Kanadai Magyarság, 1958. július-december (8. évfolyam, 57-108. szám)

1958-07-02 / 57. szám

>

Még jőni kell, még jőni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán.

Vörösmarty

K AN AD AI

Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa.

PRICE 10 CENTS

"A mi utunk, a magyarság útja, ma is változatlan : híven az ezer éves múltúnkhoz, nemzeti tradíciónkhoz, a keresztény világnézetnek, a krisztusi igazságoknak vagyunk követői, hirdetői"

(A fenti idézet Kenesei F. László lapunk első számában megjelent beköszöntő cikkéből való.)

ÁRA: 10 CENT

VIII. évfolyam, 57. szám

KANADA LEGNAGYOBB HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ MAGYAR LAPJA

Toronto, 1958 július 2., szerda

Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toronto TELEFON: LE. 6-0333

Szerkeszti: KENESEI F. LÁSZLÓ

Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto PHONE LE. 6-0333

KI KELL RÚGNI AZ OROSZOKAT

— mondotta a cubai delegátus a magyar szabadságharcosok kivégzése következtében újra megnyitott közgyűlési vita során. Véleményét nemcsak a rabnemzetek emigrációban élő tagjai osztják, hanem az egész nyugati világ filozófusainak, politikusainak és tudósainak nagy része is. S miután a közgyűlésen a demokratikus országok többségben vannak, valószínű, hogy egy kellően előkészített kizárási javaslat eredményre is vezetne.

A kizárásnak egyik legfontosabb indoka természetesen az volna, hogy a szovjet Magyarország ügyében megvetőleg visszautasította a közgyűlés utasításait, kijelentette, hogy azokat magára nézve nem tartja kötelezőnek, s megtagadta azt is, hogy az UNO a magyar kérdést megvizsgálja. A közgyűlés egyhangú utasítása ellenére, hogy a politikai indokok alapján letartóztatott magyar szabadságharcosok személyét kímélni kell, a szovjet kivégeztette a szabadságharc vezéralakjait s amikor a nyugati országok lakossága a szovjet követségek ellen az aljas gyilkosságok ellen tüntetett, a szovjet az amerikai, francia és dán követségek előtt Moszkvában ''ellentüntetést" rendeztetett.

De a magyar ügy mellett a most érlelődő libanoni probléma során is úgyszólván pereről-percre merülnek fel a szovjet részéről olyan tények, amelyek külön-külön is indokolttá tennék, hogy kizárják az Egyesült Nemzetek köréből a Kremlben ülő világfelforgatásra szövetkezett tömeggyilkosokat. Nem elég, hogy a libanoni úgynevezett polgáháború, amely a demokratikusan megválasztott, nyugati elvek szerint uralkodó kormány erőszakos felforgatását célozza, kizárólag szovjet fegyverekkel és szovjet pénzen folyik, a hruscsovi szemtelenség, még külön arra is felhasználja Libanont, hogy FEGYVERES TÁMADÁSSAL fenyegesse meg az Egyesült Nemzeteket. Mint ismeretes, a libanoni kormány panaszára a Biztonsági Tanács elrendelte, hogy az Egyiptom—izraeli határon szolgálatot teljesítő UNO-rendőrség egységei — ha a libanoni kormány kívánja — küldjenek csapatokat a sziria-libanoni határsávba, s ennek a kérdésnek a megbeszélésére Hammarskjöld UNO főtitkárt a helyszínre küldte ki.

Az UNO-rendőrségnek minden tag köteles segítséget adni, annál is inkább, mert ez a szerv egyedül azért alakult meg, hogy

az Egyesült Nemzetek Szövetségéből

az Alapokmányban lefektetett béke-elveket gyakorlatilag biztosítsa. Annak ellenére, hogy ma már senkinek sincsenek illúziói abban a tekintetben, hogy az UNO valaha is képes lenne megakadályozni egy véres háborút, ha annak megindítását a szovjet el határozná, mégis az UNO nemzetközi rendőrsége alkalmasnak látszott arra, hogy legalább helyi összetűzéseket megakadályozzon, illetve azoknak megszüntetését kierőszakolja. Hozzá kell tennünk, hogy a szuezi ügy lezárása után a nemzetközi rendőrség megalakítását a szovjet teljes mértékben támogatta.

.Most azonban a libanoni kérdésben más a helyzet. Libanon kormánya UNO-csapatok segítségét kéri a külföldről, az Egyesült Arab Köztársaság (Sziria és Egyiptom) területéről Libanonba szállított fegyveres lázadók ellen, s ez a segítség meg is fog érkezni. Annak hangsúlyozására, hogy a Libanon határán járőrszolgálatot teljesítő UNO-csapatok az egész világ — illetve az Egyesült Nemzetek egész szervezete — támogatását élvezik, az USA egyik hadihajó egysége a Földközi-tenger keleti medencéjében vetett horgonyt.

Válaszképpen Hruscsov jegyzéket intézett Libanonhoz és az Egyesült Államokhoz, amely szerint az UNO-csapatok — NEM AZ AMERIKAI csapatok — fegyveres békítési kísérletét LIBANON ELLENI TÁMADÁSNAK fogja minősíteni, s szovjet önkéntes csapatokat fog küldeni az UNO-CSAPATOK ellen! A szovjet tehát kijelentette, hogy háborút kíván indítani az Egyesült Nemzetek csapatai, tehát az egész szabad világ ellen.

Valóban felmerül a kérdés, hogy ilyen jegyzékek után még mit keres a szovjet az Egyesült Nemzetek között? A válasz természetesen az, hogy senki sem meri beterjeszteni az egyetlen logikus kizárási javaslatot, mert a Nyugat politikusai, de méginkább a nyugati közvélemény nagy része attól fél, hogy a szovjetet kizárnák, ez azonnali atomtámadást vonna maga után.

Ez a félelem semmiképpen sem indokolt. Az USA atomfegyverek tekintetében ellenállhatatlan fölényben van a szovjet felett, s ez azt jelenti, hogy egy atomháborút egyedül a Nyugat, nem pedig a szovjet nyerhetne meg. Ezt a szovjet vezetői sokkal jobban

OOOOMOOOOOOOOOOOOOOCOQOOOOOCOOOOOÖOMÖOOMÖOOO« »OCXSOKK

GÖRÓ6-NAT0 ELLENTÉT!

Görögország elutasítja az együttműködést a törökökkel a NATO-ban

Athén. — Evengelosz Averoff görög külügyminiszter az athéni parlamentben bejelentette, hogy Görögország nem működhet együtt Törökországgal a NATO-ban. Mindez a ciprusi kérdés vitája során merült fel, mert a görögök nem hajlandók Ciprus felosztásába beleegyezni, mivel a görög többség Ciprus szigetén a törököknek legalább ötszörését teszi ki.

A kormány elhatározását még annak a rendkívüli fontosságú ténynek a bejelentésével is aláhúzta, hogy mintegy tíz nappal ezelőtt a görög kormány visszarendelte a NATO délkeleti parancsnoksága mellett Szmirnában működő katonai kiküldötteit. Ez a rendelkezés több, mint 250 görög tisztet érintett, akiket a görög kormány előző bejelentés nélkül éjjel repülőgépen szállíttatott el

a törökországi NATO-parancsnokságról. Ezzel a görögök igen ké^aoOQOQOev^vMioooeQBeooogCOOOOOOQCOCjOBaooBooosoooaoaaeoeoeaooorwv-.i

nyes helyzetbe hozták a NATO főparancsnokságát, ahol most azzal a kérdéssel foglalkoznak, hogy a görögök ilyen magatartása miatt a NATO központi parancsnoksága kénytelen lesz két délkeleti NATO-kirendeltséget fenntartani.- egyet a görögöknek, a másikat pedig a törököknek.

Londonból származó híreink alapján már jelentettük, hogy az angolok 7 éves Ciprus-tervét a görögök és a törökök is elutasították. Sir Hugh Foot ciprusi angol kormányzót Londonba rendelték, hogy a kormánynak közvetlenül számoljon be a ciprusi nép többségének valódi kívánságairól. Ezeket a londoni kormány figyelembe akarja venni egy újabb terv kidolgozásánál, amely legalább az egyik perlekedő felet kielégítené. Jelenleg a nagyszámú angol csapatok jelenléte eredményeként, a béke Ciprus szigetén látszólag helyreállt-Chamoun libanoni elnök döntését várják

Beirut — Amennyiben az UNO.nak nem sikerülne napokon belül enyhíteni a feszültséget a libanoni kormány és a Nasseréktől lázitott és fegyverekkel ellátott felkelők között, akkor várható, hogy Chamoun libanoni elnök segítséget fog kérni a nyugati államoktól.

Hammarskjöld UNO-fötit. kár visszatért Egyiptomból, ahol Naserrel beszélte meg a libanoni beavatkozás kérdését és újból felkereste Chamoun libanoni elnököt. Arról még nem érkezett jelentés,

hogy Hammarskjöld hozott-e Egyiptomból ,konkrét javaslatot a libanoni viszály rendezésére. Amennyiben a helyzet által kényszerülve Chamoun az amerikaiak segítségét kémé, a Földközi tengeren tartózkodó 6. amerikai flotta és a rajta állomásozó tengeri gyalogság, valamint a Ciprusban ugrásra készen álló brit alakulatok vállalnák a libanoni partraszállást és ott a rendfenntartás feladatát. Ez a brit-amerikai intervenció azonban súlyos komplikációkat vetne felszín

re, viszont a Sziria és Libanon közötti határt csak komolyabb katonai erőkkel lehetne úgy elzárni, hogy a felkelők ne kaphassanak szovjet vagy egyiptomi utánpótlást.

Moszkvában máris reagáltak a britek és amerikaiak katonai készülődéseire. A hivatalos TASSZ-iroda jelentése szerint az orosz kormány nem nézhetné tétlenül a nyugatiak Libanon “belügyeibe” való beavatkozást, és az UNO-ban minden lehető eszközzel meg fogja akadályozni, hogy UNO lobogók alatt”" Amerika vagy Nagybritannia csapatokat küldjön Libanonba. Az oroszok

most azt javasolják, hogy csapatok helyett az UNO küldjön nagyobb számban tiszteket a sziriai és libanoni határra, akik ne csak megfigyelők legyenek, hanem vállalják a rendfenntartással járó feladatok ellátását is.

tudják, mint a nyugati közvélemény. De még, ha nem is volna fölényben a Nyugat, az atomháború önmagában értelmetlen, eleve eredménytelen borzalom, mert atomháborúban a győztes fél éppenolyan helyrehozhatatlan veszteségeket szenvedne, mint a vesztes. Az atomfegyverek csak ijesztésre jók, s azokat semmilyen felelős kormány nem fogja felhasználni, legalábbis nem olyan keretek között, mint ahogy az Hiroshimában történt.

De az sem igaz, hogy a szovjet kizárása bármiféle közvetlen háborút vonna maga után a Kelet és Nyugat között. Számos jel azt mutatja, hogy a Kremlben állandóan, újra meg újra mérlegelik, hogy kilépjenek az UNO-ból, s velük együtt természetesen kilépjen a többi szatellita is, s azután Vöröskínával együtt megalakítsanak egy ellen — UNO-t. Nem szabad megengedni, hogy ez megtörténjék, mielőtt a terror alapján kormányzó Szovjetet a demokratikus nemzetek maguk zárnák ki az Alapokmány szerint BÉKESZERETŐ NÉPEK közösségéből. Arra már semmi remény sincs, hogy a bolsevizmus és a demokrácia között molyt folyó harcot békésen, különösen pedig az Egyesült Nemzetek Szövetségében lehessen megszüntetni. Erre az UNO jelen szervezetében nem alkalmas, — aminthogy, semmi más szervezet sem volna soha alkalmas, amíg bolsevizmus, s artjíg diktatúra létezik. A vége úgyis az lesz, hogy elpusztul a kommunista őrület, s nem szabad, hogy akár egy pillanatig is az legyen ennek a pusztulásnak a jellege, mintha a szovjet részről hősiesség, vagy akár józan indok is fennállt volna. Megbélyegzés, kizárás, — és fertőtlenítés, ez amit a szovjet megérdemel.

Kanadai barátaink, akikkel erről az égető kérdésről beszélünk, gyakran azzal érvelnek, hogy a világ kettészakadását nem szabad a demokratikus országok akciójával megindítani. Azonban a kettészakadás már régen megvan. Mi csak annyit kívánunk, hogy egy olyan helyzetet, amely valójában már fennáll — a szoviet támadása a szabad világ ellen — s amelynek a fennállását a Kremlből most úgy a magyar, mint a libanoni kérdésben hivatalos jegyzékekkel is megerősítették, végre fogadjunk el valóságnak.

«ööOCSCIOflOOOOOMOMOöOOOOOOOOO*"

“Ciprus-tervünk nem merev csontváz”

London. — MacMillan angol miniszterelnök sajtókonferencián úgy nyilatkozott, hogy az angol kormány Ciprus-terve nem valami merev csontváz, amin ne lehessen változtatni. Ezt azzal kapcsolatban mondotta, miután közzétették, hogy a hivatalos Ciprus-tervet sem a görög, sem pedig a török körök nem fogadják el. "Hajlandó vagyok bárkivel összejönni és megbeszéléseket folytatni, hajlandó vagyok evégből akárhová elmenni, ha ezzel elősegítem a sziget békéjét, ami az angol kormány egyetlen célja" fejezte be MacMillan miniszterelnök.

Disszidált a szovjet halászhajó legénységének egy tagja

Londonból jelentik, hogy még a parlament nyugalmát is felkavarta egy szovjet halászszökevény, aki Skóciába menekült az angol szigetek közelében horgonyzó orosz halászhajóról. Erich Teayn észt hajós az Ukraina nevű szovjet gőzösön volt alkalmazva. Egy sötét éjszakát arra használt fel, hogy eloldott egy kis mentőcsónakot a hajótól és a skót partokig evezett. A menekülést a szovjethü kapitány hamarosan észrevette és üldözőbe vette a szabadság után vágyódó észtet, aki hamarabb ért partot és egy pajtában bujt meg. A szovjet hajóskapitány különítményével is partraszálit Skóciában és üldözőbe vette az észtet, de mivel nem találta meg, visszatért legénységével együtt az Ukraina hajóra. Tekintettel arra, hogy a szovjeteknek nem volt engedélyük a partraszállásra, így nem állt jogukban a menekült észt üldözése sem, az esetet az angol parlament is, tárgyalta és annak valószinüleg még diplomáciai utójátéka is lesz. A menekült Teayn pedig Angliában megkapta a menedékjogot.

Franciaország külpolitikája nem változik meg

Párizs. — Maurice Couve de Murville francia külügyminiszter nagy sajtóértekezleten kijelentette, hogy Franciaország külpolitikájának alapvonala nem fog megváltozni, mert az ország jövője, ugyanúgy mint múltja is, Európához és az Atlanti

világhoz kapcsolja Franciaországot. „Erre kötelez bennünket nemzetünk földrajza, történelme, közgazdasága és egész civilizációnk jellemvonása” — mondotta a külügyminiszter.

A miniszter szerint Franciaország nemzetközi helyzetét a következő három alaptétel határozza meg:

1. Franciaország Nyugat- Európa egyik alappillére;

2. Franciaország a nyugati világnak, pontosabban az Atlanti világnak egyik legfon. tosabb alkotórésze;

3. Franciaországnak Afrikában olyan érdekei vannak, amelyek létfontosságúak számára.

Libanon a polgárháború szélén áll

Beiruti megfigyelők egybehangzóan jelentik, hogy Libanonban folynak a guerilla.harcok a felkelők és a kormány fegyveres erői között. „Ez már több, mint lázadás, de még nem mondható egészen polgárháborúnak” — írják a nyugati lapok tudósítói. Chamoun elnök már nem bírja saját erőivel fenntartani a rendet. Beiratban és az ország többi részében is napirenden van a lövöldözés, a bombák és. pokolgépek robbanásai. Az amerikai és angol alkalmazottak családtagjai már elhagyták az országot. Hammarskjöld jelentést tesz az UNO-nak Libanonban és Egyiptomban folytatott tárgyalásairól. Ezekből eddig még csak az derült ki, hogy az UNO titkár „nem ajánlja” az amerikai és*'angol erők bevetését Libanonban, annak ellenére, hogy Chamoun kormánya most már a katonai közbelépést kéri. Válaszúton áll az UNO, s azon belül az USA és Anglia: Chamoun elnöknek a segítse-. get megígérték, azt tehát meg is kellene adni. De tudják, hogy ezzel sem hozzák közelebb a középkeleti békét és esetleg az egész Középkeletet elvesztik.

Hammarskjöld UNO titkár ismét „nem ajánlja” a Nyugat közbelépését a ke. leti anarchia ellen. Már egyszer a magyar szabadságharc alatt is „nem ajánlotta” az oroszok viszszaverését, ami kötelessé, ge lett volna. Ehelyett pár hónappal a szovjet budapesti betörése után díszebéden dőzsölt Hruscsov, val egy kremli nagyteremben. Az azonnali magyarországi közbelépéssel, és most az azonnali libanoni segítségnyújtással mind a két országot meg lehetett volna menteni a kommu. nista nyomástól. Hammarskjöld volt az, aki a dán Jensent elbocsájtotta állásából, mert nem adta ki néki az UNO jegyzőköny. vek alapjául szolgáló magyar tanuk neveit. Most már láthatjuk, hogy ez igen okos óvintézkedés volt, mivel a moszkvai díszebédekre járó UNO főtitkár könnyen Hruscsov zsebébe csúsztathatta volna a magyar szabad, ságharcos tanuk névsorát, hogy azt a pesti ÁVó-s gonosztevőkhöz továbbít, sák. Az ilyen főtitkár eddig is csak kárt, de lehet, hogy teljes katasztrófát fog okozni.

A világ közvéleménye követeli az UNO-tól, hogy főtitkára erélyesen lépjen fel a moszkvai gyilkosokkal szemben, akik az egész szabadságszerető világ megvetését és utálatát érdemelték ki.