal szemben, amíg azt a segítséget nem kell igénybevenni, — de ha netán valóban sor kerülne a kommunisták reáerőszakolt segítségére, azonnal a Nyugathoz fordulna valódi támogatásért, s ahogy a helyzet ma mutatkozik. Nasser arab nacionalisták szövetségesei igen hamar a Nyugat arab szövetségeseivé fgnak válni. Amíg tehát a Biztonsági Tanács ülésén az amerikai és a szov. jet delegátust egyaránt a kormányuk által sugallt öntelt magatartás jellemezte, addig a világ népei többségének sokkalta emberibb gondolatait a nem.állandó tagok öntötték formába. Groteszkül jellemző módon a japán kiküldött volt az, aki, hogy így fejezzük ki magunkat, "a, szívünkből beszélt". Ő volt az első, aki a válság legkezdetén, amikor még úgy látszott, hogy az iraki olajforrások, nál fegyveresen fognak összeütközni az amerikai és a szovjet csa. patok (ami még most is bekövetkezhet) azt a javaslatot terjesz. tette a Biztonsági Tanács elé, hogy a Libanonban partraszállt amerikai csapatok és a Jordánban megjelent brit csapatok helyett a közelkeleti UNO Biztonsági Tanács Ellenőrző Bizottság létszá. mát emeljék legalább egy teljes nemzetközi hadosztályra, s az Ellenőrző Bizottság töltse majd be azt a védelmező feladatot Li. banonban és Jordánban, amelyet az angolszász katonaság a vál. ság kitörésének pillanatában ideiglenesen átvett. A japán kiküldött felszólalása számos szempontból volt érdekes. Mindenekelőtt egy olyan ország nevében beszélt, amely nemcsak, hogy most először került be a Tanács változó tagjai közé, hanem Amerika néhány évvel ezelőtti halálos ellensége volt. Amint egyik amerikai újságíró kollégánk a karzaton a fülünkbe súgta: "Ki hinné, hogy alig másfél évtizeddel Pearl Harbour után a legimperialistább, legerőszakosabb, legkegyetlenebb hódító hatalma, amelyet az amerikai haderő atombombákkal győzött le, — tanácsot adhasson ugyanannak az Amerikának, melyet most egy másik imperialista hatalom vádol imperializmussal? Mi magunk sem tudtunk megszabadulni attól a furcsa érzéstől, hogy az UNO Biztonsági Tanácsában, csakúgy, mint minden más nemzetközi testületben teljesen összekeveredtek a politikai fogalmak; azonban a japán kiküldött felszólalása azt mutatta, hogy mihelyt egy ország — jelen esetben Japán — megszűnik vezető nagyhatalom lenni, azonnal tele van jogos félelmekkel, s azonnal emberibb szempontokat kezd mérlegelni. Mert egy nagyhatalom lyőzhet, vagy veszíthet egy háborúban, — de egy nem nagyhatalmi pozícióban lévő ország minden körülmények között csak veszíthet Van-e jövője az UNO-nak ? A Kanadai Magyarság hasábjain többször fejtettük ki azt a nézetünket, hogy az Egyesült Nemzetek Szövetsége halálra van ítélve, ha valahogy meg nem oldják azt a kérdést, hogyan lehet a Biztonsági Tanács határozatát, illetve vétó esetén a Közgyűlés határozatát fegyveres kényszerrel végrehajtani, mert enélkül nem. zetközi politikai szempontból az UNO örökre csak gitt-egylet ma. rad. Most, hogy alkalmunk volt azon az ülésen is a karzaton ülni, amelyen Eisenhowernek a harmadik Hruscsov.levélre adott válaszát ismertették, úgy érezzük, hogy az UNO életben fog maradni, mint a demokratikus országok tanácskozó és intézkedő szerve, s ha lényeges változás állna be ebben a szervezetben, az csak a szovjet és a csatlósok kizárása lehet, nem pedig általános felbom. lás. Mint ismeretes, Hruscsov arra hívta fel az USA.t, hogy csa. patait "haladéktalanul vonja ki Libanonból", mert különben eset. leg atomháborúval kell számolni. Eisenhower igazi hadvezérhez illő nyugalommal azt válaszolta, hogy az amerikai csapatok addig a helyükön maradnak, amíg kellő erejű UNO.csapatok fel nem vált. hatják az amerikai tengerész-gyalogságot. Az ezzel kapcsolatos amerikai határozatot a szovjet természetesen megvétózta, míg a szovjet azon javaslatát, hogy a Biztonsági Tanács rendelje el az amerikai csapatok visszavonását, a Biztonsági Tanács 10:1 arány, ban, tehát egyhangúlag a szovjet ellen utasította el. Erre követ, keztek az újabb Hruscsov.levelek, amelyekben azt javasolta a szovjet, hogy azonnal rendezzenek államfői értekezletet, — akár. hol. Amikor a Biztonsági Tanácson felolvasták Eisenhower egyszerű szavakba öntött, de rendkívül erélyes válaszát, a megjelentek úgy érezték, hogy az UNO hosszú időre meg van mentve. Mert a levél tartalma az volt, hogy Amerika szívesen veszi, ha Hruscsov New Yorkba jön, s felszólal a Biztonsági Tanácsban, mint országának delegátusa, — de nem hajlandó Hruscsovval sem a Tanácson kívül tárgyalni, sem nem hajlandó az ő kedvéért a tárgyalási rendet és szabályokat megváltoztatni, nem hajlandó más országokat (Indiát és Egyiptomot) más formában a Tanácsban meghallgatni, mint ahogyan azt a szabályok előírják. Ezekután Hruscsov, ha tetszik, jöhet New Yorkba tanácsülésre, — de ha nem akar jönni, úgy is jó. Meg fog-e jelenni Nikita New Yorkban vagy sem, — kérdé. ses. Ha megjelenik, elsősorban azért lesz, hogy fogalmat alkossor magának New Yorkról, amire csak az képes, aki valóban járt eb ben az elképzelhetetlen Bábelben, s aki saját szemeivel látta, mi lyen mérhetetlen gazdagságot hozott létre a demokrácia néhánx rövid generáció alatt. De persze Amerika egész rendőrsége sem tudja Hruscsov személyes biztonságát garantálni, s az egész uta. zásnak nincs többé olyan halaszthatatlan jellege, mint ahogyar a szovjet azt szerette volna. Szó sincs róla, hogy "ha pedig Hrus. csov nem jön az UNO-ba, akkor itt a háború és a világ vége". El. lenkezőleg. Eisenhower kifejezetten közölte a szovjettel — s ez volt az egyetlen pont, ahol az ismertetés a Biztonsági Tanácsbar általános tapsot kapott, — hogy a Tanácsban nem a LibanonJor. dáni kérdésről, hanem az egész szovjet — közelkeleti lázításról fognak tárgyalni, s hogy a tanácsülésen Hruscsovnak nem lesz sem több előjoga, sem nagyobb súlya, mint például Nemzeti Kínának, vagy Jugoszláviának. Le fogja-e nyelni Hruscsov azt, hogy úgynevezett leghűbb szövetségesének, Vöröskínának halálos ellensége mondhassa el véleményét a szovjetről a világ plénuma előtt, — s hogy a szovjet legádázabb testvér-ellensége, Jugoszlávia vághassa a szemébe New Yorkban, micsoda aljas árulást követett el Oroszország nemcsak ellenségeivel, hanem volt barátaival szemben is, — majd meglátjuk. Hruscsov, ha elutazik New Yorkba, s fel fog tekinteni arra a karzatra, melyről ezeket a sorokat írjuk (s amely akkor bizonyára ki lesz ürítve biztonsági szempontból), — az egész világ megvetését fogja látni az arcokon, s amit magával visszavihet Moszkvába, csak egy lehet: a félelem. Dr. Pangloss WALESI HERCEG LETT AZ ANGOL TRÓNÖRÖKÖS II. Erzsébet angol királynő bejelentette, hogy fiának, a 10 éves Károly hercegnek a walesi hercegi címet adományozta. Ezt a címet Angliában a trónörökös szokta Viselni mindaddig, amíg trónra nem lép. A legutolsó walesi herceg volt trónörökös korában VIII. Edward, aki az angol trónról 1939-ben Simpsonnéhoz érzett szerelme miatt mondott le és mint windsori herceg vonult a magányba. • i • I KOMMUNISTA RENDŐRSÉG FELFORGATTA A LENGYEL ZARÁNDOKHELYEKET A New York Times jelenti a lengyelországi Czenstochowa városából, hogy az elmúlt héten a kommunista rendőrség váratlan házkutatást tartott a híres czenstochowai búcsú járóhely Pálosrendűek kolostorában és még a csodaképet is kimozdítva helyéről mindent úgy felforgattak és szétdobáltak, hogy ez egészen megzavarta a nyári tömeges búcsújárásokat. A felforgatást a kommunista rendőrök éjjel végezték, reggel a nép haragja már nem tudta őket a hely színén elérni. Wyszinski bíboros, Lengyelország hercegorímása Czenstochowába érkezett és imájával csillapította le a felháborodott búcsújárókat, egyben tiltakozott a varsói kormánynál is a két év előtt az egyház és állam között kötött szerződés ilyen durva megsértéséért. A legenda szerint a czenstochowai Madonna akadályozta meg a svédeket, hogy a 17. szazadban a várost elfoglalják. A szentkép már 600 év óta függ zavartalanul a pálosok kápolnájában. • BÁRMIKOR MEGSEMMISÍTHETNÉ A 6. AMERIKAI FLOTTÁT Beirutból jelenti az Associated Press, hogy Hruscsov orosz miniszterelnök arról biztosította az egyiptomiakat, hogy bármely pillanatban megsemmisítheti az amerikaiak 6. Földközi Flottáját. Hruscsov hencegését egy kairói napilap tette közzé s ez nagyon hasonlít az olyan provokativ kijelentésekhez, amelyeket Hitler tett az amerikaiak franciaországi partraszállása előtt, s amelyekkel Hitler is úgy hencegett saját népe előtt, hogy órákon belül a tengerbe dobja a partraszállt nyugatiakat. „Oroszországnak olyan fegyverei vannak, amelyekkel a 6. amerikai flottát percek alatt egy rakás olvasztott vassá tudja átváltoztatni." A 6. flottát „gyerekjátéknak”, parancsnokát pedig „öreg bolondnak” nevezi a nagy Hruscsov. Mégiscsak meg kéne gondolni, az ilyen meghibbant világhódító — kommunistával egy asztalhoz ülni... ±<iiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiimiHimmiiiii£ i EPEBAJOS ? I ANDREWS! LIVER SALT i MÁJ SÓBÓL ~imiiimiiiiiiiiiiiuiiiiiuiiiiimmiimiimiiiuuiiiiMii?
