Kanadai Magyarság, 1958. január-június (8. évfolyam, 1-56. szám)

1958-01-28 / 12. szám

Vili. 12. szám, 1958 január 28., kedd 4 KANADAI MAGYARSÁG Jávor Pál tündöklése és bukása Jávor Pál, mint már megírtuk, itthagyott esapot-papot, nincstelenséget és nyomort s visszatért Magyarországra, régi díszes mű­ködésének színhelyére. Jávor Pál visszatéré­sével kapcsolatos dolgokra szándékosan nem tértünk rá eddig, mert vártuk a fejleménye­ket, hogy reagál rá a magyarság úgy ide­­kint, mint odahaza s kiváncsiak voltunk arra is, mit ír a sajtó Jávor Pál visszatérésével kapcsolatban. Jávor Pál személyével már csak azért is érdemes foglalkozni, mert az ő sorsán ke­resztül tiszta képet kapunk arról a talmi világról, amelyben hol felbukkannak, hol letűnnek tehetségek, vagy tehetségtelenek, aszerint, hogy ki diktálja, kinek a kezébe fut össze a szini-divat irányítása. Jávor Pál Szegedről indult el, illetve ott lépet a vilá­got jelentő deszkákra. Pályafutását együtt kezdte Páger Antal­lal; mindkettő mint táncos-komikus szere­pelt a Szegedi Városi Színházban. Szinte egyidőben kerültek fel Budapestre is. A jó­kiállású Jávort Jób Dániel választotta a Víg­színház részére, ahol mint bonviván kapott főszerepeket. Míg Páger Antal a dráma mellett kötött ki és nem is tért el mellőle, addig Jávor Pa­lit mindig csak a könnyű műfajokban láttuk viszont, ő volt a mulatós, nótás huszárkapi­tány, vagy a minden bánatát a duhaj kodás­ba ölő magyar gentry. Jávor Pál kétségtelenül színes életet élt. Hajnalig lumpolt, cigányozótt a budapesti kávéházakban és mulatókban s a Vigszin­­háznak nem volt többé közönség gondja. Amelyik darabban felléptették a „szivdög­­lesztő mosolyú” Jávor Pált, oda tódult a kö­zönség, különösen pedig a nők, azok közül is főleg az éretlen korúak. Jávorért megin­dult a versengés. A kasszasikert jelentő fil­mekben is ő volt a főszereplő. Senki nem tu­dott úgy cigányozni, úgy inni, olyan snáj­­digul összeverni a bokáját, mint tette azt a fiatal Jávor Pali. Nem a művészetben volt csillogó, csak a talmi adottságok, fiatalság, jómegjelenés nyitották meg számára az ér­vényesülés útját S ez a diadalszekér a mű­vészet országútján fölrepítette a Nemzeti Színház színpadára is. Mindjárt hozzátehetjük : érdemtelenül ! Ahogy első állomáshelyére, a Vigszinházba is a daliás külseje vitte, ugyancsak a kirob­banó fiatalsága és filmsikerei nyitották ki előtte a Nemzeti Színház kapuját... Hogy is volt csak ? Vojnovich Gézát, a tudós akadémikust leváltotta Hóman Bálint akkori kultuszminiszter a Nemzeti Színház igazgatói székéből, mert túlsók volt a defi­cit és napról-napra szaporodtak a színházzal kapcsolatos állami kiadások. A választás Tonnái Cecil ajánlatára Né­met Antal dr.-ra esett, aki írói készségén kívül — lévén akkor a „Napkelet” egyik szerkesztője — Bécsben tanult Reinhardt mellett rendezést... A fiatal Németh Antal dr. mint a Nemzeti Színház új igazgatója az­zal a szigorú kultuszminiszteri ukázzal fog­lalta el hivatalát, hogy a minimumra kell csökkenteni a Nemzeti Színház kiadásait. Németh első tevékenysége az volt, hogy olyan színészeket szerződtetett a színházhoz, akik vonzották a közönséget. Így esett a választása Jávor Pálra is, aki kész örömmel fogadta el a Nemzeti Szín ház ajánlatát. Jávor duhaj, kirobbanó egyéniség volt nemcsak a színpadon, de az életben is. Odahaza is állandóan tombolt, s részeg állapotban nem egyszer véresre korbácsolta feleségét. A jószimatú pestiek ezt mindig tudták abból a körülményből, hogy Jávor Pál ilyenkor megjelent az egyik lipótvárosi Gelb Malvin virágüzletben s a fél üzlet virá­gait felküldte a feleségének. A szenvedő alany : az asszony a verés után hetekig nem mutatkozott Budapest utcáin, mígcsak el nem tűntek testéről a szörnyű kék, sárga és lila foltok. Jávor Pál a politikai életben a baloldalhoz tartozott s mikor a jobboldal került fölénybe, élesen szembehelyezkedett azok képviselőivel. Így törte össze Kiss Ferenc szobrát, mert magával a nagyerejü színésszel nem mert ki­kezdeni. Hiába, színészekről van szó, nekik vagy csőstül jön az elismerés, vagy sehogyse. Kiss Ferenc is a hálás utókorra hagyhatta volna szobrának elkészítését... Jávort a náci rezsim megkinoztatta, bör­tönbe vetette, elkerült Sopronkőhidára, ahol az oroszok szabadították ki. Jávor korán, 1946-ban hagyta el Magyar­­országot s azóta itt élt Amerikában. Csak ez a Jávor már nem a r.égi Jávor volt. Ahogy teltek az évek, úgy lépett rá egyre jobban és jobban az öregség. Az ital is kikezdte az idegeit és lassan kezdett szenilissé válni. A lelkileg teljesen meghasonlott ember sorra járta Amerika magyarlakta helyeit, de már nem tudott többé átütő sikert teremteni ma­gának. Erre kevés volt a művészi adottsága, a fia­talság pedig, amivel valamikor hódítani tu­dott, eltűnt örökre s a korán megöregedett Jávorra már alig volt kiváncsi a magyar publikum. Itt Kanadában, Delhiben a szinpadról pocskondiázta le a közönséget, mert az ő felléptére nem gyűlt össze telt ház. Odaf persze többet nem tehette be a lábát. Leg­utóbb itt Torontóban vendégszerepeit egy színtársulattal. Az egykori nagy színészből sajnos dali lett. S most hazament. Neve még jó a kommu­nista propagandának s lehet, hogy még sze­repeket is kap. Egyik búcsúlevelében ezeket írta: „Lehet, hogy borzalmas jövő vár rám, de az is lehet, hogy lesz még egy pár szép évem” ... Ez jellemző Jávorra s mi már azt is tud­juk, hogy csak eszköz a kommunisták kezé­ben, mert hazacsábítgató leveleket írogattat­­nak vele, főleg szinészeket akarnak megkör­nyékezni, hogy térjenek vissza Magyaror­szágra Erre, s csakis erre jó már Jávor Pál, a Nemzeti Színház s a magyar film egykori daliás bonviván ja, akit a Fortuna istenasz­­szonya felrepített a dicsőség és a hírnév ormára, hogy aztán ledobja vissza az isme­retlenségnek abba a pokoli mélységébe, ahol elnyeli és magához öleli a kilobbant meteo­rokat a sötétség. (S. P.) A NOSZTY FIÚ ESETE TÓTH MARIVAL IRTA: MIKSZÁTH KÁLMÁN oooooooe-»ogoeogooooooeaogoo«»ow>ooQoe>eoooooeo<&* A NAGYVILÁGBÓL ÉLETMENTŐ PAPAGÁJ A jugoszláviai Ptuj vá­roskában egy kéthónapos kis­fiú bölcsője mellett a vízve­zeték csöve megrepedt és a jéghideg vfz nagy sugárban ömlött a bölcsőbe. A falra akasztott kalitkában szundi­káló papagáj felriadt a víz­csobogásra és akkora lármát csinált, hogyr a szomszédos szobában alvó szülők is fel­ébredtek és megmentették a fuldokló kisfiút. A FRANCIA Nemzeti Biz­tosítópénztár újfajta életbiz­tosítást vezetett be. Olyan kötvényeket hoz forgalomba 10.000 frankos készpénz ár­ban, melynek tulajdonosa ha öt esztendőn belül meghal, a hátramadottak negyventől, százezer frankig terjedő biz­tosítási összeget kapnak. Ha a biztosított öt év elteltével még életben van, teljes össze­gében visszakapja a befekte­tett pénzt. Az új kötvények napok alatt népszerűek lettek Franciaországban. PORT SAIDBÓL jelentet­ték, hogy a Menzaleh-tóból a halászok egy 25 kilós rákot fogtak ki. Amikor megpróbál­ták kiszedni a hálóból az óriás rákot, valóságos harc folyt le a halászok és a rák között. Az egyik halász halá­losan megsebesült, egy má­siknak pedig a szemét verte ki és visszamenekült a tóba. 10. FOLYTATÁS Átveszi a belügyminisztériumban a kinevezési okmányt, tisz­teleg a belügyminiszternél, aki ellátja instrukciókkal, kivált az ilyen megyében, mint Bontó, ahol zavarok vannak és pánszláv mozgal­mak készülődnek. Már mindjárt az előszobában kezdi a hatalom bűvös mákonyát főiszíni. A fltkár csupa mosoly ,csupa szivesség, az ügyes-bajos vá­rakozó képviselők egymásnak suttogják: "Az új bontói főispán" s bosszús szemet vetnek rá. mert a képviselőket megelőzve mehet be a miniszterhez, ő excellenciája "per tu" szólítja: "ülj le, kérlek és gyújts rá, beszéljük meg együtt a dolgokat". — Mikor szándékozol lemenni ? — Mikorra parancsolod? — Minél előbb tartod meg az installációt, annál jobb. Remény­em, leviszed a feleségedet is? — Úgy szándékozom. — Ugy-e, Noszty-leány? — Az. — No, az ott aranyat ér.. . Hát csak erély, barátom, erély és larmadszor is erély. Mihelyt egy kicsit megmelegszel, értesíts a viszonyokról, természetesen számjelekkel. Ezzel aztán udvariasan kikíséri és az ajtónál hozzáteszi: — De ne felejtsd el magaddal vinni a kulcsot. Majd elkül­detem a lakásodra. Hol vagy szállva? Az új főispán most már elhajtat egy litográfushoz és névjegye­ket nyomat: "Báró Kopereczky I. I., Bontó vármegye főispánja", aztán a távírdára szalad és egy sürgönyt meneszt a bontómegyei al­­spánhoz, melyben főispáni kinevezését tudatja és kéri, hogy minél rövidebb idő alatt a szükségesek megbeszélése végett keresse fel Budapesten az "Angol királynődben. A Koronaherceg-utcában találkozik a sógorral, Noszty Ferivel. Csinos fickó, vasalt nadrágban, villogó cilinderrel, szegfűvel a gomblyukában. Persze, nagy örömben tör ki. — Ejnye, de jó, hogy találkozunk, éppen azon gondolkoztam, kitől kérjek kölcsön hirtelenében ötven forintot? Kopereczky most az egyszer nem vág savanyú képet, átadja az ötvenest, de azt a megjegyzést mégse hallgatja el: "Ámbár most nekem is sok kiadásom lesz". — Az ám, főispán lettél. Ebédek, pezsgő, reprezentálás. Ked­ves pozició. Minden virág neked nyílik a megyében, minden fácánt te eszel meg s minden asszony a hálódba botlik. Ezt jól csinálta az öregem. Csak aztán rólam se feledkezz meg, sógor. — Mit? Volna talán kedved magántitkárnak lenni? — Pfuj! Nem szeretek én körmölni. Arra keress magadnak valami skribát, valami ügyes lateinert, aki majd lapot is szerkeszt. Mert saját orgánumodnak kell lenni, amit te sugalmazol. — Ne beszélj! — Az úgy van, kedves sógor. Hozzátartozik a királyosdihoz. Kivált nemzetiségi megyében. A kormány szubvenciót ad a lapod­nak, a lap azután működik. Te a közgyűléseken teszel nagy kiroha­násokat a nemzetiségiek ellen, ő a cikkekben; ha nincsen ok rá, ta­láltok okot> a cikkeket aztán a szerkesztő megvörösceruzázva küldi fel a kormánynak, hogy lássa, mennyire dolgoztok a magyar állam­eszme érdekében s addig-addig dolgoztok, míg egyszer csak azon veszitek észre magatokat, hogy ahol ezelőtt béke volt, most fene­kestül felfordult minden. Hát erre én nem vagyok való, ahhoz egy buzgó" fiatalember kell. Hanem, ha valami jót akarsz velem, sze­rezz nekem egy jó partiet .. . — Jó, majd híradással leszek, ha valami érdemes falat akad. Apád már beszélt velem ilyesfélét, de olyanformán, mintha már meg is volna. De addig is kísérj el a szabóhoz, díszmagyart me­gyek csináltatni. Nini, elfelejtetted már Velkovics Rozáliát? — Az csak akkor volt jó. Akkor még kevesebb adósságban úsztam. Most már nagyobb hal kell. — Vigyázz sógor, mert cápáig találod fölvinni, az pedig nincs se a Tiszában, se a Dunában. Ilyen vidám beszélgetés közt értek Grünbaum és Weinerhez s onnan aztán a Birner-féle kereskedésbe nyitottak be pezsgőt ren­delni a beiktatási lakomára. Ötven üveg francia és négyszázötven üveg magyar pezsgőre alkudtak meg. — Hanem az etikette legyen egyforma a palackokon, — ren­delte a főispán. — Ért engem? Birner úr arcán széles mosoly terült el. «■ — ó, hogyne! Nagyon is értem a méltóságos urat. Méltóztas­­sék benne megnyugodni, mind egyforma Moet Chandon vignettá­val lesz szállítva. —Az ördögbe, Birner, — pattant fel Noszty megbotránkozva. — A sógorom nem úgy érti ezt, hanem megfordítva, hogy t. i. magyar vignetták legyenek a francia pezsgőkön is. — Ahogy parancsolni méltóztatik, — hajtotta meg magát Bir­ner ur. Kopereczky oldalba döfte a sógorát és tótra fordította beszé­dét, mint mindig kritikus pillanatokban. — Cső robis? Csi szi sza zblaznil? (Mit csinálsz? Megbolon­dultál?) Hanem ott künn aztán felvilágosította Feri. — Te bolondultál meg sógorkám. Mert látod, ez a különbség. Egy tót úr úgy csal, ahogy te; egy magyar úr úgy csal, ahogy én. Ha a te intézkedésed sülne ki (pedig minden kisül), örökre lehetet­len voltál Bontó megyében, de ha az én intézkedésem tudódik ki, hogy a francia pezsgőre tetettél magyar etikettet, akkor mind bá­mulatra méltó gavallért fognak ünnepelni s amellett így is, úgy is célodat éred, hogy csalod őket s hogy ti ínyencek fent az asztalfőn francia pezsgőt fogtok inni, míg az alsóbb rendbeliek a becsületes magyar gyártmányt kortyolgatják. Tetszett az okoskodás Kopereczkynek. — Hm. Mondasz valamit. Igazad lehet. Köszönöm, hogy figyel­meztettél. Én már nem vagyok hiú ember, se pedig olyan nagy sza­már, aki ne tudná, hogy szamár. Én tudom és érzem a szamár voltomat s ez a kiváló tulajdonságom meglásd, ki fog emelni en­gem a közönséges főispánok közül. Apád nem fog velem szégyent vallani, ne félj. Hanem egy okos ember okvetlenül kellene hozzám. Mert ha egy jó titkárom volna, hiszem, jól be tudnám tölteni az ál­lásomat. Pompásan lehetne felosztani a dolgokat. Én a parancsolást tudom, a törvényeket, meg a többi egyebet a titkár tudná. Kereshet­nél nekem valahol egy alkalmas fickót, mi? — Utána látok. — Köszönöm sógor, nagyon lekötelezel, kivált, ha sietsz vele, mert a miniszter azt akarja, hogy minél gyorsabban foglaljam el a székemet. Sokat vár tőlem, — tette hozzá némi büszkeséggel. — Szóval nem merem a beiktatás napját későre kitolni, annál is ke­vésbé ,mert már mindenem kész, ami a bontói felszereléshez kell, csak még egy sastoll kell és egy írótolI. A sastollat megvehetjük útközben. —Az írótolIról meg én gondoskodom. Három-négy nap múlva nálad lesz. Noszty elvállalván a feladatot, egy úgynevezett "pokoli ötlete" támadt, melyről bajos elhatározni, az ördög sugta-e vagy egy kis íjas fiú, aki valamikor Isten volt, míg az olympusi hatalmakat nem deposszeedálták, de aki legtovább uralkodik, mert a többiek, az öregek, már eltűntek, de ő még most is intéz. — Szegény hugocskám, — dünnyögte az elhatározásnál Feri, — miért ne tenném boldoggá? S ezzel másnap, mikor reggel otthonról elment, benyitott az ugyanazon utcában levő "Cinkotai itcéhez" címzett kis kocsmába,­­oda szokott járni, ha pénze nem volt és mulatni akart, ott mindig hiteleztek az elegáns fiatal úrnak. Jóképű, tisztes öregasszony volt a kocsmárosné, nyájasan kö­szöntötte, mert már régen nem látta. — Itthon van Kornél? — kérdezte. Kornél, az öregasszony fia, iskolatársa volt, azonfelül együtt önkénteskedtek s azonfelül ... de ezt már nem kell mindenkinek tudni. — Nincs, édes úrfim, nincs biz az, — felelte a jóképű anyóka. — Az ügyvédi irodában van. — Hát kegyed hogy érzi magát, kedves Malinkáné asszonyom? — Köszönöm a szíves kérdését. Mit mondjak neki, ha haza­jön? —- Hogy kerestem, fontos beszélnivalóm van vele. — Jó vagy rossz?— kérdi aggódó pillantással az asszony. — Azért kérdeztem, kérem alássan, mert kedélybeteg, félek, nem jó vége lesz. Szenved, valami titkos bánata van, óvom a rossz fuvallattól is, nemhogy a rossz hírtől. A lelkem is reszket, ha rá­nézek. — Majd talán meggyógyítom, — mosolygott rejtelmesen az úrfi. — Mondja meg neki, Malinkáné asszony, hogy eljövök dél­után, várjon meg otthon. Feri körülbelül tudta mi baja van. Évek előtt együtt voltak önkéntesek, mikor az ezred még itt Pesten feküdt. A "Cinkotai itce" akkor is már abban a hírben állott, hogy koszt dolgában csak a "Kis pipa" versenyezhet vele. Szokásban volt akkor, de még most se multa divatját, hogy a jobb házból való leányok a sacré-coeur-ök után mintegy a nevelés befejezéséül egy-egy nevezetes konyháju vendéglőbe adattak, hogy egy pár hónapig déltájban ott szorgos­kodjanak, mint volonteur-ök a konyhán, annak csodás titkait meg­lesni, mert a szent házasságban csak eleinte vonzóerő a csók, de a jó asztal, az örökös kapocs a férj és feleség között. Az elválás is "ágytól" és "asztaltól" szól. Az ágytól még csak el lehet válni, de a jó asztaltól nagyon keserves. (Folytatjuk) SVÉD UTAZÁSI IRODA tájékoztatót adott ki, mely­ben arról számol be, hogy a második világháború után először, 1957-ben több turista járt Svédországban, mint a második világháború előtti rekordévekben. Tiz esztendő­re volt tehát szükség, hogy az emberek ismét kedvet kap­janak az utazáshoz. Jövőre még nagyobb, sőt sokkal na­gyobb lesz a Svédországba zarándokló turisták száma, mivel Stockholmban tartják a labdarugó világbajnoksá- mennyiségű ólomoxid volt, got, ami az előjelek szerint melyet a görögök az agyag­­mintegy félmillió turistát je- edények készítéséhez hasz­­lent. náltak. A NEMRÉGIBEN elhunyt Jan Sibelius finn Zeneszerző emlékére a finn posta Sibe­­lius-bélyegeket bocsájtott ki, a kiváló muzsikus babérko­szorúval övezett arcképével. KÉTEZERÉVES hajóron­csot találtak Franciaország Földközi-tengeri partvidékén, hét méter mélységben a ten­gerben. A hajóban nagy-M. HANISH, angol régész a dél-afrikai Wanderboom mel­lett páratlanul gazdag kő­­korszakbeli település nyomai­ra bukkant. Az ásatások al­kalmával több mint ötezer darab kőből készült fegyver került napfényre. BLACKPOOLBAN nemré­giben meghalt egy Mahmud Hadzsi Abdul Baki nevű in­dus, akit mindenki remeté­nek tartott, magányosan, élt,', rongyokba burkolva járt és csak olcsó gyümölcsöket evett. Halála után a rendőr­ség házkutatást tartott laká­sán és mintegy 150.000 fon­tot találtak készpénzben és bankbetétekben. A legbarátságosabb ruhaüzlet Torontóban Torontó legbarátságosabb ruhaüzlete meghívja a magyar vásár­lókat, hogy tekintsék meg adegújabb és legdivatosabb női és férfi ruházati cikkeket. • Női ruhák • Női kabátok • Esőkabátok • Férfi ruhák • Férfikabátok • Esőkabátok • Sportkabátok • Ingek, nyakkendők, stb. • Sport-kosztümök • Szoknyák és blúzok Látogassák meg üzletünket, nézzék meg áruinkat s ha valami meg­nyerte tetszésüket, vásároljanak. Kérjen 8 hónapos részletfizetési kedvezményt. I I X I I Már heti 2.50 dollárért nagyszerűen öltözködhet! Toronto Family Clothiers 514 QUEEN STTEET WEST. EM. 3-2415 TORONTÓ, ONT.

Next

/
Oldalképek
Tartalom