Kanadai Magyarság, 1958. július-december (8. évfolyam, 57-108. szám)

1958-08-23 / 72. szám

KANADAI MAGYARSÁG 3 VIII. 72. szám, 1958 augusztus 23,. szombat M. KATONKA MÁRIA: ■ ■ OROK MECSEK! Dr. Takács Sándor: Régi Magyar Asszonyok. I. közlemény. Lapunk egyik számában közöltük a sza­bad földön élő Magyar Nők Nemzeti Világ­­szövetségének véleményét a „magzatelhaj­tással” valamint a „fogamzást megelőző” tablettákkal szemben. Irtuk akkor, hogy azoknak, akik ismerik a magyar nép szelle­miségét, semmi okuk arra, hogy gyászbe­szédeket tartsanak a jövendő felett. Na­gyobb viharokat is kibírt már a magyarság és átélt sok olyan idegen hatalmi túlsúlyt, amely elnyelni igyekezett. Emlékezetes, hogy véleményünket népünkbe vetett szikla­szilárd hitünkre építettük — a magyarság erkölcsi erejére. Istenbe vetett egyszerű, de őszinte hite és az, hogy még tudat alatt is tartózkodik mindentől, amely neki idegen. Mi bejártuk a népek országútját — mó­dunkban volt megismerni más népek er­kölcsi félfogását és viszonyát a Teremtőhöz. Megállapíthatjuk, hogy bár akadnak, akik fényesebben és hangosabban vallják j meg hitüket, de olyan őszintén és tiszta szívvel kevesen borulnak Isten szine elé és kevesen ejtik olyan gyermeki alázattal a szót: Édesanyánk! — mint magyar népünk. Méltatlan utódai lennénk honfoglalás előtti őseinknek, hogyha a keresztséggel felvett hitünk alapjait elhallgatni akarnánk a Fehér Ló legendájában... őseink EGY­­ISTEN hitében és elhallgatnánk, hogy a szépséges Szűz Mária kultusz is ott virág­zott már a „pogány” ősmagyarok sátrában, Termő Boldogasszony képében — mint ol­vashatjuk krónikásaink tollából. Az ó-hit párosulva az új-hitünkkel, végtelen er­kölcsi alapot jelent az: Csakis ez a minden­nél erősebb alap, a tiszta mélységes, Isten­be vetett hit és az abból áradó erkölcsi erő képes arra, hogy népek tengerében megáll­junk, őseinknek is meg volt fogalmuk a Ha­záról. Mint olvashatjuk, szent volt a temet­kezési helyük, mert az ősök pora egyesült ott a földdel... ez lassan átment a Haza fo­galmává; szent hely, amelyből vétettünk, s szent, amelybe tétetünk! Dr. Ravasz református püspök úgy ma­gyarázza Lukács evangélistát: „...Krisztus embersége zokogott fel fájdalomban, látva a várost, szülőföldjét, ‘— amely elpusztult­­micsoda érzés lehetett az, hogy könnyekre bírta a Nagy Szenvedőt, aki könnyek nélkül vitte a Golgotára az emberiség bűneit? Jé­zus embersége zokog a földi hazáért, övé volt az örökkévalóság, birt az egész Földdel és mégis fájósán drága volt neki egy pará­nyi föld, rajta járó-kelő, szomorú emberek, hegyeknek, völgyeknek édes vonala, az anyanyelv csodálatos muzsikája, átöröklött szenvedések, álmok és remények szövedéke. Kicsiny volt az ö hazája, keményszívű és megvetett népe, idegen nyelve, kopár, vagy egyszerű a határa, s mégis könnye hullt a haza földjére, jaj ja szállt felette, s fájdalma, mint egy kiterjedt szárny, féltőn beta­karta ...” Mit szólnak a fentiekhez azok, akik Krisz­tus követőinek tartják magukat, de a hazá­hoz való hűség és szeretet fogalmát tagad­ják ? Avagy megismerni nem óhajtják? Magyar népünk, hogyha nem lenne hor­dozója még tudatalatt is ezen erkölcsi erő­nek, — meg nem maradhatott volna azon a helyén Európának. Magyar nemzetünk fölött a középkorban vonult át egy, a maihoz hasonló szörnyű vi­har és Nemzetünk a lenni, vagy elpusztulni szörnyű kérdését látta az ország fölött láng­­betűkkel írva. Keletről zúdult akkor is a vihar... a török elindult, hogy adófizetőjévé tegye az osztrák-római császárságot. Útja keresz­tül vezetett Hazánkon. Nem tudjuk, s ne­héz elgondolni is, hogyan nézne ma ki Eu­rópa térképe, hogyha őseink útjába nem állnak a Nyugat felé igyekvő hódítónak? Otthon, az iskolákban tanultunk valamit — most látjuk, milyen szánalmasan keveset — a török hódoltság koráról. Kint kóborolva a világban s különböző levéltárakba tekintve széjjel, azután külföldi nyelveken megjelenő irodalmat olvasva látjuk, hogy sokkal bő­vebb magyarázat is van a török hódoltság okára. És most tudjuk igazán felmérni, eze­ket a külföldi forrásmunkákat látva, hogy őseink micsoda emberfeletti erőkifejtést vittek véghez, — nem magukért, hanem a magyar jövendőért. Különösen feltűnő sok helyről hozza a dokumentumokat a magyar­­országi török hadjáratról és annak okairól Harold Lamb, amerikai történész, aki Sulei­man the Magnificent (A csodálatos Sulej­­man) c. könyvét, török barátainak ajánlja előszavában, s a török nagyságnak kíván művében emléket állítani. Módfelett ajánl­juk ezt a könyvet elolvasni mindenkinek, akinek módjában van, mert ritka értékes felvilágosításokat szerezhet belőle. .. Land of War. A háború országa. .. Magyaror­szág. . . természetesen a Harold Lamb köny­vében az események színhelye. Zrínyi Mik­lós, a szigetvári hős, úgy jelenik meg előt­tünk Harold Lamb könyvében, ahogyan — sajnos! — nem ismerhettük meg a magyar tankönyveinkben sem. .. Suleiman, a csodá­latos hadvezér, csodálatos ellenfele. . . ! Aki teheti, olvassa el, minden könyvtárban meg­van. Milyen lehetett a magyar családok sorsa abban a borzalmas viharban? Áldott fény melengette a kis csibéket védő szárnyak alatt... magyar asszonyok védték a fész­ket, amelyben kikeltek ezek a drága apró­ságok. . . akiket úgy vettek akkor, mint az Úristen legdrágább ajándékát. . . az ÉLE­TET. Az élet pedig az anyákon keresztül új ul meg.. . így lesz az anya a Teremtő munkatársa • mindörökké, amíg élet van a földön. És ilyennek látták a nőket a férfiak is.. . Isten munkatársainak, — az élet örök­kévalóságánál — örök munkatársaknak, a férj oldala mellett. . . Értékük mindennél drágább volt. .. édesanyák voltak. Az ak­kori időknek megfelelően néha nemcsak a saját gyermekeiknek, de sokszor mások gyermekének is. És nem fáradtak bele ebbe a magasztos hivatásba... kötelességbe... Magyar Nők voltak. A történelem kívánta erejüket... de szívük, lelkűk minden rez­dülését is... és könnyűszerrel adták. Mi­lyen szegények lehetnek azok a népek, akik­nek történelméből hiányoznak ezek az örök Mécsek... az anyaság, a honleányi lélek, a nemzeti szellem örök mécsesei... És milyen gazdagok vagyunk mi, — elesettségünkben is, kincsünk van. .. kőszikla erős hitünk. Hitünket erősíti őseink példája, akik túlél­ték Mohácsot... majd a következő gyászo­kat. .. és él a magyar. Mielőtt elővennénk örök Mécseink... Régi Magyar Asszonyaink korabeli levelezé­sét, hogy azokat olvasgatva, újra érezzük az ő fényük ma is éltető melegét, tegyük le a hála és kegyelet virágait dr. Takáts Sán­dor kegyesrendi tanár, rk. püspök sírjára. Dr. Takáts gyűjtötte össze és adta ki ezt a remekművet 1914-ben Magyarországon. Amennyiben szívünk szerint cselekedhet­nénk, akkor Takáts Sándor könyvét úgy, ahogy van... sok-sok példányban kinyom­tatnánk... s minden élő és eljövendő ma­gyar nőnek odaadnánk, s hagynánk olvasni. Ugyanis nemcsak a Régi Magyar Asszo­nyok levelezése, de Takáts Sándor írása is olyan, hogy szinte érezzük: nem szűnt meg a halállal pásztorálni a lelkeket. Most is ta­nít. .. oktat és példát állít Takáts Sándor nemcsak Isten országa, de a Hazánk szolgá­latára is. Hazánkban a nemzeti szellemiség ellen hadjárat indult már az I. világháború előtt. Mikszáth is sajnálkozva emlegeti már műveiben a nemzeti szellem — tévedés ne essék — nem satnyulását, — hanem — száműzetését ! ! ! És, amikor a nemzeti szel­lemiséget száműzni akarják néhányak, ak­kor olyan hatalmas szellemi óriásokat ter­mel ki magából Nemzetünk, mint Takáts Sándor, aki egyetlen munkájával is a ma­gyar nemzeti szellemet emeli a magasba fáklyának. Elénk tárja a legtragikusabb magyar kornak szellemi nagyságait, — kö­vetendő példának. Amit lehet, mindent meg­teszünk, hogy minél erőteljesebben emeb kedjék ki Takáts Sándor munkássága is ős­anyáink levelezésénél, a jelen szükreszabott lapjain is. Köszönetét mondunk azután dr. Fehér Mihálynak, montreali református lelki­­pásztornak, aki Takáts Sándor könyvét ki­hozta az Ó-Hazából és könyvtárában dédel­geti. Helyette egyebet is hozhatott volna, — de kincsként azt hozta az Óceánon át... (Folytatjuk) QUO VADIS? (Ember merre mész?) Hozzászólás áz "Emigrációs feladatok a szabadságharc után” c. a Kanadai Magyarság Vili. 67. sz. 1958 augusztus 6-án megjelent cikkéhez. * * * Szent Pál óta kitudja hányszor szegezték ezt a kérdést állam­főknek, vezéreknek, reformátoroknak, az emberiség egyetemessé­gének éppen úgy, mint a társadalom egyedeinek. Életünk sors­döntő fordulópontjain hányszor tettük fel önmagunknak is ezt a kérdést? Quo vadis? Ember merre mész? Melyik utón akarsz ha­ladni? Romlásba rohansz, ha a helytelen útra térsz! Mint, ahogy nem egyszer feladtuk magunknak ezt a kérdést, úgy fel kell ad­nunk egyéni életünknél sokkal fontosabb és nagyobb jelentőségű kérdésekben is : az emberiség, a társadalom, — a mi helyzetünk­ben a magyar emigráció egységének a kérdésében is. Fel kell tennünk. összefogunk és erősek leszünk, mint a viharok dulásának el­lenálló évszázados tölgy, vagy széthullunk, mint az oldott kéve, mely ellenállni a gyenge légáramlatnak sem tud. Az emberiség or­szágútját most kegyetlen viharok szántják végig és bennünket szét­szóródásban élő magyarokat is elsöpör, ha nem fogunk össze. Ne feledjük, a tét nagy: PUSZTULÓ HAZÁNK, VESZENDŐ MAGYAR­SÁGUNK. Nincs jogunk itt kint pártoskodnunk, egyesületi csatá­rozásokba bocsájtkoznunk, valódi, vagy csak vélt okok miatt sze. mélyeskedően megtagadni a kézfogást. Dobjuk már félre egyszer s mindenkorra az egyéni érdekekkel együtt "sérelmeinket" is és a klikkezést. Az idő parancsolóan sürget. Ha az ár átszakítja a gátat, nem védhetjük meg az országot, ha csak a saját portánkat védjük, mert előbb-utóbb körülveszi azt a szennyes áradat és bedönti há­­zunktája gyenge kerítését. Aki magyar fel a gátra ! Hordjuk össze a rozsét, verjük egymás mellé egyesületeink, szövetségeink, moz­galmaink tartó gszlopait, tömítsük a rést magyar öntudatunk, faj­tánk iránti szeretetünk és Hazánk iránti hűségünk összekötő cement­jével. Igen, de merre, milyen utón? El kell dönteni, választani kell, mert az egyhelyben topogás nem visz'előbbre, nekünk pedig előre kell haladnunk a végső cél felé, Hazánk felszabadításáig. Nem köz­helynek, nem pártoskodásnak, nem üres szónoklatnak szánom e so­rokat. A Gondviselés kinek.kinek megszabta feladatát. A tábornok hadműveleti terveket készítsen, a tiszt vezesse egységét a kijelölt feladat végrehajtására, az államférfi jól politizáljon nemzete érde­kében, az író írjon és legyen messzehangzó harang, a tanár nevel­jen és tanítson s mi százezernyi emigrációban élő magyarok készül­jünk fel a nagy hadjáratra, melyet meg kell nyernünk, akár fegy­verrel a kezünkben, akár a gondolat, az eszme, a tudás, a felvilágo­sítás és meggyőzés eszközével, az emelkedettebb nyugati civilizá­ció áramlatával. Az emigráció szürke taposómalmában csak a Haza szeretete, az otthoni események figyelése adhat lelki tartalmat. Az évek mu. 'ásával az ember hajlamos a feledésre, az elfásulásra. A jó mód pe­dig sokszor közönyössé , minden nemes és szent ügy iránt érzéket­lenné, sőt puhánnyá teszi az embert. Nekünk tudatosan harcolnunk kell a fásultság, a közöny, az internacionalista "világ polgár" mi­­azmás szelleme ellen. Nekünk nem lehet elvünk az "ubi bene, ibi patria" erkölcstelen világnézete. Kemény szó, de magyar lelkiismeretem követeli, hogy leírjam : a MAGYAR NEMZET sorsát itt kint az emigrációban sokszor a mate rialista szellemtől átitatott vörös, vagy erősen rózsaszínű káros és hozzánemértő "elnökök", "vezérek" és opportunista "alvezérek” irányítják, vagy próbálják irányítani, előre dörzsölve markukat, or­rukban érzik már a pecsenyeszagot, fenekük alatt a bársonyszéket, vagy egy jó zsíros elnök-vezérigazgatói stallumot. Mit nekik ma­gyar történelmi múlt, mit számit az ezeréves magyar alkotmány, hekuba a nép érdekeit képviselő és azért harcoló tiszta demokrá. cia, ez csak mellékes és ha éppen muszáj, hát fogják szajkózni, fő­leg akkor, amikor saját kicsinyes érdekeik úgy kívánják meg. Az emigrációban működő egyesületek, szövetségek, mozgal­mak csak a történelmi múlt alapján létezhetnek, csak így van lét­­jogosultságuk. Csak akkor munkálhatja eredményesen a Magyar Nemzet még dicsőségesebb jövőjét, ha a múlt biztos alapjaira építi azt. A Magyar Nemzet jövője nem lehet az emigrációs egyesületek magánügye, azt egyik szövetség sem sajátíthatja ki, nem lehet par­tikuláris érdekébe állítani, hanem valóban és komolyan nemzeti ügy, melynek szolgálatában az emigrációnak a Magyar Nemzet akaratá­hoz kell alkalmazkodnia. Dr. Szemák Jenő, a m. kir Kúria elnöke mondotta : "A magyar nemzeti emigráció csak a törvény és a jog útján haladhat. Ez ad erőt a külső és belső ellenségekkel szemben". Ezeket a szavakat a Magyar Nemzet legnagyobb élő jogásza mondotta, megingathatatlan magyar, törvény és jogtisztelő. Döntő fontosságú kérdésekben, pedig útmutatóul szolgálhat a tekintély szava. Melyik utón kell tehát az emigrációnak haladnia? A történelmi múlt alapján álló alkotmányosság útján. Nemze­tünknek ezeréves alkotmánya van, mely a magyarság lelkében gyökerezik. Ez az alkotmány a nemzet akaratának törvényes és hű kifejezője. Minden emigrációs csoportosulás csak ezen az utón ha­ladhat, ha a MAGYAR NEMZETET és a HAZÁT akarja szolgálni az ezeréves Szent István.i állameszme alapján. Jó tudni, hogy itt kint az emigrációban sokak lelkében él az alkotmány iránti hűség és ragaszkodás, hogy az államfőt helyette­sítő ORSZÁGTANÁCS három tagja itt él közöttünk és élére állt an­nak a mozgalomnak, mely célul tűzte ki legnagyobb kincsünk is­mertetését és elismertetését a szabad Nyugat országaiban és kor­mányainál. A Magyar Nemzeti Alkotmányvédő Mozgalom feladatául tűzte ki a szuverén magyar állam helyreállítását, a törvényhozó testület­tel karöltve, hogy majdan ez az Országgyűlés a nép akaratának teljes figyelembevételével döntsön az államforma és az államfő kérdésében. Ma, amikor az emigrációban oly kaotikus zűrzavar uralko­dik, amikor az egyesületek, szövetségek energiájukat egymáselleni csatározásokra fecsérlik és közben nem veszik észre, hogy soraink közé vörös és rózsaszín tanokkal fertőzött opportunisták férkőznek, akik a NEMZET 1956 októberi szabadságharcát megcsúfolják, akik­nek nem a MAGYAR NEMZET önzetlen szolgálata a fontos, hanem saját klikkérdekeik, nem szabad mást tennünk, mint az egyetlen igaz becsületes magyar utat választani a MAGYAR NEMZET EZER­ÉVES ALKOTMÁNYA szellemében. Kostya Sándor E valóban fontos emigrációs kérdéssel foglalkozó gondolat me­netet folytatjuk. A következő cikk címe : "Alkotmányunk, vagy anar­chia?" EGY NAGY ATOMTUDÓS HALÁLA Párizsból jelentik, hogy Frederic Joliot-Curie, francia" atomtudós Párizsban meghalt. Az 58 éves korában meghalt francia tudós 1950-ig a francia atomerőkutató bizottság főbiztosa volt. A kom­munista párttal fenntartott kapcsolatai miatt állá­sából elbocsájtották s azóta visszavonultan élt és magánkutatásokkal foglalkozott. TELJESÍTETTÉK kérelmét Az olaszországi Torinóban a helyi börtönből megszökött Raffaele Lotto, aki 4 éves büntetését töltötte ott. A városból betelefonált a rendőrség­nek, hogy elszökött és fogják meg, ha tudják. Ké­relmét teljesítették, mert harmadnapra egy szál­lodában elfogták és visszaszállították a börtönbe. SÖRSZTRÁJK ALATT IS BERÚGOTT Már majdnem egy hete tartott a torontoi sör­sztrájk, sem csapolt sört, sem hazai üvegsört nem lehetett tucatszámra kapni. Ezért Colin Howitt 47 éves yorki munkás nagyon szomjazott Végre is nem tudott parancsolni magának, beverte egy Dundas streeti italbolt kirakatát és belépett rajta, hogy sört szerezzen. Odabent az éjjeli őr fogadta Howittot és megkérdezte tőle, mit akar? "Sört!" volt a válasz, erre fogott egy dobozba csomagolt tucat üveg sört és ugyanúgy távozott, ahogy jött. Reggel a rendőrök Howittot a Lambton parkban találták alva, körülötte feküdt mind a 12 üveg, persze üresen. Betöréses lopásért letartóztatták. C<»ooí»oeoooooagooogooooecoo6)e<y»aoix»oec-Boooooo<: NEM ÉRTE MEG A FÁRADTSÁGOT A torontoi Sheppard Ave. Brimley Motors Ltd. iroda­­helyiségeiben betörők jártak és a rendőrség megállapítá­sa szerint legalább másfél óra hosszat dolgoztak, amig a vállalat páncélszekrényét megfúrták és kinyitották. A zsákmány azonban nem érte meg a fáradtságot, mert mindössze csak 90 centet ta­láltak a kasszában. OOOOOflWDSOOQOaOK ONTARIO HOSPITAL INSURANCE BEIRATKOZOTT-E MAR? ONTARIO Csoportos beiratkozás augusztus 31-ig tart. Kérvényformák (űrlapok) egyéni be­iratkozásra (Pay-Direct) bankokban és kórházakban kaphatók. Helységekben, ahol nincsen bank, a kérvény formákat a postahivatalban lehet megkapni. ONTARIO HOSPITAL SERVICES COMMISSION • TORONTO 7 • WA. 4-3301 PÉNZÁTUTALÁS? IKKA? GYÓGYSZEREK? OLCSÓN, GYORSAN, BIZTOSAN, GARANCIÁVAL. Forduljon a kontinens legnagyobb hatóságilag engedélyezett Intézetéhez. Kérje a legújabb hivatalos árjegyzéket. Magyarul levelezünk. RÍIV1I1 PFMFPft! ARFNPV 273 Spadina Ave. (Rogency Building) Toronto, Canada IHtflML ULllLlAHL HUL.I1UI TELEFON: EM. 4-9333, EM. 4-9334, EM. 4-9335, EM. 4-9336.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom