Kanadai Magyarság, 1958. július-december (8. évfolyam, 57-108. szám)

1958-10-08 / 85. szám

Még jőni kell, még jőni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. VIII. évfolyam, 85. szám &z*uzdici*t “ibuttyanieuu KANADA LEGNAGYOBB HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ MAGYAR LAPJA PRICE 10 CENTS "A mi utunk, • magyarság útja, ma is változatlan: hfvon az ozor ávos múltúnkhoz, nemzeti tradíciónkhoz, a keresztény világnézetnek, a krisztusi igazságoknak vagyunk követői, hirdetői" (A fenti idézet Kenősei F. László la­punk első számában megjelent be­köszöntő cikkéből való.) ARA: 10 CENT Toronto, 1958 október 8-, szerda Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toronto TELEFON: LE. 6.0333 Szerkeszti: KENESEI F. LÁSZLÓ F Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto PHONE LE. 6.0333 NINCS IRGALOM! Ballhaus “elvtárs” hűtlensége A leipzigi Ballhaus elvtárs 12 éven át kiváló dolgozó és jó kom. munista volt. Soha nem maradt ki a munkából, nem hagyott ki egy termelési, és egy pártértekezletet sem, mivel 1946 óta a Párt tagja is volt. Számos kitüntetés is diszítette mellét a jó munkáért, a szó. cializmus építéséért. Közönséges munkásból szakmunkás lett, majd mérnökké léptették elő, a végén pedig egy nagy lipcsei acélüzem osztályvezetője volt. Mindig és mindenütt követendő példának mu­tatták be Balihaus elvtársat. Ez év szeptember elején azután Ballhaus elvtárs is megunta a kommunista dicsőséget és meg akart szabadulni a szocialista jólét­től, még pedig úgy, hogy Nyugatra menekült. Azaz csak szeretett volna. Mert, amint Kelet.Berlinből Nyugat.Berlinbe akart átcsúszni, a kommunista rendőrség elfogta, börtönbe vetette és bíróság elé állította. Ballhaus elvtárs menekülésének az oka ugyanaz volt, mint az ezer meg ezer és millió keletnémeté. A bíróság előtt Ballhaus elv. árs azzal védekezett, hogy nem birta ki az állandó súrlódásokat köz­te és az üzem pártszervezete között. A disszidálás kísérletéért a Nyugat felé elhajolni akaró elvtársat csekély 9 hónapi börtönre ítélték, állásától bírói határozattal megfosztották, a szakszervezetből és a Pártból kizárták, családját pedig a szolgálati lakásból kidobták. Ka majd kiszabadul a börtönből, Ballhaus elvtárs újból kezdheti, mint segédmunkás a kommunista karrierlétra megmászását. De ez még nem volt minden. Feleségét, mivel tudott férje szándékáról és nem jelentette fel a rendőrségen saját férjét, fel­tételesen hathavi börtönre ítélték, állásából elbocsájtották, kilakol. tatták, fiukat, aki a lipcsei egyetem hallgatója volt, az egyétemről kirúgták, 14 éves kislányukat mert ő sem jelentette fel édesapját, a középiskolába nem vették fel, mert "apja disszidálási szándéka és kísérlete után nem várhat jótéteményt a népi demokráciától". A munkáskáder Ballhaus elvtársat tehát családjával együtt alaposan kikészítették. Az eset Kelet.Németországban mindennapi. Mégis jellemző három oknál fogva. Előszöris, Ballhaus elvtárs egyike azoknak az ezreknek, akiket a párt és a kommunista rezsim dédelgetett, s aki a kommunista rendszerben eleinte meg is találta számításait, párttag is lett, jó állást kapott és mégis meg akart szökni. Ballhaus elvtárs azoknak az ezreknek a mintapéldánya, akik a legutóbbi hetekben tömegesen menekülnek a kommunizmusból; munkáskáder, vezető állású műszaki dolgozó. Ezeket használja fel a kommunista rezsim, hogy a munkásnyuzást végezzék el, az emelkedő normákat izzadó munkáskollégáikból kipréseljék, magukat gyűlöltekké tegyék egy nyomorult kommunista érdemjelvényért, vagy pár márka emelt fi­zetésért. Most aztán a rezsim ilyen támaszai is meginogtak és töme­gesen hagyják faképnél a világ legnagyobb csalóit. A második szempont, amely a sikertelen meneküléssel kap. csolatban felmerül, az a veszély, amit hetenként kereken 5.000 em. bér vállal csak Berlinben, hogy átjusson a szabadságba. A sikerte­len szökéssel járó börtön, üldözés és nyomor veszélye sem tudja az emberek ezreit elriasztani attól, hogy változtassanak életükön és — még ha gazdaságilag eleinte rosszabb helyzetben is — szabad életet kezdjenek. De mennyi lehet még az olyan, akik családjukra való tekintettel nem merik megkockáztatni a menekülést. A köz­undor és közutálat középpontjában álló keletnémet rezsim, úgy mint minden kommunista rendszer, természetesen a legközelebbi válasz, tásoknál is kimutatja, hogy a lakosság 99 és fél százaléka "lelkesen" megszavazza a kommunista egységlistát. A tudatlan nyugati ember meg érthetetlenül áll az ilyen tények előtt, mert el sem akarja hin. ni, hogy a választásoknak csúfolt attrakciónál a szavazónak nincsen miből választania. A harmadik tanulság Ballhaus elvtárs esetében az, hogy a kom. munista rezsim már nem nézheti tétlenül és nem tettetheti magát közömbösnek a dédelgetett és hűeknek hitt elvtársak menekülésével szemben. Hiába szónokol még Grotewohl kommunista miniszter­elnök is, hogy a tömeges menekülésnek nincsen semmi politikai, sem gazdasági jelentősége. Mert politikai, gazdasági, végül erköl­csi és emberi szempontok azok, amelyek kétségbe döntik a Ballhaus elvtársakat és sajátmaguk, sőt családjuk pusztulását is megkockáz. tátják azért az egy lehetőségért, hogy szabad életbe kerülhessenek. A durva megtorlás, a börtönzés, a családtagokon való bosszuállás, minden arra mutat, hogy a kommunisták kétségbeesetten szeretnék megfékezni a keletnémet elvtársak menekülését, de a bizalmat, amit egyszer már eljátszottak a keletnémet népnél is, semmiféle eszköz, zel megszerezni többé nem tudják. Fleming pénzügyminiszter Indiába repült Fleming kanadai pénzügy­­miniszter szeptember végén Indiába repült, hogy Ameri­kával egyetértésben felajánl­ja a Nemzetközi Bank fel­emelt segítségét Indiának. Útközben a kanadai pénz­ügyminiszter meglátogatja a brüsszeli Világkiállítást és Londont is. KOMÉDIÁVÁ VALTAK a varsói tárgyalások az USA nagykövete és Vörös­­kína követe között. A három hete folyó megbe­szélések kezdetétől fogva világos volt, hogy a ta­lálkozás célja nem a megegyezés, hanem az, hogy amennyiben a formózai szorosban nyilt harcra kerülne a sor Vöröskina és Amerika kö. zött, úgy a felelősséget a másik félre lehessen há. rítani. Éppen ezért az eddig megtartott 17 meg­beszélés alatt az USA fenntartotta azt az állás­pontját, hogy Quemoy és Matsu fegyveres elfog­lalását minden katonai erővel meg fogja akadá. lyozni. Vöröskina pedig megmaradt amellett az elv mellett, hogy még fegyverszünetre sem ke. rülhet a sor, amíg az USA végleg le nem mond Nemzeti Kína támogatásáról az egész formózai térségben. A formózai szorosban, illetve Quemoy és Matsu körűi azonban lényegesen alábbhagytak a hadi cselekmények. Az óriási erővel folyt vöröskínai ágyúzás helyett ma már csak helyi jellegű tüzcsa­­pásokról van szó, s ezt a rövid nyugalmi helyze­tet a szabadkínai hadvezetőség jól kihasználta. A két sziget hadfelszerelését ismét feltökötték, Chiang modern amerikai fegyvereket, különösen rakétákat kapott, s a jelentések szerint máris dön­tő jellegű légi sikereket ért el az orosz gyártmá. nyu vöröskínai repülőgépek ellen. A varsói tárgyalásokat egyébként az jellemezte, hogy Vöröskina követe a megbeszélések helyett a varsói kultúrpalotában rendezett nagyarányú fogadást a kommunista Kínai köztársaság kikiáltá. sának kilencéves évfordulója alkalmából, s ezen azzal vádolta az Egyesült Államokat, hogy "foly­ton fokozódó mértékben követ el támadást Kína ellen", majd kijelentette, hogy az USA-nak "el kell hagynia Kína felségterületét, beleértve For­­móza szigetét". Eisenhower a legutóbbi washingtoni sajtóértekezleten félre­érthetetlenül leszögezte az amerikai álláspontot a távolkelti kérdésben, s ezzel elejét vette azoknak a felesleges és értelmetlen piszkálódásoknak, amelyek különösen az USA szövetségesei részé­ről, de egyes amerikai körök részéről is állandóan felmerülnek Quemoy és Matsuval kapcsolatban. "Az Egyesült Államok nem fog semmiféle kommunista haderő fenyegetésére, sem támadá­sára visszavonulni sehonnan a formózai szoros­ban. Tisztességes fegyverszüneti feltételek meg­beszélésére azonban mindenkor nyitva lesz az ut". Amiről szó van, mondotta az elnök, az az elvi kérdés, hogy szó sem lehet visszavonulásról, amíg a kommunisták erre fegyverrel akarják kényszeríteni Amerikát. Az USA.t nem lehet ágyuszóval, bombákkal kiűzni onnan, ahová szer­ződéses kötelezettsége hívta. A sajtókonferenciával kapcsolatban a lapok idézték Dulles külügyminiszter legutóbbi kijelen­téseit is, amelyeket a mindenáron való megegye­zést sürgető körök úgy magyarázták, hogy Dul­les "enyhébb" elveket követ ebben a kérdésben, mint eddig. Dulles csupán annyit mondott, hogy Quemoy és Matsu szigetének minden áron való megvédése normális körülmények között katonailag nem volna indokolt, s hogy Csang-Kai-Sek részéről eredetileg helytelen volt, hogy ezekre a szigetek­re olyan nagyszámú katonaságot összpontosított. A normális körülmények azonban ma nem állnak fenn, mert a vöröskínai kormány a formózai szo­ros mentén olyan hatalmas csapatösszevonásokat hajtott végre, amelyekből egyedül egy Formózát fenyegető közvetlen támadásra lehetett következ­tetni. Ma pedig már az a helyzet, hogy Quemoy és Matsunak a szabad kínai csapatoktól való ki­ürítése egyenesen felhívná a vörösöket arra, hogy Formóza ellen intézzenek nagyszabású tá­madást. Talán még ennél is fontosabb a Csang-Kai-Sek részéről kiadott nyilatkozat. Nemzeti Kína veze­tője felhívta a figyelmet arra, hogy Quemoynál nem a kínai területi kérdésről van szó. hanem az egész Csendes-óceáni helyzetről, mert bármely partmenti terület feladása maga után vonná a brit fennhatóság alatt álló Hong.Kong kommu­nista invázióját, majd Formóza és végül Japán megtámadását. Arra a kommunista kínai vádra pedig, hogy a Quemoy-i kérdés tulajdonképpen egy belső kínai polgárháború egyik fejezete, amelybe az USA-nak nincs beleszólása, Csang- Kai-Sek igen helyesen azt válaszolta, hogy Hrus­­csov legutóbbi hidrogénbomba-fenyegetései Kí­nával kapcsolatban elég világosan megmutat­ták, mennyire nem belső ügyről, hanem világje­lentőségű problémáról van szó. Az amerikai autóiparban nem lesz sztrájk Miután Ford é$ az amerikai autómunkások szakszervezetei között létrejött a megegyezés, most megszületett a megállapodás a Chrysler tár­sasággal is, s azt napokon belül követni fogja a General Motorssal kötendő uj kollektív szerző, dés is. A munkabéreket minden vonalon felemel­ték ,s mostantól kezdve egy átlagos amerikai autógyári munkás 2.51 doliár órabért fog kapni. A három gigászi autó-konszernben nagyjából azonos munkabér, és mellékszolgáltatás lesz. Te­kintettel a hatalmas európai versenyre, nem való. szinü, hogy a munkabéremelés következtében az autóárak is emelkednének. Inkább praktikusabb és kisebb kocsik gyártására fognak súlyt fek­tetni. Október húszadikán fognak kivonulni a brit csapatok Jordánból, — jelentette ki Fiusszein jordáni király az ammani parlamentben. Husszein közölte, hogy most már megvan a bizalma abban, hogy a jordáni hadse­reg egymagában is képes fenntartani a békét és nyugalmat országa területén.. Hozzátette, hogy az idei események határozottan megmutatták, hogy az arab világban beállott minden felforgató, bomlasztó és káros hatást kommunista részről ter­vezték és kommunista irányítás alatt hozták lét­re, mert a kommunisták célja az, hogy az arab nemzeti területre behatoljon, s az arabokat vö­rös rabszolgaságba döntse. A beszéd határozott célja az volt, hogy a kör­nyező arab államokat, elsősorban a Nasser olda­lán álló országokat Jordánnal való együttműkö­désre hívja fel. Szakértők hozzáteszik, hogy a brit csapatok kivonulása után is fognak Jordán­ban maradni politikai és katonai szakértők. / Vaskézzel fognak eljárni a Franciaországban működő arab terroristák el. len, — jelentette ki a teljhatalommal felruházott De Gaulle tábornok. A kormány máris uj rende­leteket adott ki, amelynek értelmében internálni kell azokat a családfőket, akik arab terroristák­nak szállást nyújtanak bárhol Franciaország te­rületén. Ez az intézkedés, amely elvileg teljes el. lentétben áll a közismert francia szabadságesz. mékkel, valószinüleg csak néhány napig fog fennállni, amíg kifüstölik Párizs környékéről a kommunista pénzen bombákat gyártó arab ter­roristák fészkeit. De Gaulle ismét Algirba utazott, ahol most, a sikeres választások nyomán újra meg fogja kí­sérelni, hogy a helyszinen tárgyaljon az arab lá­zadás legfőbb vezéralakjaival. A tábornok nem megegyezést kínál fel, mert az uj francia alkot, mány értelmében erről éppoly kevéssé lehetne szó, mintha Párizs valamelyik kerületének elől. járója kívánna elszakadni Franciaországtól, — hanem értelmesen meg akarja magyarázni a még mindig működő algiri felkelőknek, hogy tulajdon­képpen nem a saját érdekükben, hanem kizáró­lag a kommunista felforgatok érdekében kockáz­tatják életüket és szabadságukat. MR. CYRUS EATON az amerikai kontinens egyik legvisszataszitóbb alakja, aki most tért vissza kéthetes szovjet körútjáról, ahol a rablógyilkos Hrus­csov által ajándékozott trojkán ülve ünnepeltette magát, mint a "nagy Szovjetunió őszinte barátját" — most visszatért Nyugatra. Londonban tett hitet amellett, hogy az amerikaiaknak a szovjettől kell tanulniuk államvezetést s hogy az USA.nak és egyáltalában az egész nyugati világnak le kell szerelnie, hogy könnyű prédájává váljon a kommunizmusnak. Mr. Eaton, aki nyilván nem a nyomor­tanyákat, nem a munkásházakat, nem az internálótáborokat és a börtönöket látogatta trojkáján, hanem a Kreml tömeggyilkosainak volt a vendége, kijelentette, hogy az egész szovjet nép, beleértve a csatlósállamok népét is, egy emberként áll Hruscsov mögött. Hozzátette, hogy a kommunisták sokkal jobban értenek saját rend­szerük külföldön való propagáláshoz, mint a kapitalisták. Ebben valóban igaza van. A szabad életformának nem kell propaganda. De, ha Washingtonban annyi súlyt fektetnének a kapitalizmus elő­nyeinek hangoztatására, mint Moszkvában, akkor talán Hruscsov és társai Floridába mennének nyaralni, ahol találkozhatnának nem­csak Cyrus Eatonnal és más dúsgazdag emberekkel, hanem pél­dául olyan magyarokkal is, akik az annyira szidott kapitalista rend­szerben néhány év alatt könnyen összespórolhattak maguknak annyi pénzt, hogy egyszerű munkás vagy földműves létükre Flo­ridában tölthessék szabadságukat. Mr. Cyrus Eaton kijelentéseinek lényege azonban nem ez volt, hanem az, hogy az USA, mint mondotta "nem költhet évente 60 billió dollárt fegyverkezésre", hanem a modern fegyverek gyár. tását abba kellene hagynia, vagy különben tönkremegyünk. Ezzel szemben a kommunisták "nagy ipara" igen helyesen a fegyver­kezésre van alapítva. Mi úgy érezzük, hogy ez a szenilis nábob nem a béke apostola, sőt talán nem is a kommunizmus szolgálatá­ban álló áruló. Nem. Mr. Cyrus Eaton azt szeretné, hogy élete utol­só éveiben "bekerüljön a történelemkönyvbe". Mit kockáztat kom­munistabarát kijelentéseivel és gesztusaival? Semmit. Ha lehunyja a szemét, mérhetetlen vagyonát nem a szovjet törvények értelmé­ben fogják elkobozni az állam (tehát a terror) javára, hanem a ka­nadai — s amerikai törvények értelmében fogják átadni a nevető örökösöknek. Mr. C. Eaton neve pedig úgy fog belekerülni a világ­­történelembe, mint Herostratus ógörög anarchistáé, aki azért gyúj­tott fel az ephesusi Diana-templomot, az ókor legszebb épületét, hogy ezzel a tettével belekerüljön a történelemkönyvbe. Bele is került. Ez legyen Cyrus Eaton sorsa is. A háborút Távolkeleten csak a kommunisták akarják Washington. — Az USA hadügyminisztériuma újból szigorúan utasította a távol­keleti amerikai parancsnok­ságot, hogy tartózkodjon minden olyan lépéstől, amely a háború nyilt kirobbantá­sára vezethetne az Egyesült Államok és Vöröskina között. Nyomást gyakorolnak az amerikaiak Csang-Kai-Csek kínai elnökre is, hogy egye­lőre mondjon le a kínai szá­razföld fegyveres megtáma­dásáról és szorítkozzon az általa tartott pozíciók meg­tartására, Amerika azonban továbbra is érvényben tartja a nemzetieknek adott garan­ciát Quemoy és Matsu szige­tek megvédésére. A varsói nagyköveti tár­gyalások az USA és Vörös­kina követei között formáli­san ugyan tovább folynak, ezen az úton azonban meg­egyezésre a kilátások egyre halványabbak, mivel Vörös­kina első feltételként ragasz­kodik ahhoz a követeléséhez, hogy az USA haladéktalanul vonja ki csapatait az egész formózai térségből. Ezzel a háború kiprovokálását akar­ják elérni, hogy azután annál könnyebb dolguk legyen a zavarkeltésben a világ vala­melyik tervbevett másik ré­szén. Amerika azonban őrt­­áll minden veszélyeztetett ponton és visszaveri a kom­munista támadást, bárhol is próbálkoznának a katasztrófa előidézésével. Akiknek nem kell a paradicsom... A 10.000 dukobor közül, akik eddig mindig nagy lár­mát csaptak, hogy jhaza akar. nak térni Oroszországba, hi­vatalos jelentés szerint — mindössze negyvenen jelent­keztek a , hazatérésre. Az eddig leghangosabb dukobo­­rok, akik azzal „fenyegették” a kanadai kormányt, hogy hazatérnek, ha követelései­ket nem teljesítik, nem küld­ték vissza aláírt jelentkezési íveiket a megadott határidő­re. 1958 szeptember 30-ig minden dukobort a kanadai kormány saját költségén Oroszországba szállított vol­na. A kedvezménnyel élni akarókat a kanadai kormány az ígéretnek megfelelően ha­zaszállítja és oroszországi le­telepedésükben elősegíti. Te­kintettel arra, hogy a nagy­lelkű ajánlattal csak a duko­­borok 4 ezreléke élt, a többi­vel szemben a kanadai kor­mány a legnagyobb szigorra! fogja a törvények érvényesí­tését alkalmazni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom