Kanadai Magyarság, 1958. január-június (8. évfolyam, 1-56. szám)
1958-01-02 / 1. szám
Még jőni kell, még jőnl fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty KANADAI Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. VIII. évfolyam, 1. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toronto TELEFON : LE. 6-0333 PRICE 10 CENTS "A mi utunk, a magyarság útja, ma is változatlan: híven az ezer éves múltúnkhoz, nemzeti tradíciónkhoz, a keresztény világnézetnek, a krisztusi igazságoknak vagyunk kővetői, hirdetői" (A fenti idézet Kenesei F. László fa* punk első számában megjelent beköszöntő cikkéből való.) ARA: 10 CENT (tyuuuUcut KANADA LEGNAGYOBB, HETENKÉNT HÁROMSZOR MEGJELENŐ KOMMUNISTA ELLENES MAGYAR LAPJA Szerkeszti KENESEI F. LÁSZLÓ Torontó, 1958 jan. 2., csütörtök. Edited and Published at [996 Dovercourt Road, Toronto PHONE LE. 6-0333 A királynő karácsonyi beszéde II. Erzsébet királynő a rádión és televízión át elmondott karácsonyi beszédében az emberi ideálok mellett tett hitet. "Ebben a kimerítően komplikált, anyagias világban, — mondotta — kell, hogy az emberi lélek fenkölt céljait kövessük. Jó erkölcsre kell törekednünk a közéletben és magánéletben egyaránt, mert az erkölcs ma sem vált jelentéktelen szólammá; tisztességesen kell élnünk, mert a tisztesség nem ostobaság, hanem inkább bölcsesség; bátran és mérsékelten kell élnünk, mert az önmagunk megtartóztatása jobb, mint az önzés. Hinnünk kell az emberiség sorsának javulásában, különben az életünk céltalanná válik." A királynő rámutatott arra, hogy a brit nemzetközösség kialakításánál ezek a morális szempontok játszottak főszerepet; ezek azok az elvek, amelyek a nemzetközösséget “igaz testvériséggé" teszik. Beszédét ezzel fejezte be: "Hiszek jó tulajdonságainkban, hiszek a saját erőnkben; hiszem, hogy mi, a nemzetközösség tagjai, együttesen jó példát mutathatunk az egész világnak." SEMMI KÖZÜNK HOZZÁJUK! Amikor a föld valamelyik részén történelmi fordulat áll be, s a nagyhatalmak képviselői összegyűlnek, hogy ujjárendezzék a térképet, azok az indokok, amelyek alapján egy nemzetet elítélnek, vagy megjutalmaznak, a pillanatnyilag fennálló közvéleményen alapulnak. Ez a pillanatnyilag fennálló közvélemény rendszerint téves, rendszerint igazságtalan, s mindig durva általánosításokra támaszkodik. Különösen igaz ez Magyarország esetében. 1920-ban Trianonban azon a címen csonkították meg hazánkat, hogy az osztrák Habsburg-ház imperialista politikáját követte. Yaltában azért engedték át Magyarországot az oroszoknak, mert az volt a vélemény, hogy a magyarok a németek oldalán amerikaellenes, illetve nyugatellenes harcot folytattak. Amikor mi magunk kivándoroltunk a bolsevizmus elől, állandóan olyan ostoba és egymással homlokegyenest ellentétes téveszmék ellen kellett küzdenünk, hogy "minden magyar nyilas", vagy "a magyarok kommunisták". Mikor a dicsőséges szabadságharc kitört, azzal vádolták a magyarság egyetemét, hogy "erőszakos, verekedő" nép, s ebbe a felületes és ostoba megbélyegző képbe beletartozott szabadságharcos és ÁVO-s egyaránt. El fog következni az a korszak — éspedig rövidesen — amikor a világot ujjárendezik, s akkor Magyarország helyét az fogja meghatározni, hogy a rendezésben hatalmi szóval résztvevő államférfiaknak mi a véleményük mirólunk. Ma még az egész világ érzi, hogy a kommunizmus bukását a magyar szabadságharcosok indították el. De amint múlnak a hónapok és az évik, a közvélemény ismét azonosítja majd a szenvedő magyar népet s a kommunizmus elől elbújdosott kivándorlókat is, azzal a bábkormánnyal, amelyet ma Magyarországon a Kreml tart fenn. Bármilyen fájdalmas is ez, érthető dolog. Hatvanszor annyi kínai él a világon, mint magyar, s mégis, ha valamilyen kínai "ügyről" hallunk, ha a vöröskínai kormány által kierőszakolt valamilyen kínai kormány-bűnről hallunk, alig jut eszünkbe, hogy azt nem a "kínaiak" hanem a kínai nép nyakán ülő gangszterek követték el. E arra is hajlandók vagyunk, hogy a néhányezer szovjet kommunista terror-cselekedetét azonosítsuk az "oroszok" cselekedeteivel. Ezerszer inkább fennáll az általánosításnak ez az ostoba tévedése, amikor a magyarokról van szó. Éppen ezért folytonosan hangsúlyoznunk kell, kormánykörök előtt, sajtóban és magántársaságban, hogy a MAGYAROKNAK SEMMI KÖZÜK A KÁDÁR-BÁBKORMÁNYHOZ. Hangsúlyoznunk kell, mert Kádárék a mi érzésünk szerint messze túlmennek még azon is, amit a szovjet nekik előir. Az UNO-ban még mindig helyet foglaló úgynevezett magyar küldöttség például határozott felszólítást kapott a magyar szabadságharc felderítésére alakított öttagú bizottságtól, hogy a magyar szabadságharc vezérei ellen most folyó bűnvádi eljárásokat szüntesse be. A bábkormány szószólója erre azzal válaszolt, hogy az öttagú bizottság "törvényellenesen" alakult meg, "nem volt joga" a szovjetnek Magyarországon elkövetett rémtetteit kivizsgálni, s ezért a kormány "nem fogadhat el" utasításokat az öttagú bizottságtól. A Kádár-bábkormány kiküldöttei tehát nemcsak követelik a szovjet érdembeli utasításait, hogy a szabadságharcosoknak kegyelmet adni nem szabad, hanem tetejébe még ARCÁTLANOK IS. Az Egyesült Nemzetek Szövetségének közgyűlése, tehát a világ minden népének hivatalos kiküldötte MEGBÉLYEGEZTE, ALJASNAK MINŐSÍTETTE a szovjet beavatkozását és a bábkormány eljárását. A világ VALAMENNYI NEMZETE (kivéve a szovjet rabszolgáit) egyhangúlag állapította meg, hogy Kádárék nem képviselik a magyar népet. A Kádár-kormány kiküldötte most kihívó szemtelenséggel arcába köp az egész világnak, s kijelenti, hogy amit az Egyesült Nemzetek egyhangúlag elhatároznak, ahhoz semmi köze. Ez önmagában nem volna baj. Kádár, Mód Péter, az ÁVO-sok és akik hozzájuk tartoznak, már tudják, milyen sors vár rájuk. Talán a lámpavas, talán a kivégzőosztag, talán a szibériai haláltábor. De az nem mindegy, hogy ezek az emberek úgy beszélnek, MINTHA a magyar nép delegálta volna őket. Nem fog sok idő beletelni, hogy a bábkormány kiküldötteit kiutasítják az UNO-ból. Ha ez eddig nem történt meg, az csak azért van, mert ezért a pár jelíemtelen fráterért nem érdemes megszakítani a tárgyalásokat. De az is lehetséges, hogy akkor, amikor a kommunizmus folyamatban lévő felbomlása eléri azt a pontot, ahol a döntő szó Keleteurópában is a nyugati demokráciáké lesz, még mindig a bábkormány emberei fognak formaszerint az UNO-ban ülni. S akkor ismét azonosítani fogják Kádárékat a magyarokkal, mint ahogy sokan azonosították a magyarokkal a K. u. K. vezérkart, huszonöt évvel később pedig a nácikat. TILTAKOZUNK az ellen, hogy bárki, akár csak egy pillanatig is ezeket a Kádár-kiküldötteket tekintse BÁRMILYEN magyar réteg képviselőinek. Sem a Magyarországon sínylődő magyaroknak, sem a kivándorolt magyaroknak NINCS KÖZÜK ezekhez a gyáva, szemtelen alakokhoz, akik a szovjet hidrogénbombák és rakéták mögé bújva fejezik ki megvetésüket a világ szabad népei ellen, “Téved” az ottawai Szovjet követség bulletinjja Az ottawai Szovjet követség időnkint angolnyelvü tájékoztatót ad ki. Ezt a propagandával megtömött sajtóterméket elküldi mindazoknak a kanadai személyeknek és vállalatoknak, amelyeken keresztül befolyásolni szeretné a kanadai közvéleményt. Valószínűleg megkapják a nagyobb kanadai lapok szerkesztőségei is. Nem tudunk arról, hogy a nyugati államok moszkvai követségei ugyanezt a szabadságot élvezhetik-e? Kötve hisszük azonban, hogy a "kapitalista, imperialista, kizsákmányoló" népek jólétéről szóló, politikai szabadságukat, társadalmi viszonyaikat dicsérő hasonló bulletinok, utat találhatnának az orosz néphez, mégpedig minden ellenőrzés nélkül. Nem is akarunk most ezzel a kérdéssel foglalkozni. Mielőtt bárki is félre érthetne bennünket, sietünk megjegyezni, hogy mi nem részesültünk abban a "kitüntetésben", hogy ezt a szovjet időszakos tájékoztatót megkapnék. Nem kétséges, hogy a Szovjet követség címtárában a mi lapunk egészen más célból szerepel. Azt sem részletezzük most, hogy valószínűleg miért. A szovjet bulletinra a MONTREAL GAZETTE, a város legtekintélyesebb lapjának az egyik cikke hívta fel a figyelmünket. A GAZETTE, a tájékoztatónak azzal az Írásával foglalkozik, amely a magyarországi egészségügyi szolgálat eredményeiről fest ragyogó képet. A szovjet propaganda bulletin hangsúlyozza, hogy a népi demokratikus kormány mi mindent tett a magyar nép egészségéért. A járványos betegségek, az előrelátó munka következtében teljesen megszűntek — írja a bulletin. Az orvosi szolgálat soha nem látott mértékben javult. Annyi a kórházi ágy, hogy nincs is talán elég! beteg hozzá. A montreali lap Maiéter, Kovács és Kopácsi •— a szabadságharc három vezető katonája — ellen most folyó zárt tárgyalásból kiindulva megállapítja: lehet, hogy sokat tettek a magyar nép testi egészségének a védelmére, — és megkérdezi — mit tettek az elnyomott és megtört magyarság lelki és szellemi egészsége helyreállítására? •' A magyar bábkormány parlamentjében Szénási Géza főügyész bejelentette, hogy a szabadságharcosok elleni büntető intézkedések teljes e-iéllyel továbbfolynak. Szó sein lehet kegyelemről. A szabadságharcosok ellen — mondotta a főhóhér —, a következő évek során is el fogunk járni, éspedig változatlan erőszakkal. Minden „békekötési’’ javaslatot elvetünk, nem bocsájtunk meg senkinek. Hogy milyen undor és megvetés fogadja ezt a szadista kijelentést, arra jellemző Domokos József, a Legfelsőbb Bíróság elnökének az a nyilatkozata, hogy a bíróság tagjainak több mint felét el kellett bocsájtani, mert megtagadták, hogy r észtvegyenek a rögtönítélő bíróságok ülésein. Kérjük a koexistenciáíis politikusokat, hogy ovassák el Szénási főügyész jelentését. AZ AIR FRANCE, a francia légiforgalmi társaság egy KenauJt személygépkocsit ajándékozott a kétmilliomodik utasának, egy kereskedelmi utazónak. 1111111111) 11111111111111111111111111111111111111 n 111111111111111111H111111! 1111 i 111; 111111 -! 1111111111111111111111 i ] 1111111111111111111111111111 i 1111111111111111M11111111111II111111111111111111111111 m 111111111111111111111111111111 [ 111 ;i 111, BOLDOG MAGYAR ÚJÉVET KÍVÁNUNK MINDEN KEDVES OLVASÓNKNAK Veszedelmes útra tért Indonézia vett javakért mindaddig, amíg Hollandia át nem adja Indonéziának Ujguineát. •— Nem kapnak kártérítést a kormánya, a hol- franciák, angolok és amerikaiak sem az elkonfiskált vagyontárgyakért, űgylátszik „büntetésből” azért, hogy a nyugati országok nem támogatják Indonézia erőszakos intézkedéseit. De ennél is sokkal veszedelmesebb az az amelynek landok elleni kisajátító intézkedéseket kiterjesztette most a többi európai ország polgáraira is. A legújabb hírek szerint az indonéz kormány megtagadta, hogy kártérítést adjon a hollandoktól el-A Kanadai Magyarság irodalmi pályázata A MONTREAL GAZETTE cikkírója természetesen nem ismerheti a magyarországi egészségügyi helyzetet. Honnan is tudná, hogy az ottawai szovjet követségi bulletin idézett cikkének minden szava valótlanság. Nem tettek semmit a magyarság lelki és szellemi egészsége érdekében. Ez a válasz a GAZETTE kérdésére. De talán azt sem felesleges megjegyezni, hogy a testi egészség megvédésével és ápolásával is baj van. Ha ezt csak mi mondanók, a tárgyilagos és a magyarság iránt barátságos montreali lap azt hihetné, hogy . .. hm . .. igen ... a KANADAI MAGYARSÁG-nak talán hivatalból ez a véleménye. Ezért, a MONTREAL GAZETTE tájékoztatására és a szov|et követségi bulletin állításai leleplezésére, egy magyarországi lapot idézünk. A "Fejér-Megyei Hírlap" 1957. október 22-i számában a2t írja, hogy az orvosi szolgálat Magyarországon nemcsak, hogv rossz, de elégtelen is. Háromezer emberre esik egy orvos és az országban hetven olyan kerület van, amelynek — lakáshiány miatt — egyáltalában nincs orvosa. Az összes kórházak zsúfoltak. A "Fejér-Megyei Hírlap" még azt is hozzáteszi a pocsék egészségügyi viszonyokat bíráló cikkéhez, hogy az 1956 októberében bekövetkezett események (röviden: szabadságharc) alatt és után 600 orvos hagyta el az országot. A szovjet követség mélyen tisztelt fordítója, — minden bizonnyal — irulva-pirulva viszi be a követ úrnak, a kanadai lapokról készített sajtószemléjének az ezzel a cikkünkkel foglalkozó (észét. Talán még ő is érzi, — pedig csak fordító az ártatlan — hogy ilyen arcátlanul nem lehet valótlanságokat írni, még egy szovjet ''■“•inban sem. indonéz bejelentés, mely szerint a kormány kiterjeszti felségjogát a szigetek közötti tengerszorosokra, s ezeken csak olyan hajókat fog átengedni, amelyek „nem veszélyeztetik az indonéz függetlenséget”. A keletindiai szigetek közötti tengerszorosokat mindenkor nyílt tengernek tekintette a világ minden hajósnemzete. Ha most ezeket elzárják, akkor a távolkelet felé irányuló egész közlekedés súlyos csapást szenvedne. Retorziókkal számolni kell, s nincs kizárva, hogy az érdekelt hajósmemzetek a maguk részéről is hadihajókat küldenek a tengerszorosokba. Hogy ez eddig még nem történt meg, annak az oka az, hogy a nyugati hatalmak nem kívánnak a kommunistáknak olcsó propagandaanyagot adni. Ha azonban a indonéz kormány túlfeszíti a húrt, elveszíti nemcsak a nyugat kereskedelmi támogatását, hanem méginkább azoknak az ázsiai országoknak a barátságát, amelyeknek a léte függ a nyugati szállítmányoktól. Ezt nem lehet sem helybeli termeléssel, sem kommunista segítséggel pótolni, s ezt India, Pakisztán, Burma, Laos, i Vietnam, s a többi délázsiai ország nagyon jól tudja. Megítélésünk szerint az indonéz-holland ügynek egyes• séggel kell végződnie. 1956. december 29-én — a vérbefojtott magyar szabadságharc olthatatlan lángja által hevítve — régi, kedves tervünket valósítottuk meg, amikor nagyszabású regény, novella, riport és versenypályázatra hívtuk fel íróinkat és költőinket. Akkor még csak hetenkint egyszer jelentünk meg, de lelkesedésünk nem volt kisebb a másnál, Időközben 37.000 szabadságharcos magyar érkezett Kanadába, akik még nem tudnak angolul és magyar sajtót kívánnak. Anyanyelvükön tudnak csak alaposan megismerkedni a nemzetközi hírekkel és a kommunizmus által megmételyezett álirodalom helyett a magyar , klasszikusok után vágyakoznak. Az igazi balsorsban élő magyar íróknak és költőknek akartunk juttatni abból a szeretetből, mellyel olvasóink vesznek körül. E pályázattal is hirdetni kívántuk a magyar élniakarást és törhetetlen hi. tünket a Nemzet feltámadásában. Úgy látszik azonban, hogy ez a rövid idő még nem volt elég ahhoz, hogy a létszámban megnövekedett magyarság eredményesen vehessen részt irodalmi pályázatunkon. A múzsa is nyugalmat követel. íróink és költőink még nem jelentkeztek kellő számban. A be| érkezett pályamunkák általánosságban nem érték el azt a szinvonaj lat, amelyre pedig méltán számíthattunk. Irógépjük még nincs, törékeny Írásaikat néha elolvasni is alig lehet. Erőteljesebb pályamunkát csak belső és külső munkatársainktól kaptunk, ezért azonban csak köszönetét mondunk, nem akarjuk az irodalmi pályázatot háziversennyé tenni. Ezért a bíráló bizottság javaslatára úgy döntöttünk, hogy a pályázat díját nem osszuk ki, hanem új feltételekkel azt meghosszabbítjuk s így lehetővé tesszük íróinknak és költőinknek, hogy lapunk népszerűségén keresztül a nagy nyilvánosság elé lépjenek. Az íróknak úgy kell a napfény és az elismerés, mint másoknak a levegő. A magyar nyelv és szellem ápolása az emigráció legfontosabb feladata. Az idegen tenger, mely körülvesz bennünket, hamar elnyeli a bevándorlókat. Ha nem vigyázunk, gyermekeink könnyei elfelejtenek magyarul. Az íróké és költőké a hivatás, hogy ezt meg. akadályozzák. Irodalmi pályázatunk rugója is ennek a szent kötelességnek szolgálata. A pályázat meghosszabbításának részletes feltételeit később közöljük.
