Kanadai Magyarság, 1958. július-december (8. évfolyam, 57-108. szám)

1958-08-02 / 66. szám

Még jőni kell, még jöni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty PRICE 10 CENTS "A mi utunk, a magyarság útja, ma is változatlan : híven az ezer éves múltúnkhoz, nemzeti tradíciónkhoz, a keresztény világnézetnek, a krisztusi igazságoknak vagyunk követői, hirdetői" (A fenti idézet Kenősei F. László la­punk első számában megjelent be­köszöntő cikkéből való.) ÁRA: 10 CENT Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. VIII. évfolyam, 66. szám KANADA LEGNAGYOBB HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ MAGYAR LAPJA Toronto, 1958 aug. 2., szombat Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toronto TELEFON: LE. 6.0333 Szerkeszti: KENESEI F. LÁSZLÓ Edited and. Published at 996 Dovercourt Road, Toronto PHONE LE. 6.0333 BOHÓC A SZÍNPADON Hruscsovot maguk az oroszok is megvetik Malcolm Muggeridge angol újságíró és a Punch volt szerkesz­tője, 25 év után ismét meglátogatta Moszkvát és az akkori viszo­nyokhoz mérten a legfeltűnőbb különbségeket az alábbiakban fog­lalta össze: "25 éve annak, hogy utoljára Moszkvában, jártam; akkor a Kreml kupolái és falai kopottabbak voltak, mint most, úgy látszik, a győztes háború után megaranyozták a kupolákat és a kormány­palotákat is új vakolattal látták el, A Vörös téren a legnagyobb különbség a 25 év előtti állapothoz az volt, hogy az idomtalan és Ízléstelen mauzóleumban egy eltemetetlen holttest helyett kettő fekszik. A Szovjetunió két hősét tették üveg alá kirakatba, hogy mindenki megnézhesse őket, ha bármily emléke fűzi őt a nagy ala­pítókhoz. A szakállas, aprótermetű, barna zakóba öltöztetett Lenin mel. lett ott fekszik teljes marsalidíszben Sztálin. Az élet logikátlanságát jobban nem is érzékeltetheti az a tény, hogy a sztálini korszak és a sztálinizmus könyörtelen leleplezése után is Sztálin holttestét meghagyták a mauzóleum kirakatában. Mindazok, akik felett ez a zsarnok 30 éven át uralkodott és kegyetlenkedett, beállhatnak a sorba és néha csak órák hosszat tartó sorbanállás után még egy­szer megnézhetik és meggyőződhetnek róla, hogy valóban már ha­lott. Hogy mit érezhetnek és mit gondolhatnak ilyenkor az oroszok ezrei, azt nem próbálom meg, kitalálni sem. Én is 25 évvel idősebb lettem, de a rezsim is annyival lett öregebb. Az ember a korral már kevesebbet remél és kevesebb dologgal törődik. Az ezerszer beigért új világ és jobb élet azóta sem akart beköszönni, de ezt már az orosz emberek kézlegyintéssel intézik el, meglepetések már nem érhetik őket, semmi sem tudja őket jobban lehangolni, ők már semmiért sem tudnak lelkesedni. Pekingből érkeztem Moszkvába egy gyorsjáratú lökhajtásos utasszállító gépen. Sok mindent természetesen másképp láttam, mint egy negyedszázaddal ezelőtt. Üzletek kirakataiban elég sok árut láttam, legtöbbnyire nem szovjet gyárak termékei, hanem a csatlósországok gyártmányai. Az üzletek előtt már nemigen álltak sorban az emberek, az árubőség első pillantásra elég nagynak tűnik fel, inkább az volt a benyomásom, hogy a pénzhiány az, amely arra kényszeríti a vásárló közönséget, hogy egyes cikkekről lemondjon. A moszkvaiak öltözete még mindig nagyon szegényes, bár már sokkal jobb, mint 25 évvel ezelőtt volt. Az átlagos moszk­vaiak közül első pillanatban észrevehetően kiemelkedik egy job­ban öltözködő és pénzzel is erősebben megalapozott új katonatiszti és polgári társadalmi réteg, amely nyilván a vezető pártbürokrá­ciához tartozik és jóval magasabb életszínvonalt tarthat, mint az átlagos dolgozó orosz. Megnéztem a Lenin stádiumban lezajló ifjúsági sportversenye, két. Hruscsov is akkor lépett be, amikor én jöttem. Alig tapsolta meg néhány ember, senki sem kelt fel, amikor Hruscsov bejött, az emberek tovább rágcsálták a napraforgót és tökmagot és köpköd, ték a földre annak héját és még Hruscsov elvtárs üdvözlő beszé. déré sem nagyon figyeltek fel. A tökmag sokkal fontosabb volt számukra, mint Hruscsov bölcsességei'. Az általános benyomásom az volt, hogy az átlagos orosz ember csak mosolyog, mulat Hrus­csov elmefuttatásain, lenézi őt, sőt a legtöbbje megveti ezt a fel. kapaszkodott epigónt. Csak a moszkvai külképviseletekben számít valamit Hruscsov, orosz honfitársai nem becsülik többre egy bohóc­nál. Hatalma ugyan van Hruscsovnak, csak éppen tekintélye nin­csen és ha Leninhez, vagy Sztálinhoz kellene hasonlítanom, viszo­nya ezekhez körülbelül ugyanaz, mint Louis Napoleon harmadik francia császár és későbbi köztársasági elnök viszonya volt Napo­leon Bonaparte hatalmához és tekintélyéhez. Az emberek nyíltan faragnak vicceket Hruscsovra s már a börtöntől sem félnek ezért. Ez pedig a tekintélynek a legveszélyesebb aláásója. Este a vendég­lőkben és szállodákban rock'n rollst játszanak, amit napközben vesznek fel szalagra az Amerika Hangjából. Ha valahol részegek ellenszegülnek a rendőröknek, a nagyközönség a részegek oldalán foglal állást, ami 25 évvel ezelőtt még teljesen elképzelhetetlen volt. A prostituáltak a taxik hátsóüléseiben várják a klienseket, vagy még egyszerűbben az utcán szólítják le a járókelőt. Az alkoholizmus komoly veszéllyé nőtte ki magát, amióta utoljára Moszkvában jártam. Legalább 15 "józanító állomás" műkö­dik Moszkva területén, ahol éjjel az eszméletlen részegeket össze­gyűjtik és másnap kijózanítva onnan hazaküldik. A szovjet képesmagazinok kiállításban és tartalomban telje­sen az amerikai magazinok másolatai, mindenben az^amerikai élet­formát igyekeznek utánozni. Imitt.amott már látni televíziós an­tennákat is. Hogy kik a televíziós készülékek tulajdonosai, azt nem tudtam megállapítani. Az természetesen továbbra is érvényben marad, hogy a szovjet rezsim, külső viszonylataiban ugyanolyan korlátolt, buta, sötét és arrogánsán pimasz, mint azelőtt volt. Vegyük például az idegen sajtóképviselők jelentéseinek cenzúráját. Amikor De Gaulle Fran­ciaországban uralomra jutott, egy amerikai újságíró az oroszok véleményét akarván illusztrálni, szószerint kiírta mindazt, ami De Gaulleról a Nagy Szovjet Enciklopédiában áll, hogy azt az amerikai újságoknak megtáviratozza. A szovjet cenzúra nem engedte át azt, amit saját közönségének a lexikonokban feltálal. Ez majdnem hihe. tetlen, de valóban igaz. A szovjet diplomácia is ugyanolyan csökö. nyös, mint volt a nagy Sztálin és Molotov idejében. A másik olda­lon viszont az orosz nép egyre jobban közeledik a nyugati életfor­mához, bármily lassan is megy végbe ez a folyamat. Végeredmény­ben úgy látom, hogy a szovjet dolgozóknak is a nyugati életfor­ma az ideálja, mint olyan, amely az anyagi és kulturális jólétet bármely szocialista életformánál jobban biztosítja. Több az ipari cikk az orosz dolgozó mindennapi használatában, egyre több a rock'n rolls és az azt játszó music-box és egyre bővül annak hall­gató közönsége is. Nem hiszem, hogy könnyű feladat lenne ezt az orosz tömeget katonailag vagy ideológiailag mozgósítani a Nyugat ellen", fejezi be moszkvai beszámolóját Muggeridge. A magunk részéről nem füzünk ehhez kommentárt, bár vélemé­nyünk szerint sok szó férne hozzá. A FEKETETEN­GERI VÖRÖS FLOTTA KÉSZEN ÁLL Vladimir Kaszaránov, a feketetengeri Vörös Flotta főparancsnoka is csatlakom zott a kardcsörtető és fenye­gető vörös marsalokhoz. Saj­tó képviselők előtt olyan ki­jelentést tett, hogy a „Vörös Flotta készen áll, hogy segít­sen a szomszéd népeknek szabadságuk és függetlensé­gük megvédelmezésében”. — Vajon ki fogja az orosz népet szabadságának kivívásában megsegíteni ?_____________ MARGARET HERCEGNŐT DISZTOKTORRÁ AVATTÁK Margaret hercegnő, a Bri­tish Columbia 100 éves fenn­állásának ünnepségeit az el­múlt hét végén lezárta és el­búcsúzott Vancouvertől, va­lamint a Fraser folyó völ­gyétől, ahol még több látoga­tást tett. Vancouveri tartóz­kodásának utolsó napján a hercegnőt McKenzie egyete­mi elnök a British Columbiai Egyetem jogi karán díszdok­torrá avatta. „Az itteni egyetemnek óriási szerepe van a provincia fejlődésében — mondotta a hercegnő — az egyetem tudományos munkája fogja megvalósítani mindazt, ami ma még csak vágyálomként lebeg a colum­biaiak szemei előtt.” AZ USA ERŐSÍTI A KÖZÉPKELETI CSAPATOKAT Beirutból jelentik, hogy az USA összesen 10.000 főre emelte fel libanoni csapatai­nak számát. Ebből 4000 a szárazföldi egységekhez tar­tozik, 6000 pedig a tengeré­szet kötelékeiben szolgál. Az adanai törökországi ameri­kai légi bázisból éjjel-nappal ' szállítják az utánpótlást a libanoni csapatoknak. Bár az elmúlt napokban a libanoni felkelők és kormánycsapatok között kiújultak a harcok, az USA csapatai még nem avat­koztak bele a harcokba — mondja az amerikai jelentés. KI ÁRULTA EL AZ OROSZ TERVEKET AMERIKÁNAK? A nyugatberlini Nacht Depesche című napilap isme­retlen forrásból származó hírként közli, hogy az oro­szok titkos középkeleti ter­vét Nasser bizalmasan kö­zölte Titoval, amikor látoga­tóban volt Jugoszláviában. Ezt a tervet Tito továbbí­totta volna Washingtonba, még amig Nasser nála volt és az így szerzett értesülé­sek alapján határozták el az amerikaiak, hogy partra­szállásukkal megelőzik az oroszok középkeleti beszivár­gását. A hírt egy részről sem erősítették meg. A B. C. indiánok készek hadraszállni Mungo Martin, a British Columbiai Kwakiutl indián törzs főnöke, Angliában járt, ahol személyesen adta át az angol királynőnek a British Columbia-i indiánok ajándé" kát, egy 30 láb magas totem­oszlopot. Ez alkalommal őt és unokáját, a 17 éves Helen huntot a királynőnek bemu­tatták. Hazatérésekor az inr diánfőnök a sajtó képviselői előtt kijelentette, hogy ő és egész törzse minden percben készek a királynőért hadba vonulni. „Az angolok nagy­szerű emberek, tiszteletben tartják népünk hagyomá­nyait. Angliát úgy megsze­rettem, hogy ha törzsfőnöki kötelességeim nem hivtak volna haza, a legszívesebben nem is tértem volna vissza Kanadába.” — mondotta Mungo Martin. AZ USA CSATLAKOZOTT A BAGDADI PAKTUMHOZ London. — Az érdekelt résztvevő államok szándé­kainak és kívánságainak megfelelően az Egyesült Ál­lamok külügyminisztere alá­írta a Bagdadi Paktummal járó kötelezettségek vállalá­sát s ezzel az USA is a Bag­dadi Szerződés egyik tag­állama lett. Londonban Dul­les amerikai külügyminiszter az USA képviseletében csat­lakozott a Bagdadi Paktum­hoz, amelynek most már Tö­rökország, Nagybritannia, Jordán, Irán, Pakisztán mel­lett az USA is tagja. Irak 1960-ig formálisan nem lép­het ki a Bagdadi Szerződés­ből, ennek a papíron való tagságnak az értéke azonban egészen kétséges, mivel a Bagdadi Szerződés éppen az ellen irányul, ami már Irak­ban megtörtént. Anglia felé Dulles azt a kötelező ígéretet tette, hogy nem szándéka visszavonni csapatait Libanonból mind­addig amíg ott a rendfenn­tartást az UNO csapatai át nem veszik és semmiképpen sem hagyja cserben a jor­­dáni angol haderőt, amelynek utánpótlását máris az USA európai és törökországi, ilet­­ve ciprusi bázisairól az USA kormánya vállalta. Jordánia biztonságát a nyugati hatal­maknak feltétlenül garan­tálni kell — állapították meg egybehangzóan Dulles és McMillan, mivel ha Jordánia felbomlana, ez könnyen há­borúra vezethetne Izrael és Irak között. Percekkel Londonból való távozása előtt érte Dullest a hír Hruscsov legújabb rá­galmazó leveléről s ennek alapján az amerikai és angol államférfiak ismételten meg­erősítették azt a szándéku­kat, hogy az államfői meg­beszéléseket csakis a biz­tonsági tanács keretében le­het megtartani, azt is csak kellő előkészítés után. Hruscsov ismét vádol Washington. — Mérgeshangú, hadakozó, pro­­pagandaszellemü jegyzékben Hruscsov ismét ki­rohanást intéz az Egyesült Államok és Anglia kor­mánya ellen. 2.500 szóban azzal vádolja a két nyugati nagyhatalom kormányát, hogy szabotál­ják a csúcskonferencát azzal a kifogással, hogy azt előbb elő kell készíteni és mindenképpen csak a Biztonsági Tanács ügyrendjének figyelembevéte­lével kell megtartani. A szabotálás indítóoka nyilván az, mondja le­velében Hruscsov, hogy az Egyesült Államok és Anglia ki akarják bővíteni a középkeleti konflik­tust, hogy ennek útján veszélyeztethessék a világ békéjét. "A Biztonsági Tanács, amelynek, Eisen­hower elnök szándékának megfelelően, a közép­keleti problémákat nyugvópontra kellett volna hoznia, ebben a vitában teljesen tehetetlennek bizonyult", írja levélében Hruscsov. Mindamel­lett Hruscsov nem vonta még vissza azt az aján­latát, hogy ő maga is résztvegyen a Biztonsági Tanács olyan ülésén, ahol az érdekelt államok fejei is jelen lesznek. Gúnyos hangon említi meg levelében az USA kormányának arra történt uta­lását, hogy bizonyos nehézségek merültek fel Hruscsov személyes biztonságának garantálásá­val kapcsolatban és ironikusan jegyzi meg, hogy neki Moszkvában nem lennének ilyen nehézségei, ha arról volna szó, hogy ott kellene néhány ide­gen államfő személyes biztonságáról gondos­kodnia. Mindamellett nem hagy kétséget afelől, hogy még mindig híve annak a találkozónak, amelyet eredetileg javasolt és beleegyezne ab­ba is, ha De Gaulle javaslatának megfelelően, a találkozót a Biztonsági Tanács Genfbe hívná is össze. Washingtonban Hruscsov legújabb levele és az abban foglalt vádaskodás meglepetésszerűen ha­tott. Nem értik különösen, miért annyira sürgős a csúcskonferencia Hruscsovnak, holott Amerika kijelentette, hogy hajlandó csapatait kivonni Li­banonból, amint a rendfenntartást ott az UNO kö­zös parancsnoksága alatt álló csapatok veszik át és addig is, amíg ez megtörténik, az USA csapa­tai éppen azt hivatottak biztosítani, hogy felelőt­len elemek a helyzetet ne használhassák ki to­vábbi zavarok, esetleg fegyveres konfliktus ki­robbantására. Hruscsovnak azonban más oka lehet a konfe­rencia sürgős összehívására. A szovjet politika legfőbb gondja nem az, hogy nyugalmat és békét idézzen elő az általa felkavart iCöT-ónUolpwi. ha­nem ellenkezőleg, izgalomban, rettegésben akar­ja tartani, nyugtalanítani akarja állandóan a kö­zépkeleti arab és nemarab országokat, hogy utána a vörösök léphessenek fel, mint a béke meg­­védői, szállhassák meg a Középkeletet úgy, hogy onnan soha többé a lábukat ki ne tegyék. Miután pedig az amerikai csapatok a megnyugvást és valódi békét hozták Libanonba, s ezzel a szom­szédos pánarab és kommunista agitátoroknak is le kell mondaniok további felforgató terveikről, ezt az állapotot, mint a szovjet program meg­­bontóját akarják Hruscsovék megváltoztatni. A háborús idegességet a szovjet nem megszüntetni, hanem fenntartani akarja egész Középkeleten. Halványulnak Hruscsov reményei arra, hogy mint békecsináló angyal jelenhessen meg az UNO előtt, aki a világot a harmadik világháború sza­­kadéka széléről rántotta vissza.: A valóságban Hruscsov a világot ebbe a szakadékba szeretné letaszítani. A középkeleti puskoporos hordót a nyugati intervenció robbanótávolságon kívül vit­te, Hruscsov pedig fel akarja gyújtani, mert azt hiszi, hogy ő maga biztonságban marad, míg a nyugati hatalmak erejét és befolyását alapjaiban rendíti meg. Hogy sürgetését valamivel is alátámassza, Hruscsov most kitalálta azt a mesét, hogy az Egyesült Államok és Nagybritannia azért halogat­ják a csúcskonferencia megtartását, mert Török­országot és Jordániát akarják az Irak elleni hábo­rúba beugratni s ezzel a világot újabb világhá­borúba taszítani. Propaganda szempontjából Hruscsovnak azonban jól jön a Nyugat óvatos ha­logatása, mert így az arab országok és India felé arra hivatkozhat, hogy nem ő, hanem a Nyugat halogatja a csúcskonferenciát s ez az oka annak, hogy nem lehet béke Középkeleten, holott a béke már meg is volna, ha a szovjet nem okozna zava­rokat. Hruscsov taktikája és célja Washington véle­ménye szerint az, hogy nem is annyira a csúcs­­konferencia megtartása a fontos számára, mint inkább, hogy levelezésével kimutassa azoknak, akik felé a hatást szánta, hogy mennyire a szívén fekszik a csúcskonferencia megtartása s ezzel — mondja ő — a béke fenntartása. Háborús ve­szély természetesen sem az amerikaiak, sem an­golok, sem libanoniak részéről nem fenyeget. A békét csak a Nasser.féle és a kommunista agg. resszió veszélyeztetik. Ezeken kívül háborús ve­­'7élv nincsen. KIUTASÍTOTT DIPLOMATA Prága. — Daniel Oiezt, a prágai francia követ­ség titkárát a cseh kormány kiutasította, mert "csehszlovák valutát illegálisan vitt ki az ország­ból". A valóságban a‘ kiutasítás oka az, hogy a francia külügyminisztérium kénytelen volt Párizs­ból egy cseh diplomata kémet kiutasítani, a prá­gai francia diplomata kiutasítása tehát csak megtorlás a cseh kém kiutasításáért.--------------• •-------------­ISMÉT TÖBB MENEKÜLT ÉRKEZIK AUSZTRIÁBA Bécsből jelenti az Associated Press, hogy a bé­csi rendőrigazgatóság közlése szerint a legutóbbi néhány hét alatt ismét emelkedik a Magyaror­szágról jövő menekültek száma. Három hét alatt 14 magyarországi menekültnek sikerült a drót­akadályokon és aknamezőkön keresztül átjutni Ausztriába. A menekültek elbeszélése szerint többen közülük aknára léptek és vagy a hely­színen meghaltak, vagy az AVO fogságába ke­rültek. MEGFENYEGETTE AZ AMERIKAI KÖVETSÉGET Caracas. — A venezuelai amerikai követ, Mr. Edward Sparks védelmet kért a caracasi rendőr­ségtől, mert egy ismeretlen személy azzal fenye­geti meg levélben az amerikai követet, hogy kézi­gránátot dob a követség épületére, ha nem kap Ígéretet arra, hogy a legközelebbi amerikai ra­kétában őt is kilövik a világűrbe. A magas ambí­ciójú levélírót a rendőrségnek még nem sikerült megtalálni. ■-------------• •-------------­HÁROMMILLIÓ NÉMET MENEKÜLT Bonnból jelenti a Reuter.ügynökség, hogy a há­ború befejezése óta 3,000.000 német személy menekült a szovjet és lengyelek által megszállt keletnémet területekről Nyugatnémetországba. A német menekültekről a bonni Menekültügyi mi­nisztérium gondoskodik. A jelentés megjegyzi, hogy Nyugatnémetországból keletre senki sem menekült el. «

Next

/
Oldalképek
Tartalom