Kanadai Magyarság, 1957. július-december (7. évfolyam, 51-106. szám)

1957-07-24 / 57. szám

VII. 57. szám, 1957 július 24.

4

KAM AD AI MAGYARSÁG

DANUBIA SERVICE COMPANY

IKKA és IBUSZ (Magyar Állami Utazási Iroda) hivatalos képviselete Kanadában,

CEDOK (Csehszlovák Utazási Iroda) képviselete MEGBÍZHATÓ, GYORS KISZOLGÁLÁS !

DANUBIA SERVICE COMPANY

296 QUEEN ST., W. TORONTO, ONTARIO Telefon : EM. 4-8537

MAGYAR

RÁDIÓADÁSOK

A Dohányvidéki Magyarház rádióórája, minden vasárnap 1.15-től 2 óráig a tillsonburgi adóállomás 1500.10-es hullámhosszon. Bemondó : Horváth József.

I A torontói CKFH rádió állomás az 1400-as hullámhoszszon minden szombaton d. u. 4 órától 5-ig sugároz műsort. Bemondó : Bálint Kálmán.

MAGYAR PASSIO

Összeállította : Béla deák.

B NOVELTY EXPORTIMPORT

■ 140 COLLEGE ST„ TORONTO. TEL.: WA. 2-6062.®

■ CSOMAG-GYÓGYSZER KÜLDÉST ÉS ®

PÉNZÁTUTALÁST MAGYARORSZÁGRA

Ii legelőnyösebben, a leggyorsabban és teljes felelősségi mellett vállaljuk.

ŐSI Hanglemezek, újságok, folyóiratok, szótárak, könyvek.|p "ajándéktárgyak, bőrárúk, kozmetikai cikkek, Írógépek ■ás írószerek, rádió és fényképező gépek, valamint azH "összes belföldi és külföldi újdonságok állandóan nagyTM!

választékban kaphatók. ;■¥

■ 500 FORINT $17.50 1.000 FORINT $34.00

■Keresse fel okvetlenül a Novelty Export-Import céget,®' TM ahol a legfigyelmesebb kiszolgálásban fog részesülni,

kjáá

mer

Elegáns férficipők mérték után és raktáron

DÉTÁRE

volt budapesti cipész üzletében

479 Dundas St. W. Toronto Tel.: EM. 8-0717

EREDMÉNYT AKAR? HIRDESSEN LAPUNKBAN'

RÉGI ÉS yj KANADAS HONFITÁRSAINKHOZ!

Kérje a KELEN CÉG értékes ajándékát, mit az IKKA rendelők részére külön megküldünk ügyfeleinknek teljesen díjmentesen, ingyen !

ALEX. A. KELEN ITO.

1467 MANSFIELD STREET

MONTREAL 2, QUEBEC

I

I

1

i|

I

BRETHOUR & MORRIS

LTD. REAL ESTATE

1766 ST. CLAIR AVE., W.

BWKl

Torontó leggyorsabban fejlődő és Kanada első ingatlanforgalmi központja.

Ha házat akar VENNI vagy ELADNI, hívja bizalommal| magyar megbízottunkat :

H

il

H

II

IRÓGÉPJAVITÁST KARBANTARTÁST, magyar betűre való átszerelést szakemberrel végeztessen. Telefon : LE. 3-6574

I

STEVE DALNOKIT

RObhmh m m

HA KÖNYVELÉSI, ADÓBEVALLÁSI gondjai vannak, hívja ENDRÉNYI KÁROLY Kanadában végzett könyvelőt.

Telefon : HU. 1-7675

Jókai: Rendben van. Én is beadom a derekamat. Határozzunk hát.

Vasvári: Holnap tehát tüntetést rendezünk és a tizenkét pontot életbe léptetjük.

Irányi Dániel: Az egyetemi ifjúságot is be kell vonni a

tüntetésbe.

I. Jurátus: Uraim, ennek az elintézését magamra vállalom.

(Zajos helyeslés.)

Petőfi: De a lényeg az, hogy semmi körülmények között sem tágítunk, sőt, ha kell, a szuronyokkal is szembeszáilunk I (Úgy van! Éljen! Vivát! . . . stb.)

Vahot Imre: De ki proklamálja a tizenkét pontot?

II. Jurátus: Petőfi! Ugyan ki is lenne más.

Többen: Éljen! Éljen Petőfi!

Petőfi: Köszönöm a megtisztelő megbízást, uraim, de sajnos tiltakoznom kell.

III. Jurátus: (Meghökkenve.) Ugyan miért?

Petőfi: Mert nekem a “Talpra Magyar” című versemet kell elmondanom s nem jönne ki jól, ha mindent én csinálnék.

Vasvári: Úgy van! Ez így helyes is, hiszen van éppen elég népszerű emberünk, aki Sándort ettől tehermentesíteni tudná. Itt van például Jókai Móric.

(Lelkes helyeslés.)

Vasvári: (Jókaihoz folytatva.) Látod, Marci! Te egy kis répszerű bevezetéssel előterjeszthetnéd a pontokat.

Jókai: Rendben van. Elvállalom, de későre jár már, uraim. És holnap reggel nyolc órára pontosan itt kell lennünk.

I. Jurátus: Hányadika is lesz holnap)?

II. Jurátus: Március idusa, barátom, tizenötödike. (Ebben a pillanatban nyílik az ajtó és három fiatalember

lép be rajta a száz esztendővel későbbi pesti ifjak öltözetében, 1956 októberében.)

I. Jövevény: (A II. Jurátushoz.) Tévedett az előbb, uram. Holnap október huszonharmadika lesz.

Tetöfi: (Elképedve.) Ez lehetetlen! ...

Jókai: (Kétkedve). Mi akar ez lenni? Hát nem az 1848-as esztendőt Írjuk?

I. Jövevény: Nem, uraim. Ezerkilencszázötvenhatot. Vasvári: (Mint, aki csodát lát.) Hát. . . hát ez? .. . Irányi Dániel: Hazajáró lelkekről már hallottam, de arról, hogy a jövő szellemei jelenjenek meg, még nem

I. Jövevény: Itt a tévedés, uraim, önök nem a jövőben vannak, hanem a jelenben. Több, mint száznyolc esztendővel később, mint az, amit imént határoztak.

Vahot Imre: Hogyan lehetséges ez?

II. Jövevény: Kérem ne keressék most ennek a titkát. Lelkes hazafiságuk, pozitív magatartásuk és az, amit az imént határoztak, egy évszázadon át a magyar hazafiasság eszményét jelentette. Ebből éltünk a szovjet brutális elnyomás alatt is. Elégedjenek meg most ennyivel. Az idő sürget

í

KEDVENC ITALÁHOZ SZÜLŐHAZÁJÁBÓL LEGKÖZELEBB ÁLL A

i

I

I

P

A

1

I

1

i

I

I

i

REAM SODA

COLA ORANGE GINGER ALE

SZÁLLÍTVA INGYEN AZ ÜZLETBE piknikekre, társasvacsorákra és minden más ünnepi alkalomra.

WAlnut 1-2151

MINDEN

HÉTKÖZNAP

\V.V»".%W.V.VA%V.W/AV

I Garantált órajavítás.

IJavításokat a legpontosab-1 ü«ban végzünk, a legolcsóbban; a legmegfelelőbb árért. OMEGA SWISS WATCH REPAIRS

758 Yonge St. Toronto '.v.w.v.w/.WA’r/rAV.' L-cosesooc^tdoocoMososrj

SMindenfajta villanyszerelésig 8 munkához hívja a

I NEUTRON

I ELECTRIC CO.-Tg

8 8 Corinth Gardens, Toronto 8 Tel.: MO. 4607

^ 24 órás szolgálat !

s az ifjúság az önök sugalmazását várja.

Petőfi: Miről van szó?

I. Jövevény: Hogy az előbb hozott határozatot valamivel modernebb formában érvényesítsük holnap a Magyaroszágot megszállva tartó bolsevista oroszok ellen.

Vasvári: Persze, persze. Uraim, hát nem értitek? Veszélyben a Haza!

II. Jövevény: Még sokkal nagyobban, mint egy évszázaddal ezelőtt.

Jókai: Mit tegyünk hát? (A jövevényekhez.) Mit vártok ti tőlünk?

I. Jövevény: Ugyanazt a március tizenötödikét, mint egy évszázaddal ezelőtt.

Irinyi János: De októberben?

I. Jövevény: Igen. Október huszonharmadikán. A hónap nem lehet most számottevő tényező. Az ifjúság már csak a megadott jelre vár.

Petőfi: És mi az első teendő?

I. Jövevény: Megszabadítani a magyar nemzeti zászlót a szovjetcsillag mocskától!

Jókai: Nagyon helyes. Mutassatok egy olyan zászlót!

I. Jövevény: (III. Jövevényhez.) Itt van. Add csak ide.

III. Jövevény: (Kicsomagolja a szovjetcsillagos magyar

zászlót.) Tessék!

Vasvári: Ollót ide!

Vahot Imre: Uraim, revidiálnunk kell a pontokat. Ennek nem szabad kimaradnia.

Vasvári: (Átveszi az ollót, amit valaki odanyujt.) Az első magyar nemzeti zászlóból ünnepélyesen kivágom a vörös

csillagot.

(Lelkes zsivaj, éljenzés, vivátozás.)

Petőfi: (Meghatottan.) Fiúk. Mindenben együtt érzünk veletek s holnap) veletek leszünk.

I. Jövevény: Hálásan köszönöm az egyetemes magyar ifjúság nevében.

Petőfi: (Felugrik a billiárdasztal tetejére és szavalni

kezd.)

Talpra magyar Hí a haza,

Itt az idő:

Most, vagy soha!

Rabok legyünk,

Vagy szabadok?

Ez a kérdés —

Válasszatok!

A magyarok istenére Esküszünk, esküszünk!

Mindnyájan:

Hogy rabok tovább nem leszünk!...

(Folytatása következik).

oooegoeQeeooqQaQoooBoeoQO<»eg<»og«>PooooopgooQOOOOQCocoQooocoBgwi

A LÁTHATATLAN EMBER

Irta : GÁRDONYI GÉZA

i

m \ I yf

I HÍVJA FEL TORONTÓBAN / este 7 óráig

♦

HITELES FORDÍTÁSOK minden nyelven.

DR.

SÖIVUÉN JÁNOS

hites tolmács.

455 SPADINA AVE. WA. 2-5422

i

I

PRIVÁT HÁZHOZ NEM SZÁLLÍTUNK

ÄZ ÖREG.•/.

AZ

BEVÁNDORLÓ KIHASZNÁLJA UJ BEVÁNDORLÓT

^ Ha házat, üzletet, farmot vagy bármi♦ féle ingatlant akar venni, vagy eladni, i hívja vagy személyesen keresse fel a

t GUSZTI BÁCSIT

— mondotta egy előadásában Dr. Oswald Hall, egyetemi tanár. A társadalomtudományok professzora kijelentette, hogy ez szokásos dolog, egészen természetesnek tartja, hogy az új bevándorlók tudatlanságát kihasználva, az idősebb bevándorló megszilárdítja, megerősíti és emeli társadalmi helyzetét. Valamely nemzetiségi csoporthoz tartozó ügyvéd például az új társainak jogi tanácsot ad, | a tanár nyelveket tanít, a másik bútort ad el nekik, a többi más-1 képpen használja ki az új bevándorlók tudatlanságát és tapaszta-1 latlanságát. "Ez azonban nem gonosz dolog, — mondotta a tanár,1 hanem ellenkezőleg ez az amerikai módja az érvényesülésnek és. az új életnek."

Amíg a kihasználás a becsületes, az egyenes adok-vegyél szabályok betartásával történik, addig mi sem tartjuk gonoszságnak. Azonban tudnánk mi sok olyan dolgot feltárni, ahol még az egyetemi tanár úrnak is lenne csodálkozni valója és melyre még ő is azt mondaná, hogy ez nem amerikai játék, ez gonoszság, a lávalóság. De erről majd legközelebb.-----------_o-------------A JAPÁNBAN ALAKULT

atom- és hidrogénbombák elleni tanács küldöttséget küld Moszkvába, hogy a szovjet államférfiakat arra sürgesse, hogy az amerikaiak és az angolok által javasolt atomkorlátozó szerződést írják alá és vessenek véget az atombomba kísérleteknek.

STRUNG REAL ESTATE

irodájában: 628 Bloor St. W. Torontó. Tel.: LE. 2-2803

HA PLASZTEROZó vagy kisebb átalakítási (kőműves) munkára van szüksége, hívja :

;SZABÓ LÁSZLÓ

plaszterozó mestert.

19 BELCOURT RD. HU. 8-5037

HA KÖLTÖZKÖDIK,

fuvarosra van szüksége, hívja

FEKETE ZOLTÁNT

Tel. nappal LE. 4-1171 Lakás: WA. 1-6141

NEKÜNK SEGÍT, HA HIRDETŐINKET TÁMOGATJA I

45. FOLYTATÁS.

Azzal fokost ragad. Az alán oly sűrűn áll, mint az aratatlan búza. Csak a lovat döfik. Kapálódzó lovak és földön fetrengő emberek halmaza bástyázza el őket. Kanyarodnunk kell, hogy újra hozzájuk férhessünk. De Íme frank lovasságot találunk szemben magunkkal.

A két lovassereg összerohan. Pajzsok duhogása, sisakok csattogása, rikoltozás, kiáltozás. Elém jut egy vérbeborult idegen lovas. Buzogányomat a mellére sújtom. Lefordul. Lova nekitorlódott az enyémnek. Azt is főbeütöm. A portól nem látok már. De hallom a visszahívó kürtölést; Megrémülök. Lovam zabláját visszarántom. A sűrűség nagy. Megfordulni nem lehet. Az idegen lovasság nyom bennünket visszafelé.

De mögöttem tágul a tér. Lovam ágaskodva fordul meg és elnyilamodik a többi után.

Negyedóráig is vágtatunk, mígnem egy mellettünk visszarohanó csapat ragadja át tőlünk a harcot, s mi föllélegezve állunk új jhadirendbe.

A sereg véres. Csáth kürtje rendbeigazodást fuj. Egy percig pihenünk. A frank lovasok rohama olyan erős volt, hogy ezer lépésnyire tolt bennünket, mígnem Orgován hada segítségünkre érkezett, s oldalba fogta a frankokat.

A mi seregünk megállt mint az erdő. Zászlótartónk nem mozdul, mert Csáth egyre köpköd és káromkodik.

Ezalatt Orgoványék'-harcolva vonulnak észak felé. Az ember nem érti, hogy a két egymást verő vonal miért halad éppen északnak. Vélhető, hogy a kezdetben való nyomás indította arra a lovakat. Köztünk és a harcoló tömeg között akkora tér támad, mint a Duna szélessége.

Ahogy ott pihegünk, nem tudom hány ezren, s nézzük magunkat, hogy nincs-e rajtunk szúrás vagy vágás, látom, hogy Atilla száguld elénk, s nyomában vagy húszezernyi sereg, amely még nem elegyedett a csatába.

Kardját magasra emelve rázza felénk, mintha azt mondaná :

— Hunok, miért vesztegeltek? Van-e, aki nem küzd ereje fogytáig, mikor-én harcolok elöl!

Azzal elrohan előttünk a kardját villogtatva, elrohan a testőreivel, akik úgy környezik, mint a kiszálló méhraj az anyát. Vacsar kezében Atilla zászlója repül mint egy fehér szellem a száguldó sereg fölött. Seregünket új erő szállja meg : nincs aki ne bízzék a szerencsében, mikor Atilla vezet.

Újra megindulunk.

— Csak a közepének! — kiáltja előttem egy strucctollas Zoltán. — A király parancsolta ! Szét kell szakítani derékon az ellenséges hadat.

Ki az ördög tudja ebben a forgatagban, hol van a közép!

Arra kell lennie, amerre Atilla vezet.

Öt percnyi vágtatás után mi váltjuk föl az ellenséggel küzdő elbágyadt csapatot.

Csáth a testőrök között vágtat. Látom a porban a kardok villogását, por fölött a fehér zászló lengedezését. Atilla körül sűrű sokasága küzd a harcosoknak. Olykor látom sárgán csillogó sisakját, kardja villogását. Az ellenfél csapásait a mellette lovagló testőrök pajzsa fogja föl. De a testőrök is fogynak körülötte. Az ellenség

csupa lovas alán már. öles hosszú dárdáik madarakként röpködnek közöttünk.

Az első, aki nekem jut. egy széles szakallu, véresszemü burgund. Csáthnak a buzogánya elzuzta a pajzsát, s Csáth elrohant mellette a másik elevenre. Amint lehanyatlik megsujtott balkeze, lándzsám ropogva merül a mellébe. Pillanatnyi irtózás fog el. Lándzsámat visszarántani elfelejtem. A burgund ledől a lováról.

Nincs időm kiáltani a szomszédomnak, hogy látta-e az ölést? Lovam tova ragad. Lándzsám nincsen. A kardomhoz kapok.

A lovam már dög-lovakat ugrik át, s halottakra tapos. A hujhuj! kiáltásokat futnak! kiáltás váltja föl.

De Íme a lovak egymásba torlódnak. Az alán lándzsások nem bírták a hunok iszonyú rohamát föntártani, de az erős frank százezernyi tömött lovassága ellenáll. Á kard nem fog azokon, csak a lándzsa, a tőr, a buzogány.

És összegomolyodik a hun és a frank lovasság. Nem látni mást, csak a dühös gomolygást, fegyverek villogását, lovak forgolódását. Káromkodás, dühös ordítások vihara, buzogányduhogás, kardok, lándzsák csattogása. Egy-egy ló lerogyik, az ember is vele, fölöttük más lovasok csapnak össze, s néhány perc múlva ott, ahol az egy ló elesett lovak és emberek vonagló, mozgó véres halma támad.

Egy percben én is ilyen pokoli bonyodalomba kerülök. Gazdámat régen elvesztettem a szemem elől. Közrendi fehér hunok forgatják körülöttem hosszúnyelü harci csákányukat. Az egyiket előttem csapja mellbe elsujtott szekercéjével egy véres szakállu frank. A hun hátrafelé esik le a lováról. Ahogy a csákánya elbillen előttem, elkapom. A következő pillanatban úgy roppantom vele fejbe a frankot, hogy a koponyája recsegve szakad be, s az ember leomlik.

— Csak a közepének! —- hallom a Zoltánok ordítását.

S ahogy egy nagyszájú Zoltán így ordítva elrohan előttem, mintha nemcsak a szája ordítana, hanem az egész teste. Emberré változott ordítás! Csak rémes lázálomban lehet ilyet látni.

Egy hun csoport oldalt nyomul most a frank seregnek, s eltolja őket előlünk. Akkora szabad tér szakad közénk alig egy perc alatt, hogy megállhatok levegőzni.

A hunok csoportjából hátramarad egynéhány véres alak, s lova orrát a táborunk felé rántva üget el a harcból. Az egyiknek látom, csak lóg a karja, mint a kitömött bábé.

Föltaszítom a sisakom rostélyát, s előrántom a kendőmet, hogy letörüljem az arcomon csurgó verejtéket. Amint a kendőt leveszem az arcomról, látom, hogy csupa vér. Huj, az apátok keservül — ordítom új dühre gyulladva. Azzal, hogy a tér egy felém nyomakodó, küzdő csoporttal telik meg, nekisarkantyuzom a paripámat, és a fokosommal egyszerre három frankot támadok meg.

A dühtől elvakultan csapkodok közéjük. Jóformán nem is nézem, hogy hova ütök, de hogy a mellettem levő hunok is segítenek, egy perc alatt kettő a lovak közé zuhan, a harmadikat elragadja a szabad térbe a paripája s leveti, lába a kengyelbe szorultan, maga véresen hurcolódik tova a holtakkal borított mezőn.

— Jól van Zéta ! — kiáltja egy hang mögöttem.

(Folytatása következik.)