Kanadai Magyarság, 1958. július-december (8. évfolyam, 57-108. szám)

1958-07-09 / 59. szám

VIII. 59. szám, 1958 július 9., szerda KANADAI MAGYARSÁG KANADAI C*uuuUok 'tfyutupvUotM 996 Dovercourt Road, Toronto, Ont., Canada Telefon : LE. 6-0333 Főszerkesztő : KENESEI F. LÁSZLÓ Megjelenik minden szerdán és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: 996 Dovercourt Rd., Toronto Előfizetési árak : egész évre $10.00, fél évre $.6.00 egyes szám ára: 10 cent. Amerikában : egész évre $12.00, fél évre $7.00 Válaszb4ly«g nélkül érkezett levelekre nem válaszolunk I felhívás nélkül beküldött kéziratokat, képeket, nem örzünk meg és nem küldünk vissza még külön felhívás, vagy portéköitség mellékelése esetén sem. A közlésre al­kalmasnak talált kéziratok esetében is fenntartjuk magunknak a jogot, hogy azokba belejavítsunk, lerövidítsük, vagy megtoldjuk, ha arra szükség mutatkozik. Csak' ritkán gépelt kéziratot fogadunk el. Minden névvel aláírt cikkért, nyilatkozatért a szerző felelés. CANADIAN HUNGARIANS Editor in Chief LÁSZLÓ F. KENESEI Published every Wednesday and Saturday by the HUNGARIAN PRESS LIMITED 996 Dovercourt Rd., Toronto, Ont. •v wv’VW Amíg a fiú eljut odáig A születésszabályozás erkölcstelen tanításának ellensúlyozására házassági tanácsokkal látják el a fiatalokat a kommunista lapok. A pesti Népszavában olvassuk, hogy amíg a fiú eljut odáig, hogy meg­kérje a leányt, hosszú az ut. Hosszú még akkor is, ha a megismerke­déstől az esküvőig csupán néhány hónap telik el- Sok probléma me­rül fel közben és többnyire nem is a szerelem a legnagyobb. Min­den jóérzésű fiú gondolkozik azon, vájjon mit tegyen, hogyan te­gyen? Bizony sokszor eszébe jut, hogy vannak dolgok, amikre nem tanitották meg az iskolában és nem mindig van kezeügyében mama­papa, idősebb jóbarát, hogy tanácsot adhasson. Minden jóérzésű fiatal leány érzékeny és apró modorhibák miatt bizony sok szere­lem foszlik szét, sok szép házassági terv megy füstbe. Ezért a fiú gondoljon arra, hogy: 1. Ha megismerkedik a lánnyal, legyen szepény, de maga­biztos. Ne akarjon többnek, másnak látszani, mint ami, hiszen úgy­sem szavai, hanem cselekedetei mutatják meg igazi mivoltát. 2. Ne legyen fölényes, de megalkuvó se. Nagyképűséggel csak nevetségessé teszi magát és ha gúnyolódni akar, legfeljebb önmagát gúnyolhatja ki. Ne felejtse el, hogy a gúnyt és a mellőzést egy életen át sem bocsájtják meg a nők. 3. Ha hazakíséri a lányt, ne álldogáljon vele sokáig a kapu előtt, hiszen nem mindegy, hogy jövendő élettársáról mit beszél­nek az emberek. 4- Csak olyan szórakozóhelyre vigye, amely a kislány Ízlésé­nek, nevelésének, korának megfelel. 5. Ha együtt fogyasztanak valamit, a fiú fizeti a számlát. Ha azonban a lány tiltakozik ez ellen, tiszteletben kell tartani aka­ratát. 6. Ha virágárus lép asztalukhoz és figyelmes akar lenni, maga válasszon ki egy csokrocskát és tegye le a kislány elé. 7. Ajándékkal csak akkor lepje meg, ha már hosszabb ideje ismeri és komoly szándékkal közeledik hozzá. Virág és cukorka azonban nem ajándék, csupán kedves figyelem. 8. Ha komoly szándéka van, kérdezze meg, hogy mikor is­merhetné meg a szülőket. Ha a kislány hívja meg, fogadja el a meghívást, ez még nem jelent semmiféle kötelezettséget. 9. Ha ebédre, vacsorára hívják meg, vigyen pár szál virágot — a mamának. A szülőkkel szemben legyen szerény és tisztelettudó. 10. Saját szüleihez csak akkor vigye el, ha feltétlenül komoly szándékai vannak. Ügyesen megrendezett "véletlen" találkozások alkalmával is megismerhetik a szülők szíve választottját. 11. Legyen gyengéd és figyelmes. Az a nő, aki ezt nem érté­keli, nem érdemes arra, hogy foglalkozzék vele. 12. Viselkedjék mindig úgy, ahogy megkívánná, hogy saját leánytestvérével viselkedjenek mások. 13. Legyen türelmes, sohase rohanjon ajtóstul a házba. De ha már megismerte a kislányt és úgy érzi', hogy csak vele tudná le­élni az életét, ne huzza az időt- Kár minden percért! Szólaljon meg, hadd mondja ki a kislány a boldogító — igent! ami a hírek mögött van Csodálatos és csábító kedvezményeket adnak az újonnan há­­zasulóknak. A budapesti országos rendőrfőkapitányság most kiadott rendelkezése alapján ugyanis 1958 június 1. után nem kell házasságkötéskor kicserélni az "új” személyazonossági iga­zolványt. — Erre a rendelkezésre állítólag azért volt szükség, mert a személyazonossági igazolvány kiváltása, illetve kicseré­lése olyan hosszadalmas és kellemetlen tortúrákkal járt, hogy az újonnan egybekelő fiatal házasok problémáikat inkább "va­dasán" igazolványok cserélgetése, kiváltása nélkül oldották meg. Kevés az üdítőital a Fővárosban — szomjaznak a pestiek. A Fővárosi Ásvány és Szikvízüzem képtelen napi 80.000 üveg­nél többet termelni a nagy melegben keresett cikké vált üdítő italokból. 200.000 üveggel is elfogyna — ha lenne. — Illetéke­sek természetesen a közönséget okolják a hiányokért, mert nem szolgáltatják vissza az "üres üvegeket" kellő időben. ORVOSSZEMMEL MAGYAR ANEKDOTAKINCS Még ilyen is van. — Elnöke is van . . . mégpedig P. N. Fedo­­szejevnek hívják és egészen természetes, hogy bolsi a javából __ A Szovjet—Magyar baráti társaság együttesét emlegetjük. Nézetünk szerint ez inkább valami titkos célokért küzdő zug­kereskedelemi társasaság lehet, ahol magyar részről a legélen­­járóbb hazaárulók (kik a közismert bibliai egy tál lencsénél is olcsóbban árulnak), szovjet részről pedig azok a különleges bizalmi emberek foglalnak helyet, kiket még két lépés választ el az akasztófától. Azokat ugyanis, kik a Kreml nagyjai közé tartoznak, úgy ismerik világszerte, mint akik már csak egy lé­pésre vannak az akasztófától vagy a méregpohártól. VI. ELMEBETEGSÉGEK GYÓGYULÁSI ESÉLYEI Már említettük, hogy nem ritka a teljes és maradandó gyógyulás sem. A gyógyulás rendszerint fokozatosan, lassanként törté­nik. Lassanként, egymásután tűnnek el a kórtünetek. Legfontosabb, hogy a beteg be­lássa: ami vele történt, amit cselekedett, nem volt normális, szóval megjöjjön a be­tegségbe való belátás. Ebből válik láthatóvá, hogy ítélőképessége visszatért és az érzéki csalódások meg a téveszmék megszűntek. Lassanként, megjön az étvágya is, javul az alvása, meglátszik belső megnyugvása; a be­teg ismét szükségét érzi a rendszeres mun­kának. Általánosságban azt mondhatjuk : a gyógyulás kilátásai abban az esetben a leg­kedvezőbbek, ha a bajt valamilyen külső ok, például heves lelki megrázkódtatás, heveny mérgezés, vagy fertőző betegség okozta. Gyakran előfordul, hogy a betegségben át­meneti javulás, vagy pedig bizonyos stag­nálás áll be. A kóreseteknek nagy része vi­szont gyógyíthatatlan. A tünetek ilyenkor nem akarnak javulni, sőt folyton rosszab­bodnak, a beteg személyisége, egyénisége szinte szétesik, elsorvad s ennek a folyamat­nak teljes elbutulás a vége. Az ilyen lefo­lyású elmebajhoz más betegség is társulhat, legtöbbször gümőkór, amely legalább gyor­sabban vet véget a beteg szenvedéseinek. Az elmebetegségek megelőzése. A kóroko­zó tényezők ismertetéséből a figyelmes ol­vasó könnyen levonhatja a szükséges követ­keztetéseket. Az elmebetegségek keletkezé­sének elhárítása a közegészségügy és a be tegápolás sürgős feladata és nagyrészben a nevelők és az orvosok munkájának körébe tartozik. De mindenki más is közreműköd­hetik ebben a munkában. Tekintettel arra, hogy ebben a kérdésben milyen hatalmas szerepe van az öröklésnek és hogy milyen fontos tényező az elmebetegek öröklött ter­heltsége, jól meg kell gondolni minden olyan házasságkötést, ahol az egyik házasulandó fél családjában elmebetegség fordult elő. Helyes volna, ha olyan ember, akinek csa­ládjában már fordult elő elmebaj, nem háza­sodnék harmincadik életéve előtt. Akkor ugyanis bizonyos valószínűséggel állíthat­juk, hogy mentes marad ettől a betegségtől. De még ebben az esetben is ajánlatos ép, életerős házastársat választani. Különösen kerülendő a közeli rokonnal kötött házasság. Veszélyeztetett, az örökletesen terhelt gyer­mekek számára olyan foglalkozást keres­nünk amely nem ró rájuk túlságos felelős­séget, nem jár veszélyekkel, vagy nyugtalan I, életmóddal; ne lovaljunk fel ilyen gyermeke­ket hiú tervekkel, ne erőltessük túl őket szellemileg; bánjunk velük lehetőleg mindig egyformán nyugodtan. Hogy a szeszesita­lok, valamint más kábítószerek élvezetének mellőzése, továbbá a nemi betegségek elleni védekezés sokban hozzájárul az elmebeteg­ségek elhárításához, az — azt hisszük — fejtegetéseinkből világosan kitűnik. Vége. iiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiMiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Halott a templomban Egy férfi haladt lehajtott fejjel a Rákóczi utón. Deresedő haját szabadon fújta a szél és szemei­ben valami elkeseredett mély fájdalom bujkált. — Felnézett időnként. — Kifejezéstelen arccal szemlélte ilyenkor a körülötte hullámzó forgalmat s szótlanul ment tovább, ha néha beleütközött vé­letlenül egy-egy járókelőbe. Fakult ruhája lógott rajta, hóna alatt kis batyut szorongatott. — Gé­piesen igyekezett előre, néha megbotlott. — Fá­radt lehetett, — Sokan csavargónak nézték .. • pedig, ha tudták volna. Gondolatok! kergették egymást agyában. •— Mihez kezdjen most — milyen másként látta a világot tíz évvel ezelőtt. — Most idegen . .. min­den idegen és nincs senkije. Felesége már nyolc éve meghalt, egyik fia, az idősebb megölte a ha­mis tanút, ki apját börtönbe juttatta — felakasz­tották érte. Kisebbik fiáról, ki most lenne 25 éves, semmit sem tudott. Érthetetlen volt előtte jelen­legi helyzete. Miért engedték ki? — Úgy érezte, nem sok értelme van már számára az életnek- A börtönben már megszokta. Evett, ivott, feküdt, mint a barom. Minden nap elszánva volt a halálra. — Most tavasszal jött az amnesztia láz, mint min­den évben. Senki sem hitt a híresztelésnek. — Júniusban mégis mintha megbolondultak volna kommunisták, tízesével, húszasával engedték haza a rabokat . . . talán vesztüket érzik? — öt­venöt éves volt, de az elmúlt sok-sok szenvedés következtében aggastyánnak látszott. Furcsa volt, hogy úgy érezte magát, mint az anyja után vá­gyódó gyermek. — Hol van már az ő drága, jó, szerető édesanyja. Két nappal a tárgyalás után meghalt. Öreg szíve nem bírta ki a sok megpró­báltatás után a legnagyobbat — fia életfogytig­­'ani bebörtönöztetését. Kabátja ujjával törölte visz­­szafojthatatlan könnyeit és még mélyebbre haj­totta fejét, hogy a szembejövők ne láthassák ar­cát-Leért közben a Dunapartra. — Az Erzsébet-híd romjai a háború pusztító emlékeit hirdetve me­­redeztek az ég felé. Minden olyan volt, mint tíz évvel ezelőtt. Mintha megállt volna az idő. — Leült és a vizet bámulta. Kimondhatatlanul ár­ván, egyedül érezte magát. Órákig ült a hideg kövön. Nézett a semmibe. Már nem voltak gondolatai, csak nézte, bámulta a Dunát. — Lement a nap, lassan sötétedett s a hűvös alkonyati széltől felrezzent. Érezte, hogy iiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiniiiiijniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinniiiMiiiniiiiiiiiiiiiiii! fázik. Nehézkesen felkelt, ólomsúlyúnak érezte tagjait. Eszébe jutott, hogy már tfz éve nem volt templomban. A börtönben ilyesmiről szó sem le­hetett- A fegyház templomából raktárakat, műhe­lyeket csináltak a gazok. — Lassan megindult a templom felé. — Mintha most könnyebb lenne a járás, a szíve se fájna 0I7 nagyon és . .. azt a marcangoló éhséget sem érezné. Tegnapelőtt evett utoljára, mikor elengedték a börtönből. Az­óta nem vehetett magának semmit, hiszen egy fillérje sem volt. A templom előtt körülnézett. Itt nem változott semmi-. Az ajtón keresztül litánia hangjai szűrődtek az utcára és ahogy nekitámasz­kodott az öreg falaknak, szinte úgy érezte, hogy valami húzza befelé. Lábai reszkettek már a fá­radtságtól, de azért kihúzta, megemberelte magát, s úgy lépett be az ajtón, egyenes tartással, emelt fővel, mint tette azt ezelőtt tíz esztendővel, olyan sokszor. — A Ferenciek temploma belülről sem változott. Olyan volt, mint a régi békeidőben- Ugy tűnt itt, mintha nem is lett volna háború, mintha nerr\ is volna kommunizmus. -— Leroskadt egy padra, nehézkesen elhelyezkedett és fáradt teste, lelke szinte feloldódott a templom hangula­tában. Már régen vége volt a litániának, csak néhány ember tartózkodott a bejárat körül — később azok is eltávoztak. Az álmosság mindig jobban hatalmába kerítet­te. Szempillái elnehezedtek s izmaiban furcsa bi­zsergést érzett. Az oltár körvonalai lassan elmosódtak előtte. Képzeletét gyermekkorának gondtalan élményei töltötték be. Később feleségét, fiait látta, majd önmagát, amint a kertben szeretett rózsáival fog­lalkozott. — Jöttek az emlékek sorra, régi szép reményekkel teli boldog idők felejthetetlen déli­báb képei. — Mint katona érkezett haza szabad­ságra, egyenruháján ott csillogott az arany vitéz­­ségi érem — aztán ismét a fronton . .. megsebe­sült- Jött a visszavonulás s a borzalmak borzal­ma az NKVD kínzókamrái. — így vonult előtte el a múlt s szemei lassan lezárultak. Zsibbadt­ságot erzett .. . szíve körül valami szorult, egyre csak szorult — egy -görcsös rándulás és... el­aludt. — Elaludt örökre. Mikor a sekrestyés bezárni jött a templomot, hiába ébresztgette már. — A sokat szenvedett em­ber lelke messze járt. Bóra Ferenc iiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiin HAZAI HÍREK A TISZADOBI GYERMEKOTTHON A tiszadobi Andrássy-kastély műemléket jelen­tő gyönyörű termeiben a kommunizmus gyermek­­otthont létesített. Janicsárokat akar nevelni a ma­gyar közélet számára. Csavargásra és hányaveti életre ítélt gyermekeket gyűjt össze ebben a ti­­szaparti tornyos kastélyban. De a kommunizmushoz méltó viszonyok között élnek ezek a kallódó gyermekek. A Keletmagyar­­ország írja, hogy egy szobát különítettek el a be­teg gyermekek számára. Ez a kis elkülönített hely lett a "bűnözés dzsungele". A "Göndörhaju Nagy­főnök" és a "feketekabátos Nagyfőnök" abszo­lút hatalmat gyakorolt. Két túlkoros tanuló sza­dista módon bánt egyik gyengeszervezetű ötö­dikes tanulóval. A ponyvaregényekből ismert módszereket kezdték alkalmazni: először csak tükörsimára mo­satták a padlót a beteg gyermekkel, majd a padló­pasztát kenyérre kenve etették meg vele. Tilta­kozni próbált: kiverték három fogát és fenyeget­ték : ha beszélni mer, még többet ütnek ki. És a legborzasztóbb még csak ezután- jött: a piszka­­fát a kályhában megtüzesítették és a fiú hátát három helyén megégették vele. S hogy a gyer­mek félelmében nem merte jelenteni a dolgot, az is megtörtént, hogy nyakkendővel felakasztották a fogasra — csaknem kivégezték.- Ilyen egy kommunista gyermekotthon s ilyen a szovjet nevelés. S az újságcikknek azt a címet ad­ják : Hűen Makarenkóhoz a Tisza partján. Kifica­mított embereket kovácsolnak itt a kommunista társadalom számára. Ostorral kell szétütni ilyen nevelők között. az BUDAPEST változatlanul első helyen áll az országos baleseti statisztika adatai szerint. A balesetek 58.1%-a a fővárosban' történik. 1957-ben a következő ada­tokat mutatja a baleseti sta­tisztika. Halálos balesetek száma 450. Súlyos sérülésekkel járó balesetek száma 2.000. 1958 első három hónapjá­ban csak 1500 járművel sza­porodott az országos gépjár­mű állomány. Ez is emelte a balesetek számát, mert meg­­álapítást nyert, hogy az ál­talában történő esetek 28%­­át az engedélyezettnél na­gyobb hajtási sebesség okoz­za. VÍZHIÁNY BUDAPES­TEN, — Hihetetlen — de a Népszavában olvassuk, hogy a XI, XVII, XVIII, XXI, XXII, kerületekben nem sza­bad tömlővel (slaggal) ön­tözni, mert kevés a víz. A kerteket csak “bögrékkel” locsolhatják, mert a vízfo­gyasztást hatóságilag ellen­őrzik. CZUCZOR Czuczor Gergely 1828-tól 1830-ig a Benedek-rendi növendékek oktatója volt Pannonhalmán-Egy1 alkalommal felemlítette egy tudós társának kétségét, hogy a rómaiak Cicerót voltaképpen Cziczeronak, Csicseronak vagy Kikeronak mondták-e? A tanítványok közül valamelyik ezután a tanterem ajtaja mellé a falra ezt írta: •— Czuczor-e? Csucsor-e? vagy Kukor? Czuczor a kérdések alá ezt írta: — Aki ilyet kérdez, nem kaki, nem' is czaczi, hanem csacsi! •------• "MAJD ELTARTANAK A JÓBARÁTAIM" Mikor Széchenyi az Akadémia alapítására ajánlotta fel egy évi jövedelmét, azt kérdezték tőle, hogy miből fog élni addig az egy esztendeig. — Majd csak eltartanak a jóbarátaim I — válaszolta a nagy ember mosolyogva. Szoboszlai Pap István feljegyzése szerint Széchenyi ezt ma­gában a dicső ajánlatát kísérő beszédében mondotta, éspedig igy: — Ezt nem mindenki teheti úgy, mint én. Én nőtlen ember és katona vagyok. Jóbarátaim vannak, akiknél én el tudok élni egy esztendeig úgy, hogy a magaméhoz nem nyúlok.-------• a------­A SZÁNUTON Az 1830-i nagy télen a magas Szitnya hosszú hegyi útján megy Selmecre szánon a kedélyesen flegmatikus Baross Károly. A hegyi út közepén szemközt jön felfelé egy mészáros, szintén szánon. A nagy hóban csak egy száncsapás volt, s egyik sem ke­rülhetvén ki a másikat, szemben megállapodtak. A mészáros át­kiált : — Térjen vissza az úr; az úrnak könnyebb lefelé, mint nekem a hegyre felfelé visszatérni. — Biz én nem térek — mond Baross—, ha addig kell is várnom, míg ez a hó elolvad. De, hogy ne unatkozzunk (szól ina­sának, kocsisának) forduljatok befelé: kártyázzunk! A mészárosnak szörnyen mehetnékje volt, s ismét kiált: — Uraim, mondok valamit. Birkózzunk. Aki a másikat a hó­­ba'vágja, az térjen ki. Baross félreveti a bundáját, áthatol a mészároshoz, ez is le­száll : összefogóznak, hogy ropog belé a derekuk és Baross úgy vágja ellenfelét a hóba, hogy csak úgy nyekken. A mészáros, mi­dőn feltápászkodott, duzzogva, kitérő helyet csinált a hóban, mi­ben aztán Baross is segített neki. t---------©— •---------­SZÉCHENYI ÉS A DOBI DEPUTÁCIÓ Mikor Széchenyi az első gőzhajó-utat tette a Tiszán, Szabolcs megye küldöttsége Dobnál nagy dáridóval fogadta. Amint a hajóból kiszállott, mosolyogva kérdezte az uraktól:-— Nos, hogy tetszik a hajó? Azt várta talán* hogy elragadtatással szólnak a forgalom élén­küléséről, a közlekedés emelkedéséről vagy a technika vívmá­nyairól, de kérdésére mély csend következett. Végre egy öreg táblabíró megszólalt: — A kereki úgy kapari a vizet, mint a kutya. KOSSUTH LAJOS IFJÚSÁGÁBÓL A sárospataki kollégium egyik nagyhírű professzora, Kövy Sándor egy Ízben, valami pajkoskodás miatt érzékenyen megsér­tette hallgatóit, kik közé Kossuth is tartozott. A megsértett ifjúság nyomban értekezletet tartott és Kossuth indítványára elhatározták, hogy addig nem mennek Kövy professzor előadásaira, míg kellő elégtételt nem nyernek. Sok herce-hurca után az igazgató a dolgot békés utón elintézte valahogy s midőn a diákság ismét megjelent Kövy előadásán, az öreg professzor fölhívta Kossuthot és e sza­vakat intézte feddésképp hozzá: — A dominus Kossuthból, ha meg nem javul, még nagy or­szágháborító lesz! oooooocoQooooecooeooooooooooooeq» ST. 1AWRENCE ÉTOLAJ — TISZTA NÖVÉNYI OLAJ KÖNNYEN ÜRÍTHETŐ TARTÁLYBAN! A ST. LAWRENCE ÉTOLAJ világos és finom, — telítetlen zsírsavakat tar­talmazó növényi olaj, — szín­telen és szagtalan. Olajjal ké­szített ízletes ételekben a ST. LAWRENCE étolaj a legjobb olaj, amit használhat. A kana­daiak hosszú évek óta hasz­nálják ezt az étolajat. tésztákba, sültekhez INGYEN Kérje ingyenes recept könyvecskénket (angol és francia nyelven), melynek címe :"COOKING WITH CORN OIL" ... írjon a THE ST. LAWRENCE STARCH COMPANY LIMITED-nek Port Credit Ontario. Gyártmányaik: BEE HIVE SYRUP — DURHAM CORN STARCH — és IVORY LAUNDRY STARCH (fehér és kék) « /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom