Kanadai Magyarság, 1957. január-június (7. évfolyam, 1-50. szám)

1957-01-16 / 4. szám

Még jönni kell, még jönni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. (fyutacUcto C a it a d a’ s largest Anti-Communist Hungarian semi weekly Kanada legnagyobb magyarnyelvű anti-kommunista lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Rd., Toronto Szerkeszti : KENESE1 F. LÁSZLÓ Edited and Published at 996 Dovercourt Rd., Toronto VII. évfolyam, 4. szám. Ára : 10 Cen» Toronto, 1957 január 16. SZTÁLIN SZELLEME... Az ujesztendő gyökeres változást hozott a budapesti báb­kormány eddigi ingadozó, hol szépszóval kérő, hol fenyegetőd­­ző belpolitikájában. December végén Kádár János még koalí­ciós kormány megteremtésének lehetőségeiről tárgyalt az 1945-ös főbb politikai pártokkal : a kisgazdákkal, szociálde­mokratákkal és nemzeti parasztpártiakkal s a statáriumos rendelkezéseket is aránylag enyhén alkalmazta, a fegyveres ellenállók és “fegyverrejtegetők” ellen kevés halálos Ítéletet hozatott és még kevesebbet hajtatott végre, megtűrte az üze­mi munkástanácsokat és a termelőszövetkezetek feloszlását, elnézte az ipari termelésben megnyilvánuló “amerikázást”, a munkáság passzív rezisztenciáját és anyagi természetű intéz­kedésekkel igyekezett enyhíteni az igazságtalan bérrendsze­ren, a parasztság számára pedig szinte szabad gazdálkodást biztosított. Ámde közben nagyjelentőségű külpolitikai események történtek, melyeknek hatására Moszkva megfordította eddigi aránylag “szelíd” magyarországi politikáját és Kádár bábkor­mányát a régi sztálinista terrorkorszak követésének alkalma­zására utasította. Eisenhower elnöknek közelkeleti “doktrí­nája”, mely adott esetben fegyveres szembeszállást jelent a Szovjetunióval, — a nemzeti kínai hadsereg által a magyar­­országi nemzeti forradalom követésére felszólító sok millió röplap, melyet a nemzeti kínai repülőgépek szórtak szét Vö­­röskína területe felett, Mao-Che-Tung és Chou-En-Lai nagy megrökönyödésére, — az olasz kommunista párt létszámának 800.000 fővel történt visszaesése, a lengyel nép nyugtalanko­dása, a szovjet egyetemi ifjúság fenyegető mozgolódása, azok a főbb tényezők, melyek a moszkvai urakat a régi sztálinista kormányzási módszerek felvételére késztették, hogy terrorral némítsák el az ellenállási törekvéseket és nyers erőszakkal kényszerítsék a vonakodó dolgozó tömegeket további rab­szolgamunkára. A tehetségtelen és műveletlen Kádár János gyenge báb a moszkvai hatalmasok kezében, a fegyveres erőt kezében tartó" dr. Münnich Ferenc pedig oly hétpróbás moszkovita, hogy természetesen szó nélkül teljesitik a Budapesten járt Kruscsev parancsait a szigorú rendszabályok alkalmazására. Ezért történt a nagy fordulat, melyet a Kádár-féle bábkoi'­­niány január 6-i programmja képvisel. E hosszú kormány­­nyilatkozat szerint szabadságjogok csak a kommunistákat, az uj MSzMP tagjait és a kommunista rezsimhez hű, lojális elemeket illetik meg, másokat nem. Politikai téren a régi sztá­linista vonal kerül alkalmazásra a “lenini centralizáció” szel­lemében. Nagy Imre árulónak van nyilvánítva. A kormány elsőrendű célja az ellenforradalom szétzúzása. Az uj kommu­nista párt az egyetlen engedélyezett és egyedül uralkodó párt, más pártok működését nem engedélyezik, de nem párttagok bekapcsolódhatnak a régi kommunista álcázó szerv : a Haza­fias Népfront munkájába. (Éppúgy, mint Rákosi alatt.) A szovjet hadsereg kivonulásáról szó sincsen, az védi a magyar szabadságot, vagyis a kommunista párt kizárólagos uralmát. A vallást magánügynek tekintik, az egyházak működését meg­engedik, ha iojálisak a rezsimhez. A mezőgazdaság szocializá­lását tovább folytatják, a termelőszövetkezetekre fontos fel­adatok várnak, a gépállomások megmaradnak. Béremelések nem lesznek. Az üzemi igazgatók hatáskörét és a központi ellenőrzést növelik. A parasztok magángazdaságának felső határa 10—12 hektár lesz, s nekik igazságos árrendszert ígérnek. Az ország dermedt csendben fogadta az uj sztálinista kurzus bejelentését. MacCormac amerikai újságíró jelentette Budapestről, hogy a Beloiannis-gyárban, a volt Standard elek­tromos cikkek gyárában a munkások egymással vitatták meg az uj fordulatot, senki nem dolgozott, megállt a munka, de Kádáréknak a munkások közt nem akadt védelmezője. Mac Cormac autón bejárta a Dunántúl nagy részét is, mindenütt csend volt, s valószínűnek tartja, hogy a hegyekben itt-ott még meghúzódó fegyveres felkelők nagyrésze is már vissza­tért otthonába. Tapasztalatai szerint a vidéken is megkezdte a rezsim, a visszatért kommunista funkcionáriusok, a bosszú­állásokat. Folynak a letartóztatások, számos munkástanácsi tag került börtönbe az ország különböző részein. Az üzemi munkástanácsok jogai papíron el vannak ismerve, de a sajtó­­közleményekből látható, hogy a kormány mindenkép igyekszik jelentőségüket, befolyásukat csökkenteni. A megmaradt ter­melőszövetkezetek területét, felszerelését sem engedik már csökkenteni, a kilépők nem kapják vissza földjeiket. Hogy az uj terror-politika eléri-e a célját, nagyon két­séges, s mindez inkább Moszkva és méginkább a budapesti bábkormány gyengeségének a jele. Az uj kommunista párt csak 103.000 tagot számlál s ezekben benne vannak az összes ÁVH-sok, a hadsereg kommunista tisztjei, a kommunista köz­­alkalmazottak és üzemi funkcionáriusok, akik a leépítéstől rettegnek, — éppen csak munkások és parasztok vannak a legcsekélyebb számmal a “munkás-paraszt” kormány párt­jában. Jellemző, hogy Csepelen, az egykori “vörös” Csepelen, ahol 36.000 munkás dolgozik, csak 500 tagja van a MSzMP-nak. A leigázott ország népe előreláthatóan passzív reziszten­ciával védekezik, de a szabadságharcosok szellemét töretle­nül őrzi. MENEKÜLT MAGYAROK SZABADSÁG LÉGIÓT ALAKÍTANAK Bonnból jelentik, hogy magyar antikom­­munista emigránsok és a szabadságharc uj menekültjei sorából fegyveres légiót soroz­nak, melynek célja Magyarországot felszaba­dítani a szovjet elnyomás alól. Nyugatnémet kormánytényezők szerint “Szabadság Légió”­­nak hívják az uj alakulatot, központja Ang­liában van és vezetője gróf Hajdú József. Nyugatnémetország most 10.000 uj magyar menekültet fogadott be s a második világhá­ború emigránsaiból mintegy 20.000 él még Németországban. A sorozás egész Európában megindult s úgy tudják, hogy a “Szabadság Légió”-t ötvenezer főre kívánják felduzzasz­tani. A fiatal 36 éves Hajdú gróf a második vi­lágháború után menekült Magyarországról és Londonban élt. Szabadság légiójához az első 1.000 önkéntest Hollandiában toborozta. A hollandiai lapokban állandó hirdetés olvas­ható, melyben önkénteseket keresnek Ma­gyarországnak a szovjet zsarnokság alóli fel­szabadítására. Az ügynökök az önkéntesek­nek modern fegyvereket és vezető katonai állásokat ígérnek. Nyugatnémet biztonsági szervek szerint a Szabadság Légió összeköt­tetésben áll a német háborús veteránokkal. Hajdú jelszava : “Uj keresztes háború a bol­­sevizmus ellen.” A bajorországi menekült tá­borokban készen állnak, hogy meginduljanak haza, segíteni a szabadságharcosokat. Hajdú Londonban “Szabadságharcos” cím alatt ma- s gyár nyelvű újságot adott ki, mely a nyugati hatalmak katonai befolyásához igazodik. Haj­dú azt hiszi, hogy a magyarországi gazdasági krízis, valamint a katasztrofális s7énhiány miatt a gyárak szünetelése siettetni fogja az ország felszabadulását az orosz megszállás alól. YEMEN ÖNKÉNTESEK BEHÍVÁSÁVAL FENYEGETŐZIK Yemen, felhasználva az adeni angol fenn­hatóság határain jelentkező fegyveres össze­csapásokat, az arab világ nemzeti érzéseire hivatkozva baráti kezet nyújt a szovjet blokk felé. Szakértők megfigyelése szerint most Csehszlovákiából származó fegyverekkel árasztják el a yemení tartományokat, miután a nyugati kormányok a fegyverszállítási ké­relmeket elutasították. Mintegy nyolc és fél millió dollár értékű cseh fegyver érkezett ed­dig az arab félsziget délnyugati partjaira. Yemen az uj fegyvereket az angol fenyege­tések elleni védekezésre és belső biztonságá­nak megerősítésére igényli. A fegyverek mi­nőségét igyekszenek elleplezni. A kormány kijelentése szerint “önkénteseket kérnek az egész szabad világtól”, hogy eredményesen vehessenek részt az angolok elleni harcban. Londoni kormánykörökben viszont azt állít­­iák, hogy Yemen elbizakodott uralkodója, Tmam Ahmed, “önkéntesek” alatt a szovjet segítségét érti. Abdel Rahman Abu Taleb, Yemen egyiptomi követe, tagadja, hogy tá­madást készítenek elő az adeni protektorátus angol erői ellen s azt független arab törzsek­re hárítja. A nyugati hatalmaknak Yemenre kell irányítaniok figyelmüket, ahol a szovjet magyarországi és szuezi kudarca után Krus­­'•sevék most újabb aljas cselszövényre készü­­’ődnek. MAGYARORSZÁG TILTAKOZIK AZ UNO-BIZOTTSÁG ELLEN A szovjet kinevezte magyar bábkormány tiltakozik az ellen, hogy az UNO öt-tagú bi­zottsága kiszálljon Magyarországra s ott a szabadságharccal s az orosz elnyomással kap­csolatban vizsgálatokat folytasson. A tilta­kozást benyújtják az Egyesült Nemzetek köz­gyűléséhez. A magyar bábkormány azt állít­ja, hogy a bizottság kiküldése “Amerika sú­lyos beavatkozását jelenti Magyarország bel­­íigyeibe.” ERZSÉBET KIRÁLYNŐ AMERIKÁBA JÖN Eisenhower elnök meghívta Erzsébet ki­rálynőt, hogy ez ,év októberében “nem-politi­kai” látogatásra jöjjön az Egyesült Államok­ba. A londoni Daily Mirror szerint a hivatalos meghívást Winthrop Aldrich amerikai nagy­követ fogja átnyújtani, mielőtt január végén megválik a londoni nagykövetségtől. A láto­gatás részleteit azután fogja a Fehér Ház és a Buckingham Palota egymás között megbe­szélni. A meghívás jogcíme az, hogy az idén van 350 éves évfordulója a Jamestownban megalakult első angol lakótelepnek. Az évfor­duló tavaszra esik ugyan, de erre az időre Er­zsébet királynő már egy portugáliai hivatalos látogatásra Ígérkezett el. Eisenhower elnök meghívása természetesen a királynő férjére, az edinburghi hercegre is kiterjed. Hivatalos körök szigorúan hangsúlyozzák, hogy a láto­gatás kizárólag szociális jellegű. A királynő trónra lépése óta most először látogatná meg Amerikát. 1951-ben, mint trónörökös, férjé­vel együtt Amerikát is és Kanadát is fel­kereste. FEGYVERTÜZZEL FELEMLÍTIK MEG A MAGYAR MUNKÁSOKAT A magyar katonaság gépfegyver soroza­tokat lőtt a levegőbe, hogy megfélemlítse az alacsony munkabérek miatt tüntető munká­sokat. A kőbányai fémgyár nagytelepén dol­gozó összes munkások sztrájkba léptek. A jelentések szerint sebesülés vagy haláleset nem fordult elő. Szovjet páncélos gépkocsik álltak fel a gyár körüli egész útvonalon. A páncélos autók között motorbiciklis szovjet tisztek tartják az összeköttetést s mikor a munkások, előtt elhaladnak, kórusban kiált­ják: “Menj haza.” A kőbáhyai fémgyár mun­kásai azért léptek sztrájkba, mert a kormány havi 800 forint (70 dollár) munkabért Ígért nekik, de a valóságban csak 600 forintot (53 dollárt) kaptak. A LENGYELEK KATONAI POMPÁVAL FOGADTÁK CHOU-EN-LAIT V ö r ö s k í n a miniszterelnöke, Chou-En- Lai, Moszkvából jövet Lengyelországba érke­zett, A Kremlin vezetőivel folytatott tárgya­lásai alapján örömmel állapította meg, hogy a Szovjet és Lengyelország között “baráti összeköttetés” áll fenn. Igazán itt az ideje, hogy a két ország között lezárják a megnem­­értés politikáját. A lengyel lovasság különít­ménye díszmenetben vonult fel a kínai mi­niszterelnök előtt, fehér keztvüben és fehér csizmában. Kiváncsi tömegek elszakították a varsói repülőtér kordonait. Chou-En-Lai nem beszélt a lengyel szabadságmozgalomról és csupán a kommunista országok közötti feltét­len megértést hangsúlyozta. MACMILLAN BRIT MINISZTERELNÖK KABINETJÉNEK fontosabb tagjai a következők : Harold Mac Millan, miniszterelnök ; belügyminiszter : R. A. Butler ; külügyminiszter : Selwyn Lloyd ; pénzügymniiszter : Peter Thorneycroft; had­ügyminiszter : Duncan Sandys, (Churchill veje); gyarmatügyi miniszter: Allan Lennox- Bayd (ugyanaz, aki a szuezi és ciprusi kérdés óta is ezt az állást tölti be); energiagazdálko­dási miniszter : Sir Henry Mills (ez a minisz­térium újonnan "létesült.) EISENHOWER AMERIKAI ELNÖK a kongresszusban tartott politikai beszédé­ben beszámolt a külpolitikai helyzetről és hangsúlyozta a Szovjet fenyegető magatar­tását, s az ezzel szemben tett és teendő intéz­kedéseket. Belpolitikai téren kijelentette, hogy az USA lakossága minden jóslást mesz­­sze meghaladó prosperitásban él, de éppen ez az állandóan növekvő jólét rejti magában az infláció veszélyét. Ennek megakadályozására kért különféle intézkedéseket a kongresz­­szustól. MAGYÁR SZEMMEL ... Magyarországon dúl a terror. Miskolcon, Szombathelyen vészbíróságok Ítélkeznek diákok, munkások, parasztok felett. Miskolcon tegnap halálra ítélték Kostó Gyulát, de az ítéletet nem hajtották végre. A tömeges letartóztatásokat a kommu­nista rádió is beismeri. Jelentősen kommentálják Kruscsev látogatása során lét­rejött deklarációt, mint a kommunista pártok “erejének” je­lét. .. Arról azonban bölcsen hallgatnak, hogy mi volt a len­gyel kommunista párt távolmaradásának az oka. Kétségtelen, hogy Kruscsev látogatása indította el az uj terror-hullámot. Hogy mi ennek a pontos pka, nem lehet tudni, de vélelmezni lehet, hogy ez az időszak három forrásból leledzik. Az egvik, hogy Magyarországon változatlanul olyan erős az ellenállás a Kádár-csoporttal szemben, hogy a nyers-durva terroron kí­vül semmiféle más eszközzel nem csendesíthető. A másik, hogy a Magyarországon gyakorolt terror — Kruscsevék szerint — elriaszthatja azokat a megszállt országok lakóit, akik hason­lóan a magyar néphez mozgolódni kívánnának. A harmadik ok — szerintünk — összefügg Amerikának hirtelen támadt nagy elhatározásával, hogy fegyveresen is megvédi a Középkele­tet. Amerika erőt mutatott, tehát Kruscsevéknak is erőt kell mutatni. Sajnos mindez a mi rovásunkra. Ma nem Középkele­ten, hanem a Vasfüggöny felé kellene erőt mutatni. Amerika ha tizedannyi erőt mutatna, vagy mutatott volna a szovjet felé, mint a középkeleti gazdasági érdekek védelmére, úgy Magyarország ma nem szenvedné már nem tudjuk hányad­szor a pusztító terrort. Az UNO-ban hozott újabb határozat szerint, egy öttagú Bizottság vizsgálja a magyar ügyet, a semminél több, de a magyar nép felszabadítását, pontosabban szabadságának visz­­szaszerzését aligha szolgálja. Ilyen Bizottságokat akkor szok­tak felállítani, amikor a kérdés tengelyéről letérnek és az ügyet futni engedik a maga bürokratikus útján, pontosabban, ha nem akarják elintézni. Az UNO egy határozatában már megállapította, hogy a Szovjetunió, elvette a magyar nép függetlenségét és szabadságát. Ennél többet nem lehet és nem kell megállapítani, hanem az UNO-nak az a kötelessége, hogy a magyar nép visszakapja a saját erejéből megszerzett, de a szabad világ bűnös tétlensége miatt elvesztett szabadságát... Nekünk nincs kétségünk, hogy ez útban van, de a jelek sze­rint nem az UNO útján. A magyarországi rádiók adása szerint a miskolci DIMÁVAG-ban még mindig nem indult meg a rendes munka és a miskolci rádión felhívást intéztek a munkásokhoz, hogy vegyék fel a munkát. A “szakszervezet” uj lapja a “Népaka­rat” (ez lépett a “Népszava” helyébe, miként a “Népszabad­ság” a “Szabad Nép” helyébe) beismeri, hogy a szakszerve­zeti választásokat el kellett halasztani. A budapesti rádió közli K. P. S. Menon (India utazó követe) látogatása kap­csán tett azt a nyilatkozatát, miszerint bízik abban (már mint Menon), hogy a kormány és a többi pártok között folyó tár­gyalások eredményre vezetnek. Az UNO-ban tovább folyt a tizenegyedik határozat kö­rüli vita. Az ülésen felszólaltak a határozat mellett (amelyet 24 nemzet támogat) Frederick E. Boland (Írország), Pote Sara­sin (Thailand), Henry Cabot Lnóo-e ír., na érv barátunk Emilio Nunez-Portuondo és Leonardo Vitetty (Olaszország.) A kérdés lényegét ismét Portuondo érintette, aki nagy meglepetésre nem támogatja a javaslatot, mert amint mon­dotta “ez a javaslat a magyar kérdést a poros irattárba he­lyezi”. Rövidlátás nem észrevenni, hogy a Bizottság létreho­zása nem a magyar ügy elintézését van hivatva szolgálni, hanem csupán az eddigi határozatok halálát szebbé tenni. Természetesen a nemzetközi helyzet később úgy alakulhat, hogy a Bizottság munkája és jelentése újból élővé teheti a magyar ügyet. De ez nem a Bizottság munkájából és az UNO határozatából születik meg, hanem a nemzetközi élet terü­­’étéről. A javaslatot 55:7 arányban megszavazták. Az uj “magyar UNO megbizott” Mód Péter átadta a fő­titkárnak a megbízólevelét. Életrajza szerint — nagyon ügye­sen — az domborodik ki, hogy tanult a Sorboneon is, azután, hogy ült 1949—1954-ig a Rajk ügy miatt, továbbá, hogy utá­na résztvett a közéletben Nagy Imre alatt. R. Sakada Japán képviseletében mondta el első beszédét a magyar ügyben. Támogatta a javaslatot és elitélte az orosz agressziót. Különben a japánok valósággal megszállták az UNO-t, mert amióta 80. tagként beléptek az ultramodern és rideg épületbe ; annyian vannak, mintha az UNO jelentős ré­sze belőlük állna. Fürgék és udvariasak. Ellentétben a szláv tömbbel, akiket 30 méterről meg lehet ismerni, lomha, széles, alaktalan formájukkal, soha szembe nem néző arcukkal. Leg­többjük elhízott és a büffében úgy isznak, mintha a poharat is leakarnák nyelni. Amikor csoportba verődnek mindig szétnéz­nek mielőtt beszélni kezdenek, szemben a délamerikai és ál­talában a szabad világ képviselőivel, akik nem ismerik ezt a “beszédmegelőző” magatartást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom