Kanadai Magyarság, 1958. január-június (8. évfolyam, 1-56. szám)

1958-04-30 / 39. szám

VIII. 39. szám, 1958 április 30., szerda 2 KANADAI MAGYARSÁG KANADAI AGMS/rtr (?<UU%dl4tt 'íbutKpvU&fU 996 Dovercourt Road, Toronto, Ont., Canada Telefon : LE. 6-0333 Főszerkesztő : KENESEI F. LÁSZLÓ Megjelenik minden szerdán és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: 996 Dovercourt Rd., Toronto Előfizetési árak : egész évre $10.00, fél évre $.6.00 egyes szám ára 10 Cent. Amerikában : egész évre-$12.00, fél évre $7.00 Válaszbélyeg nélkül érkezett levelekre nem válaszolunk I Felhívás nélkül beküldött kéziratokat, képeket, nem őrzünk meg és nem küldünk vissza még külön felhívás, vagy portéköltség mellékelése esetén sem. A közlésre al­­kalmasnak talált kéziratok esetében is fenntartjuk magunknak a jogot, hogy azokba belejavítsunk, lerövidítsük, vagy megtoldjuk, ha arra szükség mutatkozik. Csak ritkán gépelt kéziratot fogadunk el. Minden névvel aláírt cikkért, nyilatkozatért a szerző felelős. s CANADIAN HUNGARIANS Editor in Chief LÁSZLÓ F. KENESEI Published every Wednesday and Saturday by the HUNGARIAN PRESS LIMITED 996 Dovercourt Rd., Toronto, Ont. Phone : LE. 6-0333. A nyiri pajkos Veszett kutyák ugatása Megszívelendő sorok a Kanadában megbújt vörös patkányoknak A Kanadai Magyar (?) Munkás című torontoi bolsevista szó­cső, legutóbbi számában, — hazai laptársaik példájára — lapunk ügyes-bajos dolgain rágódik, két hithű elvtárs levelét is közölve, melyekből "napnál fényesebben" derül ki, hogy milyen ember és lélekmentő munkát végez a Kanadai Magyar (?) Munkás és mi­lyen ártalmas újság vagyunk mi. A lap negyedik oldalán egyik váncouveri elvtárs, A. Sz. (valószinüleg Agyalágyult Szamár) elmélkedik fenkölt stílusban, •— a K. M. (?) M. hagyományaihoz híven — a váncouveri két ma­gyar fiú lopásával kapcsolatosan írottakról és mint a K. M. (?) M. alkalmi, de ügyefogyott munkatársa (van másmilyen is?) megálla­pítja, hogy: "a két magyar állította, hogy az emigrációs irodában egy jólöltözött magas ember azt a tanácsot adta nekik, hogy, ha éhesek lopjanak és így majd munkához jutnak. Az az egyén, aki ilyen tanáccsal látta el az angolul nem beszélő újkanadásokat, az nem lehet más, mint szélhámos'. A fene tudja, hogy a két magyar állítása megfelel-e a valóságnak, de az úriember nem került a bí­róság elé. Kutya a kutyát nem harapja meg. így a "szemtanú"! A nyomozást végző detektívek és az ítéle­tet hozó kanadai bíró, valószínűleg örömmel könyvelik el A. SZ. elvtársnak a Kanadai Magyar (?) Munkásban kinyomtatott pimasz megjegyzését, a bíróság elé nem állított "jólötözött magas ember" miatt, akinek szerepléséről csak a két fiú vallomásából tudunk és akinek létezéséről a "szemtanú" sincs meggyőződve. Ez azonban nem zavarja abban, hogy a Kanadai Magyar (?) Munkás támoga­tásával ne sértse meg súlyosan és alapos büntetést érdemlően a bírót és az ügyben eljáró detektíveket a "kutya a kutyát nem ha­rapja meg" pimaszság leírásával. Mert az ugyebár teljesen lényeg­telen, hogy van-e alapja annak, amit a Kanadai Magyar (?) Mun­kás és hitvány munkatársai a sajtószabadság védelme mögé bújva pimaszul leírnak, csak az a lényeges, hogy azokat a tisztességes, oe­­csületes és biztos erkölcsi alapokon álló, köztiszteletnek örvendő állami hivatalnokokat, akik nem olyan szemétrevaló csirkefogók, mint ők, becsületükben megsérthetik. . Az, hogy rólunk mit írnak, nem különösebben érdekes, mert sohasem érdekelt bennünket a K. M. (?) M. és kisszámú, de korlá­tolt "olvasótáborának" rólunk táplált véleménye. Amiatt azonban szégyenkezünk, hogy szabadon működhet egy magát "magyar­nak" nevezni merő és ezt nevében is kihangsúlyozó patkányújság, amelyik az őt befogadó és működési teret engedő ország köz­hivatalnokait, igaztalanul, de szemtelenül gyalázza. A torontoi elvtársak hruscsovi méreteket öltő pimaszsága elobb-utóbb megkapja régen megszolgált méltó jutalmát, effelől nincsenek kétségeink és biztosak vagyunk benne, hogy ismét el­jön az az idő, — mint 1956 októberében, a dicsőséges kezdetű és kegyetlen módon vérbefojtott szabadságharc idején — hogy a K. M. (?) M. "szerkesztősége" gyáva patkány módon "olajra lép", nehogy a felháborodott magyar tömegek meglincseljék őket. Akkor bezzeg .csend volt "munkásék" házatáján, csend és menekülés, rongy kis életük megmentéséért. Azóta ismét "nagy legények" lettek és tovább furnak-farag­­nak, aljaskodnak, köpködnek, rágalmaznak és sértegetnek, "ön­tudatos szocialista" görénylényüknek egyedül megfelelő módon. De meddig? Erre majd az általuk "kutyák"-nak nevezettek adják meg a választ! * * * A második levelet a Kanadából hazament, vagy mint ö írja : "szabad földre érkezett" Sütő Gábor elvtárs írta Budapestről, ab­ból az ünnepélyes alkalomból, hogy tettét megbánva vissza­­kunyerálta magát a legelső alkalmat megragadva vízbehagyott elvtársai közé. Elképzelhetjük milyen meleg, baráti fogadtatásban részesítették a nagyszájú párttagot, aki olyan szívvel-lélekkel volt híve a "szocialista államinak, hogy csapot-papot hagyva rohant el hazulról, amint erre alkalom kínálkozott és még milyen nagy lehetne otthoni elvbarátai és a kormányzat öröme, ha tudnák, hogy itt miket mesélt úgy általában az otthoni helyzetről és a politikai vezetés .hibáiról, hogy részvétet keltsen személye iránt és "jó fiúnak" tűnjék Kanadában. Fő azonban, hogy most már ott­hon van és igen kitünően érzi magát, mert most tudta meg végre, hogy mi az a "szabad föld" és az igazi boldogság! Áldásunk rá! Neki és elvtársainak legyen mondva! Tud Ön németül? Akkor olvassa a TQRONTOER ZEITUNG OT Kanada vezető németnyelvű lapját I A kiadóhivatal címe : 410 Bloor St. W., Toronto. , Telefon: WA. 3-1684 u. WA. 3-1303 A kommunista irodalom torzító tükörből nézi a magyar multat. A tájakon csak a föld­műves izzadtságát látja, az emberek közül pedig a Józsa Gyurikat és Csollán Bertiket keresi ki, akik legendás tréfáikkal nem zsar­nokai, de jótevői voltak a magyar népnek. A tiszántúli tájat valójában Jókai és Vas Gereben mintázta meg regényeiben. Ki ne ismerné a géci kastélyokat az Uj földesúrból, a szamosbecsei átkelést a Szeretve mind a vérpadig című regényből és a Törik-szakad csárdát az Egy magyar nábob-ból ? Józsa Gyuri tiszafüredi földesúr pedig — a múlt század derekán — messze földön híres pajkos volt, aki mindig azon törte a fejét, hogyan tréfálhatná meg környezetét. Se szeri, se száma nincs a dévaj cselekedetek­nek, melyekben mindenkivel tengelyt akasz­tott. Legtöbbet huzalkodott a nádudvari atya­fiakkal. Pásztoraikat megcsapatta, suttyó fiaikat, akik igás lovakat őriztek, hajdújai­­val gúzsba tetette és más hasonló duhaj tré­fákat agyait ki .bosszantásukra. Pei'sze a nádudvari nemeseknek is főtt a fejük, latol­gatván, hogy miként kellene hatékonyan vi­szonozni Józsa Gyuri tréfáit. Egyszer aztán, nem győzvén már tovább tűrömfűvel, elküldték hozzá a postát valami kurázsis fickó személyében. A cifrán meg­fogalmazott üzenet lényege az volt, hogy ha a nemzetes úr minden lépésnyire egy-egy strázsát cövekel a mesgyéjére, akkor is meg­legeltetik dűlőin a veres kakast. S a felbor­zolt nádudvari felek be is váltották fenyege­tésüket. Hol emerre, hol amarra vetett lob­­bot. egy-egy szénakazal, hol meg a nádho­­dályba dugtak taplót. Minden éjszaka ki volt világítva Józsa Gyuri birodalma. Addig, addig, hogy már már ő maga is gon­­dolóra fogta a dolgot. Megüzente a nádudva­riaknak, hogy ne bolondozzanak tovább, ba­ráti jobbot' ígérve, béke lakomára hívta meg a nádudvari nemes hadnagyi széket, az elöl­járóságot és minden kutyabőröst íjastól, fiastól. Learatott búzatermését olyan formába rakatta hatalmas asztagba, hogy egy általa előre kiléniázott négyszögű teret teljesen bekerítsen. Csupán annyicska rést hagytak rajta, amelyen át arra a bekerített térségre be lehetett menni. Tulkot vágtak, hordókat csapoltak és a falvak végéről szekérderék­­számra hordták össze a muzsikus cigányo­kat. Az asztaggal övezett térség volt a lakoma színhelye. Roskadozó asztalok mellett folyt a dáridó. A nadrágszíjat eresztett, elázott társaság észre se‘vette, hogy éjféltájban el­illant közülük a házi-úr s a kijárat is beom­lott. Akkor kapkodtak csak borgőzös fejük­höz, mikor az asztag minden oldalról láng­­baborult. A lángokon keresztül, egymás hegyén-hátán, megpörkölve, leperzselt haj­jal, hamvadó bajusszal menekültek a nádud­variak a békelakomáról: Józsa Gyuri távo­labb, egy rakott szekér tetejéről szemlélte tréfája sikerét. - * Különös kedvtelése volt, hogy olykor-oly­kor bőgatyába, kurta ingbe öltözött, vállára cifraszűrt vetett, fejére árvalányhajas pör­­ge kalapot csapott, s lóra ülve pusztáról­­pusztára, csárdáról-csárdára csatangolt, va­lamelyik neves betyárnak adván ki magát. Nagyon tetszett neki, ha elhitték. Egyszer Biharban, Esztár környékén be­­tyárkodott. Valami igazándi betyárok éppen előtte való napokban dézsmálták meg a hí­res esztári szilaj ménest. Valamennyi pan­dúr volt a megyében, mind a betyárok nyo­mát ütötte. Tele volt leselkedő haddal annak a csárdának a padlása is, amelyiknek az aj­taját Józsa Gyuri berúgta, nagy lövöldözés­sel riogatva a poharazó népet. Előrohantak a nandurok, vasraverték és a főszolgabíró elé kísérték. Ez ismerte ugyan látásból, de a felisme­résnek semmi jelét nem mutatta : Sőt éppen a komisszáros gondjára bízta, a „vén be­tyárt”, mondván : — Hivatalból utasítom, hogy a foglyot hatékony elbánásban részesítse. Gondolhatjuk, milyen lehetett ez a haté­kony elbánás. Ráadásul egy hétig száraz ke­nyéren, és hideg vizen dutyiban tartották. Csak akkor hittek neki, mikor a szembesí­­tésre megidézett füredi hites elöljárók felis­merték. Nosza kérte az engedelmet a főszol­gabíró. Józsa Gyuri persze színleg megbo­­csájtott. Nagy lakomát csaptak, szépen ösz­­szebarátkoztak. Rögtön meghívta új barát­ját füredi rókavadászatra. Két nagy agárral indultak el, de mire a vadászat színhelyére értek, megszökött mind a kettő. Most mi lesz ? — kérdé a vendég. De Józsa Gyuri csak legyintett: — Mi lenne ! Húzódj lesbe, kedves bará­tom uram, de én meg a kutyaugatást utá­nozva annyi rókát hajtok neked, hogy nem győzöd lelövöldözni. Hát az ugatás és a hajtás megtörtént, de róka nem mutatkozott.--Nem értesz te barátom, a réti rókava­dászathoz, hiszen az imént is borjúnyi rókát hajtottam feléd. Hadd húzódjam csak lesbe én — szólt a házigazda. Amig azonban a vehdég főszolgabíró a hajtással volt elfog­lalva, addig ő elindult hazafelé. Már jött is vele szemben vagy húsz falubeli either. így szólt, hozzájuk : — Én dologra rendeltem ide kendteket, de más fontos teendő akadt. Itt a nádas szélében valami veszett ember dühöng, menjenek fog­ják meg, tegyenek rá kötelet és hozzák be az udvarba. De vigyázzanak rá, hogy el ne szaladjon. Az emberek csodálkozva látják, hogy va­lami úrféle nagyban hadonászva, agár módjára ugatva, szaladozik végig-végig a nádasban, le és fel. — Nem bámészkodni emberek, — kiált a parasztok vezetője — hanem egy-kettőre megfogni szegény szerencsétlent ! Csak vi­gyázni, meg ne harapjon valakit. A főszolgabíró védekezett, de nem volt eredménye. Addig-addig kerülgették, míg szűrt hajítottak a fejére s így megkötözve, pórázon vezették faluhosszat. / — Vigyázat, kiáltoztak jóelőre, — veszett embert hozunk, meg ne találjon kapni va­lakit. * Mikor befordultak Józsa Gyuri portájára, a fél falu kísérte őket, visongó gyermekse­reg szaladt előttük. , — Nemzetes uram — mondta a parasztok vezetője — itt hozzuk a veszett embert. Me­­szet neki ! Hű de nehéz volt megfogni. Ki­csibe múlt, hogy mindőnket össze nem mart Józsa Gyuri azonban kikergette udvarából a csődületet és hahotázó vendégeivel kisza­badította a főszolgabírót a kötelékekből. A jó úr tajtékozott a dühtől. Jól ismerték egy­mást, s azonnal rájött, hogy az egész dolog kitervelt csúfságos tréfa volt. Ezért legyőzte indulatát s Józsa Gyuri felé fordulva a bosz­­szú terveit kezdte forralni magában. A Tiszántúl hétköznapjai persze münká­­ban teltek el, szántóföldjein ringott a leg­szebb búza s hegyaljai peremén szüretelték a legtüzesebb bort. Most Józsa Gyuri a letűnt világ kizsákmányoló szimbóluma. így beszél­nek róla a párttitkárok a kolhozok „népmű­velési” összejövetelein. A kommunista könyvpiacon Szűcs Sándor : Pusztai szaba­dok című könyve uszító hangon idézi emlé­két. De a hazug szavak mögött mindenki a nyíri pajkost látja, aki' a szegények nagy barátja volt. NYIREGYHÁZY PÁL iiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiimmiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiimmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimniíimimiiiimiiiiimiiiimiiiiiiiTiiimiiiii! IKKA RELIEF KÜLDJÖN ÖN IS OTT AHOL MINDENKI KÜLD! PÉNZÁTUTALÁS a világ minden részébe Szabad választás. Épületanyagok, gyarmatáruk, iparcikkek. Vámmentes és vámköteles élelmisze­rek európai raktárainkból szállítva. IVYÁÍ«Y^7FR Vigyázat! UÍ ma9Yar rendelet jött ki ■ wfcfcll a gyógyszerküldésekkel kapcsolatban. Forduljon szakemberekhez! Rendelé­sét azonnal továbbítjuk, utólag szám­lázzuk. TtJZEX vámmentes csomagok a felvidéki hozzátartozók részére FORINT és minden más bankjegy állandó raktáron. Kirje hivatalos árjegyzékünket. Magyarul levelezünk. ROYAL GENERAL AGENCY j Divisions of Rogency Enterprises Canada Limited 273 SPADINA AVE. ( Rogency Building ) TORONTO 2 B, CANADA Tr lefonok: EM. 4-9333, EM. 4-9334, EM. 4-9335, EM. 4-9336 POKOLY LÁSZLÓ : Bajok—problémák ERRŐL - ARRÓL A RÉGI óriás-filmek halha­tatlan sikere úgy látszik, nem hagyja nyugodni a holly­woodi filmgyárosokat, és egyre-másra „újrafilmesítik” a húsz-harminc évvel ezelőtt már megfilmesített, bevált és óriási hasznot hozó regénye­ket. Legújabban a Metro- Goldwyn-Mayer gyár kezdte el Rómában eddigi legna­gyobb filmjének, a „Ben Hur”-nak forgatását, mely­nek előállítási költségei mintegy kilencmillió dollárba kerülnek. A Ben Húr első filmváltozatát is a Metro ké­szítette a huszas években, a főszerepet akkor Ramon No­­varró játszotta. A MECSEK-HEGYSÉGBEN úgy elszaporodtak a rókák, hogy a hosszú és szigorú tél következtében nemcsak Pécs külső részeibe, de a város bel­sejébe is bemerészkedtek. A pécsi vadászok a város utcáin lövöldözték le a tvuktölvaj < -S rókákat. ERZSÉBET belga király­nét meghívta Vorosilov, a szovjet legfelsőbb tanács el­nöke „díszvendégnek”, a he­gedű és zongoraművészek Moszkvában tartandó Csaj­kovszkij versenyére. A belga királynő lesz az első „királyi vendég” a Szovjetunióban — feltéve, ha elmegy. GIACOMO PUCCINI, a nagy olasz zeneszerző szüle­tésének 100. esztendős évfor­dulóját ünnepük az idén a vi­lág valamennyi operaházá­ban. Majd minden kulturál­­lam dalszínházai Puccini-cik­lust rendeznek a jubileum alkalmából. • AZ UTOLSÓ másfél évszá­zad alatt mintegy száz vadál­latfajta pusztult-ki és nagyon sok fajta áll ma is kipusztu­lás előtt, — az állatvédelmi intézkedések ellenére. Az egyszarvú rinoceroszból — mindössze néhányszáz darab van csupán, nem sokkal több, talán még ennyi sem a dél­afrikai hegyizebrákból. Az „addo-elefántok”-ból pedig o?a.fc húsz darabot tartanak nyilván. Hasonlóan, csak egy­két fehér sivatagi antilopról tudnak. A még nem is olyan nagyon régen milliómszám kóborló amerikai-bölények száma is kb. harmicezerre csökkent és a legutolsó húsz esztendőben csak egyetlen egy példányt láttak a szibé­­riai-vadlovak rendkívül ritka fajtájából. Kérdés: Férjem és a gyerekek gyakran okoskodnak, hogy Mi értelme van a templomba, illetve vasárnapi iskolába járás­nak?" Az én érveimet alig veszik figyelembe. Hogy határozná Ön meg röviden? Felelet: Az értékes, hasznos és boldog élet szabályait sehol sem lehet annyira megismerni, mint a templomban és a vasárnapi iskolában, ahol a középpont Jézus Krisztus személye és tanítása. A mi hitünk szerint az élet, — természetesen a mindennapi, tehát a mai élet — dolgaiban, bajaiban és örömeiben Jézusnál járta­sabb és tapasztaltabb nincs. Ahhoz, hogy magunkból a legjobb és legnemesebb értékeket kihozhassuk, bizonyos lelkesedésre van szükség. Ezt a lelkesedést sehol annyira megkapni nem lehet, mint a templomban, mely egyben a legszilárdabb biztosítéka an­nak, hogy az odajárók a sok szenvedéssel és betegséggel küzdő magyar társadalmunk hasznos és építő tagjaivá válnak és annak meg is maradnak. Kérdés: Néhány hónap múlva a leányanyák lenézett csoport­jához fogok tartozni. Gyermekemet magam akarom nevelni, de rengeteg gyötrő problémáim között az egyik legkínosabb, hogy mit válaszoljak gyermekemnek, ha idővel kérdezősködni Yog az apja felől? Felelet: A válaszok a gyerek korához kell, hogy igazodjanak, Először azt mondhatja: "Elment". Tíz éves kor után már úgy mondhatja: "Itt hagyott engem". Később 14—17 év között, mikor a kérdések mind mélyebbek! lehetnek, nyíltnak keil lennie, és meg kell mondani, hogy szerette az apját és bízott benne, de gyenge volt és súlyos hibát követett el, amely nem annyira Önt, mint inkább a gyermekét szenvedteti. Gyermekétől ezért bocsá­natot kell kérnie. Mentsége az lehet, ha nyíltan szemébe nézve, mint valóságot mondhatja neki, hogy életét neki áldozta, mert mindig a legjobbat akarta neki biztosítani. Ne szidja az apát, de mondjon el róla minden jót, amit tud, még ha megerőltetésbe ke­rül is, mert ez vigasztaló és építő lehet gyermeke jellemének fej­lődésében. MOHAMED EL BADR, je­meni királyi herceg kijelen­tette, hogy Jemen vörös-ki­rályság bárhonnan, bármi­lyen áron és bármennyi fegy­vert elfogad-BIDAULTNAK nem sike­­került kormányt alakítania Franciaországban, mert saját katolikus republikánus párt­ja nem volt hajlandó ebben támogatni. Coty elnök most a kicsi, de befolyásos ellenál­lás-pártot s annak vezetőjét kérte fel a kormány alakítá-KEDVENC ITALÁHOZ SZÜLŐHAZÁJÁBÓL | 1 LEGKÖZELEBB ÁLL A § S Jm Mir a > mMSmf jgf sára. Rene Pleven elfogadta a tisztséget és néhány nap, hónap múlva ő is le fog mon­dani. A helyzet Franciaor­szágban egyelőre megoldha­tatlan. • ALBERT WHITEHOUSE, az AFL-CIO szakszervezetek ipari osztályának igazgatója kijelentette, hogy néhány év múlva az amerikai munkás­nak csak két órát kell dol­goznia naponta ahhoz, hogy a jelenlegi életszínvonalat el­érje maga és családja szá­mára. §j I 1 COLA I ORANGE rí CREAM SODA GINGER ALE 4 í INGYEN AZ ÜZLETBE ff A szállítva ü * I piknikekre, társasvacsorákra I és minden más ünnepi alkalomra. WAlnut 1-2151 MINDEN HÉTKÖZNAP HÍVJA FEL TORONTÓBAN J gjjfg J QJgjg PRIVÁT HÁZHOZ NEM SZÁLLÍTUNK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom