Kanadai Magyarság, 1958. január-június (8. évfolyam, 1-56. szám)
1958-06-11 / 51. szám
KANADAI MAGYARSÁG 3 VIII. 51. szám, 1958 június 11., szerda UJ MIKES KELEMEN LEVELEI: LEVELEK ÓCEÁNIÁBÓL ÉDES NÉNÉM ! / Most tudom, kicsi kárörömmel fogja olvasni ezeket a sorokat. S még talán azt is Tiozzábiggyeszti magában: miért mentél el? Hát igen. Éhes disznó makkról álmodik. De csak vállalom ezt az álmot, mert maga is úgy tudja, mint én, hogy — ha csak nem valami ismerős gazda jóvoltából — otthon is csupán álmodozni lehet a jó borról, mint itt az Óceán túlsó felén. Igen, saját hazánkban, amikor kelet felé hurcoltak minket, a nagy felszaba-dúlás után, emlékszem, egy napraforgómaggal teli hombárban tartottak bezárva, ezer, ezerötszázad magunkkal a lenin. huszárok. S ott, hogy valahogy teljen az idő, éhségben, fagyban, szomjúságban, egy régi barátommal fogadást tettünk két vízbefőtt krumpli erejéig, hogy ki tud több óbudai kocsmát elsorolni s ki tudja, hol van a legjobb bor Magyarországon. Az első kérdést délelőtt döntöttük el. A másodikat délután. Hogy mikor volt délelőtt, csak onnan tudtuk, hogy a felszaba-dúló kapitány kedvére-parancsára elhurcolták közülünk egy magyar törzstiszt feleségét. A meghitt hangulatú kiskocsmák felsorolása édes-bús ízeket kevert cserepes ajkaink közé, de még annál sokkal beljebb, lelkünk legféltettebb rekeszeibe. Mert nincs szebb a világon, mint Budán az esti órákban, amikor a nap a pilisi hegyek mögé hanyatlik, fehér, akár piros abrosszal takart asztalnál, kicsi kis résztelt máj, zónapörkölt, vagy akár paprikás szalonna után, a bicska gondos megtörlése közben magunkhoz venni tömzsi, s kritálytiszta poharakban az aznapi szőlőlevet. Ilyenkor, ha még kilométerekre is, a Duna jobbpartján található kerthelyiségekben, valamire való borozó ember magában az újlaki templom öreg harangját hallja ávé-ra kongatni, s elsuttogja magában: dícsértes. sék ! Ugy-e, ha nem írnám, akkor is megsejti, hogy én nyertem meg a versenyt. Bizony így van. De csak kicsi hijján. A 90.es számnál tartottunk a felsorolásban. Ebben benne volt a pasaréti öreg Raáb zöldessárga révfülöpije, Kéhli néni füredije, amelyet Krúdy törzsasztalánál mértek, — benne volt Tallér aranyfehér csopakija, cementpadlós fehérfalu kerthelyiségében és az egyéb hírességek mellett, az alig ismert vidrautcai Seif homoki tizenhárom maligánosa, mely a szellemi frisseséget valósággal hatványozva andalította, csupán az egyensúly érdekében nem szabadott a székről felkelni. S már úgy látszott barátom fog győzni, amikor hirtelen a szentendrei ut irányában, lelki szemeim előtt, egy már szinte családi vendégelésnek vehető kis házacska jutott eszembe, ahol Fesszel Irma lebbent elő a vadszőlőlugasok mögött minden negyedórában s hozta, a... jaj, hogy mondjam el, olyan borát, amelynek már se színe, se íze se volt, annyira túl járt minden bírálaton. Ezzel aztán meg is nyertem az egyik hajába fagyott krumplit. Következett a második tétel, a legjobb magyar bor. Nos, nem úgy van, amint a szakkönyvek, vagy akár álmoskönyvek írják. Akárcsak a történelem feljegyzésénél, a legnagyobb, a leglényegesebb dolgok homályba vesznek. Mert mit ismer a világ ? A füredit, a tokajit és legfeljebb úgy általánosan a homoki riz. linget. Vagy a somlait ! De ez az osztályozás valósággal istenkíséretszámba menő s kegyetlen művelet azok szemében, akik a magyar haza földjének lélegzetvételét, hogy úgy fejezzem ki magamat: borszőlő vonalán ismerik. Barátom is méltó versenytárs volt. Tudta, hogy a füredi borok bora, a Balaton nyugati oldalában csak egy lehet : a dör. gicsei. A keleti oldalon pedig hírverés ide, hírverés oda, nem a szentgyörgyi, hanem a köröshegyi bor a koronázatlan király. De az is csak minden második évben. Mint ahogy a magyar Vezúv, Somlóhegy szőlői közül is csak az az oldali jó, amelyet reggel 10 és 12 óra között szélmentesen ér a nap. A hegyvidéki nyúlványokon pedig Tokaj legfeljebb orvosságnak jó, az igazi borozó ember Rákóczi talpasait akkor érzi a hegyek között bolyongani' ha tekei bort ihat, Olaszliszka s Tolcsva „hétköznapi” gyönyörei után. Bocsásson meg érte-a Mátra szelidhajlatu tündérleánya, amely olyan figyelmesen egyesíti keblében a homok ringatását, a hegyvidék továbbivására ingerlő elevenségével, az olyan közhelyeket mint Gyöngyös, Visonta, vagy egri vörös, csak hivatalból említettük a verseny érdekében. De barátom ennél is helyén volt, s azt is tudta, hogy csirkepaprikásra csak az abásári fehér, vagy púnos.szalonnás rántottára, — délelőtt — csak a domoszlói, már.már szinte halvány rózsaszínű bor jöhet számításba. Én, még felsoroltam vagy tizet hirtelenében, amikor ő egy utolsó kísérletképpen a - csopaki „Aligvári” pincét említette, törtszínű, de érdekes ízű borával. Aztán elhallgatott. Hosszan feküdtünk szótlanul a napraforgó magvak halmazán, remény és szabadulás után vágyva, amikor a verseny második fele is javamra dőlt el. — Tudód — kezdtem a mondókámba — egy június elejei napon Pogányhegyre voltam hivatalos, szőlőt kötözni. Csak úgy barátságból. Vendéglátó gazdámnak alig volt egy domboldal szőlője. De ezen aztán minden megtermett. Amikor déli szünetben, pihenni tértünk a diófa alá, a nyers sonka megsze. lése után maga mesélte, hogy olaszrizlingtőkét, delavárét, othellót, izabellát, saszlát egyformán ültet. Persze, hogy milyen arányban, az az ő titka. És ősszel mindezt egybe szüreteli. S amint a nyers sonka, a ropogó serclis kenyér, meg egy savanyúnak eltett piros paprika alaposan kibélelte gyomromat, már ott csillogott a pohárban a gazda tudománya. Itt megragadtam a barátom karját az emlékezés hevében : — Hajjaj, micsoda bor ! Erdei virágok ezernyi színe, illata csillogott.nyillott, muzsi. kált benne. Ne haragudj, nem tudom megmondani a színét. Csak azt, hogy egyszerre egy testté és lélekké váltam ezzel a tájjal. A hajnali harmat, az első rigófütty és kakukszótól a későéjszakai kerekpofájú holdig. Barátom, egyben versenytársam rámnézett. Szakértelme kicsit kétkedőn idegeskedett. De csak néhány percig. Aztán rongyaiba burkolózva, napraforgót köpködve legyintett felém : — Na hagyjuk. .. Nesze, itt a másik fagyott krumpli is. Édes néném. A magyar haza egyik titka a bor. Nem mindennapi növény. A hordóban az édesapa megfordul junius körül, amikor gyermekei odakint virágba borulnak. Ezért hát ne haragudjon, ha ez alkalommal erről tettem említést. Üdvözli : Kelemen úr apródja. A “szocialista erkölcs” eredménye Baj van a fiatalokkal. Iskola helyett moziba járnak délelőttönként, este pedig eszpresszó, kocsma és lokálvendégek, — állapítja meg a hazai sajtó. Az egyik gimnázium igazgatója elmondotta, hogy egyik •este összetalálkozott négy, negyedik osztályos diákjával, az egyik Népköztársaság úti étteremben sörözgettek, velük egykorú, vagy még fiatalabb diáklányok társaságában ! Igaz, — teszi hozzá az igazgató — hogy éz még 11 óra előtt volt, de kaptam már jelentéseket arról is, hogy a diákok éjszakai mulatókban szórakoznak és zenés eszpresszókban, kávéházakban költik a pénzt. Kétségtelenül szép dolog, hogy a diáklányokkal sörözgető negyedik gimnazisták tizenegy óra előtt tartózkodtak az étteremben, a kérdés csak az, hogy vájjon ki volt az a dísz-pedagógus, aki megengedte, hogy 13—14 éves diákok egyáltalán bemehessenek egy vendéglőbe és ott hasonlókorú diáklányokkal italozgassanak? Abban a régi, átkozott, reakciós világban próbált volna egy 13—14 éves diák egyedül vagy "hölgy-társaságban" sörözni menni. Úgy vágták volna ki az ajtón, hogy a lába sem éri a földet. A "szocializmusnak" kellett jönni, hogy az ilyesmi megtörténhessen. Ezek után nem csodálható az iskola-igazgató azon panasza sem, hogy erősen kifogásolható a diákok magatartása, modora és viselkedése. Neveletlen és visszatetsző magatartásuknak nem kis részben oka az, — állapítja meg, — hogy szabadon keresik szórakozásukat és az iskolákban kevés, elégtelen a fiatalok erkölcsi és illemtani nevelésére fordítható idő. A magzat-elhajtási törvény diáklányokra is történő kiterjesztése helyett talán helyesebb lenne az erkölcsi oktatások rendszeresítése az iskolákban. így az embernek az az érzése, hogy a kommunizmus a maga nívójára akarja zülleszteni a fiatalságot. A HOLD NE LEGYEN „REAKCIÓSOK” UGRÓDESZKÁJA A szovjet sajtó írja, hogy intézkedéseknek kellene megtörténniük, hogy „reakciós hatalmak” ne használhassák a Holdat agressziós céljaikra. A „dicső” vörös hadsereg lapja,1 a Vörös Csillag úgy véli, hogy Eisenhower elnök iavaslata, amely szerint a világűrnek katonai, hadviselési célokra való felhasználását nemzetközi egyezménnyel be kell tiltani, „nyilván arra irányul, hogy a békeszerető országokat kedvezőtlen hely. zetbe hozza”, mert ez megtiltaná az oroszoknak az interkontinentális lövedékek használatát, megfosztva őket ezzel a világűrben közlekedő gyors lövedékek megtorló használatától, amivel szemben az amerikaiak továbbra is jogosan használnák a rövidebb hatósugarú rakétalövedékeiket, amelyeknek bázisaival a Szovjetunió szorosan körül van véve. A „KANADAI MAGYARSÁG" HIRDETÉSEIT MINDEN MAGYAR OlVASSAI 3 MILLIÓ DOLLAR KÖLCSÖN A MAGYARSÁG RÉSZÉRE IKKA - Pénzátutalás - Gyógyszer - RELIEF - TUZEX - küldésére hiteligényét jelentse be • Kérjen hiteles tájékoztatót Ne hagyja kihasználatlanul a rendelkezésére álló összeget, segítse hozzátartozóit IKKA CSOMAG, ÉPÍTŐANYAG vagy SZABAD VÁLASZTÁS befizetésével, RELIEF vagy TUZEX CSOMAGOKKAL, GYÓGYSZEREK küldésével, melyeket továbbra is AZONNAL KÜLDÜNK és UTÓLAG SZÁMLÁZUNK. PANNONIA 250c ti« PALA 40X40-« MOSÓGÉP ÖRÖKLAKÁS 3 SZOBA« összkomfortot MOTORKERÉKPÁR 1000 DARAB L OSZT. háztartási, m kg-« $474-00 $í CHoo SIO-OO $ACA,(|0 Ifi down J down 1 V down J MT down AHA__ I ’Arin! í 7A-00 hív alalAran ouy«— i )L\J IHI aiaiUHiii írjon - telefonáljon - táviratozzon — éjjel nappal, 24 órás szolgálat EM. 4-9333, EM. 4-9334, EM. 4-9335, EM. 4-9336, HU. 1-7776, HU. 9-1475, BA. 1-7246 Kérje részletes árjegyzékünket ROYAL GENERAL AGENCY Owned by ROGENCY ENTERPRISES CANADA LIMITED ÉSZAK-AMERIKA LEGNAGYOBB ENGEDÉLYEZETT (CHARTERED) INTÉZETE 273 SPADINA AVE. - ROGENCY BUILDING TORONTO,CANADA Franciaország történelmi szerepe A világpolitikai helyzet minden mozzanatára kisugárzó, már tizenhárom éve vonagló francia politikai válság elérkezett a krízishez. A további kibontakozás életet vagy végső dekadenciát jelent a francia nép számára. A várható eseményeket s az egyes nagyhatalmak állásfoglalását, hogy könnyebben megítélni és magyarázni tudjuk, megemlítünk néhány, a történelembe messze visszanyúló világpolitikai eseményt, melyeknek néhány évszázaddal ezelőtt keltett hullámai még a mai helyzetre is hatással vannak. Ezeknek nagy részéről nem beszélnek iskolai tankönyveink, de a mindentudó lexikonok is csak felületesen említenek itt-ott néhány ezekre vonatkozó dolgot. Levéltárakban és történelmi okmányok sárguló lapjai között találunk csak a történtekre letagadhatatlan bizonyítékokat. Nem mindenki tudja, hogy Franciaországnak milyen nagy szerep jutott az amerikai szabadságharc végső győzelemre jutásában, illetve, hogy ki volt az a francia, akin keresztül XVI. Lajos francia király félhivatalos és titkos segítséget nyújtott George Washington-nak. Az amerikai szabadságharc 1775 tavaszán tört ki. — A nép George Washington vezetésével küzdött jogaiért s az Északamerikai Egyesült Államok függetlenségéért. Franklin Benjamin, ki mint híres fizikus és író, korában is nagy tekintélynek örvendett. Nevéhez fűződnek az első szerencsés amerikai diplomáciai intézkedések. 1776-ban ő is aláírta a függetlenségi nyilatkozatot és 70 éves korában, mint rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter utazott Párizsba azzal a megbízással, hogy a franciáktól több anyagi és egyéb segítséget szerezzen a angolok ellen küzdő G. Washington seregei számára. Franklin Benjámint a "modern amerikait" nem nagy rokonszenvvel fogadta az akkori kornak megfelelően élő pomádés pioerkőc francia udvar. A csipkés selyembe és bársonyba öltözött francia urak megbotránkoztak egyszerű öltözködésén, természetes, nyilt modorán, az udvari dámák pedig izgatottan sugdolóztak, mikor Franklin még a király fogadásán is egyszerű rozsdabarna öltönyében jelent meg. Köztudomású, hogy XVI. Lajos nem volt népszerű uralkodó. Helyzetén sokai rontott, hogy Mária Terézia osztrák császár és magyar királyné leányát, Mária Antoinettet vette feleségül, kit a francia nép, mint "Autrichienne"-t, osztrák származása miatt nem szívlelt, s kinek pazarló, fényűző életmódja a nép szegénysorsban élő tömegeiből csak gyűlöletet váltott ki, e történelmi idők amúgyis feszült légkörében. A király félt az angoloktól. Rettegett attól, hogy az ország közvetlen háborúba keveredhet az angol birodalommal, s mikor Franklin Benjamin előadta diplomáciai küldetésének célját, csak hosszas rábeszélés után és állítólag csak felesége únszolására egyezett bele abba, hogy többezer arany támogatást nyújtson az amerikai szabadságharc megsegítésére. — Szigorú diszkréciót követelt azonban s hangsúlyozta, hogy ragaszkodik a dolog félhivatalos jellegéhez. — Az eseményeknek ebben a szakaszában jut történelmi szerephez Beaumarchais (Bomarsé). Ki volt tulajdonképpen ez a francia, akiről annyiféle hír és történet kering, hogy egyesek kézlegyintéssel intézik el, s egyszerűen kétségbe vonják a személyével kapcsolatos históriák igaz voltát? — Ma már hivatalos adatok s örökértékű okmányok állnak rendelkezésére a történelem íróknak és illetékeseknek Beaumarchais személyét illetően, mivel azonban jelenleg nem kifejezetten személyével, illetve életrajzával foglalkozunk, csak az idevonatkozó legszükségesebbeket említjük meg vele kapcsolatban. 1732-ben született s már korán több oldaláról ismerte meg az életet. Apja órás volt, ezért bizonyos adott műszaki érzéke már gyermekkorában kifejlődött. Idők folyamán sokoldalú képzettségre tett szert és kalandos életében több Ízben vesztette el a már jelentősnek mondható vagyonát. — Irodalommal is foglalkozott, ő írta a Figaro házasságát és a Sevillai borbélyt. Kiadta Voltaire emlékiratait is. — Volt idő Franciaországban, mikor a tüntető tömegek rajongva dicsőítették s közszájon forgott, hogy XVI. Lajos a király, de Beaumarchais az úr. — El kell ismernünk, hogy ez a rendkívül tehetséges kalandor természetű ember népszerű volt. Franciaországban. A francia udvari pletykák arról suttogtak, hogy széleskörű ismeretsége s a francia előkelőségekkel fennálló kapcsolatai Mária Antoinette-n keresztül alakult ki, még XVI. Lajos királlyá koronázása előtt, abban az időben, mikor a hercegnő csak 16—17 éves lehetett. (M. Antoinette 15 éves korában ment férjhez.) Tény az, hogy Beaumarchais rendszeresen járt az udvari előkelők társaságába, többször szerepelt a király meghívottal között, s a Sevillai borbély nyilvános bemutatására is a királynén keresztül szerezte meg Lajos király engedélyét. Ö volt az a személy, kit Franklin Benjamin (miután egy vacsorán megismerte) alkalmasnak talált arra, hogy a király által folyósított aranyakat fegyverek vásárlására s hajóhad felszerelésére fordítsa. Nem csalódtak személyében. Beaumarchais remekelt ez alkalommal is. — A francia hajóhad, mely a nyilvánosság előtt, mint saját pénzén felszerelt polgári flotta szerepelt, késve indult el a franciaországi kikötőkből, de még idejében érkezett az angol flotta s a szabadságáért küzdő amerikai hajók küzdelmének színhelyére. A krónika szerint az angol hajóhad már döntő csapásra készült a végsőkig hősiesen küzdő kisebb számú, gyengébb egységekből álló amerikai erőkkel szemben, kik már visszavonulóban voltak, mikor a friss erő, az ismeretlen zászlók alatt futó francia hajóhad beleavatkozott a küzdelembe s tönkreverte az angol flottát. (Saratoga.) ' ■ A szárazföldön már akkor mindenfelé győzedelmeskedett az amerikai szabadságharc. Hat évi küzdelem után Washington bészorította az angol erőket Yorktown-ba, mikor a Brit Birodalom számára vesztes saratogai csata (1781) a tengeren is az amerikaiaknak kedvezett. Ennek hírére október 11-én a brit szárazföldi fősereg is kapitulált és nem volt erő már, mely kiragádhatta volna a győzelem pálmáját az amerikai szabadságharcosok kezéből. 1783 szeptember 3-án Versailles-ben megkötött béke elismertette véglegesen Nagy-Britanniával az Amerikai Egyesült Államok függetlenségét. Azóta is figyelemmel kíséri az amerikai nép a franciaországi eseményeket, mert nem felejtették el a tőlük kapott segítséget. — Az első világháborúban félredobták a Monroe elvet s a szorongatott franciák segítségére siettek. Monumentális emlékmű hirdeti Amerika s a francia nép között fennálló történelmi kapcsolatokat. A szabadságszobor, mely a New York-i kikötő bejáratánál őrködik, 93 méter magas szobor óriás. Francia szobrászok alkotása és Franciaországban készült, s darabokban, hajókon szállították felállításának színhelyére. Az érdekelt nagyhatalmak, de különösen az USA az elmúlt történelmi tények hatása alatt foglalnak állást a mindenkori francia eseményekkel kapcsolatban. Érthető tehát, hogy az Egyesült Államok katonai, de politikai vonatkozásban is a franciák mellett áll. Bora Ferenc
