Kanadai Magyarság, 1957. július-december (7. évfolyam, 51-106. szám)
1957-11-21 / 92. szám
Még jőni kell, még jőni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty PRICE 10 CENTS "A mi utunk, a magyarság útja, ma is változatlan: híven az ezer éves múltúnkhoz, nemzeti tradíciónkhoz, a, keresztény világnézetnek, a krisztusi igazságoknak vagyunk követői, hirdetői" (A fenti idézet Kenesei F. László la* punk első számában megjelent beköszöntő cikkéből való.) 1 ÁRA : 10 CENT Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. VII. évfolyam, 92. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toronto TELEFON : LE. 6-0333 KANADA LEGNAGYOBB, HETENKÉNT HÁROMSZOR MEGJELENŐ KOMMUNISTA ELLENES MAGYAR LAPJA Szerkeszti : KENESEI F. LÁSZLÓ Torontó, 1957 nov. 21„ csütörtök. Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto PHONE LE. 6-0333 rr KÉSZÜLŐDÉS A HABORURA Félve írjuk le ezt a címet, mintha a kiejtett szavak mágikus hatásában hinnénk, mintha a falrafestett ördög megelevenedésétől rettegnénk. A hidrogénbombák, bombázók és rakéták korszakában még a legelszántabb, leglelkiismeretlenebb diktátorok is félve beszélnek a háborúról. Nem csoda. A világtörténelem kezdete óta talán először van életveszélyben nemcsak a katona, nemcsak a polgári lakosság, nemcsak minden egyes államférfi és diktátor saját személyében is, hanem az egész emberiség, talán az egész földgolyó is. A különböző államférfiak éppen ezért úgy beszélnek a háborúról, mintha arra csupán készülődni kellene, de mintha arra a valóságban soha nem kerülhetne sor. A fenyegető kijelentések, kardcsörtetések emellett egymást követik, — tudományos és technikai felszerelést, egységes vezetést, koaliciókat sürgetnek mindkét oldalon. A Moszkva parancsának engedelmeskedő népek egyik oldalon gyülekeznek, — a másik oldalon a NATO-ba és többi demokratikus nemzetközi szervezetbe tömörült nyugati és más népek szorosabbra zárják soraikat. Egységesítik a pusztító harceszközök gyártását, közös parancsnokság alá veszik a haditermelést és a különböző országok katonai egységeit. Szemmellátható, hogy mindkét oldalon az "utolsó és végleges" háborúra készülődnek. Elkészülni erre a háborúra nem lehet. A tudomány mai fejlettsége mellett a szuper-fegyverek nem maradnak titokban. Hiába van ma a szovjetnek sputnikja és távolsági rakétája, hiába van az USA-nak tízezernyi bombázója és a légövön belül irányítható távolsági rakétája, — mindez nem monopólium. Akármilyen újdonságot is termel a haditechnika terén egyik vagy a másik fél, ha egyszer a háború kitör, a másik félnek ugyanaz, vagy hasonló fegyvere lesz, s ezek nagyjából semlegesíteni fogják egymást. A szuperfegyverek felhasználása után nem feltétlen megadás, nem békediktátum fog következni, hanem a feldúlt csatatereken és rommádöntött városokban újra fel fog lángolni a legbrutálisabb kézitusa. Ha a háború kitör, a hidrogénbombák el fogják pusztítani a technikai berendezéseket, meg fognak ölni sokmillió embert, de nem fogják befejezni a háborút sehol. S mert erre a háborúra felkészülni nem lehet, mert azt sem megnyerni, sem befejezni nem lehet, ezért talán nem is fog soha megindulni. De csak akkor nem fog kitörni, ha a fegyverkezést a legfokozottabb ütemben, a legnagyobb eréllyel folytatják mindkét oldalon. A jelek azt mutatják, hogy ez a folyamat megindult és fokozódni fog. A paradox igazság az, hogy addig van béke, amíg a fegyverkezési verseny folyik, addig van nyugalom, amíg a háborús izgalom tart. A szovjetben ezt az izgalmat azzal tartják fenn, hogy propaganda-űrhajókat bocsátanak fel, nagyhangú beszédeket mondanak, erélyesebb diktatúra alá veszik a csatlósországokat, hamis optimizmussal próbálják megtölteni az orosz tömegeket és félelmet próbálnak gerjeszteni a Nyugaton. A Nyugaton azzal tartják fenn az izgalmat, hogy rámutatnak a szovjet tudományos fejlődésére, sürgetik a nyugati oktatás és technikai kutatás fokozását, összefogják a különböző országok katonai erejét és — igen helyesen — visszautasítják a szovjet részéről folytonosan megismételt tárgyalási ajánlatokat. Nagyban-egészben hasonló módon politizál a nyugati és a keleti blokk. Nagy körvonalakban azt mondhatnék, hogy mindkét fél fokozottan készül a háborúra, s reméli, hogy arra soha nem kerül sor. Mindkét fél el akar érni egy olyan állapotot, amelyben pontosan egyenlő erejű a másik fél minden meglévő és a jövőben elérendő erejével. A végcél csupán ennyi: egyenlő erejűnek lenni. Mert azt a célt, hogy a másik féllel szemben ellenállhatatlan katonai fölénye legyen, többé sem az Amerika vezetése alatt álló Nyugat, sem a Moszkva vezetése alatt álló kommunista világ sem képes elérni. Ezért az a furcsa helyzet alakult ki, hogy a katonai készültség I— beleértve űrhajókat, rakétákat, hidrogénbombákat és minden egyebet — mindkét oldalon a legelső programpont kell, hogy maradjon, de abban a tudatban, hogy a legyártott billió és billió dollár értékű fegyvereknek gyakorlati értékük nincs. A döntést — mert valamikor kell, hogy döntésre kerüljön a sor — egyáltalán nem a csatatereken, hanem a KULTÚRA terén, politikailag pedig ^ BELSŐ POLITIKAI VÁLTOZÁSOK terén fogják meghozni. A belpolitikai élet terén pedig nem lehet vita afelől, hogy a nyugati életszemlélet, az egyéni szabadság, egyéni boldogság, kellemes és érdekes életforma a jobb, mint a diktatórikus államkapitalista — kommunista rendszer. Még az az elméleti cél, amelyet a bolsevisták hangoztatnak, is legfeljebb annyi, hogy évtizedeken belül el próbálják érni azt az életnívót, amely a nyugaton ma már régen valóság, néhány év múlva pedig már túlhaladott, elmúlt dolog lesz. S ezt az elméleti célt diktatórikus eszközökkel próbálják elérni Moszkvában. Azonban a nyugati életforma lényege az egyéni szabadság, szabadságot pedig rabszolgaság útján elérni nem lehet. Korunk tragédiája az, hogy addig, amig a technikai fejlődés egyes eredményeit bármiféle politikai rendszerben el lehet érni, le lehet kopirozni, — addig a lelki fejlődés eléréséhez évszázadok kellenek. A nyugaton — néhány rövid visszaeséstől eltekintve — i tizennyolcadik század végén éltek az emberek olyasféle politikai rendszerben, mint ami ma a kommunista világban fennáll, s abban az időben a technika még csak az őskorát élte. A demokratikus országok azóta vívták ki az egyéni szabadság politikai rendszerét, s ezzel együtt a technikai fejlettséget. A diktatórikus országok szintén elérték a technikai fejlettséget egyes területeken, de lelkileg még ma is a francia forradalom előtti sötétségben élnek. Minthogy pedig az egyéni szabadság, az egyéni emberi boldogság állapotát az emberiség természetes fejlődése során mindenütt el kell érni — és az be is fog következni még Oroszországban, az elmaradt ázsiai és afrikai országokban, sőt Uj-Guiena pápuái között is idővel, — ezért az igazán fontos küzdelem a fegyverek mellőzésével, a külpolitikai hatalmi politika félretételével, a népeken belül fog lejátszódni. Olyan -jelenségek, mint a magyar szabadságharc, mint a kievi forradalom, mint a varsói lázadás fogják letörni a kommunizmust, sokkal inkább, mint a háborús készülődés. Mert a katonai fegyverek egyre jobban és jobban sakkban tartják egymást, — a szellem fegyverei terén azonban a szabad országokat soha nem lehet utolérni. Montgomery marsall a híres nyolcadik brit hadsereg tábornoka, aki az északafrikai szövetséges győzelmet csikarta ki Rommel páncélos csapataitól 1942-ben, s később a szövetséges inváziós csapatok helyettes parancsnoka lett, majd a NATO megalakulása után az Északatlanti Védelmi Egyezmény helyettes parancsnoki beosztását kapta. Montgomery most érte el 70. életévét, s ebből az alka’omból Norstad tábornok, a NATO főparancsnoka bejelentette, hogy Montgomery nyugalomba vonul. A marsall tovább is a brit hadsereg szolgálatában marad, mint tanácsadó. Visszavonulásával a nyugati hadsereg egyik legismertebb, legnépszerűbb, legnagyszerűbb alakja adja át helyét a fiatalabb katonáknak. A világuralom a tudomány terén fog eldőlni Ma már nem vitás ennek a megállapításnak az igazsága. El- szavakkal, ahol a földön megvalósíthatjuk azokat a tüneményeket, jutottunk oda, hogy nemcsak a békés élet minden vívmányában a tudomány szerepe a legelső, hanem a katonai hódítás legfőbb eszköze is a tudomány. A politikusok intézkedhetnek, a katonák parancsolhatnak és harcolhatnak, de az igazi változásokat az egész világon a tudósok hozzák létre. Néhány olyan zseniális tudós van csupán az egész világon, akinek a számára konkrétumot jelent mindaz, amire az emberiség jövője alapul. Úgy Nyugaton, mint a kommunista világban alig van egy-két ember, aki már ma is megérti az atomenergiára, űrhajózásra, korlátlan erőforrásokra alapított jövő világ alapelveit. Büszkén mondhatjuk, hogy ezeknek a szuper-tudósoknak a sorában a legelső, az amerikai atomkutatás vezető elméje: hazánkfia, a 49 éves Teller Ede. Egyik sokmillió példányban megjelenő képes hetilap, a Time magazin címlapon közli Teller képét és részletesen beszámol erről az Einsteinhez mérhető zsenialitású fizikusnak az életéről s működéséről. Teller ezidőszerint a Californiai Egyetem Rádióaktív Kutatóintézetének az igazgatója. Népszerű neve: a hidrogénbomba atyja, mert ő volt az, aki 1948-ban az amerikai kormánynak azt ajánlotta, hogy kísérletezzék thermonukleáris hidrogénbombával, ahol a szinte mérhetetlen szubatomikus energia nem az atomok hasadása, hanem az atomrészecskék egyesülése útján szabadul fel, — más amelyek a Nap és a többi csillag energiáját létrehozzák. Teller, aki Budapesten járt iskolába, a németországi Lipcsében végezte el az egyetem fizikai fakultását, 1933-ban a londoni egyetemre kapott lektori meghívást, majd 1935-ben a George Washington Egyetemen tanári állást kapott, — nemcsak a saját szakmája terén a világ egyik vezető tudósa, hanem fejlett érzéke van a tudomány politikai hatása iránt is. Tőle származnak többek között a következő megállapítások: "Ami máma elméleti tudomány, holnap egyszerű technikává válik. Az emberek nagyrésze fél egy szovjet katonai támadástól. Magam sem vagyok ettől a félelemtől mentes. De azt hiszem, hogy ezen a téren nem tudnak minket legyőzni. Félek azonban attól, hogy a tudomány terén oly gyorsan fognak előrehaladni, hogy bizonyos idő múlva esetleg az orosz technika útja praktikusan azonossá válhat a technika normális útjával. Ha ez bekövetkeznék, akkor többé nem volnánk képesek a tudományos vezetést sem viszszanyerni semmilyen téren. Ezért a nálunk uralkodó szabadságot mindenekelőtt a tudományos fejlődés folytonos fokozására kell felhasználnunk. Mert ha nem tudjuk a szabadságot erre felhasználni, akkor az orosz zsarnokság megnyerheti a világuralomért folyó küzdelmet". Szerintünk az oroszok semmit sem nyerhetnek meg. (Szerk.) A legnépszerűbb ' női nevek November 19-én volt Er-1 zsébet napja, mely Magyarországon mindig a legnépszerűbb névnapok egyikét jelentette. , A közismert amerikai Gallup Kutatóintézet arra irányuló adatgyűjtése, hogy kiderítse, melyik a három legnépszerűbb női név az egész világon, érdekes statisztikai eredményre vezetett. A megállapítás szerint ugyanis 'a földkerekség hölgyeinek legtöbbje a következő neveket viseli : 1. Mária, 2. Anna, 3. Erzsébet. Az eredmény feltőnően jellemzi a kereszténység vezető szerepét a világon, annak ellenére, hogy a mohamedán, budhista és számos más keleti vallású ország, továbbá a ma még barbároknak tekinthető népek által lakott területek a földgolyó hatalmas részét foglalják el. Elfogták a Blind River-i gyilkosokat Az október 9-én Blind Riverben elkövetett bankrabláskor a rablók agyonlőtték a bank igazgatóját, Walter Bridges-t. A rendőrség most az egész országra kiterjedő nyomozás után elfogott két embert, akik az eddigi bizonyítékok szerint azonosak a rablógyilkosság tetteseivel. A két embert egy Saskatooni farmon tartóztatták le. A tuniszi angol-amerikai fegyverszállítás hullámai lecsillapodóban vannak. Azok a teatrális fenyegetések, hogy a fegyverszállítás miatt Franciaország megszünteti NATO- tagságát, s ellenintézkedéseket léptet életbe, egy nap alatt átalakultak gyakorlati megbeszélésekké, részben azért, mert az amerikai-angol kormányok kellő magyarázattal szolgáltak, részben azért, mert Tunisz köztársasági elnöke, Borguiba bejelentette, hogy országa Egyiptomból (tehát a szovjetből) is kap fegyvereket, s ha a franciák megakadályozzák abban, hogy angolszász fegyvereket vásároljon, kénytelen lesz egyiptomi fegyvereket használni helyi hadseregének felszerelésére. A francia kormány most visszavonta korábbi tiltakozását, s mindössze a következő pontokra nézve kért — és kapott — garanciát az Egyesült Államoktól: 1. A fegyverszállítások nem haladják meg a tényleges tuniszi hadsereg szükségleteit, úgy, hogy ne mutatkozhassék "felesleg", amely az algiri lázadók kezébe kerülhetne. 2. Az USA és Nagybritannia saját közegeikkel ellenőrzik, hogy a fegyverek ne hagyhassák el Tunisz területét. 3. Minden jövőbeli tuniszi fegyverszállítás előtt meg fogják kérdezni a francia kormányt. Az angolszász fegyverszállítás kétségtelenül fontos és ügyes diplomáciai sakkhúzás volt annak a biztosítására, hogy az egyiptomi mintára tervezett szovjet infiltrációnak már előre elejét vegyék. Annak az oka, hogy nem értesítették előre Franciaországot a készülő lépésről — ami súlyos diplomáciai gorombaságnak tekintendő — az volt, hogy az amerikaiak, főleg pedig az angolok nem bíznak a francia külügyminisztérium titoktartásában. Franciaországban annyi a kommunista, hogy a készülő fegyverszállítás híre minden bizonnyal rögtön átszivárgott volna Moszkvába, s a kérdésből éppenolyan "ügyet" kovácsoltak volna, mint az úgynevezett szír-török problémából. Az a tendencia, hogy a nyugati országok katonai és technikai tevékenységét a NATO hatáskörének további kiterjesztése útján szorosabban összefogják, többek között arra is vonatkozik, hogy ilyesféle diplomáciai lépések, mint a tuniszi fegyverszállítás, már előre, közös erővel kerüljenek megtárgyalásra éspedig a kormányok felett álló nemzetközi szervek keretein belül. Éppen ez az a tér, amelyen a szovjet csatlósállam-rendszere hatásosabban működik, mint a NATO-tagok szuverenitására féltő gonddal vigyázó nyugati rendszer. Szó van arról is, hogy a tuniszi ügyet angol-amerikaifrancia háromhatalmi értekezleten vitatják meg. Hatalmas amerikai légisikerek A szovjet pillanatnyi repiilőeredményeit már rövid idő múlva hatalmas mértékben fogja túlszárnyalni az amerikai légiflotta és a távolból irányított rakéták egész légiója. A Snark, az US Légierők távolból irányított bombája, amely a légkörön belül, I— tehát nem az űrben — habiad, a legutóbb hivatalosan kö' zölt képes beszámoló szerint itöbb, mint 5000 mérföld tájvolságban alig néhány méternyi eltéréssel ismételten ! pontosan a célba talált, A I Snark minden egyes esetben j hidrogénbombának megfelelő j súlyú hasznos terhet visz maisával. Ezt a rakétát most már j sorozatban gyártják, ami azt jelenti, hogy az amerikai interkontinentális katonai fegyver ma már teljesen megoldott kérdés. Ha ehhez hozzáteszíik, hogy a kommunista I világ minden oldalon körül jván véve amerikai támaszpontokkal, nyilván látszik, hogy minden Sputnik ellenére, óriási fölényben van az amerikai hadsereg — ha háborúra kerülne a sor. Van tehát idő és kellő biztonság arra, hogy ezt a katonai fölényt még sokkal magasabbra fokozzuk, egyidejűleg pedig tudományos téren messze elhagyjuk a szovjetet. Egyedül a propaganda az, ahol neház a diktatúrát utolérni. Az Uj Bevándorlási Törvény enyhítő rendelkezései Tüdő vészes rokonok beengedése Tüdővészes betegeket eddig semmiféle körülmények között sem engedtek be az Egyesült Államokba. Az új törvény ezzel szemben elrendeli, hogy amerikai polgár, vagy állandó tartózkodási-3 bebocsájtott külföldi polgár ^lázastársa, kiskorú gyermekei, vagy szülei, még akkor is bevándorolhatnak, ha tüjdővészben szenvednek. Szükséges azonban, hogy az amerikai hozzátartozók biztosítékot tegyenek le arra, hogy a belföldi kórház, vagy szanatórium a bevándorló kezelését azonnal megkezdi és ez a kezelés mindaddig tart, amíg a beteg meg nem gyógyult. Ez a rendelkezés 1959 június 30-án hatályát veszti. NE FELEDJE EL hogy lapunk hetenként háromszor jelenik meg: kedden, csütörtökön és szombaton. Olvassa el minden számunkat!
