Kanadai Magyarság, 1958. január-június (8. évfolyam, 1-56. szám)
1958-04-09 / 33. szám
Még jőni kell, még jőni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek a iákén. V örösmarty KANADAI PRICE 10 CENTS "A mi utunk, a magyarság útja, ma is változatlan: híven az ezer éves múltúnkhoz, nemzeti tradíciónkhoz, a keresztény világnézetnek, a krisztusi igazságoknak vagyunk követői, hirdetői" (A fenti idézet Kenesei F. László la* punk első számában megjelent beköszöntő cikkéből való.) ARA: 10 CENT Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. VIII. évfolyam, 33. szám KANADA LEGNAGYOBB HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KOMMUNISTA ELLENES MAGYAR LAPJA Toronto, 1958 április 9., szerda Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toronto Szerkeszti : Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto TELEFON : LE. 6-0333 KENESEI F. LÁSZLÓ PHONE LE. 6-0333 ÁPRILIS 4 Tizenhárom esztendővel ezelőtt, 1945 április 4-én teljessé lett a magyar tragédia. A "dicsőséges szovjet hadsereg" ázsiai hordái megszállták az utolsó magyar falut is, ezzel pontot téve a világtörténelem legszégyenteljesebb, legaljasabb és legbecstelenebb politikai "remekművére", a kapitalista Nyugat és a bolsevista Kelet fegyverbaráti szerződésére. A demokráciát, egyenlőséget, szabadságot, a népek önrendelkezési jogát, az emberek személyi szabadságának védelmét, a krisztusi tanok alkalmazását; a szeretet és igazság elvét hirdető Nyugat, lelkiismeretlen, ostoba és gyáva "államférfiai” elvakult gyűlöletükben és anyagi érdekeik védelmében olyan "frigyre" léptek, melynek, általuk előre nem látott következményei hosszú, talán örök időkre megpecsételték szerencsétlen embermilliók, — vagy ki tudja — talán az egész emberiség sorsát. Mert a magyar tragédia : világtragédia lett. Az összes "izmusok" legaljasabbika, a bolsevizmus diadalának bábái, ezzel hozzákezdtek saját sírjuk megásásához is. A potsdami, yaltai és egyéb szerződésekben nemcsak a bolsevizmusnak kiszolgáltatott népek sorsát intézték el lelkiismeretlenül, hanem a sajátjukat is, hisz az utolsó magyar falu megszállása óta egyebet sem látunk, mint a "nagy fegyvertárs"-tól való rettegést, kapkodást, fejetlenséget, — a világmegváltónak hitt és remélt demokrácia csődjét. A feltartóztathatatlanul közeledő világtragédia első áldozatai mi, magyarok lettünk. Csodálatosképpen éppen mi, akik ezer esztendőn keresztül egyebet sem csináltunk, mint annak a Nyugatnak békéjét, szabadságát és nyugodt fejlődését védtük, amelyik minden megfontolás és gátlás nélkül legelőször hagyott cserben bennünket. Kis nép vagyunk, jelentéktelen pont a "nagyok" viadalában. A magyar milliók senkinek sem fájtak és nem fájnak ma sem. Kiszolgáltatottságunk haszonélvezői, a "szocialista barátság" szennyes leple alatt nyúznak, tépnek, marnak bennünket és lélekgyilkos eszméikért cserébe szedik ki szánkból az utolsó falatokat is. Mindenki tudja, mindenki látja, mindenki "együttérez” és mindenki sajnálkozik, éppen csak tenni nem mer senki. Legfőképpen azok nem, akik rövidlátásukban és gyávaságukban ide taszítottak bennünket. Pedig, ha mélyebben néznének a dolgokba, megláthatnák benne saját jövőjüket is. Soha annyi bűnözés, soha annyi érkölcstelenseg, soha annyi jellemtelen és gerinctelen ember nem volt Magyarországon, mint most, a "szocialista nevelés" következtében. A betörések, lopások, csalások, a nyilt és titkos prostitúció, — az erkölcstelenség és nyomor velejárói — mint sötét memento figyelmeztetnek-. vigyázzatok, ti is ide juthattok egyszer! Nyugat azonban ma is alszik és nem tudja, nem meri bevallani, __ bár ma még összehasonlíthatatlanul erősebb — hogy nem mer cselekedni. Kényelmesen, tunyán és gyáván statisztál az erőszaknak, saját kényelmében és jólétében dideregve, behunyt szemmel próbálja meg nem látni a latandókat. Ilyen gyáván és ostobán állt akkor is, mikor a magyar nép elkeseredésében még egyszer megpróbált szabadulni hiénáitól. Ölhetett kezekkel nézte a világ legbátrabb népének szörnyű pusztulását, a "szabadság bajnokaidnak mezében páváskodva akkor, mikor a szabadság igazi héroszainak százezrei pusztultak az ő védelmükben. Mert a pesti barrikádokon is Nyugatot védtük és Nyugatnak adtunk követendő példát: lássatok esi ébredjetek, lehet cselekedni eredményesen, csak merni kell hozzá ! Merni, kiállni, puszta kézzel harcolni ágyuk és tankok ellen azonban csak mi tudunk. A sírunk megásásában segédkezők azonban még tízezerszámra felhalmozott atombombáik mögött is csak reszketni mernek. Reszketni és félni attól, amitől a magyar fegyvertelenül sem félt, mert igazságérzete, Istenbe vetett hite és szabadságszeretete megezerszerezte egy évtized fertőzésében és szenvedésében fantasztikusra acélosodott erejét. Mégis elbuktunk, mert el kellett buknunk. Ismét feleslegesen áldoztunk, mint történelmünk során már annyiszor, egyedül, magunkrahagyva, még súlyossabbá, még elviselhetetlenebbé téve már eddig is borzalmas sorsunkat. A "békét", a "szabadságot , az • egyenlőséget" és "testvériséget'’ üvöltő szovjet vadállat kiszolgáltatottjai lettünk, minden remény és jövő nélküli áldozatai, __ otthon börtönlakók, idegenben földönfutók. Meggyőződhettünk róla ; nem bízhatunk senkiben és nem várhatunk senkitől semmit! Egyetlen segítőtársunk az Isten és egyetlen erőnk : a saját magunk ereje. Ezt az erőt ne koptassuk, ne forgácsoljuk, mert még nagy szükségünk lesz rá! Nagy szükségünk lesz akkor, mikor a bolsevizmus elég erősnek érzi magát ahhoz, hogy támadjon és a Nyugatnak nem lesz más Választása, mint védekezni, hogy el ne pusztuljon. Cirógatással nem sokáig mennek. A vadállatokat csak addig lehet simogatni, míg kölykök. Mikor bestiává nőttek, vége a barátságnak. A bolsevizmus pedig bestia korába nőtt. Egyetlen védekezés az elpusztítása. Mi már példát mutattunk, most Nyugat következik! Nehogy itt is nekrológot írjanak egyszer "Aprilis 4"-ről. Az uj propaganda-manőver Van egy bizonyos párhuzam aközött, hogy Hruscsov kineveztette magát a Szovjetunió miniszterelnökévé, s aközött, hogy Diefenbaker miniszterelnöki pozícióját a most lezajlott választás megerősítette. Természetesen nem a két államfő személyét, vagy kormányzási módját akarjuk összehasonlítani, hanem csak arra célzunk, hogy jelen pillanatban úgy a diktatórikus szovjetben, mint a demokratikus Kanadában olyan ember áll a kormány élén, aki politikai szándékainak végrehajtására teljes hatalommal rendelkezik. Éppen ezért a legnagyobb örömmel kell üdvözölnünk Diefenbaker miniszterelnöknek a megválasztása után tett egyik első politikai nyilatkozatát, amely szerint “Kanade ellene van az atomkísérletek abbahagyásának mindaddig, amig megfelelő ellenőrzési rendszer nincs kiépítve”. Ez a nyilatkozat azt mutatja, hogy Kanada végre letért arról a meglehetősen sekélyes irányról, hogy az orosz mellett csináljon propagandát a washingtoni külpolitikusok ellen. Amint a választások eredménye mutatta, a Diefenbaker-kormánynak ez az irányzata Kanadában népszerű volt. Sokan szavaztak a konzervatívokra azért, mert a miniszterelnök a “béke minden áron” szólamát hirdette. A fentebb idézett nyilatkozat szerint azonban a Diefenbaker-kormány most, hogy hatalmát a kanadai szavazóközönség megerősítette, teljes erővel az amerikai külpolitika mellé állt. Ezután a megnyugtató információ után kezdhetünk csak hozzá, hogy olvasóközönségünknek elmagyarázzuk, miként is zajlott le az utolsó napok legújabb kommunista Propagandamanöver, s mi volt a Nyugat reakciója. Hruscsov, miután a Szovjetunió teljes politikai hatalmát magához ragadta, bejelentette, hogy a Szovjetunióban azonnali hatállyal beszüntetnek minden további atom- és hidrogénbomba kísérletet, függetlenül attól, hogy a nyugati nagyhatalmak hasonlóan cselekednek-e, — azonban a kommunisták “elvárják”, hogy példájukat a nyugat, elsősorban pedig az USA szintén kövesse. A bejelentést nyomban követte az azóta japán és Indiái részről elhangzott panasz, hogy március utolsó hetében Szibériában lezajlott atomkisérletek jelentékenyen emelték a légkör radioaktiv anyagtartalmát, s - az atomfelhőktől megfertőzött területeken ezrek és ezrek egészségében súlyos rosszabbodás várható. Ugyancsak március utolsó hetében történt, hogy egy helytelenül irányított kísérleti atombomba a szovjet egyik emberlakta területén hullott le, s többszáz ember szörnyű halálát okozta. Hasonló híreket a szovjet soha nem szokott közölni, s ha most mégis megtette, annak vagy az az oka, hogy a technikai baleset valójában nem néhányszáz, hanem talán sokezer embert ölt meg, vagy az, hogy a félresikerült atombombakísérlet miatt olyan nagy a felháborodás még a szovjetben is, hogv Hruscsov kénytelen volt megtenni a további experimentálások abbahagyására vonatkozó kijelentését. Akármi is volt a bejelentés közvetlen okoznia, a propagandahatás eredményes volt. Azt a látszatot keltette, mintha a kommunisták nemcsak a további kísérleteket akarnák abbahagyni, hanem a meglévő készleteket is hatástalanítani akarnák, vagy a további gyártását egyáltalán meg akarnák szüntetni. Fel lehetett irni az újságok első oldalára, hogy "A Szovjet egyoldalúan abbahagyja az atomhálwrura való készülődést”. Természetes dolog, hogy mindez üres propaganda és hazugság. Szó sincs arról, hogy a kommunisták abbahagynák az atomfegyverkezést, szó sincs arról, hogy abbahagynák a szabad világ elleni fenyegetéseket, s imperialista törekvéseiket, szó sincs arról, hogy beszüntetnék az atombombagyártást. Ha egyáltalán tesznek valamit, az legfeliebb az, hogy egyelőre nem robbantanak kísérleti nukleáris bombákat — akár azért, mert az eddigi eredményekkel meg vannak elégedve, akár azért,' mert nem képesek újabb felfedezéseket tenpj. S az is kétes, hogy a kísérletek abbamaradnak-e, mert hiszen az oroszok nem hajlandók a nyugati ellenőrzést eltűrni, s könnyen lehet, hogy kísérleteiket az eddiginél jobban őrzött, jobban elrejtett fői-mában folytatni fogják. A Hruscsov-féle bejelentésnek éppen ezért nem az a célja, hogy a szovjet szándékáról felvilágosítást adjon, hanem az, hogy Amerikát — ha lehet — színvallásra kényszerítse. A rosszul informáltak és naivok kórusa azt várta az orosz nyilatkozat után, hogy az USA, Nagybritannia és Kanada szintén nyomban csatlakozzanak ehhez a nyilatkozathoz, s jelentsék be, hogy a Nyugat szintén abbahagyja az atomkisérleteket. Az eredmény kettős lett volna: 1. Ha a nyugati demokráciák ilyen kijelentést tennének, ők valóban be is tartanák Ígéretüket, s ezzel lemaradnának az atomversenyben. 2. A világbékét ismét a „konvencionális” fegyverek tartanák fenn az eddigi atomfegyverek helyett, ebben pedig a szovjet fölényben van, — a kommunisták tehát fegyveres erővel dirigálhatnának, szerte az egész világon. örömmel vettük tudomásul, hogy sem az US., sem Nagybritannia, sem Kanada nem változtatta meg eddigi politikáját. Eisenhower sajtókonferencián közölte a világgal, hogy Amerika propagandamanövemek tartja a szovjet ajánlatot, illetve bejelentést, amelynek semmi értelme nincs, még ha igaz volna is — addig, amig a leszerelésre nézve általános megegyezés nem jön létre. Mac Millan brit miniszterelnök hozzátette, hogy megegyezni mindenkor lehet, de a megegyezés legelső feltétele mindenkor a biztosított ellenőrzés, s a megegyezésnek egyformán vonatkoznia kell atomfegyverekre és minden más fegyverre is. Másodlagos propagandacélja az volt a hruscsovi bejelentésnek, hogy a szovjetet “békeszeretőnek”, a nyugatot pedig “háborús uszítónak” fesse le. Ez a cél elsősorban a semleges országok között kellett volna, hogy megvalósuljon. Az eddig befutott jelentésekből azonban úgy látszik, hogy éppen a semleges országokban az ellenkező hatást érte el a bejelentés. India, amely ebből a szempontból az érdeklődés középpontjában áll, a szovjet ígéretet “magas erkölcsi értékű nyilatkozatnak” nevezte ugyan, amelyet a világ minden nagyhatalmának követnie kellene, de a sajtóközlemények egyöntetűen hozzátették, hogv “igazi értéket csak az ad az ilyen nyilatkozatnak, ha a világ minden fajta fegyverére egyformán vonatkozik. “M* egyebet jelenthet ez, mint azt, hogv a semleges ázsiai néoek örömmel üdvözlik az atmoszférát megfertőző atomkisérletek__kü lönösen a szovjetben folyó atomkisérletek — abbahagyását, de ettől még nem tekintik békésnek és ártatlannak a kommunizmust. A legszomorubb hatást azonban azoknak a tudósoknak a köreben érte el a szovjet r.ronagandabeíelentés, akik tudományuk ele fántcsonttornvában ülve nem érzékelik, hog^a szovjettől jövő minden egyes nyilatkozat egyedül a világhódító célokra irányul. A hív h.edt Cyrus Eaton amerikai pénzmágnás akinek naiv nyilatkozatairól már korábban beszámoltunk, québeci villájába hivott ös7- sze néhány tudományban magasan álló, de politikai műveltségben elemistánál is alacsonyabb nivóju tudóst, (akik között saj nos egy jónevü magyar' amerikai atomfizikus is volt) s ezektől olyan értelmű nvi’atkozatokat kívánt kiszedni — valószínűleg nem súlyos ellenszolgáltatások nélkül, — hogy a nyugat atomereiét egyoldalulag is le kellene szerelni, egyedül a Hruscsov-féle nyilatkozat hatása alatt. Fáj a szivünk ezekért a tudósokért, —Isten ne adja, hogy sor kerüljön rá, de valószínűleg ezek lennének adott esetben a kommunista intemálótáborok első lakói. A FELELŐTLEN BOLSEVISTÁK A szovjet hajmeresztő mennyiségű rádióaktív permetmérget vitt az atmoszférába az utolsó hónapok siettetett atomkísérleteivel. Minthogy ezen anyagok a felső légtérben igen nagy távolságokat tesznek meg, senkisem lehet biztos a rádióaktív mérgezéstől. Különösen Svédországban mértek nagy rádióaktivitás emelkedést, mely 25%-al meghaladja a megengedett felső határt. Az Egyesült Államok atombizottsága pontos méréseket végeztetett és kémjelentésekből is tudja a végzett atomkísérletek elképesztő adatait. Ezek szerint úgy látszik a szovjet maga is megijedt a következményektől és ez az oka annak, hogy nagyhangon bejelentette az atomkísérletek azonnali leállítását. Mindjárt gondoltuk, hogy nem az emberszeretet késztette a szovjet vezetőket arra, hogy «--számukra döntő fontosságú kísérleteket leállítsák, hanem csupán a ravasz számítás. Azzal számolnak ugyanis, hogy a szovjet példát követve a nyugati hatalmak is beszüntetik a kísérleteket' és akkor ők titokban folytathatják azt. Ha pedig nem szüntetik be, akkor a nyugati hatalmakat fogják majd vádolni a föld légterének megfertőzésével, melyet elő nem készített, otromba ügyetlenséggel folytatott atomrobbantásaikkal ők maguk idézték elő olyan mértékben, hogy az most már esetleg az ő életüket is fenyegeti. Nem először fordul! elő... Quebecből jelentik, hogy ott az egyik kórházban meghalt David Bastien szakács, akit korábban operáltak és az operáció után az egyik csipesz a hasüregben maradt. Az államügyész nem emelt vádat a feledékeny orvos ellen, mert Bastien amugyis meghalt volna rövid időn belül, mivelhogy gyógyíthatatlan vérszegénységben szenvedett. A csipesz csak siettette elmenetelét. A coroner szerint sebészi műtéteknél gyakran felejtenek a betegben különböző műszert, így az egyik nagy torontoi kórházban tavaly is megtörtént. Igaz, hogy idejében észrevették és eltávolították a csipeszt s a beteg nem halt bele a "feledékenységbe". Az államügyész javasolta, hogy operációk alkalmával az orvosok és a sebész segítő személyzet készítsen jegyzéket a használt műszerekről és az operáció végén vegyék számba a műszereket. Nymodon, ha valami hiányzik, azonnal észrevehetik és könnyebb segíteni a dolgon, mint a páciens halála után. Drágul a finom benzin A nagynyomású robbanómotorok u. n. high-grade benzinjét gallononkint egy centtel felemelték az olajfinomító társaságok, mert ennek az elsőrendű benzinnek a gyártásával kapcsolatosan az eljárás megdrágult. A rendes benzin ára nem változott. A benzinkutak tulajdonosai az áremelést áthárítják vevőikre s így azon kocsik tulajdonosai, akik kénytelenek kompressziós motorjukat ezzel a benzinnel táplálni, legyenek előkészülve az áremelkedésre.------•_ «------Amiről nem szívesen írunk Keserű szájízzel számolunk be két magyar fiú szégyenteljes kanadai pályafutásáról. A 23 éves Kiss Béla és a 17 éves Hangya István beismerték bűnösségüket a bíró előtt: betörtek egy ékszerkereskedésbe és onnan órákat, gyűrűket és egyéb értéktárgyat loptak, mintegy 8.000 dollár értékben. Egy nappal később Kiss Bélát letartóztatták Borden Streeti lakásán, Hangyát pedig Brockville-ből hozták be a detektívek. A fiatal magyarok azzal védekeztek, hogy a kormány nem támogatja őket eléggé és éheitek. A bíró felháborodva ítélte őket egy évi börtönre és javasoír* fogja a büntetés kitöltése után Kanadából való kitoloncolásukat Kutyából nem lesz szalonna. Ezek a fiúk nem itt lettek tolvajok. A kommunista rendszer, melynek nincsen erkölcsi alapja, erre szoktatja, erre neveli az ifjúságot. "Tiéd az ország, uagadnak dolgozol". Tehát mindenki azt visz, lop, szabotál, amit és ahol csak tud. Ezért nem szabad csak a fiúkat kárhoztató* -selekedetükért és rosszul esett az is, hogy a bíró ív egyetlen egy esetből ítélve kijelentette: "Mi itten segítjük őket, menedéket adunk nekik és ők ezzel hálálják meg a jóságunkat, avasolni fogom kitoloncolásukat. Kanadának nincsen szüksége 'lyen népségre!” Sajnos a bírónak igaza van és reméljük és hisszük is, hogy ’bből az egy esetből nem fog általánosítani. De mit várjunk azoktól az átlag kanadaiaktól, akik nem rendelkeznek azzal az intelligenciával, hogy ne általánosítsanak egy esetből az egész idemenekült magyarságra. A magyarok hírneve itt eddig igen jó volt. Minden kanadai úgy tudta, hogy bár*féltékenyen őrizzük nemzeti sajátosságainkat, de szorgalmas, dolgos és főleg becsületes nép vagyunk. Hirtelen haragúak akkor, ha a becsületünkről van szó, de tudunk megbocsátani is, tudunk nagylelkűek is lenni, ha kell, csak amit nem tudunk: csalni, lopni és hazudni. Vigyázzunk, itt minden magyar az egész magyarságnak felelős cselekedeteiért. Nekünk magunknak kell az eddig kivívott hírnevünkre féltékenyen vigyázni.
