Kanadai Magyarság, 1957. július-december (7. évfolyam, 51-106. szám)

1957-10-09 / 79. szám

KANADAI MAGYARSÁG VII. 79. szám, 1957 október 9. KANADAI SZÉKELY MOLNÁR IMRE: 996 Dovercourt Road, Toronto, Ont., Canada Telefon : LE. 6-0333 Főszerkesztő : KENESEI F. LÁSZLÓ , Megjelenik minden szerdán és szombaton. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 996 Dovercourt Rd., Toronto Előfizetési árak : egész évre $7.50, fél évre $4.00 egyes szám ára 10 Cent. Amerikában: egész évre $8.50 fél évre $5.00 Vélaizbélyeg nélkül érkezeit levelekre nem válaszolunk I Felhívás nélkül beküldött kéziratokat, képeket, nem örzünk meg és nem küldünk vissza még külön felhívás, vagy portéköltség mellékelése esetén sem. A közlésre al­kalmasnak talált kéziratok esetében is fenntartjuk magunknak a jogot, hogy azokba belejavítsunk, lerövidítsük, vagy megtoldjuk, ha arra szükség mutatkozik. Csak ritkán gépelt kéziratot fogadunk el. Minden névvel aláirt cikkért, nyilatkozatért a szerző felelős. CANADIAN HUNGARIANS Editor in Chief LÁSZLÓ F. KENESEI Published every Wednesday and Saturday by the HUNGARIAN PRESS LIMITED 996 Dovercourt Rd., Toronto, Ont. Phone : LE. 6-0333. EMLÉKKÖNYVEMBŐL EGY VÁRATLAN SZERZŐI EST Székely Molnár Imre Nem vonják vissza a csapatokat Little Rock-ból Miután a legutóbbi napokban megnyugodtak a kedélyek a Little Rock-i közös oktatás ügyében, Eisenhower értesítette Faubus arkanzasi kormányzót, az egész botrányos ügy előidézőjét, hogy a kormánycsapatokat visszarendeli, ha Faubus ünnepélyes Ígéretet tesz arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság intézkedésének végrehajtása ellen többé nem emel gátat, s hogy minden eszközzel megaka­dályozza a szegregacionisták rendzavarási kísérleteit. Október elsején megállapodás történt a Faubus által teendő ünnepélyes nyilatkozat szövegére nézve. Az arkanzasi kormányzó azonban váratlanul eltért a nyilatkozat szövegezésétől azzal, hogy csupán arra tett Ígéretet, hogy "ő a maga személyére nézve" nem fogja a Legfelsőbb Bíróság intézkedésének végrehajtását megakadályozni. Az adott körülmények közt ez a látszólag csekély eltérés egyértel­mű a felelőtlen elemeknek erőszakos fellépésre való felhívásával. Ezért Eisenhower október 2-án közölte, hogy miután Faubus a megállapodást nem tartotta be, a kormánycsapatok egyelőre Little Rock-ban maradnak. Az egész ügy ma már elvesztette eredeti néger-ellenes jel­legét. Tulajdonképen az önállóságukra túlságosan érzékeny déli államok egyik legkevésbbé tehetséges politikusának, Faubus­­nak a makacsságáról van szó. A többi déli állam kormányzói ta­lán sokkal erőteljesebb szegregacionisták, mint Faubus, de nem olyan ostobák, hogy az Egyesült Államok belső egységét haj­landók volnának kockára tenni. Ezért Washingtonban most arra igyekszenek, hogy Faubust a többi déli állam kormányzói, illetve szenátorai hallgattassák el. Legújabb hirek szerint négy déli ál­lambeli kormányzó, közöttük a teljesen néger-ellenes Georgia kormányzója konferenciát nyitottak meg Washingtonban, amely­nek során Faubust lemondásra, de legalábbis teljes meghátrálásra fogják kényszeríteni. Ennek ellentételeképen Eisenhower azonnal visszavonná a kormánycsapatokat Little Rock-ból és a katonai ha­talmat ismét az arkanzasi milíciának engedné át.-----------o--------------­Az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa nem állandó tagjai közül háromnak a mandátuma ez év végén jár le. A megürülő helyeket a közgyűlés Kanada, Japán és Panama mandátumával töltötte be. Panama tagsága ellen egyik félnek sem volt kifogása, ez az ország 74 szavazattal került be a megjelent 78 kiküldött részé­ről. Kanadát is 74:4 arányban választották be. Az igazi harc azonban Japán tagsága körül zajlott le, amelynek helyére Csehszlo­vákia pályázott. A szovjet, a csatlósállamok és az India köré cso­portosuló szines népek összesen 23 szavazatukkal a csehek, tag­ságát támogatták, — a szabad világ 55 szavazata azonban Japán­ra esett, amely így bekerült a Biztonsági Tanácsba. A szovjet ter­mészetesen azonnal tiltakozást jelentett be Japán megválasztása ellen, azt állítván, hogy ez sérti az Alapokmányt és az 1946-os londoni egyezményt, amely szerint a nem állandó tagsági helyek betöltésénél az öt állandó nagyhatalom esetleges tiltakozását a többi nagyhatalom figyelembe fogja venni. A valóság az, hogy az Alapokmány értelmében Japánt éppúgy be lehetett választani, mint bármely más országot, az 1946-os lon­doni megállapodás pedig már régen idejét multa, éspedig kizáró­lag a szovjet magatartása miatt, amellyel a Biztonsági Tanács va­lóságos működését eddig 83-szor gyakorolt vétójogával rendsze­resen megakadályozta. A Japán tagsága körül lezajlott szóharc pregnáns módon mutatta, mennyire egyöntetűen sorakozik fel a világ közvéleménye a kommunisták ellen. Elvégre Japán még nemrégen a fanatikus militarizmus szimbóluma volt, amelynek hódítási törekvését egyedül az Egyesült Államok hadereje volt képes megállítani, nem utolsó sorban az 1945 augusztusában le­dobott két atombombával. A Biztonsági Tanács, amely tulajdon­képen a világ nemzeteinek végrehajtó szerve, éppen az ilyen hó­dítási törekvések meggátolására volna hivatva. Hogy most a világ közvéleménye egyértelmüleg jobban bízik Japán békeszándékai­ban, mint annak a Csehszlovákiának a szándékaiban, amely a II. Világháború során egyáltalán nem is harcolt, azt mutatja, hogy ma már az egész világ pontosan tudja, hogy az amerikai befolyás alatt a legmilitarisabb nép is békés utat követ, míg a szovjet pa­rancsoknak engedelmeskedő országok mindenkor felforgatásra tö­rekednek, függetlenül attól, hogy a népnek mi ^ szándéka. Japán beválasztása tehát újra megmutatja, hogy a világ szeme kinyílt. Azt is mutatja azonban, hogy a szovjet külpolitikusai tehetségte­lenek. Szeged, Tiszapart, a „moz­dulatlanság városa”, ahogy MÓRA nevezte. A langyosan habzó felszín alatt, csak a szerelem kavargat néha­­néha háborgó hullámokat. Pedig aki ésszel feléri, az tudja, hogy a szív dolgaiban nincsen helye beleszólásnak s az erőszak még csak job­ban összeboronálja a bávatag lelkeket. Egy szép asszony volt a múzsám, akivel társadalmilag sehogysem illettünk össze. Az apja a virilisek listáján szerepelt, én pe­dig a szegények között botorkáltam. A DUGONICS-társaság egyik ünnepi es­téjén láttuk meg egymást. Én a verseimet szavaltam a dobogón, ő meg az első sorban ült. Szemünk, mint két delejes áram találko­zott s ebben a tekintetben lobogva villámlott fel a szerelem. Suttyomban találkoztunk a külvárosok ci­­pőtnyúzó macskaköves utcáin és szavak nél­kül is megértettük egymás remegő szívbeszé­dét. Hajnalokig kóboroltunk megmámoro­­sodva, ittuk a szerelem részegítő borát és szomjasan szüreteltük a csókok nektárét. Nem lehetett azonban sokáig titkolóznunk, hírünkkel megtelt a város ,s a vastag pletyka mocskos vizében megfürdették a mi szent ér­zéseinket. Közügy lett a csak kettőnkre tar­tozó titokból, s a várost kormányzó virili­sek társadalma kimondta kegyetlen ítéletét: szakítson velem, vagy száműzik a jólét, a biztonság és a rangot jelentő „paradicsom­ból” ... Az én múzsám a száműzetést választotta és kitartott mellettem. Becsukta maga me­­gett a „tisztesség” kapuját s én úgy láttam ez cseppet sem volt rá kedvezőtlen hatással, inkább büszkén hozta meg ezt a legnagyobb áldozatot. Az asszonyi lelket sohasem lehet eléggé kiismerni. A szenvedés keresztje alatt letisztul róluk az élet avassága, amit a tár­sadalom rak béklyónak köréjük. Az ország népe Szegedre zarándokolt testi és lelki megtisztulásra, ahol a Fogadalmi­templom hatalmas négyszögében a szabad* téri színpadon mutatták be „AZ EMBER TRAGÉDIÁJÁN. Lehotay Árpád, a Nemzeti Színház legda­­liásabb színésze játszotta ÁRPÁDOT s a bu­kott asszony örök izgalmas ÉVÁ-ját TŐKÉS ANFjTA lobogtatta a komor templom, a csil­lagos .égbolt és a bujkáló reflektorok viliódzó rejtelmében. Zsúfolásig tóműitek a kávéházak és az ét­termek. A KASS-ban volt a legtarkább ez a sokszínű perzsavásár, mert ez volt a törzs­fészke a művészeknek. Az egyik éjjel LEHOTAY a pincérrel izent, hogy szívesen lát az asztalánál. Túlfű­tött, lázas idegállapotomban büszkén izentem vissza: a művész úrnak annyi idejönni, mint nekem odamenni... Sokáig ültem magamba roskadva, hány­­tam-vetettem a sorsom s már bántam, hogy elmulasztottam a ritka alkalmat, ami talán megfordíthatta volna a szerencsémet. Úgy éreztem, hogy LEHOTAY kitüntető barát­sága visszaemelne oda, ahonnan kiűztek a szerelem miatt. így töprengtem, mig elérke­zett a záróra. Az egyre ritkuló asztalok között LEHO­TAY odajött hozzám. Melegen muzsikáló hangjában volt egy kis szemrehányás: „ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez”. Színészi pózzal meghajolt: „a feleségem kéreti a költő urat!” Fél szegen botorkáltam az asztalukhoz. Az asszony arcában feketén parázslottak a sze­nek, ahogy rámfüggesztette kutató tekinte­tét. Álltam a nézését, mert csak az anyám szeme előtt tudtam megalázkodni. Ajkán gyöngyözött a mosoly és ez a boldog nevetés feloldotta idegességemet. — ADY ENDRE jó barátom volt — mon­dotta LEHOTAY — és Te nagyon hasonlí­tasz hozzá. Még a haját is így viselte. Meg­döbbentem, mikor a pincér megmondta, hogy Te is költő vagy. Belérpnyilallott ADY Bandi emléke és elhatároztam, megismerkedem ve'­­led. Utolsóknak maradtunk, akiket úgy söprö­­gettek ki, de még sokáig kóboroltunk a Ti­­sza-partján, az álmodó bokrok, illatos virág­ágyak között. Verseket mondtam el neki az éj csöndjében, a balzsamot lehelő hárs-, ecet- és kőrisfák zsongásában. Hajnalban búcsúztunk el és megígérte, hogy másnap meglátogat a múzsámnál, hogy aaaaaaa aaa a> 'verjük kedves előfizetőinket, hogy cimvftlto­­'.ásuk esetén az előző cimiiket is közöljék ki- H dob ;va tálunkkal ^megkóstolja azokat a madárlátta versei­met, amik csak addig voltak az enyémek, amíg megszülettek. Pontosan el is jöttek másnap a Tiszára néző nagy városi bérház egyik földszintes lakásába. Uzsona után sor került a versekre. Egy nagy GERBEAUDOS dobozban őrizte az én asszonyom ezeket az írásokat és maga olvasta fel is LEHOTAY-nak. A nagy mű­vész rajongó szeretettel hallgatta a verse­ket s amik különösen megtetszettek, külön rakta maga mellé. — Ezeket magammal viszem Pestre — mondta — s a RÁDIÓBAN egy önálló szerzői estén fogom bemutatni az ország közönsé­gének ... A sok szenvedés és megalázás most tört ki az en asszonyomon, mert szinte hisztériásán kiáltotta: — Ezeket a verseket pedig nem adom oda senkinek! Ne lássa és ne is szeresse más senki. Végrendeletemben meghagyom, hogy tegyék a koporsómba a fejem alá ... Jó időbe telt, mig lecsillapodott s egészen halkan így folytatta: — Tudja, Lehotay, nekem nagy áldozatot jelentenek ezek a versek. Ezért a szerelemért megaláztak, számkivetettek s a barátnőim, akiknek kitüntetés volt, ha szóba álltam ve­lük, most, ha meglátnak, elfordítják a fejü­ket. Hát ezért nem adom a verseket. Ez a kincs maradjon meg nekem, kárpótlásul min­denért . .. Lehotay arcát pirosra festette a vér hul­láma. Rábeszélés és meggyőzés izott a szavá­ban : — Éppen azért adja ide, hogy minden irigye, ellensége, a sok kis mihaszna társa­dalmi törpe lássa meg, hogy a maga embere Óriás. Lenézik, majd irigyelni fogják érte. Én odaállítom költészetét az érdeklődés ref­lektorfényébe, hogy megismerjék, elismer­jék és fölnézzenek rá!... Lehotay-ék naponta eljöttek hozzánk és mikor vége lett a vendégjátéknak, elvitte ma­gával verseimet. A várakozás sivár hetei kínosan, hosszan telepedtek ránk. Naponta ott ültünk a rádió mellett és lestük, mikor mondja be a speaker az én szerzői estemet. Vártuk, vártuk, de hiába. Nem mertük egymásnak se bevallani szorongó félelmün­ket, hogy: lám, elgáncsoltak Pesten a lekto­rok és Lehotay Ígéretéből sem lesz már semmi. Kezdtünk beletörődni a megváltoztatha­­tatlanba, mikor egy nagyon szomorú őszi es­tén a szülei meghívták az én asszonyomat uzsonnára. Az anyjának volt a születésnapja és ezt utolsó beszélgetésnek tartogatták, hogy térjen a jobb útra és hagyjon el en­gem. Erre az alkalomra a nagy ebédlő megtelt a régi barátokkal, ismerősökkel. Mindeniknek volt egy meggyőző szava s főleg azt hangoztatták, hogy én sohasem vehetem el, parlagi költő vagyok, kinek ne­vét a város határán túl már nem ismerik és soha nem lesz annyi fizetésem, hogy abból el tudjak tartani egy ilyen asszonyt... Szegénykém ott állt árván, egyedül s ilyen lelkiállapotban mintegy menekülési szándékkal kinyitotta a rádiót. A tarka hangzavarban egyszerre méltóság­­teljesen megkondult a szavaló hangja. Egy művész verseket szavalt és a szoba megtelt költészettel. Lenyűgöző erővel szálltak a hangok. Puhán, vagy ércesen csendültek össze a rímek s a társaság önkéntelenül odafigyelt. Olyan nagy volt a hatás, hogy a csodálat kiült az arcokra. S mikor elhallgatott a szavaló művész, múzsám anyja megszólalt, mintha nagy só­haj szakadna le a szívéről: — Látod gyermekem, ez egy igazi nagy költő. Ha a te hogyishívjákod tudna így, ha ilyen lenne a tehetsége... akkor mi is szíve­sen meghoznánk minden áldozatot... egy ilyen emberért érdemes, mert ez már valaki, ez tud, ezé á jövő . .. Az én asszonyom nem is figyelt a szavakra! Arcát szemét elöntötte valami túlvilági fé­nyesség. Lelke messze, távol volt a magasztosság birodalmában, de a felzaklatott törékeny testet zokogó görcsökbe fullasztotta a sírás. S akkora világ legnagyobb rendezője: az „Élet” megszólaltatta a rádióban a speakert: — SZÉKELY MOLNÁR IMRE Szegeden élő költő verseiből rendezett szerzői estét LEHOTAY ÁRPÁD, a Nemzeti Színház mű­vésze .. . Fagyosra dermedtek az arcok, lehervadt róluk a fölényes mosoly és lehullott a lenéző cinikus álarc is. Ebben a pillanatban néme­lyiknek már őszinte is volt a gratuláló szava. Az én asszonyom csak ennyit jegyzett meg erről a szerzői estéről: — Ez volt az én nagy diadalom és ezért érdemes volt élnem... MELODY THEATRE TORONTO 344 COLLEGE ST. TEL. WA. 2-6319 Csütörtöktől, 1957 október 10-től, szerdáig október 16-ig bezárólag Kitűnő német műsor keretében Az uj osztrák zenésfilm kanadai bemutatója AN DER SCHOENEN BLAUEN DONAU .Kedves, derűs szerelmi regény, mely Bécs hangulatos keretében, a kék Duna* vidám partján szövődik. Örök romantika vadonatúj köntösben, telve szívüdítő i humorral, finom szatírával, lendülettel és bájos dallamokkal. Szórakoztató mai 4 mese a királyról és a hercegnőről, akik mint modern fiatalok harcolnak a po-. Mitikai házasság ellen és ismeretlenül, egyszerű kisemberekként szeretneká I egymásba. ^Főszereplők: HARDY KRUEGER, NICOLE BESNARD, PAUL HOERBIGER, SUSI1 NICOLETTI, HUBERT VON MEYERNIK, RUDOLF CARL és sokan mások A gyönyörű szinesfilm : GRUEN IST DIE HEIDE Hangulatos tájak. Kedves dallamok. Romantika. Derű. Humor. Látványos^ tömegjelenetek. 'Főszereplők: SONJA ZIEMANN, RUDOLF PRACK, MARIA HOLST, WILLY. >FRITSCH, HANS STUEWE és a vidám trió: HANS RICHTER, KURT REIMANN,^ LUDWIG SCHMITZ. Kisérőmüsorban a legújabb német híradó: BLICK IN DIE WELT Naponta este 6-tól folyt. Szombaton a teljes műsor kezdete: 1.30, 5 és 9-kor.^ Este zárt előadás. 'ÉJFÉLI ELŐADÁS vasárnapról hétfőre virradó éjjel 12.05-kor (Okt. 13., 14. )< 'Hétfőn október 14-én (Thanksgiving Day) előadások kezdete 4.45 és 9-kor. MELODY THEATRE MONTREAL 'SHERBROOKE, W. (St. Lawrence sarok.) BE. 0050. Péntektől, 1957 október 11-től csütörtökig, október 17-ig bezárólag A nagyszerű zenésfilm montreáli bemutatója : KAISERWALZER >A hajdani Bécs, a schoenbrunni kastély és Bad Ischl-beli nyaraló császári« .fénye, vidáman zajló élete. Régi jó idők kedélye és hangulata, mikor még 4 a szépséges fiatal Erzsébet királyné is tánolt és mosolygott. Szerelem, román-, tika, humor, derű, lendület. Vérpezsdítő csárdás, andalító keringők, remek muzsika. Elragadó tájak, látványos ballet és tömegjelentek. Főszereplők: MARIA HOLST mint Erzsébet királyné, WINNIE MARKUS, ► RUDOLF PRACK, ANGELIKA HAUFF, GUNTHER PHILIPP, HANS HOLT, OSKAR* SIMA és sokan mások. Második film : \ DER ERSTE KUSS , Angol feliratokkal. .Salzburg és környékének elragadó képei, kedélyes hangulata. Az első sze­relem szívüdítően romantikus, vidám története. Humor. Muzsika. Főszereplők: az ikernővérek ISA és JUTTA GUENTHER, ERICH AUER, ADRIANNE GESSNER, HANS NIELSEN és mások. ► VÁLTOZATOS KISÉRŐMUSOR. Naponta 6-tól, szombat-vasárnap 2-től folyt/ YORK THEATRE HAMILTON ►164 YORK ST. TEL.: JA. 2-0921 KÖVETKEZŐ UJ NÉMET MŰSORUNK 1957 október 14-től, hétfőtől, október 19-ig, szombatig bezárólag A kitűnő uj német film : DIE MÜCKE Egy nem mindennapi asszony rendkívüli története. A "MÜCKE" fedőnév alatt működő, démoni vonzóerejű kémnő kalandos élete és drámai küzdelme két* egymással viaskodó férfi megmentése érdekében. Főszereplők: HILDE KRAHL, BERNARDO VICKI, MARGOT HIELSCHER, GUSTAV KNUTH és sokan mások. A hangulatos szerelmi regény : WENN DIE ABENDGLOCKEN LAUTEN ^Főszereplők: WILLY BIRGEL, MARIA HOLST, PAUL HOERBIGER, HANS HOLT, és sokan mások. VÁLTOZATOS KISÉRŐMUSOR. Naponta este 6.05-től, szombaton d. u. 4.30-tól folytatólagosan. ♦ ♦ » ♦ ♦ v UJ RÁDIÓMŰSOR A MELODY FILMSZÍNHÁZ Minden vasárnap 2.30-tól 3 óráig magyar rádióműsorral' jelentkezik az Oakville-i CHWO Rádióállomás 1250-es' hullámhosszán-Hazai muzsika! Hazai szó! Canada’s Finest Több mint 50 éve a John Forsyth Li­mited szakképzett alkalmazottai bár­mily méret utáni igényeket is kielégítő ingeket készítenek. Minden Forsyth inghez írásbeli garanciát adunk a minőségre nézve.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom