Kanadai Magyarság, 1957. január-június (7. évfolyam, 1-50. szám)

1957-01-23 / 6. szám

Még jönni kell, még jönni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán.

Vörösmarty

Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa.

£

(fatadicut 'íkmtyanfatM

C a « a d a’ s largest

-Anti-Communist Hungarian semi weekly

Kanada legnagyobb magyarnyelvű anti-kommunista lapja

Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Rd., Toronto

, / '1 .

Szerkeszti :

KENESEI F. LÁSZLÓ t

Edited and Published at 996 Dovercourt Rd., Toronto

VII. évfolyam, 6. szám.

Ára : 10 Cent

Toronto, 1957 január 23.

SZOVJET BORZALMAK

Két magyar honfitársunk beszámolóját olvastuk. Az ' egyik arról szól, hogy abban a szibériai táborban, ahol a cikkíró 8 évet töltött mint hadifogoly, külön elkerített részben élt mintegy 400 német rab. Csak hónapok múlva derült ki, hogy mindannyian a háború alatti és háború utáni német atomkutatásban résztvett tudósok és más technikusok voltak. A 400 tudós különleges atomfegyver-terveken dolgozott, s hogy kutatásaik eredménye ki ne szivároghasson, mindannyinak kivágták a nyelvét, s keresztülszúrták a dobhártyáját. Az a magyar menekült, aki ezt a hírt hozta, a borzalmas barbarizmus minden részletéről beszámolt az amerikai újságíróknak.

Egy másik beszámoló egy magyar testvérünk Ausztráliából keltezett levelében volt. Ez a magyar fiú, akinek felesége angol származású asszony, a II. világháború alatt, illetve annak a végén a Magyarországon leszállt angol ejtőernyősöket rejtegette a németek, illetve a nyilas hatóságok elől. Utasítása az volt, hogy az angol pilótákkal együtt jelentkezzék a Magyarországra bevonuló legközelebbi orosz parancsnokságon. Ezt meg is tette. Elválasztották az angol tiszttől, Moszkvába szállították, s ott 8 éven át magánzárkában tartották, s azután kihirdettek előtte egy Ítéletet, mely szerint a “kapitalisták javára elkövetett kémkedés miatt” életfogytiglani fegyházra Ítélik. A legszörnyűbb szenvedések között tengődött egy szibériai haláltáborban, ahonnan 1956 végén visszaszállították Budapestre. Onnan szabadult ki a szabadságharc alatt.

IWUWUSAWWYWJWVVWWWWS^W^AW.V.V.W.V'i

A VILÁGŰR TITKAI

és az atom titkai tudvalevőleg összefüggenek. Amint kissé alábbhagynak az izgalmas napi politikai hírek, azonnal felbukkan néhány újabb hír a végtelenül nagy és végtelenül parányi világból. Most is, mint mindig, egymással merőben ellentétes hírek kerülnek napvilágra. Fahrney amerikai admirális például, aki nyugalombavonulása előtt az USA távolból irányított rakéta-felszerelésének megteremtője volt. legújabb adatok alapján azt állítja, hogy a légür felső régióiban állandóan cikáznak nagysebességű tárgyak, amelyek nem meteorok darabjai, hanem kétségtelenül valamilyen intelligens lény eszközei. Miután ma még sem az USA, sem a szovjet technikusai nem képesek ilyen sebességgel haladó lövedékeket előállítani, az admirális szerint feltétlenül más égitestekben kell keresni a rejtelmes tárgyak eredetét.

Ugyanekkor az amerikai űrkutató társaság két évi tanulmány alapján azt a kijelentést tette, hogy a föld légkörében nyoma sincs semmiféle misztikus tárgynak, s hogy a holdon kívül semmiféle kisebb égitest sem forog a föld körül állandó jelleggel. A kérdésre részletes felvilágosítást fogunk kapni még az év vége előtt. Októberben lövik fel az űrbe az első mesterséges szatellitét, egy alig futballabda nagyságú ércgömböt, amely a tudományos mérőeszközök egész sorozatát fogja tartalmazni, s az adatokat automatikusan közölni fogja a megfigyelő állomásokkal.

Az atom világából talán még érdekesebb hír érkezik. Amerikai tudósok az úgynevezett ködkamrában (egy olyan szekrény, amelyben az elektronok útját lehet megfigyelni és fényképezni) megállapították, hogy a szétbomló atommagok egy fajtája, az úgynevezett “mű-mezőn” (a szó a görög “mü” betűből származik) képes arra, hogy hidrogén atomokat héliumatommokká forrasszon össze. Az ilyen atommag-fúzió fantasztikus energiát szabadít fel, s ez az erő az, amit a hidrogénbomba felhasznál. Ugyanez az erő az, amely a nap fényét és erejét biztosítja. A mü,mezőn útján előidézett fúzió azonban robbanás és pusztító hő nélkül szabadítja fel az atomban rejlő végtelen erőt.

JÓSLAT KANADA JÖVŐJÉRŐL

Londonból jelentik, hogy B. S. Parihar a 4000 tagot számláló Indián Egyesület kanadai elnöke újságírók előtt annak a véleményének adott kifejezést, hogy a világ első hatalmává az Egyesült Államok helyébe Kanada fog lépni. Kanada rendelkezik a világ legnagyobb ásványi kincseivel, mely erre a nagyhatalmi állásra alkalmassá teszi. Parihar, az indiánok vezetője, repülőgépen érkezett Montreálból Londonba, ahonnan tovább utazik Uj-Delhibe. Nehru indiai miniszterelnökkel és más vezető indiai politikusokkal folytat tárgyalásokat.

VILÁGPOLITIKA

AZ USA ÉS A SZOVJET KÖZÖTTI TÁRGYALÁSOK.

HONTALAN HANNA

egy 23 éves ismeretlen nemzetiségű ember, aki Afrika part.vidékén egy hajón született ismeretlen apától és állampolgárság nélküli anyától, s születése óta nem volt képes semmiféle állampolgárságot szerezni. Életét úgy tengette, hogy hajóról-hajóra szökött. A különböző hajóskapitányok nem voltak képesek megszabadulni tőle, mert a.hatóságok sehol sem engedték partra. Mr. Elánná most egy norvég hajó fedélzetén Vancouverben bukkant fel, s Kanadában kért bebocsátást. Bírói határozat alapján 48 órára partraléphetett, de úgylátszik hogy itt sem fog végleges beutazási engedélyt kapni. “Hontalan Hanna” sorsa a nemzetközi bürokratizmus szembeszökő példája.

Lapunk több számában közöltük, hogy véleményünk szerint a kulisszák mögött tárgyalások folynak az USA és a szovjet között abból a célból, hogy a csatlósállamok megszállásának megszüntetésére elfogadható formulát találjanak. November 17-én, néhány nappal a magyar szabadságharc katonai letörése után érkezett Washingtonba Bulganin levele, amelyben nagyjából azt az ajánlatot tette, hogy az amerikai csapatokat vonják ki Németországból, ennek ellenében a szovjet csapatokat is kivonnák a csatlósállamokból. Hasonló tárgyú kijelentés már november 3-án is elhangzott Moszkvában Shepilov külügyminiszter részéről olyan formában, hogy “a Szovjet meggondolás tárgyává fogja tenni a szovjet csapatok kivonását Keleteurópából, ha Magyarországon helyreáll a rend.”

Washington még november végén hivatalosan közzétette a Bulganin-féle levelet azzal, hogy a külügyminisztérium tanulmányozni fogja az ajánlatot, s arra válaszolni fog. A világsajtó első benyomása az volt, hogy az orosz ajánlat éppenolyan csalétek, mint minden korábbi leszerelési propozíció.

A magyar szabadságharc, illetve a többi európai felkelés annyira megrendítette a kommunisták belső erejét, hogy —• amint az sajnos elvárható volt —visszatértek a legszélsőségesebb sztálinizmus eszközeihez úgy hazánkban, mint a többi csatlósországban, mert ellenkező esetben a kommunistaellenes felkelést még az orosz határon sem tudták volna megfékezni. Moszkvában ideiglenesen Molotov-Kaganovics és a többi szélsőséges sztálinista lett az úr, Kruscsev bukásáról beszéltek, s ezzel kapcsolatban a washingtoni State Department politikusai úgy érezték, hogy az összeomlóban lévő szovjet birodalom utolsó eszközként támadást akar indítani a Nyugat ellen. Ebben a megvilágításban a november 17-i Bulganin-féle levél egyszerű, átlátszó politikai manővernek látszott.

Ugyanekkor az amerikai külpolitikusok körében is zűrzavar uralkodott. Miután az Egyesült Nemzetekben az USA nem a brit, hanem az egyiptomi álláspontot támogatta, a világ közvéleménye úgy érezte, hogy az USA gyenge, a kommunizmussal szemben nem akar, vagy nem mer erélyesen fellépni a Közelkeleten, ahogy nem lépett fel Magyarországon sem. Azok a politikusok, akik az USA-t külpolitikai téren gyengének érezték, nem kezdhettek leszerelésről, egyességröl tárgyalni a szovjettel, mert ez azt mutatta volna, hogy az USA katonailag sem érzi magát elég erősnek, s hogy mintegy “el akarja árulni” az európai nemzeteket, amelyek pedig főként az USA katonai erejére alapítják a szabadságukat.

Időközben azonban úgy a szovjetben, mint az USA-ban komoly belső változás történt. A magyar szabadságharc, bár katonailag végétért, politikailag nem fejeződött be. Kiderült, hogy tisztán fegyveres elnyomással nem lehet leverni a szabadságmozgalmat sem Magyarországon, sem a többi megszállt keleteurópai országban. A munkásság követelései egyre hangosabbak úgy hazánkban, mint a többi csatlósállamokban, valamint Ukrajnában, a balti államokban és Fehéroroszországban is. Úgy látszik, a Kremlben sikerült újra

félreállítani azokat, akik a nyers erőszak uralmát követelték. Ma ismét a valamivel elfogadhatóbb eszközök használata felé hajló Kruscsev, Malenkov vannak az élen Oroszországban. Csak így tudták elérni azt, hogy Chou-En-Lai vöröskínai külügyminiszter a Vasfüggöny mögötti, most befejezett propagandákon! tján a Moszkvával való közös Programm mellett nyilatkozott.

Nincs igazuk azoknak, akik azt hiszik, hogy Chou-En-Lai oroszbarát kijelentései, valamint a magyar Kádár-bábkormányt támogató szavai az “egy kommunista világblokk” politikájának jelentenek diadalt. Ellenkezőleg. Ezek a kijelentések azt mutatják, hogy a Kremlben nem Szuszlov, Molotov és a többi “elíaposo” bolsevisták uralkodnak, hanem ismét azok, akik világfelforgató céljaikat simább eszközökkel akarják elérni (s ezért talán még veszedelmesebbek.)

Ennek folytán elképzelhető, hogy a Bulganinajánlat megismétlése valóban komoly egyezkedési szándékot takar. A Kremlben nem r kétségbeesett “világ elleni fegyveres hadjáratot” választották, hanem igyekezni fognak a magyar szabadságharc és a közel keleti helyzetben megtépázott bolsevista helyzetet a maguk javára megváltoztatni.

November vége óta Washingtonban is megváltozott a politikai felfogás. A szuezi ügy azzal ért véget, hogy a brit-francia hadsereg engedett az amerikai nyomásnak, illetve az UNO felszólításának, s kivonult Egyiptomból. De Washingtonban ráébredtek arra, hógy a Szuez elleni brit támadás nemcsak indokolt és szükséges, de teljesen eredményes is volt, s ezt az eredményt — nevezetesen a szovjet közelkeleti befolyás szétzúzását — tovább is fenn kell tartani. Ennek az eszköze az úgynevezett Eisenhower-doktrina, röviden az, hogy a távozó angolok helyett az amerikai hadsereg fogja az esetleges szovjet támadást, illetve infiltrációt visszaverni Közelkeleten. Az Eisenhow'er-doktrina megnyugvást keltett úgy Nyugaton, mint az arab államokban, s a világ közvéleménye úgy látja, hogy újabb szuezi ügy nem fog felmerülni, mert hiszen a szovjet nem fogja az atomháború kitörését közelkeleti érdekek miatt megkockáztatni.

Miután így elmúlt a veszély, hogy az USA katonailag, vagy külpolitikailag gyenge félként áll a szovjet “békeajánlatával” szemben, ma már megvan a lehetőség arra, hogy ilyen tárgyalások valóban meginduljanak. Elsősorban Eisenhower elnök az, aki a Bulganin-ajánlatot őszinte kísérletnek tartja A legújabb jelentések szerint nemsokára részletesebb tárgyalások indulnak meg egy olyan megoldásról, amely az amerikai védelmi vonalat hátrább helyezné Európában, s ennek ellenében a szovjet csapatokat kitessékelné a csatlósállamokból, elsősorban hazánkból. Különösen érdekes ebből a szempontból az, hogy a NATO-hadsereg jelenlegi parancsnoka egy nyugatnémet tábornok, aki maga is hajlandó tárgyalni egy kölcsönös kiürítési zóna léte sítéséről. A demilitarizált zónában természetesen a helyi, nemzeti hadseregek (a lengyel, keletnémet, magyar, cseh, illetve nyugatnémet hadsereg) továbbra is fennállnának.

VILÁGSZENZÁCIÓT KELTETT

a három B-52 amerikai bomba vető világkörüli útja. A három Strato-Fortress típusú katonai repülő 27 főnyi személyzetével megállás nélkül körülrepülte a földet. Az út 45 óra hosszat tartott, az átlagsebesség óránkint 825 mérföld volt. Az útirány Ujfundland, Algír, Lybia, Ceylon, Hátsóindia. Fülöp-szigetek, Aleuti-szigetek — és a Csendes Óceánon át vezetett vissza a kaliforniai kiinduló pontra. Érdemes elővenni egy földgömböt, s azon követni ezt a csodálatos repülő teljesítményt.

A gépek mindegyike képes atom- vagy hidrogénbombát szállítani. Ezúttal nem vittek magukkal harceszközt. Maga az, hogy az amerikai gépek zárt katonai egységben leszállás nélkül körülrepülték az egész kommunista országrendszert, komoly figyelmeztetés a vörösök felé.

I£özüs a küzdelem, közösek az áldozatok is ! Adakozz a Hungarian Relief Fund céljaira !

AZ EMIGRÁCIÓ ÚTJA

Az emigráció vezető politikai rétegét a fent álló politikai szükségszerűség határozza meg. Kétségtelen, hogy a 45-ös emigráció is emigráció. A disszidáltak csoportja is az. De az az emigráció, amelyiknek súlya van a nyugati hatalmak szemében, az kizárólag a szabadságharc utáni emigráció, ők azok, akiknek a sorsa most érdekes, ők azok, akikért tesznek valamit és ők azok, akiknek a véleménye számít.

Ez az értelmezés ma nem lehet vita kérdése, nem lehet érzékenykedési alap és nem lehet széthúzási ok. Ezt a történelem alakította ki így s ez ma a magyar nemzet létérdeke is.

Azt a legfontosabb tényezőt, ami a nyugati hatalmak elismerését, érdeklődési körét és a jövő tárgyalási alapjait jelenti, nem lehet egyszerűen figyelmen kívül hagyni, vagy napirendre térni fölötte. Kisajátítani sem lehet. Még önmagukat egyedül lét jogosultnak ismerő pártok, vagy frakciók által sem.

Az egyetemes magyar nemzet létérdeke mindennél előbbre való. Még a félelem- és gáncs nélküli lovagok személyes érzékenységénél is.

Utóbbiaknak tudomásul kell venniök a következőket :

1. Mindszenty hercegprímás a magyar nemzet hőse és értanuja, de becsült személyek Maiéter Pál és Nagy Imre is, íoha az utóbbi köztudomás szerint kommunista volt.

2. A negyvenötös emigráció egyetlen érdeme a bolse■ista-ellenes harc volt, ami 1945-ben szerencsétlenül még nem Jelentette a nyugati hatalmak elismerését. Ez az emigráció így minden izében összeomlott világ emigrációja s az általános kommunista-ellenességen kívül csak káros széthúzást, meghasonlásí és teljes politikai csődöt eredményezett.

3. A szabadságharc uj emigrációja egy dinamikus poliikai tavasz gyönyörű hajnalsugara, mely kivívta a világ csodálatát és elismerését, eszmei alapjaiban rázkódtatta meg a íolsevizmust s az intézményesen elvakított emberek szemét is felnyitotta Nyugaton.

Mindezek következményeképpen mégis lehet egységes ‘migráció. De csak úgy, ha annak egyetlen politikai mottója: október 23-a lesz.

Kétségtelen, hogy az uj emigránsok nem nélkülözhetik a ’églek nyelvtudását és összeköttetéseit. De az is kétségtelen, !ogy ez csak a fenti közös cél érdekében a fenti módon történhetik.

Fel kel] bukkanjon még az, emigrációnak az a köztiszteletben és közmegbecsülésben álló alakja, aki majd magához agadja a kezdeményezést. Ezt aztán, ha egységet akarunk, nindannyiunknak el kell ismernünk.

Meg van hát a régi (45-ös) emigrációnak is a maga nagy Feladata : a befogadó ország nyelvén adminisztrálnia kell a tossuth-címeres uj emigrációt. De ez az adminisztrálás csak ikkor vezethet átütő sikerhez, ha a régi emigrációnak nem esznek gáncsoskodó gesztusai, kifogásai és közülük még egyezek sem fogják játszani a letűnt világ félelem- és gáncs nélküli lovagjának szerepét.

A jövő magyar miniszteri bársonyszékekbe úgysem az rog ülni, aki beszélt, ha bármit is mondott, hanem az, aki tett és a szabadsághősökhöz hasonlóan áldozatot hozott.

MECSEKY BALÁZS.

MACMILLAN BRIT MINISZTERELNÖK

nagyszabású parlamenti beszédében vázolta a konzervatív párt további politikáját. MacMillan hangsúlyozta, hogy minden felfújt propagandaki jelentéssel, minden gyáva és tájékozatlan híreszteléssel szemben a brit birodalom ma is világhataiom s úgy katonai, mint gazdasági ereje éppen olyan nagy mint akár az USA-é, akár a szovjeté. MacMillan felsorolt néhány jellemző példát arra, hogy a brit szellem és erő milyen hatalmas befolyással bír ma is a világ sorsára. Az egész beszéd egy magabiztos, nyugodt, erőteljes angpl gentleman gondolatait tükrözte vissza, s jólesőleg hatott az úgy ameri:ai, mint kommunista részről oktalanul és folyton hangoztaott szólamokkal szemben, amelyek a brit világbirodalom széteséséről, a brit nemzetközösség hiábavalóságáról beszélnek. MacMillan úgylátszik teljes egészében birtokában van a legnagyobb angol államférfiú erényének : a szívósságnak.

NYUGATI MEGEGYEZÉS A SZUEZI CSATORMA ÜGYÉBEN

Az Egyesült Államok, Nagybritannia és Franciaország megállapodtak abban, hogy a szuezi csatornának az Egyesült Nemzetek által való fenntartásának politikáját fogják követni. A csatorna megtisztítását máris az UNO hatóságok végzik. Természetes, hogy ha a csatorna ismét hajózhatóvá válik, a jelek szerint két hónapon belül, még szükség lesz Egyiptom engedélyére is. Ez nem fog simán menni. De niivel a három nyugati nagyhatalom együttvéve a csatornabevételek több, mint 85%-át biztosítja, s Egyiptomnak máshonnan nem lehet bevételi forrása, mint a csatornából, ezért valószínű, hogy az UNO-megoldás keresztül fog menni.

1