Kanadai Magyarság, 1957. július-december (7. évfolyam, 51-106. szám)

1957-11-21 / 92. szám

Még jőni kell, még jőni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty PRICE 10 CENTS "A mi utunk, a magyarság útja, ma is változatlan: híven az ezer éves múltúnkhoz, nemzeti tradíciónkhoz, a, keresztény világnézetnek, a krisztusi igazságoknak vagyunk követői, hirdetői" (A fenti idézet Kenesei F. László la* punk első számában megjelent be­köszöntő cikkéből való.) 1 ÁRA : 10 CENT Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. VII. évfolyam, 92. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toronto TELEFON : LE. 6-0333 KANADA LEGNAGYOBB, HETENKÉNT HÁROMSZOR MEGJELENŐ KOMMUNISTA ELLENES MAGYAR LAPJA Szerkeszti : KENESEI F. LÁSZLÓ Torontó, 1957 nov. 21„ csütörtök. Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto PHONE LE. 6-0333 rr KÉSZÜLŐDÉS A HABORURA Félve írjuk le ezt a címet, mintha a kiejtett szavak mágikus hatásában hinnénk, mintha a falrafestett ördög megelevenedésétől rettegnénk. A hidrogénbombák, bombázók és rakéták korszaká­ban még a legelszántabb, leglelkiismeretlenebb diktátorok is félve beszélnek a háborúról. Nem csoda. A világtörténelem kezdete óta talán először van életveszélyben nemcsak a katona, nemcsak a polgári lakosság, nemcsak minden egyes államférfi és diktátor saját személyében is, hanem az egész emberiség, talán az egész földgolyó is. A különböző államférfiak éppen ezért úgy beszélnek a háborúról, mintha arra csupán készülődni kellene, de mintha arra a valóságban soha nem kerülhetne sor. A fenyegető kijelenté­sek, kardcsörtetések emellett egymást követik, — tudományos és technikai felszerelést, egységes vezetést, koaliciókat sürgetnek mindkét oldalon. A Moszkva parancsának engedelmeskedő népek egyik oldalon gyülekeznek, — a másik oldalon a NATO-ba és többi demokratikus nemzetközi szervezetbe tömörült nyugati és más népek szorosabbra zárják soraikat. Egységesítik a pusztító harceszközök gyártását, közös parancsnokság alá veszik a hadi­­termelést és a különböző országok katonai egységeit. Szemmel­­látható, hogy mindkét oldalon az "utolsó és végleges" háborúra készülődnek. Elkészülni erre a háborúra nem lehet. A tudomány mai fej­lettsége mellett a szuper-fegyverek nem maradnak titokban. Hiába van ma a szovjetnek sputnikja és távolsági rakétája, hiába van az USA-nak tízezernyi bombázója és a légövön belül irányítható távolsági rakétája, — mindez nem monopólium. Akármilyen újdon­ságot is termel a haditechnika terén egyik vagy a másik fél, ha egy­szer a háború kitör, a másik félnek ugyanaz, vagy hasonló fegy­vere lesz, s ezek nagyjából semlegesíteni fogják egymást. A szu­perfegyverek felhasználása után nem feltétlen megadás, nem béke­diktátum fog következni, hanem a feldúlt csatatereken és rommá­­döntött városokban újra fel fog lángolni a legbrutálisabb kézitusa. Ha a háború kitör, a hidrogénbombák el fogják pusztítani a techni­kai berendezéseket, meg fognak ölni sokmillió embert, de nem fogják befejezni a háborút sehol. S mert erre a háborúra felkészülni nem lehet, mert azt sem megnyerni, sem befejezni nem lehet, ezért talán nem is fog soha megindulni. De csak akkor nem fog kitörni, ha a fegyverkezést a legfokozottabb ütemben, a legnagyobb eréllyel folytatják mindkét oldalon. A jelek azt mutatják, hogy ez a folyamat megindult és fo­kozódni fog. A paradox igazság az, hogy addig van béke, amíg a fegyverkezési verseny folyik, addig van nyugalom, amíg a hábo­rús izgalom tart. A szovjetben ezt az izgalmat azzal tartják fenn, hogy propa­ganda-űrhajókat bocsátanak fel, nagyhangú beszédeket mondanak, erélyesebb diktatúra alá veszik a csatlósországokat, hamis optimiz­mussal próbálják megtölteni az orosz tömegeket és félelmet pró­bálnak gerjeszteni a Nyugaton. A Nyugaton azzal tartják fenn az iz­galmat, hogy rámutatnak a szovjet tudományos fejlődésére, sürge­tik a nyugati oktatás és technikai kutatás fokozását, összefogják a különböző országok katonai erejét és — igen helyesen — vissza­utasítják a szovjet részéről folytonosan megismételt tárgyalási aján­latokat. Nagyban-egészben hasonló módon politizál a nyugati és a keleti blokk. Nagy körvonalakban azt mondhatnék, hogy mindkét fél fokozottan készül a háborúra, s reméli, hogy arra soha nem kerül sor. Mindkét fél el akar érni egy olyan állapotot, amelyben pon­tosan egyenlő erejű a másik fél minden meglévő és a jövőben el­érendő erejével. A végcél csupán ennyi: egyenlő erejűnek lenni. Mert azt a célt, hogy a másik féllel szemben ellenállhatatlan katonai fölénye legyen, többé sem az Amerika vezetése alatt álló Nyugat, sem a Moszkva vezetése alatt álló kommunista világ sem képes el­érni. Ezért az a furcsa helyzet alakult ki, hogy a katonai készültség I— beleértve űrhajókat, rakétákat, hidrogénbombákat és minden egyebet — mindkét oldalon a legelső programpont kell, hogy ma­radjon, de abban a tudatban, hogy a legyártott billió és billió dollár értékű fegyvereknek gyakorlati értékük nincs. A döntést — mert valamikor kell, hogy döntésre kerüljön a sor — egyáltalán nem a csatatereken, hanem a KULTÚRA terén, politikailag pedig ^ BELSŐ POLITIKAI VÁLTOZÁSOK terén fogják meghozni. A belpolitikai élet terén pedig nem lehet vita afelől, hogy a nyugati életszemlélet, az egyéni szabadság, egyéni boldogság, kel­lemes és érdekes életforma a jobb, mint a diktatórikus államkapi­talista — kommunista rendszer. Még az az elméleti cél, amelyet a bolsevisták hangoztatnak, is legfeljebb annyi, hogy évtizedeken belül el próbálják érni azt az életnívót, amely a nyugaton ma már régen valóság, néhány év múlva pedig már túlhaladott, elmúlt dolog lesz. S ezt az elméleti célt diktatórikus eszközökkel próbál­ják elérni Moszkvában. Azonban a nyugati életforma lényege az egyéni szabadság, szabadságot pedig rabszolgaság útján elérni nem lehet. Korunk tragédiája az, hogy addig, amig a technikai fejlődés egyes eredményeit bármiféle politikai rendszerben el lehet érni, le lehet kopirozni, — addig a lelki fejlődés eléréséhez évszázadok kellenek. A nyugaton — néhány rövid visszaeséstől eltekintve — i tizennyolcadik század végén éltek az emberek olyasféle politikai rendszerben, mint ami ma a kommunista világban fennáll, s abban az időben a technika még csak az őskorát élte. A demokratikus or­szágok azóta vívták ki az egyéni szabadság politikai rendszerét, s ezzel együtt a technikai fejlettséget. A diktatórikus országok szin­tén elérték a technikai fejlettséget egyes területeken, de lelkileg még ma is a francia forradalom előtti sötétségben élnek. Minthogy pedig az egyéni szabadság, az egyéni emberi bol­dogság állapotát az emberiség természetes fejlődése során min­denütt el kell érni — és az be is fog következni még Oroszország­ban, az elmaradt ázsiai és afrikai országokban, sőt Uj-Guiena pá­puái között is idővel, — ezért az igazán fontos küzdelem a fegyve­rek mellőzésével, a külpolitikai hatalmi politika félretételével, a népeken belül fog lejátszódni. Olyan -jelenségek, mint a magyar szabadságharc, mint a kievi forradalom, mint a varsói lázadás fog­ják letörni a kommunizmust, sokkal inkább, mint a háborús készü­lődés. Mert a katonai fegyverek egyre jobban és jobban sakkban tartják egymást, — a szellem fegyverei terén azonban a szabad or­szágokat soha nem lehet utolérni. Montgomery marsall a híres nyolcadik brit hadse­reg tábornoka, aki az észak­afrikai szövetséges győzelmet csikarta ki Rommel páncélos csapataitól 1942-ben, s később a szövetséges inváziós csapa­tok helyettes parancsnoka lett, majd a NATO megalaku­lása után az Északatlanti Vé­delmi Egyezmény helyettes parancsnoki beosztását kapta. Montgomery most érte el 70. életévét, s ebből az alka­­’omból Norstad tábornok, a NATO főparancsnoka beje­lentette, hogy Montgomery nyugalomba vonul. A marsall tovább is a brit hadsereg szol­gálatában marad, mint ta­nácsadó. Visszavonulásával a nyugati hadsereg egyik legis­mertebb, legnépszerűbb, leg­nagyszerűbb alakja adja át helyét a fiatalabb katonák­nak. A világuralom a tudomány terén fog eldőlni Ma már nem vitás ennek a megállapításnak az igazsága. El- szavakkal, ahol a földön megvalósíthatjuk azokat a tüneményeket, jutottunk oda, hogy nemcsak a békés élet minden vívmányában a tudomány szerepe a legelső, hanem a katonai hódítás legfőbb esz­köze is a tudomány. A politikusok intézkedhetnek, a katonák pa­rancsolhatnak és harcolhatnak, de az igazi változásokat az egész világon a tudósok hozzák létre. Néhány olyan zseniális tudós van csupán az egész világon, akinek a számára konkrétumot jelent mindaz, amire az emberiség jövője alapul. Úgy Nyugaton, mint a kommunista világban alig van egy-két ember, aki már ma is meg­érti az atomenergiára, űrhajózásra, korlátlan erőforrásokra alapí­tott jövő világ alapelveit. Büszkén mondhatjuk, hogy ezeknek a szuper-tudósoknak a sorában a legelső, az amerikai atomkutatás vezető elméje: hazánkfia, a 49 éves Teller Ede. Egyik sokmillió példányban megjelenő képes hetilap, a Time magazin címlapon közli Teller képét és részletesen beszámol erről az Einsteinhez mérhető zsenialitású fizikusnak az életéről s működé­séről. Teller ezidőszerint a Californiai Egyetem Rádióaktív Kutató­­intézetének az igazgatója. Népszerű neve: a hidrogénbomba atyja, mert ő volt az, aki 1948-ban az amerikai kormánynak azt ajánlotta, hogy kísérletezzék thermonukleáris hidrogénbombával, ahol a szinte mérhetetlen szubatomikus energia nem az atomok hasadása, hanem az atomrészecskék egyesülése útján szabadul fel, — más amelyek a Nap és a többi csillag energiáját létrehozzák. Teller, aki Budapesten járt iskolába, a németországi Lipcsében végezte el az egyetem fizikai fakultását, 1933-ban a londoni egye­temre kapott lektori meghívást, majd 1935-ben a George Washing­ton Egyetemen tanári állást kapott, — nemcsak a saját szakmája terén a világ egyik vezető tudósa, hanem fejlett érzéke van a tu­domány politikai hatása iránt is. Tőle származnak többek között a következő megállapítások: "Ami máma elméleti tudomány, holnap egyszerű technikává válik. Az emberek nagyrésze fél egy szovjet katonai támadástól. Magam sem vagyok ettől a félelemtől mentes. De azt hiszem, hogy ezen a téren nem tudnak minket legyőzni. Félek azonban attól, hogy a tudomány terén oly gyorsan fognak előrehaladni, hogy bi­zonyos idő múlva esetleg az orosz technika útja praktikusan azo­nossá válhat a technika normális útjával. Ha ez bekövetkeznék, ak­kor többé nem volnánk képesek a tudományos vezetést sem visz­­szanyerni semmilyen téren. Ezért a nálunk uralkodó szabadságot mindenekelőtt a tudományos fejlődés folytonos fokozására kell felhasználnunk. Mert ha nem tudjuk a szabadságot erre felhasz­nálni, akkor az orosz zsarnokság megnyerheti a világuralomért fo­lyó küzdelmet". Szerintünk az oroszok semmit sem nyerhetnek meg. (Szerk.) A legnépszerűbb ' női nevek November 19-én volt Er-1 zsébet napja, mely Magyaror­szágon mindig a legnépsze­rűbb névnapok egyikét jelen­tette. , A közismert amerikai Gal­lup Kutatóintézet arra irá­nyuló adatgyűjtése, hogy ki­derítse, melyik a három leg­népszerűbb női név az egész világon, érdekes statisztikai eredményre vezetett. A meg­állapítás szerint ugyanis 'a földkerekség hölgyeinek leg­többje a következő neveket viseli : 1. Mária, 2. Anna, 3. Erzsébet. Az eredmény feltőnően jel­lemzi a kereszténység vezető szerepét a világon, annak el­lenére, hogy a mohamedán, budhista és számos más keleti vallású ország, továbbá a ma még barbároknak tekinthető népek által lakott területek a földgolyó hatalmas részét foglalják el. Elfogták a Blind River-i gyilkosokat Az október 9-én Blind Ri­­verben elkövetett bankrablás­kor a rablók agyonlőtték a bank igazgatóját, Walter Bridges-t. A rendőrség most az egész országra kiterjedő nyomozás után elfogott két embert, akik az eddigi bizo­nyítékok szerint azonosak a rablógyilkosság tetteseivel. A két embert egy Saskatooni farmon tartóztatták le. A tuniszi angol-amerikai fegyverszállítás hullámai lecsillapodóban vannak. Azok a teatrális fenyegetések, hogy a fegyverszállítás miatt Franciaország megszünteti NATO- tagságát, s ellenintézkedéseket léptet életbe, egy nap alatt átala­kultak gyakorlati megbeszélésekké, részben azért, mert az ame­rikai-angol kormányok kellő magyarázattal szolgáltak, részben azért, mert Tunisz köztársasági elnöke, Borguiba bejelentette, hogy országa Egyiptomból (tehát a szovjetből) is kap fegyvereket, s ha a franciák megakadályozzák abban, hogy angolszász fegyvere­ket vásároljon, kénytelen lesz egyiptomi fegyvereket használni helyi hadseregének felszerelésére. A francia kormány most visszavonta korábbi tiltakozását, s mindössze a következő pontokra nézve kért — és kapott — garan­ciát az Egyesült Államoktól: 1. A fegyverszállítások nem haladják meg a tényleges tuniszi hadsereg szükségleteit, úgy, hogy ne mutatkozhassék "felesleg", amely az algiri lázadók kezébe kerülhetne. 2. Az USA és Nagybritannia saját közegeikkel ellenőrzik, hogy a fegyverek ne hagyhassák el Tunisz területét. 3. Minden jövőbeli tuniszi fegyverszállítás előtt meg fogják kérdezni a francia kormányt. Az angolszász fegyverszállítás kétségtelenül fontos és ügyes diplomáciai sakkhúzás volt annak a biztosítására, hogy az egyip­tomi mintára tervezett szovjet infiltrációnak már előre elejét ve­gyék. Annak az oka, hogy nem értesítették előre Franciaországot a készülő lépésről — ami súlyos diplomáciai gorombaságnak tekin­tendő — az volt, hogy az amerikaiak, főleg pedig az angolok nem bíznak a francia külügyminisztérium titoktartásában. Franciaország­ban annyi a kommunista, hogy a készülő fegyverszállítás híre min­den bizonnyal rögtön átszivárgott volna Moszkvába, s a kérdés­ből éppenolyan "ügyet" kovácsoltak volna, mint az úgynevezett szír-török problémából. Az a tendencia, hogy a nyugati országok katonai és technikai tevékenységét a NATO hatáskörének további kiterjesztése útján szorosabban összefogják, többek között arra is vonatkozik, hogy ilyesféle diplomáciai lépések, mint a tuniszi fegyverszállítás, már előre, közös erővel kerüljenek megtárgyalásra éspedig a kormá­nyok felett álló nemzetközi szervek keretein belül. Éppen ez az a tér, amelyen a szovjet csatlósállam-rendszere hatásosabban műkö­dik, mint a NATO-tagok szuverenitására féltő gonddal vigyázó nyu­gati rendszer. Szó van arról is, hogy a tuniszi ügyet angol-amerikai­­francia háromhatalmi értekezleten vitatják meg. Hatalmas amerikai légisikerek A szovjet pillanatnyi repii­­lőeredményeit már rövid idő múlva hatalmas mértékben fogja túlszárnyalni az ameri­kai légiflotta és a távolból irányított rakéták egész lé­giója. A Snark, az US Légi­erők távolból irányított bom­bája, amely a légkörön belül, I— tehát nem az űrben — ha­biad, a legutóbb hivatalosan kö­­' zölt képes beszámoló szerint itöbb, mint 5000 mérföld tá­­jvolságban alig néhány mé­ternyi eltéréssel ismételten ! pontosan a célba talált, A I Snark minden egyes esetben j hidrogénbombának megfelelő j súlyú hasznos terhet visz ma­isával. Ezt a rakétát most már j sorozatban gyártják, ami azt jelenti, hogy az amerikai in­terkontinentális katonai fegy­ver ma már teljesen megol­dott kérdés. Ha ehhez hozzá­­teszíik, hogy a kommunista I világ minden oldalon körül jván véve amerikai támaszpon­tokkal, nyilván látszik, hogy minden Sputnik ellenére, óri­ási fölényben van az amerikai hadsereg — ha háborúra ke­rülne a sor. Van tehát idő és kellő biztonság arra, hogy ezt a katonai fölényt még sokkal magasabbra fokozzuk, egyide­jűleg pedig tudományos téren messze elhagyjuk a szovjetet. Egyedül a propaganda az, ahol neház a diktatúrát utol­érni. Az Uj Bevándorlási Törvény enyhítő rendelkezései Tüdő vészes rokonok beengedése Tüdővészes betegeket ed­dig semmiféle körülmények között sem engedtek be az Egyesült Államokba. Az új törvény ezzel szemben elren­deli, hogy amerikai polgár, vagy állandó tartózkodási-3 bebocsájtott külföldi polgár ^lázastársa, kiskorú gyerme­kei, vagy szülei, még akkor is bevándorolhatnak, ha tü­­jdővészben szenvednek. Szük­séges azonban, hogy az ame­rikai hozzátartozók biztosíté­kot tegyenek le arra, hogy a belföldi kórház, vagy szana­tórium a bevándorló kezelé­sét azonnal megkezdi és ez a kezelés mindaddig tart, amíg a beteg meg nem gyógyult. Ez a rendelkezés 1959 június 30-án hatályát veszti. NE FELEDJE EL hogy lapunk hetenként háromszor jelenik meg: kedden, csütörtökön és szombaton. Olvassa el minden számunkat!

Next

/
Oldalképek
Tartalom