Kanadai Magyarság, 1957. január-június (7. évfolyam, 1-50. szám)

1957-06-05 / 43. szám

Még jőni kell, még jőni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán.

Vörösmarty

PRICE 10 CENTS

€ a n a d a’ s largest

Anti-Communist

Hungarian

semi-weekly

ÁRA : 10 CENT

Post Office Department, Ottawa. Authorized as Second Class Mail

VII. évfolyam, 43. szám.

KANADA LEGNAGYOBB, HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ MAGYAR LAPJA

Toronto, 1957 június 5., szerda

Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toronto TELEFON : LE. 6-0333

Szerkeszti :

KENESEI F. LÁSZLÓ

Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto PHONE LE. 6-0333

USA A BAGDADI PAKTUM TAGJA

A közelkeleti szovjet kudarc egyik legerőteljesebb viszszahatása az, hogy az öt úgynevezett bagdadi hatalom — Pakisztán, Irán, Irak, Törökország és Nagybritannia felkérte az Egyesült Államokat, hogy csatlakozzék a fennálló katonai paktumhoz. Az U.S. a meghívást természetesen nyomban elfogadta ; ez a politikai lépés újabb amerikai támaszpont-sorozat létesítésére ad lehetőséget közvetlenül a szovjet olajmezők közelében, s hathatós szárazföldi hadseregek fenntartását is lehetővé teszi a dél-ázsiai országokban.

Még nemrégen — az egyiptomi és sziriai kommunista expanzió megkísérlése előtt — a mohammedán ázsiai országok bizalmatlanok voltak minden amerikai haderővel szemben, s az USA maga is passzív politikát folytatott ezen a területen, amely régen kifejezetten angol, sőt angolszász-ellenes érzelmeiről volt ismert. Azzal, hogy a bagdadi hatalmak most fegyveres paktum alakjában csatlakoztak az USA-által vezetett kommunistaellenes fronthoz, a Közelkelet és Délázsia teljes egészében a Nyugat oldalára került át, s ezt a helyzetet többé pánarab és szélső nacionalista izgatással megváltoztatni nem lehet. Ha hozzátesszük, hogy Szaudi-arábiát

— az olaj források országát — szintén katonai paktum köti Amerikához, s hogy az ütköző államok : Jordán, Libanon, Izrael most már szintén egyértelmüleg a kommunistaellenes front tagjai, akkor láthatjuk, hogy a Dulles-féle politikának sikerült teljes szovjet vereséggé változtatni azt a szovjet kísérletet, hogy a Közelkeletet kommunista bázissá építse ki. Igaz, hogy ebben a fejlődésben a babér tulajdonképpen nem az amerikai külügyminisztériumot illeti, hanem az angolokat,

— akik'a szuezi támadáskor az egyetlen helyes módon jártak el — legfőképpen pedig Kruscsevet, aki a közelkeleti kérdésben hála Istennek ritka ostobaságról tett tanúságot.

Jellemző ebben a kérdéskomplexumban az, hpgy Izrael, amelynek tulajdonképpen az a szerep jutott, hogy kikaparja a gesztenyét Amerika számára a közelkeleti tűzfészekből, s

oaCOOOOOCOOOOOOOOrOOQOQMODOM»

amely végeredményben nem kapott semmit sem azért a fontos teljesítményért, hogy elpusztította az Egyiptom kezében felhalmozott szovjet hadianyag nagy részét — határozottan békülékeny kijelentéseket tesz éspedig kifejezetten az arab világ felé. A sajtóhangokból úgy látszik, hogy Ben Gurion baráti, ajánlatát Kairóban is el fogják fogadni ; ha ez így van, ez természetesen nem annak a jele, hogy az arab-izraeli kölcsönös gyűlölet megszűnt (mert ehhez évtizedek kellenének, ha egyáltalán van rá remény), hanem azt mutatja, hogy az arabok és izraeliek saját jólfelfogott érdekükben kénytelenek hallgatni a Nyugat intelmére.

Akármilyen ijesztő módon, de mégis a közelkeleti helyzet lecsillapodására mutat az a hír, amelyet az úgynevezett “Melouzai vérengzés”-ről röpített világgá a sajtó. Melouza egy kis algíri község, amelynek kizárólag arabokból álló lakossága közismert volt a francia rendfenntartó hadsereg ellen elkövetett hatásos és véres partizántámadásairól. Melouzában gyülekeztek nagyrészt azok a különféle eredetű arab és bedouin alakulatok, amelyeknek feladata volt a francia telepesek időszaki kirablása és legyilkolása. Ezt a fészket már régen ki akarta tisztítani a francia katonaság, főleg azért, mert a környéken nagyarányú egyiptomi, tehát szovjet eredetű lőfegyvert találtak. A Melouzai partizánok azonban nemcsak a francia telepeseket és katonákat támadták, hanem a környék békés földművelő arab lakosságát is, amely végül is megelégelte a géppisztolyok, furkósbotok és dobókések uralmát. A többi falu lakossága — többezer arab — összegyűlt és egy szálig lemészárolta a melouzai partizánokat, s velük együtt, amint ez az ilyen borzalmas jeleneteknél lenni szokott, a többi melouzai lakost is. Az arab nacionalista liga, amely a független Marokkóban székel, francia izgatásnak tudja be a vérengzést. Az igazság azonban az, hogy az arabok maguk is belátják, hogy minden olyan fegyveres mozgalom, amely mögött kommunisták állnak, borzalmas eredményre vezet.

ESZMÉK ÉS EMBEREK

A kereszténység isteni eredetű eszméi lényegükben változatlanok. A Krisztus által tanított gondolatokat az emberek itt-ott megfaragták, hozzátoldottak, elvettek belőlük, kinek hogyan tetszett, de lassan ismét visszatérnek az eredeti szavakhoz és hisszük, hogy mindnyájan visszatérünk az eredeti értelemhez : az általános SZERETET érzéséhez és filozófiájához.

Szeretni kell az Istent és szeretni kell az embert. Ez az alapgondolata, törvénye, joga és kötelessége a keresztényi életszemléletnek, életfilozófiának. Ez kétezer év óta nem változott, csak annyiban szorul javításra, foltozgatásra, hogy a keresztényi eszmét nemcsak megbeszélni, hirdetni, de ÉLNI is kell ! Ez a feladat, ez a mi államférfiaink, az egyénnek, a: nemzetnek, a népek közösségének a feladata.

Az emberek által felfedezett eszmék állandóan változnak, kopnak, javítgatnak rajtuk, máskor hirtelen változással, forradalmi újításokat hoznak, de az emberi eszmék nem örökidőtállóak. Az emberi gondolatok sokszor tartalmaznak megvalósítandót, szépet és nemeset, de éppen az emberek miatt nem kerülnek végrehajtásra, lassan feledésbe merülnek és a történelem kerekének forgása szerint lassan az eszmei kör kiindulópontjában letűnnek a népek életének horizontjáról.

így leszünk a kommunizmussal is. Alig múlt el egy év Kruscsev beszéde óta, melyben ledöntötte az istenített vörös bálvány nimbuszát, villámcsapásként érte a világ közvéleményét az a hír, hogy a másik kommunista vezér, aki talán még veszedelmesebb, mint Sztálin volt, ugyancsak beszédet mondott : Mao-Cse-Tung, Vöröskína diktátora, 800 ideológiai oktatócsoportnak tartott előadást a kommunizmus lényegéről és amint kiszivárgott, — ebben a beszédében két megdönthetetlennek hitt, lényegi alapelvét tagadta meg a szovjet ideológiának.

Először is a szovjet eszmei tanítás szerint : az osztályok harcának addig kell folytatódnia, míg a tökéletesen szocializált állam színvonalát el nem érik. Sztálin, (hogy kegyetlenségeit igazolja,) azt vallotta : hogy ennek a harcnak mindig növekvő erősségűnek kell lenni, mert a szocializmus ellenségei mindig kétségbeesettebbek lesznek.

Másodszor : valódi összeütközés nem lehetséges a kommunista államban, a nép és vezetői között, mert a párt magától értetődően megtestesíti a tömegek akaratát.

A kínai A NÉP LAPJA, Mao beszédét idézve a következőket mondja : “A régi osztályharc a kínai néptesten belül alapjában véve megszűnt. Azonban uj ellentétek merülnek fel a tömegek és vezetőik között.” Mao szerint ez az ellentét nem antagonisztikus, hanem “a nép igazságos, de hiábavaló vágyaiból és kívánságaiból ered”. Ezt komolyan kell venni és meg kell hallgatni. A pártnak semmiféle szerve, vezető egyénisége, tekintet nélkül rangjára, érdemeire, elmúlt győzelmeire, —

sem rendelkezhet azzal a jogával, hogy az igazságos kritikát elhallgattassa. Ne legyen többé terror : a tömegek uj nevelési iránya legyen komoly, de a nyári eső gyengédségével kell azt végrehajtani.

Csak súlyos vétségek esetében lehet szó megtorlásról, mikor a törvényt, vagy a fegyelmet sérti meg valaki. ..

Az önkritika és mások bírálata az elvtársak közötti barátságos, szives megbeszélések tárgya legyen. Ne legyenek tömeggyűlések, felvonulások, viták. Még a sztrájk jogát sem volna szabad megtagadni, de ez csak tetézné az ellentéteket, ahelyett, hogy elsimítaná azokat.

Uj dallarp, uj irány !

Az emberi eszmék tehát változnak. Igaz, hogy a változásokat a kényszer szülte, mert Mao sem tagadhatja, hpgy az európai kétségbeesett kitörések, a Kínában fellépő zavargások, no meg a kínai gazdasági krízis is segítenek megtalálni a “gyengéd szavakat”, amit az öregedő, fogát hullató vörös sárkány, kialudt tűzokádó torkából, nagynehezen kiprésel.

A kommunizmus eszméje kopik, satnyul, öregszik, míg végre saját terméketlen talajában, a biológiai törvények megváltozhatatlan módján, elpusztul.

Akkorra talán rájönnek az emberek arra, hogy az isteni eszméket kell követni, mert azok megujhódva kelnek ÉLETRE, ha éljük őket.

HÍREINK A NAGYVILÁGBÓL

A nyugati demokráciák egyik bajból, nehézségből a másikba jutnak és csak az a gyenge vigaszuk maradt, hogy a Vasfüggöny mögött sem jobb a helyzet. Ezzel szemben a Bambuszfüggöny mögötti országok sokat nyertek a politika és a gazdasági kapcsolatok terén.

Nagybritannia és Japán az Egyesült Államok haragos tiltakozása ellenére elhatározták, hogy a koreai háboarú alatt közösen hozott gazdasági tiltó rendelkezéseket félretolják s a gazdasági kapcsolatokat Vöröskínával körülbelül ugyanarra az alapra helyezik, mint a Szovjetunióval szemben. Ez azt jelenti, hogy mintegy 400 eddig tiltott árúcikket fognak a bolsiknak szállítani.

Az Egyesült Államok továbbra is ragaszkodnak Csiang-Kai-Sek nemzeti kínai kormányához. Nem veszik fel tehát a kereskedelmi kapcsolatokat a kommunista Kínával, sőt azon az állásponton vannak, hogy az U.S. barátainak és szövetségeseinek is ezt a magatartást kellene tanúsítani, hogy a nyugati hatalmak közös úton haladjanak. Ugyancsak ellenzik Vöröskína felvételét az Egyesült Nemzteekbe és a gazdasági tiltó rendelkezések további fenntartását kívánják.

Kanada, közös védelmi arcvonalban áll az USA-val, igen szoros kereskedelmi és gazdasági kapcsolatai vannak az Egyesült Államokkal, így ugyancsak a várakozás álláspontjára helyezkedik, bár Mr. Pearson, külügyminiszter kijelentette, hogy nem lehet behunyt szemmel elmenni a tények mellett és valószínű, hogy Kanada, Nagybritannia nyomdokain fog haladni.

A mi szempontunkból az Egyesült Államok felfogása a kedvező, mert úgy látszik, hogy ebben az esetben az USA kormánya “elvekhez” kíván ragaszkodni. Elv az : hogy kommunista országok nincsenek. Vannak kommunista kormány által elnyomott államok, melyeknek minél előbb segítséget kellene nyújtani a felszabaduláshoz, ezt pedig nem lehet úgy megtenni, hogy a véreskezű hóhérokkal szerződéseket kötünk és gazdaságilag megerősítjük őket és ezzel a rendszerüket is.

* *

*

A BŐBESZÉDŰ KRUSCSEV

interv jut adott egy amerikai újságírónak, melyet az amerikai rádióállomások és a televízió is közvetített. Ebben reflektált a londoni öthatalmi leszerelési konferencián felmerült úgynevezett “Stassen-tervre” és kijelentette, hogy a szovjet elvileg hajlandó volna egy fokozatos leszerelési programúiban résztvenni, s ennek első lépése volna az amerikai csapatok visszavonása Nyugateurópából, s ennek ellenében a szovjet csapatok visszavonása Keleteurópából. Ez az ajánlat, amelyről korábban már bővebben beszámoltunk lapunk hasábjain, ebben a tonnában elfogadhatatlan a NATO hatalmak részére, a kommunista megszállókat csupán kisjelentőségű visszavonulásra kényszerítené, míg a NATO tulajdonképpeni erejét, az amerikai hadsereget a tengerentúlra vezényelné vissza. Nem is annyira a mostani szovjet- ajánlat érdekes tehát, mint inkább az a békülékeny, félelemtől telített hangnem, amellyel a szovjet vezetői az atomfegyverekről beszélnek.

Azt persze nem mulasztotta el hozzátenni Kruscsev, hogy az ő véleménye szerint “az amerikai hallgatóság unokái már szocializmusban fognak élni.” Kruscsev a saját hallgatósága felé ezt úgy érti, hogy szovjet rabszolgaság alatt. A valóságban azonban igaza van Kruscsevnek. Amerika két generáció múlva éppenúgy szocializmusban fog élni, mint ahogy ma is szocializmusban él.

Libanonban kirobbant az elégedetlenség. A választási előmérkőzések közben az utca népe a politikai harc hevében elsöpörte a rendőrkordont és forrongani kezdett. A tüntetők közül tizet lelőttek és mintegy száz ember megsebesült. Libanon népe, akár csak a többi arab állam Izrael ellenes. Azonban a sziriai-egyiptomi tengelynek és a szaudi arábia-irak-jordáni oldalnak körülbelül egyenlő támogatója a kis arab állam. Hogy melyik oldal erősebb az a június 9-i választásokon fog eldőlni.

* *

*

Jordán királya nyilvánosságra hozta a tavaszi zavarok és tüntetések igazi okát. A baloldaji miniszterek mintegy 280.000 dollárt kaptak szovjet ügynököktől, sziriai megbízottaik útján. Alig, hogy a pénz eljutott rendeltetési helyére, a miniszterek javasolták, hogy a Szovjet Unióval vegye fel az ország a diplomáciai viszonyt. A zavargások akkor törtek ki, amikor a király nem volt hajlandó a megvesztegetett miniszterek kívánságát teljesíteni és lemondásra kényszerítette az áruló kormányt.

* *

*

Az angol—egyiptomi tárgyalásokon Nasser olyan követelésekkel lépett fel az angolokkal szemben a szuezi csatorna megszállása közben okozott károk megtérítése fejében, hogy tavaly ősz óta először felvett hivatalos megbeszéléseket az angolok felháborodva szakították meg.

* * *

*

Lengyelországban annak ellenére, hogy a szegéhység általános és a munkanélküliség állandóan nő, az élet könnyebb és ami a fő : szabadabb. Annál kellemetlenebb ez a helyzet a Kreml elvtársaknak.

Wyszynski kardinális mindinkább megszemélyesítője lesz az uj Lengyelországnak és ezzel a tüske mind mélyebben hatol a vörös medve oldalába.

Gomulka úgy látszik előnyben részesíti az otthon elképzelt politikai irányt és bár izigvérig kommunista, bátran oda meri mondani oz oroszoknak, hogy eddig és ne tovább. Nekünk ne diktáljatok, minden nemzet találja meg a saját módját a marxista boldogsághoz. Az ország geopolitikai helyzete miatt, az orosz elvtársak nem mernek keményebb eszközökhöz nyúlni. Lengyelország kényes ütközőpont Keletnémetország és a Szovjet között, az ország megszállása bizonyára nemzetközi megtorló intézkedéseket vonna maga után, amit a vörösök el akarnak kerülni s így inkább elnézik az eretnek Gomulka próbálkozásait, mint ahogy kénytelenek szemet húnyni Tito különválása felett is.

**

*

Kubában, az uberoi ütközetben 16 lázadó, köztük Calixto Sanchez White, a kubai repülőszövetség vezetője, elesett. A kormány jelentése szerint 11 katona vesztette életét az összecsapásban.

* *

*

Franciaországban még mindig változnak a miniszterelnökök és a kormányok. Miután Plevinnek nem sikerült a kormányalakítás, Pierre Plimlin vette át szerepét. Az öregedő politikus, aki a Népi Köztársasági Mozgalom feje, nagy tekintélynek örvend és valószínűnek látszik, hogy néhány nappal hosszabb életű kormányt tud majd alakítani, mint elődje. Mint tudjuk a Mollet kormány a hatalmas adók miatt vesztette el bizalmát, amit az algíri katonai akció érdekében kellett kivetni. A hírek szerint az algíri nemzeti felkelés az országnak 1 billió dollárjába kerül évenkint.

*

Uruguay ban becsületbíróság döntötte el a kérdést, hogy sziikség?s-e párbaj a pénzügyminiszter Amilcar Vasconcellos és Diego Burgos, az El Dabate újság kiadója között. Az újságíró sértő cikket közölt a pénzügyminiszterről, aki lovagias úton kért elégtételt Burgostól. A becsületbíróság most úgy

döntött, hogy nincsen szükség párbajra.

* *

Haitiban Dániel Figr.ole vette át a hatalmat. ö is egyike a tíz elnökjelöltnek, aki Haiti vezetésére pályázik. Fignole legyűrte Leon Cantave-t és Antonio Kebreau vette át a hadsereg főparancsnokságát. Az egyik elnökjelölt, Louis Dejoie — az Egyesült Nemzetekhez folyamodott azonnali segítségért, hogy szüntessék be a lázongást, s a zavargásokat. Szerinte a köztársaság nyugalma akkor fog helyreállni, ha a hatalomra törő 25— 30 embert eltávolítják az országból.

Itt ismét nehéz helyzetben van az Egyesült Nemzetek, mert rendőri karhatalma nem lévén, hatalmi szóval nem tud véget vetni az egyik tagállamában folyó forrongásnak. Milyen egyszerű volna, ha az állandó karhatalom fennállana. Most majd tanácskoznak, üléseznek és a vége az lesz, ami Magyarország esetében volt.

* *

*

Formóza szigetén a nemzeti kínai kormány igen határozott hangon bírálja az angolok és japánok magatartását : már mint azt, hogy Vöröskínával felvették a gazdasági kapcsolatokat. Egyben bejelentették, hogy a nemzeti kínai tengeri haderő továbbra is meg fogja akadályozni azt, hogy hadifontosságú iparcikkek a kommunisták kikötőibe jussanak.

* *

*

Laosz miniszterelnöke, lemondott, mert a parlamentben a képviselők többsége leszavazta. A bizalmatlanság oka az volt, hogy nem kellő erővel lépett fel a beszivárgó kommunista partizánok ellen. A laosziak tanultak a történelemből, a közelmúlt eseményeiből és ismerik a kommunisták ígéretei és tettei közötti különbséget.

\