Kanadai Magyarság, 1958. július-december (8. évfolyam, 57-108. szám)

1958-07-16 / 61. szám

Még jőni kell, még jöni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán.

Vörösmarty

PRICE 10 CENTS

"A mi utunk, a magyarság útja, ma is változatlan : híven az ezer éves múltúnkhoz, nemzeti tradíciónkhoz, a keresztény világnézetnek, a krisztusi igazságoknak vagyunk követői, hirdetői'*

(A fenti idézet Kenesei F. László lapunk első számában megjelent beköszöntő cikkéből való.)

ÁRA: 10 CENT

Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa.

VIII. évfolyam, 61. szám

KANADA LEGNAGYOBB HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ MAGYAR LAPJA

Toronto, 1958 július 16., szerda

Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toronto TELEFON: LE. 6-0833

V

Szerkeszti: KENESEI F. LÁSZLÓ

Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto PHONE LE. 6-0333

EISENHOWER

ottawai tárgyalásai

Eisenhower kanadai látogatásának legelső célja kétségtelenül az volt, hogy megoldja azokat a számos helyről rosszindulatulag kihasznált, helyi jelentőségű nehézségeket, amelyek az Egyesült Államok és Kanada közötti kereskedelmi kapcsolatában időről-időre felmerülnek. Az elnök az ottawai parlament mindkét háza előtt elmondott beszámolójában többek között a következőket mondotta :

"Mindkét ország az egyéni szabadságra, a szabad kereskedelemre támaszkodik. A szabad kereskedelem azonban sem minálunk, sem egy másik szabad államban sem annyira szabad a szó klasszikus értelmében, hogy a kereskedelem érdekeit ne kellene egyes pontokon alárendelni más, országos jelentőségű érdekeknek. Nem lehet például Kanada és az USA külkereskedelmi mérlegét minden egyes hónapban pontosan egymással egyensúlyban tartani, mert ez sokkal többet ártana a gazdasági érdekeknek, mint amenynyit használ. Úgy Kanada, mint az Egyesült Államok inkább azt kívánja, hogy a nyugati országok kereskedelme az egész világon megnövekedjék, semmint azt, hogy a nemzetközi kereskedelmet mesterségesen egyik vagy másik irányba tereljük. Nem helyes például Diefenbaker miniszterelnöknek az a politikája, hogy a nemzetközi kereskedelem 15%-át erőnek erejével Nagybritannia felé terelje Kanadából, akár a kereskedelem valóságos érdekei ellenére is. E helyett a szabad verseny követelményeinek megfelelően kell kezelni az egyes import-export üzleteket, anélkül, hogy előre meghatározott quotákat próbáljunk elérni egyik, vagy másik exportáló országgal szemben.

Még, ha időnként több is az amerikai import Kanadába, mint a kanadai export Amerikába, a mérleg másik oldalán áll az a tény, hogy Kanada ipari tőkéjének igen jelentős része az USA-ból jön, s hogy ezek a tőkebefektetések teszik lehetővé például azt is, hogy Kanada Nagybritanniából többet importálhat, mint eddig".

Arról a jelenségről szólva, hogy az Egyesült Államok által ingyen szállított búza-rakományok lerontják a világpiacot a kanadai búza számára, az elnök rámutatott arra, hogy a valóságos gazdasági harc nem az egyes nyugati országok között, hanem a nyugati országok és a szovjet között folyik, s hogy ez az a gaz dasági verseny, amelyben feltétlenül győznünk kell, ha nem akarjuk az egész nyugati civilizáció pusztulását. Az amerikai búzaszállítmányok hihetetlen mértékben emelik a megajándékozott országok életnívóját, lehetővé teszik helyi ipari központok és kultúrközpontok létesítését, s ezzel az érdekelt országokat nemcsak politikailag szakítják el a kommunizmustól, hanem a jövőre nézve állandó és erős ipari vásárlóközönséggé teszi őket.

Arról az amerikai intézkedésről szólva, hogy a legújabb szabályok szerint a kanadai nyersolaj többé nem szállítható az USA-ba az eddiginek megfelelő mértékben, Eisenhower azt mondotta, hogy ez egyik példája annak az esetnek, amikor az USA politikai és főleg katonai érdekeknél fogva más országokkal is közvetlen kapcsolatba akarja hozni nyersolajellátását, s megnyugtatta a parlament tagjait, hogy mihelyt a katonai meggondolások lehetővé teszik, megszüntetik a kanadai nyersolaj importjaira vonatkozó restrikciókat.

Mint ismeretes, itt arról van szó, hogy a kanadai nyersolajforrások anyaga a Kanada és Alaszka északi határán végighúzódó védelmi vonal, illetve a stratégiai légierő céljára legyen tartalékolva. Ezzel szemben a kanadai álláspont az, hogy annál a ténynél fogva, hogy az USA és Kanada védelmi berendezése és a gyakorlatban hadereje is lényegileg egy és ugyanaz, az egész északamerikai kontinens olajgazdaságát egységesíteni kellene. Nem vitás, hogy háború esetén valóban ez is lenne a helyzet.

Eisenhower azzal zárta ottawai beszédét, hogy éppen az a tény, hogy ilyen nagy horderejű gazdasági kérdésekről beszélni és vitatkozni lehet, mutatja a legjobban mennyire szabad a két ország belpolitikája és kereskedelme.

Természetes dolog, hogy a gazdasági kérdések, amelyek Eisenhower tárgyalásainak legnagyobb részét foglalták el időben, nem töltötték be az egész látogatás programját. A megbeszélések lényege nem lehetett más, mint a szovjettel és Vöröskínával szemben folytatandó politika. Ez az a terület, amelyen Diefenbakernek pontosan ismernie kellett Eisenhower felfogását, s meg kellett tenni rá észrevételeit. Bizonyára szó volt továbbá az északamerikai kontinens egészét érintő atomenergia-kérdésekről. Ezeknek a tárgyalásoknak az eredménye még csak a távolabbi jövőben lesz látható. Nem kétséges, hogy Eisenhower alaposan megmagyarázta azoknak a még mindig ágáló naivoknak, akik azt képzelték, hogy valamilyen megegyezés lehetséges a Nyugat és a bolsevizmus között, sőt esetleg azt hitték, hogy Kanadára valamilyen közvetítői szerep vár a szovjet felé, hogy Kanada, amelynek egyetlen katonai védelme az USA-hadsereg ereje, s egyetlen komoly külső tőkeforrása az amerikai polgárok pénztartaléka, nem próbálhat romantikus ábrándokra hivatkozva "közvetítőt" játszani a szovjet felé, amelynek egyetlen kifejezett célja éppen a kanadai—amerikai életforma kipusztítása.

Azt is meg kellett, hogy magyarázza Eisenhower az illetékeseknek, hogy Kanada gigászi ereje csak addig állhat fenn, ameddig az egész északamerikai kontinens egyetlen gazdasági, szellemi és politikai egységet alkot a bolsevizmus elleni küzde lemben, amellett, hogy Kanada szuverénitását és államformáját semmiféle sérelem sem érheti, mert nem arról van szó, hogy Kanada bármely formában alá legyen rendelve Washingtonnak, hanem arról, hogy ez a két nagyszerű ország csak egymás mellett haladhat, földrajzi, néprajzi és kulturális adottságánál fogva.

Eisenhower látogatása egyidőre esett Hruscsovnak keletné•netországi látogatásával. Nem érdemes párhuzamot vonni a ké* esemény között; mindössze annyit említhetünk meg, hogy Hruscsov — pillanatnyi hangulatának megfelelően — megfenyegette Nyugatnémetországot, Amerikát, s minden demokráciát, kijelent vén, hogy Keletnémetország kötelessége az, hogy meghódíts? Nyugatnémetországot, még mielőtt az atomfegyverekkel rendelkezik. Mint már sokszor kifejtettük, Hruscsov orditozásai az üres és gyenge rendszer oesmány megnyilatkozása csupán; hiába kiabálja a köpcös Hruscsov Halle-ban, hogy a szovjet ereje annyival nagyobb a Nyugatnál, amennyivel a sputnik nagyobb az amerikai űrhajónál, — a keletnémet munkások éppúgy, mint az egész csatlós-birodalom minden egyes munkása jobban tudja az igazságot, mint a moszkvai hóhérok.

Az ottawai tárgyalások főtárgya: a kommunista veszély

Az amerikai vendégek, elsősorban Eisenhower elnök és a kíséretében lévő Dulles külügyminiszter, másrészről pedig Diefenbaker kanadai miniszterelnök és Smith külügyminiszter között folyta, tott megbeszélés egyik főtárgya: a komunista világveszély elhárítása. Ezt célozza az amerikai és kanadai kormányok közös bizottságá. nak felállítása, amelynek hatáskörébe utalnak minden olyan kérdést, amely a közös katonai védelemmel és a kommunizmus felforgató tevékenysége elleni védekezéssel összefügg.

Eddig kiszivárgott hírek szerint ezt máris, mint az ottawai megbeszélések pozitívumát lehet elkönyvelni. Kanadai részről felvetődött a vörös Kina diplomáciai elismerésének kérdése; az erre vonatkozó tárgyalásoknak azonban csupán tájékoztató jellege volt. A felelős északamerikai kormánytényezők nem hagynak ki tárgyalásaik során egyetlen olyan politikai, vagy gazdasági terr U. szetű kérdést sem, amely a két szomszéd számára életbevágó fontosságú és további együttműködésüket ezen a téren szorosabbá teszi.

TITO

ÉS NASSZER TANÁCSKOZNAK

Póla. — Tito és Nasszer egyheti tanácskozás után közös jelentést adtak ki a megbeszélések eredményeiről. — Ebben megállapítják, hogy a feszültség a világpolitikában általában növekedőben van. Ennek csökkentésére ajánl, ják mindazokat a lépéseket, amelyek alkalmasak arra, hogy megszüntessék a hidegháborút, a fegyverkezési versenyt, a világnak Keletre és Nyugatra való megosztását, az idegen beavatkozást más országok belügyeibe, az atomfegyverekkel való kísérletezést, s egyben ajánlják a csúcskonferencia megtartá.

FÖLDRENGÉS

ALASZKÁBAN

Az alaszkai Juneau városból jelentik, hogy egész délkeleti Alaszkát rendkívül erős földrengés rázkódtatta meg. A Yakutat öbölben három kiránduló életét vesztette, amidőn a földrengés következtében a tenger vize elöntötte a partokat és lemosta a parton tartózkodó embereket. Még egy kiránduló házaspár sorsáról nem tudnak biztosat, de csónakukat üresen találták a tengeren és attól tartanak, hogy ezek is elpusztultak a föld rengésben.

sát. örvendetes, hogy lega lább egymás között megegye zett a két „államfő”.

TÖKÉLETES EGYETÉRTÉS EISENHOWER ÉS DIEFENBAKER KÖZÖTT

a

AUSZTRIA

kelet-nyugati közvetítő szerepében

Kanada és az Egyesült Államok felelős vezetői megállapodtak abban, hogy közös szervet fognak felállítani az egész nyugati szabad világ gazdaságának megerősítésére és a szovjet gazdasági támadás elhárítására. Csupán nagy vonalakban ' beszélhették meg ezeket a problémákat Eisenhower és Diefenbaker miniszterelnök, de a kiszivárgott hírekről is arra következtetnek, hogy a két államférfi a Nemzetközi Pénzalap és a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank útján tervezi a gazdaságilag elmaradott országok megsegítését, amivel leghatásosabban tudnának védekezni a kommunista nyomás ellen.

Teljes egyetértés uralkodott a két államférfi között a kínai kereskedelem kérdésében is. Eisenhower elnök nem kifogásolta, hogy az amerikai érdekeltségű kanadai vállalatok is részt vegyenek a Kínába irányuló külkereskedelmi ügyletekben. Az egyetértés szellemében folytak Dulles és Smith külügyminiszterek tárgyalásai is, amelyek eredményeképpen összehangolják a két ország kommunistaelleni védekezését.

A Kina felé irányuló export különösen az amerikai érdekeltségű kanadai autógyárakat érinti, mint a kanadai Ford, GM és egyéb vállalatokat, amelyek a kinai exporttól nagy fellendülést várnak. Eddig az amerikai kormány tilalma akadályozta a kínai exportot, bár többezer kocsira volt már konkrét kereslet az elmúlt hónapokban.

BECS. — Julius Raab osztrák szövetségi kancellár július 12-én Moszkvába érkezik, hogy megbeszéléseket folytasson a Kreml jelenlegi uraival. Ugyanazt a bravúros vágást szeretné mégegyszer bemutatni, amely három évvel ezelőtt saját népe és az egész világ csodálatát érdemelte ki. Szépszóval szeretné újból rábírni olyasvalamire az oroszokat, amire egyébként semmiféle háborús fenyegetéssel nem lehetett volna őket kényszeríteni.

1955-ben Julius Raabnak sikerült, ugyancsak egy megelőző moszkvai látogatás után, az oroszokat Ausztriából kibókolni, ami a háborúutáni diplomácia legnagyobb sikere volt. Támogatta ebben Raabot az osztrák nép higgadt és kedélyes magatartása is. amelynek tapsai kisérték ki az orosz tankokat a magyar határig. Az osztrák államszerződés, mint első érte el azt a váratlan eredményt, hogy az orosz hadsereg és gazdasági "tanácsadók és szakértők" egész hada békésen vonult ki egy általuk megszállt országból s ezzel elsőizben járultak hozzá a feszültségek igazi enyhítéséhez Európa szívében.

Ez a tény egymagában is — és ezt igy érzik maguk az osztrákok is — olyan bizonyítványt állít ki az osztrákoknak, amely alkalmassá teszi őket, hogy újból megkísérelhessék a Kelet és Nyugat közötti feszültség enyhítésében való közreműködést. Ausztria a rövid hároméves függetlensége alatt bebizonyította, hogy valóban semleges ország annak minden előnyös jellemvonásával. A magyar szabadságharc alatt a 200.000 magyar menekült Ausztriában talált olyan szívélyes nyugati befogadásra, amilyenre talán nem is számítottunk. Ausztria semlegessége távolról sem jelenti azt, hogy tétlen maradjon minden felmerült nemzetközi kérdés rendezésénél, sem pedig azt, hogy Ausztria elszigetelje magát minden nemzetközi szervezettől vagy megállapodástól. Ausztria azonban, amely csak három éve, hogy felszabadult a kommunista orosz hadseregek megszállásának Lidércnyomásától, nyugati és keresztény hagyományaihoz híven szovjetellenes és kommunistaellenes ország marad.

Ausztriát minden gazdasági és kulturális érdeke a Nyugathoz köti. Kelettel, Moszkvával is vannak még függőben tartott gazdasági kapcsolatai, amelyeket kénytelen volt az államszerződés aiáírásaval, mint szerencsétlen háborús örökséget átvenni.

Julius Raab osztrák kancellár az oroszoknak fizetendő osztrák jóvátétel módosításának ürügye alatt megy Moszkvába. Valószínű azonban, hogy nem megy oda felkészületlenül és üres kézzel. Alig néhány hete, hogy Nyugatnémetországban és Amerikában járt. Kiszivárgott hírek szerint olyan tervet gondolt ki Németország egyesítésére, amelyet mind Bonnban, mind pedig Washingtonban jóváhagytak. Kérdés még, milyen sikere lesz Moszkvában. Maga Raab nem táplál illúziókat a moszkvai küldetésével kapcsolatban. Annyi azonban bizonyos, hogy ha valaki szép szóval el tud érni valamit az önfejű moszkvai diktátornál, úgy Raab erre a legalkalmasabb ember.

WALTER ULBRICHT CSÁBÍTJA TITOT

Embertelen orosz támadás egy USA repülő ellen

Hruscsov jelenlétében tartották meg a keletnémet kommunista párt kongresz. szusát. Hruscsov úgy tett, mintha értette volna Ulbricht háromórás beszámolóját, amelyben a német kommunista bérenc figyelmeztette Titot ,hogy a független kommunizmus ugyanoda vezet, ahova Nagy Imre jutott az önálló politikával. „Reméljük, — mondotta Ulbricht — hogy a jugoszláv elvtársak be fogják látni hibáikat és viszszatérnek a normális kapcsolatok felvételére.” Szovjet segítséggel — fejezte be beszédét Ulbricht.

LETARTÓZTATÁSI HULLÁM BULGÁRIÁBAN

Bécsbe érkezett bolgár menekültek hozták a hírt, hogy a legutóbbi hetekben, tehát Hruscsov szófiai látogatása itán egész Bulgáriára átcsapott a letartóztatási hullám.

Washington. -— Csak most derülnek ki a részletek arról a brutális támadásról, amely egy fegyvertelen USA szállítógép kényszerleszállását és 9 amerikai pilóta foglyulejtését eredményezte Szovjet—Örményországban. A 9 pilótát az oroszok hazabocsájtották és ők mondták el a hiteles történetet. A C—118 számú amerikai szállítógép Németországból Indiába repült, útközben vihar elsodorta Örményország fölé, ahol azt szovjet lökhajtásos vadászgépek tűz alá vették és még a levegőben felgyújtották. A brutális támadásra semmi okuk nem volt az oroszoknak s ez ellenkezik minden nemzetközi megállapodással és szokással. A fegyvertelen amerikai gép a nagy vihar miatt amúgyis bajban volt és segítség helyett gyujtólövedékeket kapott az oroszoktól. Az amerikai külügyminisztérium szószólója kijelentette, hogy Andrej Gromyko, orosz külügyminiszter hazudott jegyzékében, amelyben az esetet az amerikai kormánnyal közölte. Az USA kormánya további lépéseket fog tenni ez ügyben.

Egy másik USA repülő esete is foglalkoztatja az amerikai külügyminisztériumot. Amint arról már beszámoltunk, egy helikoptert kényszerítettek leszállásra az oroszok Keletnémetország felett, annak legénységét elfogták és most nem akarják a 9 amerikai repülőt kiadni, mert szerintük ezt az amerikaiaknak a keletnémet bábkormánytól kell kérniök,. Mivel azonban az USA nem ismeri el a kelet-német kommunistákat kormánynak, az oroszok most a fogvatartott pilóták útján akarják megzsarolni Amerikát és a kommunisták elismerését kierőszakolni az USA kormányától. Dulles külügyminiszter ezt közönséges zsarolásnak nevezte. A kongresszus is erélyes akciót sürget a foglyok kiszabadítása érdekében. j