Kanadai Magyarság, 1957. július-december (7. évfolyam, 51-106. szám)

1957-07-24 / 57. szám

Még jőni keli, még jőni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság cpedez Százezrek ajakán. Vörösmarty KANADAI Post Office Department, Ottawa. Authorized as Second Class Mail PRICE 10 CENTS C a n a d a’s largest Anti-Communist Hungarian semi-weekly ÁRA : 10 CENT VII. évfolyam, 57. szám. KANADA LEGNAGYOBB, HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ MAGYAR LAPJA Torontó, 1957 július 24., szerda. Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Uovercourt Road. Toronto Szerkeszti : Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto TELEFON : LE. 6-0333 KEN ESEL F. LÁSZLÓ PHONE LE. 6-0333------------­INFLÁCIÓS JELENSÉGEK ZAVAROK A PERZSA-ÖBÖL MENTÉN Oman és Muskat papíron önálló királyság, illetve a szultanátus a Perzsa öböl mentén, a valóságban azonban nomád törzsek pusztai területe Szaudi Arábia és a brit protektorá­tus alatt álló Bahrein között. A szultán, akit barátsági és kereskedelmi szerződés köt Nagybritanniához, két évvel ezelőtt helyi konfliktusba keveredett Oman vallási veze­tőjével, az Imámmal, azt száműzte és szék­helyét a kis Nizwa oázist elfaglalta. Az Imám, aki a szépen hangzó Ghaleb ben Alu sejk névre hallgat, most szaud-arábiai és egyip­tomi segítséggel fegyveres felkelést szított a szultán, Said ben Tamur ellen. A felkelők a királyság fővárosa, Muscat ellen vonultak, de a szultán csapatai megállították őket. Ennek ellenére a zavar úgylátszik túlnő a helyi jel­legű családi háborúság keretein, mert a brit kormány hivatalos jelentést tett közzé, s azt is kijelentette, hogy a szultánnak segítséget fog nyújtani. Az a földterület, amelynek egyedül van tényleges értéke ebben a küz­delemben, a Buraimi Oázis. Itt brit ellenőr­zés alatt olaj kitermelés és újabb olajforrá­sok utáni kutatás folyik. Hírek szerint Szaudi-Arábia tart igényt az oázisra. A KAIRÓI SHEPHEARD'S SZÁLLODA amely évtizedeken át a gazdag világ legele­gánsabb találkozó helye volt, 1952 januárjá­ban bombamerénylet következtében a tűz martalékja lett. Ez volt az első azoknak az erőszakos jeleneteknek a sorozatában, amely­­lyel Nasser Egyiptom diktátorává küzdötte fel magát. A szállodát most újraépítették, s Nasser, aki időközben az egyik legkellemet­lenebb nemzetközi bajkeverővé lett, most ha­talmas ünnepségekkel avatta fel a gazdag emberek és nemzetközi kémek ezen ismert, újabb központját. Ugyanekkor nagyarányú katonai felvonulás is volt, száz szovjet tank­kal és száz szovjet léglökéses vadászgéppel. A felvonulás azt kívánja bebizonyítani, hogy a tavaly októberi offenzív,ában nem pusz­tult el az egyiptomi haderő. A sajtó óvatosan ítéli meg a most kezdődő egyhetes egyipto­mi ünnepségeket; jeleket keresnek, amelyek arra mutatnak, hogy Nasser — amint annak feltétlenül be kell következnie — már most ■szakított a kommunista kapcsolatokkal, s a nyugati érdekkörbe húzódott át. Az ünnepségeket csupán az zavarta meg, hogy Nasser élete ellen merénylet készült. Salah El Din, korábbi külügyminisztert és 14 társát tartóztatták le a merénylet vádjával. A vádlottak külön katonai bíróság elé kerül­nek. ALGÍR GAZDASÁGI MEGSEGÍTÉSE Miután a hathete működő francia kormány bizalmat kapott az algiri kérdésben, s meg­kapta a lázadás felszámolásához szükséges pénzt is, most a miniszterelnök közzétette nagyszabású tízéves tervét, amely az algiri kérdést nem erőszak útján, hanem gazdasági eszközökkel kívánja megoldani. Mint ismeretes, Algír a francia alkotmány szerint nem gyarmat, hanem Franciaország teljesjogú része. Hogy ott mégis állandóak a zavarok, annak oka nemcsak az egyiptomi (és mögötte álló kommunista) lazítás, hanem az is, hogy míg Franciaország maga állan­dóan egy nívón álló lakossággal, hatalmas természeti kincsekkel, s a világ egyik legfej­lettebb iparával rendelkezik, addig Algír la­kossága egyike a föld leggyorsabban szapo­rodó népességének, az ország pedig szegény és különösen ipari téren hátramaradott. Bourges-Manoury miniszterelnök terve sze­rint az algiri problémát elsősorban az iparo­sítással lehet megoldani, óriási ipartelepek épülnek a partvidéken, amit nagymértékben segít az, hogy a Szaharában folytatott olaj­kutatások jó eredménnyel jártak. A minisz­terelnök programjának a gerince az, hogy fokozatosan mindazt a pénzt, amelyet a par­lament a katonai operációk költségére szava­zott meg, az ország iparosítására fordítják. Addig is, míg az életnívó emelése magával nem hozza a lelkek békéjét, Franciaország speciális államkölcsön útján finanszírozza az új építkezéseket. Remélik, hogy ezekben a kölcsönökben külföldi országok is részt fog­nak venni. TUNISZ KÖZTÁRSASÁGGÁ ALAKUL Tunisz, amely két évvel ezelőtt vált francia gyarmatból önálló országgá, jelenleg a 75 éves Bey (király) uralma alatt áll, míg a kormány élén a népszerű Habib Bourgiba, az arab függetlenség egyik legtapasztaltabb és legmérsékeltebb, nyugatbarát vezetője áll. A tuniszi parlament a közeli napokban fog in­tézkedni a királyság megszüntetéséről, s he­lyette a független tuniszi köztársaság létre­hozásáról, melynek első elnöke bizonyára Bourgiba lesz. 26.000 ÁLDOZATA VAN az ázsiai influenzának Bagdadban, öt kórház csak ezen betegek részére tart rendelést. A nyil­vános szórakozóhelyeket, vendéglőket becsu­­katták, hogy a járványnak elejét vegyék, illetve csökkentsék. Adenauer győzelmét várják Németországban AZ USA NEM GONDOL ARRA, HOGY BUDAPEST MÉSZÁROSÁT MEGHÍVJA Eisenhower elnök a múlt szerdán megemlítette ugyan, hogy jó lenne, ha a két hadügyminiszter megtárgyalhatná közvetlenül az atombéke és a leszerelés problémáit, azonban nem történt sem­mi pozitívum a találkozás megvalósítására. A világsajtó hatalmas reakciója és megjegyzései arra kényszerítette a kormányt, hogy a legerélyesebben tiltakozzék a meghívás ellen. Nem képzelhető el, hogy Zsukovot, a budapesti mészárost összeültessék egy becsüle­tes emberrel. Ugyanakkor a Vörös Csillag, a bolsi hadsereg lapja, melynek ellenőrzése teljesen Zsukov alá tartozik, hatalmas táma­dást intézett mostani számában az amerikai katonák ellen. A lap azt írja, hogy a világon szétszórt amerikai hadsereg tagjai a gyilkos­ságtól, erőszakoskodástól, rablástól sem riadnak vissza. (A szovjet katona képmását festették meg. A szerk.) A washingtoni kormány nem tagadja, hógy némi reményeket fűzött azokhoz a hírekhez, melyek alapján Zsukov most a legfel­sőbb szovjetvezetés jelentős tényezője lett, — de az eredeti ked-EISENHOWER ELNÖK MINDEN ERŐFESZÍTÉST megtesz, hogy a békét elérje és megtörje a szovjet és az amerikai nép közötti bizalmatlanságot. A sajtóértekezleten kijelentette, hogy "mindent megtennék ennek az érdekében". Az egyik kérdésre vá­laszolva kijelentette, hogy célszerű volna, ha Wilson hadügymi­niszter és Zsukov szovjet hadügyminiszter tárgyalnának az atom­fegyverekről és ha e két miniszter megállapodásra jutna, akkor a béke ügyét hatalmas lépéssel vinnék előbbre. A szovjet amerikai követség azonnal kijelentette, hogy ez a gondolat kiváló. Annak ellenére, hogy a sajtóértekezleten minden effajta köz­léstől tartózkodtak, mégis az a vélemény alakult ki, hogy az ameri­kai kormány Zsukovot tartja a jövő emberének a Szovjetunióban, akit Eisenhower "becsületesnek" tart, noha meggyőződéses kom­munista. Ha Zsukov veszi át a hatalmat a Szovjetben, akkor előre­láthatóan megoldódnak a feszültség kérdései és akkor talán szó lehet az "atombékéről" is. vező benyomásokat Zsukov brutális magyarországi beavatkozása teljesen lerontotta. lenségébe, csak azért, hogy a szovjettel megegyezzen vala­miben, például Németország egyesítésében, amit már elő­re tudhatunk, hogy a szovjet nem fog betartani! Ade­nauer ígéretet tett, hogy a társadalombiztosítás terén olyan messzire megy a kor­mány, amire példa még nem volt egyetlen ország életében sem. A kormány által fenttar­­tott üzemekből a polgárok ,. részesedést” kapnak. Ezek után a szocialisták üres kézzel hadonásznak és az egyetlen érv, mellyel a keresztény de­mokraták ellen harcolhatnak az. hogy túl hosszú ideje kor­mányoznak. Ehhez megpró­bálták azt is hozzátenni, hogy mi „házakat fogunk építem laktanyák helyett”, ez az ígé­ret azonban a német katona­­nép előtt nem talál követőkre. Az atomháború réméivé1 ijesztgetik a német népet, Nyugatnémetországban a szó szoros értelmében dúl a választási hadjárat. Már csak két hónap van a választásokig és mindkét fél a leghevesebb vádakkal illeti egymást, szin­te úgy látszik, hogy puszta ököllel esnek egymásnak. Adenauer kancellár opti­mista, annak ellenére, hogy 81 éves már. Első ütése szinte halálos csapás volt a szocialis­táknak, mert figyelmeztette a választókat, hogy szocialista győzelem esetén a nyugati tábor annyira legyengülne és a szovjet oldal annyira meg­erősödne, hogy a német nép megszűnne szabad nép lenni. A szocialisták felhördültek és erősen tiltakoztak az ellen, hogy a szovjet táborát erősí­tenék. A kancellár kérdést in­tézett a néphez: „Folytassa-e Németország a nyugatbarát politikát, vagy süllyedjen a semlegesség kétesértékű tét­mely jó vezetők irányítása mellett csodákat fog tenni Európa és az egész világ meg­mentésében. A keresztény demokraták csak attól félnek, hogy nem lesz abszolút többségük és ismét keresni kell a koalíciót a szabad demokratákkal, akik tavaly elszakadtak a közös politikától, mert nem bírták az „egy ember hatalmát”. A SZOVJET REPULÖGYÁRTÁSI TERVEI Ä jugoszláv kémszolgálat szerint a szovjet lecsökken­tette a távolsági léglökéses bombázók gyártási ütemét és inkább nagytávolságú raké­ták fejlesztésére helyezi a súlyt. Az US ebben is meg­előzte a bolsikat, — ott meg a sokfajta rakétából csak a leg­jobbakat válogatják ki és a kevésbbé sikerült mintákat kiselejtezik. Akik átélték Magyarországon az 1945—46-os inflációt, amikor végülis egy darab pogácsa 200 millió pengőbe került, s mikor a stabilizációkor kiderült, hogy Magyarország teljes pénzkészlete nem éri el az 500.000 dollárt, — de azok is, akik csupán az 1920-as inflációra emlékeznek vissza, amikor a régi korona értéke mind­össze az eredeti értékének 1/14.000-ed részére zsugorodott össze, — aggodalommal olvassák a lassú, de állandó inflációról szóló hireket. Az amerikai és kanadai dollár értéke például csaknem fe­lére csökkent az 1945-ös állapothoz képest. Ugyanakkor az angol font értéke tíz év alatt 40%-ra esett, de a jelenség alól nincs kivé­tel a többi pénznél sem. Majdnem az összes délamerikai pénznem a tíz évvel ezelőtti értékének egynegyed-egyötöd részére esett. A parancsuralmi rendszerekben ugyanilyen nehéz a helyzet; még a kényszerárfolyamú rubel értékét is felére csökkentették : ami pedig az európai kontinens valutáit illeti, az amerikai turisták csodálkozva veszik észre, hogy bármely országban utaznak, az ottani pénz ér­téke folytonosan csökken, az árak egyre emelkednek. Különböző országok kormányai különféle intézkedésekkel próbálnak válaszolni a jelenségre. Kanada például a hitelmegszo­rítással próbálkozott, az Egyesült Államok a farmereknek fizetett segélyek felemelésével próbálja megállítani az inflációt, — Anglia a fogyasztási javak korlátozását és az export minden áron való fo­kozását választotta. Mindez nem sokat használ. New Yorktól Moszk­váig, Pekingtől Madridig, minden rendszerben és minden ország­ban emelkednek az árak, lassan utánuk emelkednek a fizetések, s minden ember állandóan azzal a nehézséggel küzd, hogy képtelen háztartásának egyensúlyát fenntartani, akár a sokat kereső, akár a gazdaság, az ipar, a kereskedelem, a tudomány, a művészet melyil ágában dolgozik. A nyugati, szabad világban nemcsak az igényeli emelkedtek ennek megfelelőleg, hanem azokat úgyszólván minden ki ki is tudja elégíteni, — de még a keleti rabszolgarendszerekben is kinyílt az emberek szeme, s az az életnívó, amelyre törekednek akár kormányintézkedésekkel, akár kormányellenes forradalmak­kal, összehasonlíthatatlanul magasabb, mint az, amiért apáink, nagyapáink küzdöttek. Szándékosan nem beszélünk most a rabszolgatáborokról, mes­terséges elszegényesítésükről, keleteurópai halálra-hajszoló mun­karendszerekről. Ezek brutális politikai jelenségek, amelyek nem tartoznak a normális gazdasági fejlődés fejezetébe. A tény az, hogy az egész világon megnőttek az emberiség igényei, s hogy a meg­nőtt igényeket a technikai fejlődés miatt fokozottabb mértékben ki is tudja elégíteni. A termelés üteme azonban nem nő olyan mértékben, mint az igények. Aki ma 100 százalékkal többet termel, mint 10 évvel eze­lőtt, annak az igényei nem 100, hanem 200 százalékkal növeked­tek, függetlenül attól, hogy az emberiség melyik rétegéhez tartozik. Az egyén igényeinek fokozódó tempóban való emelkedésével együtt az adminisztráció igényei is fokozottan növekszenek; a vi­lág minden országában az a helyzet, hogy a lakosság bizonyos számára sokkal több tisztviselő esik, mint régen. De sokkal több orvos, sokkal több művész, sokkal több másféle rendű és rangú szakember is esik, mint régen. Tudósok és kormányférfiak állandóan intik a tömegeket, hogy ne fokozzák igényeiket gyorsabban, mint ahogy a termelést nö­velni tudják. De az ilyen intelmeknek kicsi a gyakorlati értéke. Be­szegényebb réteghez tartozik. Azt már régen tudja mindenki, hogy gazdasági jelenségeket bizonyosodott például, hogy csak az ontáriói magyarokról beszél semmiféle erőszakos intézkedéssel megváltoztatni nem lehet. A ke- jünk, hogy míg azok a magyar bevándorlók, akik 1946—47—48 resietnek és kínálatnak, a pénz értékének, a hitelnek vagy a bizal matlanságnak nem lehet parancsolni, azért, mert ezeket a jelen­ségeket minden egyes ember állandóan befolyásolja, azokban sze­mélytelenül mindenki résztvesz. Az inflációt sem meggátolni, sem ban érkeztek, átlagban 5 év alatt vették meg az első használt csa­ládi autót, addig az 1950—51-ben érkezettek már átlag 3Y> év ílatt összekaparták az első kocsit, akik pedig 1956-ban érkeztek, máris gyakran el vannak keseredve, hogy még mindig nem gondol­visszafordítani nem lehet addig, amíg annak pillanatnyi okát nem hatnak kocsivásárlásra. De Kanada, amely a világ egyik leggazda találták meg és nem orvosolták. ! gabb országa, talán nem jó példa. Azonban ugyanez a fokozott A mostani világ-infláció oka az, hogy minden ember több j mértékben növő igény jellemzi például Nyugatnémetországot is, keresetre tart igényt anélkül, hogy több termelésre vállalkoznék, j sőt még azokat az országokat is, amelyek a Vasfüggöny mögött A fogyasztási javak — élelmiszer, ruházat, lakás, ápolás, szóra- fekszenek, persze az ottani viszonyokhoz alkalmazott módon kozás — széles tömegek számára kézzelfogható távolságba ke- A* infláció, mikor az egész világra terjed ki, tulajdonképen csak nagyon vékony néprétegnek voltak elérhetők, ma úgyszól­ván mindenkinek a normális életéhez taroznak, akár úgy, hogy azt valóban elérheti, akár úgy, hogy jogos felháborodást érez, ha azt nem érheti el. Például ezelőtt 35 évvel úgy Európában, mint Amerikában csak a leggazdagabb emberek engedhették meg maguknak, hogy szombaton ne dolgozzanak. Mindennap enni rültek (függelenül attól, hogy az egyén számára eiérhetők-e vagy j nem káros jelenség. Végeredményben csak a számok mögött álló sem.) Olyan dolgok, amelyek régen — és igazságtalanul — nullák száma fokozódik. A hiba és a tragédia akkor kezdődik az egyén számára, amikor a kerék megszalad. Egyes foglalozási ágak képesek, mások képtelenek követni az emelkedő árakat. Végülis az eladhatatlan, s ezért tönkremenésre ítélt javak tömege fog emel­kedni, s ezen a ponton beáll az ellenkező jelenség, a depresszió és az ezzel járó életnívó-csökkenés. A mostani infláció még soká nem vezethet megtorpanásra és depresszióra, mert az atomenergia húst enni: ismeretlen volt a széles rétegek számára. Nyugaton fejlesztése nemsokára magával fogja hozni az olcsó, idővel csak- és Keleten egyformán, a milliók és millióknak elég volt, ha min- nem ingyenes energiatermelést, amikor is mindaz, amire ma min­denkinek egy pár cipője, egy ruhája, egy kabátja volt. A szoba- denki a keresetének oroszlánrészét költi, gyakorlatban ingyen fog konyhás, vagy földpadlós-egyszobás életmód bizonyos módosí- j rendelkezésére állni. Ezért bizalommal tekinthetünk az áremelke­­tásokkal teljesen normális volt a munkásemberek számára az ] désre, s az azzal kapcsolatos többi jelenségre, s joggal remélhet­­egész világon. Fizetett szabadság csak igen kevés embernek áll jük, hogy azok nem fognak világszerte nyomort hozni. Az egyén rendelkezésére. Hogy egy másik kiáltó példát említsünk, a gye- kötelessége ebben a lassú inflációban az, hogy szabadidejét szin­rekek legnagyobb része otthon, az anya hálószobájában szüle­ién termeléssel töltse el. Nemcsak az a termelés, ha valaki munka­tett s az öregek otthon lehelték ki lelkűket, — a kórházi ápolás j ideje után másfaja különmunkát végez. Az is termelés ebben az csaknem elérhetetlen luxus volt. Hála a legutóbbi évtizedek hihetetlen gazdasági fejlődésének, értelemben, ha házimunkát végez, ha gyermekeit oktatja, ha tár­gyait otthon javítja, ha tanul, sőt ha tudatosan pihen is. Mindezzel az életnívó az egész világon annyira felemelkedett, hogy azt az j valaki másnak a munkaidejét szabadítja fel, vagy saját munkaere­életformát, amelyet itt vázlatosan megjelöltünk, mindenütt felhá­borító nyomornak érezzük mindnyájan. Az emelkedésnek számta­lan oka van, amelyek közül a legfontosabb a gépi termelés, a ter­melési technika fejlődése. Egy átlagmunkás egy óra alatt ma sok­szorosan többet termel, mint régen, függelenül attól, hogy a mező- dik előre a mostani világinflációban is. OOCÖCX»í»OC««»C-300í»0«-M »CXWCOODOODÖMOMOC»; jét fokozza, tehát végeredményben termel. A most következő atomkorszakban egyik legsúlyosabb prob­léma a szabadidő felhasználása, s az öregek, de munkaképes em­berek foglalkoztatása lesz. Ennek a problémának az árnyéka vető-DR. PANGLOSS SOOOMOW

Next

/
Oldalképek
Tartalom