Kanadai Magyarság, 1957. július-december (7. évfolyam, 51-106. szám)

1957-07-24 / 57. szám

VII. 57. szám, 1957 július 24. 4 KAM AD AI MAGYARSÁG DANUBIA SERVICE COMPANY IKKA és IBUSZ (Magyar Állami Utazási Iroda) hivatalos képviselete Kanadában, CEDOK (Csehszlovák Utazási Iroda) képviselete MEGBÍZHATÓ, GYORS KISZOLGÁLÁS ! DANUBIA SERVICE COMPANY 296 QUEEN ST., W. TORONTO, ONTARIO Telefon : EM. 4-8537 MAGYAR RÁDIÓADÁSOK A Dohányvidéki Magyarház rádióórája, minden vasárnap 1.15-től 2 óráig a tillsonburgi adóállomás 1500.10-es hul­lámhosszon. Bemondó : Hor­váth József. I A torontói CKFH rádió ál­lomás az 1400-as hullámhosz­­szon minden szombaton d. u. 4 órától 5-ig sugároz műsort. Bemondó : Bálint Kálmán. MAGYAR PASSIO Összeállította : Béla deák. B NOVELTY EXPORTIMPORT ■ 140 COLLEGE ST„ TORONTO. TEL.: WA. 2-6062.® ■ CSOMAG-GYÓGYSZER KÜLDÉST ÉS ® PÉNZÁTUTALÁST MAGYARORSZÁGRA Ii legelőnyösebben, a leggyorsabban és teljes felelősségi mellett vállaljuk. ŐSI Hanglemezek, újságok, folyóiratok, szótárak, könyvek.|p "ajándéktárgyak, bőrárúk, kozmetikai cikkek, Írógépek ■ás írószerek, rádió és fényképező gépek, valamint azH "összes belföldi és külföldi újdonságok állandóan nagyTM! választékban kaphatók. ;■¥ ■ 500 FORINT $17.50 1.000 FORINT $34.00 ■Keresse fel okvetlenül a Novelty Export-Import céget,®' TM ahol a legfigyelmesebb kiszolgálásban fog részesülni, kjáá mer Elegáns férficipők mérték után és raktáron DÉTÁRE volt budapesti cipész üzletében 479 Dundas St. W. Toronto Tel.: EM. 8-0717 EREDMÉNYT AKAR? HIRDESSEN LAPUNKBAN' RÉGI ÉS yj KANADAS HONFITÁRSAINKHOZ! Kérje a KELEN CÉG értékes ajándékát, mit az IKKA rendelők részére külön megküldünk ügyfeleinknek teljesen díjmentesen, ingyen ! ALEX. A. KELEN ITO. 1467 MANSFIELD STREET MONTREAL 2, QUEBEC I I 1 i| I BRETHOUR & MORRIS LTD. REAL ESTATE 1766 ST. CLAIR AVE., W. BWKl Torontó leggyorsabban fejlődő és Kanada első ingatlanforgalmi központja. Ha házat akar VENNI vagy ELADNI, hívja bizalommal| magyar megbízottunkat : H il H II IRÓGÉPJAVITÁST KARBANTARTÁST, magyar betűre való átszere­lést szakemberrel végeztessen. Telefon : LE. 3-6574 I STEVE DALNOKIT RObhmh m m HA KÖNYVELÉSI, ADÓBEVALLÁSI gondjai vannak, hívja ENDRÉNYI KÁROLY Kanadában végzett könyvelőt. Telefon : HU. 1-7675 Jókai: Rendben van. Én is beadom a derekamat. Hatá­rozzunk hát. Vasvári: Holnap tehát tüntetést rendezünk és a tizenkét pontot életbe léptetjük. Irányi Dániel: Az egyetemi ifjúságot is be kell vonni a tüntetésbe. I. Jurátus: Uraim, ennek az elintézését magamra vál­lalom. (Zajos helyeslés.) Petőfi: De a lényeg az, hogy semmi körülmények között sem tágítunk, sőt, ha kell, a szuronyokkal is szembeszáilunk I (Úgy van! Éljen! Vivát! . . . stb.) Vahot Imre: De ki proklamálja a tizenkét pontot? II. Jurátus: Petőfi! Ugyan ki is lenne más. Többen: Éljen! Éljen Petőfi! Petőfi: Köszönöm a megtisztelő megbízást, uraim, de saj­nos tiltakoznom kell. III. Jurátus: (Meghökkenve.) Ugyan miért? Petőfi: Mert nekem a “Talpra Magyar” című versemet kell elmondanom s nem jönne ki jól, ha mindent én csinálnék. Vasvári: Úgy van! Ez így helyes is, hiszen van éppen elég népszerű emberünk, aki Sándort ettől tehermentesíteni tudná. Itt van például Jókai Móric. (Lelkes helyeslés.) Vasvári: (Jókaihoz folytatva.) Látod, Marci! Te egy kis répszerű bevezetéssel előterjeszthetnéd a pontokat. Jókai: Rendben van. Elvállalom, de későre jár már, uraim. És holnap reggel nyolc órára pontosan itt kell lennünk. I. Jurátus: Hányadika is lesz holnap)? II. Jurátus: Március idusa, barátom, tizenötödike. (Ebben a pillanatban nyílik az ajtó és három fiatalember lép be rajta a száz esztendővel későbbi pesti ifjak öltözetében, 1956 októberében.) I. Jövevény: (A II. Jurátushoz.) Tévedett az előbb, uram. Holnap október huszonharmadika lesz. Tetöfi: (Elképedve.) Ez lehetetlen! ... Jókai: (Kétkedve). Mi akar ez lenni? Hát nem az 1848-as esztendőt Írjuk? I. Jövevény: Nem, uraim. Ezerkilencszázötvenhatot. Vasvári: (Mint, aki csodát lát.) Hát. . . hát ez? .. . Irányi Dániel: Hazajáró lelkekről már hallottam, de arról, hogy a jövő szellemei jelenjenek meg, még nem I. Jövevény: Itt a tévedés, uraim, önök nem a jövőben vannak, hanem a jelenben. Több, mint száznyolc esztendővel később, mint az, amit imént határoztak. Vahot Imre: Hogyan lehetséges ez? II. Jövevény: Kérem ne keressék most ennek a titkát. Lelkes hazafiságuk, pozitív magatartásuk és az, amit az imént határoztak, egy évszázadon át a magyar hazafiasság eszményét jelentette. Ebből éltünk a szovjet brutális elnyo­más alatt is. Elégedjenek meg most ennyivel. Az idő sürget í KEDVENC ITALÁHOZ SZÜLŐHAZÁJÁBÓL LEGKÖZELEBB ÁLL A i I I P A 1 I 1 i I I i REAM SODA COLA ORANGE GINGER ALE SZÁLLÍTVA INGYEN AZ ÜZLETBE piknikekre, társasvacsorákra és minden más ünnepi alkalomra. WAlnut 1-2151 MINDEN HÉTKÖZNAP \V.V»".%W.V.VA%V.W/AV I Garantált órajavítás. IJavításokat a legpontosab-1 ü«ban végzünk, a legolcsóbban; a legmegfelelőbb árért. OMEGA SWISS WATCH REPAIRS 758 Yonge St. Toronto '.v.w.v.w/.WA’r/rAV.' L-cosesooc^tdoocoMososrj SMindenfajta villanyszerelésig 8 munkához hívja a I NEUTRON I ELECTRIC CO.-Tg 8 8 Corinth Gardens, Toronto 8 Tel.: MO. 4607 ^ 24 órás szolgálat ! s az ifjúság az önök sugalmazását várja. Petőfi: Miről van szó? I. Jövevény: Hogy az előbb hozott határozatot valamivel modernebb formában érvényesítsük holnap a Magyaroszágot megszállva tartó bolsevista oroszok ellen. Vasvári: Persze, persze. Uraim, hát nem értitek? Ve­szélyben a Haza! II. Jövevény: Még sokkal nagyobban, mint egy évszázad­dal ezelőtt. Jókai: Mit tegyünk hát? (A jövevényekhez.) Mit vártok ti tőlünk? I. Jövevény: Ugyanazt a március tizenötödikét, mint egy évszázaddal ezelőtt. Irinyi János: De októberben? I. Jövevény: Igen. Október huszonharmadikán. A hónap nem lehet most számottevő tényező. Az ifjúság már csak a megadott jelre vár. Petőfi: És mi az első teendő? I. Jövevény: Megszabadítani a magyar nemzeti zászlót a szovjetcsillag mocskától! Jókai: Nagyon helyes. Mutassatok egy olyan zászlót! I. Jövevény: (III. Jövevényhez.) Itt van. Add csak ide. III. Jövevény: (Kicsomagolja a szovjetcsillagos magyar zászlót.) Tessék! Vasvári: Ollót ide! Vahot Imre: Uraim, revidiálnunk kell a pontokat. Ennek nem szabad kimaradnia. Vasvári: (Átveszi az ollót, amit valaki odanyujt.) Az első magyar nemzeti zászlóból ünnepélyesen kivágom a vörös csillagot. (Lelkes zsivaj, éljenzés, vivátozás.) Petőfi: (Meghatottan.) Fiúk. Mindenben együtt érzünk veletek s holnap) veletek leszünk. I. Jövevény: Hálásan köszönöm az egyetemes magyar ifjúság nevében. Petőfi: (Felugrik a billiárdasztal tetejére és szavalni kezd.) Talpra magyar Hí a haza, Itt az idő: Most, vagy soha! Rabok legyünk, Vagy szabadok? Ez a kérdés — Válasszatok! A magyarok istenére Esküszünk, esküszünk! Mindnyájan: Hogy rabok tovább nem leszünk!... (Folytatása következik). oooegoeQeeooqQaQoooBoeoQO<»eg<»og«>PooooopgooQOOOOQCocoQooocoBgwi A LÁTHATATLAN EMBER Irta : GÁRDONYI GÉZA i m \ I yf I HÍVJA FEL TORONTÓBAN / este 7 óráig ♦ HITELES FORDÍTÁSOK minden nyelven. DR. SÖIVUÉN JÁNOS hites tolmács. 455 SPADINA AVE. WA. 2-5422 i I PRIVÁT HÁZHOZ NEM SZÁLLÍTUNK ÄZ ÖREG­­.•/. AZ BEVÁNDORLÓ KIHASZNÁLJA UJ BEVÁNDORLÓT ^ Ha házat, üzletet, farmot vagy bármi­­♦ féle ingatlant akar venni, vagy eladni, i hívja vagy személyesen keresse fel a t GUSZTI BÁCSIT — mondotta egy előadásában Dr. Oswald Hall, egyetemi tanár. A társadalomtudományok professzora kijelentette, hogy ez szokásos dolog, egészen természetesnek tartja, hogy az új bevándorlók tu­datlanságát kihasználva, az idősebb bevándorló megszilárdítja, megerősíti és emeli társadalmi helyzetét. Valamely nemzetiségi csoporthoz tartozó ügyvéd például az új társainak jogi tanácsot ad, | a tanár nyelveket tanít, a másik bútort ad el nekik, a többi más-1 képpen használja ki az új bevándorlók tudatlanságát és tapaszta-1 latlanságát. "Ez azonban nem gonosz dolog, — mondotta a tanár,1 hanem ellenkezőleg ez az amerikai módja az érvényesülésnek és. az új életnek." Amíg a kihasználás a becsületes, az egyenes adok-vegyél szabályok betartásával történik, addig mi sem tartjuk gonoszság­nak. Azonban tudnánk mi sok olyan dolgot feltárni, ahol még az egyetemi tanár úrnak is lenne csodálkozni valója és melyre még ő is azt mondaná, hogy ez nem amerikai játék, ez gonoszság, a lá­valóság. De erről majd legközelebb.-----------_o-------------­A JAPÁNBAN ALAKULT atom- és hidrogénbombák elleni tanács küldöttséget küld Moszk­vába, hogy a szovjet államférfiakat arra sürgesse, hogy az ameri­kaiak és az angolok által javasolt atomkorlátozó szerződést írják alá és vessenek véget az atombomba kísérleteknek. STRUNG REAL ESTATE irodájában: 628 Bloor St. W. Torontó. Tel.: LE. 2-2803 HA PLASZTEROZó vagy kisebb átalakítási (kőműves) munkára van szüksége, hívja : ;SZABÓ LÁSZLÓ plaszterozó mestert. 19 BELCOURT RD. HU. 8-5037 HA KÖLTÖZKÖDIK, fuvarosra van szüksége, hívja FEKETE ZOLTÁNT Tel. nappal LE. 4-1171 Lakás: WA. 1-6141 NEKÜNK SEGÍT, HA HIRDETŐINKET TÁMOGATJA I 45. FOLYTATÁS. Azzal fokost ragad. Az alán oly sűrűn áll, mint az aratatlan búza. Csak a lovat döfik. Kapálódzó lovak és földön fetrengő em­berek halmaza bástyázza el őket. Kanyarodnunk kell, hogy újra hozzájuk férhessünk. De Íme frank lovasságot találunk szemben magunkkal. A két lovassereg összerohan. Pajzsok duhogása, sisakok csat­togása, rikoltozás, kiáltozás. Elém jut egy vérbeborult idegen lovas. Buzogányomat a mellére sújtom. Lefordul. Lova nekitorlódott az enyémnek. Azt is főbeütöm. A portól nem látok már. De hallom a visszahívó kürtölést; Megrémülök. Lovam zabláját visszarántom. A sűrűség nagy. Megfordulni nem lehet. Az idegen lovasság nyom bennünket visszafelé. De mögöttem tágul a tér. Lovam ágaskodva fordul meg és elnyilamodik a többi után. Negyedóráig is vágtatunk, mígnem egy mellettünk visszaro­hanó csapat ragadja át tőlünk a harcot, s mi föllélegezve állunk új jhadirendbe. A sereg véres. Csáth kürtje rendbeigazodást fuj. Egy percig pihenünk. A frank lovasok rohama olyan erős volt, hogy ezer lé­pésnyire tolt bennünket, mígnem Orgován hada segítségünkre ér­kezett, s oldalba fogta a frankokat. A mi seregünk megállt mint az erdő. Zászlótartónk nem moz­dul, mert Csáth egyre köpköd és káromkodik. Ezalatt Orgoványék'-harcolva vonulnak észak felé. Az ember nem érti, hogy a két egymást verő vonal miért halad éppen észak­nak. Vélhető, hogy a kezdetben való nyomás indította arra a lova­kat. Köztünk és a harcoló tömeg között akkora tér támad, mint a Duna szélessége. Ahogy ott pihegünk, nem tudom hány ezren, s nézzük ma­gunkat, hogy nincs-e rajtunk szúrás vagy vágás, látom, hogy Atilla száguld elénk, s nyomában vagy húszezernyi sereg, amely még nem elegyedett a csatába. Kardját magasra emelve rázza felénk, mintha azt mondaná : — Hunok, miért vesztegeltek? Van-e, aki nem küzd ereje fogy­táig, mikor-én harcolok elöl! Azzal elrohan előttünk a kardját villogtatva, elrohan a testő­reivel, akik úgy környezik, mint a kiszálló méhraj az anyát. Vacsar kezében Atilla zászlója repül mint egy fehér szellem a száguldó sereg fölött. Seregünket új erő szállja meg : nincs aki ne bízzék a szerencsében, mikor Atilla vezet. Újra megindulunk. — Csak a közepének! — kiáltja előttem egy strucctollas Zol­tán. — A király parancsolta ! Szét kell szakítani derékon az ellen­séges hadat. Ki az ördög tudja ebben a forgatagban, hol van a közép! Arra kell lennie, amerre Atilla vezet. Öt percnyi vágtatás után mi váltjuk föl az ellenséggel küzdő elbágyadt csapatot. Csáth a testőrök között vágtat. Látom a porban a kardok villo­gását, por fölött a fehér zászló lengedezését. Atilla körül sűrű so­kasága küzd a harcosoknak. Olykor látom sárgán csillogó sisakját, kardja villogását. Az ellenfél csapásait a mellette lovagló testőrök pajzsa fogja föl. De a testőrök is fogynak körülötte. Az ellenség csupa lovas alán már. öles hosszú dárdáik madarakként röpköd­nek közöttünk. Az első, aki nekem jut. egy széles szakallu, véresszemü bur­­gund. Csáthnak a buzogánya elzuzta a pajzsát, s Csáth elrohant mellette a másik elevenre. Amint lehanyatlik megsujtott balkeze, lándzsám ropogva merül a mellébe. Pillanatnyi irtózás fog el. Lándzsámat visszarántani elfelejtem. A burgund ledől a lováról. Nincs időm kiáltani a szomszédomnak, hogy látta-e az ölést? Lovam tova ragad. Lándzsám nincsen. A kardomhoz kapok. A lovam már dög-lovakat ugrik át, s halottakra tapos. A huj­­huj! kiáltásokat futnak! kiáltás váltja föl. De Íme a lovak egymásba torlódnak. Az alán lándzsások nem bírták a hunok iszonyú rohamát föntártani, de az erős frank száz­ezernyi tömött lovassága ellenáll. Á kard nem fog azokon, csak a lándzsa, a tőr, a buzogány. És összegomolyodik a hun és a frank lovasság. Nem látni mást, csak a dühös gomolygást, fegyverek villogását, lovak forgo­­lódását. Káromkodás, dühös ordítások vihara, buzogányduhogás, kardok, lándzsák csattogása. Egy-egy ló lerogyik, az ember is vele, fölöttük más lovasok csapnak össze, s néhány perc múlva ott, ahol az egy ló elesett lovak és emberek vonagló, mozgó véres halma támad. Egy percben én is ilyen pokoli bonyodalomba kerülök. Gaz­dámat régen elvesztettem a szemem elől. Közrendi fehér hunok forgatják körülöttem hosszúnyelü harci csákányukat. Az egyiket előttem csapja mellbe elsujtott szekercéjével egy véres szakállu frank. A hun hátrafelé esik le a lováról. Ahogy a csákánya elbillen előttem, elkapom. A következő pillanatban úgy roppantom vele fejbe a frankot, hogy a koponyája recsegve szakad be, s az ember leomlik. — Csak a közepének! —- hallom a Zoltánok ordítását. S ahogy egy nagyszájú Zoltán így ordítva elrohan előttem, mintha nemcsak a szája ordítana, hanem az egész teste. Emberré változott ordítás! Csak rémes lázálomban lehet ilyet látni. Egy hun csoport oldalt nyomul most a frank seregnek, s eltolja őket előlünk. Akkora szabad tér szakad közénk alig egy perc alatt, hogy megállhatok levegőzni. A hunok csoportjából hátramarad egynéhány véres alak, s lova orrát a táborunk felé rántva üget el a harcból. Az egyiknek látom, csak lóg a karja, mint a kitömött bábé. Föltaszítom a sisakom rostélyát, s előrántom a kendőmet, hogy letörüljem az arcomon csurgó verejtéket. Amint a kendőt leveszem az arcomról, látom, hogy csupa vér. Huj, az apátok keservül — ordítom új dühre gyulladva. Azzal, hogy a tér egy felém nyoma­­kodó, küzdő csoporttal telik meg, nekisarkantyuzom a paripámat, és a fokosommal egyszerre három frankot támadok meg. A dühtől elvakultan csapkodok közéjük. Jóformán nem is né­zem, hogy hova ütök, de hogy a mellettem levő hunok is segítenek, egy perc alatt kettő a lovak közé zuhan, a harmadikat elragadja a szabad térbe a paripája s leveti, lába a kengyelbe szorultan, maga véresen hurcolódik tova a holtakkal borított mezőn. — Jól van Zéta ! — kiáltja egy hang mögöttem. (Folytatása következik.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom